Ézs 40,27–31

„A sok gondolkodás elfárasztja a testet” (Préd 12,12) – szól summázva a Prédikátor, s talán te is így sóhajtasz fel egy fárasztó félévzárás vagy vizsgaidőszak közepette. Nagyon emberien és reálisan írja le tapasztalatait (talán tanároknak, professzoroknak is kellene ajánlani). A vizsgaidőszak közepén, a félév vége felé azonban mégsem mehetünk el néhány napos pihenőre.

Ézsaiás könyve csodálatos biztatást ad, ami hiszem, hogy Téged is kiragad szorult helyzetedből! Hiszen erődből is lehet szeretni az Urat!

Egy alkalommal fiatalokkal túráztunk a Zemplénben, s mire a szállásra értünk, már kellően kifáradtunk mind testileg, mind lelkileg. A fiatalok képtelenek voltak normálisan viselkedni, én pedig mindezt elviselni. Már-már ott tartottam, hogy kirobbanok haragomban, mikor a szálláshelyünkön, egy gyülekezeti terem falán ezt az igét olvastam:

„Hát nem tudod, vagy nem hallottad,

hogy örökkévaló Isten az Úr?”

Akkor megszólalt bennem az ének is: „de akik az Úrban bíznak, erejük meg-megújul…” Közösen el is énekeltük aznap este.

Olvasd és imádkozd el ma Te is:

Erőt ad a megfáradtnak,

s az erőtelen erejét megsokasítja.

Megfáradnak az ifjak, meglankadnak a legjobbak,

megtántorodnak a legszilárdabbak,

de akik az Úrban bíznak, erejük meg-megújul,

szárnyra kelnek, mint sasmadarak.

Futnak, nem lankadnak meg,

járnak, nem fáradnak el,

mert az Úr, mert az Úr, mert az Úr erősségük nekik.

(ifjúsági ének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Péld 9,10

Sokszor érezzük, hogy a tudás és a hit egymás ellen feszül. Teremtés vagy evolúció, fizikai törvények – bibliai csodák, halál, mint az élet vége – feltámadás, stb. Nincs olyan keresztyén, aki ezeken a kérdéseken ne gondolkozott volna el, ne gyötörték volna kétségek, vagy megoldhatatlannak látszó teológiai problémák.

Pedig megtanultuk a konfirmációkor, hogy ezek nem ellentétei egymásnak, hanem más-más valóságokról beszélnek. A tudás ellentéte a tudatlanság, a hit ellentéte pedig a hitetlenség – így fogalmaztuk meg. Miért a sok kétség mégis? Talán azért, mert elménket sok dologra lehet használni. Jóra és rosszra is. Hiszen az ember bonyolult titkokat fejt meg, de ezeket a titkokat borzalmas dolgokra is használhatja. Gondoljunk a puskapor felfedezésére vagy az atommaghasadás titkára. Ha rossz kezekbe kerül egy jó ügy, az áldásból átok lesz…

Ezért nem mindegy a sorrend: hit és tudás. Hiszen a hit meghajlás a teremtő Isten előtt, övé minden bölcsesség, a titkok tudója, övé a hatalom… Az ember kutathatja a világot, de nem lehet birtokosa. Ez Istent illeti meg. Hány olyan szörnyű dolog történt, amikor a tudást hit nélkül használták? Hány ember pusztult bele emberi felelőtlenségekbe? Hányszor kezdte el az ember újra és újra kiégetni, s egymásra rakni Bábel tornyának építőköveit? Mégis milyen áldás a meleg lakás, a fűtött templom, a finom ételek, a közlekedés, az internet.

De csak, ha a hit megelőzi az elmét!

Nem azért keresem a megértést, hogy higgyek, hanem azért hiszek, hogy érthessek: ezért azt is hiszem, hogy ha nem hiszek, nem fogok megérteni semmit.

Canterburyi Anselmus

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Mal 1,2

Isten elmondja nyíltan, hogy mit „érez” Izráel iránt. Olyan vallomásról van szó, mely nem kertel, nem lehet félreérteni, nem áttételesen érthető; hanem világos, egyértelmű bizonyságtétel.

Vajon nekünk hogyan működik az érzésvilágunk? Mi hogyan mutatjuk ki érzelmeinket? Kimutatjuk-e egyáltalán? Hallottam valahol egy emberről, akinek a felesége panaszkodott; férje sohasem mondja neki, hogy szereti, pedig sokféle jelből az derül ki. A férj azt válaszolta, hogy megmondta az esküvőn, s azóta sem vonta vissza. A családunkban kimondjuk-e egymásnak: szeretlek? Mikor mondtuk utoljára?

Mégis jól esik hallani nekünk is újra és újra, hogy Isten szeret bennünket. Ez a legegyszerűbb örömhír, s az a kérdés, hogy mit felelünk rá: Vajon Isten iránti szeretetünket hogyan fejezzük ki? Elmondjuk-e neki? Ha Ő biztosít minket szeretetéről, nekünk milyen válaszunk van erre?

Dávid sokszor megénekelte a Zsoltárokban Isten iránti szeretetét. Mondjuk együtt mi is Dáviddal: „Szeretlek, Uram, erősségem!”

„Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsolt 18,2–3)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Jel 21,9–21

A világ kincseit aranyban mérik. Egy országnak aranyban van a tartaléka. Alaszkában aranyláz tör ki, amikor felfedezik, hogy a Yukon folyóból aranyat lehet mosni. Az aranyért sokan mindent odaadnak. Vannak aranylabdások, aranykupák, -mikrofonok, -láncok, -gyűrűk és minden. Azért arany, mert az a legértékesebb, a legszebb.

Nem véletlen, hogy a földi mérték szerinti legszebbhez hasonlítja a Biblia is Isten országát. A mennyei Jeruzsálem utcái aranyból vannak. Salamon király idejében állt a királyi palota és a templom teljes dicsőségében, ami csodás látvány lehetett, de így is csak töredékes előképe az ószövetségi leírás a Jelenések által leírtaknak. A Szentek Szentje is arannyal borított terem volt, az eszközök, s a Szent láda is aranyból készültek. Ezek emberi fogalmaink szerint is csodálatos alkotások lehettek, milyet készít akkor nekünk Isten? Nem talál jobb jelzőt János sem a Jelenések könyvében arra, hogy érzékeltesse, milyen is Isten dicsősége, és még így is töredékesen mondja el. Belegondoltál, hogy Te is ennek az országnak részese lehetsz? Hogy egyszer színről színre láthatod majd Istent teljes dicsőségében?

Ha végigjártad a szív négy állapotát, akkor együtt érkezünk meg majd az Ő országába, a mennyei Jeruzsálembe, ahol aranyból vannak a kapuk, a falak és az utcák.

Vígan lépkedünk színarany utcákon át,

Halljuk angyalok dicséretét,

Szemünk láthatja Jézus szent ábrázatát,

Aki vért ontott bűneinkért.

(ifjúsági ének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024