Üzenet – Téma:

* Krisztusé az utolsó szó.
* Krisztus újjá teremt mindent.
* Krisztus eljövetelére vágyni az iránta való szeretetjele.

Bevezetés:

A Krisztus visszajöveteléről és a végső ítéletről szóló jelenést három bibliai leírás alapján tekintjük át: Jelenések 20,11-15; Máté 25,31-46 és 1Thesszalonika 4,13-18. (A Máté 25,31-46-hoz lásd a 300. leckét és magyarázatát.)

Krisztus visszajövetele és a végső ítélet

János a látomásban egy nagy fehér trónt lát. A fehér az igazságosság és a szentség színe.

A trónon Krisztus ül. „Amikor pedig az Emberfia eljön az Ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára” (Mt 25,31). Olyan lenyűgöző a pompája, hogy a föld és ég eltűnik

János látja a halottakat, kicsiket és nagyokat, ahogy Isten előtt állnak, mindenki, aki valaha élt. „Összegyűjtenek eléje minden népet…” (Mt 25,32). Azért állnak Isten elé, hogy megítélje őket. Könyvek nyittatnak ki.

A könyvek említése igazából szókép, Isten mindentudásának jelképe. Azt is mondhatnánk, hogy ezekben a könyvekben mindaz meg van írva, amit az emberek tettek. Isten mindent tud minden egyes emberről. A könyveket kinyitják, vagyis az ítélkezés megkezdődik.

Még egy könyvet nyitnak ki, az élet könyvét. Ez szintén jelképes, azt jelenti, hogy mindazoknak a neve fel van írva, akik Krisztusban haltak meg (Thessz 4,16).

Minden halott feltámad — a tenger kiadja a benne levő halottakat, a halál és a pokol is kiadják a náluk levő halottakat, és mindenki megítéltetik a cselekedetei szerint. A Máté 25,32-33 ezt példázatosan úgy írja le, hogy Krisztus elválasztja az embereket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat — akik Őt hittel követték — a jobb keze felől állítja; a kecskéket — akik Őt nem ismerték és nem akarták ismerni — a bal keze felől állítja. (A jobb oldal jelenti a „jót”, a bal oldal pedig a Josszat”.)

A halál és a holtak birodalma (pokol) a tűz tavába vettetik. Ez a „második halál”, az örök kárhozat. Akiknek a neve nem szerepel az élet könyvében, azokat mind a tűz tavába vetik. Immár a sátánhoz és bukott angyalaihoz tartoznak.

Az 1Thessz 4,13-18-ban Pál arról ír, hogy Krisztus visszajövetelekor mi fog történni az élőkkel és az eltávozottakkal. Hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt. Akkor azt is hihetjük, hogy Isten a benne elhunytakat újra életre kelti. Jézus visszajövetelekor ők fognak először feltámadni. Majd azokkal a hívőkkel együtt, akik még élnek, elragadtatnak az Úr fogadására a levegőbe, és örökre az Úrral maradnak.

A Mt 25,34-ben maga Jézus mondja el, hogy a jobb keze felől állók öröklik a világ kezdete óta számukra elkészített országot. Azért jöhetnek, mert irgalmasságot cselekedtek. A bal keze felől állókat viszont elküldi „az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre” (Mt 25,41). Ők nem cselekedtek irgalmasságot.

21. és 22. fejezet: az új ég és az új föld

János a látomásban új eget és új földet lát. A régiek „elmúltak”. Tenger sincs többé. A gonosz, ami a bűneset következtében került a földre, szintén eltakarodott. Amit János itt leír, a „menny a földön”, végtelen ünneplés, ahol nincs több rossz, és mindig béke uralkodik. Ebben az új állapotban mindenkinek helye van, aki hitt Jézus Krisztusnak. Megdicsőült testben fogják örökké a Bárányt (a megdicsőült Krisztust) dicsérni.

Látja János a szent várost is, az új Jeruzsálemet, amint Istentől alászáll a mennyből. Felékesített, mint egy menyasszony, akit férje érkezésére öltöztettek díszbe. Hatalmas hang adja tudtul: „Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük”. Minden könnyet letöröl a szemükről. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem fájdalom, sem jajkiáltás.

A trónon ülő Krisztus így szól: „Íme, újjáteremtek mindent”.

Jánosnak mindezt le kell jegyeznie.

Krisztus folytatja: „Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég.” Minden, amit a próféták előre megmondtak, be fog teljesedni. „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Lásd Ézs 55,1) Tehát örökké fognak élni. Aki győz, aki kitart a hitben, örökölni fog mindent. De aki nem akarta Őt szolgálni, arra az ítélet vár.

Jánosnak egy angyal megmutatja a szent várost, vagyis „a menyasszonyt, a Bárány feleségét”. Nem úgy kell gondolnunk az új Jeruzsálemre, mint egy újonnan épült városra. Sokkal inkább egy kép ez Jézus Krisztus gyülekezetéről, új, tökéletes állapotában. Már megjelent korábban is, mint házasság előtti menyasszony, de most szentséggel felékesített, hogy örökké az Úr Jézussal éljen.

A város látványa fenséges, benne ott az Isten dicsősége, ragyogása hasonló a legdrágább kőhöz, a kristályfényű jáspishoz. A város Isten pompáját sugározza.

Az angyalnak arany mérővessző van a kezében, hogy megmérje a várost. Tizenkétezer futamot (2220 km) állapít meg hosszára, szélességére és magasságára is. A város alakja tehát nagyon szabályszerű*. Az új Jeruzsálemben minden tökéletes lesz. Az óriási méret azt jelentheti, hogy benne minden hívőnek lesz hely.

A várost magas fal védi, aminek a magassága 144 könyök (72 m). A szent Jeruzsálem nyugalmát senki sem háborgathatja. Tizenkét kapu van a falon, mind a négy égtáj felé három-három, előttük tizenkét angyal. A kapukra Izráel tizenkét törzsének neve van felírva. A város falának tizenkét alapköve van, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

A négy égtáj felé nyíló tizenkét kapu azt jelzi, hogy az új Jeruzsálem minden irányból elérhető. A világ minden részéről, mindenféle népből és nemzetségből érkezhetnek Krisztusban hívők. A kapukban levő angyalok fogadják őket, de megvédelmezik a várost a hitetlenektől.

A kapukon lévő 12 izráeli törzs neve azt jelenti, hogy Izráel régtől kezdve a kiválasztott nép. Isten Ábrahámmal kötött szövetsége nélkül Jézus Krisztus nem jöhetett volna el a földre, és a megváltás sem lett volna lehetséges. Az alapkövek, amire egy város falait húzzák fel, mindig nagyon fontosak. A 12 apostol az Úr Jézus megbízásából hirdette az Evangéliumot. Az ő tanításuk azóta is az az alapkő, amelyre Jézus Krisztus gyülekezete épül.

A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesíti, minden kapunál másfajta. Nincs egyértelmű magyarázat a 12 különböző drágakőre. Jelentheti Krisztus kiválóságát. A kapuk mindegyike egy-egy gyöngy. (Ezért beszélünk gyöngykapukról.) Hatalmas térfogatuk óriási értéket jelez, amihez fogható nincs a földön. A város falai és utcái színaranyból vannak, ami távolról úgy néz ki, mintha átlátszó üveg lenne. Lélegzetelállító jelenség.

János nem lát templomot a városban, mert „az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma”. Jeruzsálem régi templomában az ábrázoltatott ki, ami Istentől és Istenért van. Minden a Bárányra, az Úr Jézusra utalt, hogy meg fogják ölni.

A városnak nem lesz szüksége napra vagy holdra sem, mert Isten dicsősége lesz a világossága, és a Bárány a „lámpása”. Krisztus a fényforrás. Hiszen Ő maga mondta: „Én vagyok a világ világossága.”

A kapukat nem kell bezárni, mert nem lesz többé éjszaka. A régi városok kapuit mindig bezárták naplementekor. Így kizárták a nemkívánatos elemeket. Erre már nincs szükség az új Jeruzsálemnél. Semmilyen veszély nem fenyegeti a várost. A népek odaviszik dicsőségüket és tisztességüket. Tisztátalan és hamis életű be nem juthat, csak aki be van írva a Bárány életkönyvébe. Az angyalok őrködnek.

Az új Jeruzsálem képet ad nekünk arról, „amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, Isten mégis elkészítette azoknak, akik Őt szeretik (1Kor 2,9).

Az angyal ezután mutat Jánosnak egy tiszta folyót, mely az élet vizével van tele. Az élet vize az örök élet szimbóluma. A folyó ragyogó, akár a kristály, s Isten és a Bárány trónusából fakad. Krisztus gondoskodik tehát róla, hogy örökké áradjon ez a folyam. Az örök életnek soha nincs vége.

A folyó közepén, két ága között áll az élet fája. Tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban. Mind a fa, mind a gyümölcse az örök élet szimbólumai. Még a fa levelei is értékesek, mert a népek gyógyítására szolgálnak. Az új földön már nem fognak semmilyen betegségtől szenvedni.

Nem lesz többé átok a városon, mert semmilyen bűn nem kerülhet be oda. Az Isten és a Bárány trónusa áll benne, mindenki Őket imádja. Látják majd Krisztus arcát, s az Ő neve lesz a homlokukon, vagyis az Ő tulajdonai lesznek, s hozzá fognak ragaszkodni.

Soha többé nem lesz éjszaka, nem lesz szükségük lámpásra, napra, mert az Úr Isten világánál élnek. Vele uralkodnak örökkön örökké.

A látomások után az angyal megerősíti Jánost, hogy a Jelenések könyve minden szava igaz és megbízható. A próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje, aminek hamarosan meg kell történnie. Jézus így üzen: „Íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.”

János ekkor leborul az angyal lábai elé, de az angyal elhárítja az imádatot. Hiszen ő is csak szolgatársa, ahogy testvérei, a próféták, vagy mindazok, akik megtartják e könyv igéit. Istent kell imádnia.

János még nem pecsételheti le a könyv prófétai igéit. Az idő közel van, tehát hirdetnie kell mindazt, amit látott. Aki minden figyelmeztetés ellenére gonosz marad, cselekedje azt. Aki pedig igaz, cselekedjék igazságot ezután is. Az Úr Jézus azt üzeni, eljön hamar, s mindenki cselekedete szerint kap jutalmat.

Krisztus boldognak nevezi azokat, akik az Ő parancsolatai szerint élnek. Ők beléphetnek majd az új Jeruzsálembe. Ehetnek az élet fájáról, tehát örök életük lesz. Isten városán kívül maradnak viszont azok, akik az Ő parancsolatait megtagadják, rájuk Isten haragja hull.

„Én vagyok Dávid gyökere, és új hajtása, a fényes hajnalcsillag” — mondja az Úr Jézus. Ő a megígért Messiás, ahogy megjelenik, beköszönt az új nap, mint ahogy a Hajnalcsillag feltűnően világít az éjszaka végén. „A lélek és a menyasszony így szól: Jöjj!” A Szentlélek a Gyülekezetet, ami itt menyasszonyként van ábrázolva, erős vágyakozással tölti meg Krisztus iránt. Aki hallja ezt, tegyen ugyanígy. Aki szomjas, aki sóvárog Isten szentségére és az Istennel való életre, az jöjjön; és „vegye az élet vizét ingyen”!

Az Úr ezután figyelmeztet mindenkit, aki e prófétai könyv szavait hallja, hogy sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem lehet (vő. 5Móz 4,2).

Krisztus, aki bizonyságot tesz ezekről, azt mondja: „Bizony, hamar eljövök.”

„Ámen. Jöjj, Uram Jézus!” — feleli János, majd megáldja a Gyülekezetet. — „Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal!”

Jegyzet:

Szabályos alakzat — Az antik korban a kocka a tökéletességet jelképezte. Emellett figyeljük meg a szent 12-es szám sokszorosát (12x10x10x10), ez a Bibliában teljességet jelent, ugyanúgy, mint a 7 vagy a 10.

Énekek:

Református énekeskönyv: 48:1.4; 89:1.3.7; 96:8-9; 98:4; 113:1-3; 122:1; 130; 152; 217; 398:1.4-5; 421:1.4; 465; 500:1.7
Jertek, énekeljünk: 69; 85; 87; 133; 251
Harangszó: 41; 50; 51:3; 52
Dicsérjétek az Urat!: 28; 34; 53; 85; 93:2; 99; 135:1.3; 168
Erőm és énekem az Úr: 10; 31; 50; 51; 79; 98; 108; 121; 142; 143:3-4

Megjegyzések:

Krisztusé az utolsó szó — Krisztus végítéletéről van szó, amit életünk fölött tesz majd. Senki nem kerülheti el ezt az ítéletet Akik őszintén hiszik, hogy Jézus Krisztus az ő bűneikért is eleget tett, azoknak az Ő ítélete nem szörnyű, hanem csodálatos jövő.

Krisztus mindent újjá teremt — Az Úr Jézus megújítja az eget, a földet és minden benne levőket. Akkor nem lesz több bűn, sem gyász, szomorúság vagy nélkülözés. A hívők nagy várakozással nézhetnek a vele való örök élet felé, az örök dicsőségben.

Vágyakozás Krisztus eljövetelére — Háromszor biztosított Jézus minket és Jánost, hogy eljön hamar. Mi mennyire vágyunk arra, hogy Krisztus visszajöjjön? Ha inkább nem is gondolunk rá, mert olyan jól érezzük magunkat ebben a világban, akkor valami nem stimmel velünk. Mert aki valóban szereti az Úr Jézust, az vele akar lenni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Bűn, büntetés, ítélet. Ítélethozatal régen és ma. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Könyvtárhasználat

  • Az üdv szógyökből képzett szavak és jelentéseik (Magyar értelmező kéziszótár használata). Képzeletbeli üdvözlet írása egy üdvözültnek. (***)

Ének-zene

  • Ének a mennyei városról — karéneklés. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Az Aranyváros pompáját kifejező képeslap készítése színespapír ragasztással, grafikai eszközökkel. Választható megoldás: térbe kihajtható csillag-modell. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten reményt ad a jövőre nézve.
* A sárkány erős, de elveszíti a harcot.

Bevezetés:

A nyolcadik és következő két fejezet arról beszél, mi történik, mikor a könyv hetedik pecsétjét feltörik. Hat angyal trombitál egymás után, s az ítélet egy-egy része kiöntetik a földre.

11. fejezet: a két tanú

A látomásban János egy nádpálcát kap a kezébe, ami mérővesszőként használható. Azt a feladatot kapja, hogy mérje meg Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat. A jeruzsálemi templomot akkor már vagy 25 éve lerombolták a rómaiak. A templom itt jelkép: Isten házát értik alatta, Krisztus gyülekezetét általában, a gyülekezet minden tagi ával (azt is mondhatnánk: a lelki templom). Az oltár a Főpap, az Úr Jézus munkájára utal. Jánosnak tehát meg kell állapítania, mekkora Krisztus gyülekezete, és mennyire fontos az Úr Jézus munkája ebben.

Krisztus hatalmat ad két tanúnak, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak, zsákruhába öltözve. Ezeken a tanúkon Krisztus szolgáit értik, évszázadokon át. Csupán kettő, ami kicsi szám. Így mindig is kevesen lesznek, akik Krisztusról tanúskodnak. De elég a kettő, mert két tanú szavával megáll az igazság (5Móz 19,15), és két ember tanúságtétele igaz (János 8,17). A két tanú prófétálni fog, vagyis Isten igéjét, az evangéliumot fogják hirdetni. És zsákruhában lesznek, ami gyászt, bűnbánatot jelent. Bizonyságtételük tehát bűnbánatra hívó prédikáció lesz, amivel megtérésre szólítják fel a népet.

A két tanút két olajfának és két gyertyatartónak nevezik. Az olajfa a Szentlélek szimbóluma. A Szentlélek tanítja meg őket, hogyan és mit prófétáljanak. A két gyertyatartó a föld Ura előtt áll. A gyertyatartók fényt szórnak szét. Így fogja ez a két tanú is Isten megbízásából az evangéliumot terjeszteni.

Hatalmat kapnak ellenségeik felett, amíg prófétálnak, Illés és Mózes erejével* hirdetik az igét. De amikor bevégzik bizonyságtételüket, a „fenevad” (az antikrisztus megszemélyesítője), hadat indít ellenük, legyőzi és megöli őket. Holttestük ott marad a nagy város utcáin, amit lelki Sodomának és Egyiptomnak neveznek. Az istentelen világot jelképezik ezek a nevek, mely az Úr Jézust is keresztre feszítette, s amely a holttesteket azzal gyalázza meg, hogy el sem temethetik.

Három és fél napig tart ez az állapot (a szent hetes szám fele), s ez alatt ellenségeik örülnek a győzelemnek. Majd Istentől az élet lelke száll a holttestekbe, és feltámadnak. Hatalmas hang hívja fel őket a mennybe ellenségeik szeme láttára. A hívők ítéletnapi feltámadását és mennybemenetelét* írja le itt János.

Rövidesen nagy földrengés támad, ami a föld pusztulásának kezdetét jelenti. A város tizede megsemmisül, sok ember meghal. Az életben maradók pedig megrémülnek, hisz látták az egek Urának hatalmát, s most már értik, hogy elhozza ítéletét a világra.

12. fejezet: a sárkány és az asszony

János különös látomást lát az égen: egy asszonyt, aki a napba öltözött, a lába alatt van a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona. Egyetemesen úgy tekintik az asszonyt, mint a Gyülekezetet*, akit a világ megvet, de Isten megdicsőít. Az asszony várandós, szülési fájdalmakkal, vajúdva kiáltozik. A Gyülekezet századokon át mindig nagy várakozással nézett Krisztus érkezése elé.

János másik jelet is lát az égen: egy tűzvörös sárkányt, melynek hét feje van és tíz szarva, s a hét fején hét diadém. A sárkány a kaotikus, démoni erők megszemélyesítője. Vörös, mert vérszomjas. Félelmetes hatalma a világ felett a hét fejben, tíz szarvban és hét koronában jelenik meg. Farka a csillagok egyharmadát magával sodorja, és a földre veti, tehát az istentől kapott rendben is zavart okoz.

A sárkány a várandós asszony előtt áll, aki épp világra akarja hozni gyermekét. Arra vár, hogy felfalhassa a gyermeket. A sátáni hatalom mindent megtesz, hogy a Messiás eljövetelét megakadályozza. Az asszony fiúgyermeket szül, aki vasvesszővel legelteti majd a népeket*. A gyermek maga az Úr Jézus, aki elragadtatik Istenhez, az Ő trónusához, így kap védelmet.

Az asszony közben a pusztába menekül, ahol Istentől előkészített helye van. Ott táplálékot kap ezerkétszázhatvan napig (közel három és fél év). A Gyülekezetről tehát akkor is gondoskodik Isten, ha szükségképp elszigeteli magát a sátáni támadásokkal szemben.*

János látja, hogy háború tör ki a mennyben. Mihály és angyalai harcra kelnek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kel angyalaival együtt, de hiába. Mihály arkangyal és serege az erősebb, a sátán és angyalai levettetnek a mennyből*. Most lepleződik le igazi arca, ő az, aki a paradicsomban kígyó alakjában kísértette meg Évát, és vitte bűnbe: „az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget”.

Hatalmas angyalkórus dicsőíti Istent, aki megmutatta hatalmát, amit felkentjének, Krisztusnak adott. A sátán most már nem vádolhatja a hívőket Isten előtt, mert Krisztus vére által a keresztyének győztek, s ez megtisztítja őket minden bűnükből. Végül figyelmeztetik a föld és a tenger lakóit, hogy a sátán hatalmának még nincs vége. Mivel tudja, „hogy kevés ideje van”, annál dühödtebben támad.

János egy harmadik látomást lát: A sárkány, a földön találva magát, üldözőbe veszi az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte. Nem hagyja békén a Gyülekezetet, kihasználja azt a rövid idejét, ami még van. De az asszonyon újra segít az Úr, sasszárnyakat ad neki, amivel a pusztába repülhet. A Gyülekezet így kap védelmet a sátán befolyásával Íszemben.

A kígyó azonban nem adja fel, szájából most folyónyi vizet áraszt az asszony után, hogy elsodortassa az árral. Ezúttal a földet adja segítségül az Úr, ami elnyeli a folyót. A sátán még dühödtebb lesz. Hadat indít az asszony utódai ellen, „akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele”. Amíg csak fennáll a világ, kutatni fogja a hívőket, hogy elpusztítsa őket.

Jegyzetek:

Illés és Mózes erejével — Illés egyszer ítéletet mondott Izráel felett, és nem esett az eső három évig (1Kir 17-18). Mózes Egyiptomban Isten parancsára a vizet vérré változtatta, tíz csapáson keresztül hirdette Isten ítéletét (2Móz 7-12).

A feltámadás rendje — Pál így ír erről az 1Thessz 4,16-17-ben: „először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására”.

Gyülekezet — A bármikor is élt összes keresztyén összefoglaló neve.

Vasvesszővel legelteti a népeket — Gondoljunk a Zsoltárok 2,7.9-re: „Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én Fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! …Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!” Vagy gondoljunk az Ézsaiás 9,5-re: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz…” Az Úr Jézusról van szó, neki hatalma van arra, hogy ellenségeit térdre kényszerítse. A fiú születésével kapcsolatban Jézus eljövetelére is gondolnak, mikor az övéi szívébe jön el. Ilyenkor Krisztus „lelki megszületéséről” van szó.

Közel három és fél év a pusztában — Eszünkbe juthat, hogy Illés idejében jó három évig tartott, míg az Úr bezárta az egeket, és nem esett. Így mutatta meg, hogy Ő a hatalmas Isten, és a bálványimádók istenei semmit nem tehetnek ellene. Ebben az eső nélküli időszakban Óbadjáhú barlangokban elrejtve 100 prófétát táplált. (1Kir 17 —18)

A sátán a mennyben — A sátánnak ezek szerint bejárása volt a mennybe. Gondoljunk csak arra, hogy vádolta Jóbot (Jób 1,6-12).

Énekek:

Református énekeskönyv: 11; 46:1; 84:3.6; 97:1-2.6; 151; 165:5; 265; 380:1-7; 390; 395:1; 398; 461
Jertek, énekeljünk: 165; 226; 227
Harangszó: 40:5; 42; 48; 49:5-7; 50:3-4
Dicsérjétek az Urat!: 61; 83; 156
Erőm és énekem az Úr: 30; 31:1; 67:1; 105; 132

Megjegyzések:

A keresztyének üldözése — A Jelenések könyve bátorító irat a gyülekezetek számára, akiket akkor már erőteljes üldözés fenyegetett. Valószínűleg Domitianus császár (81-96) uralkodásának vége felé íródott a könyv. Ő volt az a császár, aki a Római birodalomban először könyörtelenül keresztülvitte a császárkultuszt. Aki a császárt nem nevezte istennek, arra halál várt. „Úr a császár” — ez volta birodalmi hitvallás. Domitianus idejében fejezték be a római Colosseum építését, ahol százezres tömeg nézhette végig, hogy tépik szét az oroszlánok a keresztyéneket, akik énekelve, imádkozva vállalták a halált. A Gyülekezet mégis növekedett és erősödött.

Remény a jövőre nézve — Gondoljunk csak az Úr Jézus ígéretére: „A világon nyomorú­ságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16,33). A hívők tudhatják, hogy az elnyomás után örökre az Úr Jézussal lehetnek. Hála Istennek, az elnyomás és az üldöztetés nem jár mindenkinek az életében halállal. De azért sok hívőnek nem lesz könnyű sorsa. Az ő reményük lehet az Istennel való örök élet.

A sátán elveszti a harcot — A 12. fejezetben a földi gyülekezet, Isten kiválasztott népének harca íratott meg, egész a paradicsomi eseményektől. A harcról és ellenségeskedésről szól a sárkány és a nő magva között, a sátán és Krisztus, valamint az övéi között. Két birodalom vívja a lelki háborút: Krisztus királysága és a sátán birodalma. Ez a harc addig tart, míg Krisztus visszajön. Nagy biztatás Isten gyermekeinek, hogy bármennyire is ül­dözi őket a sátán, nem győzhet, mert Krisztus már megvásárolta őket drága vérén.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem

  • Keresztyénüldözések a keresztyénség első századaiban. Példák az üldözött keresztyének helytállására. (***)

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

  • Hogyan harcolhatunk Isten lelki fegyvereivel a gonoszság, megtévesztés ellen? Egy mai példa írásbeli megfogalmazása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz—Művészettörténet)

  • Dürer: Mihály arkangyal harca a sárkánnyal című metszetének megfigyelése. A harc kifejezésének képi eszközei. A fent kavargásának és a lent nyugalmának ellentéte. (***)
  • A napba öltözött asszony képi megjelenítése különböző grafikai és festői eszközökkel, színespapír ragasztással. Egy különleges, üvegablak hatást keltő technika: színes selyempapírokból készített kép, az ablakra erősítve. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten Báránya mindenható.
* Isten népe együtt lesz majd a mennyben.

Bevezetés:

A negyedik fejezettől arról van szó, ahogy János betekintést nyer a mennybe. Lát ott egy trónt, amin az Atya Isten ül. A trón körül 24 má­sik trón áll, amin 24 vén ül, talpig fehérbe öltözve, arany koronával fejükön. Négy élőlényt is lát, akik szüntelenül ezt mondják: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!” A vének pedig leteszik koronájukat a trónon ülő Isten elé, és leborulva imádják Őt.

5. fejezet: a lepecsételt könyv és a Bárány

A trónuson ülő jobb kezében* egy könyv van, mindkét oldalán teleírva, hét pecséttel lepecsételve. Hogy mi van benne, egyedül Ő ismeri. A könyv le van zárva, és egyetlen ember sem nyithatja ki. A hét pecsétet* fel kell törni ahhoz, hogy a könyvet ki lehessen nyitni. De ki az, aki képes lenne kinyitni?

Egy erős angyal hatalmas hangon kérdi: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?”

És sem a mennyben (angyalok), sem a földön (emberek), sem a föld alatt (halottak) nem tudja senki felnyitni a könyvet. János érzi a veszteség súlyát, és sírva fakad.

„Ne sírj!” — fordul hozzá akkor egy vén. — A júdabeli oroszlán, Dávid utóda* győzött, és felnyitja a könyvet.

Jézus Krisztusra gondol. Egyedül Ő méltó arra, hogy a könyv pecsétjeit feltörje. Neki van hatalma arra, hogy a világra váró ítéletet kimondja és elvégezze.

Krisztus ezután úgy jelenik meg mégis, mint Bárány, aki megöletett, mint páskabárány, vagy bármely más áldozati bárány (3/ő. Ézs 53,7: „Mint a bárány, ha vágóhidra viszik”). Hét szarva van, és hét szeme. A szarv a Bibliában mindig a hatalom és uralom jelképe. Így Krisztusé minden hatalom mennyen és földön. Övé minden bölcsesség és ismeret. A hét szem pedig „Isten hét lelkét” jelenti, a Szentlelket, akin keresztül Krisztus munkálkodik.

A négy élőlény és a 24 vén leborulnak a Bárány előtt, hogy tiszteletüket kimutassák. Mindegyiknél hárfa, amivel éneküket kísérik, és aranycsésze, tele füstölőszerrel (ahogy a pap a templomban illatáldozatot mutat be) — „a szentek imádságai ezek” (Isten gyermekeié; vö. Zsolt 141,2). János azt is hallja, ahogy bekapcsolódik az énekbe sok milliárd angyal, akik a trón körül állnak.

„Méltó a megöletett Bárány,

hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”

Aztán hallja, ahogy minden teremtmény dicséri Istent és a Bárányt, a négy élőlény pedig kimondja az „Ámen”-t.

7. fejezet: a megszámlálhatatlan sokaság

A hetedik fejezet első nyolc verse szerint angyalok jelölik meg pecséttel a homlokukon Isten szolgáit (az Istenhez tartozás látható jele; vö. Ez 9,4). Számuk 144.000 (jelképes szám, ami teljességre utal: 12x12x1000), Izráel törzseiből. (Dán törzse hiányzik, feltehetően bálványimádása miatt.) Az elpecsételtekhez azonban Ábrahám lelki gyermekei is hozzátartoznak, erről adnak hírt a következő versek.

János megszámlálhatatlan tömeget lát „minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből”. A pogányok közül elhívott keresztyének is ott vannak tehát. Ott állnak a Bárány előtt fehér ruhában (az igazságosság és szentség színe), pálmaágakkal* a kezükben (az örömteli győzelem jelképe).

Hangosan kiáltják: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!”.

Az angyalok mind ott állnak a trón körül, a vének és a négy élőlény körül. Leborulva dicsőítik Istent.

Valaki a vének közül azzal a kérdéssel fordul oda Jánoshoz, hogy kik azok, akik ott állnak fehér ruháikban? János nem tudja, a vénnek kell elmondania.

Ők azok a hívők, „akik a nagy nyomorúságból jöttek”. Ez vár rájuk a földön, hisz csatát kell vívniuk az Úr Jézusba vetett hitükért (ami vértanúsággal fenyeget). „Megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.” A hosszú fehér ruha azt a szentséget jelképezi, amit Krisztus által szereztek. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől (lJn 1,7).

Isten iránti hálából állnak a trónja előtt, és szolgálnak neki templomában (a mennyben). „A trónuson ülő velük lakik”, tehát védelme alatt vannak. Nem éri őket több szenvedés: sem éhség, sem szomjúság, sem égető nap, sem hőség (vö. Jel 21,4). Mert a Bárány „legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és az Isten letöröl szemükről minden könnyet”. Mint hű Pásztor, gondoskodik nyájáról, s megadja, hogy élvezhessék szabadulásukat (lásd Zsolt 23).

Kiegészítés:

A hatodik fejezetben arról van szó, hogyan nyitják fel az első hat pecsétet, a nyolcadik fejezettől pedig a hetedik pecsét felnyitásáról olvashatunk. Minden alkalommal, mikor egy pecsétet feltörnek, a világra egy újabb ítélet jön el. Ennek értelmezése még nehéz és túl bonyolult lenne a gyerekeknek.

Jegyzetek:

Jobb kéz — Isten a könyvet jobb kezében tartja, ami azt jelzi, mennyire fontos a tartalma.

Oroszlán, Dávid utóda — Jézus itt az Oroszlán címet azért kapja, mert van hatalma és ereje arra, hogy feltörje a pecséteket. Ő a Fiú, akit Jákóbon keresztül Isten Júdának megígért (1Móz 49,8-10); Isai, Dávid utóda (Ézs 11,1.10).

Pálmaágak — A sátoros ünnep boldog hét napja alatt is többek között pálmaágakat használtak; vö. 3Móz 23,40.

Énekek:

Református énekeskönyv: 23:1; 33:5-6; 47:1-2; 99:1-8; 152; 162:1.4; 165:1-3; 196; 251:1.7-8; 252:1-2; 266:1.4; 380:1-7; 459; 468; 488
Jertek, énekeljünk• 75:1; 87; 89; 144; 147; 153; 243; 251:1
Harangszó: 40:1-3; 41; 50;52
Dicsérjétek az Urat!: 7; 28;32;42;53; 158
Erőm és énekem az Úr: 15;50;55;57:3; 79; 85; 113

Megjegyzések:

A hatalmas Bárány — Jó, ha úgy írjuk le Istent a gyermekeknek, mint Hatalmast, gyülekezetének a Királyát. Mikor itta földön járt, királysága még rejtve volt. A Jelenések könyvében úgy jelenik meg előttünk, mint a nagy Király. Így fogja majd az egész világ látni, és uralmát elismerni.

A nagy aratás — A megszámlálhatatlan sokaság, amit János látott, a hívők nagy tömege. Évszázadokon keresztül gyűjti Krisztus a gyülekezetét. A mennyben a hívők mindörökké Őt fogják dicsőíteni és imádni. Figyeljünk azokra a jelekre, amelyeket viselnek.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

  • A hatalomgyakorlás jellemzői régen és ma. Az emberi és az isteni hatalom különbségei. (***)

Ének-zene

  • „Szent vagy, szent vagy, szent vagy” — dicsőítő egyházi ének a 19. századból. (***)

Vizuális kultúra (Rajz—Művészettörténet) / Magyar nyelv és irodalom

  • Jelképek és jelentéseik a Jelenések könyvében. (***)
  • Pecsétnyomó tervezése és készítése a Jelenések könyvéből megismert motívumokkal. Krumpli- vagy radírnyomat. (***)
  • A nyomatok felhasználásával és írott igékkel könyvjelzők készítése. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jézus az első és az utolsó — ami életünkben is.
* Az Úr Jézus ismeri a gyülekezeteket.

Bevezetés:

A Jelenések könyvét Kr. u. 90-95 között írta János. Olyan időben íródott a könyv, amikor a keresztyének üldözése javában folyt, János is ennek lett áldozata. A könyv két fő részből áll:
a hét gyülekezetnek írt levelekből (2-3 fejezet) és a jelenésekből (4-22 fejezet). Az első fejezet bevezetőként is értelmezhető, amiben János leírja, hogyan kapta a kinyilatkoztatást.

A Jelenések könyve igazából egy vigasztaló könyv a nehéz időkben élő keresztyének számára. Vigasztaló abban az értelemben, hogy a történelem irányítását is Isten tartja a kezében, egészen a végéig.

Történet:

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása van megírva ebben a könyvben, mindarról, aminek hamarosan meg kell történnie. Angyala által üzent az Úr Jánosnak, aki most bizonyságot tesz arról, amit látott és hallott.

A hét ázsiai gyülekezetnek írja mindezeket, őket köszönti a trónuson ülő Atya, a hét lélek és Jézus Krisztus, a hű tanú nevében, aki eljön a felhőkön, és mindenki meglátja Őt. „Én vagyok az Alfa és az Ómega*, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”

János Patmosz* szigetén tartózkodott, mert száműzték hazájából a Jézusról való bizony­ságtétele miatt, ami akkor tiltott volt. Az Úr napján — az Úr Jézus feltámadásának napján, amit mi vasárnapnak nevezünk — János elragadtatott lélekben. Háta mögött hatalmas hangot hallott, mintha trombitáltak volna. Azt mondta neki a hang, hogy mindent, amit lát, írjon le egy könyvbe, és küldje el Ázsia hét gyülekezetének (a mai Törökország területe): Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.

János megfordult, mert látni akarta, hogy ki mondja mindezt. Hét arany gyertyatartót látott. A gyertyatartók a keresztyén gyülekezeteket jelképezik. Hogy aranyból vannak, azt mutatják, mennyire értékesek és drágák Krisztus szemében.

A gyertyatartók között állt valaki, aki Jézusra hasonlított. Ez azt jelenti, hogy Krisztus minden gyülekezetében jelen van. A jelenés leírása emlékeztet arra, amit Dániel is látott (Dán 10,5-6). Talpig érő palástban volt, amilyet a papok hordtak a templomban, mellén aranyövvel volt körülövezve, akár egy pap, bár az ő övük nem aranyból készült. Krisztus mint főpap áldozta fel magát az övéiért. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú. Dániel próféta is úgy látta Istent, mint egy aggastyánt (Dániel 7,9). Szeme fénylett, akár a tűz, tehát mindent lát és tud. Ellenségei számára pillantása rémisztő.

Lába hasonló volta kemencében izzó aranyérchez, ami Krisztus mindenhatóságát mutatja. Hangja olyan volt, minta nagy vizek zúgása. Így evangéliuma is olyan, hogy mindenki hallhatja.

Jobb kezében hét aranycsillagot tartott, amik a hét gyülekezet vezetőit jelképezték (lásd 20. vers).

Szájából kétélű éles kard jött ki: szava megítél minden embert. Tekintete olyan volt, mint mikor a nap teljes erejével fénylik. Amikor János meglátta, lába elé esett, mint egy halott. Jézus bátorítólag szólt hozzá: Nem kell, hogy megrémüljön tőle, hiszen Ő Jézus, az első és az utolsó, aki halott volt, de íme, örökké él. Legyőzte a halált, hatalma van felette.

Jánosnak le kell írnia látomását, s amit az Úr a hét gyülekezetről fog kijelenteni. A hét levél külön a hét gyülekezethez íródott, de az üzenet az egész egyháznak szól mind a mai napig.

Első levél: az efezusi* gyülekezethez

A gyülekezet „angyalának” van címezve a levél, a gyülekezet vezetőjének, de igazából az egész gyülekezetnek szól. (Ez mind a hét levélben így ismétlődik.)

Krisztustól származik az üzenet, „aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár”. A „csillagok” a gyülekezetek vezetőit (elöljáróit), a „gyertyatartók” a gyülekezeteket jelentik. Krisztus ismeri az efezusi gyülekezetet, tud cselekedeteikről, fáradozásaikról és kitartásukról. Tudja azt is, hogy próbára tették az álapostolokat, és hazugnak találták őket. Sok utazó prédikátor volt abban az időben, akik az Úr Jézusra hivatkozva vezettek félre másokat. Tudja, hogy terhet visel a gyülekezet Jézus nevéért, és nem fáradtak meg.

De sajnos az efezusi keresztyének elhagyták az első szeretetet.

Vagyis, már nem égnek az Úr Jézus iránti szeretetben, mint az elején. Ami azért veszélyes, mert így nyitva áll az ajtó a bűn és a világ felé. El kell gondolkodniuk, milyen mélyre is estek, s meg kell térniük újra. Ám ha ezt nem teszik, elmegy hozzájuk az Úr Jézus, és kimozdítja gyertyatartójukat a helyéből. Vagyis véget vet a gyülekezetnek.

Az viszont jó, hogy gyűlölik a nikolaiták cselekedeteit, amit Krisztus is gyűlöl. A nikolaiták keresztyénnek nevezték magukat, de valójában nem voltak azok, mert azt állították, hogy keresztyénként is nyugodtan részt vehetnek a pogány bálványáldozatokon, sőt az sem gond, ha egy keresztyén erkölcstelen életet él.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” Vagyis figyeljünk jól arra, amit a Szent Lélek mondani akar nekünk. Aki győz, vagyis megtartja hitét a bűn elleni harcban, és a világ megtévesztéseivel szemben, az különleges ígéretet kap: az Úr Jézus enni ad neki az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van. Persze nem szó szerint kell értenünk ezt a képet. Az élet fája a paradicsomban állt. Ádám, miután vétkezett, már nem ehetett róla. Az élet fájával Jézus magára utal. Tehát aki állhatatos marad a hitben, az élvezheti a hit gyümölcseit, amit Krisztus teljes munkája végzett.

Második levél: a szmirnai* gyülekezethez

Az Úr Jézus itt úgy nevezi magát, mint „az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt”. Első, vagyis örökkévaló és változhatatlan. Utolsó, vagyis minden ember életében az Övé az utolsó szó.

Krisztus mindent tud a gyülekezetről. Tud nyomorúságukról és szegénységükről, de arról is, hogy lelkileg mennyire gazdagok. Ellenségeik káromolják őket, de vádjaik hamisak. Zsidónak nevezik magukat, pedig valójában a sátán zsinagógája, még ha Isten gyülekezetének adják is ki magukat. Az igazi gyülekezetre nehéz sors vár, mert börtön fenyegeti őket a hitük miatt. Próbatétel ez, ami nem fog sokáig tartani, jelképesen: csak „tíz napig”.

„Légy hű, és neked adom az élet koronáját.” Az élet koronája az örök életet jelenti. „Aki győz, annak nem árt a második halál.” Meg fognak ugyan halni (első halál), azonban mindörökké az Úr Jézussal élhetnek együtt, és nem a kárhozatra jutnak, minta hitetlenek (második halál).

Harmadik levél: a pergamoni* gyülekezethez

Jézus Krisztus, akinél a kétélű éles kard van, mindenkit igazságosan ítél. Ő tudja, hogy ahol a pergamoni gyülekezet él, ott van a sátán trónusa is. Pergamon városa egy nagy bálványimádó város. Dicsérendő, hogy a gyülekezet még mindig ragaszkodik az Úr nevéhez. Nem tagadták meg a hitüket még akkor sem, amikor Antipászt, Krisztus igaz tanúját meggyilkolták.

Mégis van valami kivetnivaló a gyülekezetben, mert egyesek nikolaita tanokat követnek. Róluk már volt szó az efezusi gyülekezettel kapcsolatban. Szerintük a lélek a legfontosabb, ezért nem számít, hogy mit csinálsz a testtel. Bálámot látjuk példaként, aki az izráelitákat bűnbe vezette (lásd 4Móz 25 és 31,16).

Krisztus gyűlöli a nikolaiták tanítását. Ezért akarja, hogy figyelmeztessék azokat a gyülekezeti tagokat, akik bűnösek ebben, s tagadják ki a gyülekezetből, ha nem térnek meg. Különben gyorsan beavatkozik és megbünteti őket.

Aki győz, az ehet majd az elrejtett mannából. A manna volt az az étel, amit az izráeliták a pusztában kaptak minden nap az Úrtól (lásd 2Móz 16). A mennyei manna pedig maga az Úr Jézus. Ő magát az Isten kenyerének nevezi, amely a mennyből száll le, és életet ad a világnak (Jn 6,31-33). Most Ő még elrejtett, a mennyben van, de hamarosan újból eljön a mennyből. A győztesek tehát rajta keresztül részesülnek az örök életben.

Kapnak a győztesek egy fehér kövecskét is, amire az új nevük lesz felírva. Ez a korabeli bírósági szokásokkal áll összefüggésben. Ha valakit felmentettek, akkor kapott egy fehér követ, rajta a nevével, ami a felmentést jelképezte. Bármikor felmutathatta, mint bizonyítékot. A hit győztese is felmentést kap bűnei alól, Jézus Krisztus menti fel, örök érvényűen. Az új név azt jelenti, hogy új, bűntelen teremtményként állhat meg előtte.

Negyedik levél: a thiatirai* gyülekezethez

A levélben kereken kimondja, hogy ki üzen a gyülekezetnek: Isten Fia. A szeme olyan, minta tűz lángja. Tud és lát mindent. Ellenségei számára a pillantása félelmetes. Lába hasonló az aranyérchez, ami a mindenhatóságát jelképezi.

Ismeri a gyülekezetet minden vonatkozásban: cselekedeteit, szeretetét, hitét, szolgálatait. Tudja, hogy kitartó a jó cselekvésében. Mégis panasza van a gyülekezetre. Egy nőt említ, Jezábel néven, Áháb felesége után, aki Tíruszból magával hozta Baál bálványimádatát (lásd 1Kir 16,31; 21,25-26). A csábító igazi nevét nem tudjuk meg, de a gyülekezet biztos azonnal ráismer, hisz prófétanőnek nevezi magát.

Érthetetlen, hogyan hirdetheti még mindig a gyülekezetben veszedelmes tanait. Újra a nikolaiták tanítása jön elő: a paráználkodás megengedett, a bálványáldozati hús fogyasztása sem bűnös. Krisztus adott számára időt, hogy megtérjen, de nem tette meg. Ezért beteggé teszi az Úr, követőivel együtt, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy Ő a szívek és vesék vizsgálója, aki megbünteti a gonoszt, de megjutalmazza a jót.

Akik Thiatirában nem szennyezték be magukat ilyen tanokkal, azokra Krisztus nem vet újabb terhet (újabb szabályokat), csak azt, hogy ragaszkodjanak igéjéhez, amíg Ő visszajön. Aki győz, annak Krisztus hatalmat ad a pogányokon. Együtt fogják ítélni a hitetleneket és az engedetleneket. A vasves sző, amivel a Pásztor majd legelteti őket, az ítélet keménységét jelképezi. Krisztusra itt olyan utalást találunk, hogy Ő a Hajnalcsillag, a fény forrása. Mindenki, aki megmarad benne, a Szentlélektől nyer világosságot.

Ötödik leve7: a szárdiszi* gyülekezethez

Itt Jézus úgy utal magára, mint „akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van”. Isten hét lelke alatta Szentlélek teljességét érti. (A hét a teljes, a tökéletes száma.) Krisztus a Szentlélek által uralkodik. A hét csillag pedig a hét gyülekezet hét elöljáróját jelenti, akiknek Krisztus a vezetője. Ő mindent tud a cselekedeteikről, amik nem jók, mert a gyülekezetnek az a neve: „élsz, pedig halott vagy”. (Gondoljunk csak a „névleges keresztyén” kifejezésre, amit azokra értünk, akik keresztyénnek állítják be magukat, pedig valójában nem azok.) A gyülekezet hasonlít Krisztus hű gyülekezetére, de a valóságban nem szereti Krisztust. Hiányzik belőle az igazi lelki élet.

Az Úr Jézus azt mondja, ébredjenek fel, hogy a bűnnek ellen tudjanak állni, és megtérjenek. Különben eljön az Úr, mint a tolvaj, és nem tudhatják, melyik órában jön el. Szerencsére azonban vannak még páran, akik nem szennyezték be a ruhájukat, akik Isten és az emberek előtt szentül élnek.

Aki győz, és kitart a hitben, azt fehér ruhába öltöztetik, és neve megmarad az élet könyvében. Olyan ez a könyv, mint a városok vagy falvak lakossági nyilvántartása. Így írják be a nevét minden igaz hívőnek ebbe a könyvbe, és az Úr Jézus vallást tesz majd róluk az Atya és az angyalok előtt.

Hatodik levél: a filadelfiai* gyülekezethez

Az Úr Jézus itt a Szent és Igaz, akinél Dávid kulcsa van: „amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki”. Egy ézsaiási próféciára kell gondolnunk (Ézs 22,22), amiben az Úr azt mondja, hogy Dávid palotájának kulcsát Eljákimnak, Hilkijjá fiának, az új kincstárnoknak fogja adni. A királyi kincstár kulcsáról van szó, amit egyedül a kincstárnok használhatott. Így kapta meg Krisztus is az Atyától a hatalmat arra, hogy az Ő királyságának

bejáratát megnyissa, illetve bezárja. A filadelfiai gyülekezet előtt megnyitotta az Evangélium ajtaját. A Szentlélek ugyanígy meg tudja nyitni az emberek szívét, hogy befogadhassák az Evangélium üzenetét. És senki nem zárhatja be ezeket, senki nem akadályozhatja meg, hogy higgyenek az Evangéliumban. A gyülekezet nem túl erős, de megőrizte és megtartotta Krisztus beszédét. Nem tagadta meg Krisztus nevét sem a nehéz időkben.

Filadelfiában vannak zsidók, akik a sátán zsinagógájaként neveztetnek, mert bár Isten gyülekezetének adják ki magukat, nem azok. Az Úr Jézus azonban megígéri, hogy néhányan közülük megismerhessék az igaz hitet. Ők eljönnek majd, és megalázva magukat leborulnak a gyülekezet vezetőjének lába elé.

Megtartotta a gyülekezet az állhatatosságra intő beszédet, ezért Krisztus is megtartja őket a kísértés (üldöztetés) órájában, mely el fog jönni az egész világra. Az Úr Jézus megígéri, hogy hamarosan eljön, addig őrizzék meg az Evangéliumot. Aki győz, az Isten templomában lehet egy oszlop, az új Jeruzsálemben. Jakabot, Pétert és Jánost is a gyülekezet oszlopainak nevezték a Gal 2,9 szerint. Az ilyen oszlopok tartják Krisztus gyülekezetének épületét. Krisztus felírja rájuk Isten nevét, az új Jeruzsálem nevét és az Ő új nevét, ami azt jelenti, hogy minden hívő az új Jeruzsálem lakója lesz.

Hetedik levél: a laodiceai gyülekezethez

Jézus az „Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete”. Az Ámen azt jelenti: igaz, úgy legyen. Krisztus hű az ígéreteiben, számíthatunk rá. Ő mindenek Teremtője és Fenntartója, a gyülekezeteké is. A laodiceai gyülekezet Krisztusnál úgy van számon tartva, mint se nem hideg, se nem forró, hanem langyos. Közömbösek az istentisztelet iránt, ami megbocsáthatatlan. Mivel a gyülekezet ilyen langyos, Krisztus kiköpi a szájából, ahogy a langyos vizet szokták kiköpni.

Mi az oka ennek? A gyülekezet gazdagnak tartja magát, földi és lelki javakban egyaránt, tehát önelégült. Nem ismerik be, hogy nyomorultak és szánalmasak, vakok és mezítelenek, akik segítségre szorulnak. Krisztus tanácsot ad nekik. Vegyenek tűzben tisztított aranyat. Az arany mindig értékes marad. Így tartja meg Krisztus és királysága is az értékét. Így lesz a gyülekezet igazán gazdag. Vegyenek fehér ruhát. Vagyis lelki mezítelenségüket fedjék be Krisztus igazságának és szentségének ruhájával. S vegyenek gyógyírt, hogy bekenve szemüket láthassanak az evangélium világosságában.

Krisztus szereti a gyülekezetet, ezért feddi meg, mint ahogy egy apa is megfeddi gyermekét. Azért teszi ezt, hogy a gyülekezet megtérjen. Ő az ajtó előtt áll (a szív ajtaja előtt), és zörget, ha valaki meghallja a hangját, és kinyitja neki az ajtót, akkor vele vacsorál, és az is Ővele. A közös étkezés a barátságot fejezte ki, Krisztus tehát barátjává válik annak, aki a szívébe beengedi Őt. Aki győz, annak megadja, hogy vele együtt üljön a trónusán, vagyis részese legyen az uralmának.

Jegyzetek:

Alfa és Ómega — Az alfa a görög ábécé első betűje, az ómega pedig az utolsó betű.

Patmosz — Egy hegyes és sziklás sziget az Égei-tengeren. Körülbelül 50 négyzetkilométer nagyságú, és 60 km-re fekszik Kis-Ázsia nyugati partjaitól, hajóval egy napi út Efezusból. A rómaiak oda küldték a száműzötteket, mikor még lakatlan volt.

Efezus — Ázsia római provinciájának első számú városa. Pál két évig maradt itt harmadik missziói útja során. Számukra írta az Efezusi levelet. János apostol élete utolsó éveiben ebben a gyülekezetben szolgált. Az óvárosból kiterjedt romokat tártak fel.

Szmirna — A mai Izmir, a legfontosabb kikötő Törökország nyugati partján. Kr. u. 155-ben itt égették meg máglyán az idős Polycarpuszt, aki visszautasította, hogy megtagadja Krisztust.

Pergamon — A város romjai az Akropoliszon nyugszanak, magasan a modern város, Bergama fölött. Innen indult el a hivatalos császárimádat, rengeteg templom és oltár állt itt Zeusznak és Athénének szentelve. Asclepiusz templomában orvostudományt oktattak. Sok pergament is gyártottak itt.

Thiatira — Kereskedelmi centrum, ami a keleti út mellett feküdt. Az ókori városból semmi nem maradt fenn. A város valószínűleg fazekasárut gyártott. Ezenfelül itt készítették a méregdrága ruhákhoz bíborcsigákból a festéket. Lídia thiatirai bíborárus volt, Pál Filippiben találkozott vele (ApCsel 16,14).

Szárdisz — Lidia fővárosa Kis-Ázsiában. Egykor Krőzus, a legendásan gazdag király székvárosa volt.

Filadelfia — Egy széles völgy peremén álló kisváros, ami jó földdel rendelkezett. A város neve „testvérszeretet”-et jelent.

Laodicea — Egy prosperáló város közel Kolosséhoz. A levél rámutat néhány tényezőre, ami felvirágoztatta: szép gyapjú, gyógyír.

358-359

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4-7; 25:4.7; 139:1-14; 152; 178; 180; 196; 200; 233; 380:1-7; 457; 465
Jertek, énekeljünk: 97; 99; 147; 156; 195; 228
Harangszó: 41; 47; 48; 50
Dicsérjétek az Urat!: 32; 34; 56; 58; 60; 61; 87; 93
Erőm és énekem az Úr: 31; 41; 79:1; 121; 139; 141

Megjegyzések:

Jézus az Első és az Utolsó — Ez a látomás lényege. Jézus Krisztusnak ez az ismert leírása azt jelenti, hogy Őt illet minden tisztelet, és Övé minden hatalom, ami az Atya Istent is megilleti. Ő a kezdet és a vég, minden tőle származik. A mi életünkben, mint mindenki máséban is, Övé az első és utolsó szó.

Az Úr Jézus ismeri a gyülekezeteket — Minden levélben azt látjuk, hogy Jézus pontosan tudja, mi történik a gyülekezetekben. Ez ma is így van. Vajon a mi gyülekezetünket milyennek látja? Fel kell-e hívnia a figyelmünket, hogy álszentek, szélhámosok vannak köztünk, vagy hogy túl nagy teret engedünk a világnak, netán langyosak vagyunk a hitünkben?
Minden gyülekezet számára igaz, hogy hűnek kell maradnunk az Úrhoz, ki kell tartanunk mellette. A hűségeseknek és győzteseknek adott ígéreteket olvashatjuk a hét levélben.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

  • Csoport-önismeret: a csoport értékelése, jellemzése különböző szempontok alapján. Gyenge és erős vonások. Miben és hogyan kell erősíteni? (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Betűgrafika tervezése az alfa és ómega betűivel. A betűgrafika és/vagy a gyertyatartó-motívum felhasználásával igés kártyák készítése. Javasolt technikák: rajz, színespapír kivágás, krumpli- vagy radírnyomat. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

  • A világosságban járni igaz utat jelent és biztonságot.
  • Isten és embertársaink szeretete legyen valóságos.

Bevezetés:

János apostol, Jakab testvére, már elég idős volt, mikor ezeket a leveleket írta. Valószínűleg Efezusban íródtak Kr. u. 85 és 96 között. Szintén János írta János evangéliumát és a Jelenések könyvét. A „szeretet apostolának” is szokták őt nevezni, mert leveleiben olyan nagy hangsúlyt fektet a szeretetre. De nevezhetnénk a „világosság írójának” is, olyan sokszor foglalkozik vele. Már evangéliuma első fejezetében megjelenik.

János öregségében is jól emlékszik a Messiással, Krisztussal való első találkozásukra (Jn 1,35-42). Megragadta őt a felülről kapott Világosság.

Első levél:

János ebben a levélben olyan témákról ír, mint a szeretet, megbocsátás, testvériség, a bűn fölötti diadal, szilárd hit, tisztaság és örök élet. Azért teszi ezt, hogy lelki gyermekeit megerősítse hitükben.

Első fejezet

Krisztus az élő Ige, a világ kezdetétől fogva. Benne jelent meg az élet (vö. Jn 1,1-4). János maga látta és érintette Őt, s azért írja a levelet, hogy nekünk is közösségünk lehessen az Atyával, és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal.

Isten világosság, nincs benne semmi sötétség. Nem lehet vele közösségünk, ha közben sötétségben járunk. De ha a világosságban járunk, közösségünk van vele, s Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől.

Magunkat is megtévesztjük, és hazuggá tesszük Őt, ha azt mondjuk, nem vagyunk bűnösök*. De ha megvalljuk bűneinket, Ő megbocsát, és megtisztít minket minden gonosztól.

Második fejezet

János az olvasóit „gyermekeim”-nek nevezi, ami különösen nagy szeretetre és törődésre vall. Azért ír, hogy ne vétkezzünk. Ha mégis megtörténik, Jézus Krisztusban bízhatunk, aki áldozatával kiengesztelte az Atyát vétkeinkért.

Az mondhatja, hogy ismeri Őt, aki megtartja parancsolatait. Az ilyen emberben lett igazán teljessé az Isten szeretete. Aki azt mondja, ismeri Őt, de parancsolatait nem tartja meg, hazug ember, akiben nincs meg az igazság. Aki úgy gondolja, Őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, mint Ő. Régi parancsolat ez, nem János találta ki. Új parancsolat mégis, „az igazi világosság”. A világosságot pedig a testvérszeretet mutatja meg, mert a gyűlölet maga a sötétség.

János keresztyén olvasói lelkére köti — legyenek gyermekek, apák, ifjak —, hogy ne szeressék a világot, se azt, ami a világban van. Mindez a test és a szem kívánsága, az élettel való kérkedés, ami a világ kívánságával együtt elmúlik. „De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”

Itt az utolsó óra, a kegyelmi idő, amikor még dönthetünk örök életről vagy örök kárhozatról. Utolsó időkre utal az antikrisztusi jelenlét, méghozzá „sok antikrisztus”, akik „közülünk indultak el, de nem voltak közülünk valók”. Akik tagadják, hogy Jézus a Krisztus. Az antikrisztus úgy állítja be magát, mintha embereket mentene meg, de igazából tévtanító, és csak tisztátalanságba visz. Amit tehát „kezdettől fogva hallottatok, az maradjon meg bennetek… akkor megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában.” Minderre pedig az „Ő kenete”, a Szentlélek tanít meg minket (vö. Jn 14,26).

Harmadik fejezet

Milyen nagy szeretet az az Atya részéről, hogy gyermekei lehetünk! Hát még ha nyilvánvalóvá válik, hogy hozzá hasonlóak leszünk, és olyannak fogjuk Őt látni, amilyen valójában. Aki bízik ebben, az megtisztítja magát, mint ahogy Ő is tiszta.

Aki bűnt cselekszik, törvényszegést követ el, ördögi hatásnak enged. Isten Fia pedig azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és az ördög munkáit lerontsa. Aki az Istentől született, az nem cselekszik bűnt, mert az Ő magja van benne. Erről ismerhetők meg Isten és az ördög gyermekei: „aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét”. Mert kezdettől szóló üzenet, hogy szeressük egymást. Nem úgy, mint Káin, aki meggyilkolta a testvérét.

A szeretet az, hogy Krisztus az életét adta értünk, mi is tartozunk hát azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek van miből adni, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, abban hogyan lehetne Isten szeretete? Ne szóval szeressünk hát, „hanem cselekedettel és valóságosan”. Így nyugodt szívvel szólhatunk hozzá, s megmaradhatunk Őbenne, ahogyan Ő is bennünk, Szentlelke által.

Negyedik fejezet

Meg kell hát vizsgálnunk a lelkeket, hogy Istentől valók, vagy az antikrisztustól. „Amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van.” János azokhoz szól, akik Isten szerint élnek, s akikre azok fognak hallgatni, akik ismerik Istent. A világ azokra hallgat, akik a világ szerint élnek és beszélnek. A győzelem viszont az Istené.

A szeretet Istentől van. Aki szeret, az ismeri Istent. Aki nem szeret, az nem ismerte meg az Istent, „mert Isten szeretet” Ő Fiát küldte el a világba, hogy éljünk általa. Ez az igazi szeretet, amivel odaadta Őt a bűneinkért, s nem az, ahogy mi szeretjük Istent Ha pedig minket így szeretett Isten, mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.

„Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben. …Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.” Bizalommal tekinthetünk hát az ítélet napja felé, hiszen „a szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet”. Mi azért tudunk szeretni; „mert Ő előbb szeretett minket”. Aki tehát szereti Istent, szeretnie kell a testvérét is.

Ötödik fejezet

Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született. Ezzel a hittel le tudja győzni a világot, meg tudja tartani Isten parancsait, szeretni tudja testvéreit. Jézus Krisztus víz és vér (keresztsége és kereszthalála) által jött el; s a Lélek tesz róla bizonyságot, az Igazság Lelke. Isten bizonyságtétele nagyobb az emberek bizonyságtételénél, mert Ő a Fiáról tesz bizonyságot. Aki tehát nem hisz Istennek, az „hazuggá teszi Őt”. Isten bizonysága az örök élet, amit Fiában ad nekünk. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”

Az Isten Fia iránti bizalmunk azt jelenti, hogy ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket, s akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk Tőle. A vétkező testvérekért pedig könyörögjünk, és életet ad annak az Úr, aki nem halálos bűnt követett el.

János a levele végén összegez: tudjuk, hogy Isten gyermeke nem vétkezik, vigyáz magára, mert a világ a gonosz hatalmában van. De azt is tudjuk, Isten Fia tesz képessé, hogy Őt felismerve megmaradjunk benne, aki „az igaz Isten és az örök élet”.

Második levél:

János ezt a levelet vagy egy keresztyén nőismerősének írta, vagy egy gyülekezetnek, amit így szólított meg: „a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek”. A második a valószínűbb. Presbiternek nevezi magát, ahogy ezt apostolok gyakran tették. János az efezusi gyülekezetben szolgált presbiterként Ebben a levelében is nagy hangsúlyt fektet a testvéri szeretetre, ami mindig is Isten parancsolata volt!

Majd megint a sok megtévesztővel foglalkozik, akik tagadják, hogy Jézus Krisztus testben (ember képében) jött el. A hitető maga az antikrisztus. Ezért vigyázzanak magukra, nehogy elveszítsék mindazt, amit munkájukkal eddig elértek. Aki nem marad meg Krisztus tanításában, abban nincs ott az Isten.

Ha valaki nem ezzel a tanítással érkezik hozzájuk, be se fogadják, ne is köszöntsék, különben közösséget vállalnak gonosz cselekedeteivel. (Főként különböző szekták tagjaira gondoljunk!) Végül elmondja az apostol, mennyi mondanivalója van még, de nem írja le, mert reméli, hogy eljut hozzájuk, és személyesen oszthatja meg ezeket. Akkor lesz igazán boldog.

Harmadik levél:

János, a presbiter, egy bizonyos Gájusznak írja ezt a levelet, akit igazán szeret. Reméli, hogy minden rendben van vele, az egészségével is. Hogy a lelke rendben van, azt tudja az apostol.

Azt is leírja, mennyire boldog volt, mikor több testvértől is hallotta, hogy Gájusz az igazságban jár. Nem ismer nagyobb örömöt annál, mint mikor hallja, hogy a gyermekei ragaszkodnak az igazsághoz. János tudja, hogy Gájusz hűségesen bánik a testvérekkel, még az idegenekkel is, akik erről bizonyságot tettek. Jól teszi, ha segíti azokat, akik Krisztus nevéért vannak úton, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól.

János írt a gyülekezetnek, de Diotrefész, aki köztük elsőségre vágyik, nem fogadta ezt el. Ezért ha János ellátogat a gyülekezetbe, emlékeztetni fogja őt tettei súlyára. Gonosz szavakkal rágalmaz, nem fogadja be a testvéreket, és másokat is megakadályoz ebben.

János figyelmezteti Gájuszt, hogy ne a rosszat kövesse, hanem a jót. Ez való Istentől. Demetrioszról eddig csak jó dolgokat hallott, maga is jó véleménnyel van róla.

Rövid levelét azzal fejezi be János, hogy hamarosan személyesen is meglátogatja majd Gájuszt. Addig is békességet kíván neki.

Jegyzet:

Nem vagyunk bűnösök — Valószínűleg itt János a kor gnosztikus tévtanaira utalt. A gnosztikusok azt tanították, hogy a „gnosis” (ismeret) különböző fázisain keresztül végül el lehet jutni a bűn nélküli élethez.

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:5; 25:2.4; 27:1; 80:1.3.11; 164; 235:1-3; 301; 373:4; 395:1-2
Jertek, énekeljünk: 134; 155; 197; 198; 225; 240
Harangszó: 44; 46; 47; 48; 50
Dicsérjétek az Urat!: 57; 67; 77:1; 146; 155
Erőm és énekem az Úr: 23; 34; 52; 78; 120

Megjegyzések:

Világosságban járni — Ha világosságban jársz, látod mindazokat, akik hasonlóan élnek, s kapcsolatba tudsz lépni velük. Nem csoda, hogy János az első levelében azt írja: „Ha pedig a világosságban járunk… közösségünk van egymással” (1 Jn 1,7). Az „egymás” itt nem jelent csak úgy mindenkit. Akikről János ír, mind testvérek az Úr Jézusban. Igazi hittestvérek, akik a világosságban járnak, akikben maga a Világosság lakik.

Ne dőljünk be a tévtanítóknak — Ma is vannak tévtanítók. Gondoljunk csak a New Age követőire, akik azt tanítják, hogy mind a természetben, mind az emberben van valami isteni, és az ember istenné válhat. Vannak néhány gyülekezetben olyanok is, akik tagadják Krisztus feltámadását. Ilyen emberek ellen az egyháznak kezdettől fogva harcolnia kellett. S mivel megtévesztők, akik tévtanaikat jól csomagolva adják elő, nagyon veszélyesek. Olyan útról tanítanak, amit az ember maga is végigjárhat. De Jézus Krisztus az egyedüli út Istenhez!

Szeressük Istent és felebarátainkat — Jánost a szeretet apostolaként szokták emlegetni. Figyeljünk csak oda, milyen gyakran hangsúlyozza az Isten, testvéreink és felebarátaink iránti szeretet fontosságát. Egyértelműen állást foglal: Aki nem szereti a testvérét, akit lát, hogyan szerethetné Istent, akit nem lát?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Természetismeret (Környezetismeret) / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

  • A világítás jelentősége régen és ma. Éjjeli kivilágítás településeinken. A Nap, mint világítótest szerepe az életünkben. (***)

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

  • Ha nem kelne fel a Nap — beszélgetés, fogalmazás írása. (***)
  • Mit jelent szeretni? Csak szóval és valóságosan. Dömdödöm bemutatkozása Lázár Ervin meséjében. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A hit cselekedetekben él,
* és szenvedéssel jár.

Jakab levele:

A levél írója nem az a Jakab, aki Zebedeus fia és János testvére volt. Őt I. Heródes Agrippa Kr. u. 44-ben karddal kivégeztette (lásd ApCsel 12,2; 331. lecke). A levelet író Jakab Jézus rokona volt, „az Úr testvére”-ként említik (Mt 13,55; Mk 6,3; Gal 1,19). A Gal 2,9-ben Pál úgy utal rá, mint aki Péterrel és Jánossal együtt a gyülekezet „oszlopa”. Ahogy a keresztyén gyülekezetet üldözni kezdték Jeruzsálemben, Jakab lett a gyülekezet vezetője. Az apostoli gyűlésen szavának döntő súlya volt (ApCsel 15,13-21); mikor Pál megérkezett Jeruzsálembe, Jakab házába ment (ApCsel 21,18). Josephus Flavius, a zsidó történetíró leírja Jakab mártírhalálát, és azt állítja, hogy Jakab kegyetlen meggyilkolása volt az egyik első jele Jeruzsálem pusztulásának.

Jakab levele az úgynevezett „katolikus” = „egyetemes” levelek* közé tartozik, mivel nem állít a középpontba egyetlen gyülekezetet vagy személyt sem. A „szórványban élő tizenkét törzs”-re fókuszál, tehát nem igazán a keresztyén gyülekezetekre, inkább a zsidó száműzöttekre teszi a hangsúlyt, akik a Földközi-tenger körül éltek. Ha alaposabban megvizsgáljuk a levél tartalmát, észrevehetjük, hogy Jakab a keresztyénekre is odafigyelt. Például a 2. rész 1. versében ezt írja: „Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók.” Ez a rész tehát a keresztyén hitről szól. A zsidó származású keresztyénekről. De a pogány származású keresztyének is megszívlelhetik ezt a levelet.

Jakabot nagy jámborsága miatt „az igazságos”-nak is szokták nevezni. Az erény kivételes példája volt ő, aminek fontosságára levelében is felhívja a figyelmet. A levél célja, hogy megfeddje a keresztyéneket hitéletük hanyatlása és viselkedésük miatt. Egyben azt is meg akarta előzni az író, hogy a szabadelvű dogmák, amik az igazi istenfélelmet pusztítással fenyegetik, tovább terjedjenek. Figyelmeztetni akarta a keresztyéneket, hogy üldöztetések fognak következni, s bátorítani őket, hogy álljanak meg szilárdan a harcban.

Első fejezet — A kipróbált hit

Ha egy keresztyén nehézségeken és kísértéseken (próbatételeken) megy keresztül, nem olyan nagy baj, mert az kitartásra és állhatatosságra tanítja őt. A kételkedés viszont nem jó, ne is remélje a kételkedő ember, hogy az Úr bármit is megad neki. Az alázat többet ér, mint a gazdagság, ami elmúlik, mint a mező virága. Boldog, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, melyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Nem mondhatod ilyenkor, hogy az Isten kísért, mert Ő nem kísért senkit! Saját kívánságaid csábítanak a bűnbe. Isten próba elé állíthat egy-egy embert, de a sátán az, aki megkísérti őket. Istentől kapunk mindent, ami jó és tökéletes. Így az új élet is az Ő ajándéka számodra.

Jó tanácsok —Jó ha az ember gyors a hallásra, keveset beszél, és késedelmes a haragra, vagyis nem kapja fel olyan hamar a vizet. Mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Vessünk ki inkább az életünkből minden gonoszságot és igazságtalanságot, így nyitottak lehetünk az ige előtt, amit belénk ültet az Úr.

Az igének cselekvői legyünk, ne csak hallgatói. Ha azt hiszed, keresztyén vagy, de nem tudod megfékezni a nyelved, kegyességed nem sokat ér. A tiszta istentisztelet Isten előtt cselekedetekben áll! Meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban (s természetesen minden más szükségben levő embert), és tisztán megőrizni magadat az Istennel ellenkező világtól.

Második fejezet — A keresztyén hit nem személyválogató

Nem szabad, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünket beszennyezze a személyválogatás. Ha egy gazdag, jólöltözött embernek azt mondod, hogy az első kényelmes sorokban foglaljon helyet, a szegény, egyszerű ruhába öltözött embernek pedig, hogy maradjon hátul, akkor mint keresztyén rossz úton jársz. Vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék az Ő királyságát? A királyi törvény pedig az, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat.

A cselekedetek és a hit —Nem használ semmit, ha valaki azt mondja, van hite, de cselekedetei nem ezt tükrözik. Az ilyen hit nem hoz üdvösséget. (Pl. ha egy testvérnek nincs ruhája, vagy bármi másban szükséget szenved, és te nem segítesz.) A hit önmagában, cselekedetek nélkül halott, nem terem életet. Ábrahám is cselekedett, mikor Isten szólította, s Izsákot fel akarta neki áldozni. Ezért Isten „igaznak fogadta el őt”, s „Isten barátja” lett. Ráháb is cselekedetek útján bizonyult igaznak, mikor befogadta a követeket, és segített nekik kijutni a városból.

Harmadik fejezet — A nyelv

Jól kell használnunk a nyelvünket, vigyázni rá, hogy mit mondunk. Ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, és meg tudja fékezni az egész testét. A lovakat a szájukba vetett zablával tudjuk irányítani. A nagy hajókat is egy kis kormányrúd irányítja, amerre a kormányos akarja. A nyelvünk is milyen kicsi, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Ahogy parányi tűz nagy erdőket felgyújthat, a nyelv is felgyújthatja és tönkreteheti egész életünket. A vadállatok megszelídíthetők, a nyelvet viszont nem tudja senki megszelídíteni, mert gonosz, és tele van méreggel. Ezzel áldjuk az Urat, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embert.

Nem kellene ennek így lenni. Vajon ugyanabból a forrásból jöhet-e édes és keserű víz? Vagy teremhet-e a fügefa olajbogyót, és a szőlő fügét?*

BölcsességKit nevezhetünk bölcsnek és értelmesnek? Aki magatartásával mutatja meg, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz. Akiben irigység és viszálykodás lakik, annak „bölcsessége” csak földi. A felülről kapott bölcsesség tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.

Negyedik fejezet — Ne viszálykodjunk!

Jakab nem örül neki, hogy a keresztyének között olyan sok viszály van. Ez a sokféle kívánságból, irigységből, a világgal való barátságból ered. Aki így él, Isten ellenségévé válik. Azt tanácsolja az apostol, legyünk engedelmesek Istennek, s álljunk ellen az ördögnek. Nem jó, hogy testvérek haragszanak egymásra, rágalmazzák és elítélik egymást.

A jövő — Az sem jó, ha könnyelműen vesszük a jövőt. Túl könnyen beszélünk arról, hogy mit fogunk holnap tenni, pl: elmegyünk egy bizonyos városba, s ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk. Azt sem tudhatjuk, mit hoz a holnap! Ezért jobb, ha azt mondjuk: „Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”

Ötödik fejezet — Intések, figyelmeztetések

Az apostol szól azok ellen a gazdagok ellen*, akik nem jól használják fel vagyonukat. Számukra nincs menekvés. Kincseket gyűjtenek még az utolsó napokban* is. A földjeiket learató munkások bére, amelyet visszatartottak, az égre kiált, és az aratók panasza eljut az Úr fülébe. A gazdagok tobzódnak a földön, míg munkásaik hiányt szenvednek. Sőt, elítélték és megölték az igazat, aki nem állt ellen nekik.

A testvérek várjanak türelmesen az Úr eljöveteléig. A földműves is kivárja, hogy gyümölcsöt hozzon a földje. Szenvedésben és türelemben vegyenek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. Vagy gondoljanak Jóbra, akin megkönyörült az Úr.

Az apostol figyelmeztet még a helytelen esküvésre, ami helyett inkább „legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem” (vö. Mt 5,37). Természetesen nem polgári vagy jogi esküről van szó, hanem arról, hogy nem jó a szavadat esküvel kötni.

Betegség — „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal (a Szentlélek jelképe) az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt (a betegnek magának is hinnie kell), az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Végül az igazságtól eltévelyedett bűnös megtérítéséről beszél Jakab, ami a bűnből való gyógyítás szolgálata (vö. Lk 5,31-32).

Péter levelei:

Péterről elöljáróban néhány adat. Az Úr Jézus első tanítványai közé tartozott (Jn 1,40-42). A tanítványok körében mindig is kiváltságos helyet foglalt el, ami részben határozott személyiségének köszönhető. A két testvérrel, Jakabbal és Jánossal együtt ő is láthatta Jézus megdicsőülését (Mk 9,2). De mikor Jézust elfogták, Péter megtagadta Őt (Mt 26,69-75). Az első pünkösdkor mégis Péter lett az első evangélista (ApCsel 2).

Ő volt az is, aki a római parancsnoknak, Kornéliusznak prédikálta az evangéliumot (ApCsel 10). Feleségével együtt (lásd 1Kor 9,5) sokat utaztak, hogy az evangéliumot hirdessék.

A hagyomány szerint Pétert a Néró idejében levő szörnyű keresztyén-üldözések alkalmával, Kr. u. 64 és 66 között Rómában feszítették fejjel lefelé keresztie. Nem akart ugyanis ugyanúgy meghalni, mint Üdvözítője, fejjel felfelé.

Első levél:

Feltehetőleg Péter Rómából írta a levelet, mikor épp kitörtek a Néró-féle keresztyénüldözések. Az 5,12-13 szerint Szilvánusz és Márk vele voltak „Babilonban” (amivel valószínűleg Rómára utaltak). Az 5,12-ben azt olvashatjuk: „Szilvánusz által…röviden írtam”, ami azt jelenti, hogy Szilvánusznak diktálta a levelet.

Első fejezet

A levél címzettjei a pontuszi, galáciai, kappadóciai, ázsiai és bitiniai ‚jövevények”, ami öt kis-ázsiai provincia, a mai Törökország területe. Hogy ‚jövevények” és „szórványban” élnek azon a vidéken, arra utal, hogy ők zsidók, akik eredetileg Júdeából származtak*. Péter dicséri Istent, Jézus Krisztus Atyját, aki nagy irgalmából a hívőket élő reménységre szülte újjá, soha el nem múló örökségre, ami az ő hit által nyert üdvösségük. Hitüket most még sokféle módon megpróbálják, de a próbákban csak erősödik. Ezt az üdvösséget keresték a próféták is. A hívők reménykedjenek tehát abban a kegyelemben, amit Jézus Krisztus megjelenésekor kapnak. Szentül éljenek, s ne vegyenek részt mindenféle földi kívánságok hajhászásában. Mert nem veszendő dolgokon (ezüstön vagy aranyon) váltattak meg, hanem Jézus Krisztus drága vérén.

A keresztyén élet különösen fontos alkotórésze a testvéri szeretet: „egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”.

Második fejezet

Ahhoz, hogy a keresztyének szentül élhessenek, el kell hagyniuk minden gonoszságot, álnokságot, képmutatást, irigységet és rágalmazást. Élő kövekké kell lenniük, amire a „lelki ház” (szent papság) felépül. Péter a sarokkőre utal, amit megvetettek az építők, de az épület legfontosabb köve lett. Ezalatt Krisztust érti, aki drága kincs a hívőknek, de a hitetleneknek „megbotránkozás sziklájává” lett.

Aki hisz Benne, az a választott nemzethez, királyi papsághoz tartozik. Ez a „nemesség” azonban kötelez is valamire. Ezért figyelmezteti Péter azokat, akik mint jövevények élnek ebben a világban, hogy a test kívánságaihoz ne ragaszkodjanak. „Tisztességesen éljetek a pogányok (nem hívők) között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent”. Így Péter azt is fontosnak tartja, hogy a keresztyének engedelmeskedjenek a hatóságoknak: „az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek”. A szolgák pedig, akár jó uraik vannak, akár gonoszok, maradjanak engedelmesek. Ha szenvedniük kell, gondoljanak arra, hogy Krisztus is szenvedett értük.

Harmadik fejezet

A nők engedelmeskedjenek férjeiknek, hogy jó példát mutassanak. A férfiak pedig megértően éljenek együtt feleségükkel, s bánjanak jól velük, mint örököstársaikkal a kegyelemben. Nem úgy kell ezt érteni, hogy a nők a férjeik rabszolgái. Csupán sorrendről van szó: a férfi az első számú felelős a családban. A nő nem kevesebb a férfinél, csak más feladata van. A római korban egy nőnek csak kötelezettségei voltak, egy férfinak meg csak jogai. A keresztyén közösségekben is megváltozott azóta a nők helyzete.

A keresztyének legyenek egyetértők, együtt érzők és barátságosak. Ne fizessenek gonoszért gonosszal, gyalázkodásért gyalázkodással, hanem mondjanak áldást, hogy ők is megáldassanak. Tartózkodjanak a gonosz beszédtől, forduljanak el a gonosztól, akkor remélhetnek ,jó napokat” itt a földön. Ha szenvednének ellenségeik miatt, akkor is arra kell gondolniuk, hogy a Jézus Krisztusban kapott igazság miatt kell szenvedniük. Jó lelkiismerettel készek lehetnek bármikor számot adni a bennük levő reménységről, és a rágalmazóktól sem kell félniük. „Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni.” Hiszen Krisztus is ártatlanul szenvedett (bűn nélkül élt), az Igaz értünk, a nem igazakért.

Negyedik fejezet

Péter egy szenvedésekkel és üldözésekkel teli időt vetít előre olvasóinak. A keresztyéneknek erre készen kell állniuk, a szenvedést örömmel kell fogadniuk. Nem engedhetik meg, hogy a megtérésük előtti pogány szokások uralkodjanak rajtuk (a bűnök felsorolásához lásd a 3. verset). Ezért a bűnben élők felháborodnak, és káromolják Istent.

A keresztyének legyenek bölcsek és józanok, főleg, hogy mindennek a vége már közel van. Mindenekelőtt a szeretetben maradjanak kitartóak, „mert a szeretet sok bűnt elfedez”. Lelki ajándékaikkal* pedig építsék egymást, mint akik jól sáfárkodnak a kegyelemmel.

Ötödik fejezet

Péter, aki maga is gyülekezeti vezető, kéri a presbitereket, hogy úgy legeltessék Isten nyáját, mint akik nem kényszerből, hanem önként teszik, Isten akaratát követve. Nem is nyerészkedésből, hanem készségesen. Nem uralkodniuk kell a gyülekezeten, hanem jó példát mutatni a testvéreknek. A fiatalokat is inti, hogy engedelmeskedjenek az idősebbeknek, s legyenek alázatosak egymás iránt.

Péter a levél végén Isten előtti alázatra inti a keresztyéneket, hogy az istenellenes erők el ne sodorják őket. „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.*” A kegyelem istene megőrzi azokat, akiket elhívott Krisztusban az Ő dicsőségére.

Második levél:

A levélnek nem címzettje van, hanem megszólítottjai. Mindazok, akik ugyanabban a drága hitben részesültek, mint Péter. A levelet az apostol saját kezűleg írta, ami látszik mind a stíluson, mind a szóhasználaton. Sokkal inkább figyelmeztető a hangvétele, mint az előzőé.

Első fejezet — Növekedés a hitben

Péter azt kívánja a hívőknek, hogy egyre jobban ismerjék meg Istent és az Úr Jézus Krisztust. Ez által részesülhetnek isteni természetben, s menekülhetnek meg a világ pusztulásától. Igyekezzenek hát megmutatni a hitüket, ismeretüket, önuralmukat, kitartásukat, kegyességüket, testvéri szeretetüket, és a szeretetet minden ember iránt. Így növekedhetnek Jézus Krisztus ismeretében, erősödhetnek meg elhívásukban, s kerülhetik el a botlásokat. Mert akiben nincsenek meg ezek, az vak, rövidlátó, s megfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult.

Péter, amíg csak él, emlékeztetni fogja a híveket erre. Tudja, hogy nemsokára meg fog halni, ezt Jézus is kijelentette neki (Jn 21,18-19). De arra törekszik, hogy halála után is eszükbe jusson mindez. Mert ő nemcsak szép meséket talált ki, mikor megismertette velük Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem szemtanúja volt isteni fenségének. Jakabbal és Jánossal együtt hallotta a mennyei szózatot a szent hegyen: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 17,5; 259. lecke). Ezért bizonyos Péter a prófétai beszédben. „Az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek.”

Második fejezet

Voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan ma is vannak hamis tanítók, akik veszedelmes tévtanokat csempésznek a gyülekezetbe. Sokan követik kicsapongásaikat, kapzsiságukban szép szavakkal fosztják ki a keresztyéneket. De nem kerülhetik el ítéletüket. Mert Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, ahogy nem kímélte meg Nóé idejében a világot, vagy később Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Az igaz Lótot viszont megszabadította Isten, s éppen így meg tudja szabadítani a kegyeseket is a kísértésből. A gonoszokat pedig büntetések között tartja meg az ítéletre.

Péter ezután alaposan bemutatja a tévelygőket: tisztátalan vágyaik után mennek, Isten felségét megvetik, dicsőséges hatalmakat káromolnak. Telhetetlenek vágyaikban és a bűnben, félrevezetik a gyülekezetet, ahogy Bálám tette az izráelitákkal. Fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyak kiélésére csábítják az embereket. „Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte.” Mert hiába szabadultak meg az Úr által a világ förtelmeitől, ha ismét belekeveredve azokba elbuknak.

Harmadik fejezet

Péter azért írja levelét, hogy a próféták és az apostolok Úrtól kapott szavaira emlékeztessen. Figyelmeztet a csúfolódókra, akik az utolsó napokban támadnak, mindenből gúnyt űrnek, s azt kérdezgetik, hol van Krisztus eljövetelének ígérete? Mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt. Megfeledkeznek róla, hogy az özönvíz óta a világ mindez ideig megkíméltetett, hogy tűznek tartasson fenn az ítéletre (a Bibliában a tűz Isten ítéletének jele és eszköze). Hiszen Isten előtt egy nap olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő olyan, mint egy nap. Nem késlekedik hát az Úr az ígérettel, hanem türelmes az emberekhez. Nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérjen. Az Úr napja pedig úgy fog eljönni, mint a tolvaj. Akkor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a földön minden megég. Milyen szentül és kegyesen kell hát élnie a keresztyéneknek, akik várják az Isten napjának eljövetelét!

De mi az Ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság fog lakni. Ezért igyekezzetek szeretteim, hogy az Úr feddhetetlennek találjon benneteket békességben, s el ne sodorjanak az elvetemültek tévelygései. „Inkább növekedjetek a kegyelemben és ami Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”

Jegyzetek:

Katolikus levelek — Hét kanonikus levél: Jakab, Péter, János és Júdás apostol levelei. Más értelmezés szerint az elnevezés azt jelenti: az egyetemes egyházban mindenütt általánosan elfogadott.

Szőlő és füge — A Hegyi beszédben a lehetetlen képe így fest: „Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?” (Máté 7,16; vö. Lukács 6,44)

A gazdagok ellen — Nincs semmi baj azzal, ha valaki gazdag. Például ott vannak a pátriárkák, akik gazdagok voltak, mégis az Urat szolgálták. Tudták, hogy ők „vendégek és idegenek”. Jób is jó példa ebben. De a szegények kizsákmányolása nagy bűn, ami gyakran nem érdekli a gazdagokat és hatalmon levőket. Ez elnyomáshoz vezet, és nem tetszik az Úrnak. Jakab mégsem bujtja fel a szegényeket a gazdagok ellen, mindkét rétegnek ad útmutatást (vö. 1,9-10).

Utolsó napok — A Jézus Krisztus mennybemenetele és visszajövetele közötti időszakot (az utolsó időket) értjük rajta.

Júdeából származtak — Először Babilonba vitték őket fogságba. Később, kb. Kr. e. 200 évvel, Antiokhusz, Szíria királyának utasítására kerültek Kis-Ázsia városaiba.

Lelki ajándékok — Bővebben lásd Pálnál az 1Kor 12,7-11-ben. De legfontosabbnak ő is a szeretetet tartja (1Kor 12,3 lkk).

Ellenség, mint oroszlán — Vö. Zsolt 7,2-3: „Uram, Istenem, hozzád menekülök! Szabadíts meg üldözőimtől, és ments meg engem, hogy szét ne tépjenek, mint az oroszlán, szét ne szaggassanak menthetetlenül.”

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4.7; 25:1-2.6; 119:1-2; 125:1.3; 143:9-10; 184; 233; 380:1-3.7; 392
Jertek, énekeljünk: 134; 141; 153; 155; 176; 182; 196; 240
Harangszó: 41; 42; 44; 46; 47; 48
Dicsérjétek az Urat!: 38; 68; 70; 75; 76; 146; 155; 162
Erőm és énekem az Úr: 24; 53; 73; 100; 119

Megjegyzések:

Hit és cselekedet — Jakab levelének igazából egy fő témája van: a hit lehetetlen cselekedetek nélkül. A hit cselekedetek nélkül „halott”. Mint ahogy a cselekedet hit nélkül szintén „halott”. Egyik sem létezik a másik nélkül. Ezért ad Jakab tanácsokat, hogyan valósulhat meg a hitünk cselekvően.

Szenvedés általi diadal — Az első keresztyének élete tele volt nehézségekkel és veszéllyel. A szenvedés a keresztyén élet része. Péter első levele megmutatja, hogy megéri a szenvedéssel teli élet Isten oldalán. A keresztyéneknek bízniuk kell benne, és életüket úgy élni, hogy közben az Úr Jézussal töltött jövőre koncentrálnak.

Ellenállni a megtévesztésnek — Jézus gyülekezetében mindig lesznek megtévesztők, akik próbálják a keresztyéneket az igazi kegyességtől eltéríteni. Egy keresztyénnek folyamatosan ellen kell állni ezeknek, és kitartani a szent élet mellett, ragaszkodni az igazsághoz, és az Úrral élni. Épp ezért nehéz ellenállni a megtévesztőknek.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Életszabályok gyűjtése a megismert levélből, levelekből. Példák a gyakorlati megvalósításra. (***)
  • Magatartás értékelése keresztyén szempontból a megismert levelek segítségével. (***)

Történelem

  • Krisztus követése a szenvedésben. Példák a szenvedő egyház történetéből. (***)

Ének-zene

  • Kánonéneklés négy szólamban. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)

  • Az Isten Báránya (Agnus Dei) szimbólum és jelentése az egyházművészetben. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Kitartani a hitben — minden nehézség elle­nére.

Előzmények:

Pál az első missziói útján ismerte meg Ti-móteust, aki Lisztrában lakott, a Galácia nevű római provinciában. Apja görög volt, anyja, Eu-niké, és nagyanyja, Lóisz, zsidó (vö. 2Tim 1,5). Az ifjú Timóteus kipróbált keresztyén hírében állt; ezért Pál második látogatása alkalmával nem habozott, hogy a gyülekezet vezetőinek beleegyezésével magával vigye utazására. Timóteus lett Pál egyik legkedvesebb útitársa. Pál a leveleiben őt „hitbeli gyermekének” nevezi. Timóteus nemcsak kísérője volt Pálnak, hanem gyakran küldte őt az apostol az új gyülekezetekbe. Így maradt vissza Béreában és Thesszalonikában, hogy folytassa Pál munkáját, építse a gyülekezetet, és tisztségviselőket állítson szolgálatba. Amikor Pál a korinthusi gyülekezet problémáiról hallott, Timóteust küldte oda, hogy az egységet próbálja meg helyreállítani. Efezusban is dolgozott Timóteus, ahol szintén tisztségviselők beállítása és képzése volt a feladata. Timóteushoz írott két levelében Pál sok dolgot érint, melyek az ifjú gyülekezetek számára nagyon fontosak. Leveleivel erősíti Timóteus hitét és tekintélyét, aki józan természetű volt, de egészségileg nem a legerősebb.

A Timóteushoz írt első levél

Amikor Pál az első levelet írta, szabad ember volt, és Macedóniában evangélizált. Feltételezés szerint ideiglenesen szabadon bocsátották két évi római fogság után, amiről az ApCsel 28-ban olvashatunk (352. lecke).

1,1-11: A levél bevezetésében Pál, „Krisztus Jézus apostola”, Timóteust így szólítja meg: „igaz fiamnak a hitben”.

Amikor Pál Macedóniába ment, Timóteusnak azt a feladatot adta, hogy maradjon Efezusban. Sok mindent kell még tenni a városban, mivel vannak, akik másféle tanokat hirdetnek. Azt tanácsolják az embereknek, hogy az ószövetségi törvényt tartsák meg*. A törvény természetesen igen jó, de nem a megigazultak ellen van, hanem a törvényszegők ellen. Nem üres fecsegésre és vitákra van szükség, hanem tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből fakadó szeretetre. Az igazi hívő számára a törvény — hálára indító szabály.

1,12-20: Pál, aki már több, mint harminc éve keresztyén, s több, mint húsz éve prédikál, még mindig hálás Istennek, amiért őt szolgálatra hívta el. Bár istenkáromló volt (farizeusként!), aki üldözte és elnyomta a gyülekezetet, Isten mégis megmutatta rajta kegyelmét. Így példája lehet, hogy „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse”, akik közül ő az első. Pált ez Isten dicsőítésére indítja: „Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön örökké. Ámen.”

Pál ezután lelkére köti Timóteusnak, hogy hittel és jó lelkiismerettel harcoljon az evangé­liumért, a tévtanítók ellen. Hilmenaioszt és Alexandroszt* említi, akik a hitet és a jó lelkiismeretet elvetve eltévelyedtek.

2,1-11: A keresztyén gyülekezet első kötelessége az imádság, amihez hozzá tartozik a közbenjáró könyörgés, hálaadás minden emberért, királyért és minden feljebbvalóért (elöljáróért).

A férfiakat és nőket a saját, külön helyükre utasítja a gyülekezetben, a férfiak mindenütt imádkozhatnak, bűntől tiszta kezeket felemelve, vagyis harag és kételkedés nélkül. Az asszonyok tisztességesen és mértéktartóan öltözködjenek, ne ékszerekkel és drága ruhákkal ékesítsék magukat, hanem istenfélelemből fakadó jó cselekedetekkel. Csöndesen és alázattal tanuljanak.

3,1-16: Pál felsorolja azokat az értékeket, amelyek egy tisztségviselő — presbiter* vagy diakónus — alkalmazásához szükségesek: feddhetetlen, egyfeleségű (ami nem feltétlenül jelenti, hogy házasnak kell lennie; Pál maga sem volt nős), „aki a maga háza népét jól vezeti” stb.

4,1-5: Elmondja, hogy a hittől eltévelyedtek tiltják a házasságot és bizonyos ételek használatát (utóbbi zsidó-keresztyén körből eredhet, ahol Mózes étkezési törvényei mellett tartottak ki). Ezzel szemben „Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele”.

4,6-16: Személyesen Timóteusnak szóló tanácsok következnek. Inkább a kegyességben (istenfélelemben) gyakorolja magát, ami többet ér, mint a test sanyargatása (bizonyos élelmiszerektől való tartózkodás). Fiatal kora ellenére hite, beszéde, egész élete váljon példává a hívők számára. Pál érkezéséig is legyen gondja az Írás felolvasására (ószövetségi könyvtekercsre utal), igehirdetésre és tanításra. Ne hanyagolja el saját kegyelmi ajándékait, hogy előrehaladása (hitben, kegyelemben való növekedése) nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Így mentheti meg magát és hallgatóit is.

5,1-25: Ne legyen ideges az idősekkel szemben, fogadja őket úgy, mint apját-anyját, a fiatalabbakat, mint testvérét. Az özvegyekkel is tisztelettel bánjon. Azok az özvegyek, akiknek gyerekeik vagy unokáik vannak, elsősorban a családjukról gondoskodjanak. Aki tényleg özvegy, Istenben reménykedik, s kitart a könyörgésben és imádkozásban. Külön rendelkezik Pál az özvegyek gyülekezetbeli helyéről, s a fiatalabb özvegyekről, akiknek megengedi, hogy újra férjhez menjenek. A vezetésben bevált presbitereket különös megbecsülés illeti, panaszt is csak két-három tanú* szavára fogadjon el ellenük. Aki vétkezik közülük, azt viszont mindenki előtt feddje meg. Timóteus vezetőként ne legyen részrehajló, meggondolatlan. Végül egy gondos „atyai” tanács: a víz mellett igyon Timóteus egy kevés bort is, mivel az jót tesz a gyomrának.

6,1-21: A rabszolgák tiszteljék uraikat, hogy „Isten nevét és tanítását ne káromolják miattuk”. Akiknek pedig hívő uraik vannak, ne becsüljék le őket azért, mert hívő és szeretett testvérek.

Pál ismét figyelmeztet a tévtanítók csapdáira, akik a hit útjáról elcsábítanak. „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme.” Vannak, akiket a nyerészkedés, a káros kívánságok csalnak tőrbe. „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket” — írja Timóteusnak. — „Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.”

Aki gazdag a gyülekezet tagjai közül, ne legyen gőgös, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjen, hanem Istenben. Tegyen jót, legyen gazdag a jó cselekedetekben, javait ossza meg másokkal. „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset” — az evangéliumot — zárja levelét Pál.

A Timóteushoz írt második levél

Pál újra fogolyként van Rómában, és a kivégzésére vár. Egyedül Lukács van vele. Vágyik Timóteussal lenni. Mégsem sajnáltatja magát. Tudja, hogy mit vár tőle Isten. Kihasználja a hátralévő időt, hogy Timóteusnak annyi tanítást és tanácsot adjon, amennyit csak lehet.

1,1-18: Köszöntésében Timóteust „szeretett fiának” nevezi Pál. Mindenek előtt Istennek ad hálát érte, akit szeretne még egyszer látni. Eszébe jut az a „képmutatás nélküli hit”, amit nagyanyjától, Lóisztól, és anyjától, Eunikétől „örökölt” Timóteus. (A hit kegyelem által kapott „örökség”.)

Pál ezután az elhívásról beszél, melyet ő is, Timóteus is Krisztusért kapott. Timóteust újra kéri, a rá bízott drága kincset őrizze meg a Szentlélek által. Panaszkodik, hogy az Ázsiában lakók elfordultak tőle. Egyetlen kivétel Onéziforosz, aki Pált sokszor felüdítette, nem szégyellte bilincseit (fogságát), sőt buzgón kereste Pált Rómában, amikor ott járt.

2,1-26: Pál Timóteust kitartásra és kegyelemben való megerősödésre bátorítja, amire szüksége van ahhoz, hogy tanítani tudjon. Számolnia kell a szenvedéssel, talán saját véréig menően is, „mint Jézus Krisztus jó katonája”, aki csak urának szeretne tetszeni. Vagy mint aki atlétaként szabályosan küzd, hogy koszorút nyerjen. A földműves is sokat fárad, de ő kóstolhatja meg először a termést. Krisztus kedvéért szenved Pál is, mint egy gonosztevő. De aki vele együtt hal meg, vele együtt fog élni is.

Timóteusnak számolnia kell félrevezetőkkel. Kettő közülük azt hirdeti, Hümenaiosz és Filétosz, hogy a feltámadás már megtörtént. De nem kell félnie az ilyen emberektől, mert „ismeri az Úr az övéit”. Ő maga fogja a konkolyt különválogatni a búzamagtól (3/ő. Mt 13,29). Timóteusnak olyan tisztán kell élnie, amennyire csak lehetséges. Törekednie kell igazságra, hitre, szeretetre és békességre mindazokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.

3,1-17: Az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Pál egész bűnlistát sorol föl, milyenek lesznek az emberek: önzők, pénzsóvárak, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleiknek engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, árulók, vakmerők, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Timóteus tartson távolságot az ilyenektől.

S íme, egy újabb lista: Timóteus követője lett Pál tanításának, életmódjának, szándékának, hitének, türelmének, szeretetének, kitartásának, üldöztetéseinek és szenvedéseinek, melyek missziói útján érték. Mindenkit üldözni fognak, aki Krisztust követi. Timóteus maradjon meg hát abban, amit tanult, és amiről megbizonyosodott, tudva azt is, hogy kitől tanulta. Pál külön bizonyságot tett a Szentírásról: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”

4,1-8: Pál ezt tanácsolja Timóteusnak: „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” Vagyis semmi se akadályozza meg abban, hogy végezze a feladatát, amit Isten útján kapott.

Pál is ezt tette, megharcolva a nemes harcot, megfutva a hit pályáját, s mosta győzteseknek járó koszorúban*, az „igazság koronájában” reménykedik.

4,9-22: Pál kéri Timóteust, hogy amint lehet, lehetőleg még a tél beállta előtt menjen el hozzá. Barátai különböző okokból elutaztak, csak Lukács van vele (bővebben lásd: 352. lecke). A közeledő tél miatt kéri Pál, hogy köpenyét, amit Tróászban Karposznál hagyott, hozza magával a könyvekkel, pergamenekkel együtt. (Valamilyen ószövetségi könyvtekercsekre célozhatott.) Majd a rézműves Alexandroszról* ír, aki sok rosszat követett el ellene, őrizkedjen tőle Timóteus is.

Pál elmondja, hogy első védekezése alkalmával senki sem volt mellette. Mindenki elhagyta. De ő megbocsát. Az Úr megerősítette az ige hirdetésében, egyelőre nem esett bántódása. S szilárdan hiszi, hogy megszabadítja őt az Úr a gonosztól, és beviszi mennyei országába. A levél végén ismert barátait köszönti: Priszkát és Akvilát, Onéziforosz háza népét. Majd római barátai — Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és az összes többi testvér — köszöntését küldi. „Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!”

Jegyzetek:

Az ószövetségi irányt tartsák meg — Júdaistákról van szó, akik úgy vélik, hogy a pogányból lett keresztyéneknek először igazán zsidóvá kell lenniük, vagyis minden ószövetségi törvényt meg kell tartaniuk.

Hümenaiosz és Alexandrosz — Pál átadta őket a sátánnak, vagyis kiközösítette őket a gyülekezetből, hátha ennek hatására még megtérnek (3/ő. 1Kor 5,3-5). Mindketten a libertinista gnosztikusokhoz tartoztak. (Ma a gnosztikusokat többek között a New Age-ben találhatjuk.)

Presbiter — A levélben „püspök”, vagyis „episzkoposz” (gör.), aminek jelentése: „felügyelő”. Minden gyülekezetnek volt több episzkoposza, akik csak a gyülekezet felett gyakoroltak felügyeletet, nem egy nagyobb kerület gyülekezetei felett, mint ma a püspök. Tisztük ezért inkább a mai presbiteri tisztnek felel meg.

Panasz tanúk előtt — Pál tanácsa az 5Móz 19,15-re és a Mt 18,15-18-ban foglaltakra vezethető vissza.

Koszorú — Pál itt egy távfutó képét alkalmazza. A győztesé a győzelem babérkoszorúja.

Alexandrosz — Ez ugyanaz az Alexandrosz, aki az ApCsel 19,33kk szerint Efezusban a színházban az összegyülekezett tömegnek akart beszélni. Őt a jelenlévő zsidók tolták előre, hogy nevükben beszéljen, de amikor az emberek felismerték, hogy zsidó, nem akarták meghallgatni, és kiáltozni kezdtek: „Nagy az efezusi Artemisz!” Lehet, hogy Alexander miatt később Pált az efezusi bíróságon megvádolták. „Megfizet neki majd az Úr a cselekedetei szerint” — írta róla Pál.

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:1-2.5-7; 42:3; 46:1; 161:1-2.5; 233:1.6; 479
Jertek, énekeljünk: 141; 155; 177; 182; 227
Harangszó: 41; 47; 55
Dicsérjétek az Urat!: 32; 38; 68; 75; 155
Erőm és énekem az Úr: 53; 54; 81; 127; 128

Megjegyzések:

Kitartani a hitben — E két levél legfontosabb témája Pál buzdítása hitbeli kitartásra. Amit ismételten Pál tanácsai követnek. Kitartani, amikor nehézség következik a gyülekezetben, amikor tévútra vezetők aktivizálódnak, amikor ellenség bukkan fel, és a halál közeledik. Mi a következménye a kitartásnak? A Jelenések 2,10-ben ez áll: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját”. Csak akik szilárdan hisznek, lesznek igazi és élő tagjai Jézus Krisztus gyülekezetének, s maradnak is azok örökké. Ők biztosítva lehetnek arról, hogy megőriztetnek, és segítséget kapnak hitbeli küzdelmeikben. Ez szerénységükben, gyermeki hódolatukban, igazi istenfélelemben, küzdelemben való kitartásukban, szüntelen imádkozásban, az igazság megvallásában, valamint Istenben való állandó örvendezésükben jelenik meg.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Mit kell tennie a sportolónak a győzelemért? Kitartó küzdelem, a holtpont leküzdése, győzni akarás. (***)
  • Kitartás a hitben. A hit próbái, nehézségei, jellemformáló ereje. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Történelem

  • A levélírás módja, jelentősége, formái Pál apostol korában. (***)
  • A páli levelek szerkezetének megfigyelése, a bevezető és a befejező rész jellemzői. (***)
  • Mai leveleink formái, az e-mail levelezés jelentősége. (***)
  • Fiktív levelek írása Pál Timóteushoz írt levelei alapján:
    – Válaszlevél fogalmazása Pálnak Timóteus nevében.
    – E-mail levelek váltása Pál és Timóteus között. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Pál Jézus hű katonája volt.
* Bocsánatot kérni nehéz, de annál fontosabb.
* Krisztusban egymás testvérei vagyunk.

Előzmények:

Pált egy fogolyszállítmánnyal hajón indították útnak Róma felé. Néhány munkatársa is vele tartott. Kréta mellől vihar sodorta őket a nyílt tengerre. Két héttel később Málta partjainál feneklett meg a hajó. Minden utas megmenekült, ahogy azt az Úr Pálnak megígérte. A hajótörés után 3 hónapig Máltán teleltek, majd Pál és társai Itáliába érkeztek. Mialatt Róma felé gyalogoltak, római keresztyén testvérek siettek eléjük, amin Pál nagyon felbátorodott.

Történet:

Ahogy Pál és a többi fogoly Rómába érkezett, Juliusz átadta őket a hadsereg vezetőjének*. Pált kiváltságos bánásmódban részesítették: külön lakhatott az őt őrző katonával. Ebben is Isten vezető kezét láthatjuk, aki még szolgálatot bízott Páka Rómában. Három nap múlva Pál magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit.

Pál Rómába is, mint a többi meglátogatott városba, elsősorban Jézus Krisztus, a megváltó Messiás eljövetelének a hírét akarta elhozni. Üdvözölte a zsidó vezetőket, s így szólt hozzájuk: „Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsá­lemből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem. Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot.” (Figyelemre méltó, hogy Pál itt egy ószövetségi kifejezéssel élt, mint aki jól ismeri a törvényeket és a próféták könyveit.)

A zsidók semmiféle levelet vagy hírt nem kaptak Pálról, viszont Jézus követőiről, „erről az irányzatról” („szektáról”) már hallottak, mindenütt ellenzik. Szívesen meghallgatják tehát Pált, hogy megismerjék, hogyan gondolkozik.

Kitűztek egy napot, amikor sokan eljöttek Pál szállására a zsidók közül. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, s igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. A vita reggeltől estig tartott. Egyesek hittek a beszédének, mások viszont nem. S mivel megoszlott a véleményük, szétoszlottak, amit Pál egy ézsaiási igével kommentált: „Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor ezt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fillükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” (Vö. Ézs 6,9-10; Mt 13,14-15.) Végül így zárta szavait: „Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani.”

Pál két teljes évig maradt bérelt szállásán, s azoknak, akik felkeresték, hirdette Isten országát, tanított az Úr Jézus Krisztusról, „teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül”. Két év után szabadon engedték, majd újra elfogták, és Rómába hurcolták*. Ebben az időben írta második levelét Timóteushoz. Börtönben volt, és várta a halálos ítéletet.

„Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2Tim 4,6-8)

Levele utolsó részében Pál sürgetően kéri Timóteust, hogy látogassa meg — még a tél előtt —, mert Démász elhagyta, s a világhoz ragaszkodva elment Thesszalonikába. Kreszcensz és Titusz sincs már vele, Tükhikoszt* elküldte Efezusba, egyedül Lukács, hűséges útitársa maradt mellette.

Pál kéri Timóteust, hogy Márkot hozza magával, mert hasznára van a szolgálatban. Arra is megkéri, hogy a köpenyét és a könyveket is — valószínűleg ószövetségi iratokat —, melyeket Tróászban hagyott, hozza magával.

Megvallja, hogy első védekezése alkalmával mindenki elhagyta ugyan, de ő nem haragszik, s az Úr nem hagyta el őt: „megszabadultam az oroszlán torkából. Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen.” (2Tim 4,17-18)

A levél végén még megkéri Pál Timóteust, hogy köszöntse Akvilát, Priszkát (Priszcillát)* és Onéziforosz* háza népét. Elmondja, hogy Erasztosz* Korinthusban maradt, s hogy Trofimoszt* Milétoszban hagyta betegen. A rómabeli keresztyének pedig mindannyian köszöntik Timóteust.

Pál római fogsága idején írt még néhány levelet. Filippiekhez írott levelében pl. megköszönte a pénzt, amit a gyülekezet küldött neki (Fil 4,10-18). Szüksége volt rá, hogy kifizesse a ház bérletét, élelmet, ruhát vegyen. Ezekben az években ismerkedett meg Pál Onézimusszal is, s írta meg levelét Filemonhoz. Akkor még Démász, Epafrász*, Márk, Arisztarkhosz és Lukács is vele volt.

A Filemonhoz írt levél:

Az „öreg” Pálhoz római fogságában egyszer látogató érkezett: Onézimosz*, Pál Kolosséban lakó barátjának, Filemonnak* a rabszolgája. Rómába menekült, mert meglopta gazdáját. Nem tudott jobbat, mint felkeresni az apostolt, hogy tettét bevallja. Pál nyilván elmagyarázta neki, hogy nemcsak a gazdája, hanem Isten ellen is vétett. Beszélgetéseik hatására Onézimosz megtért. A rabszolga keresztyén lett! Isten előtt pedig rabszolga és gazda egyenlő. Ám Onézimosznak előbb gazdájától is bocsánatot kellett nyerni. Pál ezért levéllel küldte vissza Kolosséba.

Pál a levél elején köszönti barátját: Filemont, munkatársát: Appiát*, és Arkhipposzt* is, akit „bajtársunk”-nak nevez, valamint a Filemon házában összegyűlő kolossébeli gyülekezetet. Leírja, mennyire örül és milyen hálás, amiért azt hallja, hogy Filemon a szolgálatát milyen sok szeretettel és hittel végzi. Ezért is meri hozzá visszaküldeni Onézimoszt. Pálnak ugyan apostoli joga volna parancsolni is, de a szeretet kedvéért inkább csak kéri Filemont, hogy fogadja vissza a rabszolgáját. Fiának nevezi Onézimoszt, amiből nyilvánvaló az iránta érzett megbecsülése. Onézimosz neve jelentését használja, hogy a fiatalemberben végbement változást szemléltesse: „aki egykor neked haszontalan volt, most pedig neked is, nekem is hasznos”. „Szívének” tekinti, vagyis a legmélyebb érzései fűződnek hozzá. Legszívesebben magánál tartaná Rómában, hogy neki szolgáljon, de Filemon hozzájárulása nélkül ezt nem teheti. S Onézimosz menekülése talán arra való, hogy őt Filemon szeretett testvérként, tehát nem rabszolgaként kapja vissza! Pál egészen odáig megy, hogy azt írja Filemonnak: „Ha tehát engem társadnak tartasz, fogadd őt úgy, mint engem. Ha pedig valamivel megbántott vagy tartozik, azt nekem számítsd fel… megadom neked!” Pál itt még reménykedik a szabadon bocsátásában. Kéri, hogy készítsen a számára Filemon szállást, „mert remélem, hogy imádságotokért ajándékul kaptok engem.”

Nem tudjuk, mi történt Onézimosszal. Filemon bizonyára megbocsátotta neki a lopását, és szeretett testvérként fogadta vissza. Kolossébeliekhez írt levelében szintén megemlíti Pál Onézimosz nevét, ahol „hű és szeretett testvérnek” nevezi. A Kol 4,7-9-ben olvassuk, hogy Pál Tükhikoszt és Onézimoszt követként küldte Kolosséba, valószínűleg mindkét levelet ők vitték magukkal.

Jegyzetek:

Hadsereg vezetője — Ez a „praefectus praetorio”, Buntusz Afrániusz, művelt ember volt, Néró nevelője, akit két évvel később (!) Néró megmérgezett.

Szabadon majd újra fogságban — Szabadlábra helyezése után Pál folytatta missziói tevékenységét. Nem tudjuk pontosan, hogy merre járt. A pásztori levelek alapján elmehetett újra Kis-Ázsiába, Efezusba vagy Krétára, ahol Titust hagyta, hogy szervezze meg az egy­házat. Ősegyházi hagyomány szerint Spanyolországba is eljutott. Néró volt akkora császár, aki Kr. u. 64-ben véres keresztyénüldözésbe kezdett, hogy a Rómát jelentős mértékben elpusztító tűzvész felelősségét rájuk hárítsa. Valószínűleg ennek az üldözésnek esett áldozatul Pál, a hagyomány szerint Péterrel együtt, Kr. u. 67-ben.

Tükhikosz — Lásd ApCsel 20,4. Pál vele küldte el Kolosséba és Efezusba a nekik írt leveleket (Kol 4,7-8; Ef 6,21-22).

Akvila és Priszeilla — Ez a zsidó keresztyén házaspár, akit Klaudiusz császár uralkodása alatt Rómából száműztek (Kr. u. 49/50), sokat jelentett Pál számára. Először Korinthusban találkozott velük (ApCsel 18,2), majd együtt indultak Efezusba. Úgy nevezte őket, mint „munkatársaim a Krisztus Jézusban” (Róma 16,3). Efezusban, ahol a gyülekezet az ő házukban gyűlt össze (1Kor 16,19), tanították közösen Apollóst (ApCsel 18,26).

Onéziforosz — Ezt a keresztyént Pál maga is dicsérte, mert gyakran felüdítette, és nem szégyellte Pál bilincseit. „Az Úr legyen könyörületes Onéziforosz háza népe iránt” — írja Pál Timóteusnak (2Tim 1,16). Ebből arra következtethetünk, hogy Onéziforosz már meghalt.

Erasztosz — Őt, mint a „város számvevőjét” említi a Biblia a Róma 16,23-ban. Pál a Rómabeliekhez írott levelet Korinthusban írta, innen tudhatjuk, hogy Erasztosz Korinthus számvevője volt. Görögül ‘Aedilis’ a tisztség neve, tiszteletbeli munka, amit egy évre nyerhetett el valaki a Szenátus választása alapján. Ámulatba ejtő, hogy ilyen magas rangú görög szolgálta Pált, ahogy az ApCsel 19,22-ben olvashatjuk.

Trofimosz — Ez a testvér a kis-ázsiai Efezusból származott. A zsidók látták őt Pállal együtt Jeruzsálemben, s azt hitték, hogy bevitte őt Pál a templomba. Ez volt az ürügy, hogy elfogják Pált (ApCsel 20,4 és 21,27-30).

Epafrász — Őt a Kol 4,12 is említi, mint „közületek való, Krisztus Jézus (rab)szolgája, aki mindenkor küzd értetek imádságaiban, hogy tökéletesen, teljes bizonyossággal, állhatatosan maradjatok mindabban, ami az Isten akarata. Mert tanúskodom róla, hogy sokat fárad értetek és azokért, akik Laodiceában és Hierapoliszban vannak.” Az viszont nem derül ki, hogy Epafrász miért fogolytársa Pálnak.

Onézimosz — „Az, aki használható”; „hasznos”.

Filemon — „Szerető”; „szeretetteljes”.

Appia — Egyes értelmezők szerint Appia Filemon felesége volt, mások szerint Arkhipposz felesége. A levélből csak annyi derül ki bizonyosan, hogy egy nőtestvér a kolossébeli gyülekezetből.

Arkhipposz — Jelentése: a „lovasság vezetője”. A Kol 4,17-ben Pál így ír róla: „És mondjátok meg Arkhipposznak: legyen gondod rá, hogy betöltsed azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban!” Tehát külön feladata volta kolossébeli gyülekezet szolgálatában, valószínűleg vénként és elöljáróként. Van, aki azt feltételezi, hogy Filemon egyik fia lehetett.

352-353

Énekek:

Református énekeskönyv: 6,1; 25:1.7-8; 133:1; 139:14; 140:1; 161:1; 215:3.5; 220:1.3.5-6; 234:1.4; 271:1-3; 395
Jertek, énekeljünk: 134; 141; 227; 241
Harangszó: 42:1-2; 47; 50
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 75; 146; 153:3-4; 155; 175
Erőm és énekem az Úr: 23; 29; 52; 106; 127

Megjegyzések:

Jézus Krisztus harcosa — „Ama nemes harcot megharcoltam” — Pál Jézus Krisztus katonájának tekinti magát (2Tim 4,7; vö. 2Tim 2,3). Kitartott a bűn és a hitetlenség ellen vívott csatában. Most elérkezett a vég, és ő megtartotta a hitet. Az Efezus 6,10-20-ban a nemes harc megvívásához szükséges fegyverzet felöltéséről ír.
Beszélgessünk arról, melyik „fegyver” mit jelent. Például: igazságszeretet öve — őszintének és becsületesnek lenni. Megigazulás páncélja — tudni, hogy méltón (=bűnök nélkül) állhatsz meg Isten előtt, mert minden bűnöd megbocsáttatott Jézus Krisztusban. Felsaruzott láb, mint készség a békesség evangéliuma hirdetésére — késznek lenni bármikor arra, hogy hirdessük Jézus Evangéliumát, ami megbékélést hoz Isten és ember, valamit ember és ember között. Hit pajzsa — megvédeni magad az ördög támadásaival szemben, úgy, hogy kitartasz a Úr Jézusban való hitben, kísértések és nehézségek között is. Üdvösség sisakja — remélni (és örömmel várni) azt az üdvösséget, amit az Úr Jézus ígért nekünk. S ami bármennyi harcot megér. Lélek kardja — az egyetlen tényleges fegyver, amire Jézus katonájaként szükséged van, az Isten igéje. A Szentlélek segítségével ez kardként tud működni. És bár nem sorolja a fegyverek közé, Pál a Lélek által való imádsággal folytatja a sort. Ez lehet az olaj, ami a fegyverzetet karbantartja, működését biztosítja. Ami legalább olyan fontos, mint a fegyverek.

,Bevisz az Ő mennyei országába” — Pál élete végéhez közeledve a jövőre néz, nem a földi jövendőre, hanem a Krisztusban levő reménységre. Így elviselhetővé válik a halála előtti szenvedés, ami még vár rá. Különös kiváltság a keresztyének számára, hogy így készülhetnek a halálra. Számukra a halál nem a bűnök büntetése, hanem a bűnök elhalása, s az örök életre való belépés. Ezt természetesen az ember nem saját erejéből tudja megtenni. Kell, hogy az Úr készítse fel őt minderre

Megbocsátás — Onézimosz számára nagyon nehéz lépés lehetett, hogy visszamenjen urához, Filemonhoz. Az életét kockáztatta, s tudta, hogy rászolgált erre. De bízni mert az Úrban, hogy Filemon szívét is átformálja, s meg fog neki bocsátani. Az is segíthetett ebben, hogy rabszolgaként már ismerte őt, mint megigazult és megbocsátó urat.

Testvérként elfogadni — Látjuk, milyen fontos Krisztusban egymás testvéreivé válni. Pál elég messzire elmegy, mikor Filemontól azt kéri, bánjon úgy Onézimosszal, ahogy magával Pállal bánna. Az apostol ezzel túllép kora rabszolga—úr viszonyán. Nem azt mondja, hogy a rabszolgaságot, mint intézményt meg kell szüntetni, hanem a rabszolgaság alapját veszi el azzal, hogy úr és rabszolga egymás testvére lehet.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A bocsánatkérés szükségessége és nehézségei. (***)
  • Úr—szolga viszony mai életünkben. Uralkodás, leuralás; kiszolgáltatottság, szolgalelkűség problémái. (***)

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

  • A katonai szolgálat jellemzői. Történelmi példák a katonai hűségre, kitartásra. (***)
  • Pál apostol életútja, apostoli tevékenysége. A keresztyénség helyzete, megítélése a Római Birodalomban. A Néró-féle keresztyénüldözés. (***)
  • Rabszolgaság, a rabszolgák helyzete, urukkal való viszonya a Római Birodalomban. Mit jelentett a keresztyénség a rabszolgák és uraik számára? (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Az apostoli életmű jellemzése Siklós József: Pál c. versében. (***)
  • Pál apostol jellemzése írásban, tömören, az életrajz elemeinek felhasználásával. (***)
  • Dramatizálás: Onézimosz és Filemon elképzelt találkozása. (***)
  • Patricia M. St. John: Onézimusz kétszeresen megszabadítva c. regényében mit jelent a kétszeres szabadítás? A regény mint ajánlott olvasmány. (***)

Vizuális kultúra (Rajz — Művészettörténet)

  • Pál apostol karakteres ábrázolása képzelet alapján. (***)
  • Szent Pál ábrázolásának karakterjegyei a középkortól fogva. Zománckép megfigyelése a 10. századból. (***)

Vázlat:

Róma — Pál bérelt szálláson, őrizetben
zsidók meghívása
Mózes törvényei és a próféták
megoszlanak a vélemények

2 év őrizetben — prédikál
2 év után szabadon bocsátják
majd újra elfogják — valószínűleg kivégzik

levelek — Filippiekhez, Timóteusnak

Filemonhoz írott levél
Onézimusz — szökött rabszolga
„Visszaküldöm neked őt, vagyis az én szívemet”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Isten betartja az ígéretét.
* Uralkodik az Úr.

Előzmények:

Félix után Fesztusz lett Cézáreában Júdea helytartója. Hivatalba lépése után nem sokkal megkeresték őt a zsidó vezetők, hogy újból vádat emeljenek Pál ellen. Pál a császárhoz fellebbezett, majd Fesztusz, Agrippa király és Bereniké előtt védhette meg magát. Mindannyian elismerték, hogy szabadon lehetne bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.

1. történet:

Pált hajóval akarták Rómába vinni, csak az alkalmas hajóra kellett várni. Fesztusz átadta őt a többi fogollyal együtt a császári csapatból való Juliusz nevű századosnak, aki az egész Rómába vezető út alatt felelős volt értük. Velük ment még néhány katona, hogy a foglyokra vigyázzanak. Lukács és a thesszalonikai macedón Arisztarkhosz Pállal maradt. Vele tartottak az úton.

Egy adramittiumi* hajóra szálltak fel. A hajó rakományát a líciai Mirába kellett szállítani.

A következő nap megérkeztek Szidónba, egy főníciai kikötővárosba. Mivel Juliusz emberséges volt Pállal, megengedte, hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla. Szidónból Ciprus alatt hajóztak tovább (a szigettől keletre), mert ellenszél volt. Majd Cilicia és Pamfília partja mentén haladva* futottak be Mirába. Ott egy újabb hajót kellett keresniük, mert az előző hazaindult, Adramittiumba.

Juliusz talált egy alexandriai (Egyiptomból jövő) hajót*, ami Itáliába indult. Ebbe szállították be Pált fogolytársaival együtt.

Több napig csak lassan haladtak előre a partok mellett. Mivel ellenszelük volt, csak nehezen értek el Knidoszig, ami ez első kis-ázsiai földnyelv. A hajós úgy döntött, hogy nem Akhája felé mennek tovább, ami a legrövidebb út lett volna, hanem Kréta alatt hajóznak el. Nagy nehezen elhaladtak Szalmóné partjai mellett, s eljutottak egy Szépkikötőnek nevezett helyre, közel Lázea városához. Több napon át ottmaradtak. Gyönyörű kis kikötő volt ez, de a téli viharokban veszélyes lett volna ott maradni. A tél pedig már közeledett. A kapitány azt remélte, hogy kedvező széljárással eljuthatnak Főnixbe, Kréta egyik kikötőjébe, és ott áttelelhetnek. (Novembertől március 5-ig terjedő időszakban nem hajóznak a Földközi-tengeren.)

Pál azt mondta Juliusznak, a kapitánynak és a kormányosnak: „Férfiak, látom, hogy a további hajózás nem csak a rakományra és a hajóra, hanem életünkre nézve is veszélyessé válik.” De a százados inkább hitt a kormányosnak és a hajótulajdonosnak, mint Pálnak. (Végül is érthető, hogy több bizalma volt a hajós emberekhez, mint a fogva tartott Pálhoz.)

Mivel enyhe déli szél kezdett fújni, elindultak, mert azt hitték, hogy simán elérnek vele Főnixbe. Kréta mellett hajóztak, de nemsokára a sziget felől az Eurakviló* nevű szélvihar csapott le. Magával ragadta a hajót a nyílt tengerre, s mivel nem tudott széllel szemben haladni, rábízták a hajót, és sodortatták magukat vele.

Amikor egy Klauda nevű kis sziget alá futottak be, csak nagy nehezen tudták a hajósok megtartani a mentőcsónakot. Miután ezt felvonták, átkötötték a (fa) hajót, nehogy darabokra szaggassa a vihar. A legénység félt, hogy a rakománnyal megterhelt hajó a Szirtisz tengeröböl zátonyaira fut. Ezért leeresztették a horgonyt. Irányíthatatlanul sodródott tovább a hajó a keleti széllel, szerencsére jó irányba.

A vihar csak úgy dobálta a hajót a hullámok között, úgyhogy másnap úgy döntöttek, hogy a rakomány egy részét a tengerbe dobják. A harmadik nap már mindenki segített, Pál és társai is; a hajó felszerelését saját kezükkel dobálták ki.

A vihar azután még napokig tombolt. Nappal nem látszott a nap, éjjel nem látszottak a csillagok. (A tengerészek pedig a nap és csillagok állásából tudták meghatározni helyzetüket, nem volt még iránytűjük akkor.) A megmenekülés minden reménye szertefoszlott. Már arra se volt lehetőségük, hogy egyenek, a félelem minden étvágyukat elvette.

Ebben a csüggedt helyzetben Pál bátorítóan szólt hozzájuk: „Az lett volna helyes, férfiak, ha rám hallgattok, és nem indulunk el Krétából, hogy elkerüljük ezt a veszélyt és ezt a kárt. Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó. Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ez azt mondta: Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón. Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk.”

Eljött a tizennegyedik éjszaka, hogy az Adrián sodródott a hajó. Éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy szárazföldhöz közelednek. Leengedték a mérőónt, és húsz ölet* állapítottak meg (kb. 36 m). Kissé távolabb már tizenöt ölet mértek (kb. 27 m), ami bizonyította, hogy szárazföld felé közelednek. A hajósok azonban féltek, hogy sziklás helyre vetődnek. Ezért a hajófarból négy horgonyt vetettek ki, alig várva a reggelt.

A hajósok ekkor meg akartak szökni a hajóról. Próbálták leereszteni a mentőcsónakot a tengerre, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orrából akarnak horgonyokat kifeszíteni. Pál azonban résen volt, és figyelmeztette a századost és katonáit: ,Ha ezek nem maradnak a hajón, akkor ti sem menekülhettek meg.” A katonák akkor elvágták a men­tőcsónak köteleit, s hagyták, hogy elsodorja az ár.

Még virradat előtt Pál arra biztatta mindnyájukat, hogy egyenek. ,Ma a tizennegyedik napja, hogy étlen várakoztok, és semmit sem ettetek. Ezért intelek titeket, hogy egyetek, mert az is megmeneküléseteket szolgálja. Mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.” Majd vette Pál a kenyeret, hálát adott Istennek, megtörte és enni kezdett. Ezt látva mindnyájan nekibátorodtak, s enni kezdtek. Miután jóllaktak, a maradék gabonát is a tengerbe szórták, hogy még könnyebb legyen a hajó.

Végre csak megvirradt. Nem is volt messze a szárazföld. A hajósok azonban nem ismerték fel, csak egy öblöt vettek észre, amelynek lapos volt a partja. Megbeszélték, hogy ha tudják, erre futtatják rá a hajót. A horgonyokat eloldották, és a tengerben hagyták, egyúttal a kormányrúd tartóköteleit is megeresztették, és az orrvitorlát szélnek feszítve igyekeztek a part felé. Mikor azonban a földnyelvhez értek, ráfuttatták a hajót, melynek orra befúródva ott maradt mozdulatlanul, hátsó része pedig a hullámveréstől kezdett szakadozni.

Mindannyian a hajó elejébe siettek.

A katonák azt tervezték, hogy megölik a foglyokat, nehogy valaki kiúszva elmeneküljön. (Ők voltak felelősek a foglyokért. Vö. ApCsel 12,19.) A százados viszont meg akarta menteni Pált, ezért visszatartotta őket elhatározásuktól. Megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, először azok ugorjanak a tengerbe, és meneküljenek a szárazföldre. Aztán akik nem tudnak úszni, deszkákon, vagy a hajó egyéb darabjain próbáljanak a szárazföldre jutni.

Így menekültek ki mindnyájan szerencsésen a szárazföldre. Az Úr megtartotta ígéretét!

2. történet:

A sziget, ahol partra jutottak, Málta volt, ami egy sziklasziget, déli irányban kb. 100 km-re Szicíliától.

A „barbár” őslakók (nem görögök vagy rómaiak) barátságosan fogadták a hajótörötteket. Nagy tüzet raktak. Mindannyian körülállták, hogy megszáradjanak, mert esett, és hideg volt. Pál is gyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre rakta. A melegből hirtelen egy vipera jött elő (egy mérges kígyó), és Pál kezébe mart. Mikor az őslakók látták Pál kezén a csüngő kígyót, így szóltak egymáshoz: „Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás (Nemezisz*) nem hagyja élni.” Pál azonban nyugodtan lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. A bennszülöttek azt várták, hogy feldagad a keze, vagy hirtelen holtan esik össze. De miután hosszas várakozás után sem lett semmi baja, megváltozott a véleményük. Most meg úgy néztek Pálra, mintha isten lenne.

A sziget vezetőjének, Publiusznak birtoka volta közelben. Amint meghallotta, mi történt, befogadta őket (valószínűleg csak Pálról, Arisztarkhoszról, Lukácsról és Juliusz századosról van szó, mivel Lukács nyomatékosan ‘minket’ utalást használ), és három napon át élvezhették a vendégszeretetét.

Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve pont abban az időben ágynak esett. Mikor értesült róla, Pál felkereste az idős embert, imádkozott érte, és rátette a kezét. Így mutatta ki Publiusz iránti háláját.

Az idős ember meggyógyult. Gyorsan elterjedt a hír a bennszülöttek között, a többi beteg szigetlakó is elment Pálhoz, aki meggyógyította őket. Nem csoda, hogy ezek után munkatársaival együtt nagy megbecsülésben részesítették, s gondot viseltek rájuk.

Három hónap múlva azután a foglyokért felelős Juliusz százados talált egy alexandriai hajót, amely a szigeten telelt. A hajó címerében Dioszkurok* voltak, Castor és Pollux félistenek, akiket a görögök a hajósok védelmezőiként tartottak számon. Ezzel a hajóval utaztak tovább, és nem ütköztek további nehézségekbe az út során.

Szirakuzába érkezve úgy döntöttek, ott maradnak három napig. A kikötőváros Szicília keleti partján található. Innen Régiumba hajóztak tovább, ami Itália legdélibb pontja, s miután másnap erős déli szél támadt, egy nap alatt a Nápoly melletti Puteoliba értek. Itt néhány keresztyén testvérrel találkoztak, akik megkérték Pálékat, maradjanak náluk egy hétig. (Abból, hogy Juliusz százados ezt megengedte, látszik, mennyire tisztelte Pált.)

Így egy hét után folytatták útjukat Róma felé, valószínűleg gyalog a Via (=út) Campana-n és a Via Appia-n, ami kb. 200 km-t tesz ki! Rómából eléjük sietett néhány testvér, akik már hallották, hogy Pál a barátaival egy fogolyszállítmánnyal közeledik. Az Appiusz fórumánál* (Appiusz piaca) és Tres Tabernae-nál* (Három Fogadó) találkoztak egymással. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással. Rómában is keresztyének között munkálkodhat.

Jegyzetek:

Adramittium — Kikötőváros Kis-Ázsia legészakibb területén, Mízia tartományban, Mitiléne szigetével szemben.

Part mentén haladva — A korabeli hajósok ide-oda utaztak, de leggyakrabban a part mentén hajóztak. A nyílt tengerre kimerészkedni meglehetősen veszélyes volt.

Alexandriai hajó — A kor viszonyaihoz képest hatalmas hajók szállítottak gabonát Egyiptomból Itáliába, hogy Rómát, az akkor már milliós nagyvárost kenyérrel lássák el. A hajó is, amivel Pál utazott, ilyen nagy hajó lehetett, hiszen 276 utasa volt (lásd még a Feldolgozás-lapon a gabonaszállító hajó leírását). A történetíró Josephus Flavius megemlít egy akkora utasszállító hajót, aminek 600 ember is volt a fedélzetén.

Eurakviló — Hatalmas, tájfun erejű szélvihar, ami északkelet irányból fúj.

Öl — A kinyújtott karok közötti távolság: kb. 6 láb (egy láb kb. 30 cm), vagyis kb. 1,8 m.

Nemezisz — A görög mitológiában ő a bosszú és az igazságosság istene. Úgy tartották, ő az éjszaka és az óceán leánya, vagy Zeusz és Themisz leánya. Adrasteianak is nevezték.

Dioszkurok — Ősrégi időktől fogva tisztelt isteni testvérpár a görögök vallásában. Léda spártai királynő ikerfiai. Zeusztól származott Polüdeukész (lat. Pollux), a halandó Tündareusztól pedig Kasztór (lat. Castor). Dioszkuroszok = Zeusz fiai néven emlegették őket a görögök. A két ifjú annyira szerette egymást, hogy a halhatatlanságot és a halált is megosztották egymás közt, csakhogy együtt maradjanak: egyik napot az Alvilágban, másikat az Olümposzon töltötték. Segítségüket várták minden veszedelemben, harcban, tengeren is. Az Ikrek csillagkép őrzi emléküket.

Appiusz fóruma és Tres Tabernae — A régi úton, a Via Appián, ami Rómából Dél-Itália felé tart, 49 km-re Rómától délre fekszik a Tres Tabernae, és még 16 km-re van onnan Appiusz fóruma. Ez két-három napi gyalogút lehetett. Ennyire fontos volt a római keresztyéneknek, hogy Pált üdvözöljék és beszélhessenek vele. Gondolkozzunk el rajta, mennyire hozzászoktak az ókori emberek, hogy nagy távolságokat gyalogoljanak, velünk ellentétben. Emellett akkor még nem létezett a Biblia, ami azt jelentette, hogy hitük megerősítése és megvallása érdekében igencsak rá voltak utalva a kölcsönös beszélgetésre és a szájhagyományra.

350-351

Énekek:

Református énekeskönyv: 24:1; 90:1.8; 100:1-2.4; 107:12-16; 251:1.5.8; 265:1-2.6; 278:4; 299:1.4-5; 398
Jertek, énekeljünk: 94; 96; 163; 166; 176; 249
Harangszó: 36:1; 47; 53:1.4-5.8; 54:2-5
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 18; 19; 75; 76; 151; 154:1
Erőm és énekem az Úr: 16; 30; 119; 131

Megjegyzések:

Isten betartja az ígéretét! — Amit az Úr ígér, azt meg is teszi. Erre mindig számíthatunk. Pál a vihar idején különleges biztatást és ígéretet kap, amiben nem kell kételkednie.
Mi is szaván foghatjuk az Urat: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka” (1Móz 8,22). De gondolhatunk az Édenben elhangzott ígéretre az Úr Jézus eljövetelét illetően (1Móz 3,15), vagy a hívőknek tett ígéretre, hogy örök életük van (Jn 6,47), és be fognak lépni a mennyei Jeruzsálembe (Jel 22,14).

Uralkodik az Úr — Pál útján minden esemény azt mutatja, hogy Isten uralkodik, s megmutatja a hatalmát. A viharból való megmenekülés, a vipera mérge, amely megölhette volna Pált, Publiusz apjának gyógyulása, a sok bennszülött máltai gyógyulása, ezek mind Isten csodái voltak. Aztán a bizakodás, amit Pál érezhetett, mikor a puteoli és római testvérek szeretettel fogadták — minden Isten védelmező és segítő jelenlétére utal.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi ismeretek / Könyvtárhasználat

  • Önálló gyűjtőmunka a hajózás történetéből: ókori hajótípusok. Római gabonaszállító hajó modellje. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

  • Viharok keletkezése, fajtái, előfordulása. Viharkárok. (***)
  • Málta és idegenforgalma. A Szt. Pál-öböl. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Számítástechnika

  • Kreatív szövegalkotási feladatok a bibliai történethez kapcsolódva:
    – az események tömörítése az isteni ígéret szempontjából;
    – Pál apostol hálaadó szavai;
    – „élménybeszámoló” levélformában egy-egy választott szereplő nevében;
    – „vihartörténet” egy tapasztalt hajós nevében (szóban vagy írásban);
    – prospektusszöveg írása (szerkesztéssel) a máltai Szt. Pál-öböl, ill. a Via Appia képéhez;
    – idegenvezetés (szóban) turisták számára a Szt. Pál-öbölben, ill. a Via Appián. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Római hajó ábrázolása rajzok megfigyelése után képzeletből. Képsorozat készítése a történethez. (***)
  • Római hajó tömegformája: modellkészítés gyurmából vagy agyagból. (***)
  • Festés: a viharba került hajó — a színek kifejező ereje. (***)

Vázlat:

1. történet:
Pál, Lukács, Arisztarkhosz
Juliusz százados
Mira felé induló hajó
hajó Alexandriából — Itáliába

ellenszél
Knidosz — Kréta — Szépkikötő
terv: Főnixbe hajózni — ott áttelelni
Pál figyelmeztetése — nem figyelnek rá

hatalmas vihar: Eurakviló — sodorja a hajót
veszély: Szirtisz tengeröböl zátonyai
kidobálják a rakományt
nem esznek
Pál: kitartásra biztat — ígéret látomásban

szárazföld a közelben
a legénység menekülni akar (mentőcsónak)
Pál biztatására esznek
a katonák meg akarják ölni a foglyokat
Juliusz megállítja őket

hajótörés
mindenki megmenekül és partra jut

2. történet:
Málta
nagy tűz
mérgeskígyó

3 napi vendégeskedés Publiusznál
Publiusz apja meggyógyul
más betegek is meggyógyulnak

Hajó Dioszkurokkal (Castor és Pollux)
Szirakuza (Szicília)
Régium (Dél-Itália)
egy hét Puteoliban — testvéreknél
Via Appia (Forum Appii, Tres Tabernae)
találkozás római testvérekkel
Pál megtelik bizakodással

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az evangélium hitetlennek bolondság, hívőnek az Isten ereje.

Előzmények:

Pált az őrizetbe vétele utáni napon a zsidó nagytanács elé vezették, ahol kihasználva a farizeusok és szadduceusok közötti ellentétet, egymás ellen fordította őket. Liziász ezredes gyorsan visszavitette Pált a várba. Erre a zsidók közül negyven férfi merényletre készült Pál ellen, de az ezredes fülébe jutott a hír, aki Pált komoly kísérettel küldte Cézáreába, Félix helytartóhoz. Pál ellenségei ügyvédükkel, Tertullusszal együtt járultak a helytartó elé, hogy vádat emeljenek Pál ellen. Pál nagyszerűen megvédte magát. Félix későbbre halasztotta az ítélkezést. Pál még két évvel később is börtönben ült, amikor Félixet Porciusz Fesztusz váltotta fel tisztségében.

Történet:

Fesztusz, az új helytartó még csak három napja érkezett tartományába (előbb székhelyére, Cézáreába, majd látogatást tett Jeruzsálemben), de máris panaszt tettek nála a zsidó főpapok* és vezetők Pál ellen, s kérték, hogy vitesse Jeruzsálembe. Azt tervezték ugyanis, hogy útközben megölik.

Fesztusz azt felelte, hogy Pál Cézáreában van, ő is odamegy, ezért a zsidók is tartsanak vele, ha vádat akarnak emelni Pál ellen. Nem volt más választásuk.

Tíz nap múlva el is utaztak Cézáreába. A következő napon Fesztusz elfoglalta bírói székét, és elővezettette Pált a börtönből.

A zsidók súlyos vádakat emeltek Pál ellen, melyeket azonban nem tudtak bizonyítani. Pál igaza tudatában védekezett: „Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen nem vétettem semmit.”

Fesztusz azonban a zsidók kedvében akart járni, ezért megkérdezte Páltól: „Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem feletted ebben az ügyben?”

Pál rögtön megsejtette a veszélyt. Így válaszolt: „A császár ítélőszéke előtt állok (Fesztusz, mint helytartó képviseli a császárt), itt kell ítélkezni felettem. A zsidók ellen nem vétettem semmit, amint magad is jól tudod.” Ha valami halált érdemlő dolgot követett el, akkor nem vonakodik a haláltól. De ha a zsidók alaptalanul vádolják, akkor senki sem szolgáltathatja ki őt nekik. „A császárhoz fellebbezek.”

Pál ezek szerint megértette, hogy Fesztusz a zsidóknak akar kedvezni. Ezért a legfelsőbb hatalomhoz, a császárhoz kiált. Neki kell majd igazságot szolgáltatnia.

Fesztusz megbeszélést tartott a tanácsosaival, majd ezt mondta Pálnak: „A császárhoz fellebbeztél, tehát a császár elé fogsz menni.” (Minden római polgárnak joga volta legfelsőbb bíróhoz, a császárhoz fellebbezni.)

Pál így megmenekült a zsidók haragjától!

Pár nappal később II. Agrippa* és testvére, Bereniké* eljött, hogy köszöntsék Fesztuszt, aki vendégül látta őket. Már több napot töltöttek nála, mikor Fesztusz szóba hozta Pál ügyét Agrippa előtt. Magát mint bölcs és igazságos helytartót mutatja be, aki egy ilyen zavaros vallási ügyben is, amilyen a Pálé, a római jog alapján védelmezi az igazságot. Ezért állította Pált a vádlói elé, hogy legyen alkalma védekezni, s valóban, a zsidók semmi olyan bűnt nem tudtak felhozni ellene, amely alapján el kéne őt ítélnie. Arra a kérdésére pedig, hogy akar-e Pál Jeruzsálemben törvény elé állni, Pál a császárhoz fellebbezett. Így most őrizetben marad, amíg a császár elé nem küldheti.

Agrippa izgalmasnak találta, hogy olyan emberrel találkozhat, mint Pál, aki Fesztusz szavaiból ítélve a megfeszített Krisztus szolgája, s akiről azt állítja, hogy él.

Fesztusz megígérte Agrippának, hogy a következő nap meghallgathatja Pált.

Másnap nagy pompával megérkezett Agrippa és Bereniké, s bevonultak a nagyterembe a város előkelőségeivel együtt. Fesztusz parancsára elővezették Pált. Fesztusz úgy beszélt róla Agrippának és a jelenlevőknek, mint aki miatt az egész zsidóság őt ostromolta, Pál halálát követelve. De Fesztusz nem állapított meg semmi halált érdemlő dolgot. S mivel Pál a császárhoz fellebbezett, most őneki az a problémája, hogy mit is írjon urának*, a császárnak. Ezért örül, hogy Agrippa király is meghallgatja őt. Utána talán már lesz mit írni a fogva tartottról.

Agrippa ezt mondta Pálnak: „Megengedjük, hogy szólj a magad mentségére.”

Pál akkor kinyújtotta a kezét, s elmondta Agrippa királynak, mennyire örül, hogy előtte védekezhet a zsidók vádjai ellen, hiszen ő jól ismeri szokásaikat és vitás kérdéseiket. „Kérlek azért, hallgass meg engem türelemmel” — kérte a királyt.

Pál röviden szólt fiatalkoráról, mikor még buzgó farizeus volt. Majd személyes meggyő­ződéséről beszélt, ami miatt most is vád alatt van, hogy Isten a népének, Izráelnek adott ígérete beteljesült. „Ezért a reménységért vádolnak engem a zsidók, Agrippa király. Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel?” Hiszen azt a zsidók is hiszik.

Pál aztán elmondta, hogy korábban esküdt ellensége volt a názáreti Jézus tanítványainak és követőinek, s hogy egyszer épp miattuk tartott Damaszkuszba, mikor egy látomás megállította őt. Beszélt elhívásáról, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. „Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan. Ezért fogtak el engem a zsidók a templomban, és ezért akartak kivégezni. De mivel az Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak, és semmit sem mondok azon kívül, amit Mózes és a próféták megjövendöltek: a Krisztusnak szenvednie kell, és mint aki elsőnek támad fel a halottak közül, világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.”

Ez már túl sok volt Fesztusznak: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány őrültségbe visz.” Úgy gondolta, Pál megzavarodott, a görögök és a rómaiak szerint ugyanis a halottak feltámadása egyszerűen képtelenség. Aki ilyet elhisz, az bolond!

„Nem vagyok bolond, nagyra becsült Fesztusz, hanem igaz és józan beszédet szólok” —válaszolta Pál. — „Mert tud ezekről a király, akihez bátran szólok, mert nem hiszem, hogy rejt­ve volna előtte ezek közül bármi is, hiszen nem valami zugban történt dolgok ezek. Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel” — szegezte kérdését hirtelen a királynak.

Agrippa gúnyosan hárította a választ: „Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénné legyek!”

Pál viszont nem hagyta abba: „Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.”

Agrippa akkor úgy vélte, eleget hallott. Felállt, a helytartó és Bereniké követték példáját. Távozóban arról beszéltek egymás közt, hogy nem tett Pál semmi halálra vagy fogságra méltó dolgot. Agrippa megjegyezte, hogy szabadon is lehetne bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.

Jegyzetek:

Főpap — Ez valószínűleg már nem Anániást jelenti, hanem Izmaelt, akit II. Agrippa király nevezett ki. (A főpapok kinevezése ellentétben állt a mózesi törvényekkel!)

II. Agrippa király — Ő is Heródes, I. Heródes Agrippa fia, aki egy szörnyű betegségben halt meg (lásd ApCsel 12,23; 331. lecke).

Bereniké — Nagyon furcsa, de Agrippa testvéréből annak felesége lett! Romlott nő volt. Először egy idős nagybátyjához ment feleségül. Majd a szicíliai Polemon király házastársa lett, de tőle megszökött, hogy bátyjával lehessen, és vérfertőzőn vele éljen. Később Vespazianus császár és fia, Titusz szeretőjeként kötött ki.

Úr — A római császárok Kr. u. 37 óta neveztették magukat „Úr”-nak („Kyrios”, ugyanaz a szó, mint amit az újszövetség használ az „Úr”-ra). Ezzel még inkább felmagasztalták magukat, olyan „isteni” kicsengése volt. Így jutottak a keresztyének az elé a választás elé, hogy vagy Jézust, vagy a császárt kell „Kyrios”-nak hívniuk.

Énekek:

Református énekeskönyv: 2:1; 72:1; 140:1.4.6; 380:1-3.5-6; 398; 468
Jertek, énekeljünk: 134; 160; 224
Harangszó: 46; 47
Dicsérjétek az Urat!: 146; 155; 158; 159
Erőm és énekem az Úr: 73:1; 85; 117

Megjegyzés:

Helytartók és királyok előtt — Az Úr Jézus próféciája (Mk 13,9) beteljesedett Páka: „bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik.”
Jézus bátorította szolgáit, ne aggódjanak, hogy mit fognak mondani, mert a Szentlélek fog beszélni rajtuk keresztül Mindenki gyűlölni fogja őket ezért, „de aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mk 13,11.13).
Ez ma is gyakran így van. Üldözik, elítélik a keresztyéneket, sokszor még szabályos eljárás nélkül is. De a nekik szóló üzenet érvényben maradt: nyugodtak és békések maradhatnak vádlóik előtt. És… aki kitart, az üdvözül!
Ez bátorító lehet a mi fiataljainknak is, akik nehéz időkben élnek, és könnyen bajba kerülhetnek keresztyénségük miatt.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Dráma

  • A hit nyílt megvallása. Amikor a hited miatt bántanak. Élethelyzetek dramatizálása. (***)

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Magyar nyelv és irodalom

  • Bírósági tárgyalások a Római Birodalomban, a középkorban, és ma, hazánkban. Hogyan próbálta biztosítania római jog az igazság érvényesülését? Hogyan próbálja érvényesíteni a mai jogrendszer? (***)
  • Fellebbezések írása Pál apostol, vagy egy mai, hite miatt elítélt ember nevében. (***)

Ének-zene

  • Kánontanulás és -éneklés: „Én Jézust hirdetem…” (***)

Vázlat:

Új helytartó — Fesztusz
Jeruzsálembe megy
a zsidók megkeresik: Pált küldje Jeruzsálembe

Cézárea: Pált vádolják a zsidók
Pál védekezik és a császárhoz fellebbez

II. Agrippa és Bereniké látogatása
Pál Fesztusz, Agrippa és Bereniké előtt
Pál védőbeszéde
Fesztusz: „Bolond vagy te, Pál!”
Pál: „Hiszel-e Agrippa király a prófétáknak?”

Agrippa: „Szabadon lehetne bocsátani ezt az embert.”

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!