9. Abrám elindul Kánaán földjére

Üzenet – Téma:

* Isten terve Abrámmal, nagy Fia, Jézus Krisz­tus eljövetelének előkészítése.
* Abrám a bizonytalan jövendővel szemben is engedelmes, hallgat Isten szavára.

Előzmények:

Sineár földjén egy égig érő tornyot építettek az emberek, hogy nagy nevet szerezzenek maguknak. De Isten közbelépett. Összezavarta a nyelvüket, és szétszélesztette őket. A szétszóratás után is egy büszke nép maradt hátra Sineár földjén.

Történet:

A feladat

Abrám* édesapjával, bátyjaival és azok családjaival lakott együtt a káldeai Ur-Kaszdimban*. Akkor senki sem ismerte még Isten tervét, hogy egy új népet hoz elő belőlük, ami meg fog történni akkor és úgy, ahogy Isten akarja.

Táré* volt a családfő, akinek három fia volt, Abrám, Náhór és Hárán. Együtt vándoroltak. Hárán meghalt, s fia, Lót vette át a család örökségét. Náhór feleségül vette Milkát, Hárán lányát*. Abrám feleségül vette féltestvérét, Szárajt* (1Móz 20,12). Nem született gyermekük.

Az 1Móz 11,31-ben azt olvassuk, hogy Táré, a családfő elhatározza, családjával elvándorol Kánaánba. Nem tudjuk pontosan, milyen okból. Elmentek együtt egészen Háránig. Ott meghalt az édesapa, Táré, 205 éves korában.

Isten megszólította Abrámot, s azt parancsolta neki, hogy hagyja el földjét, és menjen arra a földre, amit Ő mutat neki. Az elhívásból (1Móz 12,1) nem derül ki, hogy hol lesz az. Egyedül Táré tudta az úti célt, amikor elindultak Ur városából. Csak engedelmességet kért az Úr, s Abrám elindult a bizonytalanba. Családjának többi része Isten akarata szerint Háránban maradt. Abrám és Lót, az ő unokaöccse mentek együtt. Később azonban házasság útján Rebeka, Ráchel és Lea mégis Abrám családjába kerülnek, ami azt mutatja, hogy a rokoni kötelékek igen erősek voltak.

Az ígéret

Az 1Móz 12,2–3 verseiben olvassuk, hogy Istennek egy különleges terve van Abrámmal. Egészen az örökkévalóságig, minden nemzetségre, minden népre vonatkozóan. Tudjuk, hogy Isten ebből a népből adta Jézus Krisztust is az emberek megváltására, az ördög munkáinak lerontására. Bár az ígéret már elhangzott az 1Móz 3,15 versében az anyaígéretben. Az asszony magva fog a kígyó magvának fejére taposni. Igen fontos, hogy minden nép szerepel itt, hiszen Abrám küldetése, népének küldetése sohasem önmagukért van, hanem minden más nép áldására (lásd pl. Gal 3,8–9)!

Az ígéret azzal kezdődik, hogy Abrám utódai nagy néppé lesznek. Ő 75 éves már, felesége pedig mintegy 10 évvel fiatalabb (4.v.). Gyermekük azonban továbbra sincs. Hogyan lesznek így nagy néppé? Bár fontos, hogy a „nagy” jelző itt nem csupán a létszámra nézve értendő, hanem fontosságra nézve is: Ők „Isten népe” lesznek! (Lásd még Róm 4,16–17: minden hívő Ábrahám gyermeke…) Egy különleges áldás ez. Testi-lelki értelemben egyaránt. Isten közöttük akar lakozni, ahogyan látjuk a pusztai vándorlásban, hogy a szent sátor, s később a templom is, mint Isten lakóhelye szerepel.

Az Úr Abrám nevét is „naggyá” fogja tenni. A név a bibliai korban nagyon fontos volt. Ha valakinek a neve „naggyá lett”, az azt jelenti, hogy azt a nevet sokan említették tisztelettel. „Áldás leszel.” Abrám továbbadhatja azt, amit ő megkapott, utódainak, Izráel népének, de lelki utódainak is, minden hívőnek (lásd többek közt Róm 4,11–12.16). Az áldás az, ami apáról-fiúra szállva őrzi Isten ígéretét. S beteljesedik Jézus Krisztusban! Az áldás befejezése határt von a többi népek és Izráel közé. Aki Abrámot megáldja, az áldott lesz, aki átkozza őt, az maga is átkozott lesz!

A vándorlás

Háránból tehát már csak két férfi indult tovább feleségeikkel, mint nomád pásztorok. Hatalmas út volt ez, sok nehezítő körülménnyel. Nem tudjuk, meddig tartott, de igen hosszú lehetett, hiszen a szolgaszemélyzettel kisgyermekek is voltak, és az állatok etetése, ellése mindig megállította őket, ami lassította utazásukat.

Nagy csapattal mentek: „Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak…” Milyen szép, hogy az Úr már Háránban részben teljesítette ígéretét: Abrám már ott nagy gazdagságot kapott: jószágot, pénzt, mindenféle javakat, szolgákat, szolgálókat.

Mentek egészen a sikemi* szenthelyig, a Móré tölgyeséig*. Móré* valószínűleg kánaáni származású tulajdonosa volt ennek a földnek (1Móz 13,18). Sikemben újabb kijelentés, ígéret várta Abrámot, hogy utódai ezt a földet fogják lakni. Abrám válasza egyértelmű: oltárt épít az Úrnak, amellyel elfogadja szavát, s ami emlékeztetőül szolgál számára. Itt már fontos szólnunk az ígéretben való hitről. Abrám indult tovább, s lassan végigvándorolta az országot. Ennek sok praktikus oka is volt, hiszen fel kellett mérnie, milyen is az a föld, amelyet utódainak hagy majd. Bétel* és Aj* között újra oltárt épített, megerősítve ezzel, hogy továbbra is az Úr vezetése alatt járja útját.

Jegyzetek:

Abrám – „Magasztos atya”: neve tulajdonképpen magában foglalja az áldás ígéretét, tehát prófécia. Ez be is teljesedik, amikor Isten „új nevet” ad neki, Ábrahámnak nevezi el, mely azt jelenti: „sok nép atyja” (1Móz 17,4–5).

Ur-Kaszdim – Egy hatalmas múltú kulturális centrum, virágzó város volt. Régészeti ásatások során, vízvezetékeken keresztül táplált fürdőhelyiségek kerültek napvilágra. Kötélkábelekkel működtetett lifteket is használtak.

Táré – Sém leszármazottja, akinek nevéből a zsidógyűlölet „antiszemitizmusnak” neveztetik, hiszen ők a „sémita” népekhez tartoznak. Sém dédunokája Héber, akitől a nép saját nevét kapta, ahogyan magukat nevezték, s nyelvüket. Táré atyja Náhór, akit nem szabad összekeverni fiával!

Házasságkötések a családban – Akkor még nem volt tilos, Isten parancsa erre vonatkozólag ezután következik.

Száraj – „Fejedelemasszony”: neve azonos jelentésű a későbbi Istentől kapott névvel, csupán itt még szerepel a birtokos „az enyém”, a Sára névben már nem. Az egyiptomi királynak Abrám azt mondja, hogy a testvére (1Móz 12,11–20). Később ugyanezt mondja Abímeleknek is Gerárban. Akkor meg is magyarázza, hogy atyjuk ugyanaz, de másik anyától származnak (1Móz 20). Innen tudjuk azt is, hogy Tárénak több felesége volt.

Sikem – Fontos kereskedőváros, Efraim hegységénél, a karavánutak találkozásánál. Jákób is ennek környékén lakik később. Majd ezen a vidéken, a „Jákób kútjának” nevezett helyen találkozik Jézus Krisztus is a samáriai asszonnyal (Jn 4 – Sikár).

Tölgyes – Szó szerint „terpentinfa”.

Móré – „Tulajdonos”.

Bétel – „Isten háza”, amit a kánaániak Lúz-nak hívtak. Bételnek Jákób nevezte el, mikor Ézsau elől menekült, és ott töltött egy éjszakát (1Móz 28,19).

Aj – „Romok”. Kánaáni királyi város, Józsué pusztította el később (Józs 8,24–25), majd újra felépítették.

Énekek:

Református énekeskönyv: 105; 425; 479:1–3
Jertek, énekeljünk: 166; 205
Harangszó: 42; 43; 45
Dicsérjétek az Urat!: 2; 154
Erőm és énekem az Úr: 3; 11; 53:1–3; 136:1–2

Megjegyzések:

*** – Sém leszármazottainak megtanulása fontos lehet. Úgyszintén fontos a szövetségi nép kiemelése, hiszen Isten tervében szerepel az így! (Zsolt 105,8–11)

Az engedelmesség fogalmának feltárása.

Az utazás, a vándorlás érdekes elmondása, annak minden veszélyével és érdekességével együtt. Hiszen Abrám egy szép, gondozott városból indult el, előtte nem volt nomád pásztor! Ismeretlenül, egyedül Isten szavára hagyatkozva tette meg az utat, semmi más nem volt biztos!

Az oltárról, áldozatról, háláról kell még külön beszélni. Hogyan tisztelték Istent, s hogyan tisztelhetjük most. A térkép használata megkönnyíti a környezet, a messzeség érzékelését.

** – Komolyan hangsúlyozzuk az elindulás nehézségeit, amelyek emberileg úgy kötnek minket: kényelem, biztonság, városi körülmények, s az elindulásra csak egy egyáltalán nem konkrét ígéret biztat…

* – Nem hagyhatjuk el ezt a történetet, mert fontos lehet az „elköltözésről” szólni. (Mi a különbség akkor és most.) Lehet szólni a „nagy népről” is, amely akkor még sehol sem volt, Isten szava mégis biztos!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Egy fontos családi esemény: a költözködés. Oka, célja és módja. Élménybeszámolók. Összehasonlítás egy ókori nomád család költözködésével. (* **)
• A kirándulás, mint „költözködés”. Az úticsomag képzeletbeli összeállítása. (* **)
• A nomád (félnomád) kisállattenyésztő életmód jellemzői. Használati tárgyaik, állataik. (* **)
• Térképhasználat: Tájékozódás az ókori kelet térképén. A „termékeny félhold” országai. Abrám lehetséges útjának követése Ur városából Háránon keresztül Kánaánig, majd Egyiptomig. Az útvonal körülbelüli hosszának megállapítása vonalas mérték segítségével. (***)
• Az ókori városi és nomád (félnomád) életmód összehasonlítása. Kereskedelmi kapcsolatok, egymásra utaltságuk. (***)
• Bibliai történetek – a zsidó történelem kezdetei: Abrám (Ábrahám) elhívása és vándorlása Kánaán földjére. (***)

Földünk és környezetünk (Földrajz)

• Térképhasználat: Abrám útjának állomásai a mai Közel-Keleten. Milyen országokat, városokat érint az útvonal? Milyen népek élnek ezeken a területeken? (***)
• Útikönyvek segítségével képzeletbeli utazás rekonstrukciója a mai Közel-Keleten. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Útibeszámoló írása képzelt vagy valóságos élmény alapján elbeszélő fogalmazásként. (**)
• Kreatív szövegalkotás: Elképzelt útiélmények megfogalmazása naplóformában. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika / Dráma

• Térrendezés: sátorépítés takarókból, székek ill. karók segítségével. A sátor „belakása”, berendezése. Költözködés. (*)
• Rajz kiegészítése belerajzolással: használati ill. berendezési tárgyakkal. Sátor- vagy házforma belső terének rajzos berendezése síklapon. (*)
• Modellezés, formázás. Egy nomád család állatainak, használati tárgyainak formázása gyurmából. Sátormodell készítése pálcikák, textília vagy papír segítségével. A sátor és környezetének berendezése. (**)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/009. Abrám elindul Kánaán földjére - tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 1,004.28 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!