Neh 1

Akinek az Úr az Istene, sokaknak lehet példává életében. Ilyen ember Nehémiás is. Nevének jelentése: Isten fellélegeztet. Ő a „nagy sóhajtás” a fogság, a hazatérés minden csüggedésében.

Az embernek életében sokféle leckét kell megtanulnia. S a számonkérések ideje is eljön. Izráel népe már sokat tanult Istenről, de eljött a fogság ideje, s kiderült, hogy még mindig keveset tudnak a tanultakból. Sok mindent újra kell kezdeni.

Nehémiás már a fogságban nőtt fel, de ismerte az előző évtizedek minden szenvedését. Úgy érezte, hogy a nép megtanulta a leckét, jöhet a fellélegzés ideje a nagy „dolgozat”, a nagy próbatétel után. Ezért megvallja Isten előtt népe minden nemzedékének vétkét, vállalva a sorsközösséget. Böjtöl és imádkozik, hogy jól érthesse Isten szavát, s lehessen népének segítsége az újrakezdésben.

Amikor Isten várakoztat, akkor felkészít. Ne tegyünk semmit első felindulásból! A türelem a cselekvés idejének meglátásában is segít.

Egy előadásban hangzott el: „Mit tud egy csibe, s mit egy gólyafióka néhány naposan? A csibe már szalad anyja után vidáman a baromfiudvarban, a gólyafióka csak ül a fészekben, még hetekig, s csak szép lassan kezd el repülni tanulni. A csibe »felkészítése« rövid, mert feladata is kicsiny. A gólyának azonban sok ezer kilométert kell tudni repülni, felkészítése tehát hosszabb.”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, képalkotás, vizualitás, barkácsolás, kézművesség, mozgásos játék, ön- és társismeret, kapcsolat, 
Szervezési formák:  hittanóra, csendesnap, távoktatás, digitális tananyag, 
Tudomány területek:  kortörténet, háttéranyag, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  kép, galéria, digitális oktató anyag, kézműves oldal, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Zsoltárok 91,1–4; Máté 8,5–9; Efezus 6,13–17
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, vizuális-térbeli, testi-mozgásos, kapcsolati
  • Tevékenység: Kortörténet: a római hadsereg felépítése, a légionárius öltözete, fegyverei; hullámpapírból pajzs és kard készítése; pajzsokkal védelmi alakzatok alakítása, összehangolt mozgás alakzatban

 

Légionáriusok (Verbális-nyelvi, vizuális-térbeli)

A római hadsereg légiókból állt, innen a római katona = légionárius kifejezés. A légiók száma koronként változott, Jézus korában 25 légiója volt a Római Birodalomnak. Egy légió létszáma 4800 fő volt, a légió 10 cohorsból állt, egy cohors pedig 6 centuriából. A centuria (század) eredetileg száz emberből állt, később 80 fő lett a létszám. Minden centuria élén egy centurio, azaz százados állt. A leigázott országokban a helyőrségeket ilyen katonai egységek tudták legénységgel ellátni. A kapernaumi helyőrség századosa is centurio volt, aki a katonai parancsnokság mellett a rómaiak ügyvivője volt a városban és annak környékén.

Figyeljük meg a gyerekekkel a római katonák öltözetét és fegyverzetét az alábbi webhelyeken elérhető képek segítségével. Készíthetünk belőlük tankockát vagy PowerPoint-bemutatót.

Kép: 123RF

Pajzs- és kardkészítő műhely (Vizuális-térbeli, verbális-nyelvi)

Készítsünk a gyerekekkel pajzsot és kardot hullámkartonból. A pajzs formája követheti a római mintát: Az alap téglalap alakú, kb. derékig érő, vörösre festett, erre kerülnek a sasszárnyak és villámok, illetve középen egy kidudorodó, fémszínű forma (a vasdudor a pajzson fegyverként ütésre szolgált). A vörös Mars hadisten színe, aki a háború istene, a rómaiak hadi istene volt. A római légiók jelvénye volt a sas szárnyakkal, karmai között villámmal. A sas magának a Római Birodalomnak is jelképévé vált, mint a felsőbb, égi akarat hírnöke.

 

A római légió pajzsával szemben készíthetünk olyan pajzsot is, amire Krisztus betűszimbóluma kerül. A krisztogram a görög ΧΡΙΣΤΟΣ (Krisztus) szó kezdőbetűiből kialakított X (khi) P (rho) betűszimbólum.

A pajzsábrázolás szintén római, a kereszténységet birodalmi vallássá tevő császárkorra (IV-V. század) jellemző. Lásd itt: „E jelben győzni fogsz!”

Kép: 123RF

 

A kard a római egyenes, kétélű, rövid kard, a gladius formáját követheti. Pengéjét beboríthatjuk alufóliával, vagy lefesthetjük ezüst akrilfestékkel. Lásd itt: Római kard készítése

Hasonló pajzs- és kardkészítő munkát láthatunk a Mesemadárműhely blogon, lovagkori változatban.

További inspiráló képanyag a pajzskészítéshez:

 

Pajzsalakzatok (Testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi)

Pajzsaikkal a katonák sora szinte áthatolhatatlan falat tudott alkotni a támadókkal szemben. Ha az első sor felállította a pajzsfalat, a második sorban álló katonák a pajzsok tetején át lándzsát tudtak vetni az ellenségre. A pajzsokat a fejük fölé emelve pedig a felülről érkező nyilaktól és kövektől védték magukat. Jellegzetes védelmi rendjük volt az úgynevezett teknősbéka-alakzat, amelyben a katonák szorosan egymás mellett egy négyzet alakú csoportban helyezkedtek el, mind a négy oldalon pajzsfalat alkottak, a belül lévő katonák pedig a pajzsukat a fejük fölé emelték. Így a csatatéren szinte páncélburokban tudtak előrenyomulni. Ehhez a katonáknak szoros egységként kellett együttműködni, szinte testvércsapatként ismerték és értették egymást. Amikor egy katona elesett, a sorokat összezárták, és a pajzsok védelmében a sérültet hátrafelé biztonságba és védelembe vonszolták. Így a pajzs rendkívül hatékony védelmi eszköz volt, és nemcsak az egyéni, hanem a közös védelmet is szolgálta.

Lásd még: Pajzsalakzatok ● Teknősbéka-alakzatok

Képek: 123RF

Az elkészített római pajzsokkal alakítsunk ki közösen védelmi alakzatokat:

  • Álljanak a gyerekek csatasorba, a pajzsokat tegyék a földre, majd vezényszóra térdeljenek le mögötte.
  • Álljanak két sorba, az első sor az előbbihez hasonlóan helyezkedjen el, a második sor katonái tegyék a pajzsukat az előttük lévő pajzs tetejére (lásd a képet).
  • Álljanak több soros csatasorba, és alakítsanak teknősbéka-alakzatot úgy, hogy az első sor a mellkas elé kifelé, a belső sorok a fejük fölé emelik a pajzsot. A sorok szélén állók pedig oldalra kifelé fordítják a pajzsot.
  • Végül kialakíthatunk egy sátorszerű alakzatot is, ami az összetartozásunkat fejezi ki (lásd: sátor-pajzsalakzat), és illik hozzá a zsoltárvers: „Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” (Zsoltárok 91,4)

A csatasorral, majd a teknősbéka-alakzattal az együttes mozgást is kipróbálhatjuk: nyomulás előre, visszavonulás hátra.

 

 

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.

Mk 10,28–31

A parancsolat tiltása tehát azt is jelenti, hogy ha Isten van az első helyen, mindenki mást szerethetünk és tisztelhetünk. Az Ő elsősége az életünkben nem kizárja a többit, hanem magában foglalja, sőt kiteljesíti.

Nélküle minden törékeny, esendő, oly könnyen elveszíthető. Benne, általa a dolgok és személyek más értéket nyernek. Nem velük fogunk kínlódni, hanem értük és velük tudunk élni. A „lemondás” csak első hallásra nehéz. Ha látom a következményét, már hálás leszek érte.

Jézus nem azért mondja, hogy „aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10,37) – mert azt akarná, hogy gyűlöljem meg őket. Azt akarja, hogy másként szeressem őket. Ne tőlük várjam életem jobbrafordulását, s ne csak őket okoljam, ha valamit nem úgy tettek, ahogy kellett volna. Hiszen nem tőlük függök, hanem Isten szeretetétől, aki Atyám lehet, s mindent megadhat nekem, amire szüleim soha nem lettek volna képesek, mert ők is csak esendő emberek, hibákkal és gyengeségekkel.

A „százannyi” ígérete valóság: a gyülekezet közösségében több testvéri szeretetet ajándékoz nekünk a mi Urunk, mint amennyit gondoltunk.

A földi dolgokat ismernünk kell ahhoz, hogy szerethessük őket, az isteni dolgokat azonban szeretnünk kell ahhoz, hogy megismerhessük őket.

B. Pascal

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, ön- és társismeret, kapcsolat, mozgásos játék, 
Szervezési formák:  hittanóra, csendesnap, 
Tudomány területek:  kortörténet, háttéranyag, módszertani segédanyag, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Máté 8,5–9; 1Timóteus 2,3–4
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos
  • Tevékenység: Beszélgetés a katonai hivatással és sporttal járó szenvedés- és fájdalomtűrésről; történetolvasás, beszélgetés: katonaélet a római hadseregben; mozgásos játékok: erő- és ügyességpróbák, összehangolt mozgás

 

Katonadolog (Verbális-nyelvi, önismereti)

Kérdezzük meg a gyerekektől: Mondták-e már nektek azt, hogy „katonadolog”? Mikor? Milyen helyzetben? – Hallgassuk meg a gyerekek válaszait, akár egy-egy történetet is elmondhatnak.

Majd bővítsük a szólást, és pontosítsuk a jelentését: „szenvedni katonadolog”. Vagyis a katona nem tehet mást, mint elviseli a szenvedést, legyőzi a nehézségeket, ami a katonai hivatással jár. Hasonló történik a sportolók esetében is, akiknek tanulni kell a fájdalomtűrést, a kitartó, szenvedéssel járó küzdelmet. Ezért a katonák és a sportolók is sokat gyakorlatoznak, edzenek, állandóan készülnek a küzdelemre.

A gyerekek közül ki jár valamilyen edzésre? Milyen tapasztalataik vannak a fájdalom, a szenvedés tűrésével, a „holtpont” leküzdésével kapcsolatban?

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Gyerekszemmel / Gyerekek a Bibliában – újszövetségi történetek menüpont alatt.

Ézs 44,6–11. 21–23

Sokan gondolkodnak úgy, hogy ha Isten megtiltotta más istenek tiszteletét, akkor azok vannak. Más isteneket tisztelnek más kultúrák, más népek. A zsidóság a magáét, de a hinduk is a magukét. Ne bántsuk emiatt egymást, mindenki válassza azt, amelyiket akarja.

A Biblia azonban folyamatosan arról tesz bizonyságot, hogy más istenek nincsenek. Ezek csak az ember készítményei, „istenpótlékok”, melyekkel azt az űrt próbálja megtölteni, ami az Istentől való elszakítottság miatt maradt meg bennünk. Mert az ember „vallásos” lény. Nem tud anélkül élni, hogy ne nézzen fel valakire, ne imádjon valamit, ne próbálja meg a titkokat megnevezni, ne legyen kultusza, ceremóniái, ünnepségei.

Tisztelet, imádat, félelem. Minden, ami Isten helyébe lép, minden, amit ilyen kultikus tisztelettel veszünk körül, „más” vagy „idegen” istenné lesz. Nincs igazán helye a szívünkben, legfeljebb hasonlít rá. Nem adja meg ugyanis azt, amit csak az Istentől várhatunk: a végtelen elfogadó szeretetet, az igazságot, a mértéket, a feloldozást bűneinkből, a jogot, hogy emberként éljünk – méghozzá egyformán, mert Isten előtt eltűnik minden társadalmi, nemi, faji, korbeli különbség! Mindezt hiába várjuk egy vezetőtől, egy eszmétől, egy rendszertől, vagy bármely más istennek nevezett elképzeléstől. Ezek nem adhatják meg, mert megbuknak egy ponton, s csalódást okoznak. Idegen istenek.

Imádlak én is téged, Teremtőmet,

Gondviselőmet és Idvezítőmet.

Megszentelőmet s erősítőmet:

Én Istenemet, egy Segítőmet.

Ráday Pál

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ézs 55,6–13

Istent sokszor olyannak képzeljük, mint aki örömét leli a tiltásokban. Túl sok van belőlük – véljük –, s pont azt nem szabad, amit legjobban szeretnénk.

Két fontos dologra kell figyelnünk:

1/ Isten egyszerre látja az egész emberiséget s minket. A közösnek és a személyesnek valamilyen konszenzusban kell lennie, hogy működni tudjon. Ahogyan a közlekedésben is szükséges a KRESZ, hogy kevesebb legyen a baleset. Ezek a szabályok nem akadályozni, hanem védeni akarnak. Minket s a másikat is védik, ha megtartjuk őket.

2/ Van egy fordítási lehetőség a héber nyelvben, a ragozási formában. A tiltó alakot ugyanis le lehet fordítani egyszerű jövő idővel is: „ne legyen” helyett „nem lesz”. Mi a különbség? Ha a magam kívánsága felől nézem: tiltás. Ha Isten rendje felől nézem: ígéret.

Ha ezzel a bizalommal olvassuk el a parancsolatokat most magunknak, ebben a „jövő idejű” fordításban egészen megváltozik az értelmük! Az első parancsolat is így lesz a többi hordozója. Ha Ő az Úr az életünkben, akkor minden tiltás ígéretté lesz!

Tudom és érzem, hogy szeretsz:

Próbáid áldott oltókése bennem

Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,

Új szépséget teremni sebez engem.

Tóth Árpád

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 6,14–18

Csüggedésünk oka sokszor a felemás élet. Ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi. Nem tudunk, s nem is akarunk dönteni, mert semmire sem merjük kimondani, hogy: NEM. Ezért a felemás élet elfárad, elcsügged, mert egyiket sem fogja birtokolni. Aki Isten parancsai szerint kíván élni, de közben hívogatja a világ minden kincse is, az nagyon fog szenvedni. Egy valódi igenhez kell egy nem is. „Minden nem nélküli igen, nemtelen igen.” (Gyökössy Endre)

Akkor lehetek biztos döntésemben, s az akkor teljesedhet ki életemben, ha nem hagytam kiskapukat a visszavonásra. Hát nem vesszük észre, hogy folyamatosan veszítünk?

Aki nem előre lépked, hanem először egy kicsit jobbra, azután egy kicsit balra, az nagyon lassan fog céljához elérni. Az táncol, és nem halad.

Felelős előregondolás, imaharcok, a következmények vállalása. Ez az igazi felnőtt szabadság. Az „igent-mondás” (Henry Boulad) szabadsága.

Minden helyzetben

egy Igen szólít,

s várja a választ:

igent bólintó életedet.

Így lesz a kettő

termékeny eggyé,

így lesz ámenné,

egy pólusúvá

akaratod.

Miklya Zsolt

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 6,1–10

Egyértelmű figyelmeztetés: „úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét”! A „hiába” szó önmagában hordozza az ítéletünket. Olyan, mintha valaki maga alatt vágná a fát.

Bármi érhet minket is, mint minden embert. Nem vagyunk védettek semmiféle veszedelemmel szemben. Egyetlen lehetőségünk van: mindenben, mint Isten szolgái ajánlani magunkat. A felsoroltak sok hullámvölgyet és hullámhegyet takarnak. Ám ugyanúgy világosan üzenik azt is, hogy nem kell a körülményekkel együtt változnunk, nem élhetünk kaméleonként. Egyik társaságban így, a másikban úgy. Vasárnaponként keresztyénként, hétköznap, diáktársaink között világiként.

„Mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.” Isten szolgái nem birtokosok, hanem sáfárok. Nincsen semmijük, mert mindent kaptak, s mindezzel el kell számolniuk. Aki többet kapott, az többel is számol el. Minden csak időlegesen van ránk bízva. Ez lehet biztatásunk, hogy ne keseredjünk el a veszteségen, de lehet figyelmeztetés is, ha túlságosan ragaszkodunk valamihez.

Kibírnád-e ezt az új évet új ruha nélkül, ha ezzel öt éhező gyermek életét menthetnéd meg egy másik országban? Tehetsz-e valamit a környezetedben levő elesettekért, hajléktalanokért, árvákért? Ki van rád bízva?

Embernek lenni pontosan annyit jelent, mint felelősnek lenni.

Antoine de Saint-Exupéry

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 5,16–21

Pál azt mondja: „mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint” – ez az első feltétel már rögtön nem működik, mert nagyon jól tudjuk a másik minden rossz tulajdonságát, őrizgetjük, s ahol tehetjük, felrójuk. Ismerjük a szavajárását, a gesztikulációját, s elegünk van belőle. „Ha ő nem lenne, egész jó lenne a közösség!” – gondoljuk magunkban.

Pál azonban folytatja is: „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az” – új ismeretekre kell eljutnunk! Ismerhetem úgy is a másikat, hogy mi mindent bocsátott meg neki Jézus Krisztus. Ismerhetem úgy is, hogy tudom, mit küszködik a maga régi természetével, és sajnálhatom, hogy nehezen formálódik a véső nyomán. Ő maga okozza magának a legnagyobb szenvedést!

„Reánk bízta a békéltetés igéjét” – azaz feladatunk nem a ráolvasás, nem a folytonos emlékeztetés, nem az orrára koppintás, hanem az érte való könyörgés, a szeretettel szóló szelídség, a négyszemközt beszélgető, kérdező testvéri szeretet.

Ezt csak úgy tudjuk gyakorolni, ha már világosan tudjuk, hogy nekünk mennyit engedett el a mi Urunk ahhoz, hogy ne legyünk adósai (Mt 18,21–35).

A szeretetet az ember sohasem pótolhatja, míg a szeretet minden mást pótol.

P. Matteo

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2Kor 5,11–15

A régi rómaiak használták azt a képet a katonák felkészítésénél, hogy egy nyílvesszőt el lehet törni, de egy köteget aligha!

Így szorulunk mi össze, Isten gyermekei Jézus kezében. Szeretettel szorongat minket, mert rá akar venni követésére, de szorongat, mert más szóból nem értünk. S a „szorongatás” a másik által is történik.

Nem tudunk egymás nélkül keresztyének lenni! Szükségem van arra, ahogyan te vagy keresztyén! Szükséged van rám, hogy el ne tévedj az igék között a magad esze szerint. Ebben a szorosságban nem mi válogatjuk meg, hogy kik lesznek sorstársaink! Nem mi válogatjuk össze a gyülekezetet! Ő szorít össze velük, hogy szeretetével megtanítson egymás szeretetére.

Hogy sikerülhetett ez az első keresztyéneknek? Mert hatalmas szeretettel kötelezték el magukat Krisztushoz, s ebbe a szeretetbe hívogattak másokat is. Ne csüggedjünk hát egymás képmutatása, különbözősége miatt, hanem tanuljuk naponta egymást jobban szeretni!

Krisztus irántunk való szeretete szorítson annyira, hogy ebben a szorosságban szeressük Őt, s szeressük a mellénk szorulókat!

Egy idős hívő ember így fogalmazta meg: „Meg kellett tanulnom, hogyha hitemet gyémántnak tekintem, akkor ahhoz az én Uramnak kemény vésőket kell használnia.”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024