Amíg kiformálódik bennetek a Krisztus
Gal 4,12–20
Mindnyájan emlékezhetünk az első szeretet örömére, a Krisztusra találás boldogságára. Ez az állapot azonban nem tart folyamatosan. A galaták is elvesztették boldogságukat. Vajon miért?
Mert nem könnyű aprópénzre váltani a nagy igazságokat. Nem könnyű Krisztus kiformálása az életünkben. Nem könnyű megtanulni ezt a Nevet, annak jelentőségével együtt!
Mire egy gyermek eligazodik a világban, s megtalálja saját helyét, évek telnek el, miközben szüleinek kell őt irányítani, nevelni, helyreigazítani. Ez nem mindig kellemes dolog, s nem mindig látszik közvetlenül hasznosnak sem. Mégis meg kell tenni, mert ha a gyermek nem kapja meg a megfelelő nevelést, nagy bajba kerül. Ha mindent a saját kárán kell megtanulnia, az még az életébe is kerülhet.
Pál „fájdalommal szüli” a gyülekezetet. Ami annyit jelent, hogy a „lelki szülőnek” semmivel sem könnyebb a helyzete, mint a testi szülőnek. Fenyíteni és biztatni kell, lelki táplálékról gondoskodni. De ez csak lassan érik be. Mire a lelki felnőtt emberben „kiformálódik a Krisztus”, sok megtérésen kell keresztülmennie.
Valaki így fogalmazta: a megtérés eszköz, tehát törékeny dolog. Nem a megtérés által jutunk üdvösségre, hanem a hit által. A megtérés a hitben járás eszköze. Akár naponta meg kell térnünk „valamiből”, ami hitünk növekedésében akadályoz. Ez pedig fájdalommal jár. De csak annyira, mint amikor a márványtömbből szobrot faragnak. Ki sajnálja a leesett darabokat, ha elkészült a mű?
© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!