Üzenet – Téma:

* Isten az Úr. – Ki a te Urad?

Előzmények:

Illést az Úr Sareptába küldte, egy özvegy­asszonyhoz és a fiához. Az asszonynak a kevés olaja és lisztje, amije volt, nem lett kevesebb, pedig nap mint nap kenyeret sütöttek belőle. Amikor az özvegy fia hirtelen meghalt, Illés szavára feléledt.

Történet:

Három évvel azután, hogy Illés az özvegyasszonyhoz Sareptába érkezett, kijelentette neki az Úr, hogy Ahábhoz kell mennie: „Menj, jelenj meg Ahábnál, mert esőt akarok adni a földre!” Illés elindult a királyhoz.

Súlyos éhínség volt Samáriában és a környékén.

Egy nap magához hívatta Aháb Óbadjáhút*, a palota felügyelőjét, aki az Urat félő, kegyes ember volt. Ahogy az istentelen Aháb környezetében forgott, hitbeli bátorságra, s különös éberségre vall. Hithősként viselkedik, mikor elrejti az Úr száz prófétáját, ötvenesével egy-egy barlangban, s élelemről is gondoskodik a számukra. Nagyon veszélyes feladat volt ez, mivel Jezábel királynő az Úr prófétáit*, akiket fellelt az országban, mind kipusztította. Ők százan menekültek csak meg.

Aháb magához hívatta Óbadjáhút. Elindult a palota-felügyelővel, hogy nyomozzanak az országban vízforrások után, s megtudják, van-e még fű valahol a lovaknak* és öszvéreknek, hogy éhen ne haljanak. Aháb az egyik irányba indult, Óbadjáhú a másikba. (Jobban tette volna a király, ha Istent „keresi”!)

Útközben Óbadjáhúval szembejött valaki. Azonnal felismerte Illést. Óbadjáhú arcra esett előtte: „Te vagy az, uram, Illés?”

„Én vagyok. Menj el, és mondd meg uradnak, hogy itt van Illés.”

De a felügyelő kétségbeesve kérdezte, mit vétett, hogy Illés őt Aháb kezébe akarja adni, hogy az megölje. Hiszen a király minden környező országban kerestette Illést, s mikor nemleges választ kapott, megeskette őket, hogy tényleg nincs ott. Ha most Ahábhoz menne, s az Úr Lelke közben elragadná Illést, és máshová vinné, úgy, hogy Aháb nem találná, biztosan megöletné Óbadjáhút. Pedig ő gyermekkorától féli az Urat, s Jezábel öldöklése elől is száz prófétát rejtett el, s lát el kenyérrel és vízzel.

Illés határozottan válaszolt: „A Seregek élő Urára mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy még ma megjelenek előtte.”

Óbadjáhú kénytelen volt engedni. Ahábhoz ment, és elmondta neki Illés üzenetét.

Aháb Illés elé indult. Amint meglátta a prófétát, így szólt: „Te vagy az, Izráel megrontója?” Illés készen állt a válaszra: „Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az ÚR parancsolatait, és te a Baalokat követed.” Vagyis megfordította a szerepeket. Megparancsolta, hogy hívja Aháb egész Izráelt a Karmel-hegyre*, Baal* 450 és Asérá* 400 prófétájával együtt. Aháb nem tehetett mást, mint hogy engedelmeskedett Illésnek – és az Úrnak.

Az izráeliták és Baal 450 prófétája összegyűlt a Karmelen. Asérá 400 prófétája* láthatóan nem jelent meg. Aháb is ott volt, s természetesen Illés is, az Úr egyedüli képviselője.

Illés így szólt a néphez: „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az ÚR az Isten, kövessétek őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek!” Vagyis választania kell a népnek.

Illés azonban nem kapott választ. Erre kihívta Baal összes prófétáját, bizonyítsák be, hogy Baal az Isten. Ő is, meg a próféták is készítsenek el egy-egy bikát áldozathoz. Baal prófétái választhatnak először, vágják le az állatot, és rakják az oltárukon lévő fahasábokra. De ne gyújtsák meg. Illés ugyanígy tesz, és ő se gyújt tüzet. Ezután mindkét fél hívja segítségül istenük nevét. Amelyik tűzzel* felel, az az Isten. A nép beleegyezett, s a Baal-próféták sem tiltakoztak.

Elkezdődött az erőpróba. A Baal-próféták kiválasztották a bikát, elkészítették, s amint a levágott állat az oltáron feküdt, kiáltozni kezdtek Baalhoz. Kiáltoztak reggeltől délig: „Ó Baal, felelj nekünk!” Micsoda hangzavar, és mennyi torokból! De nem volt válasz. Ott „sántikáltak” az oltár körül, de nem segített. Délben Illés gúnyolni kezdte őket: „Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten ő! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van. Vagy talán alszik, és majd fölébred.”

A gúnyolódásra hangosan kiáltozni kezdtek, s szokásuk szerint összevagdosták magukat kardjukkal és dárdájukkal, míg el nem borította őket a vér. Révületben voltak, egészen az esti áldozat idejéig. Mégsem jött válasz.

Akkor Illés ezt mondta a népnek: „Jöjjetek ide hozzám!”

Odament hozzá az egész nép, ő pedig helyreállította az Úr lerombolt oltárát. Fogott tizenkét követ, Izráel minden törzsének egyet. Ezzel bemutatta, hogy az Úr a törzseket együtt nevezte „Izráelnek”. Utal a megtörtént szakadásra. Ezekkel a kövekkel épített Illés újra oltárt az Úrnak.

Azután széles árkot ásott az oltár körül. Elrendezte a fahasábokat, földarabolta a bikát, és rárakta a fahasábokra. Majd, hogy a csalás minden látszatát elkerülje, négy vödör vizet hozatott a közel állókkal – valószínűleg a közeli tengerből –, és az áldozatra, fára, oltárra öntette. Ezt háromszor végeztette el, így összesen tizenkét vödörnyi (megint a szent 12-es szám) vizet öntöttek mindenre.

A templomi esti áldozat bemutatása idején Illés az oltár mellett Istenhez imádkozott: „Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy te vagy az Isten Izráelben, én pedig a te szolgád vagyok, és mindezt a te parancsodra tettem! Felelj nekem, uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az ÚR vagy az Isten, és te fordítsd vissza a szívüket!” (a bálványoktól)

Tűz csapott le erre, fölemésztette az égőáldozatot, a fahasábokkal, kövekkel és a porral együtt, az árokban levő vizet pedig szinte felnyalta.

A nép ekkor földre borulva kiáltott: „Az ÚR az Isten, az ÚR az Isten.”

Illés habozás nélkül adta ki a parancsot: „Ragadjátok meg a Baal prófétáit, senki se menekülhessen el közülük!” A körülötte állók engedelmeskedtek. Illés a hamis prófétákat levitette a Kisón-patak mellé, s ott lemészároltatta őket (vö. 1Kir 19,1).

Ezután Ahábhoz fordult: „Menj föl, egyél és igyál, mert eső zúgása hallatszik.”

Aháb megtette, amit mondtak neki.

Illés közben fölment a Karmel tetejére, a földre kuporodott, és arcát a térdei közé szorította.

Végül így szólt a szolgájához*: „Menj föl, és tekints a tenger felé!”

A szolga megtette, majd visszajött: „Nincs ott semmi!”

„Menj vissza hétszer!” – hangzott a válasz.

Hetedszerre ezt mondta a szolga: „Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből.”

Illés erre elküldte Ahábhoz, hogy fogja be harci szekerét, míg föl nem tartóztatja az eső.

Közben viharfelhők borították el az eget, és nagy eső támadt. A szél is megerősödött.

Aháb a palotájába hajtott, Jezréelbe, mely Samáriához van közelebb.

Illés erőt kapott az Úrtól*, így Aháb szekere előtt futott Jezréelig. Illés volt tehát, aki a nagy szárazság végét megjövendölte, az Úr akarata szerint.

Jegyzetek:

Óbadjáhú – „Jáhve szolgája”. Különösen alkalmas név kegyes izráelitának. A neve előfordul még néhányszor az Ószövetségben, különösen a júdai prófétáé ismert, akivel nem szabad összekeverni. Óbadjáhú helyzetét leginkább József Potifár házában való helyzetéhez hasonlíthatjuk, vagy Dánieléhez Babilonban, esetleg Eszteréhez Ahasvérus udvarában, vagy Nehémiáséhoz Súsánban. Hűségesek maradtak Izráel Istenéhez.

Az Úr prófétái – Miután a papok és a léviták Jeroboám bálványimádásának bevezetését követően elhagyták a tíz törzs országát (vö. 2Krón 11,13–14), gondoskodott róla az Úr, hogy a nép mégse maradjon teljesen lelki vezetés nélkül. Sok prófétáról hallunk, olvashattunk már róluk, pl. Sámuel idejében (vö. 1Sám 19,20: „próféták csoportja”). Különösen Illés idejétől vannak megnevezve (vö. 2Kir 2,5.15; 6,1; 9,1). E próféták nem mindegyike volt „látó”, mint Sámuel és Illés, de többnek kell tekintenünk őket, mint csupán a nép tanítóit, olyan embereknek, akik imádkozva és böjtölve voltak együtt.

Lovak – Izráelben tilos volt harci lovak tartása (5Móz 17,16). Aháb így büntethető volt (mint annyi más király, Salamonnal kezdve).

Karmel – „Gyümölcsöskert”; háromszög alakú, egyedül álló hegyhát a tengerparton, a mai Haifa közelében. Régtől fogva pompás hely volt, gyümölcsfákkal és kertekkel (vö. Ézs 35,2: „Karmel díszében”), ahol valószínűleg volt már oltára Baalnak (egy természetes „magaslaton”), ezért is választotta Illés próféta az igazság kinyilvánítása helyéül (az Úr vagy Baál). De volt ott az Úrnak is egy régi oltára (1Kir 18,30).

Baal – „Úr, tulajdonos”. Kánaánban tisztelt pogány isten, akit egyes városok urának, védőistenének is tartottak (lásd Baal-Meón, Baal-Támár stb. városnevek). Őslakói szerint Kánaán országa is Baal tulajdona volt. Baal egyébként termékenység isten, a vihar és zivatar istene, amivel megtermékenyíti a földet.

Asérá – A Macceba, avagy Baal „szent oszlopa” mellett Asérát is tisztelték. A Macceba hímnemű, az Asérá nőnemű kiábrázolás volt.

Asérá prófétái – Illés arra kérte Ahábot, hogy úgy Baál 450, mint Asérá 400 prófétáját hívja Karmel hegyére. Mégis egyedül állt Baal prófétáival szemben. Nem hangzik el, hogy Asérá prófétáit is megölték volna.

Tűz – Baal papjai tudtak „tüzet csinálni”. Ez bűvésztrükk volt, amivel a népet lóvá tették. Most az egyszer be kellett bizonyítani, hogy Baal valóban képes tüzet adni.

Szolga – A prófétáknak gyakran volt szolgája. Gondoljunk Géhazira, Elizeus szolgájára.

Az Úr adott Illésnek erőt – E különleges erőről az Ézs 40,31-ben hallunk: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul; …futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el”.

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:9–12; 95:2–3; 97:1–4; 115:1–5; 236; 469:1–3; 473:2–3; 497:5–6
Jertek, énekeljünk: 67; 94; 185; 221:1
Harangszó: 41; 44:1–2; 49; 52:1–2.4; 54:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 8; 53:1–2.4; 69; 70; 75; 95:1; 165
Erőm és énekem az Úr: 10; 24; 41; 84; 102; 139

Megjegyzések:

Isten az Úr – néha egy népnek, még ha oly messzire szakadt is az Úrtól, el kell ismernie, hogy Isten Úr. Ezt leghamarabb ínséges időben látjuk. A második világháború idején sokan imádkoztak, és a felszabadulás után sokan mondtak köszönetet Istennek, még nem-keresztyének is. Isten elismerése még nem jelenti a tiszteletét. Ez az istenfogalom többnyire eltűnik. Ez történt Izráelben is, Illés idején. Csupán Isten Szentlelke által megérintett szívek maradnak megérintett szívek. (Zak 4,6: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”)

Keresztelő János összehasonlítása Illéssel – Zakariás énekelte fiáról, Jánosról dicsőítő énekében: „és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével” (Lk 1,17). Ez a Mal 3,23-ból kölcsönzött szöveg: „Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.” Feltűnő, hogy az Ószövetség az Illésre való emlékezéssel zárul, így készül kapcsolat Keresztelő Jánossal, Jézus útkészítőjével, aki Illéshez hasonlóan egyedül állt szemben népével.

Pogány szertartás – Öncsonkítást, azért, hogy az istenséget meghallgatásra és válaszolásra kényszerítsék, ahogy Baal prófétái tették, még mindig találhatunk, pl. Afrikában a gyógyító embereknél. E pogány rítusban vér is folyik. Az ún. sátánegyház szertartásaiban is előfordul. A pogányok is megpróbálják az üdvösséget elérni. Ezzel szemben áll a keresztyén, aki üres kézzel áll Isten előtt; aki mindent elnyert az Úr Jézus áldozata által.
Figyelmeztessük rá a gyerekeket, hogy az Úr nem válaszol külső pompával. „De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják Őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk” (Jn 4,23–24). Így imádkozott Illés is a Karmelen.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

• Hívő emberek üldözése, ellehetetlenítése a háború utáni években, évtizedekben. A segítségnyújtás módjai. Szemléltető példa Sztehlo Gábor életén keresztül a kitelepítések idejéből (részlet Miklya Luzsányi Mónika: Kistamás c. ifjúsági regényéből). (***)

Földünk és környezetünk (Földrajz) / Történelem

• Pogány kultuszok, rítusok a régebbi korok népei, és a természeti népek életében. (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• A tűz jelensége, a tűzgyújtás feltételei. A tűz haszna, tűzveszély. (*)
• A napsütés és az eső, különböző időjárási helyzetek. (*)

Ének-zene

• „Esik az eső…” – népi gyermekdal tanulása, éneklése. (*)
• „Felvirradt az Isten napja…” – hálaadó ének tanulása, éneklése. (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Makettépítés: Oltár agyag, kövek (és gipsz), ágdarabok felhasználásával. Kiegészítésként állatalak kukoricaszárból. (**)

Vázlat:

Aháb és Jezábel
Illés
Óbadjáhú – 2 x 50 próféta
Karmel
– áldozat
– tűz az égből

„Az ÚR az Isten!”
Baal prófétáit megölik
felhő – eső

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Ha Isten figyelmezteti és bünteti népét, az is irántuk való szeretetének és hűségének a jele.
* Az Úr gondoskodik azokról, akik Őt tisz­telik és szolgálják.

Előzmények:

Jeroboám önhatalmúlag átalakította Izráel, a tíz törzs országa istentiszteleti rendjét. Két új kultuszhelyen, Dánban és Bételben aranybikát állíttatott, új ünnepet rendelt el. Júdából próféta érkezett Bételbe, ott jövendölt az oltár ellen. Jeroboám később Ahijjá próféta üzenetét is megkapta, királyi háza bukásáról, mivel vétekbe vitte Izráelt.

Bevezetés:

Az elbeszélések sorában előbb a tíz törzs országának vonalát követjük (135 – 162. tört.).

Az idősebb gyerekeknek lehet beszélni Nádáb, Baasá, Élá, Zimri és Omri izráeli királyokról. A kisebbeknek elég annyi, hogy Jeroboám után királyok követték egymást, mígnem Aháb király következett.

Nádáb (1Kir 15,25–31) atyja, Jeroboám halála után lett király, két évig uralkodott. „Apjának az útján járt, …amellyel vétekbe vitte Izráelt.”

Baása és Élá (1Kir 15,27 – 16,14)
Az Issakár törzséből, alacsony sorból származó Baasá összeesküvést szőtt Nádáb ellen, és megölte őt. Később kiirtotta Jeroboám minden hozzátartozóját. Baasá 24 éven át uralkodott Izráelen, ám a kultuszban Jeroboám és Nádáb útját követte. Halála után az ő utódai is eltöröltetnek.
Baasá után fia, Élá lett a király, aki két évig uralkodott. Szolgája, Zimri azonban ellene fordult, s megölte, mikor egy alkalommal részegre itta magát.

Zimri és Omri (1Kir 16,15–28)
Zimri mindössze hét napig uralkodott. Királysága nem tetszett Omrinak, a hadseregpa­rancsnoknak, s a hadsereggel megtámadta a fővárost, Tirzát. Zimri menekülés helyett magára gyújtotta a palotát, benne égett. Omri királlyá koronáztatta magát, tizenkét évig uralkodott. Megvette Samária hegyét* Semertől, új fővárost épített, amit Samáriának nevezett el. Királysága második felében Samáriában lakott. Omri követte Jeroboám és utódai bűnös útját. Samáriában temették el, fia, Aháb követte őt a trónon.

1. történet:

Aháb nemcsak az uralkodásban, hanem a vétekben, bálványimádásban is követte Jeroboámot és elődeit. Feleségül Jezábelt, a szidóni Etbaal („vele van Baal*”) király lányát választotta. Ezzel a bálványimádást Aháb király hivatalosan beengedte az országba. Templomot és oltárt építettek Baalnak Samáriában. Aséra-szobrokat is készíttetett, s ezekkel még jobban ingerelte az Urat, mint elődei.

Egy rövid följegyzésből tudjuk, hogy Aháb korában építették újjá Jerikót. Beteljesült Józsué átka, alapját legidősebb fián, kapuját legkisebb fián állította fel az építője (Józs 6,26). E várost azért nem lehetett volna újjáépíteni, mivel Izráelnek nem volt szüksége falakkal és tornyokkal rendelkező határvárosra. Hiszen az Úr lesz védőfala a népének, ebben kell bízniuk.

Egy bizonyos Bételből való Híél vállalkozott az újjáépítésre. Amikor hozzákezdett, meghalt legidősebb fia, Abirám. Mikor a kaput építette, meghalt a legkisebb, Szegúb. Ahogyan Józsué megjósolta. Jerikó újjáépítése jelzi, hogy nem az Úrban bíznak többé, nagyobb biztonságban érzik magukat a Jordán határvárosának vastag kőfalai között. (Jerikó újjáépítése történeti tény, s a Biblia lakott településként emlegeti; 145. lecke.)

Aháb nagy ellenfele volt a tisbei Illés, Gileád földjéről. Jakab szerint „ugyanolyan ember volt, mint mi” (Jak 5,17). Neve azt jelenti: „Jahve az én Istenem”. Egyike az Ószövetség legnagyobb prófétáinak, még ha nem is írt bibliai könyvet. Tettei alapján úgy ismerhetjük meg, mint aki Izráel Úrhoz való visszatéréséért harcol. Malakiás próféciája szerint (3,23–24) egy második Illés jelenik majd meg. E próféciát vonatkoztatják aztán Keresztelő Jánosra (Mt 11,14). Amikor a Názáreti Jézus fellép, sok zsidó úgy gondolja, hogy Ő a második Illés (Mk 6,15). Illés jelenik meg Mózessel együtt Jézusnak a megdicsőülés hegyén (Mt 17,1–13).

Illés feladata volt Izráel királyát és népét figyelmeztetni az Úrtól való elpártolásra és következményeire. Az Úr tehát a tíz törzs országát sem hagyja sorsára, ami népéhez való hűségét bizonyítja. Sohasem felejti el szövetséges népét, még ha az el is feledkezik róla.

Illés egy nap megjelent Aháb előtt, valószínűleg Samáriában. Az Úr szavait adta át az istentelen királynak: „Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.”

Szörnyű fenyegetés volt ez. Izráel, mint a többi közel-keleti ország meleg területe, teljesen az esőtől függ. Eső nélkül a föld pusztasággá válik, éhínség fenyeget. Vajon meddig tart majd az aszály? Aháb nem tudta. Később derült csak ki, hogy három évről és hat hónapról van szó (ezt az Ószövetség sehol sem jelzi, az Újszövetség viszont igen – vö. Lk 4,25; Jak 5,17).

Miután az üzenetet átadta, Illés elment, Aháb nem válaszolhatott.

2. történet:

Illés az Úr ítéletének kijelentése után olyan helyre húzódott vissza, ahol nehéz lett volna megtalálni. Az Úr parancsára kelet felé indult, és a Kerit*-pataknál rejtőzött el, mely a Gileád hegységből ered, és a Jordánba* torkollik, a Jordán túlsó oldalán, Jábes és Szukkót között.

Miért kellett Illésnek így elrejtőznie? E szakaszban nincs róla szó. Majd az 1Kir 18,10-ben olvassuk, hogy Aháb mindenütt kerestette Illést, még az országhatáron kívül is. Az Úr tudta, hogy Aháb ezt fogja tenni. Nem akarta, hogy Illés a király kezébe essen, azért sem, nehogy Illést azoknak a szavaknak a kimondására kényszerítse, amivel véget érne a szárazság. Isten ítéletének meg kell történnie! Illés nem figyelmeztetheti többé Izráelt és Ahábot. Megdöbbentő, amikor Isten egy népet nem enged figyelmeztetni többé, visszavonja a kezét tőle. (Vö. pl. 1Sám 3,1: „Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje.”)

Az Úr azt mondta Illésnek, vizet a patakból igyon, ennivalóról a hollók* fognak gondoskodni. Így biztosította Illést, hogy magányában Ő maga gondoskodik róla.

A Kerit-pataknál Illés valószínűleg egy barlangban lakott, annak vizéből ivott, hollók hoztak neki minden reggel és este kenyeret és húst. Ez elég különös, mivel a hollók falánk madarak, maguk is szívesen esznek kenyeret és húst. Az is különös, hogy az ételt odavitték. A kenyeret emberek sütik. Honnan hozták azt a madarak? Nem valószínű, hogy lopták. Az Úr nem így munkálkodik. A hús pedig olyan állatoké lehetett, amit a madarak fogtak. Lehet, hogy az Úr gondoskodott húsról, talán marhahúsról. Vagy olyan csodára kell gondoljunk, mint amikor az Úr Jézus vendégelte meg az öt- és négyezer embert? (Vö. többek között Mt 14,13–21 és Mt 15,29–38; 251. és 257. lecke). A fontos az, hogy Isten naponta gondoskodott szolgájáról, Illésről, aki pedig engedelmeskedett Urának. (Vö. Ézs 33,16: „Kenyerét (az igaz) megkapja, vize állandóan van.”)

Így élt Illés a Kerit-patak mellett, Isten oltalmában, távol Ahábtól és Jezábeltől, távol a néptől, mely részt vett a király és királynő vétkében. Magányában teljesen Isten gondoskodásától függött. A Kerit-patak mellett maradt, míg egy napon – mivel nem volt eső – az is ki nem száradt.

Jegyzetek:

Samária hegye – 443 m magasan fekszik a tengerszint felett, különösen alkalmas arra, hogy kastélyerődöt építsenek rajta, kilátással a Földközi-tengerre.

Baal – A Baal-oltárhoz Maceba és Aséra tartozott, mint férfi és női szimbólum; hasonlítsuk össze a jin-jang-jellel.

Jordán – A Jordánt három forrás táplálja, majd oldalról is patakok, közéjük tartozik a Jabbók és a Kerit.

Kerit – „Szárazság”; feltehetőleg a mai Jarmuk patak. Vádi, vagyis időszakos folyó, mely esős időszakban megtelik, hőségben kiszárad.

Holló – Nagy fekete madár a varjak családjából, kb. 65 cm hosszú (összehasonlítva: a fekete varjú kb. 47 cm), 8 cm hosszú erős csőrrel, ék formájú farokkal (a varjúé kerek). Gyorsan repül, gyakran vitorlázik és siklik, magas fákon, meredek tengerparton vagy sziklákon fészkel. Mindent megeszik, hulladékot is, de fog egeret, patkányt, nyulat vagy akár bárányt. Magyarországon csak szórványosan költ. A hollópár halálig hűséges marad egymáshoz. (Ezt emberekről nem mindig lehet elmondani.) Holló volt az első madár, amit Nóé kibocsátott a bárkából (vö. 1Móz 8,7; 6. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 74:1.9; 81:9–10.15.17–18; 111:3; 121:3–4; 171; 236; 264:4–5; 270:1.6; 345:1
Jertek, énekeljünk: 60; 62:1; 80; 101; 141:1; 145:1–3; 166; 171; 177:1; 255; 256
Harangszó: 41; 44:1–2; 49; 54:1.3
Dicsérjétek az Urat!: 8; 10; 12; 13; 14:1; 29:2; 44:1.3; 74:1;75; 95:1; 170:1–2
Erőm és énekem az Úr: 15; 37:1–2; 48; 56:1; 62:1; 116; 126:1

Megjegyzések:

Az Úr népéhez való hűsége nyilvánul meg figyelmeztetéseiben és büntetéseiben is. Ne gondoljuk, hogy Isten gyűlöli a népét, amikor meginti vagy bünteti. Gyakran jut ilyesmi az eszünkbe, amikor történik velünk valami baj. Pedig a 81. zsoltár megindító panasza másféle indulatról beszél: „Bárcsak rám hallgatna a népem, az én utaimon járna Izráel! …” (14–17. v.) Intés és büntetés azért jön, hogy megtérésre vezessen. Ám ha egy ember vagy nép nem hallgat az Úrra, utoléri a büntetés.
Aháb megtérhetett volna az Illés által megjelentett szárazság meghirdetésére, és a népet megtérésre hívhatta volna, mint máskor Ninive királya tette (Jónás 3,5–9). Az Úr akkor bizonyára nem hajtotta volna végre Izráelen a büntetését, ahogy a ninivebelieken sem.

Hogyan mondjuk el? – Ez az elbeszélés vezeti be Aháb és Illés sorozatát. Próbáljuk meg a viszonyokat a Jeroboám utáni Izráelben elképzelni és elhelyezni, s beszéljük meg így Illés sajátos helyzetét Aháb (és Jezábel) istentelen uralkodása alatt. Enélkül Illés története egyből a Kérit-patak mellett kezdődne, lógva a levegőben. Aháb és Illés helyzetét inkább a nagyobb gyerekek érthetik meg.

Az Úr gondoskodik a szolgájáról – A történet középpontjában az a hűség áll, amellyel az Úr gondoskodik szolgájáról, Illésről. Aki az Úrban bízik, azt megsegíti. Az a mód, ahogyan megteszi, sokszor felfoghatatlan.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• Hívő lelkipásztorok elleni intézkedések a kommunista diktatúra idején. Részletek megismerése Dobos Károly szanki naplójából: éhség és a „hit tápláléka”. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Ének-zene

• Íráselőkészítés: vonalgyakorlatok, tájékozódás, helyzetfelismerés rajzon, formaállandóság felismerése. (*)
• Esőhöz kapcsolódó népi mondóka, Szilágyi Domokos: Aratási mondóka c. versének megismerése, összehasonlítása, éneklése. (*)
• Eörsi István: Egy kisfiú a réten és Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők c. versének összehasonlítása. (**)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Biológia és egészségtan

• Napi időjárás megfigyelése időjárásmutató-naptár segítségével. Az időjárás elemei: napsütés, szél, csapadék: eső, hó. (*)
• Időjáráshoz kapcsolódó képek gyűjtése, csoportosítása. Időjárás-tabló készítése. (*)
• Időjárás-megfigyelés egy héten keresztül, napi mérésekkel: napsütés/felhőzet, hőmérséklet, csapadékfajták, szélerősség. (**)
• Vízhiány, éhínség jelensége és okai a Föld különböző területein. Adatok, képek gyűjtése. A segítségadás módja, hatékonysága. (** ***)
• A víz körforgása, csapadékfajták keletkezése. Folyóvizek keletkezése, fajtái. Időszakos folyók: vádik. (** ***)
• A globális felmelegedés jelensége, okai, a megelőzés lehetőségei. Adatok, képek gyűjtése. (***)

Matematika

• Számolás előkészítése: számlálás rajzon tízes számkörben. (*)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Környezetkultúra: Patakmeder modellezése homokgödörben, ember és madáralakok agyagból vagy papírból. (**)

Vázlat:

Jeroboám – 22 évig király
Nádáb – 2 évig
Baasá – 24 évig
Élá – 2 évig
Zimri – 7 napig
Omri – 12 évig
Aháb és Jezábel bálványimádás
Illés – próféta
aszály

Kerit-patak
hollók – kenyér és hús

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Az egyik bűn hozza magával a másikat.
* A királyok (vezetők) felett is Isten uralko­dik.
* Jobb egy feladat kezdetén bölcsességet kér­ni (választani), mint hatalmat és gazdagságot.

Előzmények:

Salamont sok országból jöttek meglátogatni olyanok, akik csodálták gazdagságát és bölcses­ségét, s fejedelmi ajándékokat hoztak neki. Még Sába királynője is vállalkozott erre a hosszú útra. Rejtvényeket fejtetett meg Salamonnal, és lenyűgözte mindaz, amit Jeruzsálemben látott és hallott. Ezért az Urat, Izráel Istenét dicsérte.

Eddig csak jó és hatalmas dolgokat olvashattunk Salamonról. Most azonban megtörik uralkodásának és királyságának dicsősége, mert azt látjuk, hogy eltért Isten parancsolataitól.

1. történet:

Salamon még fiatal korában elvette az egyiptomi fáraó lányát. Építtetett számára egy saját palotát. Annak ellenére, hogy szerette és tisztelte az egyiptomi hercegnőt, úgy gondolta, illik a királyi tisztséghez, hogy több felesége legyen: minél több feleség, annál nagyobb tiszteletnek örvend. Pedig már ezzel Isten parancsolata ellen vétett (5Móz 17,17).

Salamon király sok idegen nőt szeretett a fáraó lánya mellett: móábiakat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat, hettitákat. Hétszáz főrangú feleséget (fejedelmek lányai) és háromszáz másodrangú feleséget szerzett az évek során. Házasságkötéseit politikai szövetségekként kell elképzelni, ami az uralkodó családokban igen gyakran előfordult.

Hogy Salamonnak hány gyermeke született, az itt nincs megemlítve. Utódja, Roboám anyja egy ammóni asszony volt, Naamá (1Kir 14,31). Még két lányáról hallunk: Táfatról (1Kir 4,11) és Boszmatról (1Kir 4,15).

Salamon ezer felesége, akik a palotáiban laktak, mind olyan népekből való asszonyok voltak, akik ellen Izráel Ura már figyelmeztetett a 2Móz 34,16-ban és az 5Móz 7,3–4-ben. Izráeliták nem házasodhattak ezekkel a pogány asszonyokkal, mert a nők elhajlítják a szívüket a saját bálványaikhoz! E parancsolat ugyanúgy érvényes a királyra, mint a nép bármely tagjára. És bár valószínűleg ismerte Salamon e rendelkezést, mégis folyamatosan vétkezett ellene.

Miután elkészült a templom, az Úr külön felhívta Salamon figyelmét, hogy ne szolgáljanak idegen isteneket (1Kir 9,4–9), különben számíthatnak az ítéletére.

Salamon nem vette magára ezt a figyelmeztetést. Szeretettel vette körül mindegyik feleségét, és engedélyezte nekik az idegen istenek tiszteletét és szolgálatát. Öreg korában még nagyobb hatást gyakoroltak rá feleségei. Rávették, hogy ő is az idegen isteneknek szolgáljon. Így Salamon szíve elfordult az Úrtól, „nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve”.

Salamon továbbra is szolgálta az Urat a templomban, de mellette tisztelte Astóretet*, a szidóniak istenét, Milkómot vagy Molokot*, az ammóniak iszonyú bálványát, akiknek áldozóhalmot is építtetett (valószínűleg Hinnóm fiainak a völgyében, lásd 2Kir 23,10). Kemósnak*, a móábiak bálványának szintén építtetett áldozóhalmot Jeruzsálemtől keletre (ez valószínűleg az Olajfák hegye). Sok idegen isten kultuszában vett még részt Salamon – nem említi mindegyik nevét a Biblia – a feleségei kedvéért. Fontos megfigyelni azonban, hogy Salamont az egyiptomi felesége nem vitte bálványimádásba.

Az Úr megbüntette Salamont a bálványimádásért. Mivel nem tartotta magát az Úrral kötött szövetséghez, sem Isten rendelkezéseihez, ezért Ő kiszakítja kezéből az országot, és Salamon egyik szolgájának adja (Jeroboám lesz az). Azt is megígéri az Úr, hogy ezt nem Salamon idejében, hanem fia uralkodása alatt teszi majd; de csak azért, mert Dávid olyan kedves volt előtte. A Dávidnak tett ígérete miatt, hogy a királysága örökké megmarad (Krisztusig), egy törzset meghagy Salamon fiának.

Külső ellenfelet is támasztott az Úr: az edómi Hadadot*, és Rezónt*, a damaszkuszi királyt. Mindketten igen nagy gondot okoztak Salamonnak.

2. történet:

Tudjuk, hogy Salamon király sokat építkezett: templomot, palotát, városfalakat, s megerősítette Millót (ami régi jebúszi erődítmény lehetett). Ehhez mindig elegendő építőre volt szüksége. Munkavezetőinek havonta kellett gondoskodniuk megfelelő számú munkásról, a különböző törzsekből.

Az Efraim törzséből származó emberek között, akik Jeruzsálembe jöttek dolgozni, volt egy fiatalember, Jeroboám, Ceréda városából. Apja, Nebát már meghalt, özvegyen maradt anyját Cerúának hívták.

Jeroboám kitűnt társai közül eredményes munkájával és szorgalmával. Ahogy Salamon erről tudomást szerzett, az összes munkák felügyelőjévé tette Manassé és Efraim törzsein (vagyis „József házán”).

Miután az Úr, bálványimádása miatt, kijelentette Salamonnak a büntetését, a Silóban* lakó Ahijjá* próféta megbízást kapott az Úrtól, jövendölje meg Jeroboámnak, hogy királya lesz Izráel tíz törzsének.

Az egyik napon, amikor Jeroboám elhagyta Jeruzsálemet – bizonyára miután munkáját elvégezte, és hazafelé tartott Cerédába –, Ahijjá prófétával találkozott az úton.

A próféta egy új köpenybe volt burkolózva, de amint Jeroboámot meglátta, levetette, és tizenkét darabra szakította. Majd azt mondta Jeroboámnak, válasszon belőlük tíz részt, mert azt üzeni az Úr: Salamon királyságát szétszakítja, mint a köpenyt, s ebből tízet Jeroboámnak fog adni. Egy törzs – vagyis tulajdonképpen kettő: Júda és Benjámin, de Benjámin szinte már nem számított külön törzsnek, az idő múlásával majdnem teljesen beleolvadt Júdába – marad meg Salamon fiának és utódainak. Az Úr ezt Dávid iránti szeretetéből teszi, hogy mindenkor „mécsese legyen Jeruzsálemben”. Dávid nemzetségének tehát tiszteletben kell megmaradnia, mivel később a Messiás, az Úr Jézus innen származik. Az Úr a tíz törzset nem életében fogja elvenni Salamontól, ami szintén nem Salamon érdeme. Hanem „szolgámért, Dávidért, akit kiválasztottam, és aki megőrizte parancsolataimat és rendelkezéseimet” – mondja az Úr.

Jeroboám ígéretet kap, ami egyben komoly figyelmeztetést tartalmaz: ha az Úrnak fog engedelmeskedni, és azt fogja tenni, amit Ő akar, olyan maradandó királyi háza lesz, mint Dávidnak. Így alázza meg Dávid házát Salamon bűnei miatt, de nem örökre… Krisztus lesz az, aki nemcsak egész Izráelen, hanem az egész világon uralkodni fog!

Feltűnő, hogy Jeroboámot nem kente fel Ahijjá királynak, mint az Saullal, Dáviddal és Salamonnal történt. Érthetjük ezt úgy, hogy az Úr megígérte Jeroboámnak a királyságot, de nem szíve szerint. Hagyta volna inkább az egész országot Dávid házának vezetése alatt, istenfélő király vezetésével, aki a népét az Ő törvényei és parancsai szerint szeretné.

Hirtelen váltással arról olvasunk, hogy Salamon Jeroboámot meg akarja öletni. Vajon miért?

A 26. versben Jeroboám Salamon harmadik ellenségeként szerepel, az edómi Hadad és a szír Rezón után. Ez jelentheti azt, hogy Jeroboám, miután elnyerte a királyság ígéretét, lázadást szított Salamon ellen. Vagyis nem várta nyugodtan, mint Dávid, amíg elérkezik az Isten szerinti ideje, hogy király legyen. Maga kezdett cselekedni. Feltételezhetjük, hogy Jeroboám nem hallgatta el Ahijjá próféciáját. Vagy Ahijjá maga beszélt volna róla? Nehéz ezt elképzelni.

Jeroboám inkább elmenekült Salamon elől. Nem ölték meg, hisz akkor nem teljesedett volna be Isten ígérete. Egyiptomba menekült, ami az idő tájt nyilvánvaló menekülési út lehetett. Korábban Hadad is oda menekült. Tipikus, hogy a fáraó menedéket nyújt veje, Salamon két ellenfelének!

Jeroboám Egyiptomban maradt, amíg meg nem hallotta, hogy Salamon meghalt. Hogy ez meddig tartott, nem tudjuk pontosan.

3. történet:

Salamon meghalt, miután negyven évig uralkodott Jeruzsálemen. Életkora 55–60 évre becsülhető. Dávid városában temették el.

Feltűnő, hogy a Biblia milyen keveset mond el Salamon uralkodásának utolsó idejéről. Bár olvashatjuk, hogy „Salamon történetének a többi része, mindaz, amit véghezvitt, továbbá a bölcsessége, meg van írva Salamon történetének a könyvében”, az nem szerepel, hogy melyik könyvről van szó.

Salamon után a fia, Roboám lett a király. Tudjuk, hogy már 41 éves* volt ekkor (vö. 1Kir 14,21). Édesanyja ammóni, Naámának hívták.

Amint Roboám apja birodalmát irányítani kezdte, kiderült, hogy a nép az utóbbi időben nem volt túl elégedett Salamon uralmával. Különösen a rájuk rakott súlyos teher (adó és közmunka) váltott ki ellenkezést.

Jeroboám Salamon halálhírére hazatért, miután megkapta néhány izráeli törzs sürgető hívását. Szükségük volt rá Roboámmal szemben.

A nép Sikemben* gyűlt össze, hogy királlyá tegye Roboámot. Itt elmondták neki panaszukat: „Apád súlyos igát* rakott ránk, te azért most könnyíts azon.” Ha a nehéz terhet könnyebbé teszi, őt fogja szolgálni a nép.

Roboám nem adott választ azonnal: „Menjetek el három napra, azután térjetek vissza hozzám.”

Amikor elment a nép, Roboám a nép véneivel tanácskozott („Vének Tanácsa”), akik Salamont is szolgálták. „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?” – kérdezte Roboám.

„Ha te most kedvezel ennek a népnek (‘a nép szolgája leszel’), és engedsz nekik, ha válaszodban jóságos szavakkal szólsz hozzájuk, akkor mindig a szolgáid lesznek.”

A tapasztalt öregek tanácsa nem tetszett Roboámnak. Azoknak a fiatalabbaknak a tanácsát is kérte, akikkel együtt nőtt fel. „Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek?”

A fiatalok meggondolatlanul ezt tanácsolták: „Így beszélj velük: Az én kisujjam is vastagabb apám derekánál. Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal* foglak megtanítani!”

Roboám a tapasztalatlanabb fiatalok tanácsát adta válaszként Jeroboámnak és a népnek, amikor három nap múlva újra megjelentek előtte. Nem hallgatta meg tehát a nép kívánságát. Így adott lehetőséget arra a törésre, amit az Úr Jeroboámnak Ahijjá által kijelentett. Uralkodásának kezdete feltűnően eltér apja, Salamon uralkodásának kezdetétől. Salamon nem érezte elég alkalmasnak magát a nép vezetésére, és bölcsességet kért. Fia, Roboám ezzel szemben inkább a hatalmat és gazdagságot választotta.

Mikor a nép a kemény választ hallotta, így válaszolt: „Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával!” Ilyen lebecsüléssel fordultak el Dávid házától, mintha Dávid sohase tett volna értük semmit. Dávid háza egyszeriben nemkívánatossá vált számukra, mivel Dávid unokája nem hallgatott rájuk. Egymáshoz kiáltoztak: „Térj sátraidba, Izráel! Törődj, Dávid, a magad házával!” Így ment haza mindenki.

Roboám menteni próbálta, ami menthető. Ostoba módon a kényszermunkák felügyelőjét, Adórámot küldte a távozó nép után, hogy visszanyerje őket a királynak. De a nép már döntött, Adórám pedig éppen az elnyomás megtestesítője volt. Nem csoda hát, hogy megkövezték. Roboám kocsiján azonnal Jeruzsálembe menekült. (Roboám az első király, akiről azt olvassuk, hogy kocsin ült.) Most már tisztában volt vele, hogy az ország kettészakadása bekövetkezett. Júda és Benjámin törzse hűek maradtak hozzá, így király maradhatott Jeruzsálemben.

A többi tíz törzs összegyűlt újra, és Jeroboámot királlyá választották. Ezzel Ahijjá jóslata valósággá vált, Isten népe két részre szakadt. Tíz törzs Jeroboám vezetésével, a maradék két törzs Dávid királyi házának vezetésével.

Visszaérve Jeruzsálembe Roboám összehívta Júda és Benjámin összes harcosát, hogy velük a többi tíz törzs ellen vonuljon, és így próbálja visszaszerezni a királyságot.

Tervük nem sikerülhetett. Az Úr egy prófétát küldött („Isten emberét”), Semaját*. Általa üzente meg Roboámnak és népének, hogy ne vonuljanak a testvéreik, Izráel fiai ellen harcba. „Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így!”

Roboám szerencsére engedelmeskedett, és hazaküldte a katonákat. A nép így megmenekült a testvérháborútól.

Izráel történetének egyik legszomorúbb eseménye zajlott le ezzel, aminek messzemenő következményei lesznek még a tíz törzs számára. Hallunk majd az Úrtól való eltávolodásról, bálványimádásról, háborúkról stb. S mégis, ez az a nép, amellyel Isten szövetséget kötött, s amelynek gazdag áldást ígért, ha hűek maradnak hozzá, és szeretetben szolgálják.

Jegyzetek:

Astóret – A kánaániak istennője, Baál isten társa. A termékenység istennője, az élet nemzője és fenntartója. Jezábel, Aháb felesége és Szidón királyának a lánya tisztelte ezt az istennőt, és számára 400 prófétát alkalmazott. Astórettel kapcsolatban eszünkbe juthat a Vénusz égitest is („ég királynője”: Jer 7 és 44).

Milkóm vagy Molok – Nyugat-szemita istenség, a nap istene, az ammóniak nemzeti istensége, aki gyerekáldozatokat követelt. Tisztelői fiaikat és lányaikat megégették (3Móz 18,21; 2Kir 23,10). A 3Móz 20,1–5-ben megátkoznak valakit, aki a gyermekeit Moloknak áldozta; meg kellett őt kövezni. Ennyire eltért Salamon Isten parancsolataitól!

Kemós – A móábiakat többek között a Jer 48,46-ban „Kemós népének” nevezik. Életüket tehát teljesen átszőtte e nemzeti istenség imádata. A móábi Mésa király feláldozta neki a fiát (2Kir 3,27). Az ammóniak is tisztelték Kemóst (Bír 11,24).

Hadad – A zivatar istene a nyugat-szemitáknál, az asszíriaiak Rimmonnak nevezték. Hadadezer fejedelem neve is azt jelenti: „Hadad a segítség”. Hadad, az edómi királyi ház leszármazottja volt, s fiatal fiúként egy Dávid által kiadott támadás elől apja szolgáival Egyiptomba menekült. Itt nőtt fel a fáraó kegyeltjeként, majd Dávid és Jóáb halála után visszatért hazájába.

Rezón – „Fejedelem.” Rezón urától, Hadadezertől, Cóbá királyától menekült el, majd egy rablócsapat vezére lett. Dávid elől azonban Damaszkuszba ment, és ott király lett. Szíria Salamon uralkodásának kezdetén Izráel vazallusa volt. Rezón azonban alig várta, hogy Salamon uralkodásának és az izráeli elnyomásnak vége legyen. Az ő királysága egy erős királyi dinasztia kezdetét jelentette. Az 1Kir 15,18 is említi, de ott, mint Hezjón, Benhadad király nagyapja szerepel, aki Baasá királynak kellemetlenséget okozott, és Ászával, Júda királyával szövetséget kötött.

Siló – Város Efraim hegységében. A honfoglalás után az izráeli törzsek kultuszthelye, itt állt a szentély.

Ahijjá – „Testvérem az ÚR”.

Roboám 41 éves – Roboám feltehetően akkor született, amikor az apja még nagyon fiatal volt. Úgy vélik, Salamon összeházasodott már az ammóni Naámával, Roboám édesanyjával (vö. 1Kir 14,21 és 31), mielőtt a fáraó leányát feleségül vette volna.

Sikem – „Váll”. Város Efraimban, a mai Nablus. Ábrahám és Jákób épített itt valamikor oltárt. Jákób földet vett a sikemi Hamórtól (1Móz 34,4). Józsué alatt Sikem szabad város lett, lévitáknak rendelt (Józs 20,7). Józsué az ország központjává tette (Józs 24,1.25).

Iga – Arra az igára gondoljunk, amit a vontató ökrökre raknak.

Ostor, korbács – A római korbács három bőr szíjból állt, amit fém rögzített egy bothoz. Az ószövetség idején használt korbácsokat nem ismerjük.

Semajá – „Jahve meghallgatott”. Ez a próféta még egyszer megjelenik, amikor Roboámot az egyiptomi Sisák megtámadja (vö. 2Krón 12,5).

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–4; 16:4; 21:1.7; 58:1; 71:5–6; 72:1; 81:9–14; 233:3–4; 236:1–2.7; 271:1; 391
Jertek, énekeljünk: 101:1–2
Harangszó: 41; 44; 49:1–2.7
Dicsérjétek az Urat!: 71; 75; 93; 94; 153:1
Erőm és énekem az Úr: 84; 127; 139

Megjegyzések:

A nők helyzete – Háremek a keleti országokban: a gazdagságot abban mérték, ki hány feleséget „birtokol”. A nők helyzete még ma is sok országban elég rossz: eszköz az utódok teremtéséhez, és jó munkaerő a szántóföldön végzendő kemény munkához. Izráelben az Úr sok olyan óvó rendelkezést vezetett be, amely védte a nőket.

Az egyik bűn hozza magával a másikat – A történelem e szomorú esete is bizonyítja, hogy a bűn ördögi kör. Az egyik bűn hozza magával a következőt, ami így folytatódik, egyre gyorsabb tempóban. Ennek legjobb ellenszere az imádkozó élet. Nem ok nélkül tanította az Úr Jézus imádkozni tanítványait: „ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”.

Semmibe venni a figyelmeztetéseket – Salamont az Úr és apja, Dávid is (1Kir 2,3–4) figyelmeztette arra, hogy mi a következménye Isten rendelkezései semmibevételének. Mózes törvényében is szigorú törvény volt arra, hogy 1.) a királynak ne legyen több felesége; 2.) az izráeliták nem házasodhatnak pogány nőkkel, mert ők félrevezetik őket, és ráveszik őket idegen istenek imádatára; 3.) a környező népek isteneinek tisztelete szigorúan tilos. Salamon ezekről egész biztosan tudott. Annál rosszabb, hogy mégsem vette komolyan e figyelmeztetéseket.

Engedékenység – Salamon toleráns volt, korunk szemléletmódjához hasonlóan. Ma a tolerancia olyan nagy mértékű, hogy sokan azt mondják, az iszlám, hindu és buddhista hivők is a Biblia Istenét szolgálják, csak éppen máshogy hívják Őt. Az Úr Jézus ilyen értelemben nem toleráns: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6).

Hogyan bánunk Isten ígéreteivel? – Az Úrnak gazdag ígéretei voltak Ábrahám, Izsák és Jákób, valamint Dávid, Salamon és Jeroboám számára. Hogyan bántak ezzel külön-külön? Számoltak vele? Hogyan bánunk mi Isten ígéreteivel? Gondoljunk a keresztségre, Krisztus visszajövetelére, az örök életre!

Az Úr uralkodik – Isten a népek és királyok sorsát a kezében tartja. Az ország kettészakadásának és Jeroboám királyságának ténye is ezt bizonyítja. Mit jelent mindez a történelem eseményeiben és mindennapjainkban?

Rossz tanácsadók – Nem árt tanácsot kérni nehéz helyzetben. Ezt tette Roboám is. De jó tanácsadót kell választani: tapasztaltat, bölcset, és mindenek előtt istenfélőt!

A király mint diktátor – Roboám diktátornak bizonyult, kortársai tanácsára. Nem csoda, ha a tíz törzs tagjai cserben hagyták. Aki egy népet – bármilyen csoportot – vezetni akar, számolnia kell a belátható követelményekkel, amit támasztanak. A terhek, amiket Salamon rakott a népre, tényleg súlyosak voltak. Az 1Kir 4,20-ban olvassuk: „Júdának és Izráelnek sok lakosa volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek, ittak és örültek.” Vagyis látszólag nem sok gondjuk volt mindazzal, amit Salamon terhelt rájuk. Bár elképzelhető, hogy Salamon uralmának a végére ez megváltozott. Erre utal a vének tanácsa is, amikor Roboámnak a terhek csökkentését tanácsolták.
Országunkban gyakori a békétlenség, amit részben szintén a növekvő terhek okoznak. Hol találunk ma bölcs tanácsot?

Sámuel jövendölése beteljesedett – Amikor az izráeliták Sámueltől királyt kértek, figyelmeztette őket azokra a nehéz terhekre, amiket a királyok fognak rájuk rakni (1Sám 8,11–18). Most, sok évvel később jutottak oda, hogy a nép megtapasztalta, milyen sokat követelhet a király.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A nők helyzete: háremek a keleti országokban. (***)
• A bűn természete: egyik bűn hozza a másikat. (***)
• Mikor van szükség tanácsra, tanácsadóra? Jó és rossz tanácsok. Te kire hallgatsz? (***)
• Történelmi párhuzam a magyar történelemből: az ország kettő majd három részre szakadásának előzményei és okai. (***)
• Társadalmi, politikai megosztottság a mai Magyarországon. Nép és vezetői helyes viszonya. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Dramatizált helyzetek a bibliai történetből: tanácskozás, a tanácsadók szerepe. (***)
• Mai tanácsadók – dramatizált élethelyzetek. (***)
• Írásbeli tanács egy mai politikai vezetőnek, levél formájában. (***)

Vázlat:

1. történet:
Salamon
sok pogány feleség (700+300)
idegen istenek:
– Astóret, Molok, Kemós
– áldozóhalmok, oltárok
büntetés: a birodalom átadása
külső ellenségek:
– Hadad
– Rezón

2. történet:
Salamon
Jeroboám
Ahijjá próféciája
tíz törzs
Júda és Benjámin
menekülés: Egyiptom

3. történet:
Roboám
Sikem – a nép kérése
vének: könnyíteni a terheken
ifjak: nehezíteni
Roboám elutasítása
– csak Júda és Benjámin
Jeroboám király
– tíz törzs Semajá figyelmeztetése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* A templom királyi pompája hódolat az Úrnak.
* „Itt van Isten köztünk.”

Előzmények:

Salamon bölcsességét az egész országban megismerték, sőt még az ország határain kívül is. Bölcsességének jó példája az az ítélet, amit a két parázna nő meghallgatása után hozott.

Bevezetés:

Salamon három nagy építkezést vitt véghez: a templom építését, saját palotájának építését, és Jeruzsálem falainak építését. Ebben a történetben a templom építése áll középpontban. Mellette bemutatja a szentíró a palota építését is.

Salamon a békesség fejedelme – a neve is ezt jelenti –, a kijelölt fejedelem, aki megépítheti a templomot. Dávid ezt nem tehette meg a sok háború miatt, amiben harcolt. Salamon uralkodása idején viszont békében éltek a környező népekkel.

A templom berendezése eléggé hasonlít a szövetség sátrának berendezéséhez. A különböző részek és szent tárgyak leírását megtalálhatjuk az 57. leckében: „A Szent sátor építése és berendezése; áldozatok, ünnepek”.

1. történet:

Hírám, Tírusz királya* mindig is jó barátja volt Dávidnak. Ahogy meghallotta, hogy Salamont királlyá kenték, követeket küldött hozzá, hogy vele is békét kössön. Ezt Salamon örömmel elfogadta, hiszen nagy építkezésbe kívánt fogni, amiben szüksége volt a tíruszi Hírám segítségére. Izráel ugyanis nem rendelkezett elegendő fával az építkezéshez. Tírusznak viszont volt fája elég, mert Libánon hegyén nőttek a híres cédrusfák. Tírusz ciprusokban is gazdag volt, amiből kisebb tárgyak készültek, pl. kis szekrények, dobozok, hangszerek.

Salamon válaszában emlékeztette Hírámot, hogy már Dávid is szeretett volna templomot építeni; de a sok háború miatt ez nem volt lehetséges. Most, hogy az Úr békével ajándékozta meg őt, nekikezdhet a templomépítésnek. Megkérte Hírámot, hogy gondoskodjon libanoni cédrusfáról. Emberei majd segítenek Hírám embereinek a favágásban.

Hírám nagyon örült ennek a felkérésnek. Pogány fejedelem létére Izráel Istenét dicsérte* azért, mert bölcs fiat adott Dávidnak, egy ilyen nagy nép élére. Hírám megígért minden segítséget. Szolgái majd leszállítják a Libánonról a tengerre a fákat, ő pedig tutajokká kapcsoltatja össze azokat, s leviteti a tengeren keresztül egy izráeli kikötőbe* (a mai Jaffa városába). Hírám élelmet kért cserébe. Salamon gondoskodott is róla, s minden évben egy nagy adag búzát és olajat adott neki.

Hírám és Salamon ezzel kereskedelmi szövetséget kötöttek.

A munkavégzéshez Salamon egész Izráelből kényszermunkásokat küldött a Libánonra. Harmincezer ember lett kényszermunkás. Közülük minden hónapban tízezren vettek részt a munkában, segítettek Hírám embereinek a favágásban és szállításban. Egy havi munka után két hónapra hazamehettek.

Rajtuk kívül hetvenezer teherhordó és nyolcvanezer kőfaragó dolgozott a hegyekben, hogy a köveket, amikre szükség volt az építkezésnél, kifejtsék és kifaragják. Még ott helyben vágták megfelelő méretre, Hírám embereinek a közreműködésével. Háromezer-háromszáz munkafelügyelő vezette a munkát.

A közeledő templomépítéssel kapcsolatban az Úr megígérte Salamonnak, hogy beteljesíti a Dávidnak tett ígéretét, ha Salamon tartja magát az Úr törvényeihez és parancsolataihoz: akkor Ő a nép között lakik, és nem hagyja el Izráel népét.

A templom:

Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, kezdték el építeni a templomot. Salamon már negyedik éve uralkodott. Ezután hét éven keresztül dolgoztak rajta. Az építés olyan halkan zajlott, ahogy csak lehetett. Minden lehető kőműves és ács munkát az építkezésen kívül csináltak meg. A hét év alatt sem kalapács, sem véső, sem egyéb vasszerszám zaja nem hallatszott, az Úr iránti tiszteletből, akinek a templomot építették. Ez világviszonylatban is egyedülálló. Ahol építkezés zajlik, ott rendszerint nagy hangzavar van!

Dávid tervei alapján folyt az építkezés, a Mórijjá hegyén, a jebúszi Arauná (Ornán) szérűjén, amit Dávid vásárolt meg vétkes népszámlálása után, hogy áldozatot mutasson be rajta (2Sám 24; 122. lecke).

Egy bizonyos Hírám (vagy Húrám; vö. 2Krón 2,12 – a királyt is így hívták) volt az a sokoldalú szakember, akit Tírusz királya az építkezéshez Salamonnak küldött. Értett mindenféle fém, kő, fa és fonal feldolgozásához. Főleg a réz kellékek és arany díszítések elkészítésén munkálkodott. Egy Naftáli (vagy Dán) törzséből származó özvegyasszony és egy tíruszi rézműves fia volt.

A templom és a környező épületek kövekből épültek, amit a hegyekből szállítottak. Az épület 30 m hosszú, 10 m széles és 15 m magas volt (egy könyököt kb. fél méternek vehetünk), amihez még egy 10 m hosszú előcsarnok csatlakozott. Kívülről három emelet magasságban fülkék vették körül. A templomfalat belülről a Libánonról szállított cédrusfa deszkáival burkolták, a padló ciprusdeszkákból készült.

A templom előtt nagy előudvar volt, ahova az áldozatokat hozták. Itt helyezkedett el a réz égőáldozati oltár. Ott volt a réz tenger is, egy nagy kerek 5 m átmérőjű vízmedence, amiben a papok mosakodhattak. A tengert tizenkét réz bika tartotta. A templom mellett két ötös sorban állt tíz réz mosdóállvány és medence, amiben az áldozati húst mosták meg a papok.

A templomba lépcső vezetett, aminek mindkét oldalán egy-egy gyönyörűen díszített, hatalmas rézoszlop állt. Az oszlopok nevet is kaptak, a bal oldalit Bóaznak hívták („erő van benne”), a jobb oldalit Jákinnak („az Úr megerősít”). A templomot körülvevő belső udvart papok udvarának is nevezték (2Krón 4,9).

A templombelsőt ugyanaz a két helyiség alkotta, mint a szövetség sátrát: a szentély, és a szentek szentje.

A szentélybe került a füstölő, az illatáldozati oltár, ami a szentek szentje előtt helyezkedett el. Balra és jobbra 5-5 arany gyertyatartó állt, azzal a 10 arany asztallal együtt, amikre a szent kenyereket tették.

A szentek szentje falait faragott mintákkal díszítették, amely kérubokat, pálmákat és virágfüzéreket ábrázolt, s mindez – még a padló is – arannyal volt futtatva. Ide került a szövetség ládája. Két kérub is állt a szentek szentjében, szárnyaik középen összeértek, másik szárnyuk pedig a falat érintette.

A szentek szentje bejáratát egy forgatható fa ajtó zárta. A kimaradó középső részt kárpittal választották le. Ablakai nem voltak, mindig sötét volt bent (1Kir 8,12: „Az Úr mondta, hogy homályban kíván lakni”). A szentély is fa ajtóval volt zárható.

Aranyból készült szerszámok egészítették ki a templom felszerelését: mécsesek, koppantók, tálak, hintőedények és kanalak. Salamon sokat készíttetett belőlük, hogy soha ne legyen hiány a szerszámokból.

A templomépítésre nem sajnálták sem a pénzt, sem a munkát. Isten házát a legeslegjobb illeti meg.

Az eredmény káprázatos lett. Az egész akkor ismert világból jöttek emberek, hogy megcsodálják, s valóban dicsérettel beszéltek az épületről mindenütt. Csak az Úr áldásának és békéjének köszönhető, hogy ennyi arannyal és drágakővel tudták díszíteni.

Salamon békés uralkodása és gyönyörű jeruzsálemi temploma csupán árnyéka mindannak a békének és szépségnek, amit az új Jeruzsálemben lehet majd találni az Úr Jézus visszajövetele után (Jelenések 21).

2. történet:

Ahogy a templom elkészült, Salamon behordatta mindazokat az arany és ezüstkincseket, amelyeket még Dávid szánt a templomba, s elhelyezte a templom kincsei között.

A templomszentelés:

Összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és minden törzsfőjét Jeruzsálembe, hogy elvigyék az Úr szövetségládáját Dávid városából, azaz Sionból az újonnan épült templomba.

Léviták vitték a ládát, más papok és léviták pedig a kijelentés sátrát (a szövetség sátrát, ami akkor Gibeónban állt), s mindazokat a szent tárgyakat, amik hozzá tartoztak. Átvitték mind az új templomba, ahol megvolt mindennek a maga helye.

Az út alatt, míg a ládát a templomba vitték, Salamon és a többi egybegyűlt valószínűleg több helyen is mutatott be áldozatot, marhát és juhot, annyit, hogy „sem számbavenni, sem megszámlálni nem lehetett.”

Ahogy megérkeztek a templomhoz, a papok bevitték a szövetség ládáját a szentek szentjébe, és a kérubok szárnyai alá helyezték. Épp annyira húzzák ki a rudakat, hogy a végei láthatók voltak a szentek szentje előtt levő szentélyből. Így tudhatta a főpap, hogy merre van a láda, mikor évente egyszer beléphetett a szentek szentjébe.

A szövetség ládájában csak Mózes két kőtáblája volt. A mannát és Áron vesszejét, ami kivirágzott, nem a ládában tárolták, csak megőrizték.

Amikor a papok kijöttek a szentek szentjéből, a templom lépcsőjén az énekes léviták kórusa és 120 harsonás pap kezdte dicsérni az Urat, énekeltek, citeráztak, hárfáztak, cimbalmoztak és trombitáltak. Énekeik mint megannyi dicséret szálltak fel az Úrhoz, „mert Ő jó, és örökké tart a kegyelme”.

Az Úr akkor elfoglalta új lakóhelyét, aminek látható jele is volt: felhő ereszkedett le, és betöltötte az egész templomot, úgy, hogy a papok nem láttak, és nem tudták végezni a feladatukat.

Az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát!

Ezután Salamon felment az emelvényre, amit speciálisan erre az alkalomra készíttetett a nagy előudvarban, az égőáldozati oltár mellett. Megáldotta a népet, amely előtte állt.

Áldotta az Urat, Izráel Istenét, aki apjának, Dávidnak megígérte, hogy Jeruzsálem lesz az a város, ahol lakni fog. Dávid maga nem építhette meg a templomot, de fia, Salamon ezt most megtehette. Majd letérdelt Salamon, és kinyújtotta a kezét, hogy imádkozzon az Úrhoz. (Ez a gyönyörű, megható szentelési imádság túl hosszú ahhoz, hogy mélyebben belemenjünk. Elolvashatjuk a gyerekekkel.) Az imádság tartalma röviden:

1. Izráel Istenét nem lehet leírni: sem az égben, sem a földön nincs másik olyan Isten, mint Ő.
2. Az Úr hűséges választott népéhez, megtartja ígéreteit.
3. Az Úr véghetetlen és hatalmas.
4. Az Úr ismeri az emberek szívét, nincs, aki ne vétkezne. Könyörög, hogy lakjon mégis népe között.
5. Könyörög a segítségért esetleges harcok, csapások idején.
6. Könyörög azért, hogy az Úr tekintse ezt a házat a sajátjának, hogy a közel és távol lakó emberek, az idegenek is, itt dicsérhessék és szolgálhassák.
7. Könyörög a templomi szolgálatok áldásáért.
8. Könyörög azért, hogy az Úr hallgassa meg az imádságát.

Feltűnő ebben az imádságban a hét gyakorlati szituáció, amiben az egyes ember vagy a nép bűnbánatot tarthat, és Istenhez imádkozhat a templom felé fordulva. Salamon azt kéri minden esetben: „halld/hallgasd meg a mennyből”.

Ahogy Salamon befejezte imádságát, tűz szállt le az égből, és megemésztette az áldozati húst, ami az oltáron el volt készítve.

Az izráeliták látták a tüzet és a füstöt, letérdeltek a földre, és dicsérték Istent, mert ebben is megmutatta jóságát és kegyelmét, hogy elfoglalta a neki épített hajlékot.

Ezután még sok áldozatot mutatott be Salamon és a nép, annyit, hogy nem is volt elég a sok áldozati oltár. Salamon engedélyezte, hogy az oltár előtti köveken is áldozzanak. Egyedül Salamon áldozata 22000 marhából és 120000 juhból állt. Majd Salamon és az egész nép az áldozati oltárok felszentelését ünnepelték. A nyolcadik napon „tiltott” napot tartottak, amikor nem volt szabad dolgozni, ünnepi összejövetelek voltak. Salamon végül elbocsátotta a népet. Mindannyian áldották a királyt, s örvendezve és vidám szívvel mentek haza, mert sok jót tett az Úr szolgájával, Dáviddal, és népével, Izráellel.

Jegyzetek:

Tírusz – Föníciai város, Izráel északnyugati szomszédja a Földközi-tenger mellett. A mai Libanonhoz tartozik, melynek két nagyvárosa Tírusz és Szidón. Korábban Biblosz városa is ismert volt, ott találták fel az ábécét. A tírusziak és szidóniak kereskedők, tengerészek és iparosok voltak. A cédrusfa szállítása tengeren történt. Fán kívül bíborfestéket is szállítottak Salamon számára; továbbá aranyat, ezüstöt, rezet, elefántcsontot (!), drágakövet, fűszereket, majmokat és pávákat a különböző országokból (vö. 1Kir 10,22). Izráelben nem voltak jó hajósok. Később már Salamon is birtokolt hajókat. Valószínűleg eltanultak néhány dolgot a tírusziak művészetéből.
A főníciaiak kolóniákat hoztak létre Itáliáig, sőt Spanyolországban, valamint Észak-Afrikában is, ahol Carthagót alapították meg. A nyelvük rokon a héberrel, úgyhogy jól megértették egymást az izráeliekkel (ami a templom, a palota építésénél, és a kereskedelemben nagyon fontos volt Izráel számára).

Hírám dicsérte Izáel Istenét – Hírám elismerte, hogy minden népnek saját Istene van. Ugyanígy ma a hinduk is elismerik a Biblia Istenét, ha az ő szempontjukból nézzük a dolgokat. A New Age szemlélete szerint is minden istentiszteletben lehet találni valami jót.

Fa szállítása szárazföldön – Még sok gondot fog okozni a szárazföldi szállítás Jeruzsálemig. Az akkori emberek igen találékonyak voltak, gondoljunk csak az egyiptomi piramisok építésére. Valószínűleg tudta Salamon, hogy milyen erők és lehetőségek vannak erre.

Salamon templomának alaprajza.
(Nagy képes világtörténet. Franklin-Révai, Bp, 1898–1905, elektronikus kiadás)

Salamon temploma. Stade és Ritgen reconstructiója. (https://vmek.niif.hu/01200/01267/html/01kotet/01r03f08.htm)

Énekek:

Református énekeskönyv: 99:1–2.8; 122:1.3; 134:1–3; 135:1.12; 162:1–2.5.9; 163:1–3; 165:1.6; 428:3–4
Jertek, énekeljünk: 65; 125; 244; 245
Harangszó:14; 15; 40:1.6; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 6; 30; 40; 47; 53:1.4
Erőm és énekem az Úr: 36; 74:1.3; 97; 101; 102; 124

Megjegyzések:

Építkezés – A gyerekek gyakran lelkesek mindenért, ami építéssel kapcsolatos. Csak egy ötlet: kezdjük a történetet egy konkrét példával, talán egy olyan épület említésével, amit pont most építenek, vagy egy régi épülettel (egy templommal). Mire van szükség egy építkezésnél? Hogy építik fel? (alap: erre nem volt szükség a templomnál, mert egy sziklán állt)

Templom ma is az Istennek – Templomokat azért építünk, bár kissé másképpen, mint a Jeruzsálemi templomot, hogy legyen egy hely Isten szolgálatára. A szíved is templom Isten számára, ha Ő benne lakik (lásd 1Kor 3,16; 2Kor 6,16).

Az Úrnak a legjobb sem elég – Salamon – és már Dávid is – a legjobb anyagokat biztosította a templom építéséhez. Mindenből volt bőségesen: értékes kövek, arany, réz, kiváló cédrusfa. A kézművesek közül is a legjobbakat válogatták ki (tírusziak, Hírám), hogy az eredmény a lehető legszebb legyen.

Hódolat Istennek – A templom építése során nem lehetett kalapácsok hangját hallani. Ha az Úr Istenért teszünk valamit, akkor azt hódolattal kell tennünk. Ez nemcsak a templom építésére vonatkozik, hanem mindenre, ami az Úrral van kapcsolatban: bibliaolvasás, bibliatanulmányozás, napi áhítatos könyv olvasása, hittanóra, istentisztelet, ifjúsági óra, imádkozás, hálaadás, zsoltárok és ifjúsági énekek éneklése, bibliai történetek feldolgozása stb. Hálásnak kell lennünk, hogy mindezt szabadon végezhetjük!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A zsidó történelem kezdetei: Salamon templomépítése. (***)
• Mi célt szolgált a templom Salamon idejében? Mi célt szolgál ma egy katolikus vagy protestáns templom? Hogyan viselkedünk egy templomban? (** ***)
• Templomlátogatás lakóhelyünkön vagy környékén egy régi (műemlék) templomban. Az építészeti elemek hogyan szolgálják a templom istentiszteleti jellegét? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Hír, tudósítás, képriport, riport fogalmazása a templomépítés és felszentelés eseményeiről. (** ***) Az elkészült cikkek, rajzok segítségével folyóiratoldal, -oldalak szerkesztése. (***)

Ének-zene

• Egy protestáns gyülekezeti ének a 18. századból: „Itt van Isten köztünk”. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika / Háztartástan (Környezetismeret)

• Lakó és középületek. Építkezés: építőanyagok, technológiák. Építés régen és ma. (* **)
• Templomépítészet a különböző korokban. Építészeti stílusjegyek megfigyelése, tanulmányozása. A templomok közös vonásai. (***)
• Templomépítés építőkockákból. (*)
• Emberalakok, oltár, medence, növények formálása a templom köré (gyurma, agyag, papír). (*)
• Templommakett készítése (gyurma, agyag, papír, fa): – a salamoni templom (** ***)
  – egy saját tervezésű mai templom (** ***)
• Templomi felszerelési tárgy modelljének elkészítése (gyurma, agyag, papír, fa, textil) – a salamoni templomba (***) – egy mai templomba (***)
• Kiállításrendezés az elkészült makettekből, tárgymodellekből. (** ***)
• Illusztrációk a bibliai történethez képriport, riport képanyagaként. (** ***)

Vázlat:

1. történet – építés:
Salamon – templom
Hírám – Tírusz
cédrusfa – élelem
előudvar:
– réz égőáldozati oltár
– réz tenger
– 10 réz mosdóedény
templom:
– szentély
– illatáldozati oltár
– 2×5 arany gyertyatartó
– 10 asztal a szent kenyereknek
– szentek szentje
– láda: törvény
– 2 kérub

2. történet – felszentelés:
az Úr ládája, kijelentés sátra
az Úr dicsősége – felhő, tűz
Salamon:
– áldás
– imádság
áldozatok – ünnep

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A bölcsesség Istentől ered, és nagy kincs.
* Fiatalon is kaphat valaki bölcsességet.

Előzmények:

Dávid legidősebb fia, Adónijjá trónkövetelő­ként lépett fel, de Dávid Salamont tette királlyá, mielőtt meghalt. Salamon leszámolt Adónijjával, Ebjátárral, Jóábbal és Simeivel. Ezáltal megerő­södött királysága.

Történet:

Izráel az őt körülvevő népek szemében is nagy és fontos nemzetté nőtte ki magát. Ez abból a tényből is látszik, hogy Egyiptom fáraója leányát Salamonhoz, Izráel új királyához adta. Valószínűleg Salamon maga hozta el feleségét Egyiptomból, Dávid városába és palotájába, ahol addig marad, míg az új palota építését be nem fejezik. (Vö. Zsolt 45; Énekek éneke)

E házasság jó példája egy politikai fejedelmi házasságnak, amiből olyan sok volt az évszázadok során. Sógorává válni egy ilyen nagy uralkodónak, mint az egyiptomi fáraó, a két nép közötti barátsági szerződés záróakkordja. Ilyennek tekinthetjük a hétszáz pogány főrangú feleséggel (1Kir 11,1–3) kötött „házasságot” is (lásd 130. lecke).

Az, hogy Salamon pogány asszonnyal kötött házasságot, nem Isten törvénye szerint való volt (lásd 2Móz 34,16; 5Móz 7,3 – bár ott csak kánaáni lakosok feleségeiről volt szó, és nem egyiptomi nőkről). Amikor Salamon később a pogány asszonyok bálványait kezdte tisztelni, nincs szó egyiptomi bálványokról. Ez jelentheti azt, hogy a fáraó leánya áttért Izráel Istenének imádatára, és nem szolgálta tovább az egyiptomi bálványokat, mikor Salamon első felesége lett.

Salamonnak nagy építkezési tervei voltak. Új palotát akart építeni, majd templomot az Úrnak, amire Dávid már sok építőanyagot összegyűjtött. Ugyanakkor a Jeruzsálemet körülvevő falat is fel kellett újítani, és ki kellett szélesíteni.

A templom építése már nagyon szükségszerűvé vált. Salamon és a nép az úgynevezett áldozóhalmokon áldoztak, ami nem egyezett Isten rendelésével. A 3Móz 17,3–4-ben hangsúlyt kap, hogy egyedül a kijelentés sátra az áldozati hely, és hogy csak a papok mutathatnak be áldozatot. Az Úr megengedte, hogy ettől eltérjenek, de soha nem hagyta ezt jóvá. Ábrahám, Izsák és Jákób szintén építettek oltárt, és áldoztak különböző helyeken, de ez még jóval az istentiszteleti rend megalkotása előtt volt. Bár Gedeon maga kapott utasítást az Úrtól, hogy menjen Ofrán kívül a hegyekbe, építsen oltárt az Úrnak, és áldozzon rajta. De az egy különleges időszak volt, amikor istentiszteletet ritkán lehetett tartani a szövetség sátrában (lásd Bírák 6,26).

Dávid és Salamon idejében két hely volt, ahol Isten jóváhagyásával áldozatot lehetett bemutatni: Gibeón, ahol a régi szövetségi sátor állt, és Jeruzsálem. A halmokon való áldozat tehát nem volt szükséges. Ahogy tudjuk, Dávid ezt sosem tette meg.

Salamon mutatott be áldozatot a halmokon. Mégis szerette az Urat, és betartotta azokat a törvényeket és szabályokat, amiket Dávid ráhagyott.

Salamon egy nap a közeli Gibeón városába ment. Ez a léviták városa volt, ahol a régi szövetség sátra is állt, és egy égőáldozati oltár, amit még a Sínai-hegynél készítettek. Salamon nagy áldozatot akart bemutatni, ezért választotta ki ezt a fő áldozati helyet. Ezer állatot mutatott be égőáldozatként a régi oltáron. Az áldozatok számából könnyű belátni, hogy ez az áldozati ünnep több napon át tartott. Salamon Gibeónban szállt meg. Egyik éjjel megjelent neki az Úr álomban, és azt mondta: „Kérj valamit, én megadom neked!”

Nehéz kérés ez*, ami már sok kedélyt megmozgatott. Ha olyan fiatal vagy, mint Salamon, akkor nagyon is érthető, hogy először a jólétre, egészségre gondolsz, egyszóval arra, amit ez az élet ajánl.

Salamon válasza megérdemli, hogy közelebbről megvizsgáljuk:

1. Salamon emlékeztette az Urat, hogy Ő nagy szeretettel* bánt apjával, Dáviddal. Salamon tisztában volt vele, hogy Dávid fiaként és trónjának örököseként egyedül Isten kegyelméből király. Nélküle szó sem lehetne Dávid dinasztiájáról.
2. Salamon tisztelettel beszélt apjáról, aki hűségesen, igaz és egyenes szívvel élt Isten előtt. Salamon nem gondolt arra a bűnre, amit apja elkövetett. Egyedül Dávid életének vezérfonalát látta: az ő istenfélelmét.
3. Magát nem tartotta sokra Salamon, annak ellenére, hogy főpapokat nevezett már ki. Érezte, hogy „még egészen fiatal”, tapasztalatlan, nehéz számára Isten hatalmas népének helyes kormányzása.
4. Salamon tudta azt is, hogy tisztsége betöltéséhez bölcsességre van szüksége. Ez az, ami neki hiányzik. Ezért kért „engedelmes szívet”, hogy tudja kormányozni Isten népét, „különbséget téve a jó és a rossz között”. Az „engedelmes szív” többet jelent puszta államigazgatási tudománynál és törvények ismereténél. Ez a jó és a rossz helyes felismerése, igazságszeretet és igazságérzet, s jól megfontolt uralkodó szerepben való fellépés. A bölcsesség kezdete, amit Salamonnál is találunk, „az Úr félelme” (Péld 9,10).

Salamon kérése tetszett az Úrnak, ami válaszából is egyér­telmű. Mivel Salamon nem kért magának hosszú életet, gaz­dagságot vagy ellenségei életét, hanem engedelmes szívet a kormányzáshoz, olyan bölcs és értelmes szívet ad neki Isten, amilyen nincs egyetlen királynak sem.

Ráadásul megkapja Salamon a gazdagságot és dicsőséget is, amit pedig nem kért. Nem lesz senki hozzá fogható a királyok között. Ha Isten útjain jár, és megtartja rendelkezéseit, mint Dávid, akkor hosszú életet* ad neki az Úr.

Salamon ezután felébredt, s rájött, hogy különleges álma volt. Jeruzsálembe visszatérve ismét áldozatot mutatott be, az égőáldozat mellett békeáldozatot is, amivel megköszönte Istennek az ígéretét. Salamon megosztotta háláját szolgáival is: ünnepi lakomát rendezett számukra.

Jegyzetek:

Nehéz kérés – Sokszor találkozhatunk az irodalomban, például mesékben ezzel a kéréssel. Akinek felajánlják, az gyakran rossz dolgot kíván, és saját vágyai csapdájába esik.

Nagy szeretettel – E bibliai fogalom többet jelent puszta jóságnál. Azt jelenti még, hogy „kegyelmes hajlamúnak lenni”, és „szolgálatait felajánlani”.

Hosszú élet – Salamon negyven évig uralkodott (1Kir 11,42). Nem tudjuk, mennyi idős volt, amikor trónra került, csak azt, hogy még nagyon fiatal. Tehát Salamon nem volt túl öreg, talán hatvan éves lehetett, mikor meghalt. Ebből is kitűnik, hogy nem járt mindenben Isten útján, és nem tartotta meg rendelkezéseit (lásd 130. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4–7; 72:1; 119:4–6 és/vagy 49–50; 154; 202:1; 371:1–5; 445:1.5
Jertek, énekeljünk: 67:1–2; 176; 177; 180; 182; 185 („segít” „tanít”)
Harangszó: 42; 43; 44; 52:1.3–4
Dicsérjétek az Urat!: 49; 53:1.3–4; 71; 75; 76; 94
Erőm és énekem az Úr: 35:1.3; 81:1; 119; 126; 129

Megjegyzések:

Mi a bölcsesség? – A bölcsesség szó már eléggé régies a magyar nyelvben. Éppen ezért érdemes átgondolni, mit jelent. Valaki akkor bölcs, ha körültekintő, gondolkozik, mielőtt cselekszik, a helyes elvek, tanácsadók, törvények és szabályok felé fordul. A bölcsesség a tapasztalat gyümölcse is. Lelki értelemben akkor bölcs valaki, ha figyelembe veszi Isten szavát, törvényeit, és aszerint él.
A Példabeszédek többször említi a bölcsesség értékét és hasznát, úgy is, mintha személy lenne, mint pl. a Péld 1,20: „A bölcsesség az utcán kiált, a tereken hallatja szavát.” Aki bölcs, az kedvességre és jóindulatra talál Istennél és az embereknél (Péld 3,4); bízik az Úrban teljes szívből, és nem a maga eszére támaszkodik (Péld 3,5). Minden útján gondol az Úrra, s így Ő egyengeti ösvényeit (Péld 3,6).
Olvassuk el a Péld 3,13–35-öt a gyerekekkel (5–6. osztályosokkal)! Ebben a részben megtaláljuk, mit hordoz magában az igazi bölcsesség. A Péld 9,10 szerint „ a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme”. E „kezdet” miatt kért Salamon bölcsességet. Ahogy Jakab levelében olvassuk (1,5): „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.”

Nem kell szégyellned magad, hogy fiatal és tapasztalatlan vagy – Elég sok olyan ifjúval lehet találkozni, akik fiatalságuk és tapasztalatlanságuk miatt szégyellik magukat. Ez nem szükségszerű. Mindenki volt fiatal, és mindenkinek át kell mennie ugyanazon a tanulási folyamaton. Még kicsi gyerekek szájából is gyakran hallhatjuk: „Majd én megcsinálom!” vagy „Tudom egyedül is!” Ha a fiatalok nem kérik mindig az idősebb és tapasztaltabb emberek segítségét, attól az még lelki fejlődésükhöz vezethet. Ha viszont tanácsot vagy segítséget kérünk, az nem szégyen, és általában az idősebbek értékelik. Lelki tekintetben a fiatalok néha jobban is értik a dolgokat, és jobban követik az Úr igéjét, mint a világban található bölcsek azt állítják.

Megköszönni Isten ígéreteit – Mennyi ígéretet köszönhetünk meg minden nap az Úrnak, amit igéjén keresztül kapunk! Különösen figyeljünk oda az Úr Jézus által adott naponkénti gondviselés ígéretére a Máté 6,31–33-ban: „Ne aggódjatok tehát…”.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Mit jelent valamit választani? Helyes és helytelen, okos és buta választások. (*)
• A király pozitív és negatív tulajdonságai. Mit jelent az uralkodó bölcsessége? (**)
• Salamon házassága. Politikai házasságok az évszázadok során. Példák keresése a magyar történelemben. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A „bölcs” szinonimái, ezek jelentésbeli különbsége. (** ***) Mondatalkotás. (**) Ellentétes tulajdonságok. (***)
• Mai életpéldák az okos, értelmes, bölcs cselekvésre. (** ***)
• Hogyan lehetsz bölcs? Hallgatni az idősebbek tanácsára, tapasztalatára. Tanulni az olvasmányainkból. A Biblia bölcsességei. (** ***)
• Hamis kívánság, rossz választás a „Három kívánság” és „A halász és a nagyravágyó felesége” c. népmesékben. (**) A három kívánság párhuzama egy hindu kultúrkörből származó példatörténetben: életbölcsesség a megelégedésről. (***)
• Példabeszédek és közmondások a bölcsesség, okosság témájában. Példatörténet elmondása vagy írása valamelyik közmondáshoz. (** ***)

Vázlat:

Salamon
felesége a fáraó leánya

Gibeón – áldozat

álom: „Kérj valamit…”
bölcsesség / engedelmes szív
ráadás:
gazdagság és dicsőség
hosszú élet

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!