Üzenet – Téma:

* Helytelen kérésekre nem a válasz.
* Jézus lelki látást akar adni.

Előzmények:

Tízváros vidékén egy Galileai-tenger melletti hegyen az Úr Jézus sok beteget meggyógyított, aztán mintegy négyezer embert, akik három napig vele voltak, megvendégelt kenyérrel és hallal.

Bevezetés:

Mielőtt a vak meggyógyításának történetét elmondanánk, először két beszélgetésről szólunk: az egyik Jézus néhány farizeussal való beszélgetése, a másik a beszélgetés magyarázata a tanítványok számára.

Jézus a csodálatos megvendégelés után elbocsátotta az embereket, Ő pedig hajóba szállt tanítványaival, és átkelt a tengeren. Dalmanuta vidékére mentek. Dalmanuta valószínűleg Magadán (Magdala) közelében levő helység volt, nem messze Tibériástól, ahol Heródes Antipász palotája állt.

Történet:

1. A farizeusok jelt kívánnak

Odaérkezésük után Jézust megszólította néhány farizeus. Már vártak rá, hogy vitázzanak vele. Azt kérték, mutasson mennyei jelt nekik. Csodáit – a sok gyógyítást, a kenyér- és halszaporítást – jól ismerték; de azok semmi hatással nem voltak rájuk. Ezeket nem tekintették mennyei jeleknek, hanem csak egyfajta természetfölötti történéseknek. Most valami különlegeset vártak tőle, s mennyei bizonyítékot arra, hogy Ő, amint előzőleg mondta: valóban az élet kenyere, mely a mennyből szállt alá (lásd Jn 6,58; 253.lecke). Egyébként nem vártak sokat tőle, aki a názáreti József és Mária fia, s éppen olyan ember, mint ők. Úgysem tud ilyen jelet mutatni. Akkor aztán kiderül, hogy csaló.

Az Úr Jézus lelke mélyéből felsóhajtott. Szomorú volt hitetlenségük miatt. Aztán így válaszolt nekik: „Bizony, mondom néktek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek*.” Ellenségei nem méltók arra, hogy mennyei jelet kapjanak. Így ítélte el ellenségeskedésüket, s egyúttal csodálkozását és megdöbbenését fejezte ki hitetlenségük miatt.

A Mt 16,1–4 bővebb változatát nyújtja Jézus válaszának: Jézus azt mondta a farizeusoknak és a szadduceusoknak*, miután mennyei jelet kértek tőle: „Amikor esteledik, ezt mondjátok: szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?” Az idők teljessége ugyanis, amelyről a próféták jövendöltek, most jött el. Előttetek áll, aki a vakok szemét, a süketek fülét megnyitja, és meggyógyítja a sántákat. Ti csak Jónás jelét kapjátok, de ezt sem fogjátok megérteni.

Az Úr Jézus ezzel arra célzott, hogy Ő három nap és három éjjel lesz majd a sírban, mint amennyi időt Jónás a hal gyomrában töltött (lásd többek közt a Mt 12,39–40; Lk 11,29-et is).

2. A kovász

E válasz után Jézus otthagyta őket, és hajóba szállt. Áthajóztak a túlsó partra, Bétsaidába.

Útközben a tanítványok rájöttek, hogy elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. (A hét kosár maradékot valószínűleg a hegyen hagyták a sokaság számára útravalónak.) Csak egy kenyér volt velük a hajóban.

Jézus erre azt mondta: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és a szadduceusok kovászától és a Heródes kovászától!” Tudjuk, hogy a kovász az egész tésztát megkeleszti (lásd a 242. leckét). Ezt teszi a farizeusok és szadduceusok tanítása is. Olyan hatással van a népre, hogy Krisztus munkája számára nem marad hely. Heródes Antipász pedig, aki Tibériásban lakik, nem rokonszenvezik a zsidó néppel, csak a saját hatalmával és dicsőségével van elfoglalva. Ő és követői, a Heródes-pártiak, szövetkeztek a farizeusokkal (lásd Mk 3,6; 12,13). Mivel Keresztelő Jánost lefejeztette (lásd 250. lecke), lelkiismerete nem hagyta nyugton. Kereste az alkalmat, hogy Jézussal találkozzék, kíváncsi volt rá a csodái miatt. A babonás Heródes azt gondolta, hogy Jézus a meggyilkolt Keresztelő János, aki feltámadt (lásd Mk 6,14.16; Lk 23,8). Ez a furcsa elképzelés szintén hatással volt a népre, s nyilván úgy átjárta a nép lelkét, mint a kovász.

Tehát kétféle kovásztól óvott az Úr Jézus: a látszatkegyességétől és a világétól. Mindkettő évszázadokon át hatott a hívőkre.

A tanítványok azonban nem értették a figyelmeztetést. Azt gondolták, Jézus a kenyerükről beszél. „Tanakodtak” egymás közt. Ez itt azt jelenti, hogy „veszekedtek”, egymást okolták.

Jézus tudta, mit gondolnak. Megdorgálta őket, hogy nem hisznek a hatalmában. „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek?” – kérdezte szigorúan. Tehát semmit sem értettek abból, ami történt? Még mindig kemény a szívük? Volt szemük, és mégsem láttak? Nem emlékeztek, hogy öt kenyeret tört meg az ötezernek, és akkor hány kosarat szedtek tele kenyérdarabokkal?

De igen, a tanítványok még nagyon jól emlékeztek. „Tizenkettőt” – mondták.

„És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?”

„Hetet” – felelték a tanítványok.

„Még mindig nem értitek?” – kérdezte tőlük Jézus.

A két csoda nem Isten mindenhatóságának a jele volt? A tanítványok is kételkedtek Jézus isteni hatalmában, mint a farizeusok és szadduceusok? Míg a tanítványok testi állapotuk miatt aggódtak (éhesek voltak és alig volt kenyerük), az Úr Jézus arra mutatott rá, amiért sokkal jobban kell aggódniuk: a lelki üdvükre.

3. A bétsaidai vak

Jézus a hajóval Bétsaidába érkezett.

Ott egy vakot hoztak hozzá. Kérték, hogy gyógyítsa meg.

Jézus megfogta a vak kezét, és kivezette a faluból. Ott szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte tőle, lát-e valamit?

A vak fölnézett, és azt mondta: „Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.”

Jézus ismét rátette kezét a szemére, ő pedig föltekintetett. Most már tisztán látott.

Jézus hazaküldte őt, és megparancsolta: „Még a faluba se menj be!”

Néhány megjegyzés a gyógyítással kapcsolatban:

Jézus nem a faluban akarta a vakot meggyógyítani. Megint alázatosságát látjuk, nem akart föltűnést kelteni. Igéje a fontos – akkor is, most is!

A bétsaidaiak nem lettek Jézus igazi követői, Ő mondta ki az ítéletet: „Jaj neked Korazin! Jaj neked Bétsaida!” (Mt 11,21). Tehát nem tartott sokáig a csodák hatása. Ezért nem mehetett be a megygógyított ember a falujába?

Az Úr Jézus itt, éppúgy mint a süketnémánál (lásd 256. leckét), jeleket használt: rátette kezét a vak szemére és beleköpött. Az ilyen testi érintés a beteg bizalmát erősíti.

A gyógyulás két fokozatban történt. A beteg először fáknak látta az embereket, talán a távolság miatt. Az is lehet, hogy még homályos maradt a látása.

A második kézrátétel után már mindent tisztán látott.

Jézus természetesen szavával is teljesen meggyógyíthatta volna. Lehet, hogy így akarta vele tudatosítani, hogy Ő a gyógyító. De azt is tudjuk, hogy kivel-kivel „testre szabottan” bánt. Nem egyformák a gyógyításai sem. Itt, mint egy orvosi kezelés folyamán, fokozatosan állt be a gyógyulás. (Embertani szempont: Először a szem, tehát a látás szerve gyógyult meg, majd a nagyon finom agytevékenységek jöttek működésbe, melyek ahhoz szükségesek, hogy tisztán lássunk.)

Jézus megparancsolta, hogy ne menjen vissza a faluba, de azt nem tiltotta meg – mint oly sokszor –, hogy beszéljen gyógyulásáról.

Jegyzetek:

Nemzedék – Máté „gonosz és parázna nemzedék”-ről szól. Lásd ehhez az 5Móz 32,5-öt („fonák és hamis nemzedék”), és 20-at („állhatatlan nemzedék”), valamint a Zsolt 95,10-et is.

Szadduceusok – Befolyásos vallási csoport tagjai, köztük sok pappal és arisztokratával. Türelmesek voltak a rómaiakkal szemben, nem idegenkedtek a hellén kultúrától. Élesen szemben álltak a farizeusokkal, tudni sem akartak a hagyományokról, csak Mózes törvényeit tartották meg. Egyedül azt fogadták el, amit meg tudtak érteni. Ezért tagadták többek közt a halottak feltámadását (lásd Mt 22,23; Mk 12,18), és azt, hogy van angyal és lélek (ApCsel 23,8).
Valójában pragmatikus, józan gondolkodású emberek voltak, koruk liberálisai. Ilyen emberek ma is vannak. Keresztyéneknek neveztetik ugyan magukat, de a Bibliából csak azt fogadják el, amit ésszel fel tudnak fogni.

258

Énekek:

Református énekeskönyv: 146:6; 164:1–3; 165:4–6; 460:4; 485:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:2.5; 75:1.3; 189; 233
Harangszó: 24:1.4–6; 31:4; 37:1; 54:4–5
Dicsérjétek az Urat!: 2:1–2; 35:2.5; 62; 87:1; 74:1.3
Erőm és énekem az Úr: 18; 56:1.3; 78; 110

Megjegyzések:

Nincs válasz téves vagy bűnös kérdésekre – A farizeusok Jézushoz intézett kérése ellenségeskedésből fakadt. Istent kísértő, álnok, öncélú kérdésekre nem kapunk választ. Ha imádkozunk, tegyük fel előbb magunknak a kérdést: Kérésünk Isten dicsőségét és felebarátunk javát szolgálja?

Jézus vakokat gyógyít – A vak meggyógyítását lelki területre is alkalmazhatjuk. Jézus annak idején a názáreti zsinagógában (lásd Lk 4,16–21; 226.lecke) felolvasta Ézsaiás próféciáját, hogy a vakok szemei megnyittatnak (Ézs 61,1–2; vö. Ézs 42,7). Eljövetelével ez a prófécia beteljesedett. Ő ad lelki látást, hogy felismerjük benne a Megváltót. Szabad ezért is imádkozni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A testi és a lelki látás. Mit láthatunk testi és lelki szemeinkkel? Látásjátékok. (** ***)
  • Melyek a kéréseink belső mozgatói? Mi alapján tudjuk felismerni helyes és helytelen kéréseinket? Példák a gyermekéletből, csoportosítás, véleményalkotás. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia és egészségtan / Fizika

  • Érzékszerveink. A látás szerepe a tájékozódásban. Felismerő- és tájékozódó-játékok. (***)
  • Tudnivalók a fényről, színről és a látásról. A szem működése. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • A bibliai történethez kapcsolódó egyszerű papírmakett készítése hajtogatással, papír­kivágással: település kapuja falrészlettel. (**)
  • Játékos vonalgyakorlat a látás szerepének érzékeltetésére. Egyszerűbb és bonyolultabb forma lerajzolása „vakon”, félig és teljesen „látón”. (** ***)
  • Színgyakorlat: tájrészlet vagy egy növény festése természetes színeivel és tört színekkel („homályos látással”). (***)

Vázlat:

Jézus a hajóban
Galileai-tenger

Farizeusok – jelet kérnek
– hitetlenség

Bétsaida
– kovász
Heródes Antipász – Tibériás
– Keresztelő János

Bétsaidai vak
– a falun kívül
– Jézus köp
– kezét a szemére teszi (2x)
– gyógyulás
– ne menjen be a faluba

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Aki az Urat keresi, nem szűkölködik.

Előzmények:

Tízvárosban az Úr Jézus egy süketnémát gyógyított meg.

Történet:

Jézus még mindig Tízváros* vidékén tartóz­kodott. A Galileai-tenger menti hegyoldalban telepedett le. Vele voltak a tanítványai. Hajójukat a közelben kötötték ki.

A vidék lakói hallottak Jézus csodáiról. A süketnéma meggyógyításának híre futótűzként elterjedt az egész környéken. Mikor megtudták, hogy Jézus a közelben van, ezrek siettek hozzá. Vitték a bénákat, sántákat, vakokat, süketeket és sok más nyomorékot. Mennyi fáradságba került a családtagoknak és barátoknak a betegeket fölvinni a meredek hegyoldalon! De szívesen megtették. A betegeket Jézus lába elé tették. Milyen megható látvány lehetett ez!

És az Úr Jézus meggyógyította a nyomorékokat mind.

Amikor az emberek látták, hogy a némák beszélnek, a bénák és a sánták járnak, a vakok látnak, nagyon csodálkoztak. Dicsőítették és magasztalták Izráel Istenét. Tízvárosban túlnyomórészt pogányok laktak. Tudtak ugyan Izráel Istenéről, de nem szolgálták Őt. Jézus, a zsidó rabbi csodái azonban bebizonyították nekik, hogy Izráel Istene hatalmas. Hogy Jézus a Messiás, az nem jutott eszükbe. Csak a názáreti gyógyítót látták benne.

Három napig maradtak az emberek Jézussal. A magukkal hozott élelem elfogyott. Eljött az ideje, hogy hazamenjenek.

Az Úr Jézus természetesen észrevette problémájukat. Azt mondta tanítványainak: „Szánakozom a sokaságon, mert három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.”

A tanítványok így válaszoltak: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?” Ugyanis körülbelül négyezer ember volt ott!

Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?”

Ők így feleltek: „Hét.”

Jézus megparancsolta az embereknek, hogy telepedjenek le a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte* és a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig az embereknek.

Mindenkinek jutott.

Volt ott pár hal is. Jézus azokat is megáldotta, és a tanítványai szétosztották.

Mindenki jóllakott. A maradék darabokkal hét kosarat* töltöttek meg.

Ezek után Jézus elbocsátotta az embereket.

Jegyzetek:

Tízváros – Ennek a vidéknek a lakói túlnyomórészt hellén (görög) kultúrájú emberek voltak. De tudtak Izráel Istenéről. A Mt 4,25-ben azt olvassuk, hogy Jézus fellépése kezdetén a Tízvárosból is jöttek hozzá és követték Őt. A meggyógyult megszállott elterjesztette Jézus hírét ezen a vidéken (lásd Mk 5,20, 246. lecke).

Hálaadás a kenyérért és annak megtörése – Itt gondoljunk az úrvacsorára, annál is inkább, mert arra a görög „eucharisteo” szót használják, szó szerint „eucharistésas”, azaz „hálát adva”.

Kosarak – Görögül: „spuridas”; a „spuris” nagy, fonott kosár volt. Ilyen kosárban eresztették le Pált Damaszkusz várfalán (lásd ApCsel 9,25; 322. lecke). A Mk 6,43-ban, az első megvendégelés alkalmával „kophinos”-ról volt szó, azaz kis hátikosárról.

Énekek:

Református énekeskönyv: 136:23.25–26; 145:5; 172; 254:1.5; 501
Jertek, énekeljünk: 68; 80; 171; 218; 219; 255–257
Harangszó: 24:1.5; 37; 53:5.7–8; 54:2–5
Dicsérjétek az Urat!: 10–13; 44:1.3; 50:5–7; 95:1
Erőm és énekem az Úr: 46; 48; 99:2

Megjegyzések:

Egy újabb megvendégelés-történet – Ez a történet a második kenyérrel és hallal való megvendégelés. Hasonlíttassuk ezt össze az ötezer ember megvendégeléséről szóló történettel (251. lecke)!
Fontos, hogy itt Jézus a kezdeményező; az elsőnél a tanítványok voltak.
Az emberek itt három napig voltak vele, akkor csak egyig.
Végül az első alkalommal Izráel üdvösségéről volt szó, most a pogányokéról (lásd a „Kosarak” jegyzetet).

Aki az Urat keresi, nem szűkölködik – Ennél a témánál a Zsolt 34,11-re gondoljunk: „Akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót.” Ha Isten a károgó holló-fiakat is táplálja (Zsolt 147,9), akkor engedné, hogy szükséget lásson az ember, aki hozzá jön segítségért? Ha éhségben vagy szükségben megtanulnánk, kihez forduljunk, sokkal jobbak lennének a kilátásaink. Ezért olyan fontos anyagi és lelki segítséget egyaránt nyújtani. Sok keresztyén szervezet tudja ezt, és szerte a világon végzi a segítségnyújtás mindkét formáját. Nekünk is tudnunk kell, hogy mindennapi életünkben tőle függünk. Nem véletlenül hangzik a legtökéletesebb imádság, a Mi Atyánk egyik kérése így: „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.”
A világban levő szegénységet nekünk magunknak kell megszüntetni. Ha megtesszük, amit tennünk kell, kevesebb lesz a nélkülözés.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Segítségnyújtás a rászorulóknak, szükséget szenvedőknek közvetlen környezetünkben (** ***), és a fejletlenebb országokban. (***)
  • Nyomorúság, éhség, nélkülözés a Földön. Ennek okai, megoldásának módjai. Segítő szervezetek és intézkedések. Adatgyűjtés, búvárkodás, beszélgetés a témában. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Személyes (elképzelt) élményen alapuló tudósítás fogalmazása írásban a bibliai történet alapján. (**)
  • Túrmezei Erzsébet: „Kenyérszegő” c. versének feldolgozása, összehasonlítva Kovács Margit azonos c. szobrával. (** ***)
  • Rákos Sándor: Kenyér c. versének feldolgozása. Imádság megfogalmazása írásban a vers üzenetéhez kapcsolódva. (***)

Matematika

  • Az idő mérése. Ismerkedés az órával: különböző időpontok beállítása óramodellen, rögzítése rajzon. (*)

Természetismeret (Környezetismeret)

  • Táplálkozásunk rendszeressége. Táplálékaink csoportosítása (képek, rajzok segítségével): mikor fogyasztjuk, egészséges-e, honnan származik. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Különböző ételek rajzolása, festése vagy kivágása és ragasztása papírból kenyérszelet-vagy tányérformára. (*)
  • Kovács Margit: Kenyérszegő c. szobrának megfigyelése. Emberalak formázása agyagból v. gyurmából a bibliai történethez kapcsolódva „Kenyérosztó” címmel. (** ***)

Vázlat:

Jézus
hegyoldal
betegek gyógyítása

7 kenyér és néhány hal
mindenki evett (4000 ember)
7 kosár maradék

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Jót tenni úgy, hogy senki se lássa.
* Érzékszerveinket is Istentől kaptuk, hasz­náljuk az Ő dicsőségére!

Előzmények:

Sziro-Föníciában az Úr Jézus megszabadította egy kánaáni asszony leányát a tisztátalan lélektől, mely hatalmában tartotta. Jézus megdicsérte az asszonyt nagy hitéért.

Történet:

Jézus és tanítványai ismét elhagyták Főníciát. Megérkeztek Tízváros vidékére, mely városok nagyrészt a Galileai-tenger és a Jordán túlsó partján terültek el (Damaszkusz is közéjük tartozott – bővebben lásd a térképet és a 246. lecke Decapolis c. jegyzetét).

Egy süketnéma* embert vittek Jézushoz, aki süketsége miatt nagyon nehezen beszélt. Az emberek kérték Jézust, tegye rá a kezét, hogy meggyógyuljon.

Az Úr Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból. Ujját a süket fülébe dugta, majd az ujjára köpve* megérintette a nyelvét. Azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata”, ami azt jelenti: „Nyílj meg!”

Erre az ember azonnal hallott és beszélt, éppen úgy, mint bárki más.

Jézus megparancsolta az embereknek, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. Szerfölött álmélkodtak hatalmán. „Mindent helyesen (jól) cselekedett” – mondták –, „a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.”

Néhány gondolat a történettel kapcsolatban:

Megint azt látjuk, hogy az Úr Jézus minden beteget vagy nyomorékot meggyógyított, akit hozzá vittek. Mindig könyörületességre indult.

Itt nincs szó a süketnéma személyes hitéről. Ez azt mutatja, hogy Jézus a nem hívőkön is segíteni akar.

Hogy a süketnémát egymagában félrevonta, arra mutat, hogy Jézus a gyógyításokkal nem a maga dicsőségét kereste. Nem csinált belőlük „mutatványt”, ahogy azt az imádsággal gyógyítók teszik gyakran, amikor teli teremben fellépnek. Alázatosságát bizonyítja, amikor megtiltja, hogy ne híreszteljék ezt.

Cselekedetei jelképesek. Természetesen ezt az embert látható jelek nélkül is meg tudta volna gyógyítani, hiszen Ő Isten. Itt azt akarta megmutatni, hogy az isteni erő, mely által a gyógyulás történt, belőle áradt. Hiszen saját ujját és nyálát használta.

Látjuk, hogy az Úr Jézus először „kapcsolatba lépett” mennyei Atyjával. Nem volt szüksége arra, hogy a mennyből kérjen erőt, mivel Ő is Isten. Itt ugyanaz a helyzet, mint a vakon született meggyógyításánál: Isten cselekedeteinek kell nyilvánvalókká lenni. Isten dicsőségéről van szó! Ez a süketnéma számára is példa. Az embernek mindig Istenre kell föltekinteni, és minden segítséget tőle várni.

Jézus fohászkodása természetesen nem a tehetetlenség érzését jelenti. Az emberek közti szenvedés miatt való a szomorúság megnyilvánulása, mely szenvedés a bűn következménye.

A görög „effata” szót („nyílj meg!”) Jézus nem varázsszóként használta, nem afféle „szézám, nyílj ki!” ez. Szavának hatalma van, mint mikor bekiált a sírba Lázárnak: „Lázár, jöjj ki!” (Jn 11,43; 284.lecke).

Minden gyógyítás annak bizonysága, hogy Jézus a várt Messiás. E süketnéma meggyógyítása szintén, kiváltképpen, ha Ézsaiás próféciájára gondolunk: a vakok látni, a süketek hallani és a némák ujjongani fognak (Ézs 35,5–6; lásd még az Ézs 29,18-at és 32,3–4-et is).

Az emberek reakciója mutatja, mennyire hatott rájuk a csoda. A felkiáltás: „Mindent helyesen cselekedett”, azt is jelenti, ámulnak, hogy Jézus nem szűnik meg állandóan jót cselekedni, bár sokan gyűlölik és üldözik.

Gondoljunk arra is, hogy a süketnéma meggyógyítása nem csupán egy emberrel való jótett volt, hanem a környezetével is: a családjával és barátaival! Tudtak már egymással beszélgetni, és sokkal jobban megérthették egymást.

Jegyzetek:

Süket és néma – Mielőtt feltalálták a modern hallásjavító készülékeket, a süket ember nagyon magányos volt. Ehhez járult még az is, hogy alig vagy egyáltalán nem tudott megtanulni beszélni, legfeljebb hangokat adni. A század eleje óta különleges eszközökkel elérték, hogy sok süket tud beszélni. Továbbá jelbeszéddel is megértethetik magukat. Ezzel kapcsolatban az amerikai Helen Kellerre (szül. 1880-ban) gondolunk, aki vakon és süketen (ezért némán is) született. Tanítónőjétől, Ann Sulivantól megtanult beszélni, olvasni és írni, tanult a Harvard egyetemen is, és ismert írónő lett. Ann Sulivan úgy tanította Helent, hogy a tenyerébe koppantva különböző jelzéseket adott.
Önéletrajz: „The story of my life” („Életem története”), 1902.

Nyál – Keleten a nyálnak általában nagy gyógyító erőt tulajdonítottak. Az ún. rabbinuskönyvek több példát is közölnek erről.

256

Énekek:

Református énekeskönyv: 9:1; 145:1–2; 167:1; 450:1–2
Jertek, énekeljünk: 68:2.5; 75:1.3; 189
Harangszó: 51:1; 47
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–2.5; 62:1–2
Erőm és énekem az Úr: 18:1–2; 110

Megjegyzés:

Jót tenni anélkül, hogy azt valaki észrevenné – Már sokat beszéltünk a gyermekeknek az Úr Jézus gyógyításairól. Most azt a tényt hangsúlyozzuk, hogy Jézusnak ez a csodálatos gyógyítása úgy történt, hogy a süketnémát félrevonta a sokaságból.
Itt azt tanuljuk meg Krisztustól, hogy ne a magunk dicsőségéért cselekedjünk jót másokkal. Ne nagyképűsködjünk jó szolgálatainkkal mások előtt! Mindennel, amit teszünk, Istent dicsőítsük! Egy romániai látogatás alkalmával feltűnt, hogy egy öreg romániai keresztyén mindig ezt gyakorolta. Ha például megköszöntük az ételt, fölfelé mutatott, és azt mondta: „Istené a dicsőség”.
Sajnos, gyakran hallunk jó tettekkel való dicsekedést. Ez nem méltó egy keresztyénhez.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A fogyatékos ember megértése. Tapasztalatszerzés a süketség, némaság állapotával kapcsolatban. A süketnémák jelbeszéde. Játékos gyakorlatok. (* ** ***)
  • Hogyan érintkezzünk a fogyatékos emberrel? Hogyan tud beépülni a társadalomba? (***)
  • Hogyan és miért segítsünk egymásnak? Dicséretért? Vagy valami másért? Beszélgetés életpéldák alapján. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

  • Állatok, tárgyak megnevezése rajzok alapján, hangjuk utánzása. Nevük első hangjának leválasztása. (*)
  • Betűírás és összeolvasás. (*)
  • A beszéd fontossága. Közlések, párbeszéd „némanyelven”: mozgással, mutogatással, meta-kommunikatív eszközökkel, jelbeszéddel. Játékos gyakorlatok. (* ** ***)
  • Hangerőgyakorlatok: beszéd és énekhang erősítése, halkítása. (* **)
  • Figyelemösszpontosító, hangokra koncentráló gyakorlatok. (* **)
  • Tárgyak, hangszerek hangjának felismerése. A hangok jelzése. Ritmusgyakorlatok. (* **)
  • Mai történet folytatása szóban vagy írásban. Téma: Segítség beteg társamnak. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia és egészségtan / Fizika

  • Érzékszerveink. A hallás szerepe a tájékozódásban. Tájékozódó-játékok. (* **)
  • Tudnivalók a hangok keletkezéséről, a hallásról. (***)

Vázlat:

Jézus
Tízváros
Galileai-tenger
süket ember
nyál ->  „Effata” = „Nyílj meg!”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Nagy hitet dicsér meg Jézus.
* Az imádság Isten iránti bizalomból fakad.

Előzmények:

Néhány farizeus és írástudó megfeddte az Úr Jézus tanítványait, mivel mosdatlan kézzel ettek. Jézus képmutatással vádolta őket.

Történet:

Több, mint egy évig volt az Úr Jézus Galileában. Számos beteget gyógyított meg, ördögöket űzött ki. Sok ezren hallgatták az üdvösségről szóló tanítását. S végül is mi történt? Sokan elhagyták Őt.

Jézus azután tanítványaival együtt elment Galileából Tírusz és Szidón területére, azaz Sziro-Fönícába*. Egy háznál szállt meg, s azt akarta, hogy senki ne tudjon róla, de ottléte nem maradhatott titokban.

Egy asszony kereste fel. Máté kánanáni (a Károli fordításban: kananeus) asszonynak* nevezi, míg Márk azt mondja, hogy görög* (a Károli fordításban: pogány) volt, sziro-föníciai származású.

Az asszony távolról így kiáltott hozzá: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!”

Honnan tudta, hogy Jézus Dávid Fia, a Messiás? Csak sejthetjük. A Mk 3,8-ból tudjuk, hogy Tírusz és Szidón környékéről is sokan mentek Jézushoz, amikor hallották, hogy milyen csodákat cselekedett. Ki tudja, hogy nem volt-e köztük ez az asszony is?

Az Úr Jézus azonban nem válaszolt neki. Amikor az asszony nem ment el, a tanítványok kérték Jézust: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” Ezzel nem az volt a szándékuk, hogy Jézus küldje el az asszonyt, hanem hogy segítsen rajta, s ő mehessen az útjára.

De Jézus így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel (Jákób) házának (népének) elveszett juhaihoz.”

Az asszony közelebb jött Jézushoz, és leborult előtte (valószínűleg letérdelt). „Uram, segíts rajtam!” – esdekelte (a hit egyik tanújele a kitartó imádkozás).

Jézus azonban így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” A „gyermekek” a szövetség népe, Izráel; a „kutyák” ebben az esetben a pogányok.

Az asszony teljesen egyetértett ezzel. De nem nyugodott bele, hanem így folytatta: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.”

Azaz ő megelégedne Isten kegyelmének ama morzsáival, melyeket Jézus már megmutatott csodái által Izráelnek.

Ekkor Jézus így válaszolt neki: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! Leányodból kiment az ördög.” Az Úr Jézus isteni hatalommal parancsolt, és a gonosz lélek engedelmeskedett akaratának.

Amikor az asszony hazaért, leányát gyógyultan találta.

Jegyzetek:

Kánaáni asszony – Tírusz és Szidón lakóit a kánaáni népek közé sorolták (Bír 1,31–32; 3,3: szidóniak). Mivel ez az asszony ott lakott, ezért nevezték így.

Sziro-Fönícia – A föníciaiak Kánaán őslakosságához tartoztak. Területüket Áser törzsének osztották ki, de az nem tudta birtokba venni. Az Ószövetség úgy említi őket, mint annak a vidéknek a lakóit, ahol Tírusz és Szidón volt, és szidóniaknak is nevezi őket, nem annyira Szidón városáról, inkább ősükről, Szidónról, Hám fiáról, akinek a kánaániak országa a tulajdona volt (lásd 1Móz 10,19).
A föníciaiak nemcsak Tírusz és Szidón környékén laktak, hanem gyarmatot létesítettek Karthágóban, Afrika nyugati partján, Szicília szigetével szemben, amely ebben az időben szintén az ő tulajdonukban volt. Karthágóból behajózták az egész Földközi-tengert, és sok kikötővárossal álltak kereskedelmi kapcsolatban. Ezek között a karthágói föníciaiak és a rómaiak között háborúk dúltak. Át kellett engedniük Szicíliát a rómaiaknak. Karthágó legismertebb hadvezére Hannibál volt, aki 40.000 főnyi seregével és 37 elefánttal átkelt az Alpokon, s legyőzte a rómaiakat. A Róma és Karthágó közti három pun (föníciai) háború (Kr.e. 264–241, 218–201 és 149–146) Karthágó hatalmát nagyon meggyengítette, míg végül Róma lett a győztes. Karthágót a földdel tették egyenlővé, területének egy részét Kr.e. 146-ban, mint Afrika provinciát, a Római Birodalomhoz csatolták.
De miért Sziro-Fönícia? Ezt a Földközi-tenger partja menti területet, miután a rómaiak Kr.e. 64-ben Tíruszt elfoglalták, Palesztina maradék részével együtt Szíria római provinciának nevezték el (lásd Lk 2,2).

Görög – Az asszony görög volt, de Föníciában született. Ez azért volt lehetséges, mert sok görög maradt Föníciában a római uralom alatt is.

255

Énekek:

Református énekeskönyv: 5:1–2; 145:5–6; 287:1–2; 474; 475:1
Jertek, énekeljünk: 55; 113; 149:1; 174
Harangszó: 37; 49:5.7
Dicsérjétek az Urat!: 55; 62; 76; 93; 168:1–2
Erőm és énekem az Úr: 18; 46; 111; 119

Megjegyzés:

Nagy hitet dicsér meg Jézus – A kánaáni asszony hitét az Úr Jézus „nagy”-nak nevezte, és ezért megdicsérte. Figyeljük meg, hogy Jézus nem az asszonyt dicséri meg, hanem a hitét. A hit nem érdem, hanem kegyelem. Hite által tartott ki az asszony a könyörgésében. Az Úr Jézusba, mint segítőjébe kapaszkodott. Hite által tudott neki jó választ adni. Végül: hite által nyert meghallgatást, amikor lánya számára segítséget kért.
Figyeljük meg, hogy az Úr Jézus csak kétszer szól olyan valakiről, akinek nagy a hite: a római századosról (lásd Mt 8,10; 237. lecke) és erről a kánaáni asszonyról. Mindketten pogányok voltak!

Kenyér és morzsák – Mit jelent a képes beszéd?
Kenyérre mindnyájunknak szükségünk van, különösen a gyermekeknek. A gyermekek itt Izráel népét, a kenyér pedig Isten Izráelnek tett ígéretét jelenti: az Úr Jézus az, aki eljött az övéi közé. (A kenyér a fő eledel a Földközi-tenger körüli országokban. Az emberek ott nem esznek burgonyát és rizst.)
Az asszony azt válaszolta: a kutyák is esznek a morzsákból. Ezzel arra célzott, hogy a pogányok is kaphatnak valamit abból a boldogságból, ami az Úr Jézus által a földre érkezett.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A hit szerepe az ember, a család életében. (** ***)
  • Egymás bajának, szükségének felismerése a családi, iskolai, gyülekezeti közösségekben. A segítségnyújtás egyik formája: az imádság. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom

  • A bibliai történet párbeszédének kiegészítése és kifejező olvasása. (**)
  • Gyermekimádság folytatása szóban vagy írásban: közbenjárás másokért. (***)

Történelem

  • A föníciai városállamok, hajózás és kereskedelem. Terjeszkedés a Földközi-tenger medencéjében. A pun háborúk: Róma győzelme. (***)

Vázlat:

Tírusz és Szidón
a kánaáni asszony
leányát nagyon gyötri a gonosz lélek
kenyér – zsidók („gyermekek”)
morzsák – pogányok („kutyák”)
nagy hit
a leány meggyógyult

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten törvénye fontosabb, mint az emberi rendelések.
* Isten tisztíthatja meg a szívedet Szentlelke által.

Előzmények:

Az Úr Jézus Kapernaumban azt mondta magáról, hogy Őt Isten küldte a mennyből. Ő az életnek kenyere, aki hisz benne, annak örök élete van. E beszéd után sokan elhagyták, mert nem értették, vagy nem ilyen Messiást vártak.

Történet:

Jézus még mindig Galileában, valószínűleg Kapernaumban volt. Egy csoport farizeus és írástudó kelt útra Jeruzsálemből, hogy Jézussal találkozzék. A városban lakó egyik farizeus meghívta Őt és tanítványait ebédre. A jeruzsálemi farizeusok és írástudók is ott voltak. Ők természetesen jól ismerték a törvényeket – mind Mózes törvényeit, mind azokat a rendeléseket, melyeket az idők folyamán rabbijaik alkottak.

Elképedve látták, hogy Jézus tanítványai mosdatlan kézzel* ették a kenyeret. Törvényeik szerint a zsidók nem ettek addig, amíg meg nem mosták a kezüket. Ragaszkodtak a régi tanítók, rabbik előírásaihoz. Amikor a piacról* hazatértek, nem ettek addig, míg meg nem mosakodtak. A poharak, kancsók, rézedények*, ágyak* megmosásával is védekeztek a tisztátalanság ellen.

A farizeusok és írástudók ezért szóvá tették a tanítványok helytelen viselkedését: „Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Amikor ugyanis étkeznek, nem mossák meg a kezüket.”

Feltűnő, hogy Jézus az Írásokból válaszolt nekik. Így hallgattatta el a pusztában a Sátánt is. Itt Ézsaiást idézte: „Képmutatók, találóan prófétált rólatok Ézsaiás: Ez a nép csak ajkával tisztel engem, a szíve azonban távol van tőlem. De hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.”

Nem jó Isten parancsolatai helyett emberi hagyományokhoz ragaszkodni.

Példát is mondott erre Jézus. Isten törvényében, a Tízparancsolatban ez áll: „Tiszteld apádat és anyádat!” (2Móz 20,12). Mózes később így szól: „Ha valaki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjék” (2Móz 21,17). De mit tesznek a zsidók? Így tanítanak: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: „korbán”, vagyis áldozati ajándék az, amivel segíteni tudna rajtuk, akkor nem kell nekik odaadni. Az ember így kihúzhatta magát a szülőkről való gondoskodás kötelessége alól, mert az áldozati ajándék fontosabb volt, mint az idős szülők segítése. A felnőtt gyermekek ily módon kijátszhatták szüleik támogatását. (Akkor még nem volt nyugdíj és más szociális intézkedés!)

Az Úr Jézus szerint tehát a farizeusok és írástudók ilyen emberi rendelésekkel tették érvénytelenné Isten törvényét.

Jézus ekkor így szólt a körülötte állókhoz: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.” Vagyis nem a külsőségekben van a lényeg, hanem a szívben.

A tanítványok észrevették, hogy a farizeusok és írástudók megbotránkoztak ezen. Péter kérte az Úr Jézust, hogy magyarázza meg szavait. Ő egy sereg bűnt sorolt fel, ami az emberben van (lásd: Mk 7,21–22). Ezek teszik tisztátalanná az embert, nem pedig a mosdatlan kézzel való evés.

Jegyzetek:

Mosdatlan kézzel való evés – Az ortodox zsidó még ma sem eszik, mielőtt meg nem mosta a kezét. Higiéniai szempontból nézve ez önmagában véve nagyon jó dolog, ezt mi is gyakoroljuk.
Ügyeljünk itt az alapelv (a törvény) és a hagyomány (zsidó rendelkezések) közti különbségre. Ez a mi egyházainkban is aktuális kérdés!

Amikor megjöttek a piacról – Jézus ezt azért említi meg külön, mert a becsületes zsidó félt, hogy a piacon, vagy más nyilvános helyen érintkezésbe kerül egy pogánnyal. Abban az időben, amikor a rómaiak az országban voltak, a hithű zsidók ehhez a szokáshoz szigorúan ragaszkodtak.
Ha egy zsidó reggel jól megmosta a kezét, és aztán egész nap nem érintkezett senkivel, nem kellett étkezés előtt kezet mosnia.

Poharak, korsók, rézedények – Ezek a használati tárgyak kézről kézre jártak. Ezért sohasem volt biztos, hogy tiszták-e.

Ágyak – Nem olyan ágyakról van itt szó, amelyeken aludtak, mert alvásra matracokat használtak, hanem kerevetekről, melyeken étkezéskor feküdtek. Ezek a kerevetek fából vagy kőből készültek és könnyen le lehetett mosni őket. Itt is érvényes, hogy más valaki tisztátalanná tehette az ilyen kerevetet.

254

Énekek:

Református énekeskönyv: 32:1.6; 119:1.17.24; 164:1–3; 165:1.5–6; 172
Jertek, énekeljünk: 97; 98; 180; 185
Harangszó: 38; 40:1.5–6; 41; 44
Dicsérjétek az Urat!: 15:1.5–6; 62:1; 71; 74; 89
Erőm és énekem az Úr: 18:1; 23; 56; 130; 133

Megjegyzés:

Isten törvénye fontosabb, mint az emberi rendelkezések – Az emberi együttélés magával hozza a rendeletek és törvények alkotását. Ez nem lehet másként. De ezeknek az útmutatásoknak egyezniük kell Isten törvényével. Más szóval: Isten törvényeiből kell kiindulni minden törvénynek és rendeletnek. Istennek kell inkább engednünk, hogy nem az embereknek (ApCsel 5,29). Vajon minden kibocsátott törvényünket hozzámérték Isten törvényéhez és igéjéhez?
A keresztyén egyházban is hozhatnak rendeleteket, amelyek nem Isten törvénye és igéje szerint valók. Ez megfékezi a lelki életet. S mi a helyzet az iskolában és a családban? Ott minden rendelkezés és útmutatás Isten parancsa szerint való?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Az írott vagy íratlan törvények, rendszabályok szerepe a különböző emberi közösségek életében: család, iskola, ország. Az állami törvényalkotás jellemzői. (***)
  • Szabályaink, törvényeink vizsgálata, összehasonlítása a Tízparancsolat törvényeivel. Játékos „törvénymódosítás”: Hogyan lehetne jobbá tenni törvényeinket? (***)
  • Bűnre késztető vágyaink, indulataink. Győzelem felettük – hogyan? Különböző élethelyzetek elemzése. (***)

Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Háztartástan (Technika)

  • A táplálkozásunkkal kapcsolatos higiéniai és illemszabályok. (***)

Vázlat:

Galilea
farizeusok és írástudók
tanítványok – mosdatlan kézzel evés
emberi törvény
Jézus
Isteni törvény <-> emberi törvény

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Örök életed a Jézus Krisztusban való hit által van.
* A hitetlenség elválaszt Krisztustól.

Előzmények:

Az ötezer ember megvendégelése utáni éjszakán Jézus a tengeren járva ment tanít­ványaihoz, akik a széllel és hullámokkal küsz­ködtek. Péter elindult a vízen Jézushoz, de megijedt, süllyedni kezdett, Jézus azonban meg­mentette. „Ő valóban Isten Fia” – mondták nagy tisztelettel a tanítványok. Miután megérkeztek Genezáret földjére, az Úr Jézus sok beteget meggyógyított.

Történet:

Mikor másnap Bétsaida-Júliában felébredtek az emberek, látták, hogy Jézus, aki tegnap oly csodálatos módon megvendégelte őket, már nincs ott. Míg egymással tanakodtak, Tibériásból egy kis hajóraj* érkezett. A tulajdonosok hajlandóak voltak mindenkit elvinni Kapernaumba, így nem kellett gyalog megtenni a hosszú utat.

Kapernaumba érkezve keresni kezdték Jézust. Amikor megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” Ő tudta, hogy csak azért keresik, mert ettek a kenyerekből és jóllaktak. Nem isteni hatalmát, hanem csak a bámulatos „csodát” vették észre. Intette őket, hogy ne a mulandó ételt kívánják, hanem az örök életre megmaradó eledelt keressék. Ezt az Ember fia (maga Jézus) adhatja nekik, mert Őt az Atya Isten „pecsételte el”*, azaz „választotta ki” erre.

Az emberek akkor megkérdezték Jézust: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?”

Ő megadta az egyetlen helyes választ: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyenek Őbenne, akit Isten küldött.

Az ott lévők azonban különös jelet kértek, hogy hihessenek neki. Atyáik a pusztában a mennyei kenyeret, a mannát ették, melyet Mózes adott nekik. Ezzel arra céloztak, hogy az előző napi nem volt ilyen különös. Jézus azonban megmondta nekik, hogy nem Mózes, „hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.” Az Úr Jézus itt magáról beszélt, de nem értették meg, mert azt kérték tőle: „Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Továbbra is földi és nem lelki módon gondolkodtak.

Az Úr Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”

Látták Őt (és csodáit ), mégsem hittek benne. De akit az Atya neki adott, hozzá fog jönni, és Ő soha nem küldi el őket. Nem azért szállt le a mennyből, hogy a maga akaratát tegye, hanem az Atyjáét. Isten akarata az, hogy senki, aki a Fiát látja és hisz benne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen, és feltámadjon az utolsó napon.

Ez egyáltalán nem tetszett a zsidóknak. Jézus ugyan azt mondta, hogy Ő az élet kenyere, de mit érnek vele? Zúgolódtak: „Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?” Jézusban csupán csak egy mindennapi embert láttak.

Az Úr tovább tanította őket: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem.”

Erről jövendölt már Ézsaiás próféta is: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek” (vö.: Ézs 54,13). Jézus ezt mindjárt meg is magyarázta: „Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.”

Még egyszer megmagyarázta: az atyák ugyan a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. „De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.” Majd megismételte: „Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”

A zsidók erre vitatkozni kezdtek: „Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?”

Az Úr Jézus válaszolt kétségükre: „Bizony, bizony mondom néktek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.” Aztán magára mutatott, és így folytatta: „Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.”

Azaz csak szenvedése és halála által nyerhetik el övéi az üdvösséget. Ő az igazi húsvéti bárány, melynek meg kell öletnie.

Azok, akik Őt eleinte csodái miatt követték és szívesen hallgatták, most nagyon elégedetlenek voltak. „Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?” Inni a vérét? Ki hallott ilyet? És hogy őt Isten küldte le a mennyből, azt egyáltalán nem hiszik el.

Jézus hallotta zúgolódásukat, és megkérdezte: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?” Arra figyelmeztette őket, hogy ne csak a földi, tehát a „testi” életükre gondoljanak. Tanuljanak meg lelkileg gondolkodni, és tanuljanak meg hinni a szavaiban. Csak a Szentlélek taníthatja ezt meg nekik.

Az Úr Jézus pontosan tudta, kik nem hittek benne. Sőt azt is tudta, hogy tanítványai közül egy majd elárulja Őt! Azt mondta a népnek: „De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.”

Erre aztán sok embernek elege lett Jézusból. Elhatározták, hogy visszavonulnak tőle, és nem járnak vele többé: a több mint ötezer követőből csak tizenkettő maradt.

Kiegészítés (János 6,67–71):

Miután sokan elhagyták, Jézus azt mondta tizenkét tanítványának: „Vajon ti is el akartok menni?”

Simon Péter a többiek nevében is így felelt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje!”

Az Úr Jézus tudta, amit Péter még nem tudhatott, hogy egyikük el fogja árulni. Ezért mondta: „Nem én választottalak-e ki titeket, a tizenkettőt? Egy közületek mégis ördög.” János hozzáteszi, hogy Jézus ezt Júdás Iskáriótesre, Simon fiára mondta, mert ő fogja később Jézust elárulni.

Jegyzetek:

Kis hajó – A görög szövegben a Jn 6,17-ben „ploion”-t találunk, ami „hajó”-t jelent, a 6,22-ben pedig „ploiarion”-t, ami „kis hajó, hajócska, csónak.” Azok a hajók is, melyek később Tibériásból jöttek, „ploiarion”-ok, tehát kis hajók voltak. Eszerint a tanítványok a nagy hajóval mentek el. Ez a hajó esetleg nem tudott a part közelébe jönni, úgy hogy ők egy kisebb hajóval jutottak oda, és azt lehorgonyozva a part közelében hagyták. Talán azt gondolták, hogy Mesterük azzal jön majd utánuk, ami azonban nem történt meg.

Pecsétjével igazolta – Egy fejedelem vagy más magas rangú személy különleges parancsot vagy rendeletet tartalmazó levelét pecséttel látta el. Ez a helyzet Jézus Krisztussal is: Atyja különleges rendelettel küldte Őt a földre. Pecsétjével igazolta Őt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 105:1.24; 239; 437:1.3.5; 438:6–7
Jertek, énekeljünk: 66; 104
Harangszó: 35; 37; 46; 49:3–5
Dicsérjétek az Urat!: 33; 57; 77
Erőm és énekem az Úr: 48; 66; 136

Megjegyzések:

Örök élet a Jézus Krisztusban való hit által – Ennek az Úr Jézus és követői között lezajló párbeszédnek megragadó a tartalma. Megtanuljuk belőle, hogy csak általa és benne nyerjük el az üdvösséget, melynek a benne való hit a feltétele. Tanítsuk meg a gyerekeket erre az igazságra!

Hit nélkül nincs megtartatás – Aki nem hisz Jézus Krisztusban, mint az élet kenyerében, az kiesik Isten kegyelméből. A hitetlenség a legnagyobb akadály ember és Isten között. Láthattuk, hogy éppen a materialista, földi, önmagukra irányuló gondolkodás tartja vissza az embereket, hogy higgyenek az Úrban. Aki nem nyílik meg – a Szentlélek által vezetve – a Jézus Krisztusban ajándékozott kegyelem előtt, az idegen marad attól.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem)

  • Milyen a jó vezető? A szavak és a tettek összhangja. Példák a történelemből és a jelen politikai életből. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Interjú készítése szóban vagy írásban a bibliai történet egyik szereplőjével. (***)

Vázlat:

Kapernaum
Jézus
nagy sokaság – csodák
„Én vagyok az élet kenyere”
Mózes – manna
az emberek csalódtak – elhagyják Jézust
tanítványok: „Te vagy az Istennek Szentje.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus Isten Fia. Hiszünk benne?
* Minden körülmények között tekintsünk Jézusra!

Előzmények:

Az Úr Jézus megint egyedül ment fel a hegyre imádkozni, miután ötezer férfinak (az asszonyokat és gyermekeket nem számítva) enni adott öt ke­nyérből és két halból.

Történet:

A tanítványok Mesterük parancsára hajóba szálltak‚ s elindultak a tenger túlsó partjára, Bétsaida* felé. Az Úr Jézus pedig ismét fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzon*.

A hegyről látta, hogy tanítványai nehezen haladnak előre az erős ellenszél és a magas hullámok miatt. Egyre távolodtak. A negyedik éjszakai őrváltáskor* mintegy huszonöt vagy harminc futamatnyira* voltak a parttól. Hirtelen egy alakot láttak közeledni. A hullámokon lépdelt feléjük. Amikor a hajóhoz ért, úgy tett, mintha el akarna menni a hajó mellett. A tanítványok azt hitték, kísértet. Ezért felkiáltottak félelmükben.

„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” – hangzott fel Jézus biztatása.

Péter szólalt meg elsőként. Lelkesen, bizalommal telve kérte: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a vízen!”

Jézus azt mondta: „Jöjj!”

Péter kiszállt a hajóból, elindult a vízen Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt. Süllyedni kezdett, és így kiáltott: „Uram, ments meg!”

Jézus azonnal kinyújtotta kezét és megragadta: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”

Amint Jézus és Péter beszálltak a hajóba, elült a szél.

A tanítványok leborultak Jézus előtt: „Valóban Isten Fia vagy!” Az előző napi kenyérszaporítás nem rendítette meg őket ennyire.

Jézus és tanítványai Genezáret* földjére mentek. Amikor meghallották, hogy Jézus odaérkezett, mindenfelől jöttek hozzá a betegeikkel. Könyörögtek Jézusnak, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. S akik csak megérintették Őt, meg is gyógyultak!

Jegyzetek:

Bétsaida – Két helységnek volt ugyanez a neve: Bétsaida-Júlia, amelyik Gaulantisz vidékén a Galileai-tenger északi partján feküdt, közel ahhoz a helyhez, ahol Jézus az ötezer embert megvendégelte, és Bétsaida, amelyik a tenger nyugati partján Kaperneumtól délre Genezáret vidékén volt. Fülöp, Péter és András bétsaidaiak voltak (lásd Jn 1,44; 220. lecke).

Imádkozás – Feltűnő, milyen gyakran említik az evangéliumok, hogy Jézus a magányt kereste, hogy imádkozzék. Atyjával való kapcsolata nélkül nyilván nem tudta volna feladatát jól teljesíteni. Ha pedig Jézusnak olyan nagy szüksége volt az imádságra, mennyivel szükségesebb, hogy időt szakítsunk rá mi, és keressük hozzá a csendet.

A negyedik éjszakai őrváltás – Abban a korban az éjszakát négy részre osztották, ezt a Márk 13,35 így írja le: este, éjfélkor, kakasszókor, reggel. A negyedik őrváltás a reggel 3 és 6 óra közötti idő volt.

Futamatnyi – A futam (görögül sztadion) régi hosszmérték, 1/8 római mérföld, azaz 185 méter.

Genezáret – Ez a vidék a Galileai-tenger nyugati részén terült el, itt volt Bétsaida. A tengert ezért Genezáret-tavának is nevezték.

252

Énekek:

Református énekeskönyv: 24:1; 159; 251:1.5.7; 294:1–2; 470:4–5
Jertek, énekeljünk: 59:1; 96; 146:1.3.5; 171; 174;
Harangszó: 1; 36; 54:1–2.5
Dicsérjétek az Urat!: 32:1–2; 75; 76; 145:1; 154:1–3
Erőm és énekem az Úr: 11; 16:1; 47:1–2; 119; 120:1

Megjegyzések:

Hisszük-e, hogy az Úr Jézus Isten Fia? – A tanítványoknak nem volt könnyű hinni, hogy Mesterük Isten Fia. Nekünk van Bibliánk, mely Őt, mint Isten Fiát mutatja be nekünk. Mégis hitet kell kapnunk, hogy Krisztusban, mint Isten Fiában higgyünk. Ennek fényében láthatók világosabban a következő textusok: 1Jn 4,15: „Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben.” 1Jn 5,5: „Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?”
Aki tagadja, hogy Jézus Isten Fia, az evangélium szívét veszi ki! Viszont a benne való őszinte hit elég volt ahhoz, hogy a kandaké kincstárnokát Fülöp megkeresztelje, és utána az etióp örvendezve haladjon tovább az útján (ApCsel 8,37 kk; 328. lecke).

Nézzünk Jézusra – Amikor Péter a hullámokra nézett, elsüllyedt. Ebből megtanulhatjuk, hogy nem a körülményekre, a problémákra, nehézségekre kell figyelnünk, hanem az Úrra kell felnéznünk. Ő tud rajtunk segíteni, és meg is teszi a maga idejében és módján.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Beszélgetés félelmeinkről. Hogyan lehetünk úrrá félelmet keltő körülményeinken? (* ** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Beszélgetés az üzenethez kapcsolódó versek alapján. (*)
  • A bibliai történet hangjátékszerű előadása a párbeszéd kifejező olvasásával, ill. mondásával, háttérhangok utánzásával. (**)
  • Elbeszélő fogalmazás írása a bibliai történet alapján valamelyik szereplő nevében leíró és párbeszédes részletekkel. (**)
  • Személyes, naplószerű fogalmazás írása a bibliai történethez vagy elképzelt mai élethelyzethez kapcsolódva. Téma: küszködés a nehézségekkel, úrrá lenni fölöttük. (***)

Természetismeret / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • A halak és az ember mozgásának összehasonlítása a vízben. További vízben és vízen élő állatok. (*)
  • A vízben elsüllyedő és a víz színén fennmaradó tárgyak csoportosítása. Miért úszik az egyik, miért nem a másik? (*)
  • A vihar keletkezése, a szél és a víz mozgása. A tengeri vihar jellemzői. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Mozgatható papírmodell készítése a bibliai történethez kapcsolódóan. (*)
  • Festés nagyobb méretben. Téma: hajó a viharos tengeren. (*)

Vázlat:

Jézus a hegyen imádkozik
a tanítványok elhajóznak
erős ellenszél
Jézus a tengeren jár
kísértet
„Én vagyok.”
Péter kérése
„Jöjj!”
kicsinyhitű
„Valóban Isten Fia vagy!”
Genezáret

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Az Úr felhasználja a mindennapi dolgokat.
* A kisgyermekeket is használni tudja.

Előzmények:

Az Úr Jézus tanítványaival félrevonult a Galileai-tenger mellett fekvő Bétsaida közelében egy lakatlan helyre. A környékről tódultak hozzá az emberek.

Történet:

Nagy sokaság közeledett. Az emberek olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és Jézus megszánta őket. Segíteni akart rajtuk. Meggyógyította betegeiket és tanította őket. Beesteledett. A népnek enni kellett, és még a sötétség beállta előtt hazatérni.

A tanítványok emiatt aggódva fordultak Jézushoz: „Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak.”

Jézus végignézett a sokaságon, és azt mondta tanítványainak: „Nem kell elmenniük: Ti adjatok nekik enni!” Majd Fülöphöz fordult, hogy próbára tegye: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” (Jézus ezt azért mondta, mert Ő már tudta, mit fog tenni.) A tanítványok csodálkoztak. Csak kétszáz dénárjuk* volt. Fülöp meg is mondta: „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.”

Mintegy ötezer férfi volt ott az asszonyokon és gyermekeken kívül.

„Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” – szólt Jézus. Nemsokára jött András és elmondta, hogy talált egy gyermeket, akinél van öt árpakenyér és két hal. „De” – tette hozzá – „mi ez ennyinek?”

Jézus akkor megparancsolta, hogy ültessék le az embereket százas és ötvenes csoportokban a fűre. Amikor már mindenki ült, Jézus vette a kenyereket és a halakat, s hálát adott Atyjának az ételért.

Aztán megáldotta* és megtörte* a kenyereket, majd a tanítványoknak adta, hogy osszák szét, ugyanígy a halakat is*.

Az emberek ettek és jóllaktak.

A maradékot össze kellett szedni, hogy semmi ne vesszen kárba. Tizenkét kosár telt meg velük. Az emberek nem győztek csodálkozni. „Ez valóban az a próféta*, akinek el kellett jönnie a világba.” – mondták lelkesülten egymásnak.

Az Úr Jézus tudta, mi a céljuk: magukkal akarják vinni, hogy királlyá tegyék. Ezért ismét felment a hegyre egymagában. Nem akart „kenyérkirály” lenni.

Jegyzetek:

Dénár – Egy római dénár egy szolga napi bére (Mt 20,2), mintegy négy gramm súlyú ezüstpénz volt. (A mai infláció mellett nehéz meghatározni az értékét). Valószínűleg éppen kétszáz dénárja volt a tanítványoknak. A Jn 12,6-ból tudjuk, hogy Iskáriótés Júdásnál volt az erszény.

Megáldotta a kenyereket – A Jn 6,11-ben azt olvassuk, hogy Jézus hálát adott a kenyerekért és a halakért. A Mt 26,26–27-ben az utolsó vacsora alkalmával Jézus megáldotta a kenyeret és hálát adott a borért. A Mt 14,19; Mk 6,41; Lk 9,16 és Mt 26,26 az „eulogeo” görög szót használja, amely egyaránt jelenti azt, hogy „áldani” és „hálát adni”.
A Mt 26,27-ben és a Jn 6,11-ben az „eucharisteo” szót találjuk, ami „hálát adni” jelentésű (gondoljunk a róm. kat. misében szereplő eucharistiára). Nálunk többnyire az a szokás, hogy evés előtt áldást kérünk az ételre, evés után pedig hálát adunk érte.

A kenyér megtörése – Izráelben általában a családapa, a társaság legidősebb tagja előbb megáldotta a kenyeret, majd megtörte és szétosztotta.

A kenyér és a hal kiosztása – Nem tudjuk megmagyarázni a kenyerek és halak megsokasításának csodáját. Hasonló csodáról olvasunk a 2Kir 4,5-ben (148. lecke) az özvegy olajával kapcsolatban: az olaj folyik mindaddig, amíg minden edény meg nem telik. Jobb, ha nem próbáljuk a csodákat megmagyarázni. Inkább csak csodálkozzunk rajtuk!

Próféta– Az 5Móz 18,15-ben Mózes azt jövendöli: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok!” Az 5Móz 18,18-ban az Úr ezt megerősíti: „Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok.”

251

Énekek:

Református énekeskönyv: 23:1; 105:1–2; 136:3.25; 196:1.3; 379:1–2
Jertek, énekeljünk: 80; 145:1; 171; 218; 219; 255–257
Harangszó: 37:2; 51:1–2; 53:7
Dicsérjétek az Urat!: 7:1; 10–13; 44:1.3; 50:3.6
Erőm és énekem az Úr: 15:1; 48; 99:2

Megjegyzések:

Az Úr felhasználja a mindennapi dolgokat – Mondjuk el a gyermekeknek, hogy Jézus nem különleges eszközökkel cselekedte ezt a csodát! Nem használt semmiféle „varázseszközt”. Az ott levő kenyerek és halak voltak az eszközök ehhez a csodához. Ő tehát a mindennapi dolgokat használja fel, hogy segítsen rajtunk.
Beszédes példája ennek: Corrie ten Boom és nővére Betsy koncentrációs táborban voltak. Corrie-nak volt egy üveg vitamincsöppje. A többi asszonnyal együtt mindennap bevettek pár csöppet. Mindaddig tartott a vitamin, míg egy napon vitamincsöppeket osztottak szét. Akkor kiderült, hogy az üvegecske kiürült.
Különbség van a kenyér és hal evése és egy jel észrevétele közt is (lásd Jn 6,26). Az emberek jóllaktak, s eszükbe sem jutott, hogy csodát láttak, Jézus isteni hatalmának a jelét. Így tekinthetünk mi is mindent, amit Istentől kapunk, „egészen mindennapi”-nak. Csodálko­zunk-e azon, hogy mindennap ehetünk, tető van a fejünk fölött, van mibe öltöznünk stb.?

Az Úr és a kisgyermekek – A „nagyok”, a felnőttek gyakran átnéznek a gyerekeken, nem érnek rá, nem figyelnek igazán rájuk. Jézus különösen is szerette őket. Keményen rászólt a tanítványokra, mikor azok el akarták a gyerekeket távolítani a közeléből, s példaként állította eléjük őszinteségüket, bizalmukat. Itt is egy gyerek ajánlja fel bizalommal szegényes útravalóját Jézusnak ahelyett, hogy maga igyekezett volna belőle jóllakni csupán. Feltételezhetjük, hogy meglátta Jézusban a „prófétát”, akinek mindenre van hatalma. Milyen megtiszteltetés és öröm lehetett a számára, mikor látta, hogy az ő kevese hogy szaporodik. Bizony, a gyerekek is szolgálhatják az Urat (Tip és lámpása, Tom cédulái c. könyvek stb.).

A kísértés – Helyénvaló, hogy összehasonlítsuk az itt történteket Jézusnak a pusztai megkísértésével. Ott arra biztatta Őt a Sátán, változtassa a köveket kenyerekké, hogy éhségét csillapítsa. Jézus azonban elutasította a kísértőt. Az Ő küldetésének elsődleges célja lelki szükségünk kielégítése, de a testiről sem feledkezik meg.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Étkezési szokások a családban. Terítés otthon.(*)
  • Mikor van szükség arra, hogy ételünket, egyéb javainkat megosszuk másokkal? Mit tudnak a gyerekek odaadni, megosztani? (* **)

Magyar nyelv és irodalom

  • A bibliai történet verses feldolgozása. Hangos versolvasás. (*)
  • A gyerekek mindennapi életéhez kapcsolódó vers feldolgozása. (*)
  • Beszélgetés Móra Ferenc: Mindennapi kenyerünk c. elbeszélése alapján. A kenyér megosztása mai élethelyzetekben – dramatizálás. (**)
  • Étkezéshez kapcsolódó imádságok. Robert Burns asztali áldása. (**) Erdélyi népi imádság a bibliai történet felhasználásával. (***)
  • Étkezéshez kapcsolódó imádság írása prózában vagy versben. (** ***)

Matematika

  • Számlálás húszas számkörben rajzok alapján. Számjegyek írása. (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia

  • Honnan származnak az ételeink? Hogyan kerülnek a boltba? Hogyan készül a kenyér? (*)
  • A teremtett világ csodái körülöttünk. (***)

Ének-zene

  • Étkezéshez kapcsolódó énekes imádságok megismerése és éneklése. (* ** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika / Háztartástan (Technika)

  • A terítéshez szükséges eszközök. A terítés módja (rajz alapján és a gyakorlatban). (*)
  • Különböző ételek kivágása és ragasztása papírból papírtányérra és -tálcára. (*)
  • Kosarak és belevaló (kenyér, hal, egyéb mai ételek) formázása agyagból vagy gyurmából. „Terítés” zöld textílián. (**)
  • Színes kompozíció készítése kenyerek, halak, kosár leegyszerűsített formáival. Papírkivágás és -ragasztás. Kiállítás zöld drapérián. (***)

Vázlat:

Úr Jézus – Galileai-tenger
nagy sokaság – betegek gyógyítása
5000 ember
Fülöp
200 dénár
András + fiú: 5 árpakenyér – 2 hal
hálaadás – áldás
a kenyér és hal megtörése
12 kosár maradék
„Ez valóban az a próféta.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Hűség mindhalálig. Az Úr segít ma is, hogy hűségesek legyünk hozzá.

Előzmények:

Az apostolokat az Úr Jézus kiküldte, hogy prédikáljanak, betegeket gyógyítsanak és tisztátalan lelkeket űzzenek ki.

A most következő eset valószínűleg akkor történt, amikor az apostolok úton voltak.

Történet:

Keresztelő János már valószínűleg egy éve Heródes Antipász* palotájának a börtönében volt Tibériásban*. Heródes azért vettette börtönbe, mivel János megdorgálta őt, mert meg nem engedett házasságban élt Heródiással, féltestvérének, Heródes Fülöpnek a feleségével, aki unokahúga volt. Heródiás leányával, Salóméval* együtt lakott most Heródes Antipásznál.

Heródiás uralkodni vágyó, bosszúszomjas asszony volt. Nem bocsátotta meg Jánosnak, hogy állandóan élesen bírálta Antipásszal való meg nem engedett kapcsolatát. Alkalmas pillanatra várt, hogy eltegye az útból. Heródes Antipász ezt nem merte megtenni, mert félt a néptől, amelyik Jánost nagy prófétának tartotta. Antipász sokszor kihozatta a börtönből Jánost, és szívesen hallgatta. Egyre jobban János hatása alá került, sőt félt tőle, mert tudta, hogy János szent és igaz ember. Így Heródiásnak nem volt rá lehetősége, hogy Jánost megölesse.

Heródes születésnapjára sok magas rangú vendéget hívott meg: tanácsosait („főembereit”, a (római) vezéreket, és Galilea előkelőit. A lakoma alatt Salómé táncolt előttük. Tisztességes nőnek ez eszébe se jutna, de Salómé nyilván nem maradt el feslettségben az anyja mögött.

Heródesnek annyira megtetszett a lány tánca, hogy meg akarta jutalmazni: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom neked, akár országom felét is!” (Heródes valójában semmit sem adhatott, mert csak névleges király volt a tartomány felett, egy „bábkirály”. A nagyot akarta játszani vendégei előtt.)

Salómé anyjához ment tanácsot kérni, és megkérdezte tőle: „Mit kérjek?”

Most itt volt a jó alkalom Heródiás számára! Habozás nélkül felelte: „Keresztelő János fejét.” Salómé megfogadta a borzalmas tanácsot. Sietve bement a terembe, és szemrebbenés nélkül

mondta Heródesnek: „Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” Heródest nagyon elszomorította a különös kérés. De mindenki hallotta esküjét, s ő túl gyáva és gyenge volt ahhoz, hogy megtagadja a kérést.

Parancsot adott a hóhérnak a kivégzésre, aki lefejezte Jánost, és elhozta a fejét egy tálon. Meghallva ezt János tanítványai elvitték a holttestét, és eltemették.

Heródes, mint Galilea negyedes fejedelme, hallotta, hogy a Názáreti Jézus mindenfelé prédikál, betegeket gyógyít, tisztátalan lelkeket űz ki, és halottakat támaszt fel. Nem tudta, mit is gondoljon minderről. Ugyanis némelyek azt beszélték, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból, és Jézus személyében megjelent. Mások meg azt mondták, hogy ő Illés, vagy valamelyik régi próféta.

„Jánost lefejeztettem, de ki lehet az, akiről ezeket hallom?” – töprengett Heródes, és nem csoda, hogy ettől kezdve igyekezett látni Jézust. (Tudjuk, hogy ez sikerült is neki, amikor Jézust elfogatása után Pilátus elküldte hozzá /lásd Lk 23,8–12/. Jézust meglátva aztán megnyugodott. Nem, ő nem János. Ezért kigúnyolta és visszaküldte Pilátushoz.)

Jegyzetek:

Heródes Antipász, Heródes Fülöp és Heródiás – Nagy Heródesnek, a betlehemi gyermekgyilkosnak tíz felesége és tizenöt gyermeke volt. A Biblia ezek közül négyet említ: Arkhelaosz (Mt 2,22) és Heródes Antipász, Galilea és Perea negyedes fejedelme (Mt 14,1; Lk 3,1; 9,7; 23,7), Malthace fiai; Fülöp, Kleopátra fia, Heródes Fülöp, Mariamnenak, Simon főpap leányának a fia (Mt 14,3; Mk 6,17; Lk 3,19). Egy másik fia, Arisztobulusz volt I. Heródes Agrippa és Heródiás apja (ApCsel 12).
Látjuk tehát, hogy Heródiás nagybátyjához („félnagybátyjá”-hoz) ment feleségül (a zsidó törvények szerint ez vérfertőzés volt).
Aztán Heródes Antipász elcsábította, hogy legyen az ő felesége. Emiatt feleségét, a petrai Arábia (fővárosa az Araba folyó mellett fekvő Petra, félúton a Holt-tenger és a Vörös-tenger között, tehát a régi Edóm területén) királyának, Aretásznak a leányát elzavarta (Aretászt a 2Kor 11,32 említi).
Heródes Antipász és Heródiás házassága három okból is elítélendő volt: a/ Heródes Antipász felesége még élt; b/ élt még Heródiás férje is; c/ Heródiás Heródes féltestvérének a gyermeke volt.
Heródes Antipásznak nem sok örömöt jelentett a Heródiással való házassága. Az asszony ugyanis hataloméhes volt, és irigykedett testvérére, Agrippára, aki a római császártól királyi címet kapott, míg Antipász csak tetrarkha (negyedes fejedelem) volt, és csupán udvariasságból nevezték „király”-nak. (A három evangélista is „király”-nak nevezi). Heródiás rávette hát Antipászt, hogy menjen el Rómába, és kérje Caligula császártól ugyanezt a kegyet. Agrippának azonban sikerült féltestvérét a császárnál gyanúba keverni, úgyhogy Antipászt megvádolták hazaárulással. Büntetésül a galliai (franciaországi) Lugdunumba (Lyonba) száműzték.

Tibériás – Ezt a várost Heródes Antipász kb. Kr. u. 26-ban építtette a Galileai-tenger nyugati partján. A legnevezetesebb épület a királyi palota volt. Jeruzsálem Kr. u. 70-ben történt elpusztítása után Tibériás lett a zsidó tudományos székhely. János evangélista a Galileai-tengert erről a városról Tibériás tavának nevezi (Jn 6,1).

Salómé – Az evangéliumok nem említik a nevét, de a világi történelemből ismert. Nem Heródes Fülöp és Heródiás leánya volt, hanem Heródiásnak egy korábbi házasságából származott. Később férjhez ment nagybátyjához, Fülöp negyedes fejedelemhez, még később pedig Aristobuluszhoz (természetesen nem a nagyapjához, hanem egy távoli vérrokonához).

Énekek:

Református énekeskönyv: 26; 59:1.10; 233; 272:1–6
Jertek, énekeljünk: 129; 227
Harangszó: 39; 44
Dicsérjétek az Urat!: 155:3; 160
Erőm és énekem az Úr: 96:4–5; 105:4–5; 136:1.4

Megjegyzések:

Hűség mindhalálig – A történet középpontjában ne a hatalmasok kegyetlensége, hanem Keresztelő János állhatatossága álljon!
Ő figyelmeztette Heródest bűnére, bár jól tudta, az életével játszik. Nehéz az igazságot gyűlölők között hűnek maradni Istenhez és parancsaihoz, s bizonyságot tenni róla. Isten segítsége nélkül ezt nem is lehet megtenni. Sokan, akik Krisztusért szenvedtek, bizonyságot tesznek arról, hogy átmentek ugyan a kételkedés mély völgyén, de állandóan tapasztalták Isten segítségét.

Ünnepi lakomák – A hatalmasok ünnepi lakomái az ókorban többnyire vad tivornyák és orgiák voltak, amiket féktelen erkölcstelenség jellemzett. (Hírhedtek voltak a római dorbézolások.) A politikusok arra használták fel ezeket a lakomákat, hogy mások titkait kilessék, politikai barátságokat kössenek, nem kívánt személyeket eltegyenek az útból pl. mérgezett ételekkel vagy borral.
A kommunikációnak ez a formája még ma is divatban van. Sok üzleti tranzakciót készítenek elő vagy kötnek meg partikon, éjszakai klubokban stb.
Mi hogyan ünnepelünk?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Mit jelent a hűség a mindennapi életben? (***)
  • Személyes példák a hűségre az egyháztörténelemből. Ragaszkodás az igazsághoz a hatalommal szemben is. A mártírium lényege. (***)
  • Ünnepi lakomák az ókorban és azóta. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Csiha Kálmán: Fohász c. versének feldolgozása. (***)
  • Kreatív szövegalkotás: bizonyságtétel, levél vagy imádság megfogalmazása írásban egy üldöztetést szenvedő hívő ember nevében. (***)

Vázlat:

Keresztelő János
Heródes Antipász
Heródiás
Salómé

János elfogatása
születésnapi ünnepély
Salómé tánca
ajándék: János feje

Jánost eltemetik tanítványai

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr Jézus apostolai az Ő követei.
* Ő ma is keresi, kit küldhet el követeként az emberek közé.

Előzmények:

Kapernaumban az Úr Jézus először két vaknak adta vissza a szeme világát, azután egy némát szabadított meg egy tisztátalan lélektől, úgy, hogy a néma megszólalt.

Történet:

Az Úr Jézus tanítványaival bejárta Galileát. Mindenütt tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, melyben igazság és irgalmasság uralkodik. Meggyógyította a betegeket is. Látva a szegényeket és a nyomorultakat, megszánta* őket, könyörületességre indult irántuk. Elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Tudta, hogy rá, a jó Pásztorra van szükségük, hogy el ne vesszenek. Milyen tudatlanok és gondatlanok voltak, teljes bizonytalanságban éltek. Az írástudók és farizeusok nyújtottak ugyan nekik némi lelki segítséget, de megterhelték őket törvényeikkel, és nem tanították nekik, hogy csak a Messiásnál találnak oltalmat.

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta az Úr Jézus a tanítványainak. A népnek szüksége van jó igehirdetőkre, akik betelve Szentlélekkel, megmutatják nekik a jó utat.

A tanítványok számára nagy bátorítás volt, hogy „az aratnivaló sok”. A földműves örül, ha a szántóföldeken bőven termett a gabona. A tanítványoknak, mint Jézus követeinek, apostolainak* sok lesz az aratnivalójuk.

Az Úr Jézus magához hívta tizenkét tanítványát. Kiküldte őket kettesével, hogy járják be az országot. Hatalmat adott nekik, hogy a tisztátalan lelkeket kiűzzék. Felhatalmazta őket, hogy mindenféle betegséget és erőtlenséget gyógyítsanak, halottakat támasszanak fel, és leprásokat tisztítsanak meg. Hirdessék az embereknek: térjenek meg, mert elközelített a mennyek országa!

Megbízatásuk végleges, de most még csak tanulják az apostolságot. Igazi munkájuk majd csak pünkösd után kezdődik, amikor a Szentlélek eljön rájuk (lásd ApCsel 2; 321.lecke).

A tizenkét apostol neve pedig ez: Simon Péter és testvére, András; Fülöp és Bertalan (Nátánáel); Tamás és Máté (az egykori vámszedő, Lévi); Jakab, az Alfeus fia és Taddeus; Simon, a Kananeus (vagy Zélóta) és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta Őt.

Ez a tizenkét ember most Jézus apostola. Mesterük utasításokkal látja el őket.

Nem szabad a pogányokhoz menniük, sem a samáriaiak városaiba betérniük, csak Izráel házának elveszett juhaihoz menjenek.

Az apostoloknak útközben nagyon egyszerűen kell élniük. Nem vihetnek magukkal az erszényükben se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt, se tarisznyát az ételnek, se két alsóruhát, se sarut, se botot. „Mert méltó a munkás a kenyerére”, azaz Isten gondoskodni fog róluk.

Azt is megmondja nekik Jézus, hogy hogyan viselkedjenek az emberekkel szemben. Ha bemennek egy városba vagy faluba, először tudják meg, hogy ki méltó ott arra, hogy annál megszálljanak. Ha elmennek ahhoz a házhoz, mondják azt: „Békesség ennek a háznak!” (Lk 10,5) Ha méltó rá a ház, békesség száll rá*, ha pedig nem méltó, a békesség visszatér a tanítványokra. Ott maradjanak, egyenek és igyanak velük. Ne menjenek házról házra!* Ha pedig valaki nem akarja befogadni őket, vagy nem hallgatja meg szavukat, menjenek ki a házból vagy városból, és még a port is verjék le a lábukról. Sodoma és Gomora földjének (lásd 1Móz 19; 17. lecke) elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.

Jézus úgy küldi el a tizenkettőt, mint juhokat a farkasok közé. Ezért legyenek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjanak az emberektől! Át fogják őket adni a törvényszékeknek, és megkorbácsolják a zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolják őket, mivel Jézus követői. Így lesznek Uruk tanúbizonyságai mind a föld nagyjai, mind a pogányok előtt.

De bátorítja is tanítványait: Amikor átadják őket a bíróknak, ne aggódjanak, hogy miképpen vagy mit mondjanak, mert megadatik nekik abban az órában. Ugyanis nem ők lesznek, akik beszélnek, hanem Atyjuk Lelke szól általuk. Sok gyűlölet és irigység támad majd amiatt, amit hirdetnek. Testvér a testvér ellen támad, az apa pedig a gyermeke ellen, a gyermekek a szüleik ellen, és megöletik őket. Az apostolokat is gyűlölni fogja majd mindenki Jézus nevéért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Még egy tanácsot kapnak: Ha az egyik városban üldözik őket, meneküljenek a másikba, mert még végig sem járják Izráel minden városát, mire eljön az embernek Fia.

A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál. Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere. Ugyanis, ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább házanépét. (Itt az Úr Jézus többek között azoknak az írástudóknak a szavaira céloz, akik azért jöttek Kapernaumba, hogy Őt letartóztassák, azt állítva, hogy Belzebub* a mestere (lásd Márk 3,22). Az apostoloknak nem kell rettegniük, mert nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit Jézus a sötétségben mond nekik, azt mondják el a világosságban; amit fülbe súgva hallanak, azt a háztetőkről hirdessék. Ne féljenek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljenek, aki a lelket is meg a testet is elvesztheti a pokolban.

„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Isten számára értékesek a tanít­ványok, és védelmébe veszi őket. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Jézus nem azért jött, hogy békességet hozzon a földre. Azért jött, hogy kardot, azaz harcot hozzon. Hogyan? Miatta az emberek küzdeni és veszekedni fognak. A fiú szembeszáll apjával, a lány az anyjával, a meny az anyósával. Így az embernek ellensége lesz a háza népe, amikor az egyik követni akarja az Úr Jézust, a másik nem. Jézus azt mondja, hogy aki jobban szereti apját vagy anyját, fiát vagy lányát, mint Őt, nem méltó hozzá. Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követi Őt, nem méltó hozzá. „Aki megtalálja életét, az elveszti azt.” Ami annyit jelent: aki azt hiszi, hogy megtarthatja életét Krisztus nélkül, az ezért fog elveszni. „Aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.”

„Aki titeket befogad, engem fogad be” – mondja az Úr Jézus – „és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.” Ha Krisztus által fogad be az ember valakit, az Atyát is befogadja. Aki „egynek e kicsinyek közül”, azaz az apostoloknak – és mindenkinek, aki az Ő nevében az evangéliumot hirdeti – csak egyetlen pohár friss vizet ad inni, mert az tanítvány, azt Jézus meg fogja jutalmazni.

A tanítványok útnak indultak, az Úr Jézus pedig a környékbeli városokban hirdette az igét. Az apostolok pontosan teljesítették Jézus parancsát. Hirdették az embereknek, hogy térjenek meg. Gonosz lelkeket is űztek ki, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.

Nincs szó arról, hogy az apostolok meddig voltak távol. Visszatérve beszámoltak Jézusnak körútjukról. (Márk 6,30)

Jegyzetek:

Szánalom – Az itt használt „megszánni” ige többet jelent a törődésnél. Azt jelenti: irgalmasságot gyakorolni valakivel, megkönyörülni valakin, szánalomból nyújtani segítséget és védelmet. Mindezt szeretetből, mely cselekedetekben nyilvánul meg. Dávid Fia irgalmasságáról már a Zsolt 72,12–13 is jövendölt.

Apostolok – Máté és Márk evangéliuma csak itt nevezi a tanítványokat „apostolok”-nak: Mt 10,2 és Mk 6,30. Lukács többször is használja ezt az elnevezést: Lk 6,13; 9,10; 11,49; 17,5; 22,14 és 24,10. Lukács a Lk 6,13-ban közbevetőlegesen azt írja, hogy Jézus a tizenkét tanítványt „apostolok”-nak is nevezte.
Az Apostolok Cselekedetei mindig „apostolok”-nak nevezi, és azóta is így említik őket. Amikor „tanítvány(ok)”-ról van szó, ő(k) mindig Jézus Krisztus (így az apostolok) új követője/követői, pl. az ApCsel 6,1.7-ben „nőtt a tanítványok száma”, és az ApCsel 19,1-ben: Pál Efézusban „néhány tanítványra talált”. Kedves, hogy egyszer az ApCsel 9,36-ban a „nőtanítvány” szó is előfordul: ő Tábita (Dorkász).
Az „apostol” szó azt jelenti: „küldött” vagy „követ”. Ez a szó az Újszövetségben főként a tizenkét apostolt jelenti, akik közül árulása és öngyilkossága miatt kivált Iskáriótes Júdás. Helyére Mátyás került (lásd ApCsel 1,26). Később Pál is Jézus Krisztus apostola lett, őt is az Úr Jézus Krisztus hívta el. Apostolnak nevezték még Barnabást is (lásd ApCsel 14,14). Másokat, mint pl. Epafrodituszt a Fil 2,25-ben „küldött”-ként említik. A görögben ez is „apostol” („apostolos”), egy kissé más jelentéssel, t.i. őket egy gyülekezet „küldi”, hogy üzenetet adjanak át. A Zsid 3,1 magát Krisztust is „apostol”-nak nevezi: „hitvallásunk apostola és főpapja”.
Látjuk tehát, hogy az „apostol” nem mindig címet jelent. Péter, amikor az Úr Jézus mennybemenetele után arról szólt, hogy ki kell egészíteni az apostolok számát, azt mondta, olyat válasszanak apostollá, aki egész idő alatt együtt járt velük, kezdve a János keresztségétől, és tanúja volt az Ő feltámadásának. Erre az utolsó feltételre hivatkozott Pál, amikor apostoli tekintélyét védte (1Kor 9,1). Ugyanis Saul a damaszkuszi úton a feltámadott Úr Jézust hallotta (lásd ApCsel 9,1–7; 332. lecke).

Békeüdvözlet – Általános izráelita köszöntés a Zsolt 134,3-ból: „Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta!”

Ne menjenek házról házra – Az első látogatás alkalmával a háziak általában a legjobb ételeket teszik az asztalra a vendég iránti tiszteletből. Ha az apostolok állandóan más családhoz mennének, ez mindig megismétlődnék. Ez nem felelne meg annak az egyszerű életmódnak, melyet Mesterük megparancsolt nekik.

Belzebub – Eredetileg Baál-Zebub, azaz a „ház ura” és a „legyek ura” is, a filiszteus Ekron istene (lásd 2Kir 1,2). Ez az isten védett a legyek ellen, és elő is hívhatta azokat. Belzebub a „ház ura” is, és azé a házé is, ahol a démonok laknak.

249

Énekek:

Református énekeskönyv: 78:1–2; 107:1.11; 378:6–7; 396; 397
Jertek, énekeljünk: 239
Harangszó: 45; 46; 47
Dicsérjétek az Urat!: 5; 59; 69; 82
Erőm és énekem az Úr: 12:3; 78:1.3; 115; 128; 129

Megjegyzés:

Mit jelent az Úr Jézus apostolának lenni? – Hallhattuk, hogyan képzelte el az Úr Jézus az apostolságot. Kinek lenne hozzá kedve? Mégsem olvasunk arról, hogy az apostolok visszarettentek volna tőle. Bátran indultak útnak. A Szentlélek segítsége nélkül az nem lett volna lehetséges.
Bár nem vagyunk apostolok, mégis Jézus Krisztus gyülekezete minden tagjának feladata, hogy küldötteként bizonyságot tegyen róla. Hogy ez nehéz, azt már sokan megtapasztalták az elmúlt századok folyamán. Szó szerint beteljesedett, amit az Úr Jézus mondott: nem fogadják be, kigúnyolják, bebörtönzik, elítélik, sőt meg is ölik őket. De mégis, aki igazán keresztyén akar lenni, nem habozik bizonyságot tenni arról az üdvösségről, melyet Krisztusban talált meg!
Gondoljunk itt különösen azokra a lelkipásztorokra, misszionáriusokra és evangelizátorokra, akiknek minden körülmények között el kell végezniük a munkájukat.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Jeles személyek az egyház- és missziótörténetből. Hozzájuk fűződő történetek. (***)
  • Mit jelent ma az evangélium? Misszió ma. Kapcsolat keresztyének és nem keresztyének között. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Az evangélium üzenetének megfogalmazása újsághír formájában. (***)
  • Dramatizálás a bibliai történethez vagy mai élethelyzethez kapcsolódva. Téma: a jó hír, az evangélium továbbadása. (***)

Vázlat:

Galilea
tanítványok: apostolok – kettesével
Jézusról bizonyságot tenni
hatalom

Péter és András
Jakab és János
Fülöp és Bertalan (Nátánáel)
Tamás és Máté (Lévi)
Jakab, az Alfeus fia és Taddeus
Simon, a Kananeus (Zélóta)
Júdás, az Iskáriótes

Jézusért elindulni

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!