Törekedj hitre!

Lk 8,22–25

Ha a tanítványok életét megnézzük az első három évben – ők sem mutatnak nagyon biztató képet! Mennyi mindent kellett megtanulniuk, hogy szívükben a kételkedés helyébe hit érjen! Mennyi tévhitet kellett megtagadniuk, hogy valódi hitük legyen! Hányszor kellett a félelmet átélni, hogy végre elhiggyék, a Mesternek van hatalma bármit megtenni! Meddig tanulták Jézus nevét, míg hittel mondták ki, ismerve jelentőségét (ApCsel 3,6)!

Ha az ő életüket nézzük, bizakodóak lehetünk, hiszen nagyon őszintén ír róluk a Szentírás. Nem tagadja le nyomorúságukat, túlzásaikat, kételkedésüket. Jézus mégsem adja fel, nem kergeti el őket, hanem megérleli bennük a kérést, hogy lehessen hitük, s így önmaguk helyett Istenbe vessék bizodalmukat.

Tehát törekedjünk a hitre! A valódira, ami hegyeket mozdíthat, mert hegynél biztosabb az alapja. A magvető féle négy föld közül háromban növekedésnek indul az elvetett magocska, de csak egyben hoz termést. Egy szív eleve kemény volt, kettő „útközben” romlott el, s egy maradt győztes a hétköznapok harcában is.

A „hitre jutás” alkalma még nem a cél. Az csak a kezdet. Olyan, mintha valaki megtanulja, hogyan kell hurkolni a kötésnél a szemeket. Mennyi gyakorlás kell, hogy felvehető pulcsi legyen belőle?! S mennyit kell még tanulni, hogy a leszaladt szemet is fel tudja szedni valaki! Kitartás nélkül nem megy.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024