265. Jézus és a házasságtörő asszony

Üzenet – Téma:

* Jézus nem elítélni akar, hanem megmenteni.
* Mi sem ítélkezhetünk.

Előzmények:

Amikor az Úr Jézus útban volt Galileából Jeruzsálembe, Samárián haladt át. Találkozott tíz leprással, akik kérték Őt, hogy könyörüljön rajtuk. Az Úr Jézus elküldte őket a papokhoz. Útközben megtisztultak. A tíz közül egy visszatért, hogy köszönetet mondjon és Istent dicsőítse.

Bevezetés:

János 7: Közeledett a lombsátor-ünnep. Jézus családtagjai (testvérei) azt tanácsolták neki, hogy menjen Júdeába, és ott is tegyen csodákat. Földi dicsőség lebegett a szemük előtt. Jézus azt mondta, hogy a testvérei csak menjenek, de az Ő ideje még nem jött el. Testvérei még mindig nem hitték el, hogy az Ő feladata a szolgálat és a szenvedés.

Másnap azonban az Úr Jézus is elindult Jeruzsálembe. Útközben meggyógyított tíz leprást (lásd a 264. leckét).

Jeruzsálemben az emberek nagyon izgatottak voltak. Várták a názáreti rabbit is az ünnepre, de még mindig nem érkezett meg. Nyíltan nem mertek róla beszélni, mert féltek a sanhedrintől (a zsidó nagytanács). A nagytanács tagjai még nem felejtették el, hogy Jézus az előző jeruzsálemi látogatásakor szombatnapon meggyógyította Betesdában a bénát (lásd Jn 5; 231. lecke).

Jeruzsálemben Jézusnak pártfogói és ellenfelei egyaránt voltak. Barátai jó embernek tartották, ellenségei csalónak.

Az ünnep negyedik napján Jézus megjelent a templomban. A mennyek országáról kezdett tanítani. Az emberek csodálkoztak, hogy mennyire ismeri az Írásokat. Hiszen csak egy egyszerű ács fia a megvetett galileai Názáretből. „Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem” – válaszolta Jézus. – „Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.” Ő ugyanis nem a maga dicsőségét kereste, hanem mennyei Atyjáét.

Ellenfelei mérgelődtek szavai miatt.

Jézus ismerte gonosz szívüket. Tudta, hogy meg akarják ölni. Azt mondta: „Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? De közületek senki sem tartja meg a törvényt. Miért akartok engem megölni?” (Hiszen a hatodik parancsolat tiltja azt!)

Ellenfelei méltatlankodtak: „Ördög van benned: ki akar téged megölni?” Megpróbálták lelkiismeretüket elaltatni.

Jézus így folytatta: „Egyetlen dolgot vittem véghez, és mindnyájan megütköztök rajta.” (Jézus a bénának szombatnapon történt meggyógyítására céloz.) „Ha körülmetélitek a gyermeket szombaton, hogy ne sértsék meg Mózes törvényét, akkor miért haragusztok énrám, hogy egy embert teljesen meggyógyítottam szombaton?”

Az emberek nem értették, hogy a nagytanács miért nem tesz ellene semmit. Talán bizony felismerték, hogy Ő a Krisztus? Csakhogy amikor Krisztus eljön, senki sem fogja tudni róla, hogy honnan való.

Jézus ismerte gondolataikat. „Ti azt mondjátok, hogy ismertek engem, és tudjátok honnan való vagyok. De én nem önmagamtól jöttem hozzátok. Az, aki engem elküldött, igaz, ti őt nem ismeritek. Én ismerem őt, mert ő küldött engem.”

Ellenfelei nagyon jól megértették, ezzel nyíltan kijelentette, hogy Ő a Messiás. De nem hittek benne. Tulajdonképpen a nagytanács elé kellene vinni, hogy megbüntessék istenkáromlásért. Megpróbálták elfogni, de nem sikerült. Jézus ideje még nem jött el.

Voltak olyanok is, akik hittek benne. Azt mondták egymásnak: „A Krisztus, amikor eljön, tesz-e több csodát, mint amennyit Jézus tett?”

A vezetők veszélyesnek tartották Jézus szavait. El kell fogni! De senki sem tudta ezt megtenni.

A lombsátor-ünnep utolsó nagy napján Jézus ismét a templomtéren állt. Így kiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!”

„Valóban ez a próféta!” – volt sokak reakciója.

Mások is azt mondták: „A Krisztus ez!”

Többen azonban kételkedtek: „Csak nem Galileából jön el a Krisztus? Nem az Írás mondta-e, hogy Dávid magvából és Betlehemből, abból a faluból, ahol Dávid élt, jön el a Krisztus?”

Így vitatkoztak.

A nagytanács szolgákat küldött, hogy fogják el Jézust, mégis nélküle tértek vissza.*

A vezetők megkérdezték: „Miért nem hoztátok ide?”

A szolgák őszintén így feleltek: „Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.”

A farizeusok csalódottan kérdezték: „Titeket is megtévesztett? Vajon a vezetők vagy a farizeusok közül hitt-e benne valaki? De ez a sokaság, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!”

Arra céloztak: Ha mi nem hiszünk benne, akkor az egyszerű népnek sem szabad azt tennie!

A nagytanács egyik tagja, Nikodémus, aki éjszaka ment Jézushoz (lásd Jn 3; 223. lecke), így

szólt: „Elítéli-e az embert a mi törvényünk, míg ki nem hallgatták, és meg nem tudták tőle, hogy mit tett?”

„Talán te is galileai vagy?” – kérdezték kollégái gúnyosan. – „Nézz utána, és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.”

A nagytanács tagjai látták, hogy nem kezdhetnek semmit Jézus ellen. Hazamentek hát, hogy a szombatot megtartsák.

Történet:

Az ünnep utolsó napjára, szombatra virradt a város.

Az Úr Jézus az éjszakát az Olajfák hegyén töltötte. Reggel visszatért a templomba. Ott az ünnep utolsó áldozatát végezték. Utána lebontják majd a lombsátrakat, és mindenki hazatér.

Jézus leült a templom bejáratánál, és tanította a köré gyűlt sokaságot. Ekkor az írástudók és farizeusok egy asszonyt vittek elé.

„Mester” – mondták – „ezt az asszonyt házasságtörés* közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezzel akarták Jézust tőrbe csalni.

Ugyanis mindegyik válasz rossz lett volna: a római törvény szerint tilos az asszonyt megölni; ha viszont nem ölik meg, ellentétbe kerülnek a zsidó törvénnyel.

Jézus nem válaszolt. Lehajolt, és ujjával írt a földre*. Az írástudók és a farizeusok újból feltették neki a kérdést.

Jézus végül felegyenesedve azt mondta: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” Ezzel nem helyezte hatályon kívül Mózes törvényét, de rábízta az ítélet végrehajtását a vádlókra. Azután ismét lehajolt, és tovább írt a földre.

A vádlókból vádlottak lettek! Nem volt tiszta a lelkiismeretük. Senki sem volt bűntelen közülük. Egyikük sem merte fölvenni az első követ, hogy az asszonyt megkövezze. Mi történt? Egymás után oldalogtak el, a legöregebbtől kezdve a legfiatalabbig.

Végül csak az asszony maradt.

Akkor Jézus felegyenesedett, és így szólt: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Az asszony így felelt: „Senki, Uram.”

„Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Ebből kitűnik, hogy az Úr Jézus nem hagyta jóvá az asszony bűnét, de megbocsátott neki. Ám nem szabad többé paráználkodnia.

Jegyzetek:

Jézust nem lehetett letartóztatni – Több alkalommal is megpróbálták az Úr Jézust megölni, többek közt Názáretben (lásd Lk 4,29–30; 226. lecke), de nem sikerült. Ebben a történetben sem tudták letartóztatni. Majd csak a Gecsemáné kertben engedi meg Jézus, hogy elfogják (lásd 306. lecke). Akkor jön el az idő, hogy meghaljon. Ez világosan mutatja, hogy Ő önként adta át magát. Ha nem akarta volna, a Gecsemáné kertben sem tudták volna elfogni.

Házasságtörés – E bűn ellen szól a hetedik parancsolat: „Ne paráználkodj!” Ez az asszony valószínűleg nem volt prostituált, hanem férjes nő, és olyan férfival élt együtt, akivel nem kötött házasságot. Megcsalta férjét, és megszegte a házassági esküt. Nagyon lehetséges, hogy Jézus ellenségei már régen tudtak erről, de most vele akarták Jézust csapdába ejteni. A tanúk bizonyítani tudták a tettenérést.
A 3Móz 20,10 és az 5Móz 22,22 világosan meghatározza, hogy mi történjék a házas­ságtörőkkel.

A földre írni – A templomtér kövezetén elegendő por és homok volt, hogy írni lehessen abba. A görög szövegben az „írni” szó: „egraphen”, mely „alakokat rajzolni”-t jelent. Jézus talán szavak nélkül utal a Jer 17,13-ra, ahol azt olvassuk, hogy mindenkinek a nevét, aki az Urat elhagyja, „a porba írják”?

Énekek:

Református énekeskönyv: 51:1; 220:1.3.5–6; 460:1–2.6; 470:1
Jertek, énekeljünk: 97; 99; 228
Harangszó: 18; 42:2
Dicsérjétek az Urat!: 55:1.3; 60; 85; 163
Erőm és énekem az Úr: 8; 23; 98; 130

Megjegyzés:

Bevádolás – A gyermekek is gyakran vádolják, beárulják egymást. Az árulkodás többnyire ártó szándékkal történik, de a másik bűne miatt érzett felelősség és szánalom is indíthat erre. Helytelen úgy bevádolni valakit, hogy rossz színben tűnjön fel, magunknak meg jó pontot szerezzünk vele.
Sok ember élvezi, ha vádolhatja a másikat. Ha igaz is a vád, nem kellene inkább sajnálni érte vagy segíteni rajta? Mi jobbak vagyunk?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

• Találkozás a másokban lévő rosszal. Vétkes, bűnös tettek felfedezése. Mit tegyünk ilyenkor? Vádaskodás, árulkodás, ítélkezés? Vagy az eset felfedése együttérzéssel, segítő szándékkal? Életjátékok konkrét esetekre, s ezek megbeszélése. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Dráma

• Igazságszolgáltatás az ókorban és ma. Miből áll ma egy büntetőeljárás? Bírósági tárgyalás rendezése a csoportban különböző ítélethozatallal. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A bibliai történet feldolgozása drámajátékkal, drámavariációkkal. (***)
• A bibliai történet továbbírása. Elbeszélő fogalmazások egy-egy bibliai szereplő nevében. (***)

Vázlat:

lombsátor-ünnep
templomtér
Jézus beszél
Nagytanács
– Jézust meg akarják ölni
– Názáretből nem támad próféta
mások
– Ő a Krisztus
parancs a letartóztatásra
Jézus ideje még nincs itt

asszony – házasságtörés
megkövezés
Jézus – ír a földre
„Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.”
mind elmennek
„Menj el, és többé ne vétkezz!”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!