Bűn és bűnhődés

Ez 33,7–9

Dosztojevszkij klasszikus regénye egy kettős gyilkosság elkövetését, s annak lelki következményét vizsgálja: a bűnhöz mennyire tartozik hozzá a bűn megbánása és megvallása? Lehetséges-e valamilyen „ideológiával” megmagyarázni tettünket? El lehet-e kerülni a bűnbánatot? S mi van, ha valaki meg van arról győződve, hogy nem követett el vétket?

Ezeket a kérdéseket teszi fel az író is a regényben. Hiszen Raszkolnyikov, noha elkövet egy szörnyű gyilkosságot, magát mégsem érzi bűnösnek. Gyárt magában egy elméletet arról, hogy kétféle ember van: gyilkos és áldozat, s egy uzsorás vénasszony halála senkinek sem árt. De már a kezdet kezdetén hiba csúszik számításába, hiszen meg kell ölnie az idős asszony húgát is, amire ő sem talál magyarázatot. Először a „mért nincs bűnöm, ha van” költői kérdést látjuk megvalósulni, majd feltámad mardosóan a lelkiismerete, s nem tud szabadulni tettének súlyától. Többször visszamegy a helyszínre, logikátlanul cselekszik, s nem nyúl a rablott pénzhez. Ahhoz, hogy végül feladja magát, mások is kellenek. S ezért lesz a nyolcéves büntetésben társa Szonya, aki vállalja vele a terhet, a bűnhődést.

Isten ma is másokon keresztül figyelmeztet bűneinkre és mulasztásainkra, s ezzel együtt megadja a kimenekedés útját.

Raszkolnyikov kénytelen feladni magát. Kénytelen, még ha belepusztul is a száműzetésbe, de újra az emberekhez közeledni; az emberiségtől való elszakítottság, a magányba taszítottság érzése oly elviselhetetlenül kínozza. Az igazság törvénye és az emberi természet megköveteli a magáét, kiöli a meggyőződést, ellenállás nélkül. A tettes maga határoz úgy, hogy vállalja a szenvedést, hogy kiválthassa bűnét. A gyilkosság az Istentől való eltávolodást jelenti Szonya szemében, bevallása a feltámadás záloga.

Dosztojevszkij

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Hideg szeretet

Mt 24,3–14

Kiránduljunk egyet az irodalom területére, hiszen sok író ragadja meg éppen az emberölés problematikáját, mint etikai kérdést!

Lev Tolsztoj: „Kreutzer szonáta” c. novellája, és Németh László: „Iszony” c. regénye ugyanazt a kérdést közelíti meg más-más oldalról: A házastárs meggyilkolásának megdöbbentő valóságát. Lehetséges, hogy akit az ember legjobban szeret, akivel összekapcsolja életét: mégis elpusztítsa? Hasonló családi tragédiákra sajnos sok példát tudnánk ma is mondani. Tolsztoj „hőse”, a férj vonaton utazva meséli el egy fiatalembernek a történetét. Németh László pedig Kárász Nelli Takaró Sándorral való házasságát az asszony belső vívódásain keresztül mutatja be, gyilkosságával együtt. Egyik műben sem találjuk a tettes egyértelmű elítélését. Tolsztoj egyáltalán nem ír róla, az Iszonyban pedig balesetként tűnik fel a gyilkosság. Mert mindkét mű egy dologról szól: a szeretet meghidegüléséről. Az ölés másodlagossá, mintegy szükségszerű következménnyé válik, sokkal borzasztóbb valóságra mutat rá a két mű: a szeretet hiányára.

Az utolsó idők jelei között mondja Jézus a ma is átélhető borzalmat: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” Nem magán a tetten van hát a hangsúly, hanem azon az időn, amíg oda eljut valaki. A bűn nem a tettet jelenti elsősorban, hanem azt az időszakot, amikor még szeretni lehetett volna egymást.

Tudok-e az egyre hidegebb világban a szeretet melegségével közelíteni másokhoz?

Minden szeretet fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de leverhetetlen fölkelés.

Ancsel Éva

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Aki gyűlöli testvérét…

1Jn 3,15

A 107. Káté-kérdés így hangzik: „De elég-e az, ha felebarátunkat az említett módon meg nem öljük?” És a felelet: „Nem elég; mert amikor Isten az irigységet, gyűlöletet és haragot kárhoztatja, ezzel már azt kívánja, hogy szeressük felebarátunkat, mint magunkat, iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel, könyörületességgel, és szívességgel viseltessünk, kárát tőlünk telhetően elhárítsuk, és még ellenségeinkkel is jót tegyünk.”

A Hegyi beszédben Jézus nem azt akarja elmondani, hogy mit ne tegyünk, sokkal inkább azt, hogy mit tegyünk. A parancsolatnak sem csupán tiltása van, hanem ott rejtőzik „mögötte”: mit tehetünk a másikért. Hiszen azzal még nem lehetünk elégedettek, ha nem gyűlölünk valakit, csupán akkor, ha teszünk is valamit érte. Van, akinek ez módjában áll, aki több emberen tud segíteni, van, aki csak egyen. Ám: „Aki megment egy embert a pusztulástól, az egész világot megmenti” – szólal meg a Schindler listája c. film üzenete a XX. század végén. Orwell megdöbbentő politikai látomás-regényében, az „1984”-ben a totalitárius hatalom még az emberek fejébe is bele akar látni, s arra kényszeríti őket, hogy a gondolatban elkövetett vétkeket is bevallják.

Lehetetlenséget kér hát Jézus? Ki az, aki ennek meg tudna felelni?

Szabad kérnünk Istent, hogy tisztítsa meg gondolatainkat, s az Ő akarata valósuljon meg életünkben!

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert.” (Mt 15,19–20)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2-2. Futni jó!

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 2Sámuel 2,18; Példabeszédek 18,10; Ézsaiás 52,7; János 20,1.3–8; ApCsel 20,24; Filippi 2,16
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, logikai-matematikai, kapcsolati, testi-mozgásos, önismereti
  • Tevékenység: Olimpiai kisokos: futóversenyek az olümpián, két futóportré az ókori és újkori olimpiáról; futó- és fogójátékok; meseolvasás, beszélgetés, önismereti edzésterv készítése, mezei váltófutás

 

Olimpiai kisokos 2 (Verbális-nyelvi, logikai-matematikai, kapcsolati)

Futóversenyek Olümpiában

Kezdetben volt a futás. Legalábbis az olümpiai játékokon. A Kr. e. 776-ból ismert első olümpiai játék, aminek írásos nyoma van, csupán egy napig tartott, és egyetlen versenyszámból állt, a stadionfutásból.

Így ment ez évtizedeken át, majd csatlakozott a kettős stadionfutás egy fordulóval (kb. 365-385 méter) és a hosszútávfutás, ami kezdetben hét stadionhossznyi volt, később pedig 24-szer futották végig a stadion hosszát a versenyzők.

Kr. e. 708-ban, a 18. olümpiai játékok programja az ötpróbával (pentatlon) bővült, amiben a stadionfutás volt az első, majd távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás és birkózás következett. Legkésőbb, Kr. e. 520-ban vették fel a versenyszámok közé a fegyveres futást is, ami két stadionhossznyi volt.  Forrás

Kép: 123RF

Két hosszútávfutó – a régmúltból és a múltból:

Kr. e. 328-ban, a 113. olümpiai játékokon hosszútávfutásban Ageász lett a bajnok. Győzelme után még aznap hazafutott kb. 100 km-re fekvő szülővárosába, hogy minél hamarabb elmondhassa az örömhírt. Állítólag kilenc óra alatt futotta le a maratoni táv két és félszeresét. Ezzel „versenyen kívül” teljesítve az „ultramaratont”. (A maratoni futótávolság bő 42 km. Minden futóversenyt, ami ennél hosszabb távon zajlik, ultramaratonnak neveznek. A magyar Bérczes Edit, aki 2000-ben világbajnok lett 100 km-en, kb. 7 óra 25 perces egyéni csúcsot ért el ezen a távon.)

Kr u. 1952-ben a helsinki olimpián Emil Zátopek, aki ekkor már egyszeres olimpiai bajnok és többszörös világcsúcstartó volt tízezer méteren, megnyerte az öt- és tízezer méteres futást. Ezután úgy döntött, hogy ha már arra jár, elindul a maratoni versenyszámban is. Igaz, hogy még nem próbálta, de itt az ideje. És persze megnyerte azt is. Pedig úgy volt, hogy ki sem jut az olimpiára. Barátját ugyanis, aki ötezer méteren volt csehszlovák csúcstartó, nem akarták kiengedni az olimpiára politikai okokból. Emi Zátopek kijelentette, hogy akkor ő sem indul az olimpián. Végül győzött a barátág és a szolidaritás: mindketten kimehettek az olimpiára.

Források: Kubány Éva: Az olimpiai játékokról gyerekeknek (Kalligram, Pozsony, 1998, 9., 27. o.)

HVG: Emil Zátopek különleges élete

 

Futó- és fogójátékok (Testi-mozgásos, kapcsolati)

Néhány ismert és kevésbé ismert, de jól bevált futó- és fogójátékot ajánlunk kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt:

 

Mókusok, ki a házból!

Kiszámolunk egy kikiáltót. A többiek a mókusok, akik a játéktéren rajzolnak egy-egy kört, vagy letesznek egy-egy hulahoppkarikát egymástól legalább egy-egy méterre. Ezek a mókusházak. Minden mókus beáll a maga házába, a kikiáltó pedig a házak közé. Váratlanul elkiáltja magát: „Mókusok, ki a házból!” Erre minden mókusnak egy másik házba kell átszaladnia. Aki először belép az új házba, azé a ház, kilökni nem szabad. Közben a kikiáltó is igyekszik beugrani egy házba. Aki nem talál magának helyet, a következő játékban az lesz az új kikiáltó.

Változat: Nagyobb létszám esetén a mókusok párban vagy hárman is lehetnek egy-egy házban. Ebben az esetben a párok vagy hármasok rajzolnak egy-egy kört maguk köré. A játék hasonlóan zajlik: helycsere után egy házban nem állhat több mókus, mint amennyiben a játék elején megegyeztünk.

Forrás: Bújj, bújj, zöld ág… Népi gyermekjátékok (Móra, Bp, 1976, 64. o.)

 

Sapkacserélő fogó

Kijelölünk egy fogót és egy menekülőt, a menekülő fejére sapka (pl. baseballsapka) kerül. A fogó csak azt üldözheti, akinek a fején van a sapka. A menekülő a sapkát igyekszik valamelyik társa fejére helyezni. Ha sikerül, akkor a fogónak a sapkást kell tovább üldöznie. Csak az lehet új fogó, akinek a sapka a fején volt, amikor a fogó üldözte. Akit a fogó nem tudott megfogni, az a játék győztese (többen is lehetnek).

Forrás: Mozgásos játékok (Eszterházy Károly Főiskola, Sporttudományi Intézet, Eger, 2015, 48. o.)

 

Üsd a harmadikat!

Játszhatja egy nagyobb csoport, páros létszámban. Kiszámolunk vagy kijelölünk egy fogót és egy menekülőt. A többi játékos párosan befelé néző kettős kört alkot úgy, hogy a párok egymás mögött állnak, kb. egy lépés távolságra. Jelre a fogó üldözni kezdi a menekülőt a körön kívül. Ha sikerül megérintenie, szerepcsere történik a menetirány megváltozásával. A menekülő úgy szabadulhat, ha sikerül valamelyik pár elé belépni a körbe, mielőtt a fogó megérintené. A fogó ettől kezdve a pár külső körben lévő tagját üldözi, aki a menekülő beállásával harmadik taggá vált. Győztes az a játékos, aki a játék ideje alatt egyszer sem lesz fogó.

A körön belül futni vagy a párok között átfutni nem szabad. A harmadik játékos nem állhat rögtön az előző menekülő, azaz a saját oszlopa elé (legalább egy kört meg kell tennie).

 

Csalogató

Két egyenlő számú csapatot alakítunk, akik felállnak egymással szemben 10-15 méter távolságra, és felváltva küldenek a másik csapathoz csalogatót. A kezdő csapat első csalogatója elindul a másik csapat felé, akik egyik karjukat csípőmagasságban tenyérrel felfelé előrenyújtják. A csalogató beleüt az egyik játékos tenyerébe, majd igyekszik minél gyorsabban visszafutni saját csapata vonalán túlra. A megérintett ellenfél próbálja őt viszont megérinteni, mielőtt a csapatát elérné. Ez már a tenyérbe csapás után megtörténhet, de a menekülő az ellenfél vonaláig elérhető. Ha sikerül utolérni a menekülőt, akkor az üldöző foglyul ejti. Ha nem sikerül, ő lesz a csalogató foglya. Rendeződnek a sorok, és a másik csapat csalogatója indul. Az a csapat győz, aki megadott idő alatt több foglyot gyűjt, vagy az ellenfél minden játékosát foglyul ejti.

 

Keresztező fogó

A fogó üldözőbe vesz egy játékost, aki úgy menekül meg az üldözéstől, ha közte és a fogó között egy másik játékos átszalad. A keresztező játékosnak ezt jeleznie kell hangos kiáltással: „Engem kergess!” A fogónak ekkor a keresztben átfutó játékost kell tovább üldöznie. A játék önfeláldozást kíván, és akkor működik jól, ha ezt a játékosok gyakran be is vállalják. Összeszokott, „haladó” játékcsoporttal érdemes kipróbálni.

Változat: A játékot játszathatjuk párokban kézfogással is.

Az utolsó három játék forrása: Testnevelési és népi játékok – egyszerű fogók

 

Győzd le önmagad! (Verbális-nyelvi, önismereti, kapcsolati, testi-mozgásos)

Lázár Ervin Ló Szerafin legyőzi önmagát című meséje elég hosszú, ezért „hosszútávolvasást” kíván, amit „bekuckózva” hallgathatnak végig a gyerekek a mesemondó- vagy beszélgetőhelyen (elérhető a címre kattintva, illetve az író A Négyszögletű Kerek Erdő című kötetében). Bevezetésül kérdezzük meg tőlük, hogy hallottak-e már a Négyszögletű Kerek Erdő lakóiról. Beszélgetéssel idézzük fel a szereplőket, vagy mutassuk be, ha kevesen ismerik őket. Majd indulhat az olvasás. Figyeljék meg a gyerekek, mit jelent Ló Szerafinnak a győzelem.

Majd beszélgessünk a mese alapján:

Mivel vádolták a társai Ló Szerafint? Miért nem volt igazuk? Mit értettek félre?
Hányszor győzött Ló Szerafin? Mivel győzött? Mi igazolta a gyorsaságát és a szerénységét?
Mi a véleményetek Bruckner Szigfrid viselkedéséről?
Mit jelent Bruckner Szigfrid tanácsa: „Győzd le önmagad!”
Hogyan győzte le magát Ló Szerafin? Hogyan győzhette volna le magát Bruckner Szigfrid?

Ti hogyan, miben győzhetitek le magatokat?
Készítsetek „edzéstervet” magatok legyőzésére, ami a rossz tulajdonságok gyengítésére, az jó tulajdonságok erősítésére szolgál.

 

Mezei futás

Menjünk ki a szabadba, keressünk egy helyet, ami „éppen versenyfutásra való”. Tartsunk „mezei” futóversenyt, amelyben a gyerekek egyéni képességeiket mérik össze.

Ennél izgalmasabb, és az egymásra figyelést erősíti a váltófutás, amit sorverseny formájában bonyolíthatunk le. A váltást egy átadott szalag vagy zöld gally jelezheti.

Kép: 123RF

 

 

 

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.

A kimondott szó hatalma

Ef 4,29–32

A Hegyi beszédben Jézus két kifejezést használ, ami ma nehezen érthető. Mindegyik arra utal, hogy valaki indulatosan megbántja, megsérti a másikat. Az eredeti szöveg szerint a „ráka” (ostoba) szó üreset jelent. S hiába enyhítjük ezt kedvesebb kifejezésekkel (fajankó, tökfej), az indulattal kimondott szó is tud ölni. A másik szó a „bolond”, ami mindennapos szóhasználatunkban a „hülyét” jelenti. Tágabb értelemben hitehagyottat, gazembert is. (Mt 5,21–22)

E parancsolat súlyát magunkon tudjuk lemérni. Hogy esik nekünk, ha ilyen jelzővel illetnek minket? Ha a szemünkbe, vagy a hátunk mögött mondják nekünk? A Tízparancsolatban többször is szó van nyelvünkről, beszédünkről, kimondott szavainkról, ezért itt a szó, csak mint ölésre alkalmas eszköz kerül elő. S tényleg lehet, hogy valaki szavak miatt lesz öngyilkos, hal meg benne egy barátság, egy házasság, vagy maga a hit. (lásd a Kátéban)

Hány gyilkossági hír elején áll ez a mondat: „Szóváltásba elegyedett…” S hány példát tudnánk mondani a közlekedésből, áruházi tülekedésből, a mindennapi életünkből erre. Gimnazista koromban történt, hogy karácsony ünnepére készülve olyat mondtam valakinek, akit pedig szerettem, hogy utána nagyon nehezemre esett bocsánatot kérni. Pedig még konfliktus sem volt köztünk, hanem barátság. Még ma is szomorúan gondolok erre a beszélgetésre.

Vegyük hát komolyan: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.”

Réka: Istenem, Istenem, ó én fennvaló Istenem!

Bódi: Mit tettetek, mit csináltatok?

Réka: Gábor odalett. Megöltem, Vencel bácsi. Az igazamat kiál­tottam utána, s megöltem! Megöltem!

Sütő András

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2-1. A nagy futás

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 16,6–7; 24,28; Bírák 4,15–16; 5,20–21; 1Sámuel 17,22.48.51; 2Sámuel 2,17–23; 4,4; 18,19–32; Ézsaiás 52,7; Máté 28,8; Lukács 15,20; 24,12; János 20,1.3–8; ApCsel 20,24; Róma 9,16; 1Korinthus 9,24–25; 2Timóteus 4,7–8; Filippi 2,16; 3,14; Jelenések 2,10
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális, önismereti, vizuális-térbeli, természeti
  • Tevékenység: Nagy futók és futások a Bibliában: bibliai történet olvasása, szereplő jellemzése csoportmunkában, bemutató és titkos szavazás, eredményhirdetés; a győzelem értéke az ókori olimpián és az Újszövetség idején; győzelmi koszorú készítése leveles ágakból, színes papírból

 

Nagy futók a Bibliában (Verbális-nyelvi, kapcsolati, egzisztenciális)

„Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába!” – olvassuk Ézsaiás könyvében a zsoltárba illő sorokat (újfordítású Biblia, Ézs 52,7). A képhez hozzátartozik, hogy a hírvivők általában futva tették meg a távot, tehát az örömhírrel érkező futva közeledik. Számos élethelyzetben volt szükség futásra a bibliai korokban, így a futás a mindennapi élethez tartozott, nem különült el az élettevékenységektől. Mégis, egy-egy kiváló harcos, vitéz vagy kivételes esemény kapcsán a Biblia is hírt ad nagy futókról és futásokról. Ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat:

  • Hágár, aki Ábrahámtól esett teherbe és Sára szolgálója volt, futva menekült el úrnőjétől, aki nagyon rosszul bánt vele. (1Mózes 16,6–7)
  • Rebeka futva vitte a hírt a családjának, hogy elmondja, kivel találkozott a kútnál, és mi történt. (1Mózes 24,28)
  • Sisera, Kánaán királyának a hadseregparancsnoka futva menekült az izráeliek elől, amikor a seregét megzavarta az Úr, és áradás sodorta el a harci szekereket. (Bírák 4,15–16; 5,20–21)
  • Dávid – amikor megérkezett az izráeli sereg táborához, és látta, hogy csatarendbe állt a sereg a filiszteusokkal szemben, nem tétovázott, hanem „a csatasor felé futott”. Később futva lépett ki a csatasorból Góliát elé, majd odafutott hozzá, amikor leterítette a parittyakő. (1Sámuel 17,22.48.51)
  • Aszáél, Dávid nővérének, Cerújának a fia volt Dávid egyik legjobb katonája. „Aszáél gyors futó volt, akár a mezőn szökellő gazella.” Egy csetepaté során Saul vezérét, Abnért üldözte, nyomában volt, nem maradt el tőle, de Abnér a lándzsájával megölte. (2Sámuel 2,17–23)
  • Mefibóset dajkája futva mentette a rábízott kisfiú – Jónátán fia – életét, amikor megtudta, hogy Jónátán és Saul meghalt. Tudta, hogy Dávid és hívei meg fogják torolni Saul háza népén a Dávidon esett sérelmeket. Sajnos egy „sportbaleset” történt: olyan gyorsan futott, hogy a gyermek leesett, és megsántult. (2Sámuel 4,4)
  • Két hírvivő indult Dávidhoz futva a győzelem hírével, amikor a király serege legyőzte az ellene lázadó Absolon seregét. Ez volt a jó hír. A rossz viszont az, hogy a király fia, Absolon is meghalt. Pedig Dávid kérte, hogy kíméljék meg az életét. Az elsőnek érkező hírvivő (Cádók pap fia, Ahimaac) erről nem beszélt, hogy kímélje a királyt. A másodiknak érkező hírvivő (egy etióp férfi) viszont elmondta a kegyetlen valóságot, ami után a király nem a győzelemnek örült, hanem a fiát gyászolta. (2Sámuel 18,19–32)
  • A tékozló fiú apja, amikor hosszú várakozás után végre meglátta, hogy az ő messzi országba költözött fia jön hazafelé, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt.” (Lukács 15,20)
  • Magdalai Mária, illetve a „másik” Mária, amikor megtudta az angyaltól Jézus feltámadásának hírét az üres sírnál, futásnak eredt, hogy hírül adja a tanítványoknak. (Mt 28,8; János 20,1)
  • Péter és János is elfutott a sírhoz, hogy saját szemével győződjön meg a hírről. Még egy kis verseny is kialakult köztük, János ért elsőnek a „célhoz”, de átengedte Péternek az elsőséget. Mégis győzött, mert amikor belépett a sírba, „látott, és hitt” (Lukács 24,12; János 20,3–8)
  • Pál apostol magát az életet, annak küzdelemmel teli, helyénvaló élését nevezte futásnak, amikor így szólt: „az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat” (ApCsel 20,24); „nem futottam hiába” (Filippi 2,16); „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (Filippi 3,14); „futásomat elvégeztem” (2Timóteus 4,7). De azt is tudta, hogy a győzelem „nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Róma 9,16)

Írjuk fel a fenti (kiemelt) neveket egy-egy cédulára a kapcsolódó igehellyel együtt. A gyerekek párban vagy kis csoportban választhatnak egy-egy névkártyát. Feladatuk, hogy a rajta szereplő személy(ek)nek nézzenek utána a Bibliában, és keressék a választ az alábbi kérdésekre:

Milyen élethelyzetben vállalkozott vagy kényszerült az illető futásra? Miért és hová futott? Mi lett futásának az eredménye?

A válaszkereséshez elolvashatják az egész történetet, amibe az igehely ágyazódik. Majd a párok/csoportok mutassák be a saját futójukat, mintha egy hírműsorban szólalnának meg.

A bemutatások végén egyéni titkos szavazással válasszuk ki, ki a legszimpatikusabb futó a bemutatottak közül. Az első három helyezettet külön emeljük ki, és keressük az okát: Vajon miért ők kerültek a dobogóra?

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Az olimpia lángja menüpont alatt.

Aki haragszik…

Mt 5,21–22

Jézus a Hegyi beszédben elsősorban a farizeusok szűklátókörűségére akar rámutatni, akik azt mondták: ha nem öltünk, nem vétkeztünk. Ez a szemléletmód ma is érvényes, hiszen sokan tartják úgy, ha nem vétenek valami nagyot (emberölés), akkor minden rendben az életben (Istennel). Káténk jól teszi fel a kérdést: „De hát nem csupán a gyilkosság megtiltásáról van-e szó ebben a parancsolatban?” „A gyilkosság megtiltása által azonban arra is tanít Isten bennünket, hogy Ő a gyilkosságnak még a gyökerét, úgymint az irigységet, haragot, gyűlöletet, bosszúvágyat is gyűlöli, és mindezt már titokban való gyilkosságnak tekinti.” (106. kérdés-felelet)

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a gyilkosság valahol gyökér-kérdés. A haragot nem leplezni kell, nem elfedezni, hanem kivetni a szívünkből. Szép példa Mezei Máriáé, aki levelében ezt írta Latinovits Zoltánnak: „A haragot tanuld meg úgy kimosni magadból, mint este amikor fogat mosol.” Jézus azt mondja, hogy „aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette.” Ami nem azt jelenti, hogy ha felindulunk egymás ellen, akkor már várhatjuk is az ítéletet, mint valami villámcsapást az égből. Hanem azt, hogy a harag elrendezhető az életünkben. Hogy Isten elé vihetjük indulatainkat. Egy hívő ember lobbanékony természetét is megtanulhatja kezelni. Pál ezt írja: „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne menjen le a ti haragotokkal.” (Ef 4,26)

Azt dörögte, hogy aki gyilkolni akar, az gyilkos, s ha vért akarnak, akkor folyni fog. Szó szerint ezt dörögte. És ha tíz év múlva megint patakokban fog folyni, akkor majd gondoljanak arra, hogy az ilyen beszédektől folyik, ezektől a szavaktól, nem mástól.

Nádas Péter

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A Hegyi beszéd üzenete

Mt 5,17–20

A Ne ölj! parancsolatról mi az Újszövetség, a Hegyi beszéd szellemében beszélünk. Így részben nehezebb dolgunk van, másrészt sokkal könnyebb. Nehezebb, hiszen Jézus sokkal magasabbra helyezi a mércét, s e parancsolat hatálya alá vonja a másokról való rosszat gondolást is. Könnyebb, hiszen nem magunknak kell erőlködni, hogy betartsuk a törvényt, hanem van, aki teljesen betöltötte. A következő napok áhítatait így az evangéliumból kölcsönzött „Én pedig azt mondom…” gondolata fogja össze.

Ez a látszólagos ellentét a Törvény vagy Evangélium vitájában élesedik ki. Sok teológus tartotta (-ja) azt az álláspontot, hogy az Ószövetségben Isten haragvó, szigorú, Törvényt adó Isten, az Újszövetségben pedig kegyelmes, szerető, Evangéliumot hirdettető. Pedig éppen a Tízparancsolat a bizonyíték arra, hogy Isten „Evangéliumként” adja a Törvényt népének, a Hegyi beszéd pedig megmutatja, hogy az Evangéliumban nagyon is benne van a „Törvény”. Az Ószövetség tehát: Evangélium a Törvényben; az Újszövetség pedig: Törvény az Evangéliumban. S mindez azért lehet így, mert Jézus Krisztus nem eltörölte, hanem betöltötte a Törvényt. Teljesen, mint aminek semmi híja nincs.

Nem véletlen, hogy a Heidelbergi Káté a parancsolathoz kapcsolódó három kérdés-feleletben szinte csak a Hegyi beszéd üzenetét veszi. Mint itt a 105. kérdés-feleletben:

Mit kíván Isten a hatodik parancsolatban?

Azt, hogy felebarátomat sem gondolatban, sem szóval vagy a magamviseletével, annál kevésbé tettel, akár közvetlenül, akár mások által, gyalázattal ne illessem, ne gyűlöljem, ne sértsem meg vagy meg ne öljem; hanem minden bosszúvágyat irtsak ki magamból; saját magamban se tegyek kárt, se vakmerően ne rohanjak veszedelembe.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Művelni és őrizni

1Móz 2,15

Tudósok, közgazdászok, teológusok szerint is a világ valamiféle ökológiai katasztrófa felé halad. Az ember nemcsak ember vérét onthatja, hanem a „földét” is. Nem valamiféle termékenységi kultuszról van szó, hanem egyetlen földünkről, megsebzéséről. Hiszen gyilkolni lehet a tavakat, folyókat, erdőket, tengereket (pl. vegyi anyagokat engedve beléjük), és szinte mindent. Még a hatalmas, nekünk védelmül adatott ózonpajzsot is „sikerült” kilyukasztani. Se szeri, se száma betegségeknek, melyeket ezek miatt kapunk.

A földet őrizni és művelni kaptuk, nem rombolni és pusztítani. Nem beszélve mindarról, melyek csupán az ember luxus­igényeit elégítik ki. Sok állatnak kell az ember mohósága miatt szenvedni, mert az ember elpusztít egy medvét egy kicsinyke medvetalpért, vagy védett kismadarakat lő le néhány falat húsért… S a bűn mindenhova beszüremkedik, hiszen a nagyvállalatok még nagy összegű kártérítéseket is kifizetnek inkább, mintsem tisztító berendezést vennének. A természetből mind nagyobb területet hódít meg az ember, kiirtva a hatalmas erdőket, a föld „tüdejét”. S rengeteg szemetet is termelünk, egy-egy család naponta több kilót…

Isten ránk a föld őrzését és védelmét bízta. Teszünk-e érte valamit?

Mégy gyermekeiddel a természetben. Ne engedd, hogy meggondolatlanul már az első órában virágokat szaggassanak, amelyek a forró kezecskékben elhervadnak, s így azokat, mivel kényelmetlenekké lettek, figyelmetlenül eldobják. Inkább neveljed őket első éveiktől kezdve az élet tiszteletére. A nem gondolkodó emberek előtt válj inkább nevetségessé. A gyermekeket azonban meg fogja ragadni a titok borzongása, s egykor megköszönik neked, hogy fölébresztetted bennünk az élet tiszteletének nagyszerű dallamát.

Albert Schweitzer

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Életem ideje kezedben van

Zsolt 31,15–16

A nyolcvanas években budapesti színházakban is játszották Brian Clark: „Mégis kinek az élete?” c. színdarabját, melyből nagysikerű film is készült. Nem véletlenül, hiszen a híres író egy olyan témához nyúl, ami ma is megosztja az embereket. Ez az eutanázia kérdése. A provokatív cím a műben szereplő főhősre utal: magatehetetlen beteggé bénult szobrászművész harcol a haláláért. Hogy ne mások, az orvosok vagy a rokonok döntsenek sorsa felől, hanem önmaga. Rejtve vagy sem, nemcsak az a kérdés vetődik itt fel, más dönthet-e az ember sorsa felől, hanem hogy maga dönthet-e?

A Biblia arról beszél, hogy az embernek „kimért” ideje van itt a földön, de ezt nem mi állapítjuk meg. Nem lehet erről önkényesen dönteni. Seneca azt mondta: a „bölcs addig él, amíg kell”. Tolsztoj egyik műve főhőséről így beszéltünk a gimnáziumban: „Halála értelmetlen halál volt, mert értelmetlen életet zárt le.”

Isten azt mondja nekünk, hogy életünk ideje (az új fordítás szerint sorsunk) az Ő kezében van. Még abban is bízhatunk, hogy Ő jól jelöli ki az időnket. Annyit ad, amennyi jó nekünk. Legyen számunkra – sok „életbiztosítás-reklám” mellett – biztonság az, hogy a mi legfőbb biztosításunk az Ő kezében van!

Ne mámort keress; igazságot.

S féltve őrizd, ha megtaláltad.

Értelme lesz életednek,

s boldogabb ember nem lesz nálad.

Siklós József

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024