Egyértelműség

Jak 1,19–26

A beszéd a szívből jön, s ha nem, akkor érvénytelen. Egy kínai közmondás szerint: „Ami vagy, az hangosabban beszél, mint amit mondasz.” A mozdulatok, az ún. metakommunikáció valóban sok információt hordoz számunkra. Vigyázzunk tehát, hogy mit beszélünk, mert önmagunkkal is ellentmondásba keveredhetünk!

Valaki úgy fogalmazta meg, nem véletlen, hogy az ember két fület kapott és csak egy szájat, mert sokkal nagyobb szüksége lenne a hallásra, a meghallásra, mint a beszédre. Képzeld el, ha két szájunk lenne…

Megfigyelhetjük azt is, hogy ez a „második nyelv”, a metakommunikáció, amely a mozdulataink, gesztusaink, mimikánk nyelve, mennyi elrejtett dolgot hoz elő belőlünk. Ha ránézünk egy ember arcára, vagy megfigyeljük mozdulatait, sokkal többet tudunk meg valódi szándékáról, mint amikor csak szavait halljuk.

Tudjuk, hogy Isten mit vár tőlünk, másoknak talán még tanácsoljuk is nagy bölcsen, hogy mikor mit kéne tenni, s közben mi magunk halogatjuk az egyértelmű cselekvést. Tetteink elárulnak minket. S bármilyen szépek és igazak lesznek szavaink, úgy fogunk járni, mint a farizeusok, akiket Jézus leleplez: Mt 23,3!

Beszéljünk annyit, amennyit meg tudunk élni! S kezdjük annál a parancsnál, ami a legjobban szorongat minket! Inkább lassan járjunk, hogy tovább érjünk!

„A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.” (Mt 5,37)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024