Péld 1,7

Ha érettségizni indulsz a napokban, azért olvasd el az alábbi verset! Júniusban a szóbeli előtt azután lapozz majd vissza! Ha nem érettségizel éppen, értelmezd át saját helyzetedre (pl. vizsgaidőszak, dolgozat-, zárthelyi-írás)!

Uram, ki vagyok merülve.

Kár is elmennem, hiszen meg fogok bukni, pedig agyontanultam magam.

Bár az elején még túl könnyen vettem az egészet.

Nagyon félek.

Meg sem fogok tudni szólalni.

Remeg a kezem, a gyomrom, a hangom.

Egész valómban reszketek.

Éppen ezért is rád bízom magam, Uram, bölcsesség Istene.

Eddig is megsegítettél, ha nagy bajba kerültem.

Nem azt kérem, hogy olyan csodát tégy, amilyet

nem érdemlek meg,

hanem csak azt, hogy amit tudok,

azt képes legyek higgadtan elmondani,

hogy amit megtanultam, abba ne süljek bele.

Könyörgöm, legyenek a vizsgáztatók igazságosak.

Az érettségin ne csak énrám legyen gondod,

hanem osztálytársaimra is.

Uram, bölcsesség Istene: rád bízom magam.

Fabiny Tamás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

1Thessz 4,9–12

A szombatra nézve fontos kiemelnünk, hogy a parancsolat nemcsak a szombat napjáról rendelkezik, hanem a többi hatról is. Hiszen ne felejtsük ki, a parancsolatban benne van az is, hogy „Hat napon át dolgozz…” Abban a világban, ahol a munkanélküliség általános probléma, ez nem kis parancs. De benne van az is: annak lesz ajándék, jutalom és nyugalom a vasárnap, aki becsületesen dolgozik. S elméletben szépen megszerkesztett lehet egy hét, melyből öt napot a munkámnak (munkahely) szentelhetek, egy napot családomra, házamra, kertemre, egy nap pedig lehet az Úré, teljesen az övé, egyedül és családom közösségében egyaránt.

Miért nem valósul meg ez ma mégsem?

Valahogy a közfelfogásból az derül ki, hogy az jár jól, aki nem becsületesen dolgozik. Aki sumákol, az szerez; az jut előbbre, aki feketézik, aki nem vallja be az adót, aki csal. A becsületes munkának mintha manapság hiánya lenne. Régen elég volt egy kézfogás, s megszületett a megegyezés a munkára, bérre; ma hány szerződés, aláírás, pecsét kell, s még így sem működik megbízhatóan minden. „Szokjunk hozzá” fiatal korban, hogy becsületesen dolgozunk. Ennek két összetevője van.

Egyik, hogy ne csaljunk, s ne akarjunk senkit átverni pl. puskázással sem. Azzal becsapjuk a tanárt, magunkat és Istent. Csak amit tudunk, azt adjuk tovább.

Másik, hogy ne idegenkedjünk a munkától. Legyünk mi az elsők az osztályban, csoportban, ifiben, akik megfogjuk a munka nehezebbik végét. Vonzani fog a kedvvel végzett munka másokat is.

„Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe.” (2Thessz 3,10–13)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Krón 34,14–28

És még hogyan szentelhetjük meg a szombatot?

Isten igéjének tanulmányozásával, amint a zsidók is tették e napon: „… a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak” (ApCsel 13,27). Az első keresztyének mindennapos hitgyakorlatához hozzátartozott az ige tanulmányozása.

Nagy öröm volt, amikor Jósiás király idejében megtalálták a Törvénykönyvet. A király hatalmas reformot hajtott végre, melynek fontos része volt, hogy helyreállították az istentiszteletet is. Jósiás megújította az Istennel kötött szövetséget, s személyesen is érintette őt az ige üzenete (21. vers).

Jézus is többször tanított szombaton zsinagógában, ahol felolvastak (Lk 4,14–20).

Fontos akár egyénileg, akár kis családi közösségben olvasni a Bibliát. Sokan a szülők nemzedékéből soha nem csináltak ilyet, ezért lehet, hogy családodban rajtad a sor, hogy elkezdd, felajánld egy étkezés előtt az ige hallgatásának lehetőségét… Hiszen a hit „hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” (Róm 10,17) A zsidó családokban szombatonként nem beszélnek hétköznapi dolgokról, gondokról, terhekről. Azt máskor, most ünnep van!

Milyen sokat beszélünk fölösleges, múlandó dolgokról, s milyen keveset értékesekről, maradandóakról. Rossz, ha egy családban csak a problémák, elintézendő ügyek vannak terítéken. Ebben is legyünk kezdeményezők: vessük fel a játék, a beszélgetés, a kirándulás lehetőségét tévézés helyett.

Az ünnep nem a napi felelősségből az ünnep felelőtlenségébe való menekülés. Nem kikapcsolódás az egészből, inkább bekapcsolódás az egészbe. Az ünnep az élet teljességébe való visszatalálás lehetősége.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

3Móz 23,3

Kövessük most a nagy keresztyén gondolkodó, Aquinói Tamás vélekedését, hogyan értelmezte ő a szombatnapi parancsot.

„Mit kell kerülnünk? Mit kell tennünk?” – foglalja össze a filozófus a lényeget két kérdésben, s három dolgot említ:

Elsőként a testi munkát kerüljük. Hányan használják ki a vasárnapot arra, hogy még valami plusz munkát elvégezzenek. Kecskeméten nagy piac van vasárnap reggel, sokan inkább odamennek, mint templomba. Ebből is lett a szavunk vásárnap – vasárnap. Pedig „Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton és ne végezzetek semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot.”

Másodikként a bűnt kell kerülnünk. A teher, amiről az ige is szól, nemcsak fizikai terheket jelent. A „lélek terhe”, a „rossz súly” a bűn, ami tönkreteheti egy napunkat, sőt még családunkét is. A bűnt letenni, rendezni dolgainkat, kapcsolatunkat az Úrral – erre alkalmas a vasárnap. Sokan töltik mégis munkával, s nem pihennek. Bizonyára nem véletlen, hogy olyan sok ötven év körüli férfi hal meg túlhajszoltság vagy infarktus következtében.

A harmadik kerülnivaló pedig a tétlenség. Nem elnyújtózást és semmittevést jelent az ünnepnap, hanem megszentelést. Ha az egyiket hangsúlyozzuk, említsük a másikat is! A görög elnyomók elleni Makkabeus szabadságharcban az ellenségtől súlyos vereséget szenvedtek a zsidók, mert nem vették fel a harcot szombaton, tétlenek maradtak. Ezért írja később az egyik apokrif (a kánonba be nem került könyv):

„Az ellen, aki szombaton megtámad bennünket, fölvesszük a harcot.” (1Makkabeusok 2,41)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024