121-122. Seba lázadása; Jóáb megöli Amászát; Dávid megszámolja a népet

Üzenet – Téma:

* Lázadás, harag Isten ellen fordít.
* Bölcsesség túlerőt is képes legyőzni.
* A gőg Isten elleni lázadás, és súlyos következményei lehetnek.
* Isten irgalma nagyobb a haragjánál.

Előzmények:

Absolon seregét Dávid emberei a Jordánon túlra űzték. Absolon Jóáb keze által halt meg Efraim erdejében, Dávid nagy szomorúságára. A Jordánon túlról való visszatérés győzelmi menetté változott. Simei és Mefibóset kegyelmet nyert a királytól, Barzillajt pedig megáldotta.

1. történet:

Júda férfiai, meg Benjámin egy része visszakísérte Dávidot Jeruzsálembe. A többi törzs azonban békétlen volt emiatt. Összekülönböztek rajta, kinek van több joga a királyhoz.*

Az izráeli és júdai küldöttek vitája odáig fajult, hogy Seba, egy benjámini ember, Bikri fia, úgy látta, van rá esély, hogy a királyság visszakerüljön Benjáminhoz. Belefújt kürtjébe, és kihirdette: „Nincs semmi közünk Dávidhoz, semmi örökségünk* Isai fiával! Sátrába térjen minden izráeli!” Vagyis Izráel törzsei nincsenek örökre hozzákötve Dávid királyi házához. Szabadok arra, hogy saját királyt válasszanak.

Seba az ellen a király ellen fordult ezzel, akit Isten akart és hívott el, vagyis az Úr felkentje ellen! Tehát az Úr elleni harcra szólított fel. És mi történt? Izráel törzsei követték Sebát. A júdabeliek viszont hűek maradtak Dávidhoz, és Jeruzsálembe kísérték.

Dávid első dolga az volt, hogy tíz másodfeleségét, akiket Absolon megszégyenített, házi őrizetbe vetette. Elkülönítve özvegyként éltek halálukig. Így határolta el magát a király Ab­solon tettétől.

Dávid másik gondja az volt, hogy a nemzet egységét helyreállítsa. Magához hívatta Amászát, Absolon volt hadvezérét, akinek megígérte, hogy ő lesz az új hadseregparancsnok. Így akarta Jóábot elmozdítani a helyéről, amiért parancsa ellenére megölte Absolont. Amásza feladatul kapta, hogy három nap alatt szólítsa fegyverbe Júda minden harcosát.

Amásza útnak indult, de nem gyűlt össze három napon belül a sereg. Júda harcosai láthatóan nem nagyon igyekeztek szolgálni a királyuknak. Amászában sem bízhattak túlságosan.

Dávid aggódott a késlekedés miatt. Abisajt bízta hát meg, hogy legerősebb csapataival ül­dözőbe vegye Sebát. A parancsnokságtól megfosztott Jóáb is velük ment.

Gibeónnál, egy nagy kőnél találkoztak Amászával. Egy júdai csapattal tartott Jeruzsálembe. Jóáb színlelve köszöntötte unokatestvérét: „Hogy vagy, testvérem?” S miközben úgy tett, mintha megcsókolná, kardjával hasba döfte. Amásza meghalt, Jóáb újra gyilkos lett*.

Jóáb és Abisaj folytatták az üldözést. Jóábot megint parancsnokként látjuk, mintha mi sem történt volna. Amásza teste az úton maradt, megálltak mellette sokan. Jóáb egyik embere maradt ott, hogy tovább küldje az embereket, vegyenek részt az üldözésben. De azok csak meg­álltak a holttestnél. A katona akkor félrehúzta a hullát, és letakarta egy ruhával. Most már min­denki igyekezett Jóáb után. Mégis csak jobban bíztak Dávid régi vezérében.

Seba közben elég messzire jutott Jeruzsálemtől. Menekülés volt ez inkább, mint győztes út. A törzsek emberei sem igen követték. Csak egyetlen csoport tartott vele Naftaliból, Berim körzetéből, a bikriek.

Seba Naftali egyik városában, Ábél-Bét-Maakában sáncolta el magát. Ez a város bölcs ta­nítóiról, bíráiról ismert*. Messze északon, Dán határán található.

Nemsokára Jóáb is megérkezett, és rombolni kezdték a városfalat. Akkor egy bölcs asszony szólította meg Jóábot a falról, és megkérdezte: „Én Izráel egyik békeszerető városa vagyok, te pedig meg akarsz ölni egy izráeli várost, egy anyát? Miért akarod elpusztítani az ÚR örök­ségét?”

Jóáb azt válaszolta, hogy csak a lázadó Sebát akarja kézre keríteni, mert kezet emelt a királyra. „Csak őt magát adjátok ki, és akkor elvonulok a város alól!”

„Mindjárt kidobjuk neked a fejét a várfalon!” – válaszolt az asszony. Bölcsességével meg­győzte a város lakóit is, akik elfogták Sebát, fejét vették, és kidobták Jóábnak. Így sikerült elkerülni a polgárháborút.

Jóáb befejezte az ostromot, és a sereg élén visszatért Jeruzsálembe, a királyhoz.

Úgy látszik, Dávid eltűrte ezt a helyzetet, s Jóábot ismerte el újra hadseregparancsnoknak.

2. történet:

Az Úr Izráel népét Dávid uralkodása idején (valószínűleg uralkodása vége felé) egyszer már három évig tartó éhínséggel büntette, mert Saul gibeóniak ellen elkövetett bűne nem lett jóvá téve (vö. 2Sám 21,1–14).

„Újból haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen.” Hogy mi volt a bűn, mit követtek el Izráel fiai, az nem derül ki.

Az Úr most magát Dávidot használta, hogy büntetését végrehajtsa. „Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!” Az 1Krón 21,1-ben ezt így olvassuk: „A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.” Maga az Úr senkit sem visz kísértésbe*; beleegyezését adja a sátánnak ezt (meg)tenni.

A nép megszámlálása ezek szerint – mégpedig csupán a háború esetén harcra képes férfiak számbavétele – indítóok az Úrnak, hogy a népet megbüntesse.

Alapjában véve nem bűn megtudni, mennyire harcrakész egy nemzet. Dávid azonban nem azt akarta tudni, milyen erős Isten népe, hanem azt, hogy milyen erős a saját népe. Más szóval: Dávid a saját dicsőségét kereste, nem Istenét. Egy fejedelem önteltségéről van szó, aki uralma végéhez közeledve látni akarta, mekkora a hatalma a környező népekéhez hasonlítva. Miközben az Úrnak köszönhetett mindent, s már egy ideje békében élt a szomszédos népekkel.

Dávid parancsot adott Jóábnak a népszámlálásra: „Járd be Izráel minden törzsét Dántól Be-érsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg a népnek a számát.”

Jóáb, a kíméletlen harcos most megérti, hogy a király helytelenül cselekszik. „Szaporítsa meg Istened, az ÚR a népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban az én uram, királyom?”

Dávid azonban nem hallgatott Jóáb figyelmeztetésére, az ő szava döntött.

Jóáb és a hadsereg parancsnokai* engedelmeskedtek hát a királynak. Végigjárják az or­szágot, és összeszámoltak minden hadképes férfit*. Kilenc hónapig és húsz napig voltak úton.

A számlálás eredménye szerint Izráelben 800.000, Júdában 500.000 harcos volt*. Az iz-ráeliek Lévi és Benjámin törzse nélkül. (Ezeket ugyanis Jóáb nem számlálta meg, „mert utá­latosnak tartotta a király parancsát”.) Amikor Dávid meghallotta a számokat, megszólalt a lelkiismerete. Imában kérte, hogy az Úr vegye el álnokságát, mivel esztelenül cselekedett.

Másnap reggel Gád próféta jött Dávidhoz az Úr üzenetével. A király három büntetés közül választhatott:

1. hét évig tartó éhínség következzen (vagy 3 évig tartó; 1Krón 21,12);
2. három hónapig kelljen menekülnie ellenségei elől;
3. három napig tartó dögvész legyen az országban.

Dávid nehéz helyzetbe került. Végül így választott: „Inkább essünk az ÚR kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!”

Az Úr büntetése a három napig tartó dögvész volt. Azonnal elkezdődött. Már hetvenezer halott volt az országban, mikor a pusztító angyal Jeruzsálemhez ért. Ám akkor közbeavatkozott az Úr. „Elég!” – mondta az angyalnak.

Az angyal a jebúszi Arauna* szérűje* mellett megállt.

Dávid meglátta az angyalt, és így szólt az Úrhoz: „Bizony, én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én ro­konságomra!” Dávid itt Isten és a népe közé állt. Minden bűnt magára vállalt. Ő szolgált bün­tetésre, nem a nép. (Dávid ajánlata azonban nem lehet elegendő. Később adja majd Dávid utóda, Jézus Krisztus az életét az emberekért.)

Az Úr kegyelmes és irgalmas. Gád által üzente, hogy Dávid Arauna szérűjén mutasson be áldozatot. Ezzel az Úr elégtételt nyer, hogy az angyal ne érintse a várost.

Arauna és négy fia a szérűn dolgoztak. Ők is látták az angyalt. A fiúk úgy megijedtek, hogy el is bújtak (1Krón 21,20).

Dávid odament Araunához, aki leborult előtte. „Miért jött szolgájához az én uram, királyom?” „Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni az Úrnak, hogy meg­szűnjék a népet ért csapás” – válaszolt a király.

Arauna akkor felajánlotta Dávidnak a szérűt, marháival és faszerszámaival együtt az ál­dozathoz. A király azonban csak teljes áron volt hajlandó azokat elfogadni. Megvette hát a szérűt és a marhákat, s oltárt épített ott az Úrnak. Égőáldozatot és békeáldozatot mutatott be, és imád­kozott. Az Úr pedig válaszolt: tűz jött a mennyből, és megemésztette az áldozatot. Majd szólt az angyalnak, hogy tegye hüvelyébe a kardját, fejeződjön be a csapás.

Dávid további áldozatokat mutatott még be ezen a helyen, amiket az Úr elfogadott. Később ide épült a templom (vö. 2Krón 3,1)!

Jegyzetek:

Júda és a többi törzs ellentéte – Egyre növekedett a szakadék Júda és Izráel törzsei között. Sajátos szeretet-gyűlöletkapcsolat fűzte a tíz törzset Dávid királyi családjához. Júda törzse egy kicsit mindig félreállt. Benjámint, mely Júdával szemben terült el, lassanként megszállta. Mégis lázadás készülődött állandóan Dávid ellen. Simeinél láttuk, milyen gyorsan ment a Jordánhoz, hogy Dávidtól bocsánatot kérjen.
Júda embereit nem győzte meg a többi törzs embereinek érvelése. Amiből hosszas vita kerekedett.

Örökség – Az Úr ígért Dávidnak királyságot, mely öröklődik (2Sám 7,12–17), de ezt a nép valószínűleg nem ismerte, vagy nem ismerte el.

Gyilkos Jóáb – Harmadik alkalommal veszi saját kezébe a bíráskodás jogát, és hajt végre gyilkosságot Jóáb, mikor ki áll az útban. Először Abnér (2Sám 3,27); majd Absolon (2Sám 18,14); most pedig Amásza. Úgy tűnik, Dávid ezért nem büntette meg Jóábot, de az Úr azt mondja: „Ne ölj”, és ettől nem tér el.

Bölcs bírák – Az országban a bíráskodás joga a királyé és olyan alacsonyabb rangú bíráké volt, akik bölcseknek bizonyultak. Így lett ismertté Ábél helység bölcs emberek által, akik jól ítéltek.

Az Úr nem visz kísértésbe – Gondoljunk a Mi Atyánk imádságára: „Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól (sátántól)” (Mt 6,13; vö. Jak 1,13–15).

A hadsereg vezetői – Az 1Krón 27 mind a tizenkettőt megnevezi. Mindegyikük 24.000 ember fölé volt rendelve, akik havonkénti váltásban álltak szolgálatba. Ők a csapatparancs­nokok, Jóáb volt a hadseregparancsnok.

Hadképes férfiak – A húsz éves és annál idősebb férfiakról lehet szó (vö. 4Móz 1,18). Az 1Krón 27,23-ban azt olvassuk, hogy Dávid a 20 éveseket és annál fiatalabbakat nem számoltatta, „mert az ÚR megígérte, hogy úgy megsokasítja Izráelt, hogy annyian lesznek, mint az ég csillagai” (vö. 1Móz 15,5). Dávid most megértette, hogy ne bízzon a számokban; az Úr a népét megszámlálhatatlanná teszi.

Nyolcszázezer és ötszázezer – Az 1Krón 21,5-ben ettől eltérő számadatokat találunk. A „Stock Handboek voor de Bijbelse Geschiedenis” (7. kiadás, J. H. Voorhoeve- Den Haag, 283. old) alapján ezt mondhatjuk: Feltűnő, hogy az izráeliták megszámolásakor eltérő számadat olvasható az 1Sám 24-ben illetve 1Krón 21-ben. Az első adat: Izráel 800.000, Júda 500.000, összesen 1.300.000 fő. A második: Izráel 1.100.000, Júda 470.000, összesen 1.570.000 fő.
Az 1Krón 21,5 szerint „egész Izráel” volt 1.100.000; vagyis beleértve Júdát is. Így Izráel – Júda nélkül 630.000. A 2Sám Izráelnek 800.000-et tulajdonít. A krónikaíró nem számolja bele a lévitákat; becsüljük őket 170.000-re, akkor a 2Sámuelhez hasonló számhoz jutunk. A Júdára eső különbség pedig keletkezhet abból, hogy a krónikaíró Benjámin törzsét sem számolja bele, amit Júdához kellett számolni, s amit a 2Sám meg is tesz. Benjámin törzsét pedig ezek szerint (a Bírák 20-ban leírt események után) 30.000-re becsülhetjük.
Más magyarázat szerint a különbséget az állandó hadsereg létszáma adja (vö. A Biblia ismerete. KIA, Bp, 1999, II. kötet, 234. old.).

A jebúszi Arauna – Az 1Krón 21 Ornánnak nevezi. A jebúsziak voltak Juruzsálem ko­rábbi pogány lakosai. Arauna szavain (2Sám 24,23) érezhető, hogy az Úrban való hitet elfogadta.

Szérű – A szérű kiemelkedő hely, ahol sokat fúj a szél, minden irányból. Itt tisztították a búzát, a magot és az ocsút választották el egymástól. Átvitt értelemben a szérű a Bibliában az ítélet helye (vö. Mt 3,12). Ezért jogos, hogy Dávid a megbékélés oltárát erre a szérűre építette. Az, hogy a templom is erre a szérűre épült, állandóan az Úr kegyelmére fogja emlékeztetni a népet. Jelenleg az Omár-mecset áll e helyen. Fényképeken világosan látható, hogy ez a hely magasabban van a környezeténél.

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1; 30:3–4; 421–3; 34:7.9; 205:1.3; 236:1–2.7; 345:2; 467:1–3
Jertek, énekeljünk: 142; 228
Harangszó: 48:1; 49:1–2.7
Dicsérjétek az Urat!: 15:5–6; 69:1; 74:1; 93; 94; 161
Erőm és énekem az Úr: 23; 52; 56:1; 62:2; 84:1; 130

Megjegyzések:

Testvérek közötti vita – Ahogyan időnként Izráel törzsei között vita támadt, ugyanúgy lehet vita egy család, egy osztály vagy az egyház tagjai között is. Oka lehet ennek irigység, vagy saját dicsőség keresése. De ezt az Úr nem hagyhatja jóvá.

Hűtlenség és árulás – Feltűnő, hogy az izráeliek milyen könnyen hagyták cserben királyukat. Egymás után kétszer követtek valaki mást: először Absolont, azután Sebát. Végül Sebát is cserben hagyták.
Ez a jelenség minden korban és minden népben megjelenik, úgy a politikai, társadalmi, mint az egyházi életben. A gyerekek között is előfordul.

Gyilkosság az elsőségért – Jóáb harmadik gyilkosságának ugyanaz az oka: első akar lenni. Vagyis dicsőségvágy. Abnér esetében félt, hogy az helyette akar hadvezér lenni. Absolon esetében pozícióját féltette. Amászával kapcsolatban be is következett, Dávid elvette tőle a hadsereg vezetését, és átadta annak. „Mert a féltékenység haragra lobbantja a férfit, és ő nem ismer szánalmat a bosszúállás napján…” (Péld 6,34)
Politikai gyilkosság gyakran jelenik meg a világtörténelemben. Ezek a gyilkosok gyakran büntetlenek maradnak, a politikai helyzettől függően. Valójában az Úr Jézus halála is ilyen („egyház”)-politikai gyilkosság. A Zsidó Nagytanács nem akarta átadni a helyét a Názáretből származó rabbinak.

A bölcsesség erős fegyver – A megértő szó gyakran megszelídíti a dühöt (vö. Péld 15,1). Nagyon fontos, hogy legyen valaki, aki kimondja az ilyen szót. Akit gyakran nem is tartanak olyan fontosnak. Ne félj idejében kimondani a bölcsesség szavait. Erősebb fegyver minden bizonyítási eljárásnál.

Semmi sem Isten uralmán kívül történik – Vö. pl. 2Móz 4,21; 5Móz 2,30; Józs 11,20; 1Kir 12,24; Ézs 6,10. Isten néha úgy tesz, hogy egy, a szív mélyén rejlő bűnt cselekvésre érlel, majd nyilvánosan megbünteti. De az Úr akkor sem szerzője a bűnnek, hiszen szándéka a gyógyítás, bűntől való megtisztítás.

A gőg sok nyomorúságot idézhet elő – Dávid nem volt nehezen bevehető erőd a sátán előtt. Épp a király gőgjére volt szüksége, hogy megkísértse a népszámlálással.
A gőg olyan, ami Isten gyermeke előtt sem ismeretlen. És nem helyeselhető. „Megalázza kevélysége az embert” (Péld 29,23). A Biblia ezért alázatot követel tőlünk.

Bűn és büntetés – Dávid vétkezett, kevélységében a népet megszámlálva, ám a nép kapta a büntetést. Hogy is van ez? Figyeljünk oda a 2Sám 24 első versére: „Újból haragra gerjedt az ÚR Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot…” A nép büntetést érdemelt valami miatt. Ennek bevezetője volt Dávid népszámlálása.
Többnyire nem ez a helyzet: aki vétkezett, az kapja a büntetést. Persze Dávidot is érintette a büntetés. De mennyire „másképpen” történt az Úr Jézussal: ő szenvedett egész népe bűnéért!

Isten kegyelme önkényes? – Az Úr nem akarta, hogy az angyal Jeruzsálem lakosságát sújtsa a csapással. Az ő kegyelmének mélysége nem kipuhatolható. Miért kíméli meg Jeruzsálemet, miközben Izráelben hetvenezer ember meghalt? Ezt a körülöttünk lévő szerencsétlenségekhez, katasztrófákhoz, áldozatokhoz hasonlíthatjuk. Miért ők, mi miért nem? Az Ézs 55,8-ban olvassuk az Úrról: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim.” Nem beszélhetünk Istennél önkényességről, amint az egyik embert megkíméli és a másikat nem, legfeljebb arról, hogy mi ezt nem értjük. (Vö. Lk 13,1–5)
Mindenesetre Dávid tudja, hogy az Úrtól kegyelmet várhat. Az emberektől viszont nem (2Sám 24,14).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályűnöki) / Történelem

• Magatartásunk mozgatói, indítóokai. Köztük: irigység, lázadás, bosszúvágy, hűtlenség, kevélység, gőg; vagy önzetlenség, alázat, bölcsesség, hűség, megbocsátani tudás. Példák a mindennapokból és a történelemből. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A történetek szereplőinek jellemzése bibliai igék segítségével. (***)
• Az események összefoglalása tömören, hír formájában. Riporterjáték és/vagy újságcikk írás. (***)

Vázlat:

1. történet:

Dávid – Jeruzsálem
Júda – Benjámin
a lázadó Seba
Amásza – Jóáb és Abisaj
Ábél – egy bölcs asszony

2. történet:

Dávid – Jóáb
„Menj, vedd számba Izráelt és Júdát.”
Isten
– 7 év éhínség
– 3 hónap menekülés az ellenségei elől
– 3 nap dögvész
„Inkább essünk az Úr kezébe”
dögvész – angyal
Jeruzsálem – Arauna szérűje
áldozat

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!