Az állhatatos ember

Neh 3,33–38

A gúnyolódás a gyengék fegyvere. Mindig félelmet takar. Mit tesz ellene Nehémiás? „Hallatlanná teszi” szavaikat, nem válaszol nekik. Nem keveredik felesleges önigazolásokba, sem nem felel azzal, hogy gyenge pontjaikat támadja. Teszi, amit tehet. Istennek azonban „kitálal”, az átok-zsoltárokhoz hasonlóan – ezzel megszabadul a lelki tehertől.

Tudja, hogy az Istentől való ügyeknek mindig vannak ellenzői is. Mindig vannak irigyek, félelmes szívűek, csúfolódók, ítélettel fenyegetőzők. Ezzel számolni kell annak, aki Isten akarata szerint akar járni. A tyúkok addig vágják a „más” színű, járású csirkét, míg megölik. Az emberek sem sokkal kedvesebbek. Azonnal keresik a másságban a gyenge pontokat.

Ez tehát ne keserítsen el senkit, aki vállalkozott az engedelmességre. Sőt vértezze fel magát, mert ez csak próbatétel, hogy valóban akarja-e az Isten szerinti utat járni. Más emberek más véleménye ellenére is. Az embereket azért meg lehet győzni, ha elég kitartóak vagyunk a jó ügyben.

És mindig lesznek támogatók is. Sőt annyian lesznek, ahányan szükségesek a terv véghezviteléhez. A nép teljes bevetéssel dolgozik, mert látják Nehémiás állhatatosságát.

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mik 6,8)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024