220. Jézus első tanítványai

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus gondosan választja ki követőit.
* Jézust követni annyi, mint magunkat teljesen rábízni.

Előzmények:

Az Úr Jézust közvetlenül azután, hogy János Őt megkeresztelte, a Szentlélek elvitte a pusztába. Miután negyven napot és éjjelt böjtölve ott töltött, megkísértette Őt az ördög. Jézus legyőzte az ördögöt a Bibliából idézett válaszokkal.

Bevezetés:

Jézus nyilvános földi szolgálata megkeresztelése és a hosszú pusztai magány után kezdődött el. A Szentlélek és az ördög feletti győzelem megerősítette Őt. Hogy fogja most magát megismertetni az emberekkel? Fölmegy Jeruzsálembe, hogy közölje a zsidó főtanáccsal, hogy Ő a Messiás? Vagy beszédet intéz a sokasághoz, amelyik Jánosnál volt a Jordán mellett?

Egyiket sem teszi. Egyszer az Üdvözítő azt mondja majd a farizeusoknak: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá” (Lk 17,20). Gondosan építi fel gyülekezetét. Nincs szüksége szimpatizánsokra és csodálókra. A szénaboglyát nem fent, hanem alul kell meggyújtani. Kis tűzből óriási tűzvész támad. A folyó szivárgó forrással vagy kicsiny gleccser-csermellyel kezdődik.

Történet:

Az Úr Jézus a pusztából visszament a Jordánhoz, arra a helyre, ahol Keresztelő János prédikált és keresztelt.

János két tanítványával a Jordánnál állt. Meglátta Jézust, amint arra járt, és azt mondta a két tanítványnak: „Íme, az Isten Báránya!” Már előbb is rámutatott nekik Krisztusra ezekkel a szavakkal: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”, és akkor elmondta nekik, amit róla tudott (lásd 29–34. versek).

A tanítványok Keresztelő Jánosnak ezeket a szavait biztatásnak, majdnem parancsnak érezték. Nem nála, a Keresztelőnél található a szabadítás, hanem Jézusnál, akinek ő előfutára volt.

A tanítványok nem haboztak, hanem követték Jézust. Hogy hívták őket? Az egyik András* volt. A másiknak a nevéről nincs szó. De mindenki sejtheti, hogy Jánosról van szó. Evangéliumában János egyszer sem említi a saját nevét. Legföljebb így: „az a tanítvány, akit Jézus szeretett” (Jn 19,26; 21,7.20).

Az Úr Jézus gondosan választotta ki munkatársait. Ő azt nézte, ami a szívben van (vö. 1Sám 16,7).

Jézus megfordult, és megkérdezte a két férfit: „Mit kerestek?” Nem azt kérdezte, hogy „kit”, hanem azt, hogy „mit” kerestek? Kérdése nem magára célzott, hanem arra a vágyra, amit ebben

a két emberben felfedezett. Azt az üdvöt keresik, mely csak nála található? Akkor szívesen fogadja őket. De ha csak kíváncsiak rá, vagy csak új rabbit keresnek, akkor rossz helyen járnak. Ez számunkra is lecke: Mit keresünk Jézusnál? János és András egyszerűen és szerényen így válaszolnak: „Rabbi, hol van a lakásod?” Furcsa kérdés? Nem, hanem jó kérdés, mert ők nem csupán megismerkedni akarnak azzal az emberrel, akire János úgy mutatott rá, hogy Ő az Isten Báránya. Soká akarnak vele lenni. Ezért kérdezik, hogy hol a lakása. Többet akarnak róla tudni, azt akarják, hogy tanítsa őket. Ezért szólítják „rabbi”-nak (ami azt jelenti: Mester). Aki mindig Jézushoz akar tartozni, annak előbb az Ő tanítására van szüksége.

Jézus tudta, mi rejlik e mögött a kérdés mögött, ezért röviden és velősen így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Ezzel tudtukra adta az Üdvözítő, hogy elfogadja őket tanítványainak.

Elmentek vele, és meglátták, hol lakik. (Az természetesen nem Jézus háza volt, hanem csak az a hely, ahol tartózkodott, megszállt.)

Nála maradtak azon a napon. Feltűnő az időmeghatározás: „Körülbelül négy óra volt akkor” (Az új fordítás tehát a mai időszámítást használja, míg a Károli fordításban még a zsidó időszámítást találjuk: „vala pedig körülbelül tíz óra”). Az időpont meghatározása tekintetében megoszlik a magyarázók véleménye. Ha János a római napbeosztást használta, akkor az délelőtt tíz óra volt. Így egy egész nap állt rendelkezésükre. Ha pedig a zsidó beosztást, akkor – úgy ahogy az új fordításban is találjuk – négy óra volt (napkeltétől, körülbelül reggel hat órától, még tíz óra). Akkor a nap Palesztinában már elmúlt, mivel tizenkét óra körül (nálunk este hat óra) már besötétedik. Így meglehet, hogy János és András az éjszakát Jézusnál töltötte, és másnap is nála maradtak. Ugyanis feltehető, hogy a következő nap szombat volt. És az már pénteken, a zsidó tizenkét órakor elkezdődött. János és András ebben az esetben a szombatot Jézusnál töltötte. Ez a nap különösen alkalmas volt lelki dolgokról való beszélgetésekre… Akárhogy volt is, Jézus, János és András sokat beszélgettek azon a napon. (A történet folytatásából tudjuk, hogy János és András tökéletesen meggyőződtek arról, hogy Jézus a Krisztus).

Andrásnak volt egy testvére, Simon. (Az evangélium már itt Simon Péternek nevezi, de az Úr Jézus csak később nevezte Péternek; lásd Mt 16,18: „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy…” Amikor majd András Simont Jézushoz vezeti, akkor mondja neki, hogy egyszer Péternek fogják hívni; lásd 42.v.). András megkereste testvérét. (Ebből arra lehet következtetni, hogy Simon is Keresztelő Jánossal volt. Ugyanis Simon a galileai Bétsaidából, egy a Galileai-tenger mellett fekvő városkából jött, és Jézus másnap velük ment Galileába.)

Amikor András találkozott testvérével, lelkesülten mondta neki:

„Megtaláltuk a Messiást!” András még hozzáfűzi a Messiás szó görög jelentését is: Krisztus (Károli Biblia). Az új fordításban már a magyar jelentését találjuk: Felkent.

Ez a bizonyságtétel, hogy Jézus a Messiás, a Krisztus, a Felkent, azt mutatja, hogy András és János hit által meggyőződtek arról, hogy valóban megtalálták azt, akit a próféciák megígértek.

András azt tette, amit minden hívőnek tennie kell: „Odavitte Jézushoz”. Valakit egyenesen odavezetni Jézushoz, jobb, mint szavakkal próbálni meggyőzni arról az üdvösségről, melyet Krisztusban lehet megtalálni. András a szó valódi értelmében Jézushoz vihette testvérét. Ezt mi már nem tudjuk megtenni. Mi csak imádságban vihetünk valakit Jézushoz, és azzal, hogy mindent megteszünk, hogy Isten igéje megszólítsa.

Amikor Simon odament Jézushoz, az Üdvözítő rátekintett, és azt mondta: „Te Simon vagy, Jóna fia*; téged Kéfásnak fognak hívni; ami azt jelenti: Kőszikla.” Jézus azonnal tudta, ki ez az ember. Az Isten Fia mindentudó. Így ismer az Úr minket is szívünk legmélyéig. Az Úr Jézus megmondta, hogy Simont később „Kéfásnak” vagy „Péternek” fogják hívni, ami annyit jelent: Kőszikla. Ez is azt mutatja, hogy Ő mindentudó. Ezzel már megjövendölte Simon feladatát Krisztus gyülekezetében. Így csatlakozott Simon is Jézus tanítványi köréhez.

Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ha elolvassuk a Jn 2-t, akkor megértjük, miért akart odamenni: a kánai menyegzőre, melyre meghívták. Amikor a Galileai-tengerhez érkezett, találkozott Fülöppel*, aki Bétsaidában* lakott, ahonnan András és Péter is származott. Fülöpöt egy egyszerű felszólítással tette tanítványává: „Kövess engem!” Jézus követéséhez ez elég!

Fülöp még nem sokat tudott a Mesterről, de eleget ahhoz, hogy boldogságát mással is megossza. Találkozott Nátánaéllel*, és azt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik.” Teljesen igaz volt, amit Fülöp mondott. De jobb lett volna, ha ez utóbbit nem mondja Nátánaélnek. Ugyanis ez az izráelita sokkal jobban tudta, mit jövendöltek a próféták! A próféta, akiről Mózes írt, a Messiás, akiről a próféták írtak, nem a pogányok Galileájából, pláne nem Názáretből származik. Az ács fia – ez az ember tehát ismerte Józsefet – hogy lehetne az, akiről az ígéretek szólnak?

„Származhat-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánaél cinikusan. Onnan semmit sem remélt. Ő nem olyan valaki, aki mindent csak úgy meggondolatlanul elhisz. A józan észre hallgat.

Fülöp az egyetlen valamit tette, ami meggyőzheti a barátját, azt mondta neki: „Jöjj, és lásd meg!” Rövid prédikáció gazdag tartalommal! Aki a hit szemével nézte Jézust, annak a szívében örökre megmaradt.

Nátánaél elment Fülöppel Jézushoz. „Íme egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság”, mondta Jézus üdvözletképpen. Tehát Nátánaél a nép őszinte fia. Ez nagyszerű bizonyítvány, mert sok izráelita van ugyan, de az ember csak kevés olyan őszinte izráelitával, Izráel hitének őszinte megvallójával találkozik, aki átviszi a gyakorlatba is, amit hisz.

„Honnan ismersz engem?” – kérdezte Nátánaél csodálkozva.

„Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál” – mondta az Úr Jézus.

Ez elég volt Nátánaél számára. Valóban, ott ült a fügefa lehajló ágai alatt, kedvenc helyén, hogy imádkozzék és elmélkedjék. Közép-Keleten sokan keresték fel ezt a rejtekhelyet, árnyékban, mások szeme elől elrejtőzve.

Hogy Jézus ismerte ezt a titkot, ez Nátánaélnek elég bizonyíték volt arra, hogy Ő több, mint egy közönséges ember. Az Úr Jézus ezzel megmutatta istenségét Nátánaélnek. Erre nem következhetett más, mint elismerni, hogy Krisztus Isten Fia.

Nátánaél tudta az Írásokból és szívből megvallotta, kicsoda Jézus. Teljes tisztelettel és csodálattal kiáltotta. „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel királya!” Fülöp még József fiának nevezte Őt, de Nátánaél tudta, hit által, hogy Jézus Isten Fia, és azt is, hogy Ő Izráel megígért királya, akit minden őszinte izráelita várt. Ő lesz ezután Nátánaél tanítómestere.

„Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.” – válaszolta neki az Úr Jézus. Ezt nem enyhe gúnnyal mondta (így is magyarázták már), hanem csodálkozással. Isteni mindenhatóságának ilyen kevés bizonyítékát mutatta csak meg Jézus, és az mégis elég volt, hogy Nátánaél szívből megmutassa, hogy hisz benne. Krisztus hatalmának és fenségének sokkal nagyobb példáit fogja még látni ezután!

Jézus még folytatta, és most odafordult a többi tanítványhoz: „Bizony, bizony*, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára.”

Krisztus biztosan tudta, hogy mostantól fogva a megnyílt égből Isten angyalai állandóan felszállnak és leszállnak, mint Jákób álmában történt Bételben (1Móz 28,12; 25. lecke). Az Üdvözítő lesz mindig a kiinduló- és a célpontjuk: föl és le. Ők tartják fönn valójában az Isten Fia és az Atya Isten közti kapcsolatot. Ők állnak majd Krisztus mellett megváltói munkája végzése közben. Ott vannak csodáinál, amikor a Gecsemáné kertben szenved, a sírból való feltámadásánál, mennybemenetelénél. De visszajövetelekor is fontos szerepet töltenek be az angyalok (lásd 2Thessz 1,7kk). Jézus „Emberfiá”-nak nevezte magát (lásd még Dán 7,13–14). Ez nem olyan előkelő „cím”, mint amilyennel Nátánaél illette: „Isten Fia”, és „Izráel királya.” Az „Emberfia” névvel, melyet Krisztus nagyon gyakran használt, azt adta tudtul, hogy földi vándorlása idején alázatosan lép föl. Mint Emberfia, nem pedig mint Izráel királya, viselkedik Nátánaéllel és a többi tanítvánnyal szemben.

Jegyzetek:

András – A „férfias”, az „erős”. Apostoli munkájáról keveset tudunk. A régi történetírók szerint a szittyák (szkíták) közt prédikált. Azt gondolják, hogy az úgynevezett andráskereszten vagy ferde kereszten halt meg az akhájai Patraszban.

Simon, a Jóna fia – Simon annyit jelent, mint „meghallgatás”, Jóna pedig „galamb”. Mind a héber „Kéfás”, mind a görög „Petros” (magyarul „Péter”) egyaránt azt jelenti, hogy „kő” vagy „szikla”. (Vö. a „Petrus”-t a „petróleum”-mal, mely szószerint „kőolaj”-at jelent.) Simon, „a meghallgatás” később „Péter”, „kőszikla” lesz. Ne haszontalan szójátékot lássunk ebben. Mindennek, amit Jézus mondott, mélyebb jelentése van, mint mi gondoljuk. A zsidó háttér szerepet játszik ebben.

Bétsaida – Jelentése: „halház” Két helységnek is ez volt a neve. Az itt említett halászfalu a Galileai-tenger nyugati partján volt, a másik pedig a Gaulantisz tartományban, a Jordán keleti partján, nem messze onnan, ahol a folyó a tóba ömlik, egy előrenyúló hegyen.

Fülöp – A görög „Philippos” név „lovat szerető”-t jelent; abban az időben gyakori név volt. Nagy Heródes egyik fiát is így hívták. Fülöp neve az apostolok névsorában szerepel a Mt 10,3; Mk 3,18; Lk 6,14; ApCsel 1,13-ban. Kevés szó van róla. Kivétel a Jn 1,43kk.; Jn 6,5–7 (Jézus kérdése a kenyér vásárlásról); Jn 12,20kk. (a görögök, akik Jézust látni akarták, hozzá fordultak); Jn 14,8 (amikor kérte Jézust, hogy mutassa meg nekik az Atyát). Ne tévesszük össze az ApCsel 8-ban említett Fülöp evangélistával!

Nátánaél – „Isten ajándéka”. Neve nem szerepel az apostolok névsorában (lásd „Fülöp”-nél). Jelenleg úgy vélik, hogy Bertalannal azonos, akinek a neve annyit jelent: „Thalmai fia”. Lehet, hogy a szép Nátánaél név függeléknév volt, egy fajta megtisztelő név, mely nagy tudása vagy adottsága miatt megkülönböztette másoktól. A hagyomány szerint Bertalan, mint apostol, Indiában, Mezopotámiában, Likaóniában és Arméniában működött, és vértanú halált halt (élve megnyúzták). Egy kés és a bőre az apostol róm. kat. szimbóluma.

Bizony, bizony – Ezeket a szavakat az Úr Jézus sokszor használta. Annyit jelent: „az biztos lesz, tehát jó arra figyelni.” Voltaképpen ugyanaz a jelentése, mint az „ámen, ámen”-nek, mellyel a zsidók az imádságot, vagy a nyilatkozatot befejezték. Jézus gyakran ezekkel a szavakkal kezdett valami fontos mondanivalót. Ez azt akarta jelenteni, hogy Ő, mint a „hű és igaz tanú”, az „Ámen” beszélt (Jel 3,14).

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:6–7; 299:1–3;397:1–4; 434:1–2; 512:1–2
Jertek, énekeljünk: 103; 109; 114; 134:1; 169; 170; 235
Harangszó: 34; 35; 41; 43; 45; 47
Dicsérjétek az Urat!: 5; 59; 61; 66:3; 75
Erőm és énekem az Úr: 53:1; 120; 128; 129; 131

Megjegyzések:

Az Úr Jézus gondosan választja ki követőit – Láttuk, hogy Jézus Krisztus felépítette országát. És milyen gondosan tette azt! Nem elhamarkodottan, nem toborozva, mindenféle külsőséges látványossággal, nagy összejövetelekkel, és gyakran üres ígéretekkel, ahogy azt most látjuk például sok országban választási kampányokon. Az első, amit tennie kellett, hogy megkeresse jövendő apostolait. Nekik kell majd közkinccsé tenni az Ő munkáját, mint országának követei.

Jézust követni azt jelenti, hogy teljesen rábízzuk magunkat – Ez az első öt tanítvány kezdettől fogva önként és teljesen rábízta magát Mesterére. Nem mérlegeltek, szó sem volt próbaidőről. Nátánaél is azonnal kész volt Jézust teljesen elfogadni. Aki habozik a hitben, az hamar elpártol megint. Hogy Krisztushoz tartozzunk, tudni kell búcsút mondani mindennek, amivel addig foglalkoztunk.
Vigyázzunk arra, hogy a „tanítványok” szó tágabb értelemben „követők”-et is jelent, azokat, akik Jézus után mennek!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi imeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Beszélgetés a barátságról, barátokról. (*)
• Választás és döntés az ember életében. Társak választása. Döntés az Úr Jézus mellett. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Versolvasás, versmondás. Hiányos rímek kiegészítése. (*)
• Válogató olvasás. Nevek kiegészítése, írása emlékezetből. (*)
• Fülbe súgó játék, bővülő mondatok: memorizáló, beszédművelő gyakorlat. (**)
• Hiányos vázlat kiegészítése. (**)
• Levélírás: Az örömhír továbbadása. Mit jelent az Úr Jézussal való találkozás, közösség? (***)

Matematika

• Számok olvasása, számlálás 12-ig. (*)

Tánc és dráma / Ének-zene

• Népi gyermekjátékok: énekes párválasztó körjátékok. (*)
• Bizalomjáték: kapcsolatteremtő játék hallás és tapintás segítségével. (**)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Vizuális kommunikáció: A színek jelentése, kifejező ereje. Hogyan segítenek a színek egy személy jellemzésében, egy karakter kialakításában? (***)

Vázlat:

Jézus
Keresztelő János: „Íme, az Isten Báránya”
András – János
Simon
Fülöp
Nátánaél (fügefa) – „egy igazi izráelita, akiben nincsen álnokság”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!