91. Sámuel mint bíra

,

Üzenet – Téma:

* Megtérés után segít az Úr.
* „Nagy az ereje az igaz ember könyörgésé­nek.”

Előzmények:

A súlyos csapások után a filiszteusok visz-szaküldték a szövetség ládáját Izráelbe. Miután a bétsemesiek belenéztek az Úr ládájába, és ezért büntetést kaptak, a ládát Abinádáb házába vitték, Kirjat-Jeárimba.

Történet:

Húsz év telt el azóta, hogy a szövetség ládája Kirjat-Jeárimba érkezett. Húsz sötét esztendő, ami alatt a filiszteusok egyre nehezebbé tették Izráel életét. A nép tanácstalanná vált, és folyvást az Úr elé járultak panaszukkal.

Mi történt ezalatt Sámuellel? Az 1Sám 4,1-ben azt olvassuk, hogy „Sámuel beszéde eljutott egész Izráelhez”. Az Úr beszélt általa, és a nép hallgatott szavára (vö. 1Sám 3,19–21). Így maradt ez húsz éven át, mégsem tértek meg szívből. Sámuelt is mélyen érintette a sok nyomorúság, s úgy látta, hogy a nép végre Istentől vár szabadulást. Most eljött végre az idő, hogy helyes irányba terelje gondolkodásukat, tetteiket.

„Ha tiszta szívből akartok megtérni az ÚRhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket és Astartékat. Ragaszkodjatok szívből az ÚRhoz, egyedül neki szolgáljatok.” Az előző években Sámuel sokszor figyelmeztette őket, hogy vessék el a bálványokat, és csak Izráel Istenének szolgáljanak. Most tanácstalanná váltak az izráeliták, s ezért szívesen hallgattak Sámuel szavára.

A Baál-szobrokat és Astartékat*, az oltárokat, szent halmokat és szent fákat mind kiirtották. És ami a legszebb, az izráeliták mind az Úrnak szolgáltak!

Sámuel egy nagy népgyűlést hívott egybe Micpába*. Most nemcsak a nép vezetőit, hanem minden férfit, az egész országból, Dántól Beérsebáig. Sámuel mindannyiukért és mindannyiukkal együtt akart imádkozni.

A gyűlésen a nép tényleg megvallotta, hogy vétkeztek Isten parancsai ellen. Ennek jeleként vizet öntöttek ki* az Úr színe elé. Ezt a jelet a következőképpen magyarázták. Ahogyan a víz elterül a föld színén, és eltűnik, olyan kicsinynek és nyomorultnak érzi magát a nép Isten előtt. Böjtöltek is aznap. Nyilvánosan bűnt vallottak: „Vétkeztünk az ÚR ellen!”

Sámuel ettől kezdve bíraként lépett fel.

A filiszteusok meghallották, hogy az izráeliták Micpába gyűltek nagy számban, s azt gondolták, háborúra készülnek. Az öt város fejedelmei rögtön sereggel indultak Micpába, mely csak egy napi járóföldre volt.

A rémült zsidók arra kérték Sámuelt, imádkozzon értük az Úrhoz, Istenükhöz, hogy mentse meg őket a filiszteusoktól.

Közben a filiszteusok is egészen közel értek, ám az izráeliták az Úr szabadítására vártak, és nem támadtak rájuk.

Sámuel egy szopós bárányt áldozott, és könyörgött népe életéért. Az izráeliták tudták, ők nem méltóak arra, hogy Istenhez imádkozzanak. Az áldozat a nagy áldozatra, a Bárányra, Jézus Krisztusra utal!

Miközben az égőáldozatot az oltáron megáldozták, a filiszteusok támadása megindult. De most az Úr harcolt Izráelért, meghallgatta Sámuel imáját. Hirtelen mennydörgés támadt. A filiszteusok halálra rémültek, és menekülni kezdtek. (Valószínűleg sok filiszteust csapott agyon villám, mire a többiek pánikba estek. A villám dárdába és sisakba csaphatott. Ilyesmit találunk leírva a Zsolt 18,7–18-ban és 29,3–8-ban.)

Az izráeliták Micpától Bétkárig* üldözték a filiszteusokat, és levágták őket. Az ütközet után Micpa és Sén között egy emlékkövet állított fel Sámuel. Eben-Háézernek* nevezte el („a segély köve”), és azt mondta: „Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!” Nagyon valószínű, hogy ez volt a gyűlés helye, ahová Sámuel a gyűlést egybehívta.

A filiszteusokat teljesen leverték, akik egy darabig nem jöttek vissza Izráel földjére. Területük egy része, és azok a városok, amiket Józsué Júda törzsének jelölt, és egy ideig Júdához is tartoztak (vö. Bír 1,18), most újra Izráelhez kerültek.

Az elkövetkező években béke volt Izráel és a filiszteusok között. Még az országban itt-ott szétszórtan lakó emóriak is békén maradtak.

Sámuel a nép bírája lett. Szokásává vált, hogy Efraim és Benjámin területét végigjárja, hogy igazságot szolgáltasson. Bételbe, Gilgálba és Micpába is elment, hogy aztán visszatérjen Rámába, ahol lakott (Rámátaim-Cófim). Rámában épített oltárt az Úrnak. A szentélyt Silóban nem használták többet. Ahogyan Ábrahám, Izsák és Jákób ősatyák tették, oltárt épített, hogy ott az Úrnak szolgálhasson.

Sámuel másként bíráskodott, mint pl. Gedeon. Nem harcos, hanem imádkozó és vezető. „Nem hatalommal és nem erőszakkal (Károli: erővel), hanem az én lelkemmel!” (Zak 4,6)

A filiszteusok nem tűntek el örökre, megtartották régi határaikat és jónéhány szállást, ahonnan portyákat indítottak (vö. többek között 1Sám 10,5). Később újra teljes erővel támadtak (1Sám 13,5), és különösen nehézzé tették Izráel helyzetét (vö. 1Sám 13,17kk). Saul király harcolt velük, Dávid király elnyomta őket egy időre. A júdai Uzzijjá király győzhette le őket később (2Krón 26,6). Mégis megerősödhettek ezután egy időre, mert Jeremiás próféta prófétált ellenük (Jer 47). Végül egy egyiptomi fáraó alatt veszítették el vezető szerepüket. Jeremiás, Ámós, Zofóniás és Zakariás próféta idejében még laktak filiszteusok Askelónban és Gázában (vö. többek közt Ám 1,7–8).

Jegyzetek:

Baál és Astarte – Részletes leírása a 74. leckében található.

Micpa – „Kilátótorony”: Az Ószövetségben több ilyen toronnyal találkozunk, pl. Migdól (2Móz 14,2; 4Móz 33,7). Micpában, Benjámin földjén tartották a népgyűléseket a Bírák idején (vö. Bír 10,17; 20,1; 1Sám 10,17; 93. lecke). Van egy másik Micpa is Gileád hegyei között, a Jordánon túl (vö. Bír 11,11).

Vizet kiönteni – A vizet elnyeli a föld. Amikor csalódott vagy, kevés a könnyed. Mintha a könnyed lenne, vizet önthetsz ki a föld színére.
Az itt elbeszélt eseményt a 2Sám 14,14-ben is megtaláljuk: „Mert bizonyosan meghalunk, és olyanok leszünk, mint a víz, amelyet ha a földre öntenek, nem lehet fölszedni”. Továbbá: „Szétfolytam, mint a víz” (Zsolt 22,15); „Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt!” (JSir 2,19)

Bétkár – Kicsiny hely közvetlenül Micpa mellett, csak itt van említve.

Eben-Háézer – Benjámin területén lévő hely, Micpa és Sén („fog”) között, egy éles szikla, nem messzire Silótól, Sámuel nevezte el. Jelentése: „a segítség sziklája”, ebben az értelemben: „Mindeddig megsegített bennünket az ÚR”. Az 1Sám 4,1-ben és 5,1-ben találkoztunk már vele.

Énekek:

Református énekeskönyv: 32; 79:3.5; 130:1.4; 143:8–11; 157; 217:1–3; 256:1–5; 384
Jertek, énekeljünk: 142; 185; 245:1
Harangszó: 18; 40:1.5–6; 41; 44; 52:1.4; 53:1.5–6
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 53:1.4; 55:1.3; 69; 87; 93; 161
Erőm és énekem az Úr: 23; 38; 46; 52; 65; 84; 111; 139

Megjegyzések:

Megbánást tanúsítani – Megkönnyebbülés, amikor elérkezünk a megbánásig. Isten megbocsátja a bűnt, és elveszi. Amikor az út Istentől az emberig így nyitva, akkor tapasztaljuk meg az Úr megbocsátó irgalmát.

Szükséges átformálás – A megbánást mindig követnie kell a bálványoktól, megrögzött bűnöktől való megszabadulásnak. Maga az Úr segít elfordulni ezektől. Az átformálás lehet személyes, de lehet nemzeti vagy egyházi is. Áldás nyugszik rajta, ahogyan e történetben látjuk. Az Úr segítette Izráelt a filiszteusok ellen.

Igaz ember imája – Szükségessé válhat, hogy valaki egy egész népért imádkozzon. Ebben az esetben Sámuel volt, aki „közbenjárt imájával”. A templomi közös, nyilvános imádság is az egész gyülekezetért való közbenjárás. Amennyiben a pedagógus, hitoktató imádsága szívből jövő, és az Úr előtt is kedves dolgokra vonatkozik, akkor az ilyen imádság bizonyosan meghallgattatik.
Az országért, népért való imádság igazán fontos, gyerekek is mondhatják.

Isten segítsége – Isten meghallgatta az imádságot, és vihar által segített. Ő gyakran használ természeti eseményeket, hogy segítsen nekünk. Legyen rá nyitott szemünk, észrevenni, ahogyan Isten meghallgat és segít.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Bűnbánat, megújulás személyes életünkben. (***)
  • Történelmi példák a reformációra, nagy reformátor személyiségek. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Szövegpárhuzamok keresése a 32. zsoltár és a bibliai történet között. Vázlatírás a zsoltárból vett idézetek segítségével. (***)
  • Britt G. Hallqvist svéd költőnő gyermekhangra írt imádságának megismerése. (***)

Vázlat:

Sámuel – bíra
Baál – Astarte
Micpa – reform
filiszteus támadás
vihar: menekülés
Eben–Háézer:
„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .