86. Boáz és Ruth

Üzenet – Téma:

* Istenfélő embernél védelmet kérni = az Úrnál kérni oltalmat.
* A „derék” Ruth lett Krisztus egyik ősanyja.

Előzmények:

A moábi Ruth megérkezett Betlehembe az anyó­sával, Naomival együtt. Ez a saját választása volt. Boáz mezejére ment kalászt szedni, aki a család egyik kiváltója volt, s kedvesen bánt a szorgalmas, fiatal özveggyel.

Történet:

Efráta mezőin véget ért az aratás. Eljött az árpa és a búza szelelésének ideje (cséplés után a mag és a polyva szétválasztása), ami azután ünneppel ért véget.

Naomi sokat törte a fejét, miképpen szabadulhatnának ki nehéz helyzetükből.

„Leányom, keresek én neked otthont, ahol jó dolgod lesz” – mondta Ruthnak. Ami azt jelenti: gondoskodom, hogy újra férjhez menj, és ezáltal minden fáradtságtól és gondtól megszabadulj. Vajon Boáz, akinek a szolgálóival együtt dolgoztál a mezőn, nem vérrokonunk-e? Ez többet jelent egyszerűen „rokon”-nál. Naomi arra utal, hogy Boáz az egyike azoknak, akik a törvény szerint eleget tehetnek a rokoni kötelezettségeknek, tehát kiváltójuk* lehet. Bizonyára abban reménykedett Naomi, hogy Boáz visszavásárolja a földjét, és Ruthot is feleségül veszi.

Azt gondolta ki, hogy Ruth szedje szépen rendbe magát – fürödjön, kenje be magát illatos olajjal, vegye föl legjobb ruháit –, azután menjen a cséplési ünnepre, a szérűre*. Észrevétlenül menjen oda, és várja ki az ünnep végét. S miután Boáz evett, ivott, és fekvőhelyet keresett, menjen oda hozzá Ruth, hajtsa föl a takarót a lábainál, és feküdjön a lábaihoz. S miután emlékeztette ezzel kiváltói kötelességeire, Boáz biztosan megmondja, mit kell tennie. Ruth engedelmesen megtette, amit anyósa kért tőle.

Megjegyzés: Naomi tanácsa gyanúsnak tűnhetett. Ruthnak el kellene csábítania Boázt? Nem erre gondolt Naomi. Inkább azt találta jó lehetőségnek, hogy Boáztól segítséget és védelmet kérjen Ruth, anélkül, hogy másokat bevonna. Olyan gazdag és befolyásos emberrel, mint Boáz, bizonyára nem lehetett volna olyan könnyen tanúk nélkül beszélni. Boáz istenfélelme pedig garanciája volt annak, hogy Ruth tisztessége nem sérül meg.

Ruth ezzel tudtul adta, hogy nem csupán ínségből kalászgyűjtögető, hanem oltalmat kereső vérrokon.

Azt, hogy Boáz takarója alá feküdt, ilyen értelemben lehet magyarázni: „Elfoglalom jövendő helyemet, a kiváltómnál!”

Itt volt az alkalom Boáz közelébe kerülni. A termény már a helyén, a magot megtisztították. Boáz, a földművelő, elégedett lehetett. Most volt ideje, hogy valami másra is gondoljon.

Amint Ruth megtudta, hová feküdt Boáz, s arról is megbizonyosodott, hogy alszik, csöndben odaosont hozzá, fölhajtotta a takarót, és a lábaihoz feküdt.

Éjjel fölébredt Boáz, körbetapogatott, és észrevette, hogy nincs egyedül. Fekszik egy asszony a lábainál. „Ki vagy te?” – kérdezte.

„Én vagyok Ruth, a szolgálód. Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra, mert közeli rokon vagy te” – válaszolt Ruth segítséget és védelmet kérve.

Föltűnő, hogy itt Ruth szinte ugyanazt a kifejezést használja Boázra, amit Boáz használt vele kapcsolatban, amikor kalászt ment szedni (vö. Ruth 2,12). A nő szavaival – „Terítsd rá ruhád szárnyát szolgálódra” – emlékeztette a férfit arra, amit az Úr kíván tőle, hogy gondoskodjék az özvegyekről és árvákról. Így kért – Isten védelmét kérve magára – attól a Boáztól segítséget, aki féli és szolgálja az Urat.

„Áldjon meg az ÚR, leányom!” – Boáz ismerte a törvényt, és az Úrtól fogadta el ezt a megbízatást. „Hűségedet most még jobban megmutattad, mint előbb (ti. amikor Naomival tartott), mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.” Ezek szerint Boáz már nem volt olyan fiatal. Majd megnyugtatta a fiatalasszonyt: „Ne félj hát, leányom, mindent megteszek érted, amit csak mondasz, hiszen mindenki tudja népem kapujában, hogy derék asszony vagy.” Bár van még egy probléma: „Igaz ugyan, hogy közeli rokon vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is. Maradj itt ezen az éjszakán, és ha holnap az vállalja a rokoni kötelezettségét, jó, vállalja! De ha nem akarja vállalni a rokoni kötelezettséget, akkor majd én vállalom. Az élő ÚRra mondom! Feküdj hát itt reggelig!”

Boáz nem talált hátsó szándékot Ruth föllépésében, s neki magának sem volt ilyen. Bölcsen és tiszta szívvel fogadta az asszony kérését.

Amikor hajnalodott, Boáz felkelt, s elbocsátotta Ruthot, mielőtt mások megláthatták volna. Nem akarta, hogy bárki is rosszat feltételezzen róla. De előbb az asszony nagykendőjét kérte, és hat mérték árpát* mért bele. Ő maga meg bement a városba.

Amint Ruth hazaért Naomihoz, rendre elmondta a történteket. Naomi megnyugodott, és így szólt: „Maradj nyugton, lányom, amíg meg nem tudod, hogyan dől el ez a dolog.”

Boáz a városkapuhoz* ment. Ott beszélték meg akkoriban a város minden fontos dolgát. Boáz leült, és várta a másik közeli rokon érkezését. Majd tíz embert hívatott a város vénei* közül, és leültette a kapuba őket.

Boáz elmondta a másik rokonnak, mi történt Elimelek örökségével. El kellett adnia a földet, hogy élete fönntartásáról gondoskodhasson. A törvény szerint (vö. 3Móz 25,23–25), ha egy földdarabot eladnak, az nem lesz örökre az új tulajdonosé. A kiváltó rokont meg­kérdezhetik, hajlandó-e az elszegényedett családtagnak visz-szavásárolni. Ezt tette meg Boáz is.

A másik rokon hajlandó lett volna rá, hogy Naomi (és Ruth) földjét megvegye, de Ruthot nem akarta feleségül venni. Talán már nős volt, vagy nem akart pogány nővel összeházasodni, de lehet, hogy nem akarta tulajdonát megosztani olyan fiúval, aki a Ruthtal való házasságából született volna. Arra kérte Boázt, vállalja át a kiváltó feladatát, s Boáz ezt örömmel meg is tette.

Az ügy megpecsételésére a másik levette a saruját, és Boáznak adta, miközben azt mondta: „Szerezd meg te magadnak!” (Ez a sarulehúzás olyan volt, mint manapság egy szerződés aláírása.)

Megjegyzés: A mózesi törvény szerint az egyik ügy nem logikus következménye a másiknak. A kiváltás törvénye a 3Móz 25-ben független attól a másik törvénytől, hogy elhalt testvér feleségét, akinek nem született gyermeke, egy másik fiútestvérnek feleségül kell vennie, hogy utódja szülessen (5Móz 25,5–12). Valójában meglehet, hogy Izráelben ez a két szokás idővel összekapcsolódott.

Boáz a véneket és a kapuban lévő többi embert is tanúul hívta arra, hogy ő mindent átvesz Naomitól, ami Elimeleké, Kiljóné és Mahlóné volt, sőt a móábi Ruthot is feleségül veszi, hogy fenntartsa a meghalt nevét örökségében, hogy ki ne vesszen neve atyjafiai közül lakóhelyének kapujából.

A nép és a vének erre ezt mondták: „Tanúk vagyunk!” Majd áldást kívántak rájuk: „Adja az ÚR, hogy ez az asszony, aki a házadba megy, olyan legyen, mint Ráhel és Lea, akik ketten építették föl Izráel házát. Gyarapodjál Efrátában, legyen híres a neved Betlehemben! Legyen olyan a házad, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának, annak az utódnak a révén, akit majd az ÚR ad neked ettől a fiatalasszonytól!”

Boáz feleségül vette Ruthot, hazavitte a házába, s az Úr megadta, hogy teherbe essen, és fiút szüljön. A város asszonyai Naomihoz jöttek, hogy szerencsét kívánjanak: „Áldott az ÚR, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül (és arra a született fiúra gondolnak, aki Naomi Mahlón nevű fia helyett az örökségét átveszi)! Legyen híres a neve Izráelben! Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öreg korodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál (a hét a teljesség száma).”

A gyermeket az asszonyok Óbédnak nevezték*, ami „szolgát” jelent, s ami illik az asszonyoknak ahhoz a kívánságához, hogy ő gondoskodjon nagyanyjáról, Naomiról.

Óbédnak később fia született, akit Isainak neveztek (vö. 1Sám 16,1kk). Isai az apja Dávidnak, a későbbi királynak. És mi fűzzük hozzá, hogy sokkal később ebből a nemzetségből származik a Messiás: az Úr Jézus Krisztus (vö. Mt 1,1–17 és Lk 3,23–38).

Naomi lesz a kis Óbéd dajkája.

Jegyzetek:

Kiváltó – „Góél”; a kiváltónak hármas feladata volt: 1. Az ő kötelessége volt az elzálogosított szabadságot vagy örökséget visszavásárolni, azét, aki magát vagy az örökségét szegénysége miatt eladta. 2. Ő volt rokonának vérbosszulója. 3. Neki volt joga a vérrokon özvegyével házasodni, hogyha az gyermektelenül halt meg. Gyakran férfitestvér volt a kiváltó, és ha nem volt ilyen, akkor unokaöccs vagy nagybácsi stb. (vö. 3Móz 25,25kk). Amennyiben ő nem tudott kiváltani, akkor a rangban következő vette át a feladatot. A váltság átengedését a lábbeli levetésével pecsételték meg (birtokbavétel jeleként rátette arra a lábát az új tulajdonos, vagy rádobta a saruját).

Szérű – Magasan fekvő lapos terület, ahol kiterítették a kalászokat (a kalászok alatt vágták le a gabonát, a hosszú szár csak akadályozta volna a cséplést). Majd kicsépelték (nyomtatták) cséphadaróval vagy cséplőszánnal (vö. Ézs 28,27–28), amit igába fogott ökör vagy öszvér húzott. A cséphadaró kemény farúd, amiben nagy lukak voltak, s azokba éles köveket ültettek, amik a kalászt összetörték. Cséplés után összeszedték a szalmát, majd jött a „szelelés”, amikor az összetört kalászokat és magot lapáttal feldobták a levegőbe. A szél vitte magával a pelyvát, és a gabonamag visszamaradt. Ezt kirostálták, hogy a mag tisztán jusson a gabonamérőbe.

Hat mérő árpa – Boáz nagylelkűségének a bizonyítéka. 6 mérő = 6 ómer = 6/10 éfá = 21 liter. (Egy marmonkanna 20 literes.) Az árpa az Ókori Keleten, így Izráelben is fontos gabonaféleség volt. Vö. 2Móz 9,31; 2Sám 17,28; 2Kir 4,42; Ján 6,9.

Kapu – Egy város kapujában mindenféle közösségi, nyilvános gyűlést tarthattak, mint manapság a város-/községházán, vagy jegyzői hivatalban. A kapu gyakran tágas és hűvös volt, árnyékba is lehetett ülni. A város vénei itt tartották a bírósági tárgyalásokat, illetve tanácsot adtak ügyes-bajos dolgokban. Talán még piacként is szolgált.

Vének – Nem volt ugyan bírósági tárgyalás, de egy-egy különleges alkalom kedvéért összejöttek a vének. Boáz gazdag és tekintélyes ember volt a városban, és bizonyára nem jelentett nehézséget összegyűjteni a véneket. A vének tanácsa bíróság volt, mely kis dolgokban, nézeteltérésekben döntött. „Véneket” nem annyira az életkor szerint kell értenünk, a „nemzetségek fejei, vezetői” voltak ők.

Asszonyok nevezték el – Azzal az izráeli szokással, hogy mások adnak nevet egy gyereknek, találkozunk a Lk 1,59-ben is. Itt nem a szomszédasszonyok, hanem Zakariás és Erzsébet rokonai azok, akik a körülmetélkedés napján a gyereket apja után Zakariásnak neveznék. Erzsébet mondta, hogy a fiát Jánosnak kell nevezni, Zakariás pedig táblára írta, s csak ezután szólalhatott meg.

Énekek:

Református énekeskönyv: 68,3; 128; 254:1.4–5.9; 261; 276:1.5; 486:1–2
Jertek, énekeljünk: 60:1; 163; 171; 173; 176; 185; 239
Harangszó: 17; 39; 44; 45; 53:1.5.7–8
Dicsérjétek az Urat!: 8; 10; 22; 68; 71; 76; 82; 100; 171:1
Erőm és énekem az Úr: 29; 36:2; 116:1; 119; 127; 129; 131

Megjegyzések:

Ruth könyve – Mivel azok az események, amiket Ruth könyvében találunk megírva, a Bírák idején játszódnak, Ruth könyvét a Bírák könyve függelékének tekinthetjük. Mintha hidat formálna a Bírák és Sámuel könyvei között.
Ruth könyvét a zsidó zsinagógákban pünkösd ünnepén olvasták, amikor az aratás ideje elkezdődött Izráelben.
Ruth könyve pompás pasztellvázlat, józan és tárgyilagos, a Bírák könyvének sötét és élénkpiros színei után.

Krisztusig tartó vonal – Ruth könyve mindenekelőtt azért íratott, hogy Júda nemzetségének a vonalát Ráhábon és Ruthon keresztül Dávid királyig vezesse. Innen a Ruth 4-ben még nincs meghúzva a vonal Krisztusig. Csak később kapja Dávid Isten ígéretét, hogy a Megváltó az ő leszármazottai közül érkezik (vö. 2Sám 7,12–13; 22,51). Ez a vonal, azaz annak a Krisztusig való meghosszabbítása igen fontos az Ószövetségben. Már a Dordrechti zsinat idején (l618–1619) megfigyelték, hogy az Ószövetség Krisztus-központú.

Ruth segítséget kér – Ruth független volt Boáz jóságától és hűségétől, mégis megalázta magát. Ezt is meg kell tanulniuk a gyerekeknek. Az „én akarom csinálni” elégtelennek tűnik, hiszen saját erőnk, bölcsességünk sokszor nem elég. Adj lehetőséget a másiknak, hogy segítsen!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Segítségkérés és -nyújtás a családban és családon kívül. Kihez fordulhatsz bizalommal? Az együttérző, segítőkész ember. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Dajkarímek szerepjátékkal, mímes mozgással kísérve. (*)
• A „derék asszony” kifejezés magyarázata, szinonimái. Ruth jellemzése. (**)
• Ruth és Boáz jellemzése, külső és belső tulajdonságai – ami vonzó, követésre méltó. (***)
• A bibliai történet dramatizálása csoportmunkában, előadás spontán szerepjátékkal. (***)
• A bibliai történet választott része alapján elbeszélő fogalmazás írása. (***)
• Részlet megismerése Victor Hugo: Az alvó Boáz c. verséből. Boáz jellemzése. A jellemzés költői eszközei. (***)

Matematika

• Űrtartalom mérésének előkészítése: szemes gabona mérése különböző méretű poharakkal. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Képkirakó készítése a történethez: nyírás, összeillesztés, színezés, ragasztás. (*)
• Gabonakép készítése: agyag- vagy gyurmalapba gabonaszemek, kalászok nyomkodása. (*)
• Szérű makettjének elkészítése agyagból, természetes anyagokból. (**)
• Szérű képének elkészítése színes papír (textil) kivágással, ragasztással. (**)
• Szalmafonással aratódíszek készítése. (**)
• Boáz és Ruth portréja: hiányos rajz kiegészítése grafikai eszközökkel. (***)
• Illusztráció készítése a bibliai történet választott részéhez. (***)

Vázlat:

Naomi tanácsa
Ruth Boáz lábainál
Boáz átvállalja a rokoni kötelezettséget
tárgyalás a városkapuban
Boáz feleségül veszi Ruthot
Óbéd (Dávid őse)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/086. Boáz és Ruth – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 357.64 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!