Üzenet – Téma:

* Mit jelent várakozva élni? A hívők várják Jézus visszajövetelét.
* Krisztus visszajövetele ítéletet is jelent.
* Az erőszakos „kultúrmisszió” ellenállást szül. Ragaszkodni a hithez a hatalommal szem­ben.

Előzmények:

Az első zsidó csoport Zerubbábel és Jésua alatt visszatért Júdába és Jeruzsálembe. Újraépítették a templomot. Majd Ezsdrás tért vissza egy csoporttal a szülőföldre. Nehémiás munkára fogta honfitársait, Jeruzsálem falát és kapuit újjáépítették.

Malakiás, az Ószövetség utolsó prófétája:

Malakiás*, akinek a neve azt jelenti: „az én közvetítőm”, 80 évvel Haggeus és Zakariás után, Kr. e. 460–430 között jelentkezett. E rövid bibliai könyv szerkezete: „tétel – ellentétel – válasz”. Malakiás üzenete: rámutatni Istennek Júda népe iránti szeretetére; Keresztelő János és az Úr Jézus eljövetelére; végül az Úr napjára.

Malakiás Isten szeretetéről beszél. A nép előtt nem olyan nyilvánvaló már ez a szeretetet. Az emberek azt kérdik, vajon Isten szereti-e még őket. Edómmal hasonlítja össze őket Malakiás. Ézsau, az edómiak ősatyja Jákób testvére volt. De az Úr Jákóbot szerette, nem Ézsaut. Edóm sora kevésbé volt jó, mint Júdáé. Ő nem épült újjá Bábel uralma után; Júda igen. Ez vajon nem bizonyítja Isten népe iránti szeretetét? (Vö. Jer 49,7; Ez 25,12–14 és Abdiás).

Az Úr rámutat a papok vétkére, akik nem tisztelték Őt a népe Atyjaként. Áldozatuk tisztátalan, áldozati állataik lopottak, hibásak vagy betegek. Helytartónak nem adnának ilyet. Akkor az Úrnak miért? Térjenek hát meg bűneikből a papok, viselkedjenek igazi papként, az Úr szándéka szerint, ahogy Lévi törzsének adta feladatul. Vagyis áldják meg, aki megtartja a szövetséget, és átkozzák meg, aki nem. „Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek urának követe ő!”

Helytelen, hogy idős férfiak elküldik törvényes zsidó feleségüket, hogy fiatal, pogány asszonyt vehessenek feleségül („idegen isten lánya”). Joggal kérdezik, hogy lehet az, hogy az istentelenek gyakran jobban boldogulnak, mint az igazak. Az Úr majd követet küld, aki egyengeti előtte az utat. Ezt Keresztelő Jánosra is vonatkoztatják (Lk 7,27kk), aki után jön a Messiás, Jézus Krisztus, aki elítéli az istenteleneket: a varázslókat és paráznákat, azokat, akik kizsarolják a napszámost, özvegyet, árvát és jövevényt, akik nem félik az Urat.

Az Úr nem változott, még ha sokan úgy vélik is. Megtérésre hívja a népét. De ha nem, a pogányok teszik majd meg. Vannak még azért, akik az Urat szolgálják. Nekik nem kell félniük az Úr ítéletétől, s az istentelenektől való különbségük láthatóvá válik. „De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hízlalóból kiszabadult borjak.” (Ahogy a borjak ugrálnak tavasszal örömükben.) Vagyis dicső jövő vár azokra, akik igazán félik az Urat.

A mózesi törvények betartására szólít fel mindenkit, s végül – az Ószövetség utolsó verseiben – azt ígéri az Úr, hogy mielőtt „nagy és félelmetes napja” eljönne, Illés prófétát* fogja elküldeni. Keresztelő Jánosra, a Messiás útkészítőjére vonatkozik ez a jövendölés. „Az atyák szívét a fiakhoz, és a fiak szívét az atyákhoz téríti” (vö. Lk 1,17), s azután együtt szolgálnak az Úrnak. Az utolsó szavak figyelmeztetik a zsidókat és a nem-zsidókat egyaránt: „hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök”. Júda népe időt kap a megtérésre…, ami ma is érvényes még, mindazok számára, akik nem hisznek Istenben és az Ő Fiában!

Zsidók az Ószövetség és az Újszövetség kora között:

A Perzsa birodalom, ahová Palesztina is tartozott, Dárius király (Kr. e. 522–486) után hanyatlásnak indult. Az utolsó perzsa király, III. Dárius harcba keveredett Kr. e. 334-ben a macedóniai Nagy Sándorral. Elvesztette a harcot, rövidesen megölték, országa pedig a macedónokéba olvadt, Palesztinával együtt. Nagy Sándor halála után (Kr. e. 323) az ország négy részre szakadt, Palesztina egy jó évszázadra (Kr. e. 320–198) a Ptolemaioszok uralma alá került, akik Egyiptomban uralkodtak. Majd a szeleukida III. Antiochus (Kr. e. 222–187) elfoglalta Palesztinát és Föníciát az egyiptomiaktól.

A szeleukida IV. Antiochus Epiphanes (Kr. e. 175–164) a zsidóknak és vallásuknak ellenfele lett. Azt akarta, hogy a zsidók is hajoljanak meg akarata előtt, és éljenek görög módra. A görög istenvilágot, Zeusz főistenségével, ugyancsak tisztelniük kellett, sok zsidó ellenkezésére. A templomi istentisztelet állt a középpontban, de a főpapok meghajoltak az uralkodó akarata előtt, a templom egyik udvarában Zeusz-képet állítottak fel, disznót is áldoztak az oltáron. Mattatiás pap öt fiával együtt felkelt az Isten házának megszentségtelenítése ellen. Szabadság­küzdelem indult, egyfajta gerilla-háború. Amikor Mattatiás meghalt, a fiai folytatták a harcot, Júdás vezetésével. Jó harcos volt, és hamar elnyerte a Makkabeus* melléknevet. Meghódították Jeruzsálemet, eltávolították a Zeusz-képet a templomból, és az áldozati oltárt megtisztították. Kr. e. 165. decemberében újjászentelték a templomot. Sokáig szír fennhatóság alatt maradt. Később Mattatiás pap unokája lett Johannes Hyrcanus néven népe fejedelme és főpapja (a Hasmoneus-dinasztia első tagja, Kr. e. 135–104). Utóda, I. Aristobulus (Kr. e. 104–103) királyi címet fett fel. Majd Kr. e. 76-ig Alexander Jannaeus követte, halála után pedig felesége, Salome vagy Alexandra Kr. e. 67-ig. Fiuk II. Hyrcanus néven lett főpap. Másik fiuk II. Aristobulus néven lépett trónra anyja

halála után, akit II. Hyrcanus állított félre többek között Antipater segítségével, aki az edómiak helytartója volt. (Ez az Antipater volt a jól ismert I. Heródes apja.) Közben a római Pompeius a szír tartományokat Rómához csatolta, a zsidók maguk hívták be a rómaiakat, így egész Palesztina Kr. e. 63-ban római provincia lett. Julius Caesar később Antipatert tette Júdea helytartójává, II. Hyrcanus főpap maradt. Majd II. Aristobulus fia, Antigonus szerezte meg három évre a hatalmat (Kr. e. 40–37). Őt I. (Nagy) Heródes (Kr. e. 37–4), Antipater fia győzte le, aki Rómáig ment, hogy királyi címet viselhessen.

Heródes hellénista uralkodó volt, országát a hellénista kultúrához akarta kapcsolni. Ugyanakkor a zsidók felé is igyekezett hű képet mutatni. Újjáépíttette a templomot, s további nagyszabású építkezésekkel emelte Jeruzsálem fényét, segítette elő Palesztina gazdasági fejlődését. Ő építtette a fontos kikötővárost, Cézáreát (Augustus császár tiszteletére adta ezt a nevet). Heródest ugyanakkor az ókor egyik legkegyetlenebb uralkodójaként ismeri a történelem. Kíméletlenül eltette láb alól ellenségeit, még a családját sem kímélte. Mariamne nevű feleségétől való fiait, mivel Mariamne hasmoneus származású volt, megölette. A betlehemi gyermek­gyilkosság (Kr. e. 7-ben vagy 4–5-ben) jól beleillik ebbe a „vérvonalba”.

A zsidó Nagytanácsnak* vagy Szanhedrinnek 70 tagja volt, főpapok, írástudók, és régi családok vénei, a főpap vezetésével. A főpapi címet viselők a rómaiak és heródiánusok kezében voltak, nem Mózes törvényei szerint. A római vazallusi állapot sokaknak nem tetszett, különösen a zélótáknak nem, akik a Galileából való Júdás (vö. ApCsel 5,37) vezetésével föllázadtak a rómaiak ellen – vérbe fojtották felkelésüket.

Vallásilag három fő csoport volt található ekkor:

A farizeusok azt tanították, hogy minden ember tartsa meg a törvény minden parancsolatát, hogy később örök életet nyerhessen. Sokan közülük a sok parancs ellenére nem szívből szerették/szolgálták Istent. A törvény fontosabb volt számukra, mint a hit.

A szadduceusok előkelő főpapok voltak. Tagadták az angyalok létezését, szerintük az élet befejeződik a halállal. Csak Mózes öt könyvét fogadták el mérvadó tanításnak.

Az esszénusok („kegyesek” vagy „gyógyítók”) elkülönült, egyfajta szerzetesi életet élő férfiak voltak. A Holt-tenger mellett Éngedi pusztáján éltek. Három év próbaidő után vehettek föl csak valakit, vagyonközösségben éltek. Húst és bort nem fogyasztottak, voltak köztük házasságot tagadók. Hittek a lélek halhatatlanságában, két Messiást vártak. Orvosként és jövendőmondóként léptek fel, s a zélótákhoz hasonlóan gyűlölték a rómaiakat és Heródest.

Jegyzetek:

Malakiás – Azt föltételezik, hogy az „én küldöttem” vagy „én angyalom” jelentéssel bíró név nem igazi neve a prófétának.

Illés próféta – Zsidó tanítók gondolata volt, s az ma is, hogy Illés valóban visszajön (Mt 17,10; Mk 9,11). Ezért gondolták a zsidók Keresztelő Jánosról, hogy Illés volt (Mk 6,15). Jézusról is gondolták ezt (Mt 16,14). Jézus mondta Keresztelő Jánosról, hogy ő Illés, aki eljövendő (Mt 11,14; Mk 9,13). Lásd még a Jézust a kereszten gúnyoló kifejezést (Mt 27,47­49).
Hívő zsidóknál ma is van egy üres szék ünnepi otthonokban Illés számára, aki hirtelen érkezik.

A Makkabeusok apokrif könyve – A Makkabeus szó jelentése: kalapács, pöröly. A makkabeusok négy könyvéből a római katolikusok kettőt kanonizáltak az Ószövetségbe.

Zsidó Nagytanács – A 2Móz 18,13–26 szerint Mózes először apósának, Jetrónak a tanácsára választott segítőket a nép kisebb dolgainak intézésében. „Derék, istenfélő férfiak, hűséges emberek, akik gyűlölik a megvesztegetést” (21. v.).

Énekek:

Református énekeskönyv: 2; 23:1–2; 25,1; 73:1; 96:1.4–7.9; 146:1–3; 161:1–4; 211:1.3–5; 217:1.4–5; 224:1–2.5; 235; 393; 397:1.5
Jertek, énekeljünk: 97; 101:1.3; 181:1.4; 183; 240
Harangszó: 41; 44; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 18; 41; 53:1.4; 69; 71; 74; 85; 93
Erőm és énekem az Úr: 19; 23; 33; 51; 52; 56; 84; 98; 115:1.5

Megjegyzések:

Miért megy gyakran jól azoknak, akik nem hisznek Istenben? – Ászáf a 73. zsoltár 3. versében énekel így: „Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét…” Feltűnő, hogy olyan sok embernek megy jól, aki nem hisz Istenben. Malakiás idejében is előkerült a kérdés, vajon rendjén van-e ez így. A válasz olvasható ebben a kis bibliai könyvben: jól vannak, amíg Isten megengedi; aztán majd egyszer jön a leszámolás. A legtöbb esetben az Úr még türelmes, és ad nekik időt, hogy megtérjenek.
Sose legyünk féltékenyek rájuk, hanem inkább imádkozzunk, és próbáljunk rámutatni az üdvösségre, ami Krisztusban van!

A hívők várják a visszajövetelt – A hívők kilátása dicsőséges. A nagy bíró kegyelemmel tekint rájuk, és győzelmet ad nekik. Malakiás könyvének a vége a Jelenések könyve végére utal, az ítélet napjára, az új égre és új földre, az új Jeruzsálemre, és az élet vizének folyamára.

Krisztus visszajövetele ítéletet is jelent – Végül Krisztus visszajövetelének nagy napján az ítélet kimondatik minden ember felett, az élők felett, és a korábban meghaltak felett. Akkor mindazok, akik Őt nem szerették, elvettetnek, és csak akik Őt tisztelték, élhetnek vele mindörökké.

Várakozásban élni – Az Ószövetség idején a kegyes zsidó életét meghatározta a megígért Messiás eljövetele. A száműzetésből való visszatérés, és Jézus Krisztus születése közötti időben ezt a váradalmat erősen áthatotta az a gondolat, hogy minél szigorúbban betartják a törvényt, annál jobb viszonyba kerülnek Istennel. Elfeledték, hogy Isten elsősorban hitet és szeretetet kíván.

Hit és törvény – Ezsdrás és Nehémiás után sok zsidó élt egyre inkább a törvény szerint. Magában ez nem volt helytelen, csakhogy a törvényt önmaguk és Isten közé állították. A törvény lett a legfontosabb. Ez tulajdonképpen bálványimádás. A törvény Istenné lett, miközben rendeltetése szerint csak életszabály az Úr és Izráel közti szövetségben. A hit nem kapott hangsúlyt, így a törvény betartásában sem volt elég öröm.
A mi korunkban is előfordul ez, úgy zsidók, mint keresztyének között. Vigyázzunk, a törvénynek Krisztushoz kell minket vezetnie, Aki a törvényt szenvedése és halála által betöltötte. A törvény (Tízparancsolat) a számunkra újra csak életszabály, hogy Isten iránti hálánkat jelezzük. A törvényeskedés gyakran ma is beárnyékolja hitünket, váradalmainkat. Felismerünk-e valamit ebből?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Várakozni valamire, valakire. Az érkezésre való felkészülés ideje. (***)

Történelem / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek

  • Messiási váradalmak a Krisztus előtti évszázadokban. A Messiás szerepe, várása a zsidó hitben. Jézus a Krisztus (a Messiás) a keresztény hitben. Krisztus visszajövetelének váradalma. (***)
  • A görög kultúra jellemzői. Vallás, tudomány, művészet. (***)
  • Nagy Sándor birodalma, és utódállamai. A hellénizmus, és hatása a zsidóságra. Antiochus Epiphanes erőszakos hellénizációja. (***)
  • Forrásszemelvény megismerése és feldolgozása a Makkabeusok 1. könyvéből: Mattatiás fellépése. (***)

Vázlat:

Malakiás: „az én közvetítőm”
A papok vétke
Az „igazság napja”
Illés

Nagy Sándor
Ptolemaioszok
Szeleukidák

Antiochus Epiphanes
erőszakos hellénizálás
Mattatiás pap és fiai

Makkabeusok
Hasmoneus dinasztia
Antipater (edómi)
fia: Nagy Heródes

Szanhedrin
heródiánusok
zélóták
farizeusok
szadduceusok
esszénusok

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A közös bűnök megvallása szükséges a megújuláshoz.
* Isten bátorsággal ajándékoz meg imádkozás után.
* Isten megsegíti a benne bízókat.
* A gúny, fenyegetés és csel sátáni fegyverek.

Előzmények:

Zerubbábel és Jósua vezetésével egy nagyobb számú izráelita csoport hazatért Júdába. Ezsdrás 58 évvel később tért haza egy kisebb csoporttal. Ezsdrás gondoskodott róla, hogy az idegen asszonyok távozzanak.

Bevezetés:

Nehémiás könyve Ezsdrás könyvének a folytatása. Még azt is feltételezik, hogy korábban egy egység volt a két könyv. A Vulgatában* és a Septuagintában* Nehémiás könyvét Ezsdrás második könyvének nevezték. Ezsdrás könyvének utolsó bejegyzése és a Nehémiás könyvének eleje közötti időszakról csak azt tudjuk, amit Nehémiás hall testvérétől.

1. történet:

Artahsasztá király uralkodásának huszadik esztendejében kezdődik a történet. Ezsdrás 13 évvel korábban érkezett meg Jeruzsálembe (vö. Ezsd 7,7). Súsánban, Artahsasztá király udvarában élt és szolgált Nehémiás, akinek neve azt jelenti: „az Úr megvigasztalt”. Ő volt a király pohárnoka. Felelősségteljes poszt volt ez, amit csak olyan embernek adtak, akiben a király teljesen megbízott (mérgezés lehetősége).

Artahsasztá uralkodásának 20. évében, a 9. hónapban Nehémiást meglátogatta testvére, Hanáni („az Úr kegyelmes”), és még néhány júdai zsidó. Nehémiás kérdezősködött a Jeruzsálemben élők helyzetéről, s amit hallott, teljesen elszomorította. Hanáni és társai elmondták neki, hogy nagy bajban és gyalázatban vannak az otthoniak. Jeruzsálem várfala csupa rés, kapui tűzben égtek el.

Mikor Nehémiás ezt meghallotta, néhány napot gyászolva, sírva, böjtölve és imádkozva töltött. Imádkozott a júdai és jeruzsálemi zsidókért. Megvallotta vétküket („mi” formában): A nép vétkezett, nem tartotta be a törvényeket, amiket az Úr Mózesnek adott. Idézi Mózes szavait, hogy az Úr szétszórja Izráelt a népek között, ha nem tartják be a törvényeit. A júdaiaknak meg kell térniük Istenhez, és megtartani törvényeit! Túl ezen pedig Isten segítségét kéri mindabban, amit a királynak fog mondani…

Egy nap épp a királynál teljesített szolgálatot Nehémiás. Megtudjuk, hogy még soha nem volt szomorú a király előtt. Perzsia törvényei nem találták jónak, ha egy udvari alkalmazott szomorúnak tűnik, vagy gyászol. Gondoljunk csak az Eszter 4,2-re: Senki sem mehetett be a király kapuján gyászruhában.

A királynak feltűnt, hogy Nehémiás szomorú. Valami nagyon komoly dolog történhetett. A király akkor megkérdezte, mitől olyan szomorú. Nehémiás a legrosszabbra számított: Most megbüntetik? Mégis megtette, amit a feladatának tartott, és amiben Isten segítségét kérte. Azt válaszolta a királynak: „Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg!”

A király sejtette, mire megy ki a dolog, és megkérdezte, mi Nehémiás kérése. Nehémiás magában bölcsességért imádkozott. „Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt!” Túl volt a nehezén!

A király így válaszolt: „Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza?” Artahsasztának tehát semmi baja nem volt a kéréssel, egyedül azt akarta tudni, mennyi ideig kell nélkülöznie pohárnokát. Miután ezt Nehémiás elárulta, a király engedélyt adott a távozásra.

Nehémiásnak volt még egy kérése: „Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába.” Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is kért egy levelet, hogy biztosítsa az erődítés, a városkapuk és saját házának építéséhez a fát. A király gondoskodott a levelekről, mert Isten Nehémiással volt. Majd elindult Nehémiás, és meg is érkezett épségben Jeruzsálembe.

A hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga pedig rosszallották, hogy jött valaki, aki Izráel fiainak a javát keresi.

2. történet:

Nehémiás három napja volt Jeruzsálemben. Éjszaka szamárháton kiment a Völgy-kapun az embereivel. Senkinek sem mesélt még arról, mire indította Isten, hogy a város falait felújítsa*. Ezért éjszaka körbejárta a falat, és szemügyre vette a kapukat. Végül a Völgy-kapun keresztül ismét a városba lépett, és hazament. A következő reggel egybehívta a város vezetését, papokat és építészeket, s felhívta figyelmüket a fal rossz állapotára.

„Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket!” Elmondta nekik, Isten keze hogyan vezette idáig, s hogy a király hogyan támogatja őket. Mindnyájan egyetértettek: „Kezdjük el az építést!” Hirtelen mindenki lelkessé* vált.

Mikor meghallotta ezt Szanballat, Tóbijjá és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtuk, és csúfolták őket: „Mit akartok csinálni?” De Nehémiás bátran így felelt: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben.”

Mindenki nagy örömmel látott munkához, kis csoportokban a különböző kapuknál dolgoztak, az egész falat felosztották egymás között. Mialatt serényen dolgoztak, Szanballat és Tóbijjá egyre inkább megharagudott a zsidókra. Szanballat gúnyolódva beszélt róluk: „Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? Hát megengedik ezt nekik? Talán már áldozni is akarnak, mert még ma befejezik?” Tóbijjá hozzátette: „Bármit építsenek is, ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalukat!”

Nehémiás hallotta ezeket, és Istenhez könyörgött védelemért. A nép építette tovább a falat. Szanballat és Tóbijjá pedig azt tervezték, hogy az arabokkal, ammóniakkal és filiszteusokkal együtt megtámadják Jeruzsálemet. Úgy gondolták, hogy észrevétlenül bejutnak a városba, legyilkolják a zsidókat, és így megakadályozzák az építkezést. Nehémiást tízszer is figyelmeztették Szanballat tervére.

Ez megfélemlítette a munkásokat, mert úgy gondolták, nem tudják befejezni a falat támadás előtt, és akkor az ellenség könnyedén elfoglalja a várost. Nehémiás és emberei azonban Isten segítségét kérték. Azonnal gondoskodtak őrségről is. A fal legalacsonyabban fekvő részeire pedig fegyvereseket is küldött Nehémiás.

Nehémiás bátorságot öntött embereibe: „Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!” Mikor az ellenség rájött, hogy terve kitudódott, mégsem támadta meg a várost. Isten megakadályozta a tervüket!

Nehémiás és emberei éberek maradtak, és folytatták a munkát. Minden munkás fegyvert kapott. Egyik kezükben fegyver, a másikban az építkezéshez szükséges eszköz volt. Őrséget is folyamatosan állítottak. Nehémiás mellett mindig volt egy kürtös. Ha meghallották a kürt hangját, mindenkinek össze kellett gyűlnie. „Istenünk harcol értünk!” – bátorította társait. Így folytatódott az építkezés.

Mivel Nehémiást a király helytartónak nevezte ki, ezért nemcsak az építkezéssel, hanem a nép ügyes-bajos dolgaival is foglalkoznia kellett. Az 5. fejezetben olvashatunk arról, ahogy a legszegényebbek a nagy adóról panaszkodnak. El kellett adniuk mindenüket, hogy ételt vehessenek, és adót fizethessenek. A gazdagok a szegények kárán gazdagodtak meg! Nehémiás nagyon mérges lett, és magához hívatta az előkelőket. Hát el kell adnunk a testvéreinket? – kérdezte tőlük. Parancsba adta nekik, hogy adjanak vissza mindent a szegényeknek. A papokkal megeskette őket, hogy megteszik, amit Nehémiás mondott. Aki ezt nem teszi meg, az olyan kirázott lesz a vagyonából, mint ahogy Nehémiás kirázza a ruhája ráncait. Az előkelők áment mondtak erre, és dicsérték az Urat. Azután megtették, amit ígértek.

Nehémiás elmondta, hogy ő nem vétkes ebben a dologban, mindent tisztességesen csinált abban a 12 évben, amíg helytartó volt. Ugyanazt ette, mint mások, nem élt vissza a hatalmával. Nem uralkodott a nép fölött, hanem a várfal felújításán dolgozott embereivel együtt. Számára minden nap egy ökörbe, hat kövér juhba, s további szárnyasokba került. Nehémiás nem akart meggazdagodni az Úr szolgálata által, hanem Istenben akart gazdag lenni. Mindent Istenért tett. Így imádkozott: „Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem!”

Szanballat követeket küldött Jeruzsálembe Nehémiáshoz, hogy meghívja egy beszélgetésre. Rosszat tervezett ellene, de hogy pontosan mit, azt nem tudjuk. Nehémiás nem bízott bennük, így azt mondta, nem ér rá; nagy munkában van, és nem hagyhatja ott. Mikor negyedszer sem volt hajlandó Nehémiás elmenni, Szanballat ezt írta neki: „A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással!” Tehát összeesküvésre hívták. Nehémiás hűvösen csak annyit válaszolt, hogy mindez csak kitaláció. Megértette ugyanis, hogy minden eszközzel meg akarják őket félemlíteni, hogy leálljanak a fal építésével. Nehémiás Istenhez imádkozott: „Azért te erősíts engem!” És Isten segített is neki, mert az ellenfelei nem érték el a céljukat.

Szanballat és Gesem olyan messzire mentek, hogy még prófétákat is felbéreltek, hogy Nehémiást félrevezessék. Isten azonban tisztánlátással ajándékozta meg szolgáját. Nehémiás imádkozott azért, hogy az Úr büntesse meg Szanballatot és hamis prófétáit.

Nehémiás rájött, hogy az előkelők közül is sokan megbízhatatlanok és árulók. Sokan leveleztek az ammóni Tóbijjával és csatlósaival. Tóbijjá és fia ugyanis zsidó nőket vettek el! Meggyőződéssel állították, hogy Tóbijjá jó szándékú, és mindent kiszivárogtattak neki. Pedig ő sokszor küldött fenyegető leveleket Nehémiásnak. De Nehémiás nem törődött velük, mert nemcsak az Úrban bízott, hanem Artahsasztá király is mellette állt!

Közben olyan gyorsan haladt a munka a várfalon, hogy 52 nap alatt be is fejeztek mindent. Mikor ezt megtudták Szanballat és társai, félelem töltötte el őket, és be kellett ismerniük, hogy Isten megsegítette a zsidókat.

A várfal kapui is helyükre kerültek, és Nehémiás Hanánit és Hananját nevezte ki várnagynak, ők lettek az őrség vezetői. Fontos feladat volt ez, mert a város nagy volt, a népsűrűség kicsi, és a házak sem készültek még el teljesen. Tehát nem volt könnyű megvédeni a várost.

Nehémiás számba vette Jeruzsálem lakosságát. Azt a névsort használta, amit még Zerubbábel idejében írtak. Ehhez hozzáadta az Ezsdrással érkezett embereket. Összesen 420.360 emberről tudtak, ami mellett volt 7.337 szolga és 245 énekes.

Nehémiás saját vagyonából ajándékozott a templomnak komoly arany kincseket. Egész biztosan gazdag ember volt. A családfők követték példáját, s szintén felajánlásokat tettek a templom javára.

A 11. részben olvashatunk részletesebben a város benépesítéséről. A vezető emberek mind Jeruzsálemben telepedtek le. A köznépből pedig sorsvetéssel döntötték el, hogy ki legyen jeruzsálemi lakos: minden tizedik embernek kellett Jeruzsálembe költöznie. Aki önként telepedett le a fővárosban, azt áldotta a nép. Izráel többi része Júda városaiban telepedett le, mindenki a maga földjén.

Jegyzetek:

Vulgata – Latin bibliafordítás (kb. Kr. u. 380-ból). Sokáig ez volt a római katolikus egyházban használt egyedüli bibliafordítás. A Tridenti Zsinaton az egyedüli hiteles bibliafordításnak fogadták el.

Septuaginta – Az Ószövetség görög fordítása kb. Kr. u. 250-ből. 70 zsidó írástudó munkája.

Városfalak – Régészeti kutatások során kiderült, hogy a fogság utáni város kisebb volt, mint a királyság idejében.

Lelkes – Nehémiás helytartóként természetesen adhatott parancsokat. De ő azt akarta, hogy a nép szívesen és önkéntesen segítsen. Ezzel nemcsak azt mutatta meg, hogy kegyes ember, hanem azt is, hogy bölcs és taktikus. Követhetjük a példáját!

199-200 199-200.1

Énekek:

Református énekeskönyv: 2:1; 3:1–2; 79:5–7; 83; 85:1–2; 126; 147:1; 157; 217:1.4; 224:1–2; 233:1.4; 235:1.3; 236; 389:1.5; 397:1.4
Jertek, énekeljünk: 172; 173; 185; 239
Harangszó: 18; 43; 45; 49; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 17; 36; 40; 53:1.4; 68; 69; 71; 74:1.4; 82; 85; 93
Erőm és énekem az Úr: 19; 23; 29; 46; 52; 56:1.4; 84; 98; 111; 115:1.4; 129

Megjegyzések:

Megvallani közös bűnöket – „Bocsásd meg vétkeinket” – legfontosabb imádságunk egyik legfontosabb sora ez, az Úr Jézus tanította tanítványainak. A bűnök megvallása, és a bocsánat kérése hozzátartozik az imádsághoz. Fontos viszont, hogy valóban úgy is gondoljuk.
A bűnök megvallása alázatot követel. Mikor belátjuk, mennyire rossz bűnben élni, könnyebb is bevallanunk. Mivel sokszor élünk felelőtlenül, ezért nem mindig érezzük bűneink súlyát.
Egy ilyen individuális szemléletű világban, mint amiben most élünk, nagyon távol áll a közös bűnök megvallása úgy, ahogy azt Nehémiás tette. Mégis, a közös bűnök megvallása az egész társadalomra hoz változásokat.

Isten bátorsággal ajándékoz meg imádkozás után – Nehémiás az imádkozásból merített erőt és bátorságot. Ezért mert szomorú arccal a király elé állni, és tőle engedélyt kérni a távozásra. Gondolkozzunk el az imádság erején!

Isten megsegíti a benne bízókat – Mindenféle ellenállás ellenére Nehémiás felülkerekedik a nehézségeken. Figyeljünk oda, hogy mindig Istent hívja segítségül. Soha nem saját erőből próbálkozik, hanem tudja, hogy minden nehéz helyzetben segítségül hívhatja az Urat. Így bízhatunk mi is Isten támogatásában, ha hittel elfogadjuk azt.
A győzelem nem azt jelenti, hogy ezentúl sosem lesznek problémáink. Mindig lesznek harcok. Az ilyen harcokban azonban van egy komoly fegyverünk: az ima. Az Úrral való életből ez nem hiányozhat.

A gúny, fenyegetés és csel sátáni fegyverek – Talán nincs is ennél világosabb történet arra, hogy Isten népének ellenségei hogy dolgoznak. A gúnyt már ismerjük: Góliát, az asszír kincstárnok Ezékiás idejében, azok a fejedelmek, akik megnehezítették Illés, Ézsaiás és Jeremiás munkáját. Többeknél megtalálhatjuk a fenyegetést is, amivel az Istenben való bizalmat akarják meggyengíteni. Szanballat és emberei munkájában a gúny, fenyegetés és csel egyvelegét találhatjuk. Ezek olyan fegyverek, amit a sátán még ma is használ. Készüljünk ezekre a támadásokra! Feltűnő, hogy minden támadásnál a hazugságnak van a legnagyobb szerepe. Aki hisz a hazugságnak, az elveszett. Az egyetlen fegyver ellene az igazság ismerete, amit a Biblia ismeretével szerezhetünk meg (gondoljunk Jézus pusztai megkísértésére).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Bűn, bűnbánat, bocsánatkérés. Bocsánatkérés közös vétkekért. (***)
  • A fenyegetés és eszköztára. A gúny és következményei. (***)
  • A jó csapatmunka jellemzői. Csapatépítés: egy közös munka terve és kivitelezése. (***)

Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

  • Történelmi párhuzam a fenyegetésre, fenyegetettségre: A hidegháború fegyverei és stratégiái. (***)
  • Képek a mai Jeruzsálemről, az ókori város emlékeiről. Izrael állam újraalakulása (1948. május 14). Konfliktusai, az arab-izraeli ellentét. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • „Élménybeszámoló” írása a városfal építéséről. Elbeszélés, naplórészlet, levél vagy riport. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

  • Rajzok készítése a jeruzsálemi várfalakról képzelet alapján. (***)
  • Tervrajzok a városfalakhoz térkép segítségével (alaprajz, kapuk elölnézetből). (***)
  • Jeruzsálem falainak és kapuinak építése közös munkával. Lehetséges építőanyagok: gyurma, agyag, zúzott kő és gipsz, fadarabok, hullámkarton. (***)

Vázlat:

1. történet:
Nehémiás – pohárnok
Artahsasztá – Perzsia királya

Hanáni – testvér
Jeruzsálem bajban van

gyász, böjt és imádság
bánat – kérés
levelek – helytartó
Ászáf – fa

Szanballat és Tóbijjá

2. történet:

Jeruzsálem megtekintése
fal és kapuk építése

ellenség – gúny, fenyegetés
Szanballat, Tóbijjá és Gesem

szerszám és fegyver
bizalom Istenben

gazdagok – szegények

Nehémiást ki akarják csalogatni

felépül a várfal
letelepedés

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Isten oltalma iránti bizalom.
* Hitetlennel való házasság nem kedves Istennek.
* Bűnvallás és bocsánatért való könyörgés.
* Az Isten törvényéhez való ragaszkodás mindenekelőtt Isten szeretetét jelenti.

Előzmények:

A babiloni fogságból hazatérő első zsidó cso­port Círus király engedélyével, Zerubbábel és Jósua vezetésével tért vissza Jeruzsálembe. Rögtön elkezdték a templom újjáépítését, ami Círus parancsa volt. A samaritánusok támadásai miatt az építkezés leállt egy időre, de Haggeus és Zakariás próféta bátorító szavai miatt folytatták azt, és be is fejezték.

1. történet:

Ezsdrás könyvének első hat és hetedik fejezete között egy kb. 58 éves időszak húzódik. A 7. fejezetben megismerkedhetünk Ezsdrással. Ő Áron főpap leszármazottja volt, amit családfája bizonyít. Ezsdrás nemcsak pap volt, hanem írástudó is, tehát jól ismerte a zsidó törvényeket. Ezt még Perzsia királya is tudta róla.

Engedélyt kapott Artahsasztá* perzsa királytól, hogy egy csoport honfitársával visszatérjen Jeruzsálembe. Izráel népéből bárki vele tarthatott. Ezsdrás hazatérésének célja az volt, hogy felülvizsgálja Júdában az Úr törvényének megtartását. Csodálatos, hogy egy perzsa fejedelem ilyenre adott parancsot. Ez azt jelentheti, hogy a perzsa király számára is fontos volt, hogy Izráel Istenét megfelelő módon szolgálják!

Ezsdrás még önkéntes ajándékot is vihetett magával Izráel Istene számára. A Babilonban maradó nép és papok pedig az Úr háza építésére ajánlottak fel egy nagyobb összeget. Ezt a pénzt Ezsdrásnak mihamarabb áldozati állatokra kellett fordítani, és azokat a jeruzsálemi templom oltárán feláldozni. A maradékot belátása szerint használhatta fel.

Szent edényeket is kapott Ezsdrás, amik a templomhoz tartoztak. Minden mást, ami szükséges volt a jeruzsálemi templomhoz, azt a királyi kincstárból fizethetett.

Artahsasztá levelében még az is áll, hogy a Folyamon túli kincstárnok adjon száz tálentum ezüstöt, száz kór búzát, száz bat bort, száz bat olajat, sót pedig akármennyit. Végül pedig a papok, léviták, énekesek és minden templomszolga felmentetik az adófizetés alól.

Ezsdrás hatalmat kapott Júda vezetőinek, ítélőbíráinak a kinevezésére. A király parancsot adott az Isten törvényeit nem tisztelők megbüntetésére is. Akik pedig nem ismerték az Úr törvényét, azokat meg kellett tanítani rá.

Ezsdrás annyira hálás volt ezért a királyi döntésért, hogy hálaadó imádságot mondott (7,27–28).

Egy lista felsorolja a Júdába tartókat családfa szerint, összesen 1516 főről van szó. Ezsdrás az Ahava folyónál gyűjtötte össze őket, de rájött, hogy egyetlen lévita sincs közöttük. Sajnálta ezt, hiszen az ő feladatuk kifejezetten az volt, hogy Isten törvényét magyarázzák (Neh 8,9). Ezsdrás felhívására csatlakozott hozzájuk néhány lévita.

Akkor böjtöt hirdetett, hogy megalázzák magukat Isten előtt, és jó utat kérjenek tőle. Ezsdrás tudta, milyen veszélyes lehet egy ekkora út. De szégyellte volna magát a király előtt, ha testőröket kell kérnie az útonállók miatt. Egyszer azt mondta a királynak: „Istenünk ereje mindazoknak a javára van, akik őt keresik, de hatalma és haragja fordul mindazok ellen, akik őt elhagyják.” Ehhez a hitben tett kijelentéshez nem illett a hadsereg védelmét kérni… Ezért kérte Ezsdrás az Úr oltalmát, védelmét.

Az Úr meghallgatta Ezsdrás és a nép imáját. Az első hónap 12. napján elindult a karaván. Ezsdrás olyan bölcs volt, hogy az aranyat és ezüstöt szétosztotta a papok és léviták között Jeruzsálemig, így egy esetleges támadáskor nem találnák meg az egészet. Mikor megérkeztek Jeruzsálembe, először három napig pihentek. A következő napon a pénzt és a szent edényeket a szolgálatot teljesítő papokhoz vitték. A hazatértek aznap még egy égőáldozatot is bemutattak hálából az Úr védelméért az út alatt.

Ezsdrás megmutatta a tartomány kormányzójának a király levelét, aki támogatta a zsidókat, és Isten házának az építését. A kincstárnokok kiutalták a levélben megnevezett dolgokat a zsidó nép és a templom számára.

2. történet:

Azok a zsidók, akik Zerubbábellel és Jósuával tértek haza, nem teljesen az Úr törvénye szerint éltek. Ezsdrásnak hamar jelentették a vezetők, hogy miket találtak. Sok izráelita, még pap és lévita is más népekből vett feleséget magának. Ezzel áthágták Isten törvényét*, s teret engedtek a pogány befolyásnak.

Ahogy ezt meghallotta Ezsdrás, megszaggatta ruháit, és gyászolni kezdett. Egészen estig szótlanul ült a templom udvarán. Sokan jöttek hozzá, de nem tudott megszólalni. Teljesen összetört a vétek súlya alatt.

Az esti áldozat idején Ezsdrás felállt, térdre esett, felemelte kezét az Úrhoz, és imádkozott Istenéhez. Imájában megvallotta népe bűnét. A hálátlan nép a fogságból való szabadulás után is megszegte az Úrral kötött szövetséget. Hogy fogja akkor az Úr most megoltalmazni és megáldani a népet? Igaza volna, ha megsemmisítené őket…

Mialatt Ezsdrás imádkozott, sokan gyűltek köré, mindenki hangosan sírt. Közülük egy férfi, Sekanjá odament Ezsdráshoz, és megvallotta, hogy valóban hűtlenséget követtek el. De van még remény Izráel számára. Javasolta, hogy kössenek szövetséget az Úrral, ahol a férfiak megígérik, hogy elküldik pogány feleségeiket és gyermekeiket, s ezután Isten törvénye szerint élnek.

Sekanjá kérte Ezsdrást, hogy álljon fel, és vegye fogadalmukat. Ezsdrás hallgatott rá. Megeskette a papok, léviták és egész Izráel vezetőit, hogy ehhez a beszédhez tartják magukat. Ezsdrás ezután a templom egyik belső szobájában töltötte az éjszakát. Enni és inni azonban nem akart, olyan szomorú volt a bűnök miatt.

Követeket küldtek egész Júda és Benjámin területére, hogy három napon belül gyűljön össze mindenki, aki pogány asszonyt vett feleségül. Aki nem jön el, annak mindenét elkobozzák.

Három napon belül mindenki ott volt Jeruzsálemben. Ott ült az egész nép az Isten háza előtti téren, reszketve az ügy meg az esőzés miatt is.

Ezsdrás beszédet tartott, amiben kihangsúlyozta bűnük súlyosságát. Azt mondta, hogy bűnvallást kell tenniük, és megtenni, amit Isten elvár, vagyis el kell küldeniük az idegen feleségeket*. Így szólt erre az egybehangzó válasz: „Igen! A te beszéded szerint kell tennünk!” Csak néhányan álltak ellen.

Majd hazaküldtek mindenkit, mert nem volt értelme ott Jeruzsálemben, az esős időszakban ezt elrendezni. Otthon aztán mindenki megválhatott idegen asszonyától, és a helyi vezetés dönthetett az ügyekben, mivel elég sok volt belőlük. A férfiak kezet adtak rá, hogy elbocsátják feleségeiket. A vétkük miatt hozott jóvátételi áldozat egy-egy kos volt.

Beszámolójának végén Ezsdrás megemlíti mindazokat a papokat és lévitákat, akiknek idegen feleségük volt. Még Jósua fiai is közéjük tartoztak. Azok, akiknek elöl kellett volna járni az Úr iránti szeretetben és szolgálatban, most nagyon rossz példát mutattak! De ők is teljesítették az Úrnak tett fogadalmukat, és elküldték feleségeiket.

3. történet:

Nehémiás 13 évvel később követte Ezsdrást Jeruzsálembe. Hogy Ezsdrás a Nehémiás jövetele előtti években mit tett, az nem ismert. A városfalak és kapuk helyreállításának idején sem tudunk semmit Ezsdrásról. Mindenesetre Ezsdrás és Nehémiás eltöltöttek néhány évet közösen Jeruzsálemben. (Nehémiásról lásd a 199–200. leckéket.)

Jeruzsálem falainak és kapuinak felépítése után pár nappal nagy sokaság gyűlt össze a Vízi-kapu előtt. Ezsdrással akartak beszélni. Megkérték őt, hogy hozza el Mózes törvénykönyvét, mert tudni szeretnék, mi áll benne. Úgy tűnik, hogy az emberek Isten segítségét és oltalmát látva elkezdtek érdeklődni Iránta. Sokan gyűltek össze, hogy meghallgassák Ezsdrás nyilvános felolvasását.

Ezsdrás hat órán keresztül olvasott, hajnaltól délig! Mikor befejezte, az Urat kezdte dicsérni, a nép pedig felemelte a kezeit, és ezt válaszolta: „Ámen, ámen!” Mindenki meghajolt az Úr előtt.

Ezután néhány bölcs pap magyarázta az Úr igéjét az embereknek. A nép nagyon elszomo­rodott, mert megértették, hogy sok törvény ellen vétettek. Sokan sírtak is. Nehémiás, Ezsdrás és a léviták buzdították a népet, hogy ez az Úrnak szentelt nap, amin nem kell gyászolni, hanem mindenki örülhet. Azt tanácsolták, hogy egyenek jól, és adjanak azoknak is, akiknek nincs. A nép örömmel megfogadta ezt a tanácsot.

A felolvasás közben felfedezték, hogy a hetedik hónapban kell a lombsátrak ünnepét* ülni. Nehémiás és Ezsdrás eldöntötték, hogy összehívják az egész népet az ünnepre. Ki kellett menniük a dombokra, hogy faágakat gyűjtsenek, amiből lombsátrat készíthettek.

Hamarosan az egész város tele volt lombsátrakkal. Ezekben laktak hét napon át. Ezt az ünnepet nem tartották Józsué ideje óta! Az ünnep minden napján olvastak Mózes törvényéből, még a nyolcadik nap sem dolgoztak (3Móz 23,36).

Jegyzetek:

Artahsasztá – I. Artaxerxész perzsa király (Kr. e. 465–424), I. Xerxész (Ahasvérós) fia, aki atyja meggyilkolása után került trónra. Uralkodása 7. évében hazaengedte Ezsdrást a száműzöttek egy csapatával.

Isten törvénye ellen – A 3Móz 18,25.27-ben azt találhatjuk, hogy az izráelitáknak nem szabad semmiben sem hasonulni a pogány kánaáni népekhez. Az 5Móz 7,2–4-ben pedig az áll, hogy semmilyen rokoni kapcsolatba nem léphetnek, tehát nem is házasodhatnak velük. Mert ők eltérítenék Izráel népét Istentől. Ezért nem vehették át a pogány népek bálványimádatát sem (5Móz 7,5). Az tetszik az Úrnak, ha a nép tartja magát ehhez, akkor megáldja és megvédelmezi őket (5Móz 7,11kk).

Az idegen asszonyokat elküldeni – Hogy ez pontosan hogy történt, nem maradt ránk. Valószínűleg ezek az asszonyok gyermekeikkel együtt visszamentek családjaikhoz. Ami egyik fél számára sem lehetett egyszerű. Az Újszövetség így áll a témához (1Kor 7,12–14): „Ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el. És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét. Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által.”

Lombsátrak ünnepe – 2Móz 23,16; 3Móz 23,34–43; 4Móz 29,12–38; 5Móz 16,13–15: Ezzel az ünneppel a pusztai vándorlás idejére emlékeznek, amikor még sátrakban laktak. Az első nap lombsátrat kell csinálnia a családoknak különböző fák ágaiból, és az ünnep alatt abban laknak. Gyakran ezt a lombsátrat a ház lapos tetejére építették.
A 7. hónap 15. napján kellett elkezdeni az ünnepet. Ezen a napon nem dolgozhattak. Hét napig tartott az ünnep. Minden nap áldozatokat mutattak be. Ez egy vidám ünnep, amin mindenki részt vesz.

198.201

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–2; 19:4–6; 119:63–64; 85:3; 130:2.4; 135:1.8.12; 157; 211:1.4–5; 217:1–2.5; 235; 378:1.4
Jertek, énekeljünk: 101:1; 180; 183; 228
Harangszó: 41; 44; 45; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 53:1.4; 60; 69; 74; 93; 94; 97
Erőm és énekem az Úr: 23; 52; 56; 84; 97; 115:1; 139

Megjegyzések:

Hinni Isten oltalmában – Ezsdrás hitte, hogy az Úr megoltalmazza népét a Jeruzsálembe tartó út alatt. Hit által mondta ezt a királynak (Ezsd 8,22). Mégis úgy gondolta, hogy fontos imádkozni Isten védelméért. Az imádság a hit gyümölcse. Imádság által pedig megerősödik a hit.

Ne házasodjanak hitetlennel – A vegyes házasságok tanulsága világos: nem alkothatunk közösséget hitetlenekkel. A 2Kor 6,14–18-ban azt írja Pál: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? […] Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” Szeretnünk kell azokat is, akik Isten nélkül élnek. Életünk jó példaképpen kell, hogy előttük álljon. Szóban és cselekedetben is tehetünk bizonyságot az Úrról.

Bűnvallás és könyörgés bocsánatért – Figyeljük meg, hogy Ezsdrás bűnvallásában folyamatosan többes szám első személyben beszél, holott ő maga nem bűnös. Kell, hogy bűnvallásainknál mi is figyelembe vegyük népünk bűneit. Magyarország valamikor keresztény nemzet volt!
Az őszinte bűnvallás az Urat mindig bűnbocsánatra indítja. Valami azonban még hozzátartozik: a bűnök elhagyása, ahogy a férfiak is elküldték pogány asszonyaikat. Az Úr előtt semmit sem jelent az olyan megbánás, ami nem fonódik össze bűnvallással, és radikális életmód-változtatással. Ez olyan, mint a nem komolyan gondolt „sajnálom”.

Örömöt okoz az Isten törvényéhez való ragaszkodás – A zsidók megtapasztalják, hogy az Úr törvényének betartása dicsőséget szerez Neki. Boldogság sugárzik róluk. Mi is örülhetünk annak, ha betartjuk az Úr törvényeit, hálából Isten iránt. Hálából, de legfőképp az Úr Jézus szabadításáért. Krisztus betöltötte a törvényt! A törvényt a hívők szívébe írta. Nem nekünk kell betartani a törvényt, hanem megteszi ezt ő helyettünk. Mégis azt látjuk, hogy Izráelben a törvény betartása vidámabbá teszi az embereket, mint minket. Miért van ez?

Az Isten törvényéhez való ragaszkodás mindenekelőtt Isten szeretetét jelenti – Isten törvényeit lehetetlen betartani, ha valaki nem szereti őszintén az Urat. Sok zsidó, köztük papok sem tartják magukat ígéretükhöz, hogy betartják az Úr törvényeit. Csak a társadalmi rangjukkal, pozíciójukkal, tulajdonukkal törődnek, és elfelejtik betartani a törvényt. Velünk hogy van ez?
Egy bűnös ember nem is tudja teljesen betartani Isten törvényeit, és ki az, aki bűntelen lenne? Egyedül az Úr Jézus töltötte be teljesen a törvényt.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

  • Isten törvényei. A törvénynek való engedelmesség motivációi: parancs, kötelesség, vagy szeretet, hűség. (***)
  • Mi a helyes viszony a „más” gondolkodásúakkal szemben? Barátság, párkapcsolat, házasság. A vegyes-házasságok következményei. (***)
  • A házasság, válás helyzete és problémája hazánkban. A válás következményei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Móra Ferenc: Királyasszony macskái. Egy példatörténet arra, hogy a „vér nem válik vízzé”: a természet erősebb a szoktatásnál. (***)

Vázlat:

1. történet:
Ezsdrás – Áron leszármazottja
pap, törvény és írástudó
Artahsasztá – perzsa király
Engedély: visszatérés Júdába
cél: Isten törvénye betartásának vizsgálata
léviták
ajándékok
Ezsdrás hálaadó imádsága

2. történet:

Jeruzsálem
bűn: idegen asszonyok
Ezsdrás: imádkozik és könyörög
Sekanjá – eskü
gyülekezés – esős idő
asszonyokat elküldik

3. történet:

Nehémiás
Ezsdrás – felolvassa a törvényt
léviták magyarázata
ünnepi lakoma

lombsátras ünnep

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten megmenti népét a bukástól.
* Isten megbünteti népének ellenségeit.
* Emlékezés különleges eseményekre.

Előzmények:

Hámán kivetítette Mordokaj elleni gyűlöletét, aki nem akart meghajolni előtte, egy egész népre, és a birodalomban élő összes zsidót ki akarta irtani. Eszter hívatlanul járult a király elé, amivel az életét kockáztatta. A király kegyelmes volt, és Eszter meghívhatta őt Hámánnal együtt egy lakomára. Meghívta őket a következő estére is. Akkor mondja el a királynak a kérését.

1. történet:

Hámán nagyon boldog volt Eszter lakomája után. Bár éktelen haragra gerjedt, mikor a kapun ment keresztül, és Mordokaj ismét nem hajolt meg előtte, mégis visszafogta magát.

Hazaérve Hámán egybehívta barátait és feleségét, Zerest. Elsorolta nekik, milyen nagy vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél. Büszkeséggel telve mesélt arról is, hogy Eszter királyné csak őt és a királyt hívta meg lakomára. Aztán szomorúan folytatta, hogy mindez neki nem elég, amíg Mordokaj az udvarban van. A többiek azt tanácsolták, csináltasson egy magas oszlopot, és a királytól kérjen engedélyt, hogy Mordokajt arra akasszák fel. Hámánnak tetszett az ötlet, és rögtön kiadta a parancsot az oszlop elkészítésére.

Éjszaka Ahasvérós király nem tudott aludni, és a krónikák könyvéből olvastatott magának. Felolvasták neki Mordokaj történetét is, mikor egy király elleni összeesküvést leplezett le. Ahasvérós megkérdezte udvaroncait, hogy milyen jutalmat kapott ő ezért. A szolgái elmondták, hogy semmiféle kitüntetésben nem részesült Mordokaj.

Közben megvirradt, és a király megkérdezte, ki vár kint. Hámán állt ott a külső kertben. A király nem tudta, hogy Hámán csak azért jött, hogy engedélyt kérjen Mordokaj akasztására. Ahasvérós behívatta Hámánt, és megkérdezte tőle: „Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király?”

Hámán persze magára gondolt, ezért gyorsan azt válaszolta: „Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni, hozzanak királyi öltözetet, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott lovagolni, és tegyenek a fejére királyi koronát. Adják át az öltönyt és a lovat az egyik királyi nemes úrnak. Öltöztessék föl azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város terén, és ezt kiáltsák előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.”

Akkor a király ezt mondta Hámánnak: „Siess, hozd az öltönyt és a lovat, amiről beszéltél, és tégy így a zsidó Mordokajjal, aki a királyi udvarban van. Semmit se hagyj el abból, amit mondtál!”

Nagy csalódás volt ez Hámán számára, de muszáj volt engedelmeskednie. Máshogy történtek a dolgok, mint ahogy eltervezte… Most azt az embert, akit fel akart akasztatni, dicsőségben kell végigvonultatnia az utcákon, ahogy azt magának képzelte.

Hámán ráadta Mordokajra a királyi öltözéket, és elhozta neki a lovat. Felültette rá Mordokajt, megfogta a kantárszárat, és végigvezette az utcákon hangos kiáltással: „Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.”

Mordokaj ezután visszament a palota kapujába, Hámán pedig búsan hazasietett. Elmesélte feleségének, Zeresnek és barátainak, hogy mi történt vele. Ők megijedtek, és figyelmeztették: „Ha a zsidó származású Mordokajjal szemben már az elején elbuksz, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben.” Vajon tudták, hogy a zsidók olyan Istenben hisznek, aki meg tudja szabadítani népét az ellenség kezéből?

Még beszélt barátaihoz, mikor megjelentek a király szolgái, és már vitték is Hámánt az Eszter királyné által készített lakomára.

2. történet:

A király és Hámán megérkeztek Eszter lakomájára. A király újra megkérdezte Esztert: „Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz!”

Eszter így válaszolt: „Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy életemet, azt kívánom, hogy népemet adják nekem! Mert eladtak engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabnőknek adtak volna el bennünket, akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a királyt.”

Ahasvérós dühösen kérdezte: „Ki az, és hol van az, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen?”

Eszter azt válaszolta: „Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk!” Hámán nagyon megrémült, mikor látta, mennyire felindult a király és a királyné. Ahasvérós felállt, és kiment a palota udvarára. Hámán ott maradt Eszterrel, felismerve, hogy a király már eldöntötte kivégzését. Ahasvéróstól már nem számíthatott kegyelemre, így Eszternél próbálkozott. Könyörgött az életéért, még Eszter kerevetére is ráborult.

Ekkor tért vissza a király a kertből, s látta, hogy Hámán milyen tiszteletlenül fekszik a királyné közelében. Azonnal elítélte Hámánt, ami egyébként nehéz lett volna, mert ő adott neki engedélyt a zsidók legyilkolásához. Azt kiáltotta: „Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam a palotában?” Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát betakarták (ami az azonnali ítéletet jelentette).

Harbóná pedig, a király egyik háremőre ezt mondta: „Van itt egy fa is, ott áll Hámán házánál, ötven könyök magas. Hámán készíttette annak a Mordokajnak, akinek a szava a király javát szolgálta.” A király parancsot adott, hogy Hámánt akasszák arra a fára. A parancsot rögtön végre is hajtották. Azután lecsillapodott a király haragja.

3. történet:

A zsidógyűlölő Hámán házát Ahasvérós király még aznap Eszter királynénak adományozta*. Eszter elmondta a királynak, hogy Mordokaj a nevelőapja. Ekkor a király Hámán tisztségét ajándékozta Mordokajnak. A pecsétgyűrű is Mordokajra került. Eszter pedig őt nevezte ki Hámán házának felügyelőjévé.

Eszter ezután újra kegyelemért könyörgött. Megkérte a királyt, írjon levelet a tartományokba, hogy Hámán gonosz tervét a zsidók ellen meghiúsítsa. „Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását?”

A király azonban nem vonhatott vissza semmit, mert a parancs a királyi pecséttel volt lezárva, és a Perzsa birodalomban nem lehetett megmásítani a törvényeket. De a király felhatalmazta Esztert és Mordokajt, hogy írjanak a nevében, amit a zsidók érdekében jónak látnak, és pecsételjék le a gyűrűjével. Így ez az irat is visszavonhatatlan rendeletté válik.

Egybehívták a király írnokait a harmadik hónap 23. napján. A leveleket Mordokaj diktálta. Az egész birodalom területén minden zsidónak joga van a városokban gyülekezni és megvédeni magát. Megölhetik ellenségeiket a családjukkal együtt, és kincseiket elvehetik a 12. hónap 13. napján. A leveleket lovas futárok vitték szét az ország minden területére.

Súsán városa örült, hogy a zsidók megvédhetik magukat. Hirtelen sok városlakó tisztelte őket. Az ország más területein is, ahova megérkezett a levél, örvendeztek és boldogok voltak a zsidók. Lakomákat is rendeztek. Sok nem zsidó vált zsidóvá, remélve, hogy így megmaradnak.

Tehát a 12. hónap 13. napján lehetett volna a zsidókat elpusztítani. De ez a nap épp az ellenkezőjét hozta, mert a zsidók megvédhették magukat. Minden kormányzó és elöljáró a zsidók oldalára állt, mert féltek Mordokaj haragjától. Látták ugyanis, hogy ő nagyhatalmú, és egyre feljebb kerül.

Súsán várában a kitűzött napon a zsidók 500 embert öltek meg. Hámán tíz fia is meghalt. De a megöltek tulajdonához nem nyúltak, bár megtehették volna. Ahasvérós a zsidók győzelmét hallva így fordult Eszterhez: „Súsán várában lemészároltak és kiirtottak a zsidók ötszáz embert, közöttük Hámán tíz fiát. Hát még a király többi tartományában mit tehettek? Mit kérsz még? Megkapod! Mit kívánsz még? Meglesz!”

Eszter így válaszolt: „Ha jónak látod, királyom, engedd meg holnap is a súsáni zsidóknak, hogy a mára szóló törvény szerint járjanak el. Hámán tíz fiát pedig akasszák föl!”

Így is történt. Hámán tíz fiát felakasztották, és a zsidók másnap is megvédhették magukat. Aznap Súsánban még 300 embert öltek meg. De a zsákmányhoz nem nyúltak továbbra se.

Más területeken is megvédték magukat a zsidók. A szomorú eredmény 75.000 ember halála*. De zsákmányt sehol sem szereztek.

A 15. nap már nyugalomban telt el. Mordokaj parancsot adott, hogy minden évben emlékezzenek meg erről a napról. Elküldték a parancsot a birodalom minden tartományába. Ezentúl a 12. hónap 14. és 15. napja púrim ünnep*, megemlékezés a púr-ról, hogy az agági Hámán sorsot vetett a zsidók ellen, de terve visszájára fordult.

Ezután Ahasvérós király minden tartományra és szigetre adót vetett ki. Lehet, hogy így büntette azokat, akik a zsidók ellen voltak, és így tanította engedelmességre alattvalóit.

A perzsák és médek krónikáiban Ahasvérós király hatalmas dolgai mellett megemlítik Mordokaj nagyságát is. Mordokaj az egész birodalomban a király utáni második ember volt. Tekintélye volt a zsidók között, és igen kedvelték honfitársai, mert népe javát kereste, és egész nemzetségének a békéjén tevékenykedett.

Jegyzetek:

Hámán házának elajándékozása – Mindig elkobozták a halálra ítélt emberek házát és vagyonát. Hérodotos történetíró szerint ez egy perzsa hagyomány volt. Később többek között II. Fülöp is ugyanezt tette egy eretnekkel.

75.000 – Ennyi áldozat hihetetlennek hangzik. Emlékeznünk kell, hogy a kormányzók és helytartók is a zsidók oldalán álltak. A seregüknek biztos kiadták a parancsot, hogy harcoljanak a zsidók oldalán.

Púrim-ünnep – A zsidók még mindig tartják ezt az ünnepet. Az ünnep alatt felolvassák a zsinagógákban az Eszter könyvét. Ha Mordokaj nevét felolvassák, mindenki azt kiáltja, hogy „Áldott legyen Mordokaj”. Nagy lakomákat készítenek. A szegények adományokat kapnak, a családtagok pedig megajándékozzák egymást.

196-197

Énekek:

Református énekeskönyv: 47.1–2.5; 52:1.7; 68:1–2; 91:1–2.8; 99:1–4; 167:1–2; 236:1–2.5–7; 254:1–3; 380:1; 397:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:1–4; 145; 239
Harangszó: 49:1–2.5–7; 51:1–2; 52:1.3–4; 53:1.6
Dicsérjétek az Urat!: 24:1–2.5; 35:1–4; 40; 53:1.3–4; 69; 82
Erőm és énekem az Úr: 46; 84; 91; 97; 129

Megjegyzések:

Isten megmenti népét a bukástól – Gyakran halljuk, hogy az Úr megoltalmazza népét, és segít a szükség idején. Eszter könyvében ez a fő téma, bár Isten neve egyszer sincs megemlítve. Azonban mindenen, ami történik, Isten „ujjlenyomata” van.

Isten megbünteti népének ellenségeit – Nem mindig következik be rögtön, hogy Isten megbünteti népének ellenségeit. Gyakran ez csak a történelem későbbi szakaszaiban válik valóra. Az Ótestamentumban is gyakran így van. A zsidó nép sem nézi mindig vidáman gyűlölőinek tetteit. Az Újszövetségben azonban azt tanítja Jézus, hogy szeressük ellenségeinket. Ez az új törvény sem azt jelenti, hogy az ellenség ne kapná meg büntetését. Ha eljön az ember Fia, szétválasztja a kecskebakokat a bárányoktól. A bakoknak, akik balkeze felől állnak, ezt mondja majd: „Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.” (Mt 25,31–33 és 41).

Emlékezés különleges eseményekre – Mi is ismerünk több egyházi és világi ünnepet. Nálunk ebben világos különbség van. Március 15-e nem vallási ünnep, a karácsony viszont az. A zsidók nem ismerték ezt a különbséget. A lombsátrak ünnepe – a pusztai vándorlás alatti sátras életmódra emlékeztet – egy nemzeti esemény, de a gyülekezetben ünnepelték. Ilyen a púrim-ünnep is, amit a zsinagógában kezdtek ünnepelni, és otthon is folytatták. Jó dolog a nemzeti eseményekről megemlékezni. A keresztények ezeket az alkalmakat különleges ima és hálaadó napként élhetnék meg!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Könyvtárhasználat

  • Embert ölni önvédelemből. Az önvédelmi harc, háború problémája. Önvédelem vagy önbíráskodás. (** ***)
  • A púrim ünnep szokásai. Púrimi játékok. (** ***)
  • Nemzeti ünnepeink ünneplése. Ünnepi szokások. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékezete. (** ***)
  • A személyes odafigyelés, törődés próbái: Adomány a rászorulóknak, ajándék a barátoknak. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Névvadászat: Felolvasás az Eszter könyvéből – Hámán nevére ricsaj, dobogás. (**)
  • Maszkos, jelmezes alakoskodás – azonosulás egy-egy bibliai szereplővel. (**)
  • Jelmezes játék: a bibliai történet dramatizálása parodisztikus elemekkel: Hámán kifigurázása. (***)
  • Petőfi Sándor Nemzeti dal és Szörnyű idő c. verse. A 12 pont: Mit kíván a magyar nemzet. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Maszkkészítés papírból (festés, színespapír ragasztás): egy-egy szereplő a bibliai történetből. (**)
  • Púrimi sütemény készítése: Hámán-táska (derelyéhez hasonló tésztaféle). (***)

Vázlat:

Hámán büszkesége
akasztófát állít Mordokajnak

Mordokaj jutalma
Hámán hatja végre

Eszter kérése
Hámán kivégzése

Ahasvérós parancsa
a zsidók védekezhetnek
sok halott

Púrim-ünnep – 12. hónap 14–15. napja

Mordokaj az ország második embere

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

 

Üzenet – Téma:

* Sátáni erőkkel való küzdelem.
* Gyűlölet a zsidó nép ellen – gyűlölet Isten ellen.
* Eszter életét kockáztatta Istenért és népéért.

Előzmények:

Ahasvérós, Perzsia királya, eltávolíttatta Vasti királynét, mert parancsára nem jelent meg az ünnepségen. Ezután a birodalom minden területéről csinos lányokat hoztak a palotába. Esztert választották királynénak. Mostohaapja minden nap a kapuhoz ment, hogy megtudja, hogy van Eszter.

1. történet:

Úgy tűnik, hogy miután Eszter királyné lett, Mordokaj tisztséget kapott a királyi udvarnál. Legalábbis naponta ott tartózkodott.

Újra fiatal lányokat hozattak a király számára. Ezt furcsálhatjuk, hiszen Ahasvérós már talált királynét. Valószínűleg a hárem méretét akarták tovább növelni. Eszter továbbra is elhallgatta zsidó származását, Mordokaj iránti engedelmességből. Eszter királynéként is hűséges maradt nevelőapjához.

Mordokaj egy nap Súsán várában megtudta, hogy két teremőr (Bigtán és Teres) nagyon megharagudott Ahasvérósra. Összeesküvést szőnek, hogy megöljék a királyt. Mordokaj elmondta ezt Eszter királynőnek, aki Mordokaj nevében elmondta a királynak. Mikor Bigtánt és Terest kihallgatták, kiderült, hogy Mordokajnak igaza van. Mindkettőjüket felakasztották, a történteket pedig följegyezték a krónikákba.

Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király Hámánt*, aki így első lett vezető emberei között. Tanácsadói fölé emelte őt a király. Mindenki tisztelte Hámánt, a király parancsára minden udvari embernek le kellett borulnia előtte*. Egyedül Mordokaj tagadta meg ezt.

A király szolgái megkérdezték Mordokajt, miért nem engedelmeskedik a király parancsának. Mordokaj elmagyarázta nekik, hogy ő zsidó, ezért nem szabad leborulnia sem istenek, sem ember előtt, egyedül az Urat illeti ez a kiváltság.

A szolgák elmondták Hámánnak a dolgot, aki mindaddig nem vette észre Mordokaj viselkedését. Most már Hámán is látta, hogy Mordokaj nem borul le előtte. Teljesen felbőszült. Bosszúszomjának kevés volt Mordokaj megbüntetése, megszületett ördögi terve, hogy minden zsidót irtsanak ki a birodalom területén.

Rögtön el is mondta Hámán a királynak, hogy él szétszórva a birodalomban egy nép saját törvényekkel, akik nem tartják magukat a király törvényéhez. Ez nem mehet így tovább. Hámán a király engedélyét kérte egy királyi rendelethez, hogy a többi nép megsemmisíthesse a zsidókat. Cserébe tízezer ezüstöt ajánlott fel a királyi kincstárba. Teljesen úgy tűnt, mintha Hámán a birodalom jólétéért aggódna. Nem is tétovázott hát Ahasvérós: lehúzta ujjáról a pecsétgyűrűt, és Hámánnak adta. Meg se kérdezte, melyik nép az, felhatalmazta Hámánt, hogy a nevében tegyen, amit jónak lát. Így Hámán a királyi pecséttel pecsételhette le a végzést. Ahasvérós nem fogadta el az ezüstöt, de döntése akkor is gondatlan és felelőtlen volt.

Hámán magához hívatta a jósokat és jövendőmondókat, mondják meg, hogy melyik nap lenne a terv végrehajtásához a legalkalmasabb. Ők sorsot vetettek. A sors a 12. hónapra esett. Tehát a 12. hónap 13. napján kell a zsidókat meggyilkolni. Mivel az év első hónapja volt (Ahasvérós uralkodása 12. évében), Hámánnak még sokáig kellett várnia terve megvalósításával! Mondhatjuk, hogy ez is Isten különös gondviselése volt.

Az írásbeli parancsok elkészültek. Lepecsételve küldték ki ezeket a birodalom minden területére (Júdába is!). A levélben az állt, hogy a 12. hónap 13. napján minden zsidót, férfit és nőt, gyermeket és öreget meg kell ölni. Tehát mindenki készüljön arra a napra. Súsán városában hirdették ezt ki először. Ezalatt a király és Hámán jókedvűen iszogattak együtt. A várost azonban feldúlta a hír. Az ország minden részében gyászoltak a zsidók. Sírtak és böjtöltek; sokan zsákruhát öltöttek és hamuban ültek.

2. történet:

Amikor Mordokaj meghallotta, milyen sors vár a népére, megszaggatta ruháit gyásza jeléül. Zsákruhát öltött, és hamut hintett magára. Jajgatva járt-kelt a városban, és Súsán várának kapujához érkezett. De a kapun tilos volt gyászruhában belépni. Eszter az egyik szolgától hallotta, hogy Mordokaj a kapun kívül áll és gyászol. Elküldött valakit ruhákkal hozzá, de nem akarta elfogadni. Ezután Eszter Hatákot hívatta, azt a háremőrt, akit a király rendelt ki mellé. Elküldte őt Mordokajhoz, hogy megtudja, mi a gond.

Mordokaj elmondta Hatáknak Hámán tervét. Elküldte Eszternek a törvény írott szövegét is. Mordokaj nagy kockázatot vállalt ezzel. Megkérte Esztert, hogy járjon közbe népéért, kérjen kegyelmet a királytól.

Haták visszament Eszterhez. A királyné elolvasta az iratot, meghallgatta Hatákot, majd ezzel az üzenettel küldte vissza: „A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre egyforma törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik! Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz!” Ez pedig azt jelenti, nem tudhatja biztosan, hogy a király még mindig kedveli-e.

Mordokaj ezt válaszolta: „Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” Ebből világosan kitűnik Mordokaj hite és bizalma Isten felé. Izráel Istene szabadulást ad!

A határozott válasz észhez térítette Esztert. Eldöntötte, hogy kockára teszi életét a népéért. Hátákot még egyszer elküldte Mordokajhoz a következő üzenettel: „Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!”

Mordokaj megtette, amit Eszter kért tőle. Tudták, hogy az Úr megmentheti az egész zsidó népet velük együtt a haláltól. Böjtölve három napon és éjszakán át kérték az Ő segítségét.

Három nappal később Eszter felöltözött királynői ruhába, és elment a palota belső udvarába, ahol a király a trónon ült. Tisztelettudóan megállt egy bizonyos távolságban.

Ahogy a király meglátta őt, rögtön kegyeibe fogadta, kinyújtotta felé aranypálcáját. Eszter közelebb jött, és megérintette a pálca végét. Ezzel tiszteletét és engedelmességét fejezte ki.

A király megkérdezte: „Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Még ha országom felét is, megkapod!” Ki számított erre a barátságos válaszra? Isten ily módon is munkálkodik.

„Ha jónak látja a király, jöjjön el ma Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet készítettem” – válaszolta Eszter.

Az Írás nem említi, hogy Ahasvérós meglepődött-e ezen a kérésen, amelyért Eszter az életét kockáztatta. Egész biztosan értette, hogy Eszter valami nagyon fontosat akar mondani, amiről Hámánnak is tudnia kell. Rögtön parancsot adott a szolgáinak, kerítsék elő Hámánt, hogy teljesíteni tudják Eszter kérését. A király elfogadta a meghívást.

A bor fogyasztása közben a király újra megkérdezte Esztert: „Mit kérsz? Megkapod! Mit kívánsz? Még ha az ország felét is, meglesz!”

Eszter diplomatikus választ adott: „Van kérésem és kívánságom. Ha jóindulattal tekint rám a király, és ha jónak látja a király, hogy megadja kérésemet, és teljesítse kívánságomat, jöjjön el a király Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet készetek nekik. Holnap azután megfelelek arra, amit a király mondott.”

Jegyzetek:

Hámán – „Jóindulatú”; „kegyelt”. Agági mellékneve származására utal: Agág a zsidók ősi ellensége volt (vö. 4Móz 24,7; 1Sám 15). Ez az ősi ellentét is magyarázhatja Mordokaj és Hámán kölcsönös ellenszenvét.

Leborulni ember előtt – Izráelben ismerős volt a tiszteletadásnak az a módja, hogy az emberek meghajolnak, leborulnak a feljebbvaló előtt (lásd 1Sám 25,23; 2Sám 9,6; 1Kir 2,19). Feltehetőleg nem a királyi hatalom ellen irányult tehát Mordokaj viselkedése. Magyarázhatja ezt inkább a Perzsa birodalomban uralkodó fél-vallásosság, együtt a Hámán viselkedése által kiváltott ellenszenvvel.

Énekek:

Református énekeskönyv: 5:8.10.12; 52:1; 54:1–2; 59:1–2; 69:2–3; 120; 140:1–2.4; 157; 236:1.5; 263:9.15.18; 387:1–2; 394:1.5
Jertek, énekeljünk: 163:1–4; 173; 176; 185
Harangszó: 18; 42; 43; 45; 49:1.5
Dicsérjétek az Urat!: 5; 14; 17; 61; 68; 69; 71; 75; 76; 93
Erőm és énekem az Úr: 29:1; 84; 105:1–3; 106; 131:1–4

Megjegyzések:

Az Isten és sátán közötti küzdelem – A bűnbeesés óta láthatjuk a folyamatos harcot Éva magva, Isten népe és a sátán között (1Móz 3,15). A sátán minden adandó alkalommal megpróbálja elpusztítani Isten népét. Néha majdnem sikerül is neki. De szerencsére Isten őrködik gyermekei felett.

Gyűlölet a zsidó nép ellen, és gyűlölet Isten ellen – Megfigyelhetjük, hogy az évszázadok során mindig gyűlölte valaki a zsidó népet. Még a kereszténységben is találhatunk antiszemitizmust. Azzal az indokkal, hogy a zsidók felelősek Jézus Krisztus haláláért, ami bűnössé teszi őket, mindig háttérbe akarták szorítani őket. Ez a muszlimoknál is előjön. Másik gyakori jelenség a tudományban és gazdaságban levő zsidó dominanciával szembeni negatív szemlélet. (Gondoljunk csak René Descartesra, Benjamin Disraelire stb.) Az antiszemitizmus a náci birodalom egyik ideológiai alapja volt. Ma is van még néhány országban neo-náci szervezet.
Hámán gyűlöletét első látásra Mordokaj viselkedése váltotta ki. De ezért az udvariatlanságért elég lett volna csak őt megbüntetni. Itt viszont a felszín alatt Hámán zsidógyűlöletéről van szó. Ami valójában az Izráel Istene elleni gyűlölet. S valószínűleg a tény, hogy a Messiás abból a népből származik.

Életed tenni kockára Istenért és népéért – Eszter jó célért kockáztatta az életét. Így Istent és népét szolgálta. Komoly hitbeli tettnek kell tekintenünk a király meglátogatását.
„Ha elveszek, hát vesszek el” kijelentése nem közömbösség, hanem ősei Istenébe vetett hite. Példát vehetünk róla.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem / Könyvtárhasz­nálat

  • Eszter példája: bátor kiállás halálos veszedelemben a népéért. (***)
  • Antiszemitizmus az évszázadok során. A zsidóság helyzete ma. A zsidókérdés Magyar­országon. A magyar holocaust. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Szereplők és jellemvonásaik Eszter királynő történetében. (* **)
  • A bibliai történet egy-egy jelenetének dramatizálása. (** ***)
  • Kreatív nyelvi feldolgozás: törvényszöveg, ill. imádság megfogalmazása. (***)
  • Anne Frank naplója – szemelvények felolvasása. Válaszlevél írása Kitty nevében. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Karakteres rajzi ábrázolás: jellemző helyzetek a bibliai történetből. (**)

Vázlat:

Mordokaj – összeesküvés leleplezése

Hámán – király után a legfőbb méltóság
Mordokaj nem borul le előtte
Rendelet: a zsidókat ki kell irtani

Zsidók, Mordokaj – gyász
Eszter – Haták
feladat: menjen be a királyhoz
három napig böjt

kinyújtott pálca – kegyelem
kérés: lakoma Hámánnal

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten tiszteletet és szeretetet kíván tőlünk minden ember előtt.
* Egy nővel mindig tisztelettel kell bánni.
* Isten gondoskodik népéről, Izráelről.

Előzmények:

A júdai foglyok egy része Zerubbábel és Jósua vezetésével visszatért Júda és Jeruzsálem terü­letére. De még sokan maradtak Babilon és a Perzsa birodalom más területein.

Bevezetés:

Eszter könyvében nem említik Isten nevét. A történetekben mégis lehet érezni az Ő jelenlétét. Nem ismerjük Eszter könyvének íróját. Mordokajról kiderült egy érdekes dolog. Előkerült egy tábla, amin egy bizonyos Mardokajt (Mordokaj) említenek, aki fontos tisztséget töltött be Xerxész udvarában.

1. történet:

A nagy hatalmú Ahasvérós király, perzsa nevén I. Xerxész* az óriási Perzsa birodalomban uralkodott, amely 127 tartományból állt Indiától Etiópiáig. Gyakran tartózkodott Súsán* várában. Uralkodásának harmadik évében nagy ünnepséget rendezett, és minden tartomány vezetőjét meghívta. Az ünnepség fél évig tartott, amivel a király gazdagságát és hatalmát bizonyította.

A 180 napos ünnep után a király rendezett egy hét napos ünnepséget, ahova az udvartartás minden embere hivatalos volt. A palota gyönyörűen fel volt díszítve. Mindenből sugárzott a pompa és a gazdagság. A vendégek változatos formájú színarany poharakból itták a bort, királyi minőségű bort, ahogy az a gazdag Ahasvérós királyhoz illik. Udvaroncainak azt a parancsot adta, hogy mindenki annyit igyon, amennyi jól esik, de nem kell erőltetni.

Míg a király a palotában ünnepelt, addig Vasti királyné a női vendégeknek adott fogadást. A Perzsa birodalomban a nők és férfiak nem ünnepeltek együtt. (A babiloniaknál igen, vö. Dán 5; 188. lecke.)

A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól, és hét fő udvari emberének azt a parancsot adta, hogy hozzák el Vasti királynőt. Meg akarta mutatni őt királyi koronában és teljes szépségében. Hiszen ő egy gyönyörű asszony.

Mégse túl sok szeretetről és tiszteletről tanúskodik Ahasvérós parancsa. Önteltségében nem törődött Vasti érzéseivel és véleményével. Hét udvari embere gyorsan elment a királynéhoz. De Vasti megtagadta, hogy megjelenjen a férfiak előtt! Nem akarta elveszíteni női értékrendjét.

Az udvari emberek tehát a királyné nélkül jöttek vissza. Ahasvérós nagyon dühös lett, mikor Vasti engedetlenségét meghallotta. Tanácsadóihoz fordult, akik szintén heten voltak.

Nélkülük nem tudott döntést hozni ebben az ügyben. Mi történjen egy ilyen engedetlen királynéval, a törvény mit mond róla?

Memúkán vette át a szót: „Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának összes vezető embere és egész népe ellen is. Mert a királyné tettének a híre eljut majd minden asszonyhoz, és ők is megvetik férjüket. Azt fogják mondani, hogy Ahasvérós király is megparancsolta, hogy Vasti királynét vezessék be hozzá, de nem ment. A királyné tettének a hallatára így fognak majd beszélni az előkelő perzsa és méd asszonyok a király összes vezető emberével, és lesz bőven megvetés és fölháborodás. Ha jónak látja a király, bocsásson ki királyi rendeletet, és jegyezzék azt föl a perzsák és médek megmásíthatatlan törvényei közé, hogy Vasti nem jelenthet meg többé Ahasvérós király színe előtt; királynői méltóságát pedig adja a király másnak, nála jobbnak. Ha kihirdetik a király rendeletét, amelyet végre kell hajtani az egész hatalmas birodalomban, akkor minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú is megadja majd férjének a tiszteletet.”

Ahasvérós jónak találta Memúkán javaslatát. Meghozta a döntést, és a birodalom minden területén kihirdették, hogy a férfi az úr a házban!

2. történet:

Miután Ahasvérós haragja elszállt, eszébe jutott, hogy mit tett Vasti, és hogy döntött róla. Valószínűleg megbánta, hogy nem gondolta át még egyszer. Ezt a tanácsadói is látták. Talán úgy gondolták, az országnak sem tesz jót, ha a király szomorú. Ezért egy javaslatot tettek.

Azt tanácsolták a királynak, az egész ország területén küldjön szét embereket, hogy szép lányokat keressenek a király számára. A lányok a súsáni palota női részében, az asszonyok palotájában gyülekezzenek. Bízzák őket Hégajra, a király háremőrére*, tőle kapnak szépítőszereket. Akit legszebbnek talál majd a király, az lesz Vasti helyett a királyné. Tetszett a királynak a terv, rögtön parancsba is adta.

Lakott Súsánban egy zsidó férfi, Mordokaj, Kís leszármazottja. Ő a Júdából elhozott foglyok közül való volt, akik Jójákin királlyal érkeztek. Mordokaj nevelte Hadasszát, vagyis Esztert*, aki különösen szép lány volt.

A királyi palotában kezdtek gyűlni a lányok a birodalom egész területéről. Egy nap észrevették, hogy Eszter milyen szép. Nemsokára Hégaj is felfigyelt rá, és különösen jól bánt vele. Hét szolgálót kapott, és a női részleg legszebb helyén helyezték el. Eszter nem árulta el, hogy ő zsidó. Ezt még Mordokaj kérte tőle, nagyon bölcsen.

Mordokaj minden nap az asszonyok palotája körül sétált. Kíváncsi volt, hogy van Eszter, és mi fog vele történni.

Minden lányt egy évig készítettek arra, hogy a király elé kerüljön. Ezalatt gondozták, szépítették. Mielőtt bement volna a királyhoz, megválaszthatta, hogy milyen ruhát és ékszereket viseljen. Este a király elé vitték, és reggel jöhetett vissza. Ezután a király másodrangú feleségeinek a szállására ment, és a király feleségei közé tartozott. Csak akkor került újra rá a sor, ha a király név szerint őt hívatta.

Mikor Eszter következett, ő Hégajra bízta a ruha és az ékszerek kiválasztását. Mindenkinek nagyon tetszett.

Ahasvérós uralkodásának hetedik évében került Eszter a király elé. A király nagyon megszerette, és eldöntötte, hogy ő lesz Vasti helyett a királyné. Hogy ezt megpecsételje, a fejére tette a királyi koronát.

Eszter tiszteletére a király nagy ünnepséget rendezett. Örömének jeleként pedig elengedte az adósságokat, és ajándékokat osztott szét.

Jegyzetek:

I. Xerxész – A név jelentése: „legfőbb uralkodó”, héber alakja Ahasvérós. I. Xerxész I. Dárius fia, Kr. e. 486-tól haláláig Kr. e. 465-ig uralkodott a Perzsa birodalomban. Kr. e. 480-ban támadást indított a görögök ellen. Thermopülénél legyőzte a spártaiak maroknyi hős seregét, majd elfoglalta Athént, és az Akropoliszt felgyújtotta. Szalamisznál azonban vereséget szenvedett, és a perzsa hajóhad egyharmada megsemmisült. Később teljes visszavonulásra kényszerült. Az a történet, amiben Vasti is szerepet játszik, uralkodásának harmadik évében történt, Kr. e. 483-ban.

Súsán – Más néven: Szúza. Város a Perzsa-öböl és az Iráni-felföld között. A perzsa uralom idején a birodalom kormányzati központja Babilonból ide helyeződött át. I. Dárius (522–486), Ahasvérós apja építtette a szúzai palotát. Dárius Perszepoliszban is palotát építtetett.

Háremőr – Vagyis egy eunuch.

Eszter – Az Istár név (babiloni istennő) egyik alakja. Jelentése: „csillag”; „fiatal asszony”; „mirtusz”. Eszter héber neve Hadasszá („mirtusz”).

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–2; 112:1–2; 144:5; 167.1–2; 236:1.5; 270:1; 428:1–4
Jertek, énekeljünk: 163:1–4; 172; 185
Harangszó: 41; 49:1.5; 51:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14; 61; 75; 90:1–3; 160:1–2
Erőm és énekem az Úr: 105:1; 131:1–4

Megjegyzések:

Isten tiszteletet és szeretetet kíván tőlünk minden ember előtt – Ahasvérós nem tisztelte és nem szerette Vastit, mert csak magára gondolt. Mi is gyakran így viselkedünk másokkal. Mások kárára vigasztaljuk magunkat, vagy beszélünk bántóan idegenekről, hátrányos helyzetűekről vagy a másik nemről. Gyerekközösségekben is előfordul ilyesmi. Pedig Isten tiszteletet és szeretetet vár el minden felebarátunk iránt.

Egy nővel mindig tisztelettel kell bánni – Vasti engedetlensége sok vitára adott már okot. Társadalmunkban is gyakran néznek úgy egy nőre, mint aki vágyak beteljesítésének eszköze. Erről sok kritikát hallhatunk. Az sem jó viszont, ha a nők teljesen különvonulnak a férfitársaságból. A muszlimoknál még mindig így van. Isten számára a férfiak és nők egyenrangúak (lásd Gal 3,26–28). A nő pozíciójáról és a férfi gondoskodásáról világosan ír az Ef 5,22–23.28: „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak, mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. …Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti.” (Lásd még 1Pt 3,1–7; 1Tim 2,11–12; 1Kor 11,1–16)

Isten gondoskodik népéről, Izráelről – Bár ebből a történetből még nem látszik, Izráel Istene mégis megvédi népét ellenségeitől. Ez a motívum az egész Eszter könyvén végighúzódik.
Mi emberek gyakran nem tudjuk, hogy bizonyos dolgok miért történnek az életünkben. Később aztán úgy látjuk, hogy Isten különleges vezetése miatt. Ezt a témát dolgozhatjuk fel a történet segítségével.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • A Perzsa birodalom uralkodói, fénykora és gazdagsága. Szúza és Perszepolisz pompája. (***)
  • Történelmi példák uralkodó és felesége kapcsolatára. Pl. VIII. Henrik és hat felesége. (***)
  • Férfi és nő viszonyának változása az évszázadok során. Férfi és nő a különböző kultúrákban. (***)
  • Férfi és női szerepek változása néhány nemzedék alatt. Házastársi viszonyok ma. Dominancia, uralom, vezetés problémái a házastársak között. A válások gyakori okai. (***)
  • A leánykérés, párválasztás magyar hagyományai. A párválasztás szempontjai ma. Társkereső-teszt kitöltése és megbeszélése. (***)

Dráma / Magyar nyelv és irodalom

  • Öltözködés szép ruhákba, szépségkirálynő-választás. (*)
  • Szereplők és jellemvonásaik Eszter királynő történetében. (* **)
  • Szerepválasztás: király-királyné. Szerepjáték: királynéválasztás, koronázás, lakoma. (**)
  • Leánykérő népi játék: Hoppon maradt vőlegény. (**)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Technika / Könyvtárhasználat

  • Királynői ruha rajzának díszítése papír- és fonalragasztással, varrással. (*)
  • Palota építése építőkockákból, vagy papírkartonból, dobozokból. (*)
  • Teremdíszítés, asztalterítés. Kis zászlók, koronák, koronás szalvéták, poháralátétek készítése. (* **)
  • A perzsa művészet, építészet emlékei – képek gyűjtése, könyvtári kutatómunka. (***)
  • A szúzai palota rajza a gyűjtött képek megfigyelése és elképzelés alapján. Tárgyak fantáziarajza: szőttesek, edények, ékszerek. (***)

Vázlat:

Ahasvérós – nem gondol Vastira
Vasti ellenkezik a királlyal
tanácsadók
„a férfi legyen az úr a házban”

csinos lányok az egész birodalomból
Mordokaj
Hadasszá – Eszter
az új királyné

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr újra népe között akar lakni.
* Isten háza, Isten tisztelete a legfontosabb.
* A sátán embereket használ ellentámadásaihoz.
* Az Úr bátorítja a bátortalanokat.
* A Messiás ígérete buzdít.

Előzmények:

Nebukadneccar, Babilónia királya Kr. e. 587-ben elfoglalta, kifosztotta és felperzselte Jeruzsálemet, s a lakosság nagy részét fogságba vitette. Júdában csak a szegényebb réteg maradt, közülük is sokan Egyiptomba menekültek. Akik mégis helyben maradtak, később idegen népekkel keveredtek.

Nebukadneccar halála után (Kr. e. 562) meggyengült a Babiloni birodalom, s Kr. e. 539-ben Círus perzsa király elfoglalta az országot. Jeremiás próféciája teljesedett be ezzel (Jer 25,12).

Történet:

A Krónikák második része azokkal a szavakkal végződik, amivel Ezsdrás a könyvét kezdi.

1. A nagy Círus, Perzsia birodalmának királya egy hirdetményt adott ki, melyet az egész birodalomban felolvastak. Az Úr indította arra, hogy ezt megtegye. A hatalomátvétel után Círus rendet akart tenni az országban. Elmondja, hogy az Úr, a menny Istene neki adott a földön minden királyságot. Ezzel elismeri az egyedüli igaz Istent. Tőle kapta hatalmát. Tehát engedelmes Isten parancsának is: gondoskodnia kell arról, hogy Jeruzsálemben a menny Istenének háza felépüljön.

Círus felszólított Isten népéből mindenkit, hogy térjen haza, és építse fel az Úr, Izráel Istenének a házát. Akik saját erőből nem tudnak eljutni Júdába, azok segítséget kell kapjanak a helybéliektől, aranyat, ezüstöt, és minden mást, amire csak az út alatt szükségük lehet. Sőt még önkéntes adományok átnyújtására is bátorította a király alattvalóit az Úr háza számára.

2. Egész nagy csoport júdai indult Kr. e. 538-ban vissza a szülőhazájába. Összesen 42.360 ember* tért vissza Babilonból Jeruzsálembe, és Júda egész területére. Ők Benjámin és Júda törzséből származók, valamint papok és léviták voltak. Isten lelke másokat is indított arra, hogy menjenek velük, ők valószínűleg más izráeli törzsek leszármazottai voltak, akik már sokkal korábban fogságba kerültek.

Még két csoportot említ az írás név szerint: a templomszolgákat és Salamon szolgáinak a fiait (43–58. vers). A templomszolgák Gibeón leszármazottai voltak, akik a lévitáknak segítettek. Tehát nem papok, és nem léviták. Végül a júdaiak magukkal hoztak valamennyi szolgálót, rabszolgát (7.337) és énekest (200) is. Voltak lovaik (736), öszvéreik (245), tevéik (435) és szamaraik (6.720). Ebből tudhatjuk, hogy a júdaiak nem voltak gazdagok, és a szomszédaik sem ajándékozták meg őket annyi állattal, mint azt a király elvárta.

Zerubbábel*, Jésúa pap, és további kilenc választott férfi volt a csoport vezetője. Zerubbábel Jójákin unokája (2Kir 24,15 és 25,27–30; 179. lecke). Őt nevezte ki Círus király Júda kormányzójává. Mikor a júdaiak megérkeztek Jeruzsálembe, látták, hogy minden elpusztult. Ekkor egyes családfők pénzt ajánlottak fel a templom felépítésére. Ez nem volt nagy összeg, mégis, szegény emberek komoly ajándéka.

3. A hetedik hónapban mindenki összegyűlt Jeruzsálembe, hogy ünnepet üljenek. Jésúa, Jócádák fia, a papok és léviták segítségével új égőáldozati oltárt épített a régi helyére. Ezt Mózes törvényei alapján tették meg (lásd 2Móz 27,1–7). Félelemmel és őrködve munkálkodtak ezen, mert az ott lakók ellenségesek voltak (lásd Ezsd 4).

Ezután minden reggel és este áldozatot mutattak be. A Jeruzsálembe érkező tömeg együtt ülte meg a sátoros ünnepet 7 napon át.

Az ünnep után nekiláttak, hogy előkészítsék a templom alapkő-letételét. Kőműveseket és ácsokat fogadtak. Círus megengedte azt is, hogy a Libánonról hozassanak cédrusfát a szidóniakkal és tírusziakkal. Ők cserébe ételt, italt és olajat kaptak.

A következő év második hónapjában kezdtek a templom alapjának lerakásához. Aki csak tudott, segített. Lévitákat neveztek ki, hogy felügyeljék az építkezést. Amikor az építők lefektették az alapokat, nagy ünnep kezdődött. A papok és léviták, akik között Ászáf* leszármazottai is ott voltak, harsonákkal és cimbalmokkal dicsérték az Urat, ahogy Dávid azt rendelte (lásd 2Krón 5,13). Hálaadó és dicsőítő énekeket énekeltek az Úrnak, mert Ő jó, és kegyelme örökké megmarad. A nép örömkiáltása messzire elhallatszott. Az idős papok viszont, akik látták a régi templomot, hangosan sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját. Az örömujjongás és a sírás összeolvadt. Csodálatos, hogy az Úr újra kegyelmébe fogadta népét, és hogy újra felépülhet az Úr háza!

4. Júdának és Benjáminnak azonban ellenségei is voltak. Ők a samaritánusok, akik a fogságba hurcolás után Palesztinába vándoroltak (lásd 2Kir 17,24). A fogságból hazatértek épp hogy elkezdték a templom építését, mikor meglátogatta őket néhány samaritánus elöljáró ezzel a javaslattal: „Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket.”

A zsidó vezetők így válaszoltak: „Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya.”

Tehát a samaritánusok nem kaptak engedélyt a zsidó népbe való beolvadáshoz, s akadályozták őket a munkában. Még tanácsadókat is fogadtak ellenük, akik különböző praktikákat alkalmaztak Círus egész uralkodása alatt. Ahasvérós uralkodá sának kezdetén egy levélben vádolták a zsidókat. Utóda, Artahsasztá pedig két ilyen levelet is kapott. A másodikat Ezsdrás szó szerint idézi (11–16). A levélben az áll, hogy a júdaiak a perzsa fejedelmek engedélye nélkül erősítik és építik újjá Jeruzsálem városát. Így Perzsia királya elvesztheti ezt a területet! Alaptalan vád az is, hogy a júdaiak a későbbiekben nem fognak adót fizetni a perzsa királynak. Emlékeztetik a királyt a korábbi idők hűtlenségére. Megkérik, hogy a birodalom krónikáiban nézzen utána, valóban kapott-e engedélyt Jeruzsálem a város újjáépítésére. (Feltűnő, hogy itt a városfal és házak felépítéséről van szó, nem a temploméról.)

Artahsasztá röviden válaszolt a samaritánusoknak. Tényleg megvizsgálták Jeruzsálem múltját, s úgy találták, hogy a város korábban gyakran fellázadt a fejedelmek ellen. Ezért a samaritánusoknak figyelmeztetniük kell a Jeruzsálemben lakókat, hogy a városfalak építését azonnal függesszék fel.

A samaritánusok sietve Jeruzsálembe mentek, és betiltották a templom építését. Még erőszakot is alkalmaztak. Dárius uralkodásának második évéig szünetelt az építkezés.

5. Mikor már jó ideje szünetelt az építkezés, az Úr elküldte Haggeus és Zakariás prófétát. Ők arra biztatták a munkásokat, hogy újra lássanak hozzá az építkezéshez, és ne törődjenek a támadásokkal. Haggeus azt prófétálta, hogy ennek a háznak az eljövendő dicsősége nagyobb lesz, mint a régié. Mekkora bátorítás volt ez az építők számára. E prófécia akkor töltetett be, amikor az Úr Jézus Jeruzsálemben élt és tanított. Ebben a templomban járt és beszélt.

Zerubbábel és Jésúa is azt parancsolta, hogy folytassák a munkát. Ekkor odament hozzájuk Tattenaj, a samaritánus helytartó embereivel együtt, és megkérdezte a júdaiakat, kitől kaptak engedélyt a templom építésének folytatására.

A júdaiak nem féltek, hiszen tudták, hogy az Úr mellettük áll. Elmondták, hogy Círus király parancsa alapján cselekednek így. Azt kérték Tattenajtól, hogy ne hátráltassa őket a munkában addig, míg Dáriustól nem kap erre parancsot. Tattenaj levelet írt Dáriusnak, s kérte, nézzen utána a régi iratokban, Círus valóban adott-e engedélyt a zsidóknak.

6. Dárius király komolyan vette a levelet, és megkerestette a krónikákban az erre vonatkozó feljegyzéseket. Meg is találták az engedélyt a jeruzsálemi templom építésére. Pontosan megadta a templom méreteit, és azt, hogy a költségek a királyi udvart terhelik. Még azt is említik, hogy Círus a jeruzsálemi templom kincseit visszaküldte eredeti helyükre.

A samáriai Tattenaj és társai tehát komoly figyelmeztetést kaptak, hogy ne hátráltassák a templom építését, sőt a folyamon túli területek adójából adják meg az építkezéshez szükséges összeget. Még az áldozati állatokról is nekik kellett gondoskodni. Súlyos fenyegetés is társult a parancshoz, így aztán az érintettek igyekeztek a király levelét betartani.

Elhárult tehát az akadály a templom építése elől. Dárius király uralkodásának hatodik évében pedig elkészült a templom. Az új templom fölszentelése nagy ünnep volt, száz bikát, 200 kost, 400 bárányt és 12 kecskebakot mutattak be áldozatul. A bakokat Izráel 12 törzsének vétkeiért áldozták.

Elkészült a papok és léviták szolgálati rendjének beosztása. A páskát is megülték az első hónap 14-én. A papok, akik megtisztították magukat, készítették el a júdaiaknak a páskát. A páska után a kovásztalan kenyerek ünnepét is megtartották, 7 napon át. Mindenki boldog volt és hálás. Az Úr újra népe között lakott az új templomban.

Haggeus próféta fellépése:

Mikor Haggeus Krisztus előtt 520-ban, Dárius király uralkodásának második évében elkezdte prófétai szolgálatát, a júdaiak már 18 éve szabadok voltak a fogságból. Ők először lelkesen építeni kezdték a templomot, de nem fejezték be. A samaritánusok ellenséges fellépése miatt megcsappant a lendület. Végül a nép már csak a saját dolgaival foglalkozott. Az Úr azonban újra megkönyörült népén, s elküldte Haggeust és Zakariást, hogy intse és bátorítsa a népet.

Haggeus négyszer fordult az Úr üzenetével Zerubbábelhez, Júda fejedelméhez, és Jósuához, a főpaphoz, valamint az egész néphez.

1,2 – 2,1: Az Úr tudni akarja, fontos-e még a népnek a templom felépítése. Az emberek szép házakban laknak, míg az Úr háza ott maradt befejezetlenül. Mindenki csak a saját vagyonával törődik. Jobban tennék, ha felmennének a hegyekbe, hogy a templom befejezéséhez fát gyűjtsenek. De az emberek nem így tesznek, ezért az Úr nem áldja meg a munkájukat. Nem ad az ég esőt, és a föld termést, az Úr szárazságot hozott a vidékre.

Zerubbábel és a nép megijedt erre a dorgálásra. Pár nappal később Haggeus ismét elmondta az Úr üzenetét: „Én veletek vagyok!” A nép és vezetői pedig felbuzdultak, és nekiláttak az építés folytatásának.

2,2–9: A hetedik hónap 21. napján Haggeus újra elhozta az Úr üzenetét Zerubbábelnek és a népnek. Megkérdezte tőlük, ki látta az első templom dicsőségét. Most ők azt gondolhatják, hogy a készülőfélben levő templom semmi ahhoz képest. Nemsokára azonban az Úr be fogja tölteni szentségével ezt a templomot. S e mostani templom dicsősége meghaladja majd az elsőét. E helyen békességet ad az Úr! Gondoljunk a Békesség Fejedelmének, az Úr Jézusnak az eljövetelére.

2,10–21: A templom építése folytatódik, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki megtisztította volna magát.

2,22–24: Különleges Haggeus Zerubbábelnek szóló próféciája: az Úr megrázza a mennyet és földet, a királyok trónjait, a népek királyságait pedig megsemmisíti. Az emberek egymás kardja által vesznek el. Az Úr Zerubbábel nagy utódját, az Úr Jézust pedig olyanná teszi, mint egy pecsétgyűrű*. Mert az Úr őt választotta ki Messiásnak! (Vö. Zsolt 132,11.17; Ézs 11,1; 16,5)

Zakariás fellépése:

Zakariás próféciáit két csoportra lehet osztani: az álmok/látomások (1–6. fejezet), és a Júdába visszatért népnek szóló üzenet (7–14. fejezet). Haggeus első fellépése után két hónappal Zakariás is próféta lett. Fiatal volt még, mikor először prófétált. Nem beszélünk az összes látomásról, de azért álljon itt egy felsorolás: a négy lovas (1,7–17), a négy szarv (2,1–4), a mérőzsinóros férfi (2,5–17), Jósua igazságos (3), a lámpatartó és a két olajfa (4), a repülő irattekercs és a nő (5), a négy fogat (6).

1,16–17: Az Úr azt mondja, hogy a templom, és az ország városai újra fel fognak épülni. Ő újra megvigasztalja Siont.

3: Zakariás Jósua főpapot látja szennyes papi ruhában, mint aki bűnös az Úr angyala előtt. A sátán vádolja őt, de az Úr azt mondja neki, hogy nem kapja meg Jósuát. Mert… az Úr angyala szolgáinak azt a feladatot adja, hogy Jósua új, tiszta papi ruhát kapjon. Ez a nép bűne bocsánatának a jele. A főpap most újra megszentelve állhat a nép előtt. A nép a fogság alatt nem tarthatta be a kötelező dolgokat, mint pl. a tiszta ételek fogyasztása, de most, hogy már Júdában van, ezt újra megteheti. Az Úr megígéri, hogy újra népe mellett áll, és megáldja, ha megtartja a törvényeket és istentiszteletet.

Jósua itt Krisztus példája. Ő egy napon elveszi népe bűnét. Amilyen tiszta a pap új ruhája, olyan tisztán és szenten kel majd fel a sírból. Így veszi el mindazok szégyenét és bűnét, akik Őt szolgálják… a sátán pedig legyőzetik!

4,6: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” Ezek a szavak Zerubbábelnek szólnak. Isten segítségére utalnak a templom újjáépítésével kapcsolatban, de tovább is mutatnak: egy ember újjászületése egyedül Isten munkája. Egyedül az Ő Lelke által válhat a bűnös életű egy új emberré.

További fontos részletek Zakariás könyvének második részéből:

9,9: „Örvendj nagyon, Sion leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamárháton ül, szamárcsikó hátán.” Ez az ismert ige világos utalás a nagy Király, Jézus Krisztus eljövetelére.

12,10: „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek…” Az ige első része a Szentlélek kitöltetéséről szóló prófécia, Jézus feltámadása után (lásd ApCsel 2; 321. lecke). A második rész pedig azt a tényt mondja ki, hogy Jézus oldalát átdöfték a kereszten (lásd Jn 19,34.37; 313. lecke).

13,1: „Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.” Ez az ige Krisztus eljövetelére utal. Az Ő vére mossa el a bűnöket. A forrás Isten kegyelmének képe, Krisztus által.

Jegyzetek:

42.360 ember – A családok 29.818-at adnak (Nehémiásnál ez 31.089). Ez talán azért van, mert más törzsekből is döntöttek úgy néhányan, hogy visszatérnek a szülőföldjükre.

Zerubbábel – Ezsdrás említi az Ezsd 3,2-ben, hogy Sealtiél fia volt, de ő valójában Pedájá fia (1Krón 3,19). Sealtiél és Pedájá is Jójákin (Jekonjá) fia volt (1Krón 3,17–18), tehát elképzelhető a családjukban örökbefogadás vagy sógorházasság is. A babiloni Zerubbábel „Babilonból származót” jelent. A zsidó történetíró megemlíti, hogy Zerubbábel a babiloni hadsereg kapitánya volt, és a júdaiak érdekeit képviselte.

Ászáf – Dávid idejében énekes, ismert zsoltárairól is (50. és 73–83.); Lévi leszármazottja.

Pecsétgyűrű – A királyok ezzel szoktak érvényt szerezni törvényeiknek, és legbelsőbb titkukat lezárni, megőrizni.

191-192

Énekek:

Református énekeskönyv: 14:7; 27:1–2; 85:1; 126:1–3; 134; 135:1–2.12; 147:1; 152; 162; 163; 217:4; 224:4–6; 389:1.5.9–11; 397:1
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 168; 173; 177; 179
Harangszó: 15; 44; 49:2.7; 52:1.4; 55
Dicsérjétek az Urat!: 29; 30; 35:1–2; 36; 40; 53:1.4; 68; 69; 93
Erőm és énekem az Úr: 46; 84; 97; 115:1; 126

Megjegyzések:

Az Úr újra népe között akar lakni – Isten túláradó szeretetének jele, hogy gondoskodik arról, népe visszatérjen a babiloni fogságból saját hazájába, és újraépítse a templomot. A nép nem érdemelte meg ezt a kegyelmet. De az Úr megtartja ígéretét, amit Ádámnak és Évának, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, Dávidnak, Ézsaiásnak, Mikeásnak, és még sok más embernek tett. Gondoskodik a Messiás eljöveteléről, aki a Sátán, a bűn és a halál felett diadalt arat. A fogságból való hazatéréssel, az istentisztelet helyreállításával Jézus Krisztus születését készítette elő az Úr.

Isten háza mindenek előtt – A legjobb esetben nem saját magunkra gondolunk, hanem Isten szolgálata van első helyen az életünkben. Nóé az özönvíz után először oltárt épített az Úrnak; Ábrahám is ezt tette, ahogy megérkezett Kánaánba. Salamon Gibeónba ment, hogy áldozatot mutasson be, mikor megválasztották királynak. Círus király parancsa itt nagyon különleges: a júdaiak nem azt a feladatot kapják, hogy régi lakóhelyüket újra kiépítsék, hogy újra adót tudjanak fizetni a királynak. Nem az anyagi oldal fontos neki, hanem az Úr szolgálata, Izráel Istene kerül az első helyre.

A sátán embereket használ ellentámadásaihoz – Sok „samáriaival” találkozunk, ha az Úr szolgálatában állunk. Hirtelen olyan ellenségek jönnek, akik mindent el akarnak rontani. A sátán a nagy lázító és nyugtalanságot szító. Ami viszont biztató: az ellenállás mértéke megmutathatja, milyen nagy Isten terve, és az Ő munkája.

Az Úr bátorítja a bátortalanokat – Isten és az Ő szolgálata iránti tűz meggyengülhet olyan nehézségek miatt, amikre nincs rögtön megoldás. Láthatjuk ezt a visszatérő foglyoknál is. Az első lelkesedést lehűti a samaritánusok támadása. Utána csak a mindennapi dolgok érdeklik őket. Saját dolgaik fontosabbak lesznek az Úréinál.
Mikor Haggeus és Zakariás próféta Isten üzenetét elmondja nekik, akkor új erőt nyernek, és újra munkához látnak. A kishitűeket megerősíti, és a bátortalanokat bátorítja Isten szava.

A Messiás ígérete buzdít – Külön támaszt jelent az egyedüli alapra, a Messiásra való utalás. Mi, akik Krisztus feltámadása után élünk, szintén felbátorodhatunk ezen. Bármi elszomoríthat, de az Úr Jézus itt van! Általa megnyílt a szentség forrása.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

  • Elkeseredés, csüggedés, kishitűség nehézségek idején. Keserűség, csüggedés jelei a magyar társadalomban. (***)
  • A buzdítás, bátorítás szerepe és jelentősége. Hogyan érhetünk el tartós eredményt? (***)
  • Az építkezés feltételei: építési engedély, engedélyezett épületterv. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Társadalmi ismeretek

  • Hétköznapi szituációk dramatizálása. Téma: bátorítás, buzdítás. (***)
  • Bátorító levél írása családtagnak, barátnak, ismerősnek. (***)
  • Beszélgetés Győri József: Épülő templom című verse alapján templom és gyülekezet, hívek és istentiszteleti hely kapcsolatáról. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet) / Könyvtárhasználat

  • Képek gyűjtése újjáépített vagy újonnan épített templomokról. (***)
  • Templomépület tervrajza (látszati rajz, alaprajz, elöl- és oldalnézet) és tömegvázlata. (***)

Vázlat:

Ezsdrás
Círus – Perzsia
70 éves fogság
hazatérés: Zerubbábel és Jésúa
a templom újraépítése

samáriaiak – ellenségeskedés
Dárius újabb engedélye

Haggeus – Zakariás próféták

az új templom dicsősége nagyobb lesz a réginél
a Messiás eljöveteléről szóló ígéretek

elkészül a templom – ünnep

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Aki Istent szolgálja, sokszor lesz ellensé­geskedés áldozata.
* Istenben bízni veszedelem idején.
* Nehézségek ellenére is imádkozni, kitartani az imádságban.
* Isten uralkodik minden fejedelem és vezető fölött.

Előzmények:

Bélsaccarral leáldozott a Babiloni birodalom. A médek és perzsák megölték Bélsaccart azon az éjszakán, mikor Dániel megmagyarázta a falra írt szöveget.

Dániel nem egybefüggő történelmi leírást hagy hátra a káldeus királyokról, s az utánuk következő médekről és perzsákról. Csak az Isten különös gondoskodásáról és irányításáról szóló dolgokat jegyezte fel, mint a következő történetben.

Történet:

A hatvankét esztendős méd Dárius* elfoglalta Babilont. Círustól így ajándékképp ő kapta meg a Babilon királya címet. Ez kb. egy évig tarthatott, azután Círus átvette az irányítást.

Ebben az első évben megpróbált Dárius rendet rakni. Kinevezett százhúsz kormányzót és három főkormányzót. A főkormányzók közül Dániel volt az első. A kormányzók nekik adták le a jelentéseket. Dániel nemcsak legelső volt a főkormányzók között, hanem a legalkalmasabb is, mivel rendkívüli lélek volt benne. Dárius azt tervezte, hogy őt nevezi ki az egész ország élére, alkirálynak.

Ez azonban nem tetszett a többi vezetőnek. Utálták Dánielt a tisztsége, és Izráel Istene iránti elkötelezettsége miatt. Dániel a szemükben mindig csak egy júdai fogoly maradt. Állandóan figyelték, hátha valami hibát találnak benne, hogy bevádolhassák Dáriusnál. Ez azonban nem sikerült, mert Dániel hibátlanul végezte a munkáját. Másféle ürügyet kellett találni, hogy megvádolhassák. Kitaláltak hát valamit Istene törvényével kapcsolatban.

A főkormányzók és vezetők nagy csoportja érkezett Dáriushoz. „Dárius király, örökké élj!” – üdvözölték a királyt. Majd előadták tervüket, ami Dárius dicsőségét lett volna hivatott szolgálni. Aláírattak vele egy törvényt, hogy harminc napig senki sem könyöröghet sem emberhez, sem istenhez, a királyon kívül. Tehát minden kérést a királynak kell feltenni. Mekkora tisztesség ez Dáriusnak! Aki vét a törvény ellen, azt az oroszlánok vermébe* kell dobni. Dáriusnak tetszett az ötlet. (Furcsa, hogy nem vette észre, hogy Dániel, az első számú embere nincs ott.)

Dárius aláírta a törvényt, ami a médek és perzsák törvénye* szerint visszavonhatatlan volt. Dániel természetesen hallott az új törvényről. Ám hogy bizonyítsa, nem törődik vele, felment a felső szobájába, aminek az ablakai Jeruzsálem felé néztek. Dániel tudta, hogy fontosabb Istenhez hűségesnek lenni, mint emberekhez. S ahogy eddig is naponta háromszor imádkozott, most is letérdelt, hogy imádkozzon, és dicsérje az Urat.

Csak erre vártak a kormányzók! Betörtek az imádkozó Dánielhez, aztán siettek a királyhoz. Emlékeztették őt a törvényre, majd vádolni kezdték Dánielt: „A zsidó foglyok közül való Dániel semmibe sem vesz téged, ó király, sem azt a rendeletet, amelyet aláírtál, hanem napjában háromszor könyörög Istenéhez.”

A király ezt hallva nagyon elszomorodott. Próbálta megmenteni Dánielt, de a kormányzók a médek és perzsák megmásíthatatlan törvényére hivatkoztak, ami ellen nem volt mit tenni. A király parancsára az oroszlánok vermébe dobták Dánielt. „A te Istened, akit állhatatosan tisztelsz, szabadítson meg téged!” – mondta neki a király, majd lepecsételte a verem szájára hengerített követ.

A király visszatért palotájába, és böjtölt egész éjjel, álom sem jött a szemére. Már korán reggel talpon volt, és az oroszlánok verméhez sietett. Ott így szólt: „Dániel, aki az élő Isten szolgája vagy! A te Istened, akit te állhatatosan tisztelsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?”

„Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem. Mert ő ártatlannak talált engem, és téged sem bántottalak meg, ó király, semmivel” – hangzott a válasz.

Erre a király nagyon megörült, és parancsot adott, hogy húzzák fel Dánielt. Semmi sérülés nem volt rajta, mert hitt Istenében. Akkor a király parancsot adott embereinek, hogy azokat dobják az oroszlánok vermébe feleségeikkel és gyermekeikkel együtt, akik Dánielt vádolták. Még a verem fenekére sem értek, máris megragadták őket a kiéhezett oroszlánok.

E szörnyű igazságszolgáltatás után Dárius király levelet írt a birodalom minden részén lakóknak, amiben megparancsolta, hogy mindenki félje Dániel Istenét, mert Ő az élő Isten, és Királysága örökké fennáll. Ő megment, megszabadít, jeleket és csodákat tesz égen és földön. Ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából!

Dánielnek aztán jó dolga volt Dárius és a perzsa Círus uralkodása alatt.

Dániel látomásai:

Dániel nemcsak állami tisztségviselő volt, hanem próféta is. Látomásokon keresztül mutatott meg neki az Úr sok mindent a jövőből. Ezékiel próféta dicsérte Dániel bölcsességét (Ez 28,3), és prófétaként Nóé és Jób mellé helyezte, valamint példának állította az istenfélelemben, és az Úr szolgálatában való kitartásban (Ez 14,14.20).

Az Úr Jézus Dániel próféciájának megértésére hív minket (Mt 24,15).

János sok dolgot idézett Dániel könyvéből a Jelenések könyvében. A teológusok sokat törték fejüket Dániel álmainak és látomásainak magyarázatán.

Látomás a négy élőlényről (7. rész)

Dániel Bélsaccar király uralkodásának első évében látomást látott. Négy nagy állat jött fel a tengerből. Ez négy királyságot jelent. Az első állat egy oroszlán volt, sasszárnyakkal, ami Babilont jelképezi. A második egy medve, három bordával szájában. Azt a feladatot kapta, hogy sokat egyen. Ezen a médek és a perzsák birodalmát értik. A következő olyan volt, mint egy párduc, de négy madárszárnya, és négy feje is volt. Neki hatalom adatott. Ez Nagy Sándor* uralmára, és birodalmának gyors növekedésére utal. A negyedik lény félelmetes volt: nagyon erős, nagy vasfogai voltak, amivel rágott, és a maradékot összetaposta. Tíz szarva is volt. Ez a Szír birodalomra utal, ami Nagy Sándor birodalmának egy részét is bekebelezte.

Dániel látta, hogy a szarvak között egy új is nő, és három letörik. Az új szarvon szemek is voltak, és egy száj, ami nagyokat mondott. Nem teljesen világos, hogy ez milyen birodalomra utal.

Dániel azt vette észre, hogy trónokat állítanak fel, és „egy öregkorú” (az Úr Isten) helyet foglal. Hófehér ruhát viselt, fején a haj olyan volt, mint a tiszta gyapjú, trónja, mint a lángoló tűz, és annak kerekei, mint az égő tűz.

Tűzfolyam áradt a trónból. Ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte. Kinyitották a könyveket. Eljött Isten ítélete a világbirodalmak felett.

Végül az egész világon minden hatalom Jézus Krisztusnak adatott: „Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Mt 26,64)

Látomás egy kos és egy bak küzdelméről (8. rész)

Bélsaccar uralkodásának 3. évében Dánielnek újabb látomása volt. A látomásban az Úlaj csatornánál állt Súsán váránál.

Dániel látott egy kétszarvú kost, ami szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Egy állat sem állhatott meg vele szemben. Azt tette, amit akart, mert egyre erősebb lett. Valószínűleg a médek és perzsák birodalmát jelenti ez a kos.

Azután nyugat felől egy bak jött lebegve a földek felett. Szemei között egy hatalmas szarv volt. Felöklelte a kost, és letörte annak mindkét szarvát. A földre terítette, megtaposta, és nem volt, aki a kost megmenthette volna. A bak a Nagy Sándor alatti görög birodalmat jelenti, ami legyőzte a perzsa birodalmat. Így lett a görög világnyelv, aminek segítségével a kereszténység is könnyebben terjedt.

A bak nagyon megerősödött, de mikor a leghatalmasabb volt, letört a szarva, és másik négy nőtt helyette. Nagy Sándor meghalt, és birodalma négy részre szakadt. A négy szarv közül az egyiken egy kis szarv tűnt elő, és igen nagyra nőtt délen, keleten és az „ékes földön” (Izráel). Elvette a szent helyről a mindennapi áldozatot.

Egy angyal azt kérdezte egy másik szenttől, mennyi ideig tart az, amit a jeruzsálemi áldozatokkal kapcsolatban látott. A válasz kétezer-háromszáz éjszaka, ami nagyjából 6 év és 4 hónap. Gábriel, Isten hírnöke magyarázta meg a látomást Dánielnek. E „lenyűgöző” látomás után Dániel néhány napig beteg volt, de aztán senki nem vett észre rajta semmit.

A hetven hét (9. rész)

Ahasvérus fia, Dárius király uralkodásának első évében Dániel megértette Jeremiás próféciájának, a 70 éves fogságnak a jelentését. Ezután Dániel buzgón imádkozott az Úrhoz, böjtölt és zsákruhát öltött. Egy hosszú és megragadó imádságban megvallotta népe, a zsidók vétkeit, és bocsánatot kért az Úrtól.

Miközben imádkozott, eljött hozzá Gábriel angyal, és megérintette. Dánielt „kedves férfiúnak” nevezte, és felvilágosította népe jövőjéről. Hetven hét (70×7 év) van kiszabva népére és a szent városra. Ez nagyjából Kr. u. 70-et jelent, amikor a római Titusz dúlja fel Jeruzsálemet. Ebben az időben építik újjá a várost, de a Messiás is ebben az időben születik és hal meg.

A szellemi és hatalmi harc (10–11. rész)

Círus uralkodásának harmadik évében Dániel három hétig gyászolt. Böjtölt is: nem evett ízletes ételt, sem húst, nem ivott bort. Egy nap, mikor társaival a Tigris partján volt, meglátott egy férfit, aki gyolcsba öltözött, és aranyöv volt a derekán. Teste olyan volt, mint a drágakő, arca fénylett, mint a villám, szemei, mint az égő fáklyák, kezei és lábai pedig fénylettek, mint a réz. Hangja olyan volt, mint tömegek zúgása. Sokan azt állítják, hogy Dániel nem mást, mint az Úr Jézust látta. Akik Dániellel voltak, nem látták a férfit, de hallották hangját. Elfutottak, hogy elrejtőzzenek.

Dániel egyedül maradt, s hirtelen nagyon gyengének érezte magát. Mikor a férfi hangját hallotta, összeesett és mély álomba merült. Ekkor megérintette egy kéz, és fölsegítette a térdeire.

A férfi ezekkel a szavakkal üdvözölte: „Dániel, te kedves férfiú!” Biztatta, hogy szedje össze magát, s figyeljen oda rá, mert üzenetet hozott. A zsidók engedélyt kaptak, hogy visszatérjenek hazájukba, de Jeruzsálem és a templom felújítása még nem kezdődött meg.

A férfi elmondta, hogy három hétig harcolt Perzsia* fejedelmével, Mihály arkangyal segített neki. A férfi azért jött Dánielhez, hogy elmondja, mi fog történni a jövőben a zsidó néppel.

Ez a találkozás túl sok volt Dánielnek, és újra a földre esett. A férfi kétszer is megérintette a száját, és bátorította Dánielt.

A férfi azután elmondta, hogy vissza kell mennie harcolni a perzsa fejedelemmel, majd a göröggel. Először néhány fontos fejedelem uralkodik majd Perzsián. A negyedik valószínűleg I. Xerxész, aki nagyon gazdag lesz. Azután egy nagy király jön (valószínűleg a macedón Nagy Sándor), aki hatalmas lesz. De hatalma legdicsőségesebb időszakában feloszlik a birodalom.

Ezután egyik birodalom jön a másik után. Sok fejedelmet sorol fel a látomás. Az utolsó, akiről szó van, újra IV. Antiochus Epiphanes, aki nyomorúságot hoz a zsidókra (lásd a 203. leckét).

Jövendölés a próbatétel végéről és a feltámadásról (12. rész)

Végül Dániel megtudta, hogy Míkáél angyal még nehéz körülmények között is népével lesz. Végül megszabadul a zsidó nép.

Ezután hirtelen ugrással a férfi a feltámadásról beszélt. Sok zsidó, aki már a föld gyomrában alszik, felkel majd, hogy örökké Istennel legyen, a többiek pedig az örök kárhozatra jutnak. Azok a bölcsek, akik a nehéz időszakban is az igaz istentiszteletre tanították a népet, fényleni fognak, mint a fénylő égbolt.

Dánielnek le kell pecsételnie a könyvet, amiben mindent felírt, amit látott és hallott. Sokan tanulmányozzák majd ezt. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz mindennek vége, Dániel nem kapott választ. Mennie kell, mert mindez el van rejtve. Dániel elvégezte a munkáját.

Jegyzetek:

Dárius – A történetírás nem tud erről a méd Dáriusról (6,1), aki Xerxes fia (9,1) és Círus elődje lett volna (10,1). A perzsa Dárius jobban ismert. Róla a 197. leckében lesz bővebben szó.

Oroszlánok verme – Régebben sokat használtak oroszlánokat és egyéb ragadozó állatokat halálbüntetés végrehajtásához. Gondoljunk csak az ókori római arénákra. Néró uralkodása alatt sok keresztény lelte halálát ilyen oroszlános arénákban. Bizonyos országokban a mai napig használnak képzett kutyákat ítéletek végrehajtásához.

A médek és perzsák törvénye – A perzsa és méd királyoknak jól át kellett gondolni az egyes törvények következményét, ha új törvény akartak alkotni. Gondoljunk csak arra a törvényre, amit Ahasvérós nevében hoztak (lásd Eszt 3; 194–195. lecke).

Nagy Sándor – a macedón uralkodó – A hatalmi harcok után Görögországban a felfegyverzett nép egy erős emberre várt, aki rendet és békét teremtene. Ez Macedóniai Fülöp volt (Kr. e. 359–336). Egy gyakorlott sereget állított fel. Fia, Sándor követte a trónon (Kr. e. 336–323). Ezután elfoglalta a Perzsa birodalmat is.

Perzsia – Círus 559–529-ig uralkodott. Elfoglalta a Babiloni birodalmat és Líbiát. Így a Kis-ázsiai görög gyarmatok is kezére kerültek. Círus nem szerette a fogságot, ezért a fogságban levő népeket visszaküldte saját hazájukba, a zsidókat is. Azt is megengedte, hogy minden nép saját istenét tisztelje, és saját nyelvét használja. Fia még inkább kiszélesítette a birodalmat.

189-190

Énekek:

Református énekeskönyv: 92:1; 93:1–4; 97:6–7; 113:1–3; 157; 225:1; 237:1.3.6; 254:1.3–5; 264:1–2.5; 474; 488
Jertek, énekeljünk: 55; 57; 63; 80; 141; 185; 206; 230
Harangszó: 18; 40:1–2; 41; 44; 52:1.3
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14:1; 26; 45:1; 53.1.3; 71; 172
Erőm és énekem az Úr: 10; 19; 30; 36; 40; 46; 80; 91; 111

Megjegyzések:

Aki Istent szolgálja, sokszor ellenségeskedés áldozata – Egy hívőnek gyakran akadhat gondja az iskolában, munkahelyen. Nem veszik komolyan. Egy kereszténynek nem ajánlanak fel rögtön magas társadalmi pozíciót sem. Ellenségei úgy gondolják, először is a hitéletébe, keresztény tulajdonságaiba, az imádságba, a vasárnap megszentelésébe tudnak belekötni. Dániel ellenségei sem voltak ez alól kivételek!
Azokat a fiatalokat is, akik Isten igéje szerint élnek, gyakran kinevetik vagy gúnyolják az iskolában, munkahelyen. De a kitartás elismerést hozhat.
Az Úr Jézus azt mondta tanítványainak: „Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20). És: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (Jn 16,33).

Mindenek ellenére imádkozni, kitartani az imádságban – Az Úr naponkénti szolgálata többek között imádságból is áll. Ennek elhanyagolása nem bölcs dolog, hiszen kitől kérnénk segítséget, ha nem Istenünktől? Dániel kitartott napi imádságában még akkor is, mikor tudta, hogy ezzel veszélybe sodorhatja életét. Mindig vannak olyan pillanatok, mikor az imádkozás nehéz. Mégis ki kell tartanunk az imádságban: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz 5,17).

Istenben bízni veszedelem idején – Kitartani a hitben még normális körülmények között is nehéz. De abban a helyzetben, amiben Dániel volt – oroszlánok vártak rá a veremben! –, teljes bizalomról tanúskodni Istenben egyáltalán nem kis dolog. Akkor is az Úrban kell bíznunk, ha minden jól megy, nem kezdhetjük ezt akkor, amikor extra segítségre van szükségünk. Hiszen minden pillanatban Tőle függünk. Dánielt mindennapi imádságai közel hozták az Úrhoz. Tudta, hogy még veszély idején is bízhat benne.

Isten uralkodik minden fejedelem és vezető fölött régen és most is – Dániel látomásainak témája Isten uralma minden fejedelem felett. Nem tudjuk ezt eléggé kihangsúlyozni a gyerekeknek. Világosan láthatjuk ezekben a történetekben, hogy Isten az, aki uralkodik minden felett, az egész világtörténelmet is igazgatja. Az emberi történelem egésze az Ő irányítása alatt áll.
Nemcsak a birodalmak és uralkodók megjelenése és eltűnése történik az Ő terve szerint, hanem minden egyes ember életének irányítása is az Ő kezében van. Aki benne bízik, ahogy Dániel is tette, teljesen rábízhatja magát.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Az imádkozás, imádság szerepe a mindennapokban. A kitartó imádság. (* ** ***)
  • Helytállás nehéz helyzetekben. A „hívőket” érő diszkrimináció veszélye. (***)

Társadalmi, gazdasági és állampolgári ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Törvényhozás az ókori Perzsiában. Törvényhozás ma. Mi alapján hoznak törvényeket? Törvények és rendeletek. A törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztása. (***)
  • Nagy ókori birodalmak: Babiloni birodalom, Perzsa birodalom, Nagy Sándor birodalma. A szír Antiochus Epiphanes uralma. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A történet újraalkotása – történetmondás – vázlat segítségével. (**)
  • A történet dramatizálása négy jelenetben, csoportmunkában. (** ***)
  • Újsághír megfogalmazása a bibliai történet alapján. (** ***)
  • A bibliai történethez kapcsolódó magyar közmondások. (** ***)
  • Kreatív szövegalkotás: rendelet, imádság, krónikarészlet megfogalmazása. (***)
  • Mihez hasonlítható egy-egy imádság? (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

  • Oroszlánverem, oroszlán- és emberalakok készítése papír, textil, fonal felhasználásával. (*)
  • A babiloni építészet emlékei. A Felvonulási út egyik oroszlánja. (***)
  • Oroszlán domborművének elkészítése agyagból vagy lisztgyurmából. Festés temperával vagy üvegfestékkel. (***)

Vázlat:

Dárius – méd
Círus – perzsa
kormányzók

Dániel – első közülük
törvény: 30 napig semmi imádság
Dániel: inkább Istenhez hűséges, mint emberekhez

oroszlánok verme
szabadítás
tisztelet helyreáll
kormányzók – oroszlánok verme

Dániel látomásai:
– négy élőlény
– kos és a bak
– 70 hét
– harc a hatalomért
– szabadítás

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr meg tudja törni a legkeményebb szívet is.
* Az Úr uralkodik földön és égen.
* Isten nem engedi, hogy gúnyolják.
* Van, aki a szakadék szélén táncol, mégsem veszi észre a veszélyt.

Előzmények:

Dánielnek Isten látomásban mutatta meg, hogy a király álma mit jelent. Dániel három barátja pedig csodálatos módon menekült meg az izzó tüzes kemencéből. Nebukadneccar el kellett hogy ismerje az ég és föld Istenének hatalmát.

1. történet:

Nebukadneccar király levélben fordult alattvalóihoz. „Nebukadneccar király üzenete az egész birodalmában lakó különféle nyelvű népekhez és nemzetekhez: Békességetek növekedjék!”

Célja az volt, hogy Istent dicsérje: „Jónak látom kihirdetni a jeleket és a csodákat, amelyeket a felséges Isten tett. Mily nagyok az ő jelei, mily hatalmasak csodái! Az ő királysága örök királyság, és uralma megmarad nemzedékről nemzedékre!” Olyan ember bizonyságtétele ez, aki csodálatos módon jött rá arra, hogy az ég és föld Istene uralkodik az egész föld felett, sőt még egy fejedelmet is meggyőzhet.

A levél a következőkről tudósít:

Nebukadneccar békében élt palotájában, de egy éjszaka álmot látott, ami mély benyomást tett rá. Tudni akarta az álom jelentését. Magához hívatta bölcseit, és elmondta nekik az álmot, de nem tudták neki megmagyarázni.

Végül eljött Dániel (Baltazár) a királyhoz. Ő tisztelettel szólította meg Dánielt: „Baltazár, te nagy mágus! Tudom, hogy szent, isteni lélek van benned, és nincs olyan titok, amit ne tudnál megfejteni.” És Nebukadneccar elmondta az álmát.

Egy hatalmas fát látott, ami az égig ért, és még a föld széléről is látható volt. Levelei szépek voltak, gyümölcseiből sokan jóllaktak. Ágain és árnyékában állatok tanyáztak.

Majd egy angyal utasítást adott, hogy vágják ki a fát, de a töve gyökerestül maradjon a földben vas- és rézbilincsben. Egye azt, amit az állatok, boruljon el elméje, és hét időszak teljen el így. Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött.

Dániel egy pillanatra annyira az álom hatása alá került, hogy egy szót sem tudott szólni. A király így biztatta: „Baltazár, ne rémülj meg az álomtól és a jelentésétől!”

„Uram, szálljon az álom gyűlölőidre, jelentése pedig ellenségeidre!” – válaszolt Dániel. – „Az a fa, amelyet láttál, és amely olyan nagyra és hatalmasra nőtt, hogy az égig ért, és látható volt az egész földön, szép lombja és sok gyümölcse volt, táplálékot nyújtott mindenkinek, alatta tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak, az te magad vagy, ó király! Te lettél naggyá és hatalmassá; hatalmad megnőtt, felér az égig, és uralmad elér a föld széléig. Annak pedig, hogy a király egy szent angyalt látott leszállni a mennyből, aki ezt mondta:

Vágjátok ki ezt a fát és pusztítsátok el, de a tövét gyökerestül hagyjátok a földben, vas- és rézbilincsben a mező füve között, hadd áztassa az ég harmatja, és azt egye, amit a mezei vadak, míg csak hét időszak el nem telik fölötte! – annak ez a magyarázata, ó király: A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király! Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja. Azért mondták, hogy a fa tövét gyökerestül hagyják meg, mert királyságod megmarad, mihelyt elismered, hogy a menny uralkodik. Azért, ó király, fogadd meg tanácsomat: Hagyj fel vétkeiddel, légy igazságos, és gonoszság helyett bánj irgalmasan a szegényekkel! Így boldogan élhetsz sokáig.”

Nebukadneccar király nem fogadta meg a tanácsot, s ezért minden beteljesedett rajta, amit megálmodott. 12 hónap elteltével palotája tetején sétált. Büszkén ezt mondta: „Ez az a nagy Babilon, amelyet én építettem királyi székhellyé hatalmam teljében, fenségem dicsőítésére!”

Alighogy kimondta e szavakat, a mennyből egy hang hallatszott: „Neked szól ez az üzenet, Nebukadneccar király! Elvesztetted királyságodat! Száműznek az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és hét időszak múlik el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja.”

Mindez rögtön be is teljesedett. Nebukadneccar úgy viselkedett, mint egy állat*, s többé nem tartózkodhatott a palotában. Elűzték az emberek közül, füvet evett, teste nedves volt a harmattól, míg hosszú szőre nem nőtt.

Eltelt a hét év, és egyszer csak úgy emelte fel szemét az égre, mint az emberek, mert visszanyerte értelmét. Áldotta a Felségest, dicsőítette és magasztalta az örökké élőt, akinek az „uralma örök uralom és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre”.

Nebukadneccart visszahelyezték királyságába, sőt még nagyobb hatalomra jutott, mint előtte. A király így zárta levelét: „Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek.”

2. történet:

Bélsaccar* király nagy fogadást szervezett ezer főrangú emberének*. Miután megkóstolta a bort, azt parancsolta, hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amiket apja, Nebukadneccar a jeruzsálemi templomból rabolt*. Annyira ízlett neki a bor, hogy embereivel, feleségeivel és ágyasaival a szent edényekből akart inni…

Amikor előhozták az izráeli kincseket, bort töltöttek az edényekbe. Ez szentségtörés volt, ugyanakkor Izráel Istenével szembeni gőg! Míg az edényekből ittak, dicsérték az aranyból, ezüstből, rézből, fából és kőből készült isteneket. A mindenható Teremtőt gyalázták ezzel!

Hirtelen egy emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a palota falára. A király látta az író kezet, s előbbi gondtalan arca elfakult, térdei remegni kezdtek. Ahogy magához tért kicsit, rögtön a jósokért és bölcsekért küldetett. A király megígérte a bölcseknek, hogy bárki, aki meg tudja fejteni az írást, az bíborba öltözhet, aranyláncot kap, és harmadik lesz országában.

De senki sem tudta megmagyarázni közülük az írást. El sem tudták olvasni. Ettől még inkább megrémült a király. Halálsápadttá vált, vendégei is féltek.

Az anyakirálynő* meghallotta, mi történt a teremben, és rögtön Bélsaccarhoz sietett. „Király, örökké élj!” – köszöntötte. – „Ne gyötörjenek téged gondolataid, és az arcod se legyen sápadt!” Elmondta neki, hogy van egy ember Bélsaccar királyságában, akiben szent, isteni lélek lakik. Apja idejében úgy ismerték őt, mint akinek olyan bölcsessége és világos értelme van, mint az isteneknek. Ezért Nebukadneccar a jósok és bölcsek elöljárójává tette. „Igen, a te atyád, ó király! Mert Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el, rendkívüli lélek, tudás, értelem, továbbá álommagyarázó, titkot feltáró és rejtélyeket megfejtő képesség van. Most azért hívatni kell Dánielt” – tanácsolta. (Ezek szerint Dániel már nem tartozott az udvar vezetői közé.)

Nem sokkal ezután Dániel már a király előtt állt. Bélsaccar megkérdezte: „Te vagy a zsidó foglyok közül való Dániel, akit atyám, a király hozott ide Júdából? Azt hallottam felőled, hogy isteni lélek, világos értelem és rendkívüli bölcsesség van benned.” Elmondta neki, hogy a babiloni bölcsek nem tudják megfejteni a falon levő írást, de róla azt hallotta, meg tudja adni a magyarázatot. „Ha tehát most el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod nekem magyarázni, akkor bíborba öltözhetsz, aranyláncot kapsz a nyakadra, és rang szerint harmadik leszel országomban” – ígérte a király.

Dániel válasza nem volt túl udvarias: „Ajándékaidat tartsd meg, és adományaidat add másnak! De azért az írást elolvasom, és megmagyarázom neked, királyom. Ó, király! A felséges Isten királyságot, nagyságot, méltóságot és dicsőséget adott atyádnak, Nebukadneccarnak. Olyan nagy hatalmat adott neki, hogy remegtek és rettegtek tőle a különböző nyelvű népek és nemzetek. Megölte, akit akart, és életben hagyta, akit akart; fölemelte, akit akart, és megalázta, akit akart. De amikor szíve fölfuvalkodott, és gőgösen megkeményedett, letaszították királyi trónjáról, és méltóságát elvették tőle. Száműzték az emberek közül, és csak annyi értelme maradt, mint az állatoknak. A vadszamarak között tanyázott, füvet evett, mint az ökrök, és az ég harmatja áztatta testét, míg el nem ismerte, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek királysága fölött, és ő azt ülteti trónra, akit akar. De te, Bélsaccar, aki a fia vagy, nem aláztad meg magadat, bár mindezt tudtad. A menny Ura fölé helyezted magad, mert az ő házának edényeit hozták eléd, és te bort ittál azokból főrangú embereiddel, feleségeiddel és ágyasaiddal együtt, miközben dicsőítetted az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből csinált isteneket, amelyek nem látnak, nem hallanak, és semmit sem tudnak. De azt az Istent, akinek a kezében van az életed és minden utad, nem dicsőítetted. Ezért küldte ő ezt a kezet, és íratta föl ezt az írást.”

Dániel tehát tudott mindent a tivornyáról, bár nem volt jelen. Isten lelke kijelentett neki mindent. Kemény büntetés hírét hozta, mint Isten szolgája. Nem törődött vele, hogy az élete is veszélyben forog. Elolvasta a falon levő írást: „Mené mené tekél ú-parszin*. Ez pedig a szavak magyarázata: a mené azt jelenti, hogy számba vette Isten királyságodat, és véget vet annak. A tekél azt jelenti, hogy megmért téged mérlegen, és könnyűnek talált. A perész azt jelenti, hogy felosztotta királyságodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.”

Miután az isteni büntetést meghallotta, Bélsaccar mégis megajándékozta Dánielt, bíborba öltöztette, arany nyakláncot kapott, és harmadik lett az országban.

Még azon az éjszakán megölték a királyt. A várost és az országot a médek és a perzsák foglalták el*.

Jegyzetek:

Állati viselkedés – „Lycantropiának” nevezik ezt a betegséget. Akik ilyenben szenvednek, úgy viselkednek, mint egy bizonyos állat. Nebukadneccar úgy viselkedett, mint egy ökör. A lycantrópiát „zoantrópiának” is szokták hívni.

Bélsaccar – Egyik feltételezés szerint Nebukadneccar unokája (a Dán 5,11-ben az anyakirálynő az „atyád” kifejezést használja, amin nagyapát ért). Jeremiás Bélsaccarról és nagyapjáról prófétált (27,7): „Őt, fiát és unokáját szolgálja majd minden nép, amíg el nem érkezik az az idő, amikor az ő országa is szolgálni fog hatalmas népeknek és nagy királyoknak.”
Bélsaccar Nabonid (Kr. e. 556–539), az utolsó babiloni király fia. Ő maga nem volt király, hanem mint trónörökös, apja távollétében Babilon kormányzója volt, királyi hatalommal. Dániel nem említi a Nebukadneccar után következő babiloni királyokat: Avil-Marduk (Kr. e. 560–562; lásd Evil-Meródak: 2Kir 25,27–30), Nergalsarucur/Neriglissar (Kr. e. 560–556), Labasi-Marduk (Kr. e. 556).

Ezer főrangú emberével – Látjuk, hogy Bélsaccar körülvette magát országa hatalommal felruházott embereivel. Ez az ország hanyatlásának jele volt, hiszen e vezetők és parancsnokok ünnepélyeken vettek részt, ahelyett, hogy megvédték volna az országot a közelgő ellenségtől. Az, hogy ezren voltak, jelentheti azt, hogy egyfajta parlamentet hoztak létre.

Isten templomából származó arany és ezüstedények – Ezeknek az edényeknek nagy értékük volt Júdában (lásd Jer 27,16.18).
Az Ezsdrás 1,7–11-ben megemlítik, hogy ez 30 arany tálat, 1000 ezüst tálat, 30 arany poharat, 410 ezüst poharat és további 1000 egyéb tárgyat és 29 kést jelentett. Perzsia királyának parancsára ezeket a tárgyakat visszaszállították Jeruzsálembe.

Anyakirálynő – Nebukadneccar vagy a fia felesége. Semmiképpen sem Bélsaccar felesége, mert a király feleségei jelen voltak az ünnepségen.

Mené mené tekél ú-parszin – Szó szerinti jelentése: „megmérettetett és felosztatott”. Dániel fordítása tehát teljesen helyénvaló.

Babilon elfoglalása – Az Ézsaiás 13 és 14-ben valamint a Jeremiás 50 és 51-ben Babilon bukásáról jövendölnek. „Mert én (az Úr) nagy népek tömegét indítom és hozom Babilon ellen észak földjéről. Felsorakoznak ellene, és úgy foglalják el. Nyilaik olyanok, mint a győztes vitéz, aki nem tér vissza eredménytelenül.” (50,9). Babilont később pusztítják el.

187-188

Énekek:

Református énekeskönyv: 1; 14:1.4–5; 75:3–4; 97:1.4.6; 99:1–4; 205:1.3–4; 217:1.5; 236:1–2; 428:1–3; 461:1–3; 469
Jertek, énekeljünk: 97; 122; 180; 241
Harangszó: 41; 49:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 8; 15:1.5–6; 60; 63; 161
Erőm és énekem az Úr: 23; 46; 52; 121

Megjegyzések:

Az Úr meg tudja törni a legkeményebb szívet is – Isten még a legkeményebb ember szívét is megalázhatja. Aki magát Isten fölé helyezi, az nagyot fog bukni. De aki elismeri, hogy Isten uralkodik mindenen, az megáldatik.
Nincs mindig ilyen kemény büntetésre szükség ahhoz, hogy egy ember szívét megnyerjük Istennek. Biztató, hogy még egy olyan ember szívét is meg tudja törni Isten, mint Nebukadneccar. Manassé így tért meg, és Saulból is így lett Pál.

Az Úr uralkodik földön és égen – Egyre kevesebbet halljuk azt az elismerést, hogy Isten uralkodik az egész föld, a népek, sőt még a mi életünk fölött is. Ezért jó, ha a történet kapcsán ezt külön kihangsúlyozzuk. Mert ez nemcsak a múltban volt igaz, hanem most, sőt a jövőben is igaz!

Isten nem engedi, hogy gúnyolják – A leggonoszabb bűn Isten dicsőségéből gúnyt űzni. Ebbe tartozik a káromkodás, és Isten dicsőségének, hatalmának szándékos gúnyolása is, ami soha nem marad büntetés nélkül. A 3Móz 24,11–15-ben azt olvassuk, hogy a káromkodót meg kell kövezni. Góliát Isten hatalmát gúnyolta, ezért Dávid megölte (1Sám 17; 99. lecke). Hasonlóan megszégyenült Szanhérib asszír király is (2Kir 18 – 19; 173. lecke). Érvényes a büntetés azokra is, akik az Úr Igéjét, a Bibliát gúnyolják.

A szakadék szélén táncolni – Bélsaccar az élvezeteket hajszolta, miközben a méd és perzsa csapatok körülvették Babilont. Nem vette észre, hogy a szakadék szélén táncol. Igaz rá a mondás, hogy: „Együnk, igyunk és vigadjunk, mert holnap úgy is meghalunk”. Bélsaccar más szempontból is a szakadék szélén táncolt: gúnyolta az élő Istent, pedig tudhatta, kivel áll szemben.
Sokszor előfordul, hogy emberek nem veszik észre, mekkora veszélyben vannak. Mintha vakok lennének. A Sátán elhiteti, hogy a legrosszabb úgysem történhet meg velük. És ha mégis a rosszabb történik meg, addig is élvezni akarják, amíg csak lehet. Pedig ezt lehet máshogy is. Gondoljunk csak a niniveiekre, akik miután Jónás figyelmeztetését hallották, megtértek és megváltoztak (Jón 3; 159. lecke).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Mi az önteltség? Hogyan lehet azt legyőzni? (**)
  • Öntelt királyok. Történelmi példa: A prágai kaland – monda Károly cseh királyról. (**)
  • A bűnös tett és a büntetés. A büntetések oka és célja. A büntetés elrettentő és nevelő hatása. Történelmi példák. (***)
  • Abszolút hatalom a királyok, császárok kezében. A hatalommal élés és visszaélés történelmi példái. (***)
  • Káromkodás, gúnyolódás, csúnya szavak használata a mindennapokban. Beszélgetés a témáról, vélemények. (***)
  • Merész vagy közömbös viselkedés veszélyhelyzetekben. Köznapi és történelmi példák. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • A szavakat hangok, betűk építik fel. Egyszerű szavak, nevek betűzése, írása (nyomtatott betűvel). (*)
  • „Falról írás”: szavak másolása; írása emlékezetből; bővítése egyszerű mondattá. (*)
  • Az anyanyelv és az idegen nyelvek közötti különbség. Mi kell egy nyelv megértéséhez? (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Biológia

  • A fák szerepe az állatok és az ember életében. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

  • Kedves bibliai történet rajzolása. (*)
  • A fa jelképe, motívuma a Bibliában. A Nebukadneccar álmában megjelenő fa rajzolása vagy festése. (***)
  • A babiloni építészet emlékei. Az Istár-kapu. Képek, ábrázolások gyűjtése, megfigyelése. (***)

Vázlat:

1. történet:
Nebukadneccar
álom: erős fa

Baltazár (Dániel)
magyarázat: fa = Nebukadneccar
büntetés: 7 évig úgy élni, mint egy állat

Isten uralkodik
Isten hatalmának elismerése
a királyság helyreállítása

2. történet:

Bélsaccar
ünnepi lakoma
Isten templomának edényeiből isznak
egy kéz ír a falra
bölcsek: nem tudják a jelentést
Dániel
Mené = megméret
Tekel = könnyűnek talál
Ú-parszin = megoszt: médek és perzsák
Babilont elfoglalják – a király meghal

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Üzenet – Téma:

* Jézus Krisztus királysága minden királyság fölött áll, és örökké fennáll.
* A hűség próbája: személyi kultusz idején Isten tiszteletét választani.
* Az Istenben való bizalom legyőzi a félelmet.

Előzmények:

Dániel és három barátja Jójákim királlyal és több júdai fogollyal együtt került Babilonba, ahol azért tanították őket, hogy a király szolgái legyenek.

1. történet:

Nem sokkal a három éves tanulóidő vége után Nebukadneccar király álmot látott. Éjjel felébredt, de már nem emlékezett az álomra. Arra viszont igen, hogy az álom mély benyomást tett rá, és nagyon megijesztette. Ezért hívott össze minden álomfejtőt, jóst, varázslót és mágust.

Mikor mind összegyűltek, a király elmondta, mit kíván tőlük: valami fontosat álmodott, és most azt várja, hogy elmondják neki, mi volt az. Erre ők rögtön kérték a királyt, hogy mondja el az álmát, s akkor elmagyarázzák, mit jelent.

A király halállal fenyegette a bölcseket, ha nem tudják neki megmondani az álmát, és annak magyarázatát. Ha viszont tudják a megfejtést, akkor gazdagon megjutalmazza őket.

A bölcsek nagyon megijedtek. Még egyszer udvariasan kérték a királyt, hogy mondja el álmát. De a király tudta, hogy csak időt akarnak nyerni, és csalással vádolta őket. A káldeus* bölcsek azt mondták: „Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni. Nincs is egy olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel.” Nebukadneccar dühödten adta ki a parancsot testőrparancsnokának, Arjóknak, hogy az összes babiloni bölcset öljék meg.

Még Dániel és barátai is veszélybe kerültek. Dániel megkérdezte: „Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a király?” Arjók pedig elmondta, mi történt.

Dániel bátran a király elé állt, és egy kis időt kért tőle a magyarázat megadására. A király beleegyezett. Dániel hazament, és elmondta barátainak, mi történt. Együtt imádkoztak, hogy Isten adja meg Dánielnek az álmot és jelentését, hogy megmenthessék a maguk és a bölcsek életét. Éjjel egy látomásban tárta fel Isten a titkot Dánielnek, amiért ő hálaimát mondott.

Reggel Dániel Arjókhoz sietett, és azt mondta: „Ne pusztítsd el a babiloni bölcseket! Vezess engem a király elé, és én megmagyarázom a királynak az álmát!” Arjók ezt meg is tette. A király megkérdezte, valóban ismeri-e Dániel az álmot, és annak magyarázatát.

Dániel azt válaszolta, hogy a mágusok, jósok és tudósok nem tudják a király titkát megfejteni, de van Isten a mennyben, aki titkokat jelent ki. Ő tudatta Nebukadneccar királlyal, hogy mi fog történni. Ő tárta fel Dánielnek is az álmot. Nem azért, mert ő bölcsebb lenne másoknál, hanem azért, hogy a király megérthessen mindent.

„Egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt, és rettenetes volt ránézni is. Ennek a szobornak a feje színaranyból volt, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak. Miközben nézted, egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, ledöntötte a szobrot vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta az egészet. Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyan lett az egész, mint nyári szérűn a polyva, amelyet elvisz a szél, és nyomát sem lehet találni. A kő pedig, amely ledöntötte a szobrot, nagy heggyé lett, és elfoglalta az egész földet.”

Dániel ezután az álom magyarázatát* is elmondta a királynak. „Ó király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, kezedbe adta az embereket, a mezei állatokat és az égi madarakat, bárhol laknak is, és mindezeknek uralkodójává tett: te vagy az aranyfej! De utánad más királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság, rézből való, amely az egész földön uralkodik. A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert ahogyan a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja pörölyként összetörni és szétzúzni amazokat. Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak részint cserépből, részint vasból vannak. Az a királyság ugyanis szétszakad, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogyan láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. Lábujjai részint vasból, részint cserépből voltak; eszerint a királyság részint erős, részint törékeny lesz. Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság révén keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogyan a vas sem egyesül a cseréppel. Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké. Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy valaki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata.”

Nebukadneccar királyra olyan nagy hatással volt mindez, hogy leborult Dániel előtt, és hódolt neki. Parancsba adta, hogy mutassanak be rögtön áldozatot, és tömjénezzenek. Dánielnek pedig azt mondta: „Valóban a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok ura és a titkok feltárója”.

A király Dánielt vezető pozícióba emelte, és nagy ajándékokat adott neki. Babilon város kormányzójává tette.

Dániel azonban gondolt barátaira is. Azt kérte a királytól, hogy őket is jó pozícióba helyezze. A király rájuk bízta Babilon irányítását, Dániel pedig maradt a királyi udvarnál.

2. történet:

A babiloni Dúrá völgyében állt egy hatalmas aranyszobor. Nebukadneccar adta ki építésére a parancsot. Feltételezik, hogy ezt az arany, ezüst, réz, vas és agyagszoborról való álma után készíttette.

Az új szobrot bálványként tisztelték, és a király dicsőségének növelésére szolgált. Bár, ha visszagondolunk, Nebukadneccar korábban dicsérte Dániel Istenét. Ez a meggyőződés azonban elpárolgott. Az öntelt fejedelem csupán a saját dicsőségére gondolt. Összehívta a kormányzókat, elöljárókat, helytartókat, tanácsosokat, kincstárnokokat, bírákat, rendőrparancsnokokat és a tartományok tisztviselőit a szobor felavatására. El is jöttek az elöljárók mindenfelől, még Dániel három barátja is. Ezzel a király iránti hűségüket bizonyították.

A zenészek készen álltak: kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer. Készen állt egy izzó tüzes kemence is, valószínűleg ebben olvasztották be az aranyat a szoborhoz.

Nebukadneccar azt a parancsot adta ki, hogy mindenkinek le kell borulni és hódolni a szobor előtt, mikor a zene megszólal. Aki nem borul le a bálvány előtt, azt a tüzes kemencébe dobják. Ez a fenyegetés mindenkire érvényes! Láthatjuk, milyen zsarnok volt Nebukadneccar.

Megszólalt a zene, és mindenki leborult a szobor előtt. Ha az életed függ tőle, akkor hamar hajlandó vagy engedelmeskedni.

Az ünnepélyes pillanat után káldeus férfiak siettek a királyhoz. Nyíltan vádolták a júdaiakat. „Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.”

Nebukadneccar haragra gerjedt, és hozatta a három barátot. „Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet, és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam? Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda, és mindenféle hangszer hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe! És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket?”

A három barát bátran válaszolt: „Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: Ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”

Nebukadneccar ekkor olyan mérges lett a három ifjúra, hogy még az arca is eltorzult. Nem várhattak már tőle kegyelmet. Megparancsolta, hogy hétszeresen fűtsék be a kemencét. Legerősebb katonáira bízta, hogy kötözzék meg, és vessék kemencébe az ifjakat.

Megkötözték tehát, és az izzó tüzes kemencébe dobták a három barátot. A király parancsára úgy felfűtötték, hogy a katonák holtan estek össze.

Nebukadneccar és a tanács tagjai nézték, hogy esnek a tűzbe Dániel barátai. Egyszer csak riadtan ugrott fel a király. „Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe?” – kérdezte a többieket. „Valóban úgy van, ó király!” – válaszolták ők. „Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.”

Nebukadneccar megállt a kemence ajtaja közelében, és így szólt: „Sadrak, Mésak és Abédnegó, szolgái a felséges Istennek! Jertek ki, jöjjetek ide!”

Sadrak, Mésak és Abédnegó kijöttek a tűzből. Mindenki köréjük gyűlt, és látták, hogy a tűznek nem volt felettük hatalma. A hajuk nem perzselődött meg, ruhájuk sem égett meg, sőt még a füst szaga sem járta át őket.

Nebukadneccar ezt a csodát látva egy pillanatra teljesen megváltozott. „Áldott legyen a Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, mert elküldötte angyalát, és kiszabadította szolgáit, akik benne bíztak. Még a király parancsát is megszegték, és kockára tették az életüket, de a maguk Istenén kívül nem tiszteltek egy istent sem, és nem hódoltak előttük.” Az öntelt fejedelem ilyen nyíltan ismerte el Istent. Sőt még tovább ment: „Megparancsolom azért, hogy aki nem tiszteli Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenét, azt vágják darabokra, bármilyen nyelvű népből vagy nemzetből való is, házát pedig tegyék szemétdombbá! Mert nincs más isten, aki így meg tud szabadítani!”

A király azután megerősítette tisztségében a három júdai ifjút Babilon városában.

Jegyzetek:

Káldeusok – Egy sémi törzs, akik a babiloni birodalmat alapították.

Az álom magyarázata – A következő magyarázatra gondolnak: a babiloni birodalom után jön a méd és a perzsa birodalom (ezüst), utána a görög-macedón birodalom Nagy Sándorral (réz), majd a vas római birodalom, amit olyan nagy királyságok követnek, amelyek egység nélkül uralkodnak.

185-186

Énekek:

Református énekeskönyv: 71:1.3.5; 97:1; 107:1; 121:1–2; 125:1.3; 235:1.3; 236:5–7; 251:1.8; 254:1.3–4; 271:1–2
Jertek, énekeljünk: 75; 141; 163:3; 176; 185; 230
Harangszó: 41; 42; 44; 49:5–7; 54
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14:1.3; 70; 71; 75; 94; 156
Erőm és énekem az Úr: 24; 30; 46; 54; 119; 131:3–4

Megjegyzések:

Jézus Krisztus királysága – Bár az álomban egyetlen közvetlen utalás sincs Krisztus Birodalmára, biztosan állíthatjuk, hogy a kő, ami szétzúzott mindent, erre utal. Mivel az Ő Királysága minden királyságnál hatalmasabb, és örökké fennáll.
Fontos, hogy a gyerekek megértsék, nincs nagyobb hatalom a földön, mint Isten Fiának hatalma és ereje.

Kit dicsőít a királyság? – Nebukadneccar nem volt Isten szolgája. Királyságát saját dicsőségére használta fel. Büszkeségtől telve készíttette az aranyszobrot. Milyen butaság ennyi kincset adni egy szoborért, s ekkora ceremóniát rendezni! Mekkora költsége lehetett mindennek! Láthatjuk, hogy a büszke/öntelt emberek gyakran felesleges és buta dolgokat tesznek. Vizsgáljuk magunkat folyamatosan, nehogy túl büszkék legyünk!
Nebukadneccar önteltsége akkora volt, hogy Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenével nem törődött. Az önteltség valójában mindig istentagadás. Az öntelt emberek „aranyszobrot” állítanak maguknak, és mindenkinek tisztelni kell ezt a képet. Ma is sok „kis Nebukadneccar” létezik, mindennek és mindenkinek meg kell alázkodnia előttük és „modern isteneik” előtt, mint pl.: negatív diszkrimináció, emancipáció, abortusz, euthanázia, sport, zene.

Isten tiszteletét választani – Különleges hitbeli cselekedet, ha Isten tiszteletét választjuk, még akkor is, ha halállal fenyegetnek. A Zsid 11 Dániel barátait nem nevezi meg. Mégis a 34. vers rájuk utalhat: „tűz erejét oltották ki”.
Mit választunk mi olyan helyzetekben, amikor veszéllyel fenyeget, ha kitartunk az Úr tisztelete mellett? Ezt nem tudhatjuk előre. Ilyen nehéz helyzetekben az Úr megajándékoz lelkével, és erővel, hogy Őt tudjuk választani.
Nebukadneccar tárgyalni akart még a három ifjúval. Nekik azonban nem volt szükségük második esélyre. Ez lecke számunkra is: Soha ne folytassunk tárgyalásokat a kísértővel.

Istenben bízni – Az a hit és bizalom, amit a három barátnál találunk, nyugalommal fogadja még az esetleges halál gondolatát is. Aki Istenben bízik, az tudja, hogy halála után az örök élet vár rá az Úrral.
Ha a történelemnek ezt a részét olvasod, úgy gondolhatod, félelmedben te biztos letérdeltél volna. Corrie Ten Boom apukája ezt mondta lányának: „Arra a pillanatra kapjuk meg vonatjegyünket, amikor épp szükség van rá, nem hónapokkal előbb.”
Ha mi már most az Úr közelében élünk, akkor felruház bennünket minden szükségessel az esetleges nehéz döntések meghozásához, és a szenvedéshez.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • A bizalom, a hit próbája fenyegetettség idején. (** ***)
  • Zsarnokok a történelem során, a huszadik század diktátorai. Hogyan lehet megállni a hatalom fenyegetésével szemben? Életpéldák. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma / Ének-zene

  • Tűzzel kapcsolatos magyar szólások, közmondások. Alkalmazás a bibliai történetekre. (**)
  • Győri József: Négyen a kemencében című szavalókórusának feldolgozása élő előadás, illetve hangjáték formájában. Vers megzenésítése, zenekísérete. (** ***)
  • A bibliai történet eseményeinek krónikás stílusú megfogalmazása írásban, többféle nézőpontból. Királyi üzenet írásbeli megfogalmazása. (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

  • A (gyors) égés feltételei. A tűz, tűzgyújtás veszélyei. Égési sérülések. (**)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

  • Szobrok, emlékművek a hatalom szolgálatában. A kommunista diktatúra emlékműveit összegyűjtő budapesti Szoborpark szobrai. (***)

Vázlat:

1. történet:

Nebukadneccar – álom
tehetetlen bölcsek

Arjók
Dániel
barátaival imádkoznak

álom magyarázata:
fej – arany – babiloni birodalom
mellkas / karok – ezüst – méd és perzsa birodalom
has / oldal – réz – görög birodalom
lábak – vas – római birodalom
lábak – vas / cserép – későbbi királyságok
kő – pusztítás – Krisztus örökkévaló uralma

2. történet:

aranyszobor – avatás
mindenki hódol előtte
kivéve: Sadrak, Mésak és Abédnegó

a király: még egy esély
„Van nekünk Istenünk”
izzó tüzes kemence
sértetlen marad a három férfi
a király áldása és üzenete

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!