232. Jézus és a szombat
Üzenet – Téma:
* A nyugalom napja Isten dicsőségére szolgál.
* Az emberért van és nem az ember ellen.
Előzmények:
Jeruzsálemben Jézus látogatást tett a Betesda tavánál. Ott szombaton meggyógyított egy béna embert. A zsidóknak aztán a maga és Atyja munkájáról beszélt.
Történet:
Jézus egy szombaton tanítványaival vetések közt átvezető ösvényen haladt. A gabona aratásra érett. A tanítványok éhesek voltak, és tépdesték a kalászokat. Kimorzsolták belőlük a szemeket, és megették. Ez megszokott dolog volt Izráelben. Ha éhes volt valaki, nyugodtan tépdeshetett kalászokat más földjén. Ezt az 5Móz 23,25–26 is így rendelte. Csakhogy… természetesen nem arathatta le valaki más gabonáját, hogy elvigye. Ugyanígy nyugodtan ehetett valaki más szőlőjéből, amíg jól nem lakott, de nem szedhetett szőlőt kosárba, hogy magával vigye.
Miért voltak éhesek a tanítványok? Jézus úton volt velük a zsinagógába (lásd Mt 12,9: „Onnan eltávozva bement a zsinagógába”; 233. lecke). Valószínűleg nem ettek, mielőtt elindultak. Nem tettek rosszat azzal, hogy kalászokat tépdestek. A farizeusok mégis kérdőre vonták Jézust. Szombat van, a nyugalom napja! „Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton”, mondják a farizeusok szemrehányóan. Feltűnő, hogy a farizeusok nem a tanítványokat, hanem Mesterüket vonták ezért kérdőre. Úgy vélték, hogy figyelnie kellett volna erre, és meg kellett volna tiltania. Az volt a céljuk, hogy viszálykodást támasszanak Jézus csapatában? Ezt a szombatnapi kalásztépést* nagy bűnnek tartották e zsidó tanítók. Hiszen, aki szombatnapon munkát végzett, azt meg kellett ölni, olvasható a 2Móz 31,14–15-ben.
A kérdés most az, munka-e, ha útközben kalászt tép valaki, hogy az éhségét csillapítsa. Szombaton is kell enni. De az ételt már szombat előtt el kellett készíteni. A gabona viszont készen állt, hogy megegyék, csak le kellett szakítani. Isten így gondoskodott az éhes tanítványokról.
Az Úr Jézus nagyon különös választ adott a farizeusoknak. Be akarta bizonyítani nekik, hogy tévesen alkalmazzák a törvényt. A nyugalom napja megtartásának szép parancsát kínos kötelességgé tették. Egész nap ügyelniük kellett arra, hogy ők maguk vagy mások ne tegyenek valamit. Így nem élvezték a nyugalmat úgy, ahogy az Úr „a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent” (2Móz 31,17). Pedig a szombatnak pont az a célja, hogy az Úr ünnepe legyen! Jézus egy ószövetségi eseményre emlékeztette a farizeusokat (lásd 1Sám 21; 102. lecke). Nem olvastak Dávidról? Saul elől menekült, és nem volt nála kenyér. Akkor a szent hajlékhoz ment Nóbban, és öt kenyeret kért a főpaptól*. Csak szent kenyerek voltak ott. Közönséges ember nem ehetett belőlük. Minden szombaton tizenkét friss kenyeret tettek a szent kenyerek asztalára. A régiek a papokéi voltak (lásd 3Móz 24,8–9). Dávid a szent kenyerekből kért a maga és szolgái számára, akiket magával hozott (és valahol vártak rá; lásd 1Sám 21,2–3).
Ezzel a példával az Úr Jézus arra akart rávilágítani, hogy bizonyos körülmények között nem szükséges a törvényt megtartani. Aztán még ezt is mondta: „A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” Nem szabad, hogy a szombat teher és iga legyen. Ezt a napot jótéteményként kaptuk. Akkor megpihenhetünk a hatnapi munka után. Isten célja nem az volt, hogy teher legyen számunkra a szombat; ezért mi se tegyük azt teherré. Isten az embert egy nappal azelőtt teremtette, mint ahogy a szombatot elrendelte, a szombatot tehát Isten ajándékaként kapta. Nyugodtan gondoskodhatunk akkor is a testünk fenntartásáról, mint ahogy a tanítványok tették, amikor kalászokat tépdestek, és a gabonaszemeket megették.
Jézus még példát is hozott fel. A papok dolgoznak szombaton a templomban, amikor áldoznak. Ezt Isten parancsára teszik, és ezért ártatlanok. Tehát nem vétkeznek a törvény ellen.
„De mondom nektek, hogy még a templomnál is nagyobb van itt”, mondta az Úr Jézus a farizeusoknak. Ez azt jelenti, hogy Jézus tanítványai most ugyan nem a templomban vannak, de vele, Jézussal, aki nagyobb a templomnál.
Aztán egy szigorú rendreutasítás következik. Hóseás prófétától idéz (lásd Hós 6,6). Ha a farizeusok jobban megértenék Hóseás szavait, nem kárhoztatnák olyan csúnyán a tanítványokat. Ugyanis az Úr azt mondatja Hóseással, hogy Ő többre értékeli az irgalmasságot („szeretetet”), mint az áldozatot. Természetesen jó, ha szigorúan megtartja valaki a törvényt azzal, hogy áldozik, és minden más rendelkezést hűségesen teljesít, de sokkal fontosabb ennél az, hogy felebarát iránti szeretet legyen a szívében. Ha a farizeusok ismerték volna az irgalmasságot, nem ítélték volna el „azokat, akik nem vétkeztek” (Jézus tanítványait), mondta Jézus. Végül így szólt: „Mert az Emberfia ura a szombatnak.” Ezzel azt akarta kinyilvánítani, hogy az Ő eljövetele által minden megváltozik. Általa a régi törvényeknek a tartalma teljesen újjá lesz. Így itt a szombaté is. Isten a nyugalom napját a bűneset előtt rendelte el. Ádám és Éva ezzel a nappal kapcsolatban nem ismertek semmiféle szabályt, de kétségtelenül tiszteletben tartották, hogy Teremtőjüket dicsérjék ekkor. Énós napjaiban kezdték először segítségül hívni az Úr nevét (1Móz 4,26). Az Emberfia, Jézus Krisztus, Isten és Teremtő, ezért Ő is Ura a szombatnak. Az szó szerint az Ő nyugalomnapja! Az, ahogy Ő ezt a napot felhasználta, jó. És ha nem dorgálta meg tanítványait azért, mert kalászokat tépdestek, ahhoz a farizeusoknak egyáltalán semmi közük.
Jegyzetek:
Szombatnapi kalásztépés – A szombati tilalmat a zsidóság különös tiszteletben tartotta: A farizeusok szerint az ember szombat-törvényhez való viszonya mutatja meg kegyességének belső igazságát. A rabbinátus írástudomány 38 különféle munkát sorol fel, amit szombatnapon tilos volt végezni. Főleg mezőgazdasági munkákról van szó, köztük az aratás munkálatairól. A kalásztépés is aratásnak számított.
Főpap – A Márk 2,26-ban azt olvassuk: „Abjátár főpap idején”. Viszont az 1Sám 21,2 Ahimelek papot említ. Ő Abjátár édesapja volt, és őt ölte meg Dóég Saul parancsára (lásd 1Sám 22,18; 102. lecke). Jézus nem tévedett, amikor azt mondta, hogy ez Abjátár főpapsága idejében történt, aki Ahimelek fiai közül egyedül menekült meg Dóég vérengzéséből, és az efóddal Dávidhoz menekült (lásd 1Sám 22,20–23; 23,6). Édesapja halála után mindjárt ő lett tehát a főpap, mint annak utóda.
Énekek:
Református énekeskönyv: 122:1.3; 163:1–5; 255:1–3.7–8; 378:1
Jertek, énekeljünk: 67; 89; 181
Harangszó: 37:1–2; 44; 53:1.7
Dicsérjétek az Urat!: 10:1; 12; 50:1.6; 95:1
Erőm és énekem az Úr: 39; 97
Megjegyzések:
A nyugalom napja Isten tiszteletére rendelt nap – A zsidó szombat helyett a keresztyének a vasárnapot ünneplik. A szombat a hét hetedik napja, a vasárnap az első. Ezzel a történettel kapcsolatban meg lehet magyarázni, hogy miért történt ez a változás. A keresztyének a nyugalom napját Krisztus feltámadása emléknapjának tekintik. „Úr napjá”-nak is szokták nevezni, tehát annak a napnak, melyen az Úr Jézus Krisztus feltámadására emlékezünk. A vasárnap ezért a hét első napja.
Kálvin János reformátor Institutio-jában (II. kötet, VIII. fejezet 28–34. paragrafus) bő magyarázatot ad a negyedik parancsolatról: a zsidó szombatról és a keresztyén vasárnapról. Ennek rövid összefoglalása: Izráel számára, de a keresztyének számára is a nyugalom napjának megtartása azt jelenti, hogy az ember ezen a napon nem munkájával foglalkozik, hanem azzal a nyugalommal, melyet csak Istenben találhat meg. A szombat előképe az örök nyugalomnak, melyet akkor találunk meg, ha hiszünk Jézus Krisztusban és az Ő feltámadásában. Ezért a keresztyének többé nem a hetedik napot tartják a nyugalom napjaként, hanem az első napot, mely arra emlékeztet, hogy az Üdvözítő a hét első napján támadt fel. Ez a nap tehát többé nem azt jelenti, mint a szombat, de, Kálvin szerint, mégis ugyanaz a tartalma: ezen a napon Istent tiszteljük. Emellett Krisztus feltámadásának napjára is emlékeztet (gondoljunk az „Úr napja” elnevezésre). Gyakorlatilag, Kálvin rendkívül fontosnak tartja, hogy a keresztyén gyülekezet számára van a hétnek egy külön napja, mely nyugalom napjául szolgál. Ezen a napon a gyülekezet összejön, hogy imádkozzék, énekeljen, Isten igéjét hallgassa, és adakozzék szűkölködő embertársai számára. A vasárnapnak, mint a nyugalom napjának megtartása tekintetében a keresztyén egyházakban és gyülekezetekben még sincs egység. Néhányan törvényeskedően tartják meg a vasárnapot, mások kirándulási napnak használják, melyen a kikapcsolódást magasabbra értékelik az Isten dolgaival való foglalkozásnál. Ez a nap azonban világosan az Úr tiszteletére rendelt nap, és hol találhatunk többet róla, mint igéjében?
A nyugalom napja ünnepnap kell hogy legyen a gyermekek számára is. Ehhez mi keresztyének általában nem nagyon értünk.
A hetednapos-adventisták a hetedik napot tartják meg, mint nyugalom napját, bár ők is keresztyének. Megtartják azt a zsidó tilalmat is, hogy nem esznek sertéshúst.
A messiáshívő zsidók is a hetedik napot tartják meg, mint a nyugalom napját.
A nyugalom napja az emberért van – Isten törvénye az ember létérdekét szolgálja, életét védi, amikor a hetedik napra a munkától való megnyugvást és Isten felé fordulást rendel. Ha megnézzük egy átlagos magyar család vasárnapját, nem egészen ezt a nyugalmat találjuk. Sokkal inkább a pénz utáni hajsza, a még többet akarás vagy a szórakozás uralja a hétvégéket, legyen ez szombat vagy vasárnap. Talán ennek is köszönhető, hogy a szívinfarktus vagy az idegi alapú neurózis népbetegségnek tekinthető, mint a rendetlen életmód, a túlhajszoltság következménye. Pedig az az ige, hogy „a szombat lett az emberért”, védelmet jelent, nem csak a farizeusok és farizeus lelkületű emberek túlbuzgó törvényeskedésével, hanem korunk emberének önmagát és környezetét kizsigerelő életmódjával szemben is. Aki a nyugalom napját nem használja fel testi, de különösen lelki nyugalomra, az hét közben kevesebbet tud teljesíteni. A nyugalom napja amellett, hogy Isten tiszteletét szolgálja, az Úr szolgálata által az ember lelki és testi egészségét is rend-ben tartja.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Háztartástan
- A magyar családok hétvégi hajszoltsága és ennek következményei. A vasárnap, mint ünnep a család és a helyi közösség életében. (***)
- A testi-lelki egészség és a helyes életrend, életmód összefüggései. (***)
- A család egészsége: helyes hetirend, a vasárnap rendje. (***)
Magyar nyelv és irodalom
- Elbeszélő fogalmazás írása egy vasárnapról személyes élmény vagy elképzelés alapján. (***)
Történelem / Társadalmi ismeretek
- A szombatnapot megtartó zsidó/keresztyén vallási közösségek a történelemben és a jelenkorban: szombatosok, hetednapos adventisták, messiáshívő zsidók stb. (***)
- A reformátorok (főleg Kálvin) állásfoglalása a vasárnappal kapcsolatban. (***)
Vázlat:
szombat
Jézus
a tanítványok éhesek
kalászokat tépnek
farizeusok: a szombat nyugalomnap
Dávid – a szent kenyerek
papok – áldoznak szombaton
szombat: Isten ajándéka
Jézus: Ura a szombatnak is
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!