2-1. A nagy futás

Képforrás: 123RF

• Bibliai történet: 1Mózes 16,6–7; 24,28; Bírák 4,15–16; 5,20–21; 1Sámuel 17,22.48.51; 2Sámuel 2,17–23; 4,4; 18,19–32; Ézsaiás 52,7; Máté 28,8; Lukács 15,20; 24,12; János 20,1.3–8; ApCsel 20,24; Róma 9,16; 1Korinthus 9,24–25; 2Timóteus 4,7–8; Filippi 2,16; 3,14; Jelenések 2,10
• Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, önismereti, vizuális-térbeli, természeti
• Tevékenység: Nagy futók és futások a Bibliában: bibliai történet olvasása, szereplő jellemzése csoportmunkában, bemutató és titkos szavazás, eredményhirdetés; a győzelem értéke az ókori olimpián és az Újszövetség idején; győzelmi koszorú készítése leveles ágakból, színes papírból

Nagy futók a Bibliában (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)

„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába!” – olvassuk Ézsaiás könyvében a zsoltárba illő sorokat (újfordítású Biblia, Ézs 52,7). A képhez hozzátartozik, hogy a hírvivők általában futva tették meg a távot, tehát az örömhírrel érkező futva közeledik. Számos élethelyzetben volt szükség futásra a bibliai korokban, így a futás a mindennapi élethez tartozott, nem különült el az élettevékenységektől. Mégis, egy-egy kiváló harcos, vitéz vagy kivételes esemény kapcsán a Biblia is hírt ad nagy futókról és futásokról. Ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat:

• Hágár, aki Ábrahámtól esett teherbe és Sára szolgálója volt, futva menekült el úrnőjétől, aki nagyon rosszul bánt vele. (1Mózes 16,6–7)
• Rebeka futva vitte a hírt a családjának, hogy elmondja, kivel találkozott a kútnál, és mi történt. (1Mózes 24,28)
• Sisera, Kánaán királyának a hadseregparancsnoka futva menekült az izráeliek elől, amikor a seregét megzavarta az Úr, és áradás sodorta el a harci szekereket. (Bírák 4,15–16; 5,20–21)
• Dávid – amikor megérkezett az izráeli sereg táborához, és látta, hogy csatarendbe állt a sereg a filiszteusokkal szemben, nem tétovázott, hanem „a csatasor felé futott”. Később futva lépett ki a csatasorból Góliát elé, majd odafutott hozzá, amikor leterítette a parittyakő. (1Sámuel 17,22.48.51)
• Aszáél, Dávid nővérének, Cerújának a fia volt Dávid egyik legjobb katonája. „Aszáél gyors futó volt, akár a mezőn szökellő gazella.” Egy csetepaté során Saul vezérét, Abnért üldözte, nyomában volt, nem maradt el tőle, de Abnér a lándzsájával megölte. (2Sámuel 2,17–23)
• Mefibóset dajkája futva mentette a rábízott kisfiú – Jónátán fia – életét, amikor megtudta, hogy Jónátán és Saul meghalt. Tudta, hogy Dávid és hívei meg fogják torolni Saul háza népén a Dávidon esett sérelmeket. Sajnos egy „sportbaleset” történt: olyan gyorsan futott, hogy a gyermek leesett, és megsántult. (2Sámuel 4,4)
• Két hírvivő indult Dávidhoz futva a győzelem hírével, amikor a király serege legyőzte az ellene lázadó Absolon seregét. Ez volt a jó hír. A rossz viszont az, hogy a király fia, Absolon is meghalt. Pedig Dávid kérte, hogy kíméljék meg az életét. Az elsőnek érkező hírvivő (Cádók pap fia, Ahimaac) erről nem beszélt, hogy kímélje a királyt. A másodiknak érkező hírvivő (egy etióp férfi) viszont elmondta a kegyetlen valóságot, ami után a király nem a győzelemnek örült, hanem a fiát gyászolta. (2Sámuel 18,19–32)
• A tékozló fiú apja, amikor hosszú várakozás után végre meglátta, hogy az ő messzi országba költözött fia jön hazafelé, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lukács 15,20)
• Magdalai Mária, illetve a „másik” Mária, amikor megtudta az angyaltól Jézus feltámadásának hírét az üres sírnál, futásnak eredt, hogy hírül adja a tanítványoknak. (Mt 28,8; János 20,1)
• Péter és János is elfutott a sírhoz, hogy saját szemével győződjön meg a hírről. Még egy kis verseny is kialakult köztük, János ért elsőnek a „célhoz”, de átengedte Péternek az elsőséget. Mégis győzött, mert amikor belépett a sírba, „látott, és hitt” (Lukács 24,12; János 20,3–8)
• Pál apostol magát az életet, annak küzdelemmel teli, helyénvaló élését nevezte futásnak, amikor így szólt: „az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat” (ApCsel 20,24); „nem futottam hiába” (Filippi 2,16); „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Filippi 3,14); „futásomat elvégeztem” (2Timóteus 4,7). De azt is tudta, hogy a győzelem „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9,16)

Írjuk fel a fenti (kiemelt) neveket egy-egy cédulára a kapcsolódó igehellyel együtt. A gyerekek párban vagy kis csoportban választhatnak egy-egy névkártyát. Feladatuk, hogy a rajta szereplő személy(ek)nek nézzenek utána a Bibliában, és keressék a választ az alábbi kérdésekre:

Milyen élethelyzetben vállalkozott vagy kényszerült az illető futásra? Miért és hová futott? Mi lett futásának az eredménye?

A válaszkereséshez elolvashatják az egész történetet, amibe az igehely ágyazódik. Majd a párok/csoportok mutassák be a saját futójukat, mintha egy hírműsorban szólalnának meg.

A bemutatások végén egyéni titkos szavazással válasszuk ki, ki a legszimpatikusabb futó a bemutatottak közül. Az első három helyezettet külön emeljük ki, és keressük az okát: Vajon miért ők kerültek a dobogóra?

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.