A 139. zsoltár arról beszél, hogy az ember mennyi mindenben szeretne elrejtőzni Isten elől – Ő mégis mindenütt ott van (9–12. vers):
Ha a hajnal szárnyaira kelnék,
és a tenger túlsó végén laknék,
kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség,
és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
a sötétség nem lenne elég sötét neked…
Kép forrása, Bódi Kati grafikájával
A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
A tanmenetet, óraterveket és a további ötleteket megtalálod a Segédanyagok / Hittan 3 menüpont alatt: https://kateteka.hu/segedanyagok/hittan-3/