Pages Navigation Menu

175-177. Manassé bálványimádása és megtérése; Jósiás király megújítja Júdát; A páska ünneplése

Üzenet – Téma:

* A kis bűn nagyobbat szül.
* Meg lehet térni a legnagyobb bűnből is.
* Az Úrnak való szolgálat harccal jár.
* Az Úr egész szívünket kéri.
* Az igazi ünnep hálából fakad.

Előzmények:

Ezékiás halálos betegségéből való gyógyulása Isten kegyelmének és jóságának bizonyítéka. Ezékiás azonban gőgössé vált kincseitől, és azokat büszkén mutogatta a babiloni küldöttségnek. Ézsaiás Isten ítéletét jövendölte, mire Ezékiás mély bűnbánatot tanúsított.

1. történet:

Manassé*, az istenfélő Ezékiás király fia 12 éves volt mindössze, mikor Júda trónjára került. Hosszú uralkodása alatt nagyon sok rosszat követett el. Bár azt nem tudjuk, hogy már gyerekkorában is ilyen volt-e.

Jeruzsálemben és az egész országban újjáépíttette Manassé azokat az áldozóhalmokat és bálványszobrokat, amiket apja leromboltatott. Baalnak is építtetett oltárokat. Még rosszabb azonban, hogy Manassé leborult az ég minden serege előtt (babiloni szokás). Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Fiát is átvitte a tűzön, feláldozta Moloknak. S mindezt azzal tetézte, hogy egy bálványszobrot helyezett el az Úr templomában. Júda népe mindebben követte a királyt. Gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a kánaáni pogány népek, akiket az Úr előlük kiűzött.

Az Úr többször figyelmeztette prófétáin keresztül a népet és a királyt. Manassé gonoszsága miatt az Úr ítéletet hoz Júdára (vö. Jer 15,4). Jeruzsálem elbukik, ugyanúgy, mint Samária: a függőónos látomás, amit Ámósz próféta látott, igaz lesz Jeruzsálemre is (Ám 7,8; 161. lecke).

Manassé és a júdaiak nem hallgattak a figyelmeztetésekre. Az Úr ellenük hozta az asszír király seregének a vezéreit. Manassé feltehetőleg szövetséget kötött Egyiptommal, az asszírok pedig úgy tekintettek Júdára, mint vazallus államra. Manassét tehát meg kellett büntetni. Bilincsbe verve vitték Babilonba*.

Manassé nyomorúságában őszintén megbánta mindazt, amit elkövetett. Imádkozott az Úrhoz, mélyen megalázta magát ősei Istene előtt.

Az Úr meghallgatta Manassé imádságát*, s gondoskodott róla, hogy visszatérhessen Jeruzsálembe, és királysága helyreálljon. Így tudta meg, hogy valóban az Úr az Isten. Élete és uralkodásmódja teljesen megváltozott*. Az idegen istenek szobrait és oltárait kidobták Jeruzsálemből. A templomból is eltávolították a bálványt, és helyreállították az áldozati oltárt. Béke- és hálaáldozatokat mutatott be a király. Figyelmeztette Júda népét, hogy újra az Urat, Izráel Istenét szolgálják. A nép még mindig használta az áldozóhalmokat, de az Úrnak mutattak be rajtuk áldozatokat, nem a bálványoknak.

55 év uralkodás után halt meg Manassé. Palotájának kertjében temették el. Fia, Ámón követte a trónon.

Ámón 22 éves volt, mikor trónra került. Csupán 2 évet uralkodott, de ezalatt is látszik, hogy nem az Urat akarta szolgálni. Ugyanazoknak az idegen isteneknek mutatott be áldozatot, mint az apja. Nem tanult semmit a megtéréséből.

Ámónt szolgái gyilkolták meg. A 8 éves Jósiás követte apját a trónon.

2. történet:

Míg Júda népe a bálványimádás mámorában élt, az Úr addig egy fiatal királyt állított az ország élére: Jósiást. Júda történelmében újra olyan időszak következett, mikor az Úr nevét tisztelettel említették, s Őt szolgálták. Nagy átalakulások indultak az országban.

Jósiás király, akinek neve „az Úr támogat” vagy „az Úr meggyógyít”-ot jelent, az egyedüli király, akiről azt említik, hogy: „nem tért el sem jobbja, sem balra.” Ősének, Dávidnak az útján járt, és azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Ez elég különös, ha visszagondolunk, mennyi gonosz dolgot követett el apja 2 év uralkodás alatt. Mindent megsemmisített, amit Manassé a megtérése után helyreállított.

Jó tanácsadói lehettek a fiatal Jósiásnak. Először valószínűleg az anyja, Jedidá, uralkodásának 13. éve után pedig Jeremiás próféta (lásd 180. lecke). Bármilyen fiatal is volt, kereste ősei és Dávid Istenét.

Jósiás uralkodásának 12. évében hozta meg első törvényét a bálványimádás beszüntetésére. Parancsot adott, hogy Jeruzsálemben és egész Júdában minden áldozóhalmot, szent oszlopot semmisítsenek meg, az idegen istenek képeivel és szobraival együtt. Ami maradt belőlük, a törmeléket és hamut pedig szétszóratta azok sírjain, akik nekik áldoztak. Megölette az idegen istenek papjait.

Emberei lerombolták Baal oltárait is, de először elégette rajtuk papjaik csontjait. A hamut azon a területen szórták szét, így tisztátalanná vált a terület.

Hat évvel később, amikor már 18 éve uralkodott – tehát 26 éves korában –, Jósiás parancsot adott a templom felújítására. Építészeket, ácsokat és kőműveseket fogadott, hogy megkezdjék a restaurálást.

A lévitákat, akik a templomi adót szedték (2Krón 8,14), bízta meg a király, hogy pénzt gyűjtsenek a templomi munkálatokra. Jósiás egy üzenettel küldte Sáfánt, a titkárát, Hilkijjá főpaphoz, hogy adja át a pénzt a munkások felügyelőinek. (Hilkijjá hű maradt tisztéhez a nehéz időkben is, amikor a Szövetség ládája feltehetőleg nem volt a szentek szentjében; 2Krón 35,3.) A pénzből fát, követ vásároltak, és a munkások bérét fizették. A fa a tetőszerkezet és a burkolat kijavításához kellett, mert az előző királyok hagyták azt elkorhadni. Négy lévita vezette az építkezést, mások a teherhordást irányították, vagy pedig írnokok, kapuőrök, felügyelők voltak.

Hilkijjá főpap közben egy feledésbe merült törvénykönyvet* talált a templomban, amit átadott Sáfán kancellárnak. Sáfán jelentést tett a királynak a munka elindításáról, s arról, hogy Hilkijjá pap egy könyvet adott át neki. Fel is olvasott belőle a királynak.

Mikor a király ezt meghallotta, megértette, milyen szörnyű bűnöket követett el Júda az Úr ellen, és milyen büntetést érdemel a törvénykönyv alapján. Megszaggatta ruháját gyásza és bűnbánata jeléül. Jósiás már tudta, hogy az Urat nagyon felbosszantotta a nép hűtlensége és engedetlensége.

Elküldte hát Hilkijját, Sáfánt, s még néhány hűséges embert Hulda prófétanőhöz*, hogy tanácsot kérjenek. Hulda majd megtudja az Úrtól, mit kell tenniük. Hulda prófétanő a lévita Sallum felesége volt, akinek az volt a feladata, hogy a papok szent ruháit őrizze. Jeruzsálem új városrészében laktak.

Hulda az Úr, Izráel Istene nevében beszélt: Mondják meg a királynak, hogy az Úr veszedelmet fog hozni Jeruzsálemre és lakóira, úgy, ahogy a törvénykönyvben áll. Azért történik ez, mert Jeruzsálem és egész Júda elhagyta az Urat, és más isteneket szolgált. De… mivel Jósiás megalázta magát az Úr előtt, miután e könyv szavait hallotta, a veszedelem nem az ő idejében jön el az országra.

A szolgák elvitték Hulda üzenetét a királynak. Jósiás úgy döntött, hogy még erőteljesebben szerez érvényt a törvénynek. Összehívta Jeruzsálem és Júda véneit egy gyűlésre. Elmentek a templomba az egész néppel együtt. A papok, léviták és próféták is jelen voltak. Felolvasták a törvénykönyvet, majd a király szövetséget kötött az Úrral, hogy a parancsolatait és törvényeit engedelmesen betartják, úgy, ahogy az a törvénykönyvben áll. A nép elfogadta a szövetséget.

Most kezdődött igazán Júda megreformálása!

Hilkijjá azt a feladatot kapta, hogy minden felszerelést hordjanak ki a templomból, amit a Baal- vagy Aséraimádók használtak. A Kidrón-völgyben elégettek minden olyan tárgyat, aminek bármi köze volt a bálványimádáshoz. A templom előudvarában álló Asérá-szobrot is porrá égették.

Jósiás figyelmeztetésképpen a hamut a nép temetőjében szóratta szét, megmutatva ezzel, hogy atyáik vétkesek a bálványimádásban. Eltávolította a bálványpapokat, akik a Baalnak, a napnak, a holdnak, a szerencsecsillagoknak és az ég egész seregének tömjéneztek. Tisztátalanná tette a Tófetet a Ben-Hinnóm völgyében, hogy senki se égethesse el fiát vagy leányát áldozatul a Moloknak. Eltávolította az Úr házának a bejáratától a lovakat, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére állítottak oda. A napnak szentelt kocsikat is elégette.

Leromboltatta a király azokat az oltárokat is, amelyek Áház felső szobájának a tetején voltak, s amelyeket Manassé készíttetett az Úr házának udvarában. Az áldozóhalmokat tisztátalanná tette.

Ezután Jósiás embereivel a szomszédos Samáriába ment, Izráel régi területére. Ott, miután fogolyként Asszíriába vitték őket (kb. száz évvel korábban), már nem laktak igazi izráeliták (2Kir 17; 162. lecke). A samáriaiak, akik akkor ott éltek, több istent imádtak.

Jósiás először leszámolt a borjúimádattal. Leromboltatta azt a bételi áldozóhalmon levő oltárt, amelyet Jeroboám, Nebát fia készíttetett, aki vétekbe vitte Izráelt. Körülnézett, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. Kihozatta belőlük a csontokat, és elégette az oltáron. Így egy több mint 300 éves próféciát teljesített be. Csak annak a júdai prófétának a sírját hagyták békén, aki megjövendölte mindezt. (1Kir 13,2.29–32; 133. lecke)

Jósiás Samária városaiból is eltávolította az áldozóhalmokon levő templomokat. Megölette az áldozóhalmok papjait, testüket az oltárokon égették el. Jósiás ezután visszatért Jeruzsálembe.

3. történet:

Miután megtisztította az országot és a templomot a bálványoktól, és bálványimádati kellékektől, Jósiás azt parancsolta a népnek, hogy ünnepeljék meg együtt a páskát*. Ekkora páskaünnep a bírák kora óta nem volt. Az első hónap 14. napján ünnepelték, ahogy azt Mózes előírta. Jósiás uralkodásának 18. évében történt mindez.

Jósiás azt parancsolta, hogy a szövetség ládáját újra vigyék a szentek szentjébe. Hogy ki és miért távolította el, és hogy hol állt addig, azt nem tudjuk.

Ahogy Dávid és Salamon idejében, most is újra helyreállt a papok és léviták istentiszteleti rendje. A léviták minden osztályának el kellett foglalnia helyét a templomban, hogy segítsenek a népnek az áldozati állatok levágásában és feláldozásában.

Jósiás harmincezer juhot, kecskét és bárányt ajándékozott a népnek a páskaáldozathoz, s további háromezer marhát. A vezető emberek is ajándékoztak áldozati állatokat a népnek.

A lévitákat egész napra lekötötte az áldozati állatok levágása és feláldozása. Különböző edényekben elkészítették a marhákat is. A marhák kövérjét az égőáldozati oltáron áldozták fel, a páskabárányok vérét pedig az oltárra hintették a papok. Késő estig szolgáltak az állatok feláldozásával, a léviták készítettek nekik is ételt.

Akik összegyűltek Jeruzsálembe ünnepelni, eljöttek a templomhoz, hogy az elkészített ételt hazavigyék, és ott megünnepeljék a páskaünnepet. Egy család egy bárányt kapott, ami 10–20 főre elegendő.

A következő nap kezdődött a kovásztalan kenyerek ünnepe, ami 7 napig tartott (lásd 2Móz 12,15–17; 48. lecke).

Jegyzetek:

Manassé – „Elfelejtett” ; illik hozzá a név, hiszen születésével Ezékiás elfelejthette a gyermektelenség éveit.

Babilon – Miért Babilonba, és nem Ninivébe, az asszír fővárosba vitték Manassét? Babilon akkoriban Asszíria vazallusa volt. Bár nem volt már olyan erőteljes az ország, és a babiloniak egyre több hatalmat ragadtak magukhoz. Kr. e. 612-ben leverték az asszírokat.

Manassé imádsága – Ezt az imádságot megtalálhatjuk az apokrif iratokban.

Manassé átváltozása – Josephus Flavius, a zsidó történetíró elmondja, hogy Manassé életének hátralevő részében jó irányba változott.

Törvénykönyv – A tanúbizonyság; valószínűleg az eredeti törvénykönyv, amit az 5Móz 31,24.26 szerint Mózes írt, hogy tegyék a szövetség ládája mellé, és tanúskodjon a nép ellen. Valószínűleg nem a szentek szentjében találták meg. A 2Krón 35,3 szerint a szövetség ládája már nem ott állt, de Hilkijjá még mindig szentnek tekintette a helyet.

Hulda – Nem prófétált a nyilvánosság előtt, hanem otthonában keresték fel. Nem viselt tehát tisztséget, de az Úr szavát adta tovább.

A páska ünnepe – A páskát először akkor ünnepelte Izráel, mikor utolsó éjszakájukat töltötték Egyiptomban (2Móz 12; 48. lecke). Ez volt az utolsó ünnep, amit az Úr Jézus ünnepelhetett elárulása előtt.

175-177

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1–3; 21:1–2.7–8; 51:1–2; Zsolt 84:1–2; 106:2; 119:1,3; 162:1–4; 164:1–2; 183; 205:3–5; 208:1–4; 217; 235:1.3; 378:1–2; 436
Jertek, énekeljünk: 64; 65; 97; 101; 180; 184; 245
Harangszó: 15; 38; 41; 44; 52; 55
Dicsérjétek az Urat!: 8; 30; 40; 46; 53; 55:1.3; 60; 62:1; 69; 74; 87; 89:1–2; 94; 97
Erőm és énekem az Úr: 23; 36; 52; 56; 84; 97; 130; 139

Megjegyzések:

A bűnt választani – Hívő szülők gyermekei is rossz útra tévedhetnek. Mutassunk rá, hogy a gyerekek hálásak lehetnek az olyan szülőkért, akik mesélnek Istenről, és példát mutatnak a keresztény életben, mert a Vele való élet áldásokban gazdag, és valóban boldog.

Meg lehet térni a legnagyobb bűnből is – Sokszor vitáznak azon, hogy a súlyos bűnökből lehetséges-e megtérés. Manassé megtérése bizonyítja, hogy igen, még őt is elfogadta az Úr. Mondjuk el ezt a gyerekeknek, ami ösztönözheti őket arra, hogy később bűneik súlyát érezve az Úrhoz menjenek.

A megtérés gyümölcsei mutatják meg annak valódiságát – Megtérés után a megtérő próbálja jóvátenni mindazt, amit elrontott. Kételkedhetünk azonban a megtérés valódiságán, ha valaki nem akarja elhagyni bizonyos bűneit.

Mi van a csillagokban? – Manapság már nem is kapsz olyan újságot, amiben ne lenne megírva a csillagok alapján, hogy a különböző csillagjegy alatt születettek mire számíthatnak a jövőben. Az Úr azonban elítéli ezt. Ne essünk mi is Manassé bűnébe!

Hűségesnek maradni Istenhez – Jósiás jó példa egy fiatal, ám Istenhez hűséges emberre, aki még istentelen időkben is ragaszkodik Őhozzá. A királyság nem könnyítette meg Jósiás helyzetét. Hiszen Áház, Manassé és Ámón is fiatalon lett király, ők mégis rögtön rossz irányba tértek. Tehát már fiatalon döntenünk kell. Amacjá, Uzijjá, Jótám, Ezékiás vagy Jósiás az Urat választotta. Ők Dávid példáját követték.
A gyerekek sem túl fiatalok ahhoz, hogy az Urat válasszák. Még nehéz körülmények között is, mikor barátaikkal szemben egyedül tartanak ki Isten és parancsolatai mellett, vehetik jó példának Jósiás, vagy a többi fiatal király helyes döntéseit.

Az Úr dicsőségére harcolni – Már a fiatalok is buzgó harcosai lehetnek az Úrnak, ha őt választják. Jósiás még csak 20 éves volt, mikor megkezdte a harcot a bálványokkal szemben országában. Ezékiás 25 éves volt, mikor ugyanezt tette.

Az Úrért nem fél munkát kell végeznünk, egész szívünket kéri – Jósiás nem elégedett meg fél munkával az Úrnak való szolgálatban. Egészen odáig ment, hogy a bálványimádat utolsó gyökerét is kitépje. Ugyanakkor az istentiszteleti rendet is megújította, és újra bevezette a páska ünneplését. Megértette, hogy az Úr sem nyugszik addig, míg mindent ki nem irt a bálványimádattal kapcsolatban.
Az Urat nem tudod csak egy kicsit szolgálni. Ő egész lényed akarja!
Jósiás igazán jó példát mutatott az Úr iránti szeretetével és igaz szolgálatával, mégsem felejtette el az Úr, milyen komoly bűnöket követett el ellene a népe. Nem változtat döntésén: meg fogja büntetni Júdát. Jeruzsálem, a kiválasztott város, amiben lakhelye (a templom) áll, elpusztul, és népét elhurcolják rabszolgának. Mindezt azért, hogy népe megtérjen, s újra tiszta és teljes szívvel szeresse és szolgálja Istenét.

Hálából ünnepelni – Miért ünnepelte meg Jósiás a páskát népével? Nyilván azért, amit a törvénykönyvben talált. Ám ott sokkal többről volt szó: Izráel Istenét hálából kellett szolgálni. Ezzel eljutunk a történet lényegéhez: ünnepelni azért, mert hálásak vagyunk. Enélkül csak az köt le minket, hogy jól érezzük magunkat. Jó esetben hálás vagy valamiért: szülinap, házasság, évforduló, sikeres vizsga stb. Megfordul ilyenkor a fejünkben, hogy ki az, aki mindezzel előre megajándékozott?
E történetnél nem a tények felsorolása a lényeg. Próbáljuk meg átadni a hatalmas ünnep hangulatát: a király nagyszerűen megszervezett mindent, a papok és léviták óriási aktivitása, a hálás nép öröme, akik a templom előtt várakoznak, majd a nép otthoni ünneplése. Így ünnepelnek azért, mert Istenük kegyelmes hozzájuk minden engedetlenségük és vétkük ellenére. Az Úr a nagy Páskabárány, az Úr Jézus áldozata miatt volt ilyen kegyelmes hozzájuk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • A kis bűnök természete: ártalmatlannak tűnik, növekszik, terjed, később nem lehet tőle szabadulni. Jó és rossz választások. (***)
  • Társadalmi reformok, átalakítások. Pozitív és negatív történelmi példák. A reformáció radikális fellépése. Erős hitű és kezű reformátorok. Túlzások, szélsőségek. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Vizuális kultúra (Rajz)

  • A majomkenyérfák „példázata” Antoine De Saint–Exupéry: A kis herceg c. meseregényében. A példamese befejezése szóban, esetleg rajzban. Beszélgetés a bolygótisztítás teendőiről. (***)

Vázlat:

1. történet:

Manassé
Baal imádata
– fiakat átvinni a tűzön
– csillagképek
– bálványszobor a templomban
asszír támadás
fogolyként Babilonba
MEGTÉRÉS

Ámón 2 évig király
szolgái megölik

2–3. történet:

Jósiás 8 évesen király
12. év: bálványimádás ellen
18. év: templomrenoválás
megtalált törvénykönyv
a király megalázza magát
Hulda prófétaasszony
ítélet – nem Jósiás életében

szövetségkötés
Júda és Izráel megtisztítása
– bálványok
– áldozóhelyek
– papok
– halottak

páskaünnep

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.