266. A vakon született ember meggyógyítása

Üzenet – Téma:

* Mit jelent vaknak lenni?
* Jézus gyógyítja meg a lelki vakságot.
* A lelki látás: felismerni a világ világosságát.

Előzmények:

Az Úr Jézust a lombsátor-ünnepen a temp­lomban hevesen támadták ellenségei. Hogy bevá­dolhassák, a farizeusok és írástudók egy házas­ságtörő asszonyt vittek hozzá, hogy ítélje el.

Történet:

Jézus a templomtéri nehéz vita után kiment a templomból. Az emberek nem akartak a világosságban járni. Szívesebben maradtak hitetlenségük sötétségében.

Útközben Jézus egy koldust* látott, aki születése óta vak volt. A tanítványok megkérdezték: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Feltételezték, hogy ez a fogyatékosság a szülők bűnének a következménye (így gondoltak a zsidók – és gyakran mi is – a betegség, a terheltség és más komoly problémák okaira). Vagy maga a vak ember bűne az oka? Ez furcsa lenne, hisz akkor már születése előtt vétkeznie* kellett volna. Hasonló a helyzet, ha egy későbbi bűnének a következményére gondolunk.

Megjegyzés: Mi hasznuk volt a tanítványoknak abból, hogy ezt tudják? Semmi. Tipikus emberi tulajdonság, hogy kíváncsiak vagyunk mások bűneire. Jobb lenne, ha elgondolkodnánk saját bűneinken, és szomorkodnánk azok miatt.

Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”

Jézus ezzel nem azt akarta mondani, hogy a vak és szülei sohasem vétkeztek. De semmi olyan különlegeset nem követtek el, ami miatt a gyermeknek vakon kellett volna születnie. Betegség, terheltség, halál, továbbá minden nyomorúság a Földön valóban a bűn egyetemes következménye (gondoljunk a bűnesetre; 1Móz 3), de nem mindig az egyéni bűn következménye.

A vak meg fog gyógyulni. Az Úr Jézus tudta ezt. Ezzel, s Krisztus minden gyógyításával és földi munkásságával Isten neve dicsőíttetik. Jézus meg is magyarázza: „Nekünk – amíg nappal van – annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Amíg lehet, Ő azt teszi, amit az Atya Isten rábízott. De eljön az idő, amikor nem munkálkodhat tovább, amikor elmúlik a jóakarat ideje („az emberekhez jóakarat”; Lk 2,14). Addig Ő a világ világossága, „az igazság napja”, akinek „sugarai gyógyulást hoznak” (Mal 3,20; Károli: 4,2: „gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt”).

Ez virradt fel szó szerint a vakon született ember számára. Vigyázzunk, Jézus csak a tanítványokhoz szólt. Hogy a vak is hallotta-e szavait, nem tudjuk.

Gyógyításában most is közönséges földi eszközöket használt fel: a földre köpött, sarat csinált a nyállal. Egy szó elég lett volna, hogy az ember lásson, de Jézus ezzel meg akarta értetni, hogy gyógyító erő van mindenben, ami hozzátartozik, tehát a nyálában is.

Rákente a sarat a vakon született ember szemére. Önmagában a sár nem gyógyító, de a gyógyítás Krisztus isteni hatalmának a jele.

A vak most a következő parancsot kapta: „Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában*”. Ez a név azt jelenti „küldött”, Isten által küldött víz. (Gondoljunk arra, hogy a forrás vize, mely a fürdőbe ömlött, a templom alól fakadt.)

A férfi hittel teljesítette a parancsot. Melyik „értelmesen gondolkodó” ember botorkálna végig sárral vak szemén Jeruzsálem kanyargós utcáin, hogy megmossa szemét a Siloám-tavában? Ezt csak azt teszi, aki valóban hisz abban, aki a parancsot adta: a világ világosságában!

Az ember megmosakodott a Siloám-tavában, és megjött a szeme világa. Jézus nem várt rá, hanem továbbment.

Szomszédai és ismerősei, akik vak koldusként ismerték, csak ámultak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?”

„Ő az!” – válaszoltak némelyek. Mások azt mondták: „Csak hasonlít hozzá”.

A meggyógyult maga jelentette ki: „Én vagyok az.”

Megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme.

Ő így felelt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ‘Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg.’ Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.”

„Hol van ő?” – kérdezték tőle.

„Nem tudom” – felelte.

Akkor a farizeusok elé vezették a zsinagógába. Nekik kellett ítéletet mondaniuk ebben az ügyben. (Hiszen Jézus szombaton sarat készített és gyógyított, tehát munkát végzett. Ezzel megszegte a törvényt.)

A farizeusok kérdésére elmondta gyógyulása történetét.

Néhányan közülük ingerülten megjegyezték: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” Vita támadt köztük.

Ezért ismét a meggyógyult emberhez fordultak: „Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?”

„Ő próféta” – hangzott a válasz.

A farizeusok most a legkönnyebb utat választották: Egyszerűen nem hitték el, hogy ez az ember vak volt, és megjött a szeme világa. Hívatták a szüleit, hogy tőlük nyerjenek bizonyosságot. „A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?”

A szülők így válaszoltak: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mimódon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról.” Azért beszéltek így, mert féltek a zsidó főemberektől, mivel azok elhatározták, hogy aki Jézust Krisztusnak vallja, azt ki kell zárni a zsinagógából, ki kell taszítani a zsidó közösségből.

Újból hívatták a nemrég még vak embert: „Dicsőítsd az Istent, mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Vagyis ismerje el, hogy isteni beavatkozás által gyógyult meg, és nem ember segítségével. Továbbá azt is mondták ezzel, hogy Jézus bűnös, mivel szerintük nem tarja meg a szombatot.

Az ember így válaszolt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, bár vak voltam, most látok.”

Megint megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?”

Az embernek elege lett a kérdésekből, és így felelt: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?”

A farizeusok összeszidták és dühösen azt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk!” Azaz ők – különösen a szombat megtartását illetőleg – Mózes törvényéhez tartják magukat. „Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való” (azaz ki bízta meg, hogy mindezt tegye).

„Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” Ezekkel a szavakkal a meggyógyult ember megvallotta az Úr Jézusban való hitét. Ez nagy bátorság volt, mert jól tudta, hogy a nagy urak másként gondolkodnak erről, és ugyanúgy mint a szülei, ő is tudta, hogy ennek a Jézusról való vallástételnek kellemetlen következményei lehetnek a számára. Ami meg is történt: kiközösítették a zsinagógából*.

Jézus meghallotta, hogy mi történt a meggyógyított emberrel. Pásztori szeretettel kereste fel. (Gondoljunk a Jn 6,37-re, ahol Jézus azt mondta: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.”)

Amikor megtalálta, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?”

Az ember így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”

Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.”

Erre az így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva fejezte ki imádatát.

Milyen kiváltságban részesült ez az ember! Miután először szomszédai hitetlen szemét, a farizeusok gyűlölködő tekintetét, és szülei aggódó arcát látta, most hittel nézhette a Messiás kedves arcát. Sőt beszélhetett is vele, hallhatta vigasztalással teli szavait! Ki ne irigyelné őt?

Az Úr Jézus ekkor azt mondta: „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”

Néhány farizeus hallotta ezt. Megkérdezték: „Talán mi is vakok vagyunk?” Tehát jól megértették Jézust!

Jézus ezt válaszolta: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”

Rövid magyarázat: Aki lát, ismeri bűnét; aki nem lát, nem ismeri. Aki megismeri bűnét, ráébred, hogy szüksége van az Üdvözítőre; aki nem ismeri meg azokat, azt gondolja, meglehet Üdvözítő nélkül is. (Lásd Róm 3,21–31 és Lk 12,47–48.)

Jegyzetek:

Koldus – Jézus napjaiban sok koldus volt, többségük fogyatékos, pl. sánták és vakok. Hogy a koldulást megakadályozzák, az 5Móz 15,4-ben az a parancs áll, hogy az izráeliták között nem lehet koldus. Ez természetesen azt jelentette, hogy közösen kellett gondoskodni a szegényekről. A Zsolt 109,10-ben a bűnösök bűne, ha gyermekeiket koldulni hagyják. A koldulás szégyen volt Izráelben: a Lk 16,3-ban a hamis sáfár azt mondja, hogy szégyellné, ha elbocsátása után koldulnia kellene.

Születés előtt való vétkezés – A rabbiknál az a felfogás uralkodott, hogy egy gyermek már az anyaméhben vétkezhet. Az 1Móz 25,22–26-ra és a Zsolt 58,4-re hivatkoztak. Ézsau ugyanis már az anyaméhben meg akarta ölni Jákóbot. Ez a felfogás ellenkezik a Jer 31,29–30-cal és az Ez 18,2–4-gyel, ahol Isten minden embert személyesen tesz felelőssé a bűnéért.

Siloám – Az Ézs 8,6-ban „Silóah”, a Neh 3,15-ben pedig „Selah-tó”. Áház vagy Ezékiás király ásatta Kr.e. 700 körül a földalatti vízrendszer egyik részeként, éppen úgy, mint Ezékiás alagútját. A tavacska még ma is megvan az Ofel-domb lábánál, mely déli nyúlványa a templomhegynek, közel ahhoz a ponthoz, ahol a Hinnóm és Jósáfát völgye találkoznak. A víz, mely az Ofel alatt földalatti mederben folyik oda, a Szűz-forrásból ered, mely feljebb a Jósáfát völgyében van. Úgy hitték, hogy ez a forrás a templom alól tör elő. Így ennek bizonyos lelki értelme lenne: a Siloám vizében való mosakodás egyfajta „keresztség”, a bűn lemosásának szimbóluma.

Kiközösítés a zsinagógából – Zsidó bírósági ítélet, melyet a nagytanács hozott. Még ma is fennáll. Azt, aki nem élt az Írás és Mózes törvénye szerint, kiközösítették. Nem járhatott többé a templomba és a zsinagógákba. Ha utána még gyermekei születtek, azokat nem metélhették körül (és így pogányoknak tekintették őket); házasságkötésnél és temetésnél nem végezhette el a rabbi a kötelező szertartást. Ez tehát az exkommunikáció totális formája volt.
Az igazságos kiközösítés nagyon komoly dolog. Jézus azt mondta erről a tanítványainak: „Amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is” (Mt 16,19). Nagyon rossz, ha ezt igazságtalanul teszik. Gondoljunk csak a Jn 16,2-re, ahol Jézus azt mondja tanítványainak: „A zsinagógákból kizárnak titeket.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1; 119:53; 164; 460:4; 390:1
Jertek, énekeljünk: 75:1.3; 138; 165; 22:1.3; 233
Harangszó: 31; 37:1; 46:1; 54:4–5
Dicsérjétek az Urat!: 32:1.4; 62:1–2; 74:1.3; 83:1.3; 92:3
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 54; 56:1.3; 78:1; 110; 132:1.3

Megjegyzések:

Jézus a „vakok” szemét megnyitja – A vakon született ember szemének megnyitását tekinthetjük olyan ember példájának, aki születésétől fogva lelki vak, és akinek a szemét meg kell nyitni, hogy Jézusban Megváltóját lássa meg. Akkor majd mondhatja: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.”

Látni a világ világosságát – A meggyógyult vak azt élte át, amit mindenki, amikor Krisztust úgy ismeri meg, mint Üdvözítőjét. Mutassunk rá erre a gyermekeknek!
(Lásd a 258. lecke „Megjegyzések” rovatát is!)

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A testi és a lelki látás. Mit láthatunk testi és lelki szemeinkkel? (** ***)
• A fogyatékos vak ember élete, összehasonlítva azzal, aki lát. (**)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Vers néma értő és hangos olvasása. (*)
• Találós kérdés a szemről. (*)
• A bibliai történet jelenetekre osztása (vázlatírás), és dramatikus feldolgozása. (***)

Történelem

• Luther Márton reformátori fellépésének okai és következményei. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia és egészségtan

• Érzékszerveink. A látás, hallás, tapintás szerepe a tájékozódásban. Felismerő- és tájékozódó-játékok. (* **)
• Mit jelent vaknak lenni? A vakság állapota. (* ** ***)
• A szem működése és elhelyezkedése az embernél, állatoknál, madaraknál. (***)

Testnevelés

• „Szembekötősdi” típusú fogó- és egyéb mozgásos játékok. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• A szem színének, részformáinak, arcon való elhelyezkedésének megfigyelése, ábrázolása. (*)

Vázlat:

Koldus – a vakon született ember
Jézus – tanítványok
Tanítványok: A szülei vagy a saját bűne miatt vak-e?
Jézus: „Nem ő… nem is a szülei…”
Isten cselekedetei

sár
Siloám-tava -> gyógyulás
Jézus: a világ világossága
Farizeusok: „Ki gyógyított meg téged?”
szombat
bizonyságtétel
kiközösítés

„Hiszel te az Emberfiában?”
„Hiszek, Uram.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!