Pages Navigation Menu

343-344. Harmadik missziói út: Pál Efezusban; macedóniai és görögországi körút; vissza Jeruzsálembe

Üzenet – Téma:

* Győz az evangélium.
* Isten kezében van a jövő.

Előzmények:

Pál másfél évet dolgozott Korinthusban. Ezalatt hallotta Timóteustól, hogy a thesszalonikai gyülekezet erős maradt a hitben, az üldöztetések ellenére is. Még Korinthusban két levelet is írt ennek a fiatal gyülekezetnek. Miután a zsidók Gallió, a helytartó előtt is megvádolták, és törvényszék elé vitték, Pál elbúcsúzott a korinthusbeli gyülekezettől, s Priszcillával és Akvilával együtt Efezusba utazott. Társai ott maradtak, ő pedig folytatta útját a szíriai Antiókhiába.

1. történet:

Pál egy ideig Antiókhiában maradt. Majd úgy érezte, újra útra kell kelnie. Végigjárta Galácia és Frígia vidékét, s felkereste azokat a helyeket, ahol az Úr Jézus követői éltek. Erősítette őket. Efezusba is el akart jutni. Mikor előző útján meglátogatta a gyülekezetet, megígérte, hogy még visszatér hozzájuk.

Pál távollétében egy zsidó prédikátor érkezett Efezusba, az alexandriai* Apollós*. Ő „az Írásokban jártas”, tanult ember volt, jól megalapozott ótestamentumi ismeretekkel. Már „tanítást kapott az Úr útjáról”, vagyis megtanulta és elfogadta, hogy a Messiás eljött. Buzgó lélekkel beszélt erről az efezusi zsinagógában is. Viszont még keveset tudott az Úr Jézus életéről és munkájáról, s csak a megtérés keresztségét ismerte, amit Keresztelő János is hirdetett.

Akvila és Priszcilla felfigyeltek Apollósra, s maguk mellé vették, hogy még alaposabban elmagyarázzák neki az Isten útjait. Amikor pedig Apollós Akhájába* kívánt menni, hogy Pál munkáját folytassa, az efezusi testvérek bátorították őt ebben. Ajánlólevelükkel érkezett Korinthusba, ahol nagy segítségére volt a gyülekezetnek, s a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

Pál időközben, körú:Ot befejezve, megérkezett Efezusba. Ott találkozott néhány tanítvánnyal, akik még nem ismerték a Szentlelket, s csak a „János keresztségével” keresztelkedtek meg. János amikor keresztelt, megtérést követelt, s egyben Jézusra mutatott. Ezt megértve ezek az emberek is megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére, s megkapták a Szentlélek ajándékát.

Pál három hónapon keresztül az efezusi zsinagógába járt, ahol a zsidókkal vitázott Isten országának dolgairól. De miután néhányan nyíltan szembeszálltak, s még gyalázták is az Úr útját (az evangéliumot), Pál és más tanítványok is elhagyták a zsinagógát. Ettől kezdve Pál mindennap Tirannosz iskolájában* tanított. Ezt az áldásokban teli munkát két éven keresztül végezte. Így mindazok, akik Ázsiában laktak, meghallhatták az Úr Jézus igéjét, zsidók és görögök egyaránt.

Isten nem mindennapi csodákat tett Pál által. Még a testén levő kendőket és kötényeket is elvitték a betegekhez, hogy meggyógyuljanak.

Vándor zsidó ördögűzők is tevékenykedtek Efezusban, egy Skéva nevű zsidó főpap hét fia. Ők is megpróbáltak az Úr Jézus nevében gyógyítani gonosz lelkektől megszállott embereket. A gonosz lelkek azonban nem engedelmeskedtek, s a megszállott rájuk ugrott, és legyűrte őket. Ruha nélkül, sebesülten kellett elmenekülniük.

Tudomására jutott ez minden efezusi lakosnak, félelem töltötte el őket, és magasztalták az Úr Jézus nevét. Még a hívők közül is sokan eljöttek, és megvallották bűneiket Akik varázslást űztek, azok közül sokan összehordták könyveiket, és mindenki szeme láttára elégették. Ötvenezer ezüstpénzre becsülték (sok millió forint) a megsemmisített könyvek értékét.

Így terjedt az evangélium, s erősödött meg az Úr ereje által Efezusban és környékén.

Mindezek után Pál elhatározta, hogy Macedóniát és Akháját bejárva Jeruzsálembe megy. „Miután ott már voltam, Rómát is meg kell látnom” — mondta munkatársainak. Mégis, egy ideig még Ázsiában maradt, s két munkatársát küldte Macedóniába, Timóteust és Erásztoszt*.

Efezusban abban az időben igen nagy zavargás támadt Jézus Krisztus tanai ellen. Egy Demeter nevű ötvös (Demetrius = „Démétér istennőnek szentelve”), aki Artemisz* templomának ezüst másolatait készítette (amit aztán a zarándokoknak ‘szuvenír’-ként árusítottak), jelentős keresethez juttatta ezzel a város mestereit. Demeter összehívta a mestereket és a hasonló foglalkozásúakat, s Pál ellen lázított, aki „nagy tömeget nyert meg és vezetett féke” egész Ázsiában, s aki azt állítja, hogy „amiket emberkéz alkot, azok nem istenek”. Márpedig ezzel nemcsak az ötvösmesterséget fenyegeti veszély, hanem Artemisz istennő tiszteletét is.

Az összegyűltek erre haragosan kiáltozni kezdtek: „Nagy az efezusi Atemisz!” (Károli ford.: „Nagy az efézusi Diána!”) A zűrzavar pedig gyorsan kiterjedt az egész városra. Megragadták Pál útitársait, a macedón Gájuszt és Arisztarkhoszt, s velük együtt a színházba* rohantak. Pál szintén oda akart állni a népgyűlés elé, de a gyülekezet nem engedte, barátai is óvták tőle. A színházban nagy volt a zűrzavar, sokan azt sem tudták, mért jöttek össze.

Közben a zsidók kiválasztottak maguk közül egy szószólót, Sándort*, és előreküldték, hogy beszéljen. Valószínűleg féltek, nehogy az efezusiak ellenük is forduljanak, hiszen ők szintén a bálványimádás ellen voltak. Mikor felismerték, hogy Sándor zsidó, újból kiabálni kezdték, hogy: „Nagy az efezusi Artemisz!”, mintegy két órán keresztül. Végül a város jegyzője lecsendesítette a sokaságot, és feloszlatta a gyűlést

2. történet:

Miután megszűnt a zavargás, Pál összehívta a gyülekezeti tagokat, hogy elbúcsúzzanak egymástól. Ahogy azt már korábban tervezte, Macedóniába indult, és elment azokba a városokba, melyeket annak idején meglátogatott. Bátorította és biztatta a fiatal gyülekezeteket, majd továbbutazott Görögországba. Három hónapig volt ott, valószínűleg meglátogatta Athént és a korinthusi gyülekezetet is.

Hajóval akart visszatérni Szíriába, de hajóra szállásakor a zsidók merényletet terveztek ellene, ezért kénytelen volt gyalog visszamenni Macedóniába. Néhány testvér elkísérte őt az útján: a béreai Szópatér, a thesszalonikai Arisztarkhosz* és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tükhikosz* és Trofimosz*. Ezek a testvérek előre mentek, és Tróászban vártak Pálra és Lukácsra. Lukács újra Pállal utazott (lásd az 5-6. verstől: „mi”), a kovásztalan kenyerek napjai után indultak Filippiből Tróászba. Öt napig tartotta hajóút, további hét napot maradtak a városban.

Tróászban történt egy csoda.

A hét első napján (vasárnap) összegyűltek a tanítványok, hogy úrvacsorát vegyenek („megtörjük a kenyeret”). Utolsó napjuk volt ez Pállal, aki azt tervezte, hogy a következő nap indul tovább. Pál hosszan prédikált nekik, egészen éjfélig. Ráadásul az olajlámpások miatt elég nyomott lehetett a levegő. Egy Eutikhosz nevű fiatalember az ablakban talált magának ülőhelyet. Pál hosszas beszéde közben mély álomba merült, kiesett az ablakon, két emeletet zuhant, ezért holtan találtak rá. Pál lesietett. Ráborult, átölelte, és teljes hittel mondta: „Ne zajongjatok, mert a lelke benne van!” Azután nyugodtan felment, megtörte a kenyeret, és még sokáig, egészen virradatig beszélt hozzájuk.

Időközben Eutikhosz teljesen rendbe jött. A testvérek, akik vele maradtak, egészségesen hozták fel. Mindenkit teljesen megvigasztalt, és bátorított ez a csoda.

Ezalatt Lukács és a testvérek, akik Tróászban újra találkoztak, hajóval indultak tovább Asszoszba, ami körülbelül 60 km-es út volt. Ott vártak Pálra, aki gyalogosan tette meg ezt az utat. Bár a szárazföldön rövidebb az út, sokkal fárasztóbb. Amikor Pál megérkezett, együtt hajóztak tovább Mitilénébe, onnan Khiosz felé, másnap Számoszra. A következő napon pedig már Milétoszba érkeztek.

Pál úgy döntött, Efezus mellett csak elhajóznak, mert félt az időveszteségtől, pünkösd ünnepére Jeruzsálembe akart érkezni. Milétoszban viszont magához hívatta az efezusi gyülekezet véneit. (Ez kb. 70 km-es távolság.)

Ahogy a vének megérkeztek Pál beszélni kezdett hozzájuk Emlékeztette őket, hogy abban az időben, mikor még náluk volt, meg kellett küzdenie a zsidók gyűlöletével. Buzgón tett bizonyságot, mint apostol, és hirdette zsidóknak is, meg görögöknek is az Istenhez való megtérést, és az Úr Jézusban való hit szükségességét A Szentlélek most nyilvánvalóvá tette, hogy Jeruzsálembe kell mennie. Azt még nem tudja Pál, hogy ott mi lesz, de arról tanúságot tesz neki a Szentlélek városról városra, hogy fogság és nyomorúság vár rá. Ő pedig az életét is odaadná az evangéliumért. Biztos benne, hogy most14ák egymást utoljára. Ezért vallja meg, hogy nem ő a hibás, ha valaki közülük elveszne, mert ő tényleg mindent elmondott arról, amit tudniuk kell Istennek az emberekkel való tervéről.

Pál nyomatékosan kérte a véneket, hogy viseljenek gondot magukra és a gyülekezetre, mert ő tudja, hogy távozása után „dühös farkasok” jönnek, és nem fogják kímélni a gyülekezetet. Olyan emberek, akik hamis dolgokat állítanak, hogy a gyülekezeti tagokat megnyerjék ma­guknak. Vigyázzanak azért, és emlékezzenek, hogy „három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között” intette őket.

Pál az őt ért vádakra gondolva elmondta, hogy ő soha senkitől nem kért se aranyat, se ezüstöt, sőt még ruhát sem. Saját kezeivel gondoskodott a maga és a vele együtt lévők szükségeiről. Így mutatta meg, milyen kemény munkával kell gondoskodni az erőtlenekről. Mert az Úr Jézus maga mondta: Jobb adni, mint kapni.

Miután Pál ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott.

Valamennyien sírásban törtek ki. Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem látják viszont.

Aztán kikísérték szeretett tanítójukat — és utastársait — a hajóhoz.

Milétoszból Kósz, Rodosz és Ciprus szigete mellett Tíruszba hajóztak, ahol várakoztak egy hetet, míg kipakolják a hajó rakományát. Ott is éltek keresztyén testvérek, velük töltötték ezt az időt. Ők a Lélek indítására kérték Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. De Pál tudta, hogy ezt kell tennie.

Tíruszból Ptolemaisz érintésével — ahol szintén meglátogatták a testvéreket — Cézáreába hajóztak. Itt lakott Fülöp evangélista, egy a hét közül, akiket röviddel pünkösd után választottak meg erre a tisztségre (lásd ApCsel 6,5; 326. lecke). Volt neki négy hajadon lánya, akik prófétáltak. Több napon át tartózkodtak ott, miközben lejött Júdeából egy Agabosz* nevű próféta. A Szentlélek által prófétálni kezdett. Levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, s így szólt: „Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.”

Ezt hallva mindenki kérlelni kezdte Pált, hogy ne menjen Jeruzsálembe. De ő így válaszolt: „Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”

Társai belenyugodva mondták: „Legyen meg az Úr akarata!”

Elérkezett a nap, hogy Pál és az övéi elinduljanak Jeruzsálembe. Csatlakozott még hozzájuk néhány cézáreai tanítvány, akik elvezették őket a ciprusi Mnázónhoz, egy régi tanítványhoz, hogy az ő vendégei legyenek.

Jegyzetek:

Apollós — Ez a zsidó származású evangélista Alexandriából származott, s jártas volta zsidó­görög hittudományban. Nagyon jól ismerte az Ószövetség görög fordítását. Keresztelő János munkásságának köszönhetően lett Messiás-hívő.
Miután Efezusban Akvila és Priszcilla tanították őt Jézus Krisztus tanaira, elment Korinthusba, hogy ott továbbvigye Pál apostol munkáját. Pál azt írja a korinthusiaknak: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Kor 3,6) Az 1Kor 3,1-9-ben a korinthusi viszálykodásról van szó. Az egyik azt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik: „Én Apollósé”. Pál óv ettől. Ők mindketten Krisztus szolgái. „Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”
Apollós később Krétára is ellátogatott (Tit 3,13).

Alexandriai — Ebben az egyiptomi városban, Alexandriában a bibliai időkben igen sok zsidó élt, a lakosság közel egyharmada. Volt ott egy fontos iskola is, ahol a zsidó-görög bölcsességet/tudományokat oktatták (az ApCsel 6,9-ben van szó „alexandriaiak”-ról, akik Istvánnal és más külhoni zsidókkal vitatkoztak.)
Alexandriában keletkezett a Septuaginta, az Ótestamentum görög fordítása is. Továbbá ott volt egész Közel-Kelet legnagyobb könyvtára.

Akhája — Közép és Dél-Görögországot magában foglaló terület, Kr. e. 27-től római provincia. Központja Korinthus volt.

Tirannosz iskolája — Ez egy görög előadóterem volt tulajdonképpen, egy gyülekező hely, ahova az emberek azért mentek, hogy mindenfélét megbeszéljenek, mint ahogy a görögök tették Athénban. Ésszerű volt tehát Páltól, hogy egy ilyen teremben kezdett tanítani, mert ott sok görög és zsidó összejött. Abban az időben a görög filozófusok csak délelőttönként adtak ‘leckéket’, szóval Pál használhatta az épületet délután és esténként. Tirannosz ‘retorika-tanár’ lehetett.
Feltételezhető azonban az is, hogy egy sportiskolát használtak, ahol délelőtt voltak az edzések. Délután, mikor már túl meleg volt a sportoláshoz, az iskola üresen állt.

Erásztosz — Valószínűleg ugyanaz a (görög) korinthusi számvevő, akiről a Róm 16,23 is beszél. A 2Tim 4,20 megemlíti, hogy Korinthusban maradt.

Artemisz — Ez a görög istennő több minőségben is megjelent, ami összegzése lehet sokféle démoni erőnek. Minden valószínűség szerint emberáldozatokat is mutattak be neki. Eredetileg a természet istennője volt, később a vadászat istennőjeként tisztelték. Ugyanúgy, mint testvére Apolló —mindkettőjüket Zeusz és Leto gyermekeinek tartja a görög mitológia —, a serdülő emberek és állatok védelmezője volt. Artemiszt már korán, mint ólatin társát, Dianát, a termékenység és a születés istennőjeként tisztelték a nők. Az „efezusi Artemisz” imádata igen elterjedt volt. Temploma Efezusban a Kölni Dóm másfélszerese, 127 oszlopa volt. Az impozáns épület egy a világ hét csodájából, ezért is olyan népszerűek azok a szuvenírek.
Artemisz efezusi templomában állt egy igen nagy szobor magáról az istennőről. Ez a szobor a hagyomány szerint egy nap leszállt az égből, ekkor építették köré a templomot. Innen ered az az elnevezés, hogy Efezus az Artemisz templom őrzője.

Színház — A 25 000 férőhelyes nagy amfiteátrumot értik alatta.

Sándor — Ugyanaz a Sándor lehet, akiről Pál is ír a Timóteushoz írt levelében (1Tim 1,20; 2Tim 4,14 Alexandrosz, a rézműves): esküdt ellensége Pálnak és az evangéliumnak!

Arisztarkhosz — Efezusban ezt a testvért a macedón Gájusszal együtt a tömeg a színházba vonszolta (lásd ApCsel 19,29). A Kolossé 4,10-ben úgy írnak róla, mint Pál fogolytársa. Valóban elkísérte Pált Rómába (lásd ApCsel 27,2 és Filem 24), Lukáccsal együtt.

Tükhikosz — Erről a testvérről azt tudjuk, hogy Pál Kolosséba küldte, mint az ő képviselőjét, hogy néhány dolgot elintézzen. Pál a Kol 4,7-ben így ír róla: „a szeretett testvér, a hű diakónus, szolgatársam az Úrban”.

Trofimosz — Ez az efezusi testvér szintén elkísérte Pált Jeruzsálemig, ahol a zsidók vele együtt látták (ApCsel 21,29). A 2Tim 4,20 versében szerepel még a neve: „Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen”.

Agabosz — Ő prófétálta annak idején az antiókhiai gyülekezetben, hogy az egész világra éhínség tör. El is jött Klaudiusz császár uralkodása alatt (lásd ApCsel 11,27-28).

343-344

Énekek:

Református énekeskönyv: 115:1-2; 130:3; 135:9-10; 171; 233:1-2.4; 265:1-2; 271:1; 274:1
Jertek, énekeljünk: 141; 163; 173; 182
Harangszó: 43; 45; 47
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 14:1; 17; 24:1-2; 68; 75; 151
Erőm és énekem az Úr: 29; 54; 117; 131

Megjegyzések:

Az igazság győz — Folyamatosan megfigyelhető Pál missziói útjai során, hogy az evangélium igazsága erőszakot szenved, néha rafináltan, máskor nyílt durvasággal. Hol a zsidók, hol a görögök támadnak az Úr igéjére. Az akadályok ellenére mégis az igazság győzedelmes­kedik!

Isten kezében van a jövő — Pál tudta, hogy Jeruzsálemben szenvednie kell majd. Mégis teljes bizalommal fordul az Úr felé, aki ott is mellette áll majd. Még ha halál várna rá, akkor is tudja, hogy aki az Úrban bízik, annak nem kell félnie. Dávid azt mondja a 18. zsoltár 30. versében: „ha Isten segít, a falon is átugrom.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

  • Jövőkép, jövőtervek. Mi határozza meg a jövőt? Miben bízhatunk nehéz gazdasági-társadalmi helyzetekben is? (***)

Történelem (Egyháztörténelem)

  • Történelmi példák az evangélium elleni támadásokra: együttműködés az államhatalommal, kitelepítések, tisztogatás az egyházon belül az ’50-es években. (***)

Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Vizuális kultúra (Rajz—Művészettörténet) / Könyvtárhasználat

  • Az ókori világ hét csodája, köztük egyik az efezusi Artemisz templom. Adatok, leírások, ábrázolások gyűjtése a templomról. (***)
  • A Pál apostol missziói útjai során érintett városok, földrajzi helyek megismerése útikönyvek segítségével. Görögország, Törökország, Szíria, Libanon és Izrael mai városai. (***)

Vázlat:

1. történet:
Pál — Antiókhia
Galácián és Frígián keresztül
Efezus — Apollós
Akvila és Priszcilla — tanítás
Apollós Korinthusban

Pál Efezusban
találkozás János tanítványaival

Skéva fiai —póruljárt ördögűzők
terjed az evangélium

Demeter — ezüst templomok
Artemisz istennő kultusza
zavargás Efezusban
a város jegyzője lecsitítja a tömeget

2. történet:
Pál elbúcsúzik a gyülekezettől
látogatás Macedóniában és Görögországban
visszatérés Macedónián keresztül  — Lukács csatlakozik
Tróászban néhány testvér várja őket
hosszú prédikáció — Eutikhosz

Milétosz: búcsú az efezusi testvérektől
Kósz — Rodosz — Ciprus
Tírusz: találkozás újabb hívőkkel
figyelmeztetés: ne menjen Jeruzsálembe
Ptolemaisz — Cézárea
szállás Fülöpnél (4 lány — prófétálás)
Agabosz próféta: Pál övével kötözi meg magát
Jeruzsálemben a zsidók így kötözik meg Pált

Pál társaival Jeruzsálembe megy

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.