38. Jákób Egyiptomban: Áldásai, halála és temetése

Üzenet – Téma:

* Isten gondoskodik Jákóbról és családjáról.
* József a Messiás előképe.
* Jákób Isten áldását kéri és kapja utódaira.

Előzmények:

Amikor a testvérek elutaztak, kitűnt, hogy Benjámin zsákjában magukkal vitték József ezüstserlegét. Júda öccse védelmére kelt, és azt akarta, hogy őt büntessék meg helyette. József megismertette magát testvéreivel. Jákób örült, amikor meghallotta, hogy József még él.

Történet:

Izráel, a család ősapja egy pillanatig sem tétovázott, hogy elinduljon-e Egyiptomba, Józsefhez. Mindenét magával vitte. Nagy csapattal indult el Hebrónból, ahol az utóbbi években lakott. A szekereken az asszonyok és gyerekek utaztak. A szamarak és a tevék a kisebb háztartási felszereléseket és az élelmet szállították. A nagy juh-, kecskenyájakat és a marhacsordákat Jákób fiai, unokái és pásztorai terelték. Izráel örömmel ment, nemsokára viszontlátja Józsefet!

Beérsebában, Kánaán déli határvidékén, ahol Ábrahám sok évig lakott, Izráel néhány napi pihenőt tartott. Mielőtt a neki ígért országot elhagyná, az Úrral akart találkozni. Ezért áldozatot mutatott be apja, Izsák Istenének.

Éjszaka látomásban* szólt Isten Izráelhez: „Jákób! Jákób!”

„Itt vagyok” – felelte Jákób álmában.

„Én vagyok az Isten, atyádnak Istene! Ne félj lemenni Egyiptomba, mert nagy néppé teszlek ott. Én megyek veled Egyiptomba, és én is foglak visszahozni. József keze fogja majd le a szemedet.” (Azaz melletted lesz, mikor meghalsz.)

Jákób tehát három ígéretet kapott: nyugodtan mehet Egyiptomba, mert Isten vele lesz, családját ott nagy néppé teszi; Isten vele megy, és később utódait onnan visszavezeti; József ott lesz, amikor Jákób meghal, ő fogja lezárni a szemét.

Micsoda bátorítás ez az öreg patriarchának!

S még valamit remélhetett: Végre béke lesz a családjában! Isten megígérte, hogy utódai nagy néppé lesznek, azaz Isten meg fogja őrizni a család egységét. Nem úgy, mint a szülői házban, ahonnan Ézsau elköltözött, és önállósította magát.

Vidáman indult útnak Izráel Beérsebából. Fiai útközben mindenről gondoskodtak a nagy család számára. Ebben a fejezetben olvashatjuk Jákób unokáinak neveit. Fiaival együtt hatvanhatan voltak. Jákóbbal, Józseffel és annak két fiával együtt hetven férfi tagja volt a családnak. Ehhez hozzá kell vennünk még az asszonyok és gyermekek számunkra ismeretlen számát. Száznál is többen voltak tehát. Valóságos sereg az állatokkal együtt, melyeket szintén etetni kellett. Voltaképpen nagy teher ez az egyiptomiak részére. De József, és ne feledjük, maga a fáraó is garantálta a megélhetésüket.

Izráel nagy bölcsen előre küldte fiát, Júdát. Értesítette Józsefet, hogy jönnek, és Gósen földjén* fognak egymással találkozni. Amikor megérkeztek, József befogatott kocsijába, és apjához hajtatott. Sírva borult öreg édesapja nyakába. Izráel ezt mondta Józsefnek: „Most már meghalhatok, mert megláttalak, és tudom, hogy élsz.”

József óvatos diplomata volt. Tudta, hogy gondoskodnia kell családja védelméről. Azt mondta apjának és testvéreinek: „Elmegyek a fáraóhoz és hírül viszem neki: testvéreim és apám családja, akik röviddel előbb még Kánaánban laktak, megérkeztek hozzám. Ezek az emberek juhpásztorok, mindig is jószágtartó emberek voltak, és magukkal hozták juhaikat, marháikat és mindenüket. Ha a fáraó megkérdezi tőletek, mi a foglalkozásotok, mondjátok, hogy ifjúkorotoktól fogva jószággal foglalkoztatok, és őseink is jószágtartók voltak. Így majd letelepedhettek Gósen földjén, mert az egyiptomiak utálatosnak tartanak minden juhpásztort!”

Így biztosította családja külön lakhelyét Egyiptomban. Nagyon fontos volt ugyanis, hogy Jákób családja külön nép maradjon. József tehát gondolt arra a szövetségre, melyet Isten Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött. Képzeljük el, hogyha a héberek idővel elvegyülnek az egyiptomiakkal, akkor az az ígéret: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel” (1Móz 12,2), soha nem teljesedhetett volna.

József úgy tett, ahogy mondta. Elment a fáraóhoz, és jó tisztviselőként hírül vitte neki, hogy apja és testvérei juhaikkal, marháikkal és mindenükkel megérkeztek Kánaánból Gósen földjére. Magával vitte öt testvérét, és odaállította őket a fáraó elé. A fáraó megkérdezte tőlük, mi a foglalkozásuk. Tehát a jól ismert módon történt minden…

A testvérek azt felelték, hogy juhpásztorok, éppúgy, mint atyáik is azok voltak. „Jövevényként jöttünk ebbe az országba, mert szolgáid juhainak nincs legelője, olyan súlyos az éhínség Kánaán földjén. Kérjük, hadd telepedjünk le Gósen földjén!”

A fáraó Józsefhez fordult: „Apád és testvéreid idejöttek hozzád. Előtted van Egyiptom országa. Az ország legjobb részén telepítsd le apádat és testvéreidet, lakjanak Gósen földjén. Ha pedig tudod, hogy vannak közöttük rátermett emberek, tedd azokat jószágaim felügyelőivé!*” Megkapták hát a hivatalos beleegyezést. József nagyon okosan tette, hogy ezt megbeszélte a fáraóval. Most a fáraó beleegyezését bevezetik a történetek könyvébe, ha tehát később szükség lesz rá, ott megtalálható lesz.

Látjuk, hogy nagyon jó volt a fáraó és József közti viszony. Később József bemutatta édesapját a fáraónak. Jákób, mint idősebb, és egy nagy család feje, megáldotta a királyt. Ezzel is megköszönte a fáraónak a megtiszteltetést és barátságot, melyet irántuk tanúsított.

A fáraó elbeszélgetett Jákóbbal: „Hány éves vagy?” Jákób így válaszolt: „Vándorlásom éveinek száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát.” Érdekes válasz, mely megérdemli, hogy ráfigyeljünk. Jákób a 130 esztendőt „rövid”-nek mondta; Izsák 180, Ábrahám 175, dédapja, Táré pedig 205 évig élt. Elődeihez viszonyítva volt rövid az ő élete. (147 éves korában halt meg.) Az eltelt éveket rossznak nevezte. Ezzel arra utalt, hogy sok gond, szomorúság és nyomorúság érte. „Vándorlása éveinek számáról” beszélt, mert vándorként lakott Kánaánban (és Paddan-Arámban). Ezzel egyúttal azt is tudtul adta, nincsenek politikai ambíciói, és így veszélytelen idegennek lehet tekinteni. Amikor elbúcsúzott, még egyszer megáldotta a fáraót.

József jól gondoskodott családjáról. Házakat építtetett számukra, és a fáraó parancsára birtokot adott nekik Gósenben, Ramszesz földjén. Ezenkívül az éhínség hátralevő öt esztendejében ellátta őket.

Közben egyre többen kopogtattak be Józsefhez, hogy gabonát vásároljanak. József a következőképpen cselekedett: mindenkivel megfizettette a gabona árát, amit a hét bő esztendőben a földművesektől felvásárolt. A pénz a fáraó kincstárába került. Amikor már senkinek nem volt pénze, az emberek állataikkal – juhokkal, marhákkal, szamarakkal és lovakkal fizettek a gabonáért. A következő évben az emberek földjeiket és magukat ajánlották fel, hogy életben maradjanak. Azt mondták: „Miért haljunk meg? Vásárolj meg minket és a földünket kenyéren. Akkor a fáraó szolgái leszünk. Csak adj vetőmagot, hogy életben maradjunk, és a termőföld se váljék pusztává.”

Így aztán József fölvásárolta az egész országot a fáraó számára, és a nagybirtokosok, a földművesek, az iparosok mind a fáraó szolgái lettek. Csak a papok földje nem kerül a fáraó birtokába. Biztos jövedelmük lévén nem kényszerültek arra, hogy eladják földjeiket.

Később, ha ismét esik az eső, és a Nílus iszapja beborítja a partokat, a földművesek kapnak majd vetőmagot, hogy bevessék a földet. József elrendelte, hogy a termés egyötödét a fáraónak kell adni, négyötöde nekik marad a vetésre és élelemre.

Az egyiptomiak beleegyeztek. Azt mondták: „Te mentetted meg az életünket. Légy jóindulattal irántunk, uram, és mi a fáraó szolgái (jobbágyai, rabszolgái) leszünk.”

Közben Izráel nyugodtan élt Gósen földjén; birtokukba vették, és elszaporodnak ott.

Tizenhét éve lakott már Jákób Egyiptomban. Amikor érezte, hogy hamarosan meghal, magához hívatta Józsefet. Megeskette, hogy nem Egyiptomban temeti el, hanem ősei mellé.

Nem sokkal ezután József megint üzenetet kapott. Jákób beteg. József ezúttal két fiával, Manasséval és Efraimmal ment édesapja betegágyához. Az idős ember összeszedte erejét, és felült az ágyon. Felidézte, hogy az Úr megjelent neki Lúzban (Bételben), megáldotta, és azt ígérte, hogy nagy néppé lesz, s Kánaán földjét utódainak adja. Azután Jákób József mindkét fiának a jövőjéről szólt: saját fiainak tekinti őket, és a többiekkel együtt kapnak örökséget Kánaán földjén. Ha Józsefnek még több gyermeke születik, azok nem így örökölnek, hanem esetleges utódaik Manassé és Efraim utódai közé számíttatnak.

Jákób elmondta azt is, hogy Ráhelt, József édesanyját útközben, Betlehemnél temette el. Majd Manassé és Efraim megáldásával folytatta. „Kik ezek?” – kérdezte Józseftől.

„Az én fiaim, akiket itt adott nekem az Isten.” – felelte József.

Jákób így szólt: „Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg őket!”

Rosszul látott, hát unokái egészen közel léptek hozzá. Megcsókolta és megölelte őket.

„Nem gondoltam, hogy még meglátlak – mondta Józsefnek –, és lám, most még gyermekeidet is láthatom.” József tisztelete jeléül arccal a földre borult apja előtt.

Aztán odaállította fiait apja elé. A kisebbet Jákób bal keze felől, a nagyobbat, Manassét pedig a jobb keze felől. Így a nagyobb kapja majd a jobb kézzel adott jelentősebb áldást.

Jákób azonban keresztben tette kezét a fiúk fejére. Jobbját Efraimra, balját Manasséra. „Az Isten, aki előtt jártak az őseim, Ábrahám és Izsák, az Isten, aki pásztorom, mióta csak vagyok mind a mai napig, az angyal, aki megváltóm minden bajban, áldja meg e fiúkat! Nevemről nevezzék őket, meg őseimnek, Ábrahámnak és Izsáknak a nevéről! Szaporodjanak el, legyen sok utódjuk ezen a földön (Kánaánban)!”

József változtatni akart a sorrenden. Megfogta Jákób jobb kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át: „Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet!”

Jákób azonban elutasította. „Tudom, fiam, tudom. Ő is nagy néppé lesz. De a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz.” Így emelte Efraimot Manassé fölé.

Az áldás után prófétai igét mondott Józsefnek: „Én már meghalok. De Isten veletek lesz, és visszavisz benneteket atyáitok földjére*.”

Józsefnek örökségül egy darab földet adott, melyet egykor vásárolt, és később fegyverrel védett meg a kánaániaktól (itt az emóriaktól, ami gyűjtőnév). Ott temették el később Józsefet (Józs 24,32).

Nem sokkal ezután Jákób összes fiát halálos ágyához hívatta. El akarta mondani nekik, mi történik velük a messze jövőben. Elsorolta korábbi tetteiket, és feltárta utódaik jövőjét.

Nem Rúben, a legidősebb lesz az első a testvérek között, mert nagyot vétkezett apja ellen. Simeon és Lévi pedig megölte a sikemieket, ezért átkozott a haragjuk. Isten elszéleszti őket testvéreik között. Korábbi vétkei ellenére Júdáé lett a legnagyobb áldás. „Júda*, téged magasztalnak testvéreid. Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló (a nyugalmat hozó, a Messiás), akinek engednek a népek.”

Zebulonnak és Issakárnak szerencsés jövőt jövendölt, ugyanúgy Dánnak, Gádnak, Ásérnak és Naftálinak, Bilha és Zilpa fiainak is. Jákób lelki szemeivel látta Üdvözítőjét, és bizonyságot tett Róla: „Szabadításodra várok, Uram!” (18.v.)

Józsefnek, valójában Efraimnak és Manassénak, sok utóda lesz. Józsefet Jákób „termő fa ágának” nevezte. Benjámin leszármazottaiból harcos nép válik, mely mint egy farkas, ragadozó lesz, és zsákmányt eszik.

Jákób még egy utolsó parancsot adott fiainak. Azt akarta, hogy a hettita Efrón mezején levő makpélai barlangba temessék, melyet Ábrahám vásárolt családi temetkezési helyül (sírhelynek való birtokul). „Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.”

Eljött Jákób életének a vége. „És elődei mellé került.” József fogta le a szemét, ahogy Isten megígérte (lásd 1Móz 46,4^b). Sírva csókolta meg a búcsúzót.

Majd megparancsolta az orvosoknak*, hogy balzsamozzák be* a holttestet. Negyven napig tartott a balzsamozás. Az egyiptomiak hetven napig gyászolták alkirályuk apját. A gyász letelte után a fáraó beleegyezett, hogy József esküje szerint Kánaánban temesse el apját.

Hosszú menet kísérte Izráel holttestét Makpéla barlangjába. A fáraó udvari emberei, a nemesek, miniszterek, József családja, a szolgái, és természetesen valamennyi testvére gyerme­keikkel és unokáikkal. Csak a kicsi gyermekek a gondozóikkal, és a jószág maradt Gósenben. Harci kocsik s lovasok kíséretében vonult a gyászmenet Kánaán felé. A Jordán egyik átkelőhelyénél, egy csipkebokrokkal borított nyílt mezőségen a menet megállt, hogy még egyszer „mélységes gyásszal gyászolják” az elhunytat.

Az ottlakó kánaániak csodálkoztak, amikor ezt látták. „Mély gyásza van Egyiptomnak” – mondták egymásnak. Ezért elnevezték ezt a helyet „Ábél-Micraim”-nak, ami azt jelenti: „az egyiptomiak gyásza”. Azután Jákób fiai (valószínűleg az egyiptomiak nélkül) elvitték édesapjukat a Makpéla-barlangba, és ott eltemették. Majd mind visszatértek Egyiptomba.

Nem sokkal ezután a testvérek arról beszélgettek, mi is lesz velük. Most, hogy Jákób meghalt, „hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk!” Néhányan közülük követségbe mentek hozzá, s ezt mondták neki: „Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái!” Azaz József, aki maga is Istent szolgálta, az Ő nevéért bocsásson meg nekik.

József ezt hallva sírva fakadt. Hát ez a régi ügy még most is félelemmel tölti el őket?

A testvérek mindnyájan alázatosan leborultak előtte: „Szolgáid vagyunk!” Íme, az álmai hogy beteljesedtek!

József megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én?” Ő nem fogja megbüntetni a rosszat úgy, ahogy Isten azt megtehetné. „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket!”

József száztíz évig élt. Még megláthatta Efraim unokáit, tehát a saját dédunokáit is. Manassé fiának, Mákirnak is születtek fiai, és „térdére vette őket”.

Amikor érezte, hogy nemsokára meg fog halni, megeskette testvéreit, hogy csontjait (bebalzsamozott holttestét) magukkal viszik Kánaánba. Biztos volt ui. benne, hogy Isten kivezeti őket Egyiptomból. Azután meghalt József, népe jótevője, Egyiptom megmentője, Cáfenat-Panéah. Holttestét bebalzsamozták, és koporsóban* őrizték Egyiptomban. Az Egyiptomból való kivonuláskor Izráel népe vitte magával Kánaánba.

Jegyzetek:

Látomások – Néha álomban, néha nappal Isten kijelentette magát az embereknek. Olykor valóságos alakot is láttak, de gyakran csak hangot hallottak. Jákób álomban Isten hangját hallotta.

Gósen – Egyiptom legtermékenyebb része, a Nílus deltájának keleti részén fekszik, tehát közel a határfolyóhoz. Az 1Móz 47,11-ben olvassuk, hogy József a családját az ország legjobb vidékére, Ramszesz földjére telepítette. Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy Ramszesz Gósen legtermékenyebb része volt Ramszesz város közelében.

Jószágfelügyelő – Ma már nem használjuk ezt a szót. Felügyelt a jószágra és a pásztorokra.

Visszatérsz atyáid földjére – Jákób valószínűleg Izráel népének – Efraim és Manassé törzsének is – Kánaánba való visszatérésére céloz. Ha azt jelenti, hogy József is visszatér Kánaánba, az csak József bebalzsamozott holttestére vonatkozhat, melyet sokkal később Kánaánban fognak eltemetni.

Júda áldása – Júda uralkodó helyzetbe kerül testvérei, a későbbi törzsek között. Az ő utódai közül származik majd az Üdvözítő.

Orvosok, balzsamozás – A régi Egyiptomban önálló mesterség volt az elhunytak testének bebalzsamozása. Az egyiptomi vallás szerint az elhunyt lelke állandóan visszatér a testbe. Ezért preparálták, balzsamozták rendkívül gondosan a holttestet, vászoncsíkokba göngyölték, és néhány egymásba illő koporsóban őrizték, melyekre az elhunyt arcképét festették. A balzsamozók orvosok voltak. Nemcsak embereket, de „szent állatokat” is bebalzsamoztak, pl. macskákat, kutyákat, sőt még krokodilokat is.

Koporsó – Szarkofág, amilyent a régi egyiptomi sírokban találtak. Tulajdonképpen három láda egymásban, legbelsőben a múmiával, melyekre az elhunyt képét is ráfestették.

Énekek:

Református énekeskönyv: 80:1.3; 105:1–2; 167:1–2; 256:4–5; 265:4–7; 272:1–2.4
Jertek, énekeljünk: 63; 65; 85; 141:1–2; 161; 197
Harangszó: 39; 44:1–2; 49:5–7; 51:1–2; 52; 54
Dicsérjétek az Urat!: 14; 26; 27; 45; 55; 77
Erőm és énekem az Úr: 4; 17; 36; 84; 100; 131

Megjegyzések:

Kiknek és hogyan mondjuk el a történetet? – A különböző eseményeket a korosztályokhoz alkalmazkodva mondjuk el.
* : Jákób és József találkozása, Jákób a fáraónál, Gósen földjén, Jákób megáldja Efraimot és Manassét
** : u.a. + prófécia a törzsekről, Jákób halála
*** : u.a. + Jákób temetése; József ígérete testvéreinek; József bebalzsamozása és megőrzése, amíg Egyiptomból elmennek

Külön laknak – Nagyon fontos volt Izráel számára, hogy külön lakjanak Gósenben, tehát nem a pogány egyiptomiak között. Az 1Ján 5,21-ben János apostol figyelmezteti a keresztyén gyülekezeteket: „Őrizkedjetek a bálványoktól!” Ne érintkezzenek azzal a világgal, amelyik nem tiszteli Istent! A gyermekekkel a Gósen földjén való lakás kapcsán tudunk beszélni arról, hogy mit jelent „külön lakni”. Hajlamosak vagyunk humánusan gondolkodni a nem keresztyén kultúráról, annak hatásáról, és ahogy az eluralkodik rajtunk. Megőrizhetjük ennek ellenére is őszinte keresztyénségünket? Meg tudjuk tartani Pál apostol intelmét: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” (1Thessz 5,21)? Vigyázzunk: amivel, akivel kapcsolatba kerülünk, az bepiszkíthat vagy megfertőzhet. Jó embereket is elronthatnak gonosz társaságok.
Szó szerinti külön lakás persze ma már nem létezik. Beszélgessünk arról: El kell magad teljesen különíteni a „világtól”, vagy mint tanúbizonyság igen is a „világban” kell élned?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Kapcsolatok a családban József élettörténetének tükrében: testvérek, szülő-gyerek között. Harag vagy megbocsátás. A jó viszony feltételei, egymásra figyelés, gondoskodás egymásról, békességre törekvés. Közös örömök, közös gyász. (* ** ***)
• Köszönő formák, jókívánságok. Mi az az áldás? (**)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Történetek a Bibliából: József és családja. A történet ismertetése. (***)
• Az ókori Egyiptomi Birodalom államszervezete: a fáraó hatalma, a papság szerepe, közmunkák szervezése, raktárgazdálkodás – központi újraelosztás, a rabszolgák helyzete. (***)
• Különböző államformák. A királyság és a köztársaság jellemzői, összehasonlítása. Hazánk államformája. (***)
• Hatalommegosztás a demokratikus kormányzati rendszerekben. A köztársasági elnök, a parlament, a miniszterelnök és miniszterek szerepe. (***)
• Adózási formák, adórendszerek. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Bibliai történethez kapcsolódó spontán életjáték: családtagok találkozása. (*)
• Jókívánság megfogalmazása írásban bővebben és tömörebben. (**)
• Kreatív szövegalkotás szóban vagy írásban: Az öreg József emlékeit meséli. A gyerekek az ő helyébe képzelve magukat fogalmazzák meg a történet eseményeit. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Koronaszerű fejdísz készítése kartonpapírból és textíliából. Rajzolás és színezés, kivágás, tűzés. (*)
• Jókívánságot tartalmazó ajándékkártyák készítése. Színes rajzolás, papírkivágás és ragasztás,
  írás esztétikus elhelyezése. (**)
• Tematikus festés: képsorozat József élettörténete alapján egyéni, páros vagy csoportmunkában. Vízfesték vagy tempera. Kiállítás és történetmondás az elkészült képek alapján. (***)
• Körplakett vagy plakettsorozat tervezése a József történet központi mondanivalójának képi kifejezésével. Jelképi szintű ábrázolás, képi sűrítés. Rövid szöveg elrendezése a képi kompozícióban.
  A legjobb tervek megvalósítása agyag vagy gyurma formázásával, gipszöntéssel. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!