Hitből várjuk az igazság reménységét

Gal 5,1–6

„Már most” és „még nem”. E két valóság között feszülve telik el az életünk. Kísért a gondolat, hogy egyáltalán ne mondjuk ki Isten nevét, nehogy vétkezzünk, de tudjuk, hogy már kimondhatjuk, mert gyermekei vagyunk. A két pont közötti feszülés az egyetlen lehetőség egy gitáron arra, hogy a hangszeren játszani lehessen. Ha a húrok nincsenek kifeszítve, akkor hamis hangot adnak, s dallam helyett csak zörögnek.

Így van ez a hitünkkel is. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy most kik vagyunk, könnyen becsapjuk magunkat. De ha azt nem tudjuk, hogy kik lehetünk a Krisztusban való hit által, akkor reménytelen a helyzetünk. „Zörög” az életünk. Ha viszont vállaljuk a kifeszíttetést, hangszer lehetünk a mi Istenünk kezében!

„Szabad vagyok Krisztusban.” Mely két pont között feszül ez a mondat? Megtehetek bármit, hiszen szabad vagyok. Ez az egyik pontja. Krisztusban vagyok, tehát azt teszem, amit Ő tenne a helyemben. Ez a másik. A kettő együtt lesz igaz és teljes élet.

A nevem (Margit) azt jelenti: igazgyöngy. Ez ígéret, hiszen pici koromtól így neveznek, pedig még semmit sem lehetett látni abból, hogy mivé leszek. „Hitből” igaz lehetett a jelentése már keresztelésemkor. Azután megtudtam, hogyan formálódik ki az igazgyöngy – a kagyló izzadásából, hogy a belekerült kosztól megszabaduljon –, s megértettem, a név életút is. Isten kegyelméből lehetséges, hogy egyszer valóban igazgyöngy legyek az Ő királyi koronáján.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024