355-356. Jakab és Péter levelei

Üzenet – Téma:

* A hit cselekedetekben él,
* és szenvedéssel jár.

Jakab levele:

A levél írója nem az a Jakab, aki Zebedeus fia és János testvére volt. Őt I. Heródes Agrippa Kr. u. 44-ben karddal kivégeztette (lásd ApCsel 12,2; 331. lecke). A levelet író Jakab Jézus rokona volt, „az Úr testvére”-ként említik (Mt 13,55; Mk 6,3; Gal 1,19). A Gal 2,9-ben Pál úgy utal rá, mint aki Péterrel és Jánossal együtt a gyülekezet „oszlopa”. Ahogy a keresztyén gyülekezetet üldözni kezdték Jeruzsálemben, Jakab lett a gyülekezet vezetője. Az apostoli gyűlésen szavának döntő súlya volt (ApCsel 15,13-21); mikor Pál megérkezett Jeruzsálembe, Jakab házába ment (ApCsel 21,18). Josephus Flavius, a zsidó történetíró leírja Jakab mártírhalálát, és azt állítja, hogy Jakab kegyetlen meggyilkolása volt az egyik első jele Jeruzsálem pusztulásának.

Jakab levele az úgynevezett „katolikus” = „egyetemes” levelek* közé tartozik, mivel nem állít a középpontba egyetlen gyülekezetet vagy személyt sem. A „szórványban élő tizenkét törzs”-re fókuszál, tehát nem igazán a keresztyén gyülekezetekre, inkább a zsidó száműzöttekre teszi a hangsúlyt, akik a Földközi-tenger körül éltek. Ha alaposabban megvizsgáljuk a levél tartalmát, észrevehetjük, hogy Jakab a keresztyénekre is odafigyelt. Például a 2. rész 1. versében ezt írja: „Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.” Ez a rész tehát a keresztyén hitről szól. A zsidó származású keresztyénekről. De a pogány származású keresztyének is megszívlelhetik ezt a levelet.

Jakabot nagy jámborsága miatt „az igazságos”-nak is szokták nevezni. Az erény kivételes példája volt ő, aminek fontosságára levelében is felhívja a figyelmet. A levél célja, hogy megfeddje a keresztyéneket hitéletük hanyatlása és viselkedésük miatt. Egyben azt is meg akarta előzni az író, hogy a szabadelvű dogmák, amik az igazi istenfélelmet pusztítással fenyegetik, tovább terjedjenek. Figyelmeztetni akarta a keresztyéneket, hogy üldöztetések fognak következni, s bátorítani őket, hogy álljanak meg szilárdan a harcban.

Első fejezet — A kipróbált hit

Ha egy keresztyén nehézségeken és kísértéseken (próbatételeken) megy keresztül, nem olyan nagy baj, mert az kitartásra és állhatatosságra tanítja őt. A kételkedés viszont nem jó, ne is remélje a kételkedő ember, hogy az Úr bármit is megad neki. Az alázat többet ér, mint a gazdagság, ami elmúlik, mint a mező virága. Boldog, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, melyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Nem mondhatod ilyenkor, hogy az Isten kísért, mert Ő nem kísért senkit! Saját kívánságaid csábítanak a bűnbe. Isten próba elé állíthat egy-egy embert, de a sátán az, aki megkísérti őket. Istentől kapunk mindent, ami jó és tökéletes. Így az új élet is az Ő ajándéka számodra.

Jó tanácsok —Jó ha az ember gyors a hallásra, keveset beszél, és késedelmes a haragra, vagyis nem kapja fel olyan hamar a vizet. Mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Vessünk ki inkább az életünkből minden gonoszságot és igazságtalanságot, így nyitottak lehetünk az ige előtt, amit belénk ültet az Úr.

Az igének cselekvői legyünk, ne csak hallgatói. Ha azt hiszed, keresztyén vagy, de nem tudod megfékezni a nyelved, kegyességed nem sokat ér. A tiszta istentisztelet Isten előtt cselekedetekben áll! Meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban (s természetesen minden más szükségben levő embert), és tisztán megőrizni magadat az Istennel ellenkező világtól.

Második fejezet — A keresztyén hit nem személyválogató

Nem szabad, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünket beszennyezze a személyválogatás. Ha egy gazdag, jólöltözött embernek azt mondod, hogy az első kényelmes sorokban foglaljon helyet, a szegény, egyszerű ruhába öltözött embernek pedig, hogy maradjon hátul, akkor mint keresztyén rossz úton jársz. Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék az Ő királyságát? A királyi törvény pedig az, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat.

A cselekedetek és a hit —Nem használ semmit, ha valaki azt mondja, van hite, de cselekedetei nem ezt tükrözik. Az ilyen hit nem hoz üdvösséget. (Pl. ha egy testvérnek nincs ruhája, vagy bármi másban szükséget szenved, és te nem segítesz.) A hit önmagában, cselekedetek nélkül halott, nem terem életet. Ábrahám is cselekedett, mikor Isten szólította, s Izsákot fel akarta neki áldozni. Ezért Isten „igaznak fogadta el őt”, s „Isten barátja” lett. Ráháb is cselekedetek útján bizonyult igaznak, mikor befogadta a követeket, és segített nekik kijutni a városból.

Harmadik fejezet — A nyelv

Jól kell használnunk a nyelvünket, vigyázni rá, hogy mit mondunk. Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, és meg tudja fékezni az egész testét. A lovakat a szájukba vetett zablával tudjuk irányítani. A nagy hajókat is egy kis kormányrúd irányítja, amerre a kormányos akarja. A nyelvünk is milyen kicsi, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Ahogy parányi tűz nagy erdőket felgyújthat, a nyelv is felgyújthatja és tönkreteheti egész életünket. A vadállatok megszelídíthetők, a nyelvet viszont nem tudja senki megszelídíteni, mert gonosz, és tele van méreggel. Ezzel áldjuk az Urat, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embert.

Nem kellene ennek így lenni. Vajon ugyanabból a forrásból jöhet-e édes és keserű víz? Vagy teremhet-e a fügefa olajbogyót, és a szőlő fügét?*

Bölcsesség — Kit nevezhetünk bölcsnek és értelmesnek? Aki magatartásával mutatja meg, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz. Akiben irigység és viszálykodás lakik, annak „bölcsessége” csak földi. A felülről kapott bölcsesség tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.

Negyedik fejezet — Ne viszálykodjunk!

Jakab nem örül neki, hogy a keresztyének között olyan sok viszály van. Ez a sokféle kívánságból, irigységből, a világgal való barátságból ered. Aki így él, Isten ellenségévé válik. Azt tanácsolja az apostol, legyünk engedelmesek Istennek, s álljunk ellen az ördögnek. Nem jó, hogy testvérek haragszanak egymásra, rágalmazzák és elítélik egymást.

A jövő — Az sem jó, ha könnyelműen vesszük a jövőt. Túl könnyen beszélünk arról, hogy mit fogunk holnap tenni, pl: elmegyünk egy bizonyos városba, s ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk. Azt sem tudhatjuk, mit hoz a holnap! Ezért jobb, ha azt mondjuk: „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”

Ötödik fejezet — Intések, figyelmeztetések

Az apostol szól azok ellen a gazdagok ellen*, akik nem jól használják fel vagyonukat. Számukra nincs menekvés. Kincseket gyűjtenek még az utolsó napokban* is. A földjeiket learató munkások bére, amelyet visszatartottak, az égre kiált, és az aratók panasza eljut az Úr fülébe. A gazdagok tobzódnak a földön, míg munkásaik hiányt szenvednek. Sőt, elítélték és megölték az igazat, aki nem állt ellen nekik.

A testvérek várjanak türelmesen az Úr eljöveteléig. A földműves is kivárja, hogy gyümölcsöt hozzon a földje. Szenvedésben és türelemben vegyenek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Vagy gondoljanak Jóbra, akin megkönyörült az Úr.

Az apostol figyelmeztet még a helytelen esküvésre, ami helyett inkább „legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem” (vö. Mt 5,37). Természetesen nem polgári vagy jogi esküről van szó, hanem arról, hogy nem jó a szavadat esküvel kötni.

Betegség — „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal (a Szentlélek jelképe) az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt (a betegnek magának is hinnie kell), az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Végül az igazságtól eltévelyedett bűnös megtérítéséről beszél Jakab, ami a bűnből való gyógyítás szolgálata (vö. Lk 5,31-32).

Péter levelei:

Péterről elöljáróban néhány adat. Az Úr Jézus első tanítványai közé tartozott (Jn 1,40-42). A tanítványok körében mindig is kiváltságos helyet foglalt el, ami részben határozott személyiségének köszönhető. A két testvérrel, Jakabbal és Jánossal együtt ő is láthatta Jézus megdicsőülését (Mk 9,2). De mikor Jézust elfogták, Péter megtagadta Őt (Mt 26,69-75). Az első pünkösdkor mégis Péter lett az első evangélista (ApCsel 2).

Ő volt az is, aki a római parancsnoknak, Kornéliusznak prédikálta az evangéliumot (ApCsel 10). Feleségével együtt (lásd 1Kor 9,5) sokat utaztak, hogy az evangéliumot hirdessék.

A hagyomány szerint Pétert a Néró idejében levő szörnyű keresztyén-üldözések alkalmával, Kr. u. 64 és 66 között Rómában feszítették fejjel lefelé keresztie. Nem akart ugyanis ugyanúgy meghalni, mint Üdvözítője, fejjel felfelé.

Első levél:

Feltehetőleg Péter Rómából írta a levelet, mikor épp kitörtek a Néró-féle keresztyénüldözések. Az 5,12-13 szerint Szilvánusz és Márk vele voltak „Babilonban” (amivel valószínűleg Rómára utaltak). Az 5,12-ben azt olvashatjuk: „Szilvánusz által…röviden írtam”, ami azt jelenti, hogy Szilvánusznak diktálta a levelet.

Első fejezet

A levél címzettjei a pontuszi, galáciai, kappadóciai, ázsiai és bitiniai ‚jövevények”, ami öt kis-ázsiai provincia, a mai Törökország területe. Hogy ‚jövevények” és „szórványban” élnek azon a vidéken, arra utal, hogy ők zsidók, akik eredetileg Júdeából származtak*. Péter dicséri Istent, Jézus Krisztus Atyját, aki nagy irgalmából a hívőket élő reménységre szülte újjá, soha el nem múló örökségre, ami az ő hit által nyert üdvösségük. Hitüket most még sokféle módon megpróbálják, de a próbákban csak erősödik. Ezt az üdvösséget keresték a próféták is. A hívők reménykedjenek tehát abban a kegyelemben, amit Jézus Krisztus megjelenésekor kapnak. Szentül éljenek, s ne vegyenek részt mindenféle földi kívánságok hajhászásában. Mert nem veszendő dolgokon (ezüstön vagy aranyon) váltattak meg, hanem Jézus Krisztus drága vérén.

A keresztyén élet különösen fontos alkotórésze a testvéri szeretet: „egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”.

Második fejezet

Ahhoz, hogy a keresztyének szentül élhessenek, el kell hagyniuk minden gonoszságot, álnokságot, képmutatást, irigységet és rágalmazást. Élő kövekké kell lenniük, amire a „lelki ház” (szent papság) felépül. Péter a sarokkőre utal, amit megvetettek az építők, de az épület legfontosabb köve lett. Ezalatt Krisztust érti, aki drága kincs a hívőknek, de a hitetleneknek „megbotránkozás sziklájává” lett.

Aki hisz Benne, az a választott nemzethez, királyi papsághoz tartozik. Ez a „nemesség” azonban kötelez is valamire. Ezért figyelmezteti Péter azokat, akik mint jövevények élnek ebben a világban, hogy a test kívánságaihoz ne ragaszkodjanak. „Tisztességesen éljetek a pogányok (nem hívők) között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent”. Így Péter azt is fontosnak tartja, hogy a keresztyének engedelmeskedjenek a hatóságoknak: „az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek”. A szolgák pedig, akár jó uraik vannak, akár gonoszok, maradjanak engedelmesek. Ha szenvedniük kell, gondoljanak arra, hogy Krisztus is szenvedett értük.

Harmadik fejezet

A nők engedelmeskedjenek férjeiknek, hogy jó példát mutassanak. A férfiak pedig megértően éljenek együtt feleségükkel, s bánjanak jól velük, mint örököstársaikkal a kegyelemben. Nem úgy kell ezt érteni, hogy a nők a férjeik rabszolgái. Csupán sorrendről van szó: a férfi az első számú felelős a családban. A nő nem kevesebb a férfinél, csak más feladata van. A római korban egy nőnek csak kötelezettségei voltak, egy férfinak meg csak jogai. A keresztyén közösségekben is megváltozott azóta a nők helyzete.

A keresztyének legyenek egyetértők, együtt érzők és barátságosak. Ne fizessenek gonoszért gonosszal, gyalázkodásért gyalázkodással, hanem mondjanak áldást, hogy ők is megáldassanak. Tartózkodjanak a gonosz beszédtől, forduljanak el a gonosztól, akkor remélhetnek ,jó napokat” itt a földön. Ha szenvednének ellenségeik miatt, akkor is arra kell gondolniuk, hogy a Jézus Krisztusban kapott igazság miatt kell szenvedniük. Jó lelkiismerettel készek lehetnek bármikor számot adni a bennük levő reménységről, és a rágalmazóktól sem kell félniük. „Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni.” Hiszen Krisztus is ártatlanul szenvedett (bűn nélkül élt), az Igaz értünk, a nem igazakért.

Negyedik fejezet

Péter egy szenvedésekkel és üldözésekkel teli időt vetít előre olvasóinak. A keresztyéneknek erre készen kell állniuk, a szenvedést örömmel kell fogadniuk. Nem engedhetik meg, hogy a megtérésük előtti pogány szokások uralkodjanak rajtuk (a bűnök felsorolásához lásd a 3. verset). Ezért a bűnben élők felháborodnak, és káromolják Istent.

A keresztyének legyenek bölcsek és józanok, főleg, hogy mindennek a vége már közel van. Mindenekelőtt a szeretetben maradjanak kitartóak, „mert a szeretet sok bűnt elfedez”. Lelki ajándékaikkal* pedig építsék egymást, mint akik jól sáfárkodnak a kegyelemmel.

Ötödik fejezet

Péter, aki maga is gyülekezeti vezető, kéri a presbitereket, hogy úgy legeltessék Isten nyáját, mint akik nem kényszerből, hanem önként teszik, Isten akaratát követve. Nem is nyerészkedésből, hanem készségesen. Nem uralkodniuk kell a gyülekezeten, hanem jó példát mutatni a testvéreknek. A fiatalokat is inti, hogy engedelmeskedjenek az idősebbeknek, s legyenek alázatosak egymás iránt.

Péter a levél végén Isten előtti alázatra inti a keresztyéneket, hogy az istenellenes erők el ne sodorják őket. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.*” A kegyelem istene megőrzi azokat, akiket elhívott Krisztusban az Ő dicsőségére.

Második levél:

A levélnek nem címzettje van, hanem megszólítottjai. Mindazok, akik ugyanabban a drága hitben részesültek, mint Péter. A levelet az apostol saját kezűleg írta, ami látszik mind a stíluson, mind a szóhasználaton. Sokkal inkább figyelmeztető a hangvétele, mint az előzőé.

Első fejezet — Növekedés a hitben

Péter azt kívánja a hívőknek, hogy egyre jobban ismerjék meg Istent és az Úr Jézus Krisztust. Ez által részesülhetnek isteni természetben, s menekülhetnek meg a világ pusztulásától. Igyekezzenek hát megmutatni a hitüket, ismeretüket, önuralmukat, kitartásukat, kegyességüket, testvéri szeretetüket, és a szeretetet minden ember iránt. Így növekedhetnek Jézus Krisztus ismeretében, erősödhetnek meg elhívásukban, s kerülhetik el a botlásokat. Mert akiben nincsenek meg ezek, az vak, rövidlátó, s megfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.

Péter, amíg csak él, emlékeztetni fogja a híveket erre. Tudja, hogy nemsokára meg fog halni, ezt Jézus is kijelentette neki (Jn 21,18-19). De arra törekszik, hogy halála után is eszükbe jusson mindez. Mert ő nemcsak szép meséket talált ki, mikor megismertette velük Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem szemtanúja volt isteni fenségének. Jakabbal és Jánossal együtt hallotta a mennyei szózatot a szent hegyen: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 17,5; 259. lecke). Ezért bizonyos Péter a prófétai beszédben. „Az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.”

Második fejezet

Voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan ma is vannak hamis tanítók, akik veszedelmes tévtanokat csempésznek a gyülekezetbe. Sokan követik kicsapongásaikat, kapzsiságukban szép szavakkal fosztják ki a keresztyéneket. De nem kerülhetik el ítéletüket. Mert Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, ahogy nem kímélte meg Nóé idejében a világot, vagy később Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Az igaz Lótot viszont megszabadította Isten, s éppen így meg tudja szabadítani a kegyeseket is a kísértésből. A gonoszokat pedig büntetések között tartja meg az ítéletre.

Péter ezután alaposan bemutatja a tévelygőket: tisztátalan vágyaik után mennek, Isten felségét megvetik, dicsőséges hatalmakat káromolnak. Telhetetlenek vágyaikban és a bűnben, félrevezetik a gyülekezetet, ahogy Bálám tette az izráelitákkal. Fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyak kiélésére csábítják az embereket. „Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.” Mert hiába szabadultak meg az Úr által a világ förtelmeitől, ha ismét belekeveredve azokba elbuknak.

Harmadik fejezet

Péter azért írja levelét, hogy a próféták és az apostolok Úrtól kapott szavaira emlékeztessen. Figyelmeztet a csúfolódókra, akik az utolsó napokban támadnak, mindenből gúnyt űrnek, s azt kérdezgetik, hol van Krisztus eljövetelének ígérete? Mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt. Megfeledkeznek róla, hogy az özönvíz óta a világ mindez ideig megkíméltetett, hogy tűznek tartasson fenn az ítéletre (a Bibliában a tűz Isten ítéletének jele és eszköze). Hiszen Isten előtt egy nap olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő olyan, mint egy nap. Nem késlekedik hát az Úr az ígérettel, hanem türelmes az emberekhez. Nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérjen. Az Úr napja pedig úgy fog eljönni, mint a tolvaj. Akkor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a földön minden megég. Milyen szentül és kegyesen kell hát élnie a keresztyéneknek, akik várják az Isten napjának eljövetelét!

De mi az Ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság fog lakni. Ezért igyekezzetek szeretteim, hogy az Úr feddhetetlennek találjon benneteket békességben, s el ne sodorjanak az elvetemültek tévelygései. „Inkább növekedjetek a kegyelemben és ami Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”

Jegyzetek:

Katolikus levelek — Hét kanonikus levél: Jakab, Péter, János és Júdás apostol levelei. Más értelmezés szerint az elnevezés azt jelenti: az egyetemes egyházban mindenütt általánosan elfogadott.

Szőlő és füge — A Hegyi beszédben a lehetetlen képe így fest: „Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” (Máté 7,16; vö. Lukács 6,44)

A gazdagok ellen — Nincs semmi baj azzal, ha valaki gazdag. Például ott vannak a pátriárkák, akik gazdagok voltak, mégis az Urat szolgálták. Tudták, hogy ők „vendégek és idegenek”. Jób is jó példa ebben. De a szegények kizsákmányolása nagy bűn, ami gyakran nem érdekli a gazdagokat és hatalmon levőket. Ez elnyomáshoz vezet, és nem tetszik az Úrnak. Jakab mégsem bujtja fel a szegényeket a gazdagok ellen, mindkét rétegnek ad útmutatást (vö. 1,9-10).

Utolsó napok — A Jézus Krisztus mennybemenetele és visszajövetele közötti időszakot (az utolsó időket) értjük rajta.

Júdeából származtak — Először Babilonba vitték őket fogságba. Később, kb. Kr. e. 200 évvel, Antiokhusz, Szíria királyának utasítására kerültek Kis-Ázsia városaiba.

Lelki ajándékok — Bővebben lásd Pálnál az 1Kor 12,7-11-ben. De legfontosabbnak ő is a szeretetet tartja (1Kor 12,3 lkk).

Ellenség, mint oroszlán — Vö. Zsolt 7,2-3: „Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4.7; 25:1-2.6; 119:1-2; 125:1.3; 143:9-10; 184; 233; 380:1-3.7; 392
Jertek, énekeljünk: 134; 141; 153; 155; 176; 182; 196; 240
Harangszó: 41; 42; 44; 46; 47; 48
Dicsérjétek az Urat!: 38; 68; 70; 75; 76; 146; 155; 162
Erőm és énekem az Úr: 24; 53; 73; 100; 119

Megjegyzések:

Hit és cselekedet — Jakab levelének igazából egy fő témája van: a hit lehetetlen cselekedetek nélkül. A hit cselekedetek nélkül „halott”. Mint ahogy a cselekedet hit nélkül szintén „halott”. Egyik sem létezik a másik nélkül. Ezért ad Jakab tanácsokat, hogyan valósulhat meg a hitünk cselekvően.

Szenvedés általi diadal — Az első keresztyének élete tele volt nehézségekkel és veszéllyel. A szenvedés a keresztyén élet része. Péter első levele megmutatja, hogy megéri a szenvedéssel teli élet Isten oldalán. A keresztyéneknek bízniuk kell benne, és életüket úgy élni, hogy közben az Úr Jézussal töltött jövőre koncentrálnak.

Ellenállni a megtévesztésnek — Jézus gyülekezetében mindig lesznek megtévesztők, akik próbálják a keresztyéneket az igazi kegyességtől eltéríteni. Egy keresztyénnek folyamatosan ellen kell állni ezeknek, és kitartani a szent élet mellett, ragaszkodni az igazsághoz, és az Úrral élni. Épp ezért nehéz ellenállni a megtévesztőknek.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Életszabályok gyűjtése a megismert levélből, levelekből. Példák a gyakorlati megvalósításra. (***)
• Magatartás értékelése keresztyén szempontból a megismert levelek segítségével. (***)

Történelem

• Krisztus követése a szenvedésben. Példák a szenvedő egyház történetéből. (***)

Ének-zene

• Kánonéneklés négy szólamban. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)

• Az Isten Báránya (Agnus Dei) szimbólum és jelentése az egyházművészetben. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!