Vannak még „istenek”?

Ézs 44,6–11. 21–23

Sokan gondolkodnak úgy, hogy ha Isten megtiltotta más istenek tiszteletét, akkor azok vannak. Más isteneket tisztelnek más kultúrák, más népek. A zsidóság a magáét, de a hinduk is a magukét. Ne bántsuk emiatt egymást, mindenki válassza azt, amelyiket akarja.

A Biblia azonban folyamatosan arról tesz bizonyságot, hogy más istenek nincsenek. Ezek csak az ember készítményei, „istenpótlékok”, melyekkel azt az űrt próbálja megtölteni, ami az Istentől való elszakítottság miatt maradt meg bennünk. Mert az ember „vallásos” lény. Nem tud anélkül élni, hogy ne nézzen fel valakire, ne imádjon valamit, ne próbálja meg a titkokat megnevezni, ne legyen kultusza, ceremóniái, ünnepségei.

Tisztelet, imádat, félelem. Minden, ami Isten helyébe lép, minden, amit ilyen kultikus tisztelettel veszünk körül, „más” vagy „idegen” istenné lesz. Nincs igazán helye a szívünkben, legfeljebb hasonlít rá. Nem adja meg ugyanis azt, amit csak az Istentől várhatunk: a végtelen elfogadó szeretetet, az igazságot, a mértéket, a feloldozást bűneinkből, a jogot, hogy emberként éljünk – méghozzá egyformán, mert Isten előtt eltűnik minden társadalmi, nemi, faji, korbeli különbség! Mindezt hiába várjuk egy vezetőtől, egy eszmétől, egy rendszertől, vagy bármely más istennek nevezett elképzeléstől. Ezek nem adhatják meg, mert megbuknak egy ponton, s csalódást okoznak. Idegen istenek.

Imádlak én is téged, Teremtőmet,

Gondviselőmet és Idvezítőmet.

Megszentelőmet s erősítőmet:

Én Istenemet, egy Segítőmet.

Ráday Pál

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024