A Szentlélek káromlása

Mt 12,22–37

Sokan sokféleképpen próbálták megközelíteni e félelmes igét, hogy mit is jelenthet a Lélek káromlása. Az eredeti szövegösszefüggésből kiindulva azt jelenti, hogy mindazok, akik értik, érzik annak erejét, amit Isten cselekszik, sőt teljesen nyilvánvaló előttük, hogy abban a helyzetben csak Ő lehet jelen – mégis megtagadják, azok követik el ezt a vétket. A hitetlen megkeményedés állapota ez, azoké, akik ellene állnak a bennük munkálkodó Léleknek.

Tudjuk, hogy van a Lélek megoltása (1Thessz 5,19), s van a Lélek megszomorítása (Ef 4,30). Vigyázzunk hát, hogy amikor Isten Lelke valamire indít, akkor azt ne kérdőjelezzük meg, ne hitetlenkedjünk, hanem cselekedjünk vezetése szerint.

Amíg valaki fél, hogy el ne kövesse ezt a vétket, addig nem követte el! S egyetlen jó hozzáállásunk az lehet, hogy keressük az Istennek való engedelmességet. Ne engedjük meg hát magunknak, hogy „keménykedjünk” Isten felé, makacskodjunk, vagy fejjel menjünk a falnak, mert nem tudhatjuk, mennyi időnk van a jót megtenni, s a megértett üzenet szerint élni! Kezdjük el ma!

„Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata!” (Ef 5,15–17)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024