Isten tulajdonba vett népe

1Pt 2,1–12

A gyülekezet hitelét, a keresztyénség hitelét is el lehet rontani, ha a gyülekezeti tagok nem úgy élnek, ahogyan azt az Úr parancsolta! Megrabolják a Jézusról szóló örömhírt, akik félkeresztyének, vagy csak külkeresztyének, akik látszatból cselekszenek és élnek, álnoksággal beszélnek. Vagy azzal töltik idejüket, hogy más felekezeteket lejáratnak!

Nem lehet véletlen, hogy Jézus legfontosabb témája utolsó imádságában épp a keresztyén egység (Jn 17), mert tudta, hogy ezt lesz a legnehezebb megtartani.

Mennyi hiteltelenség szaporodott fel csak itt Európában, hogy az embereknek szimpatikusabb egy Krisnás-szekta, mint a keresztyén felekezetek? Még mindig a sok gyűlölködés, megvetés, egymás elleni harcok jellemzik a felekezeteket – kinek kedves ez? Hogyan tehetünk ellene? Keressük a másikban, amit megbecsülhetünk! Minden felekezetnek vannak sajátos értékei, amit lehet tisztelni (ahogy vannak hibái és hiányosságai is). Ne általánosítsunk! A mérce maga Krisztus! Arra igyekezzünk, hogy híjával ne találtassunk a szeretet megélésének!

J. Wesley álmában felment a menny kapujához, s megkérdezte: „Vannak itt katolikusok?” „Nincsenek.” „És evangélikusok?” „Azok sincsenek.” Végigkérdezte az összes felekezetet, ám csupa nemleges választ kapott. „Akkor kik vannak itt?” „Mindazok, akik megmosták ruhájukat a Bárány vérében!” – hangzott a válasz. A pokolnál járva megismételte kérdéseit, s hallhatta, hogy ott bizony minden felekezetből vannak…

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024