A fél híd

Jóel 2,12

Egy könyvben olvastam az alábbi történetet: A dél-franciaországi Avignonban van egy fél híd, melynek a Rhone-on kellett volna átvezetnie. Amikor építeni kezdték a középkorban, a bal parton a német-római császárság terült el, a nagy római birodalom utódja, a Rhone jobb partján pedig a francia királyság. S mivel a két ország nem jutott egyezségre, a híd befejezetlen maradt. Az odalátogató turisták szívesen küldenek szeretteiknek képeslapot, melyen a Rhone közepéig érő fél kőhíd látható. Látványosságnak lehet jó, de nincs semmi értelme, mert nem vezet sehova.

Sok embert példáz ez a kis történet. Némelyeknek életüket, feladataikat, másoknak hitüket. S vannak, akiknek a szívüket. Hány olyan dolgunk van, amit szívesen, nagy lelkesedéssel kezdünk el, aztán feladunk. Hány ügy, elintézendő dolog szerepel így életünkben? S ez jellemzi kapcsolatainkat is. Félbemaradt barátságok, szerelmek magasodnak torzóként kapcsolataink folyója felett. S talán hitünkben is átéltük, hogy milyen szépen kezdődött, lelkesedtünk, majd valami megtört, elfogyott az erő és a lendület. Kihunyt a tűz.

Isten igéje a nagy parancsolatban azt mondja: „teljes szívedből.” Neki nem elég a fél szív, a fél időnk, a fél megtérésünk. Ő egészen akar bennünket! Valahol itt titok is lappang! Fél szívvel nem megy! Még fél tüdővel vagy vesével vagy füllel igen, de fél szívvel nem! A Kis herceg titka, hogy „jól csak a szívével lát az ember”, Isten titka pedig, hogy „teljes szívvel”.

De míg csodáltam a hidakat,

a hála nyomán könyörgés fakadt:

Istenem nem elég!

Szíveket, népeket elválasztó szakadékok felett

sok híd kellene még!

Túrmezei Erzsébet

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024