Isten képe

Fil 2,6–11

Szeretnénk Istent látni – olyannak, aki felfogható, beazonosítható, használható. Szeretnénk, ha ennek a világnak része lenne, ellenőrizhetően, mérhetően.

Ő azonban lényege szerint láthatatlan, beazonosíthatatlan, s nem tudjuk kihasználni sem. Ő titok. Ráadásul rejtőzködő Isten (Ézs 45,15). Egyetlen formában mutatta meg magát – Jézus Krisztusban. „Ő a láthatatlan Isten képe.” (Kol 1,15) Azért mondott le minden dicsőségéről, mert annyira nem értettük Őt. Csak annyi fogalmunk volt róla, mint a póknak lehet az emberről: „Érdemes a közelében lakni, mert jó vadászterület, de elszaggatja hálóimat…” – ennyit tudnánk csak?

Nagy veszély mostanában a „jólét evangéliuma”. Ami azt hirdeti, hogy Isten mindent varázsütésre csinál: autót ad, sikert, pénzt, jólétet. Micsoda tévedés! S hányan a hálójába esnek ennek a becsapásnak! Isten nem az emberi vágyak betöltője! Nem imádság­automata, amelybe bedobom a megfelelő szavakat, és kijön a „jólét”! Ez a bálvány! Akinek az emberek parancsolnak.

Istennél ez másként van. Ő SZENVEDNI jött ebbe a világba, s a világ nem is fogadta be Őt, nem dicsőítette, s még fejét sem volt hová lehajtani. S nekünk sem ígért többet vagy mást. Együttszenvedést, várakozást – ám közben reménységet!

Árnyék mögött fény ragyog

nagyobb mögött még nagyobb,

amire nézek, az vagyok.

Gyökössy Endre

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024