Pages Navigation Menu

55. Az aranyborjú

Üzenet – Téma:

* A hitetlenség látható jelet akar. Neked ne legyenek bálványaid!

Előzmények:

Miután a zsidók a Sínai-hegy mellett meg­kapták a Tízparancsolatot, Mózes újra visszament a hegyre, hogy Istennel beszéljen.

Történet:

Hol maradt Mózes ilyen sokáig? Amikor a zsidók heteken keresztül semmi jelét nem látták vezetőjüknek, félni kezdtek. Úgy érezték, mintha cserben hagyták volna őket, nemcsak a vezetőjük, hanem az Úr is.

Anélkül, hogy a Törvény második parancsára gondoltak volna („Ne csinálj magadnak istenszobrot”), most Áron köré gyűlt a nép: „Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon.” Látható istenre vágytak, aki állandóan vezeti őket a pusztán át. Indokuk így szólt: „Mert nem tudjuk, hogy mi történet ezzel a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból.”

A cél világos: mivel nincs többé Mózes, és talán már nem is fog visszajönni, szükség van Isten jelenlétének látható bizonyítékára. Mintha magát Mózest is Istennel azonosították volna. Ami emberdicsőítés*, pogány dolog. Még akkor is, ha Isten látható eszközök, emberek segítségével munkálkodik. Az embernek mindig is baja volt a láthatatlan Istennel, aki csupán tetteivel jelzi, hogy létezik. Izráel népe is alakot szeretett volna adni a VAGYOK-nak. A hangját hallották már a hegyről, látták a sötét felhőt is a Sínai-hegyen. Ám ez nem elég: a nép olyan istent akart, aki előtte járhat, akit láthat.

Áronra támadtak, aki nem próbált ellenállni. Hamar beadta a derekát.

Összegyűjtette az aranyékszereket az egész néptől. Majd vésővel formát készített, s a megolvasztott aranyból borjúszobrot öntött.

Amint a nép a bikát (borjút)* meglátta, így kiáltott: „Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.”

A nép istennek kijáró tiszteletet adott a borjúnak. Áron oltárt is épített elé, és kihirdette: „Holnap az ÚR ünnepe lesz.”

Megjegyzés: Az Úr, a szövetség Istene, aki a népet az egyiptomi rabságból kiváltotta, aki a Tízparancsolatot adta, most itt áll, mint borjú. Mint egy általa teremtett állat. Ez nyilvánvaló megszegése a második parancsolatnak. Az Urat nem lehet és nem szabad kiábrázolni. Túl nagy, túl hatalmas, túl jó, és túlságosan tele van szeretettel ahhoz, hogy egy ember által alkotott képbe be lehessen szorítani. Ez számára megalázó. Érthetetlen, hogy Áron, aki csodákat tett a fáraó előtt, most bálványimádásba süllyed. Lám, ilyen mélyre juthat az istenhívő is. Kényszerből vagy félelemből jónéhányan tagadták már meg Istent.

Másnap korán reggel ünnepet ültek a Sínai-hegy lábánál, égő- és hálaáldozatot mutattak be. Valószínűleg Áron volt a pap.

Áldozat után ünnepi lakoma és ivászat következett. Majd körtáncot táncoltak (vö. 19. v.).

Persze az Úr tudta, mi játszódott le a hegy lábánál. „Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, az előtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.”

Megjegyzés: Isten mindent tud. Míg Mózesnek – és Józsuénak is, aki félúton a hegyen várt Mózesre –, halvány gőze sincs, mi játszódik le odalent, az Úr pontosan tudja.

Az is feltűnő, hogy az Úr Mózesnek azt mondja: „a néped”, és nem: „a népem”. Elhatárolja magát tőlük. „Keménynyakú népnek” nevezi őket, akik mint az ökör és a szamár, nem akarják igába hajtani a nyakukat. A nép nem akar engedni az Ő szerető és féltő parancsainak.

„És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.”

Mózes közbenjár népéért. Emlékezteti Istent, hogy nagy erővel és hatalmas kézzel hozta ki őket Egyiptomból. Még azt mondanák az egyiptomiak, hogy az Úr csak azért hozta ki őket, hogy most itt ölje meg, s törölje el őket a föld színéről! Mózes könyörög azért, hogy múljon el az Úr haragja, és hogy szánja meg népét. Gondoljon az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal (Izráel) kötött szövetségére, melyben azt ígérte, hogy úgy megsokasítja utódaikat, mint égen a csillag, s hogy örökre birtokukban lesz az a föld, amiről azt mondta, hogy utódaiknak adja.

Ekkor valami nagyon különös történt: az Úr szánalomra indult, és megbánta*, hogy meg akarta semmisíteni a népét.

Mózes lejött a hegyről. Nála volt a két kőtábla, amire az Úr a Tízparancsolatot írta. Útközben csatlakozott hozzá Józsué.

Leérve hallották az éneklést, látták az aranyborjút, és a körtáncot. Mózes nagy haragjában a két kőtáblát földhöz vágta, hogy darabokra törtek.

A táborba érve az aranyborjút elégette, porrá törte, vízbe szórta, amiből megitatta a népet. Meg kellett tanulniuk, hogy az ember-csinálta isten semmit se ér.

Majd Áront vonta felelősségre. „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket?!”

Áron válasza: „Ne lobbanjon haragra az én uram! Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. Ezt mondták nekem: Készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki fölhozott bennünket Egyiptom országából. Ezt mondtam nekik: Kinek van aranya? Ők pedig leszedték magukról, és ideadták nekem. Én meg tűzbe dobtam, és ez a borjú lett belőle.” Áron úgy tett, mintha a borjú véletlenül formálódott volna, az ő közreműködése nélkül. Pedig a formát már ő készítette el.

Mózes látta, hogy a nép teljesen „elvadult”. A kötőféket elszakította, s Áron nem tiltakozott. Elvesztette tekintélyét, s joggal csúfolhatja mostmár az ellenség. Mózes tudta, hogy a bűnt szigorúan meg kell büntetni. Magához hívott mindenkit, aki nem vett részt az aranyborjú imádásában. Lévi fiai végigjárták a tábort, és végrehajtották az ítéletet. Mintegy háromezer izráelitát öltek meg.

Másnap Mózes újból fölment az Úrhoz. Imádkozott, hogy az Úr az aranyborjúval való vétket bocsássa meg a népnek. Ha nem ezt tenné meg, akkor törölje ki őt könyvéből („az élet könyvéből”, ahová az Úr mindazokat beírta, akiket az örök életre választott; vö. Zsolt 69,29; Jel. 3,5). Vagyis felajánlotta, hogy inkább őt vesse el az Úr, ne a népet.

Ám az Úr kijelentette, hogy csak a vétkest bünteti meg. Majd megparancsolta, hogy vezesse a népet Kánaánba. Angyalát küldi majd előttük, vagyis nem Ő maga megy velük. S egyszer majd számot kell adniuk vétkükért.

Megjegyzés: A 2Móz 33 leírja, hogyan járt közben Mózes a továbbiakban. Az Úr végül megígérte, hogy továbbra is a néppel megy tovább. (Ezt az 56. leckében beszéljük meg.)

Jegyzetek:

Emberdicsőítés – Mózes a zsidók számára Isten jelenlétének látható biztosítéka volt, ezért nem boldogultak nélküle. Lehet, hogy az Úrnak az volt a szándéka, hogy a népet megtanítsa, Mózes nélkül is tudniuk kell hosszú időn át élni és boldogulni.

Bikaborjú – Egyiptomban a szent Ápisz-bika tisztelete elterjedt volt, de az ókori kelet más népei is tisztelték isteneiket bika alakjában, mint aki az erő, termékenység képviselője.

Megbánás – Megbánhat-e akármit is az Úr, amit elhatározott? Ő változatlan, tehát döntéseit sem változtatja. Ám engedi, hogy „kérleljék”, vagyis imádságra határozhat másképpen. Erre több példát találunk a Bibliában. Gondoljunk pl. Ezékiás betegségére és gyógyulására (2Kir 20,1–11).

055

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:10–11; 135:9–10; 136:2; 236:1; 469:1–3; 473:3
Jertek, énekeljünk: 96:2; 189; 228; 229; 241
Harangszó: 41; 44:1–2; 48:1–2; 49:1
Dicsérjétek az Urat!: 41:2; 50:2; 55:3; 74; 161
Erőm és énekem az Úr: 33:2; 56; 130; 139

Megjegyzések:

Hinni látható Istenben? – Sok ember szeretne hinni Istenben, de túl megfoghatatlannak, elvontnak tartja. Hol van Isten? Kicsoda Ő? Hogyan tesz bármit is? Valóban lát és tud mindent rólam? Ezek a kérdések a gyerekekben is élhetnek. Fontos megismerni, hogy milyen istenkép él bennük. Legyen beszélgetési téma: Izráel látható Istenre vágyik. Fontos tudni, hogy a zsidók itt tulajdonképpen nem bálványt tiszteltek, hanem Istent aranyborjú formájában, vagyis Isten kiábrázolásaként. Hogy Áron ebbe miért ment bele, örökre kérdés marad.

Hinni látás nélkül – Gondoljunk itt a Zsid 11,1-re: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Az Úr Jézus mondja Tamásnak, miután lehetőséget adott a kezein és oldalán lévő sebek megtapogatására: „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.” (Jn 20,29b)

Mózes radikális fellépése – Mi többnyire megbeszéléssel próbáljuk rendbehozni a kezünkből már teljesen kicsúszott dolgokat. Ez olykor még sikerülhet is. Attól függ, miről van szó. Mózes nem beszélt, hanem büntetett. Itt Isten tiszteletéről volt szó, azaz parancsolatának negligálásáról és átlépéséről. Mózes az Úr nevében büntetett!
Fontos megbeszélni, hogy szülő, tanár stb. mikor büntessen szigorúan. Természetesen e beszélgetés maradjon a „terápia” része!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Mi válhat bálvánnyá az életünkben? Miért veszélyes ez? (***)
  • Mikor van szükség szigorú büntetésre? Hogyan kell alkalmazni? (***)
  • Mit hogyan ünnepeljünk? Az istentisztelet helyes módja. A tánc és táncdalok helye az életünkben. (***)

Történelem / Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

  • Ókori egyiptomi és kánaáni istenszobrok képeinek megfigyelése. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Élő és élettelen különbsége élőlény és szobor összehasonlítása alapján. A testrészek, érzékszervek szerepe. (* **)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Írás-előkészítő feladatok: formaazonosság, formahatárok felismerése. (*)
  • Miklya Zsolt: Szobor c. versének olvasása és megbeszélése. (* **)
  • Elbeszélő fogalmazás írása a bibliai történet alapján objektív nézőpontból. (**)
  • Párbeszéd megfogalmazása írásban a bibliai történethez, ill. vele analóg mai élethelyzethez kapcsolódva szerepjáték a párbeszédek alapján. (***)

Vázlat:

Aranyborjú
– Mózes a hegyen
– fél a nép
– aranyékszerek
– Áron borjút formál
– áldozat – körtánc
– Az ÚR tudja, mi történik
– Mózes haragja és imádsága

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.