Üzenet:

* Isten gondoskodik vízről, győzelemről.
* Hogyan kérsz az Úrtól: hálaadással vagy követeléssel?

Előzmények:

Miután Máránál a keserű víz édessé változott, és Élim oázisában megpihentek, megérkeztek a zsidók Szín pusztájába. Ott zúgolódtak, mert a kenyér elfogyott, és húst sem tudtak enni. Isten azonban gondoskodott róluk: húsként fürjeket, napi kenyérként pedig mannát kaptak.

Első történet:

Ahogyan a 4Mózes 33-ból láthatjuk, a zsidók megérkeztek tizenegyedik táborhelyükre. Ez Refídím volt Szín pusztájában, a Sínai- (vagy Hóreb-)hegy közelében. Nem találtak ivóvizet Refídímben, ezért a nép Mózesre támadt: „Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!” S kihívóan kérdezték: „Közöttünk van-e az ÚR vagy sem?” (7. v.)

Mózesnek nagyon igaza volt, amikor így válaszolt: „Miért szálltok perbe velem? Miért kísértitek* az URat?” Már korábban is mondta nekik, hogy ne őhozzá forduljanak a kívánságaikkal. Bátran forduljanak az Úrhoz. De vigyázzanak, nehogy az Úr türelmét békétlenségükkel próbára tegyék. Hiszen oly hűségesen gondoskodott népéről eddig, ne kételkedjenek most sem.

Ám a nép mit sem törődött Mózes figyelmeztetésével. Újra elégedetlenkedtek: „Azért hoztál föl bennünket Egyiptomból, hogy most szomjúsággal ölj meg minket gyermekeinkkel és jószágunkkal együtt?!” Ez a komoly vád látszólag Mózes ellen irányult, de rejtetten Isten ellen is. Tömeggyilkosoknak tartották őket, rosszabbnak, mint a fáraót és rabszolga-felügyelőit. A nép tehát minden bizodalmát elvesztette. A korábbi szabadulás eszükbe sem jutott már. A mannát, melyet a hét hat napján át oly csodálatosan eléjük terített Isten, megszokták már. Elfeledték, hogy Mózes és Áron életüket kockáztatták a népért Egyiptomban azzal, hogy újra meg újra a fáraóhoz mentek. Növekvő gyűlölettel támadtak Mózesre. Nem sok kellett hozzá, hogy megkövezzék saját vezetőjüket.

Mózes a végére jutott bölcsességének. Újra az Úrhoz menekült imádságában: „Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!”

Az Úr válasza egyértelmű. Mózes menjen a Hóreb sziklájához, és vigyen magával a nép vénei (vezetői) közül tanúkat. Botjával, amellyel a Nílusra ütött, üsse meg a sziklát, és víz fakad a sziklából, a nép pedig ihat. (Megjegyzés: Mózes újra a Hóreb/Sínai-hegynél van, ahol az égő csipkebokor mellett azt a feladatot kapta az Úrtól, hogy vezesse ki a népet Egyiptomból. Mózes tudta, hogy az Úr melyik sziklára gondolt.)

Úgy történt, ahogy az Úr mondta. Amint Mózes Isten botjával a sziklát megütötte, víz ömlött abból. Föltételezhetjük, hogy ez a vízforrás nem apadt el addig, amíg Izráel a Sínai mellett maradt. Azt olvassuk ugyanis, hogy később Mózes a porrá tört aranyborjút vízbe szórta, és megitatta a néppel (2Móz 32,20 – 55. lecke).

E helynek, ahol a nép az Urat kísértette, Mózes a Massza és Meriba nevet adta. „Massza” jelentése „kísértés”, „Meriba” „küzdelmet” jelent. A Zsoltárok könyvében is találkozunk egy figyelmeztetéssel: nehogy megkeményítsük magunkat, ahogyan a nép tette Masszánál és Meribánál (Zsolt 95,8), de a Zsolt 81,8 is erre az eseményre emlékeztet.

Második történet:

Közeledett az első ellenség! Azaz nem is új, hanem egy régi ellenség. Az amálékiek*, Ézsau leszármazottai támadtak a zsidókra, amikor ezek úton voltak Refídímből a Sínai-hegyre.

E sivatagi nép természetesen nagyon jól tudta, hogy a zsidók a rokonaik. Azokat az ígéreteket, amelyeket Isten tett Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak, mint ősatyáknak, ők nagyon is jól ismerték. Emlékezniük kellett arra, ahogyan ősüket az izráeliták őse megcsalta, s ahogyan az elsőszülöttségi áldás birtokába jutott Jákób. Valószínűleg arról is hallottak, hogy mit szenvedett Izráel Egyiptomban, s hogy milyen csodákkal mentette meg, és vezette őket az Úr. Ám ahogy Ézsau gyűlölte Jákóbot, ugyanúgy éreztek az utódok is. S mint harchoz szokott nép (vö. többek között Bír 3,13), lecsaptak a gyanútlan zsidókra. Bátran tehették, hiszen az izráelitáknak nem volt gyakorlott katonasága. Még soha nem vettek részt harcban.

Amálék pedig meg akarta akadályozni, hogy az Úr Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak tett ígéretei beteljesedjenek.

Gyáva módon támadtak. Az 5Mózes 25,17–19-ben olvassuk, hogyan emlékeztette Mózes erre a népet: „…amikor (Amálék) találkozott veled útközben, és levágta azokat, akik elgyengülve hátramaradtak, mert fáradt és kimerült voltál, az pedig nem félt az Istentől.” Vagyis váratlanul hátba támadta a népet, valószínűleg estefelé, mikorra elfáradtak. Ez abból is kiderül, hogy Mózes csak másnap reggel adott jelt az ütközetre. Megbízta segítőjét, Józsuét, hogy válassza ki a legbátrabb férfiakat, és vonuljon az ellenség elé. „Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja* a kezemben lesz” – ígérte Mózes.

Nem beszélt csodáról, mint a Vörös-tenger mellett: „Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!” (2Móz 14,14) Nem, megparancsolta a támadást, pedig tudhatta, semmi esélyük az amálékiek harcedzett seregével szemben. Izráel nem kiszolgáltatott rabszolganép volt többé, hogy hagyja magát korbács által uralni.

Másnap Mózes Áronnal és Húrral együtt felment az egyik szomszédos dombra. Amíg Mózes a botját felemelve tartotta, a csatában Józsué és az emberei voltak erősebbek. Amikor Mózes karja fáradt, és a botot leeresztette, Amálék lett erősebb. Ezért Mózest egy kőre ültették. Majd Mózes két oldalára álltak, és tartották a karjait. Így nem ereszkedett le a bot, míg a nap le nem szállt. „Így győzte le Józsué Amálékot és annak hadát fegyverrel.” Így vezette az Úr győzelemre népét.

Amáléknak nem sikerült a terve, Izráel Istenének az ígéretei beteljesednek. Gondolj csak az eljövendő Megváltó ígéretére, aki Izráelből származik majd.

Az Úr parancsot adott Mózesnek, hogy ezt az eseményt írják le egy könyvbe. Józsuénak is – aki Mózes utóda lesz majd, s amit Mózes most nem tud még – emlékeznie kell minderre. Miért kell az amálékiek támadását a nép krónikájában megőrizni? Mivel „Amáléknak még az emlékét is eltörlöm az ég alól!” Amit úgy kell tekintenünk, mint egy ezután következő feladatot Izráel utódai számára.

Mózes hálából oltárt épített, s ezt a nevet adta neki: „Az ÚR az én hadijelvényem (lobogóm).” A hadijelvényt, lobogót a sereg előtt vitték a csatába. Az Úr önmaga ment jelként, zászlóként a sereg előtt, és vívta ki a győzelmet. Mi már tudjuk, hogy a győzelem bűnön, ördögön, halálon majd a Megváltó, Jézus Krisztus által teljesedik be.

Mózes következő szavait nehéz megérteni: „Mivel kezet emelt az ÚR trónusára, harcolni fog Amálék ellen az ÚR nemzedékről nemzedékre.” E prófécia első része valószínűleg Isten hatalmára utal, aki irányít mindeneket. A második rész pedig arra az örök harcra, mely az Úr és Amálék között zajlik, aki nem nyugszik bele Jákób különleges áldásába ősatyjuk, Ézsau helyett (vö. 24. lecke).

Jegyzetek:

Kísértés – (vö. Megjegyzések) – Az 5Móz 6,16 szövege még egyszer megemlékezett az izráeliták Masszánál elkövetett bűnéről: kísértették az Urat. Az Úr Jézus a pusztában ezzel válaszolt a Sátánnak: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mt 4,7)

Amálékiek – „Kotorászó nép”. Amálék Jákób ikertestvérének, Ézsaunak az utóda volt, s családjában a kívülálló szerepét játszotta. Elifáz fia volt, aki Ézsautól és Adától származott. Anyja ágyas („másodrangú feleség”), – Timnának hívták (1Móz 36,12). Az ágyasok fiát általában nem tisztelték. Nem örököltek. Csoda, hogy Jákób ágyasait, Bilhát és Zilpát elfogadták. Jákób ugyan megáldotta őket halálos ágyán, de ez nem sok jót ígért számukra. A semmibe vett fattyú jó példája a gileádi Jefte, akinek féltestvérei születvén, mennie kellett (Bír 11,1–2).
Amálék, Ézsau unokája elkülönült Ézsau többi leszármazottjától, az edómiaktól, és külön népet alkotva a „Délvidéken” élt (4Móz 13,29), körülbelül ott, amit ma Negev-sivatagnak hívnak. Először Bálám hívta e népet a 4Móz 24,20-ban „népek elejének”, vagyis egy ősrégi népről van szó. Az amálékieket először az 1Móz 14,7 említi, amikor Kedorláómer és szövetségesei megtámadták őket. Ezek az amálékiek beduinok voltak. A pusztában vándoroló, marhatartásból és zsákmányolásból élő harcos, rabló nép. A zsidókat sokszor háborgatták, különösen a Bírák korában. Ám korábban is megtámadták őket, amikor a nép Isten parancsa ellenére akart bevonulni Kánaánba (4Móz 14,45).
Az amálékiek mindig egy speciális taktikához ragaszkodtak. A Bír 3,12–14-ben olvassuk, hogy ők a móábiakkal együtt 18 évig nyomták el Izráelt. Ám amikor Éhúd tízezer móábit vert le, egyetlen amálékiről sem olvasunk. Vajon időben elmenekültek? A Bír 6,3-ban találkozunk a nevükkel újra a midjániakkal együtt. Gedeon veri le a midjániak erős seregét, de levert amálékiakról itt sem hallunk! Vajon megint időben kereket oldottak? Ugyanebben a korban olvasunk még amáléki megszállásról Efraim területén (vö. Bír 5,14; 12,15). Lehet, hogy csak felderítést végeztek?
Miután Saul király legyőzte őket (vö. 1Sám 15; 96. lecke), Dávid mért rájuk végső csapást (vö. 2Sám 8,12), s ezután már ritkán hallunk róluk. Bár Hámán (Eszt 3–8) is az amáléki Agág király leszármazottja (1Sám 15) volt, aki eltervezte a zsidók elpusztítását a Perzsa Birodalomban.
Feltűnő a 4Móz 24,7 szövegezése: „Királya hatalmasabb Agágnál, és fölemelkedik királysága.” Az Agág itt inkább az amáléki királyi cím.

Fölemelt bot – A fölemelt bot Isten hatalmának látható erejét szimbolizálja. Ám nem magát a botot kell értékelni. Mint ahogy nem a rézkígyó gyógyította meg a kígyómarást (vö. 4Móz 21,4–9; 63. lecke), hanem a hittel föltekintés. Isten akarta ezt a jelet fölhasználni, éppúgy, mint Mózes botját, hatalmának érzékeltetésére. Ahogyan Sámson ereje sem hosszú hajában volt, mégis legyőzhették a filiszteusok, amikor levágták a haját (vö. Bír 16,4–21; 83. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 68:1–2; 78:8; 84:3; 273:1.7–8.10; 390; 393; 471; 479:1.3
Jertek, énekeljünk: 68:1–3; 68:1–3; 117; 161; 168; 230:2–3
Harangszó: 41; 49:1–2.6–7; 52:2.4; 53:6–7
Dicsérjétek az Urat!: 35:1–3; 41; 44:1.3; 48:1.7–8.10; 53:2.4
Erőm és énekem az Úr: 19; 33; 103; 101

Megjegyzések:

Istenkísértés – Nehéz téma a gyerekeknek. Itt azt jelenti: vakmerőséggel próbára tenni Isten türelmét, valamit elvárni tőle, ami lehetetlen. A Sátán, a kísértő hasonlóképpen tett (Mt 4,1–11), amikor Jézust a pusztában kísértette. Hogyan lehet Istent kísérteni? Pl. azzal, hogy imádságban olyat kérünk, ami emberileg lehetetlen, és nem Isten szerinti. Óvakodjunk hát attól, hogy rákényszerítsük, mutassa meg mindenhatóságát! Ezzel kapcsolatban utalhatunk arra is, hogy az életünkkel sose bánjunk könnyelműen.

Az Úr harcolt népéért – Most is úgy van, hogy az Úr Isten harcol a népéért. Az Ószövetségben ez Izráel népét jelentette, erre fontos felhívni a gyerekek figyelmét. Az a szövetség, amit az Úr kötött Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, az „örök szövetség” (Zsolt 105,8), ami az Újszövetségben minden hívőre vonatkozik. Az Úr tehát ma egyházáért harcol, s ebbe a földön élő hívő keresztyének mind beletartoznak. Nem fegyveresen vezeti a harcot, hanem Isten Lelke által, Krisztus által a mennyben. Így írta valaki egyszer: „Krisztus drága áron vett gyülekezetének az ügye biztonságban van a közbenjáró főpap kezében, aki az övéit e rövid élet harcaiban védelmezi és megőrzi. Ő győzött bűnön, halálon és Sátánon örök győzelemmel.” „Agág”-októl sem kell félnünk. „Miért éljünk szégyenkezve és félelemben?” Így kell érte(lmez)nünk a 4Móz 24,7-et is: „(Izráel) királya (Krisztus) hatalmasabb Agágnál (Isten ellenségeinél), és fölemelkedik királysága (Krisztusé).”
Így bátorítsuk Isten igéje alapján a fiatalokat!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Mi a különbség a kérés és a követelés, követelődzés között? Hogyan kérjünk panaszkodás és kényszerítő ráhatás nélkül? (***)

Történelem

• A zsidó nép vándorlása a pusztában. Rajzos térképvázlat folytatása nagy méretben, a következő állomáshely és a főbb események jelölésével. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• A magyar ábécé gyakorlása: bibliai betűrejtvény megfejtése. (**)
• Találós kérdések a víz témakörében. (**)
• Kölcsey Ferenc: Himnusz c. versének történelemszemlélete. Párhuzam a zsidó nép történelmével. (***)
• Tömör, hírszerű „hadijelentés” írásban Izráel és Amálék küzdelméről. (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• A víz szerepe az élőlények, az ember életében. A víz mint életfeltétel. A víz felhasználása. A víz tisztaságának óvása. (**)

Vizuális kultúra (Rajz)

• A víz az ember életében (felhasználási lehetőségei). Képi megjelenítés rajzzal vízcsepp formájú rajzlapon. „Vízcseppkiállítás.” (**)
• Jelvénykészítés: a Krisztushoz tartozás képi jelben való ábrázolása. (***)

Vázlat:

Refídím – a nép zúgolódása
víz a sziklából

Amálék – támadás orvul
Józsué vezeti a harcot
Mózes felemelt keze
„Az Úr az én hadijelvényem”
örök harc Amálék ellen

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten megvéd. Ő a szabadító.
* A szabadításért hálaadással tartozunk.

Előzmények:

A zsidók elfogyasztották a páskát. Az egyip­tomi elsőszülöttek meghaltak. Az egyiptomiak sürgették Izráel népét, hogy minél előbb induljanak. A fáraó engedélyt adott a kivonulásra.

Történet:

Izráel népe megérkezett Szukkótba, az első kovásztalan kenyeret megsütötték és megették.

Az Úr nem akarta, hogy népe a legrövidebb utat választva a Földközi-tenger mentén a filiszteusok* országán áthaladjon. A filiszteusok könnyen megtámadták volna őket, és fordulhattak volna vissza Egyiptomba.

Az útvonal így – kerülővel – Szukkótból Étámba vitt, Egyiptom keleti sivatagi részén át, mely a Nílus deltatorkolatától a Vörös-tengerig tartott.

Magukkal vitték József bebalzsamozott holttestét is, mivel József megeskette a családját, mielőtt meghalt, hogy földi maradványait visszaviszik Kánaánba.

Különleges módon tudatta az Úr, hogy népét oltalmazni fogja vándorlás közben: nappal felhőoszlop ment velük, éjjelente pedig tűzoszlop (vö. Zsolt 105,39). Ezzel az is lehetséges volt, hogy akár éjjel is menetelhettek. A felhőoszlop és tűzoszlop az egész úton velük maradt.

Étámból vissza kellett fordulniuk, és Pí-Hahírót felé indultak tovább. Ott, Migdól és Baal-Cáfón között, a tengernél kellett tábort verni. Az okát is megmondta az Úr: Azt gondolja majd a fáraó, hogy Izráel fiai eltévedtek az országban, és nem találnak ki a sivatagból. „Megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az ÚR.”

Közben jelentették a fáraónak, hogy a nép elmenekült. Ez pedig arra bírta a fáraót és szolgáit, hogy elgondolkozzanak azon a veszteségen, amit az izráeliták elmenetele jelent. Legolcsóbb rabszolgáikat vesztették el…!

Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vett hatszáz harci kocsit, Egyiptom teljes harckocsiállományát válogatott katonákkal. El is érték az izráeliták táborhelyét Baal-Cáfónnál, a Nádas-tengernél*. Van ott egy szűk átjáró Migdól dombjai között, sehol egy kivezető út a menekülésre. Előttük meg ott a Nádas-tenger vize.

A zsidók félelmükben az Úrhoz kiáltottak. Ezt jól tették, hisz csak Ő tudja kimenteni őket a fáraó kezéből. Ám Mózest is vádolni kezdték: „Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!”

Mózes nem vesztette el a fejét, és bátran válaszolt: „Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”

Ez a válasz lecsendesítette a népet.

Az Úr azt mondta Mózesnek: „Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak útnak.” Mózesnek pedig föl kellett emelnie a botját a víz fölé, és azt kettéhasítani, hogy a zsidók szárazon kelhessenek át a tenger közepén. Az Úr így folytatta: „Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain. Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az ÚR.”

Ekkor a tűzoszlop mögéjük állt, Egyiptom és Izráel tábora közé. Amikor beesteledett, a tűzoszlop az egyiptomiakat sötétségben hagyta, miközben a zsidóknak világított. Ennek az lett a következménye, hogy a fáraó éjszaka nem tudott parancsot kiadni a zsidók megtámadására.

Ezen az éjszakán Mózes az Úr parancsa szerint kinyújtotta botját a víz fölé. S akkor az Úr erős keleti szelet adott, mely a vizet kettéválasztotta. Falként tornyosodott a víz kétoldalt. A tengerfenék kiszáradt, száraz ösvény keletkezett, és a zsidók száraz lábbal igyekezhettek a túlsó partra.

Reggelre átértek állataikkal együtt. A kora reggeli fényben láthatták az egyiptomiak, ami történt. A zsidók a túlsó parton! Akkor ők is átjuthatnak a kocsijaikkal. A fáraó kiadta a parancsot az átkelésre.

Látta az Úr az egyiptomiak kocsijait közeledni. Megzavarta őket, és a rend felborult. A kocsikerekek megsüllyedtek, alig jutottak előre.

Észrevették a veszélyt az egyiptomiak, és rémülten kiáltozták: „Meneküljünk Izráel elől, mert az ÚR harcol értük Egyiptom ellen!” De akkor már késő volt…

Az Úr parancsot adott Mózesnek, aki kezét kiterjesztette a víz fölé, és a tenger hatalmas erővel ömlött vissza az üldözőkre, kocsijaikra és lovasaikra. Az egyiptomiak megpróbáltak menekülni, de hiába, összecsaptak fejük felett a hullámok. A fáraó és egész serege odaveszett.

Az izráeliták látták ezt a szörnyű színjátékot a biztonságos túlsó partról. Tudták, hogy az Úr szabadította meg őket az egyiptomiaktól. Látták hatalmas tettét, félni kezdték az Urat, hittek neki, és szolgájának, Mózesnek.

Mózes és az izráeliták dicsérő és hálaadó éneket énekeltek az Úrnak. A 2Móz 15,1–18-ban olvashatjuk, pompás ének, megörökítve azokat a nagy tetteket, amiket az Úr a Nádas-tengernél művelt.

Mirjám prófétanő, Áron (és Mózes) testvére sem akart lemaradni. Énekelt ő is, egy dobot véve a kezébe, hogy kísérje énekét. Az asszonyok válaszoltak neki, körtáncot járva. Mirjám éneke így hangzott: „Énekeljetek az Úrnak, mert igen felséges; lovat lovasával a tengerbe vetett!

Jegyzetek:

Filiszteusok – Kánaán nyugati részén, a Földközi-tenger partján laktak. Legfontosabb városaik: Asdód, Askelón, Ekrón, Gád és Gáza. Gérár is ide tartozott. Minden városnak volt saját királya. Föltételezhető, hogy a filiszteusok a Kr. e. XIII. században építették városaikat Kánaánban. Ámósz próféta hivatkozik arra, hogy Krétáról származnak (Ám 9,7), és az 5Móz 2,23-ban olvassuk, hogy Gáza és környékének lakói Kaftór (Kréta szigetének régi neve) szigetéről jöttek. Ősidőktől fogva tengeri népek, és nagy gyakorlatuk volt a fémek megmunkálásában. Gondoljunk csak Góliát tekintélyes fegyverzetére! A zsidók a fegyvereiket a filiszteusokkal csináltatták. Istenüket Dágónnak hívták (Gáza és Asdód templomai), Baál-Zebubot repülő istenként (Ekronban tisztelték), Astartét (Astóret vagy Astárót), aki a kánaániták termékenységi istennője, a filiszteusok a háború istennőjeként tisztelték (1Sám 31,10). A zsidók létét sokáig veszélyeztették a filiszteusok. Gondoljunk a Bírák korára (Sámson, Sámuel), vagy Saul küzdelmeire ellenük (Góliát). Dávid egy ideig a földjükön lakott (Ciklág), és nem keveset harcolt ellenük. Kisebb területre kényszerítette őket (Gézerig, 2Sám 5,25), ahol még sokáig éltek. Megpróbálkoztak újabb területszerzéssel, és rá-rátámadtak a zsidókra.

Nádas-tenger – A héber szó (soef) jelenthet nádat, kákát, gyékényt, tengeri füvet, hínárt. Sekély, helyenként mocsaras tengeröböl. Több térkép mocsaras területnek jelzi. A kivonulás idején még nem volt olyan sűrűn benőve. A 2Móz 15,4-ben a Nádas-tengeren az egész Vörös-tengert értették (Akabai öböl, Szuezi öböl is).

Énekek:

Református énekeskönyv: 77:8–9.11; 105:1–2.23; 136:1.6.23–24; 254:1.3–5; 273:1.6–8; 390:1–2; 393
Jertek, énekeljünk: 68:1–4; 81; 85:1–2; 92:2; 145; 161; 169; 171; 173; 174; 198 Harangszó: 36; 42:1; 51:1–2; 52; 53:5–8; 54
Dicsérjétek az Urat!: 17; 30; 35:1–4; 36; 37; 40; 41:1; 48:1.6–8; 50:3–7; 53; 69
Erőm és énekem az Úr: 33:1; 41; 46; 47; 84:1; 97; 105; 106

Megjegyzések:

Bízni Istenben a nehéz pillanatokban – Az izráeliták pánikba estek, amikor meglátták az egyiptomiakat. Amilyen tiszteletet tanúsítottak a kivonulás előtti utolsó napokban az Úr előtt, most olyan lázadozók lettek. Mózesnek le kellett szerelnie őket, ahogyan a pusztai vándorlás idején többször is.
A bizalom nem automatikus. Látjuk ezt többek között a tanítványoknál is a viharban: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” (Mt 8,23–27)
Beszélgessünk erről a gyerekekkel!

Isten büntető keze – Izráel történelmében látjuk gyakran, hogy az Úr maga jelenti be a büntetést, akár saját népéről, akár környező népekről van szó. Látjuk-e még a világ történelmében Isten ujját, vagy csupán emberi szemszögből magyarázzuk a népek és vezetők felemelkedését és hanyatlását? Gondoljunk pl. az Armada pusztulására (1588)! A generális emlékérmet veretett akkor ilyen kör-felirattal: „Isten lehelete rombolta szét őket.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) /

• A félelem. Mikor és mitől félünk? Félelmünkben mit teszünk? Mit tehetünk a félelem ellen? (* **)
• Mit teszünk nehéz helyzetekben? Hová fordulunk segítségért? A bűnbakképzés veszélyei. (** ***)
• Köszönetmondás, hálaadás a segítségért. (* ** ***)

Történelem

• A zsidó nép kivonulása Egyiptomból. Tájékozódás az ókori Egyiptom térképén. (***)
• Történelmi példák a szabadulásra:
  – Eger várának szabadulása az ostrom alól 1552-ben.
  – Zsidó gyerekek mentése 1945-ben Budapesten, az ostrom idején. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Írástanulás előkészítése: vonalelemek gyakorlása. (*)
• Bábjáték és gyermekvers a gyermekek aktivizálására a félelem témakörében. (*)
• A bibliai történet megfogalmazása tömören, hírszerűen. (**)
• Az Egyiptomból való szabadulás emléke a zsoltárköltészetben: Mózes hálaadó éneke és a 77. zsoltár feldolgozása. (***)
• Az Egyiptomból való szabadulás, vagy más Istent dicsérő esemény elbeszélése prózában vagy zsoltárformában. (***)

Ének-zene / Tánc és dráma

• Hálaadó dalok éneklése ritmus- és egyéb hangszerek kíséretével. Körtánc egyszerű lépésekkel. (* ** ***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Technika

• Vízi közlekedés. Átkelés folyón, tavon, tengeren. (* **)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• A kettéválasztott tenger modelljének elkészítése papírból színezéssel, rajzolással és hajtogatással. Ember és állatalakok készítése az átkelés kipróbálásához papírból vagy gyurmából, agyagból. (**)
• A tengeren való átkelés képi megjelenítése festéssel. (***)
• Körplakett készítése az Egyiptomból való szabadulás emlékére. (***)

Vázlat:

Kivonulás
– Szukkót
– Étám
– Pí-Hahírót
– Baal-Cáfón
– Nádas-tenger
Felhőoszlop nappal – tűzoszlop éjjel

A fáraó és 600 harci kocsi katonákkal
Mózes kettéválasztja a tengert
Átkelés szárazon
A fáraó és katonái megfulladnak
A víz visszaömlik

Mózes éneke
Mirjám éneke

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Hogyan zajlik, és mit jelent a páskaünnep?
* A páskabárány Jézus Krisztus áldozatának előképe. Mit jelent ez számodra?

Előzmények:

Kilenc csapás érte már Egyiptom földjét, s a tizedik is bejelentetett. A fáraó viszont egyre jobban megkeményedett.

Mit jelent a páska*?

A zsidó páskaünnep* középpontjában áll a páskabárány (páska). Egy hibátlan egyéves hím bárány vagy kecske adta életét azért, hogy a család legidősebb fiúgyermekét megmentse a haláltól. Így a páskabárány előképe a nagy Báránynak, az Úr Jézus Krisztusnak, aki később életét adta, hogy aki hisz benne, megmentse attól a haláltól, mely a bűn büntetése. Ez nem jelenti, hogy a hívők nem fognak meghalni, de haláluk átmenet lesz a Krisztussal való örök életre.

A zsidók évente megünnepelték a páskát, így megemlékeztek az egyiptomi szabadulásról, amikor az elsőszülött fiú – hála a báránynak – életben maradhatott. Így ünnepli Jézus Krisztus gyülekezete rendszeresen az úrvacsorát, emlékezve az ördög és a bűn hatalmából való szabadulásra, hálaadással köszönve az Üdvözítő, az Úr Jézus Krisztus halálát.

Történet:

A fáraó, Egyiptom királya megkeményedett elhatározásában, hogy nem engedi szabadon az izráelitákat. Ám az Úr már készítette népe szabadítását.

Először is a páska szereztetésére és ünneplésére figyeljünk, mely az ószövetségi húsvét.

1. Az Abib hónap – az a hónap, amelyben a csapások befejeződtek, s később Nissannak neveztek – lett a zsidó időszámítás első hónapja.
2. Abib hónap 10. napján minden családfőnek vennie kellett egy bárányt. Ha egy család túl kicsi volt, két család összefoghatott attól függően, „ki mennyit tud megenni a bárányból”. A bárány egyéves, hibátlan juh vagy kecskebak volt (ez előremutat Krisztusra, a szeplőtlen, ártatlan Isten bárányára). A hónap 14. napjáig tartották maguknál, akkor kellett levágni.
3. A páskabárány vérét fel kellett fogni egy edényben. Majd a ház mindkét ajtófélfáját és a szemöldökfát meg kellett kenni vérrel, amihez egy köteg izsópra* volt szükség. Ezután senki sem hagyhatta el a házat másnap reggelig, mert csak a házban védte őket az ajtófélfára kent vér.
4. A bárányt nem volt szabad nyersen vagy megfőzve megenni, hanem egészben kellett tűzön megsütni, és Abib 14-ének éjszakáján megenni kovásztalan kenyérrel és keserű füvekből készült szósszal. Nem volt szabad hagyni belőle másnapra. A maradékot el kellett égetni.
5. A páskát állva fogyasztották, útra készen: derekukat felövezve (vagyis a felsőruhát övvel körülkötve), saruval a lábon, és bottal a kézben. Gyorsan kellett enniük, mert a szabadulás, a kivonulás küszöbön állt.
6. A következő hét napon át csak kovásztalan kenyeret ehettek. A kovászt (ami a liszthez keverve élesztőként dolgozik) el kellett távolítani a házból, még az első napon. Halálbüntetés terhe alatt senki sem ehetett kovászosat – akár az ország szülötte, akár jövevény – Abib 14. estéjétől 21-ig. Akik útnak indulnak, nincs idejük megvárni, amíg megkel a kenyértészta.
7. A páskát és a kovásztalan kenyér fogyasztását ezután minden évben, mindenhol be kell tartani.
8. Az apáknak válaszolniuk kell gyerekeik kérdésére, amit ők minden alkalommal feltesznek: „Mit jelent ez a szertartás?” A válasz így hangzik: „Az ÚR páskaáldozata ez, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte.”

Mózes tolmácsolta Isten rendelkezéseit Izráel véneinek. A nép leborult az Úr előtt, és megtett mindent, amit parancsolt nekik.
Megjegyzés: A rendelkezést legalább négy nappal Abib 14 előtt ki kellett adni, hogy a nép időben kiválaszthassa és elkülöníthesse a bárányt.

Igei utalások:

Ézs 53,7: „Mint a bárány, ha vágóhídra viszik…”
Jn 1,29 és 36: „Íme, az Isten Báránya!”
1Pét 1,19: „…hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.”
Jel 5,6: „…ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek…”
Jel 5,12: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!”
Jel 7,14: „…megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.”
Mt 26,18: „…nálad tartom meg a húsvéti vacsorát…”
1Kor 5,7: „…a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott.”

Jegyzetek:

Páska – „Átvonulás”. Az Úr elment azok mellett a házak mellett, ahol a levágott bárány vére az ajtófélfákra volt kenve (13. v.). A páskabárányt négy nappal a páskaünnep előtt választották ki. Ezalatt állandóan szemük előtt volt: ez az állat fog elsőszülött fiuk helyett meghalni!

Páskaünnep (Ószövetség) – Röviden: „Páska”. A zsidók három nagy ünnepe közül az első. Abib hónap 14-én (később Nissan) kezdődött, s ez volt az év első hónapja (2. v.).
Első alkalommal a páska vérét az ajtófélfára kellett kenni (7. v.), később az oltárra öntötték. A páska áldozat volt (27. v.), majd közös étkezés Istennel és egymással. Később lett az egyiptomi szabadulás emlékünnepévé. Ugyanakkor ünnepelték az aratás kezdetét. Az első zsengéből vittek egy kévét a szentélybe vagy templomba.
Kovásztalan kenyerek ünnepének is hívták (2Móz 23,15kk); a halálbüntetés terhe mellett kellett minden kovászt eltávolítani a házakból. Kovásztalan kenyeret (kovásztalan süteményt, zsidóul maceszt) ettek.
A páska nyolc napig tartott. Az első és a hetedik nap volt a legnagyobb ünnep. Erre adományt gyűjtöttek, istentiszteleti célra.
Újszövetségi időben a páska a keresztyének húsvétjává változott, Jézus Krisztus feltámadásának emlékünnepévé. A Níceai zsinat (325) után ünnepelték a tavaszi napéjegyenlőséget (márc. 21.) követő első holdtölte utáni vasárnapon.

Izsóp – Kb. 60 cm magas, ágas-bogas növény. Falak kövei közül is nőtt, tehát kéznél volt. Izsóppal behinteni vagy megtisztítani: 4Móz 19; Zsolt 51,9. Izsóp szerepel a Jn 19,29-ben is: izsópra tűztek szivacsot, s úgy adtak inni ecetet Jézusnak a kereszten. (Lásd még a Zsid 9,19-et is!)

Énekek:

Református énekeskönyv: 105:1–3; 111; 167:1–2; 183; 184; 335; 337:1; 459:1
Jertek, énekeljünk: 131; 132; 141; 153; 196; 198
Harangszó: 47; 51:1–2; 53:5–8
Dicsérjétek az Urat!: 17; 38; 40; 50:3–7; 69; 131; 152
Erőm és énekem az Úr: 30; 36; 50; 59; 73:1; 84:1; 95

Megjegyzések:

Elbeszélés – Az első páska elrendelését, és a tennivalók felsorolását nem könnyű gyermekszerűen elbeszélni. Próbáljuk meg úgy, hogy egy családba helyezzük az eseményeket! Mi dolga volt az apának, mi az anyának? Miért kellett így történnie ezeknek az eseményeknek: a bárány kiválasztása – levágása – a vér felfogása és ajtófélfára kenése – a kovász kidobása – a bárány megsütése – kovásztalan kenyér sütése – étkezés.

Páskabárány: az Úr Jézus – Különösen a nagyobb gyerekeknél hangsúlyozni kell a megváltást, mely Jézus Krisztus, Isten páskabáránya által lehetséges: az Atya vette a Bárányt, s adta meghalni a népéért. Így került Jézus vére – átvitt értelemben – a szívünk ajtófélfájára. Akik nem fogadták el áldozatát, örökre elvesznek.

Vázlat – Vázlatot nem adunk, mert maguk a gyerekek készítenek vázlatot (A páskaszertartás szabályai).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Mindennapi és ünnepi étkezési szokások. (*)
• A zsidó páska és a keresztyén húsvét ünnepének összehasonlítása. A húsvéthoz kapcsolódó szokásaink, és azok eredete. (** ***)
• A zsidó vallás alapjai: a páska eredete, jelentése, a páskavacsora, széder-est rendje. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Az első páskaünnep elbeszélése írásban egy gyermek résztvevő szemszögéből (** ***). Ugyanez egy mai zsidó család páskavacsorájáról (***).
• Egy régi vagy mai páskavacsora szertartásának eljátszása. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika / Háztartástan (Technika)

• Lepényformák készítése sólisztgyurmából. Egyszerű tűzhely modellje kövekből. Edények, kézimalom formázása gyurmából vagy agyagból. (*)
• Illusztrációk egy páskavacsora elbeszéléséhez. (**)
• Kovásztalan kenyér készítése és elfogyasztása. (** ***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten gyakran próbára tesz, figyelmeztet. Figyelsz-e intésére?

Előzmények:

Miután Izráel véneinek elmondták, hogy az Úr ki fogja szabadítani a népet, Mózes és Áron kétszer a fáraó elé járultak, hogy engedje el Izráel fiait három napra a pusztába. Az uralkodó azonban megtagadta kérésüket, az Áron által tett csoda ellenére.

Történet:

Első csapás*: a víz vérré* válik

Az Úr elmondta Mózesnek, hogy a fáraó továbbra is konokul ellenáll. Ezért Mózes másnap korán reggel a Nílushoz ment. A fáraó is oda fog menni, fürödni a „szent folyó”-ban, ahogy az szokása.
„Vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott. Ezt mondd neki (a fáraónak): Az ÚR, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem a pusztában! – de te nem hallgattál rám mindeddig. Erről tudod meg, hogy én vagyok az ÚR: Én a kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. A Nílus halai elpusztulnak, a Nílus maga pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak undorodni fognak attól, hogy vizet igyanak a Nílusból.”
Áron ezután kinyújtotta Isten vesszőjét az egyiptomiak minden vizére, és a vizek vérré váltak a fa- és kőedényekben, csatornákban és tavakban. A víz bűzlött a döglött halaktól.
Az egyiptomiak lyukakat ástak a folyó mentén. Így jutottak jó vízhez*. De az már nem az isteni folyóból való „szent víz” volt. A Nílust, az egyiptomiak istenét az Úr verte meg! Amit tiszteltek, most meggyűlölték.
A varázslók azonban szintén meg tudták tenni ezt. Ezért a fáraó nem vette szívére a dolgot. Nem is a zsidók Istene tette ezt a csodát – gondolta. Megkeményítette a szívét, amint az Úr előre megmondta.
Hét napon át tartott az első csapás. Azután a víz ismét a régi lett.

Második csapás: békák*

Mózes és Áron újra a fáraó elé álltak az üzenettel: „Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhasson nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor én békákkal verem meg egész határodat. Békák hemzsegnek a Nílusban, sőt ki is jönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, szolgáid* házába, néped közé, a kemencékbe, és a sütőteknőkbe*. Rád másznak a békák, meg népedre és szolgáidra.”
A fáraó most sem hajolt meg az Úr akarata előtt. Áron tehát kinyújtotta botját a folyók, csatornák és tavak fölé, hogy békák jöjjenek elő, és elárasszák az országot.
Hogyan történhetett ez meg? A békák fejlődése normális körülmények között eltart néhány hétig. Most pedig hirtelen ezerszámra hemzsegtek mindenütt.
Csakhogy … a varázslók ezt is elő tudták idézni praktikáikkal. Eltüntetni azonban nem tudták.
A fáraó megrémült. Ez rosszabb volt, mint amikor nélkülözni kellett a Nílus vizét. Magához hívatta Mózest és Áront: „Könyörögjetek az Úrhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről! Én pedig elbocsátom a népet, hogy áldozzék az Úrnak.” Úgy tűnik, a fáraó ezzel elismerte, hogy a csapás az Úrtól jött, és hogy csak Ő szüntetheti meg.
Mózes így válaszolt: „Tetszésedre bízom, hogy mikorra könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy kipusztuljanak a nálad és házaidban levő békák, és hogy csak a Nílusban maradjanak meg.”
Mózes imájára a békák valóban kipusztultak. Rakásra hányták őket, bűzlött tőlük az egész ország.
Amint látta a fáraó, hogy enyhült a baj, ismét megkeményedett a szíve. Nem tartotta magát ígéretéhez.

Harmadik csapás: a por szúnyoggá* válik

A fáraó most nem kapott előre figyelmeztetést. Áron a „föld porát” ütötte meg, mire minden por szúnyoggá vált. Elleptek embert és állatot, mindenki szenvedett tőlük.
A varázslók is megpróbálkoztak vele, de nekik ez már nem sikerült. Azt kellett mondják a fáraónak: „Isten ujja ez!”* Ám a fáraó továbbra sem engedett. Mózest és Áront sem kérte, hogy imádkozzon, múljon el a csapás. Valószínű, hogy az egyiptomiaknak hosszan kellett tűrniük ezt a csapást.

Negyedik csapás: bögölyök*

Mózes és Áron korán reggel lementek megint a folyóhoz. Ott találták a fáraót, és ezt mondták neki: „Így szól az ÚR: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Mert ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt a föld is, ahol ők laknak. De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd: Én, az ÚR, itt vagyok az országban.”
S valóban, másnap bögölyök árasztották el az egész országot, kivéve Gósen földjét.
Ez már megrendítette a fáraót. Hívatta Mózest és Áront: „Menjetek, áldozzatok Isteneteknek itt az országban!”
Hát ez meg mi? A fáraó részben teljesíti a kérést. A zsidók áldozhatnak, de nem a pusztában. Attól tartott, hogy nem jönnek vissza?
Mózes azt válaszolta, hogy nem tehetnek így. A zsidóknak ökröt, tehenet, bikát kell áldozniuk. Ezek az állatok az egyiptomiak szemében szentek, még megköveznék Izráel fiait.
„El akarunk menni a pusztába háromnapi járóföldre, hogy ott áldozzunk Istenünknek, az Úrnak, ahogyan megparancsolta nekünk” – ragaszkodott Mózes Isten parancsához.
A fáraó beleegyezett: „Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az Úrnak. Csak nagyon messze ne menjetek! Könyörögjetek értem!”
Igen, a fáraó félt, hogy a nép csak úgy eltűnik. Nem nélkülözheti őket az építkezésen! Mózes válasza így hangzott: „Könyörgök az Úrhoz, és holnap eltávoznak a bögölyök a fáraóról, szolgáiról és népéről. De többé ne csapjon be minket a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el népét áldozni az Úrnak!”
Mózes újra könyörgött, s az Úr meghallgatta imádságát. Másnap eltűntek a bögölyök az országból. Egy sem maradt.
Ám ezúttal is konok maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.

Ötödik csapás: dögvész

Mózes és Áron újra a fáraó előtt álltak a következő üzenettel:
„Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem! Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket, akkor megveri az ÚR a mezőn levő jószágodat*, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat: igen nagy dögvész lesz. De különbséget tesz az ÚR Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Izráel fiaié. Holnap cselekszi meg az ÚR mindezt az országban.”
A fáraó nem figyelt oda a figyelmeztetésre.
Másnap megtörtént a szörnyűség: az egyiptomiak minden jószága megdöglött. Izráel fiainak jószágából viszont egy sem hullott el.
A fáraó küldött néhány szolgát Gósen földjére. Hírül vitték, hogy ott egyetlen állat sem hullott el.
Az állatok elvesztése sem törte meg a fáraót: megkeményítette szívét, és nem engedte el a népet.

Jegyzetek:

Csapás – Magának a „csapás” szónak a jelentése: szerencsétlenség, katasztrófa. Különösen a kisebb gyerekeknek kell elmagyarázni, hogy a tíz csapás nem valamiféle kínzást, piszkálást, nyaggatást jelent.
A tíz csapás jele annak a ténynek, hogy Isten elkezdte Izráel népének a szabadítását.
Az Ószövetségben Izráel megszabadításának a pogányok számára különleges fontossága van. Isten ui. ítéletet tartott mindazok felett, akik Izráelt nem Isten népének, és az Urat nem Istenként ismerték el. A csapások meghirdetésében megtérésre való felhívás van. A 3., 6. és 9. csapás után hiányzik ez a felhívás. Itt az ítélet hangsúlyos.

Vér – A víz vérré vált, nemcsak „olyan lett, mint a vér”. A halak megdöglöttek benne, ami nem feltétlenül kellett volna bekövetkezzen, ha a víz csupán piros színűvé változik. A Jel 16,4-ben is olvasunk ilyenről. Van párhuzam az egyiptomi csapások és a Jelenések könyve csapásai között. Akkor is, most is az emberiséget „isteneiben” éri csapás.

Jó víz – Az, hogy az egyiptomiak még jó talajvizet találtak, nem bizonyos. Azért gondolnak mégis erre, mert a varázslók is vérré változtatták a vizet. Ehhez pedig vizet kellett keríteniük – bizonyára az ásott kutakból, hiszen a többi víz ihatatlan volt. Hogy tudományuk bemutatására a zsidóktól vittek vizet, nem bizonyítható.

Békák – Egyiptomban a Nílus deltája mocsaras vidék. Ott általában sok a béka. Íbiszek, gólyák és gémek gondoskodtak arról, hogy a békák ne szaporodjanak el robbanásszerűen. A kecskebéka szent állat volt Egyiptomban.

Szolgák – A fáraó magas rangú hivatalnokaira és minisztereire gondolhatunk, akik a fáraó kíséretéhez tartoztak.

Sütőhely – Földbe ásott, kimeszelt gödör.

Szúnyogok – A héber „kinnim” szót többféleképpen fordították. Szúnyogokon és moszkitókon kívül tetűt és vérszívó kullancsot is jelenthet.

Isten ujja – A varázslók nem ismerték Izráel Istenét. Beszéltek Istenről (Elóhim), de inkább egyfajta „istenség” értelemben, mert számukra sokféle „isten” létezett. El kellett ismerniük, hogy isteneik alul maradtak a zsidók Istenével szemben.

Bögölyök – Tőrös légy, bogár (mint az egyiptomiak szent bogara) és gubacsdarázs. Ezek a rovarok még most is sok nehézséget okoznak az egyiptomiaknak.

Mezőn lévő jószág – Nem minden állat pusztult el dögvészben, csak ami még a mezőn volt. A 19. versben olvasunk újra jószágról. A lovak közül sem hullott el mind, hiszen később Izráel népét harci szekerekkel üldözték (2Móz 14,6kk).

Énekek:

Református énekeskönyv: 35:1; 68:1–2; 105:1–3; 214:1–3.8–9; 236; 390; 394:1.5
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 94; 173; 228; 229
Harangszó: 43; 49; 52:2.4
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 17; 35:1–2; 53:2.4; 69; 156
Erőm és énekem az Úr: 41; 58:1.3; 63; 84:1

Megjegyzések:

Természeti katasztrófa, vagy az Úr büntetése? – Sokféle természeti katasztrófa van, úgymint szárazság, árvíz, orkán és forgószél, vulkánikus kitörés, vihar stb., de ezeknek „Isten ujjához” semmi közük. Sokszor nem tudjuk, miért vagy mire szabadulnak fel ezek az erők. A Bibliában többször találkozunk „Isten ujjával” természeti csapások képében: pl. az Illés megjelentette szárazság, ami három és fél évig tartott.
Sokan igyekeznek valamilyen magyarázatot találni az egyiptomi csapásokra, pl. a vízre, ami vérré vált. Vigyázzunk, miért kételkednénk Isten mindenhatóságában? „Van-e valami lehetetlen az ÚR számára?” (1Móz 18,14)
A gyerekek előbb-utóbb szembetalálkoznak az „Isten ujja” tagadásával. Jó felkészíteni őket előre, és megbeszélni velük, hogy Istennek semmi sem túl csodálatos.

Elismerni Isten hatalmát, és mégsem hinni – A varázslók kénytelenek voltak elismerni, hogy a csoda „Isten ujja” volt. A fáraó is kérte, hogy Mózes imádkozzon érte. Ám mindez a felismerés nem juttatta el őket az Istenben való hitre. Továbbra is kitartottak saját bálványaik mellett.
Az igazi hit a mindenható Istenben, aki igazságos, de kegyelmes szívű is, az a szívnek, és nem értelemnek a dolga. Az értelem lehet kapu, de a hitnek a szívet kell elérnie. Az igazi hit az Úr szeretetében való szolgálatban nyilvánul meg. Ninive királya és alattvalói (Jón 3,5kk) „hittek Istennek” (megtértek bűnös cselekedeteikből). Ez valami más, mint csupán elismerni létezését. A niniveiek mély bűnbánattal hajoltak meg Isten előtt; a fáraó és szolgái csak a csapásoktól akartak megszabadulni, és hitetlenül elfordultak Istentől, mihelyt a csapást elvette.
Amikor valaki azt mondja: „Én hiszem, hogy Isten létezik”, az még nem hívő! Az az istenhívő igazán, aki a szívét átadja Istennek, és cselekszi akaratát.
Komolyan beszélhetünk a megtérés szükségességéről, az újjászületés általi teljes megújulásról, ami Szentlélek által megy végbe. Pál mondja a börtönőrnek Filippiben így: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16,31)

Hét nap: egy figyelmeztetés – Az egyiptomiak nem találták olyan hosszúnak az első csapás alatti időt. Bár utána még egy darabig hal nélkül kellett meglenniük. Ez az első csapás csak figyelmeztetés volt.
De vajon tanultak-e belőle?

A legkisebbeknek – az első kilenc csapást összefoglalva is elmondhatjuk, de domborodjon ki, mennyire megkeményítette a fáraó a szívét.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Nehézségek, próbatételek az életünkben. (* **)
• Miért van szükségünk figyelmeztetésekre, intésekre? Hallgatunk-e rájuk? (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Nonverbális jelek: a kéz, az ujjak „beszéde”. Intő és hívogató ujjak – mozdulatjáték. (*)
• A bibliai történet vázlatának elkészítése rajzolással, a részek megnevezésével és sorrendbe állításával. (**)
• Szóbeli vagy írásbeli elbeszélés egy egyiptomi vagy mai csapás kárvallottja nevében. (**)
• Egy egyiptomi csapás vagy mai természeti katasztrófa hírszerű megfogalmazása. (***)

Matematika

• Számolás, a számjegyek olvasása és írása tízig. A sorszámok. (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

• Szerencsétlenségek, természeti katasztrófák. (**)
• Emberi okokra visszavezethető természeti katasztrófák. A környezetszennyezés, ökológiai egyensúly problémái. Megoldások egyéni, társadalmi szinten. Adatgyűjtés, búvárkodás a témában. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Illusztráció készítése a bibliai történethez, ill. mai párhuzamához (***).
• Plakátkészítés vegyes technikával (festés, papírkivágás és -ragasztás, kollázs, montázs). Téma: Felhívás a környezetszennyezés ellen. (***)

Vázlat:

Mózes és Áron – fáraó csapások:

1. a víz vérré válik – varázslók is
2. békák – varázslók is
3. a porból szúnyogok lesznek – varázslók nem
4. bögölyök – fáraó: áldozzatok az országban – Gósenben nem
5. dögvész – Gósenben nem

a fáraó megkeményedik

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten megbízást ad Mózesnek. Téged is szolgálatába hív.
* Isten az erőt meghaladó szolgálatban segít­séget ad.
* Isten neve azt jelenti: Veled vagyok, veled leszek.

Előzmények:

Mózes negyven évig pásztorkodott Jetrónál. Közben feleségül vette Cippórát, és két fiuk született.

Történet:

Mózes már negyven éve őrizte apósának, Jetrónak a juhait, aki Midján papja volt.

Egyik nap nyájával a Hóreb hegyéig (Sínainak is nevezik) jutott. Az Úr angyala*, aki már máskor is szólított meg embereket, mint Ábrahámot vagy Hágárt a pusztában, valamint Jákóbot Penúél mellett, most megjelent Mózesnek egy égő csipkebokorból. A különös jelenség magára vonta Mózes figyelmét. Éppen elégszer látott már ilyen száraz bokrot égni, hiszen a tüzes nap könnyen lángra lobbanthatta a száraz ágakat. Annál csodálatosabb volt, hogy ez a bokor nem hamvadt el a lángokban. Így szólt hát Mózes magában: „Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor?”

Maga az Úr szólította meg a csipkebokorból, majd parancsára leoldotta saruit a lábairól, mert szent helyen állt. Ezután így mutatkozott be az Úr: „Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.” Erre Mózes eltakarta az arcát, valószínűleg köntöse szélével. Félt Istenre tekinteni.

Az Úr arról beszélt, hogy látta népe elnyomott helyzetét Egyiptomban, s meghallotta sanyargatóik miatti jajkiáltásukat. Elhatározta, hogy kiszabadítja, s egy tágas, tejjel és mézzel folyó földre viszi őket. Ez Kánaán földje, melyen kánaániak és más népek, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak éltek*. Az Úr ismerte az izráeliták nyomorúságát. Megbízást adott hát Mózesnek, amire eddig őt készítette: „Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!”

Mózes egész másként reagált, mint ahogy fiatalabb éveiben tette volna. Akkor tele volt önbizalommal, s azonnal kész lett volna indulni. Ám azóta megtanulta, milyen kicsi és erőtlen önmagában. „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?” – válaszolta.

Az Úr biztosította Mózest segítségéről és támogatásáról. Ő maga lesz velük, amit egy különleges jellel is megerősít: „mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.” (Károli)

„Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?” – kérdezte Mózes.

„VAGYOK, AKI VAGYOK”* – válaszolt Isten Mózesnek. Ez a neve. Ezzel utalt örök jelenlétére, változatlanságára és hűségére, s az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségre, mely változatlanul beteljesítésre várt.

Isten ezután konkrét utasításokat adott Mózesnek. Keresse fel az izráelitákat, s mondja el nekik, hogy atyáik Istene jelent meg neki. Ismételje el Isten ígéreteit: az Úr vezeti ki népét az egyiptomiak elnyomásából Kánaánba. Majd a vezetőkkel együtt menjen el Egyiptom királyához, s kérje meg, hogy a népet engedje el három napra a sivatagba, hogy Istenüknek, az Úrnak áldozzanak.

Az Úr előre elmondta, hogy Egyiptom királya nem fogja elengedni a népet, csak az erőszaknak engedve. De Isten megveri az országot mindenféle csodával. Csak ezek után fogja a fáraó elengedni a népet. Az Úr jóindulatot támaszt az egyiptomiakban, s azok megajándékozzák a zsidókat ezüst és arany tárgyakkal, amikor az országot elhagyják.

Mózes mindenféle kifogással próbálkozott. „Nem jelent meg neked az ÚR” – fogják mondani.

Isten bátorításként két csodát adott, amit Izráel vezetői előtt be kell majd mutatnia. A botja kígyóvá vált. Majd az Úr parancsára megragadta a farkánál fogva – és a kígyó visszaváltozott bottá.

Másodszor Mózesnek a keblébe kellett tennie a kezét. Mózes megtette – újból egy hittel vállalt cselekedet –, s aztán elővette. Az előbb még oly egészséges keze bélpoklos* lett, fehér, mint a hó! Milyen megdöbbentő! Mózes tudta, hogy a lepra szörnyű betegség, ahol hosszú szenvedés után a halál következik. Majd újra bedugta kezét a ruhájába, s ugyanolyan egészségesen húzta ki, mint az előbb volt.

S ha még mindig nem akarnak hinni neki, Mózesnek egy harmadik csodát is meg kell tennie. A Nílus vizét öntse a földre, s a víz vérré válik.

Mózes, e csodák ellenére, még mindig habozott a küldetésében. „Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló (a szavak embere)”* – mondta. Ez régóta így van („sem tegnaptól, sem tegnapelőttől fogva”), és azzal sem javult semmi, „hogy szólottál a te szolgáddal”. „Mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok (nehézkesen, akadozva beszél).” (Károli)

Az Úr megfeddte Mózest. Vajon nem Ő adott-e szájat az embereknek, illetve nem Ő tette-e némává és siketté, látóvá vagy vakká őket?

Megígérte: „Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!”

De Mózes még mindig nem adta meg magát: „Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!”

Ekkor az Úr haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta, Mózes testvére, a lévita Áron* fog vele menni. Ő jól tud beszélni. Már jön is elébe. Csak adja szájába a szavakat, ő majd beszél a néppel. Az Úr pedig segíteni fog nekik. A vezető azonban Mózes marad („te pedig istenként állsz mellette”).

Így aztán Mózesnek engedelmeskednie kellett, hogy teljesítse az Isten által rábízott feladatot.

„Vedd a kezedbe ezt a botot is, és tégy vele jeleket!” – mondta az Úr, Mózest Egyiptomba küldve.

Jegyzetek:

Az Úr angyala – Lásd a 14. lecke jegyzeteit!

Kánaáni népek – Lásd a 13. lecke jegyzeteiben a népnevek felsorolását!

VAGYOK, AKI VAGYOK – „Ő van”, Jahve, népének szövetséges Istene. A bizonyos körökben használt „Jehova(h)” szó magánhangzók és mássalhangzók félreértéséből alakult: a JHWH szó mássalhangzói az Adonaj (Úr) szó magánhangzóival vegyültek, amely nevet a zsidók – (akik Jáhweh nevét nem akarták kimondani, nehogy véletlenül vétsenek a parancsolat ellen) – a Jáhweh név helyett használták.

Bélpoklosság – Más szóval: lepra. Itt találkozunk vele először a Bibliában. Ennél a leprafajtánál a bőr fehérré válik. Ezt látjuk Géházinál, Elizeus próféta szolgájánál is (vö. 2Kir 5,27). Ma már gyógyítható betegség. Ha nem kezelik, akkor elhalnak a szervek, lehull az orr és a fül is, kihull a haj, gyakran megvakul a beteg.

Nem a szavak embere – István úgy beszél a Nagytanács előtt Mózesről, mint hercegről, aki „hatalmas szavakban és cselekedetekben” (ApCsel 7,22). Mindez a pusztában töltött negyven esztendő alatt alaposan megváltozott.

Áron, a lévita – Az Úr Áron származására utal: Amrám és Jókebed fia Lévi törzséből származik (2Móz 6,16–20).

Énekek:

Református énekeskönyv: 34:1–2; 121:3–4; 135:1–3; 228; 375:3; 463
Jertek, énekeljünk: 112; 118; 142; 145; 173
Harangszó: 35; 43; 44; 45; 52:3–4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 5; 17; 35:1–3; 40; 53; 69; 83; 98:1
Erőm és énekem az Úr: 32; 64; 66; 84; 132

Megjegyzések:

Isten neve – A zsidóknál a név több volt, mint címke, amivel egyik személyt a másiktól meg lehet különböztetni. A név viselője lényegét, személyiségét tükrözte. A Bibliában szereplő neveknek is van jelentése, ami a személyre jellemző.
Az Úr nem egyenesen mondta meg nevét. A „Vagyok, aki vagyok” inkább homályosítás. A zsidók tettein át látják, kicsoda Ő. Mit tanulhatunk ebből?
Az Úr (Jahve) olyan akar lenni, amilyen: Ábrahám, Izsák és Jákób Istene (3,6). Így akarja szólíttatni magát nemzedékről nemzedékre (3,15: „…Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!”) Ami azt jelenti: Ő, mint Isten, a viselkedéséről akar ismert lenni, azaz olyan Isten, aki vele van az emberekkel mindennapi életükben. Ez így volt, így van, és így is fog maradni! Izráelnek Ő a jelenlét Istene.
„Istent ismerni” ugyanazt jelenti a Bibliában, mint „Istennel járni”. Amikor arról szól a Biblia, hogy az emberek nem ismerték Istent, nem azt jelenti, hogy nem tudtak Istenről semmit, hanem hogy nem törődtek vele, és nem engedelmeskedtek neki.
Ez a gyerekeknek nagyon fontos, hiszen most formálódik az istenképük.

Hittel engedelmeskedni – Nagyon is érthető, hogy Mózes nem akarta a fáradságos és veszélyes feladatot elvállalni.
Általában megijedünk, ha nehéz feladatot kapunk. Mindenféle módon szabadulni szeretnénk: Nem szabad, nem tudom, miért éppen nekem kell?! Néha lustaságból, néha mert nem látjuk értelmét ilyen megbízásnak, néha mert félünk a nevetségessé válástól.
Pedig az Úr kérheti, hogy állj ki a meggyőződésedért. A Bibliából megtanulhatod a helyes viselkedést, pl. hogyan beszélj (Ef 4,29; Kol 4,6); mit tégy azokkal, akik nem szeretnek (Mt 5,44); kiben bízz (Zsolt 40,5) stb. Jézus nem volt közömbös az emberek gondjai iránt, te se akarj kívül maradni mások baján!
Ezzel kapcsolatban érdemes még beszélni az imádság erejéről: „Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” (Zsolt 25,4)

Sok beszéd – Ez a történet tulajdonképpen egy hosszú párbeszéd, kivéve a bot-kígyó és a leprás kéz csodáját. El kell kerülni, hogy túl egyhangú legyen, az elbeszélő feszült figyelmet tarthat közbeszúrt kérdésekkel. Pl.: És… megfoghatta Mózes a kígyót újra? Vajon még mindig elmondhatta Mózes, hogy fél elmenni?

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Könnyebb és nehezebb feladataink. Segítségkérés és -nyújtás egy-egy nehéz feladatban. (* ** ***)
• Feladat-leltár készítése. A feladatok rangsorolása nehézség szerint. Beszélgetés: Mitől könnyű vagy nehéz egy feladat? (**)

Természetismeret (Környezetismeret)

• Mi kell a tűzgyújtáshoz? A tűz, a tűzzel való játék veszélyei. (*)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Olvasástechnika fejlesztése bibliai idézetből készült mondatpiramis hangos olvasásával. (**)
• Egy bibliai témájú találós kérdés. (**)
• Siklós József: Mózes c. versének feldolgozása. Verstanulás. (***)
• Helyzetek, melyekben nehéz beszélni. Beszédgyakorlatok a bibliai történethez és mai élethelyzetekhez kapcsolódva. (***)

Matematika

• Számjegyek olvasása húszig. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Képalkotás nagyobb méretben a bibliai történet alapján papírkivágással, hajtogatással és ragasztással. (* **)

 

Vázlat:

Mózes – 40 évig pásztor
égő csipkebokor

feladat: menjen a fáraóhoz
„Vagyok, aki vagyok”

Csodák:
kígyó
leprás kéz
a víz vérré változik

segítőtárs: Áron

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!