89. Harc a filiszteusok ellen; az Úr ládája a filiszteusoknál
Üzenet –Téma:
* Isten nélkül nincs győzelem.
* Isten megtartja ígéretét.
* Isten nem engedi, hogy kigúnyolják.
Előzmények:
Sámuelt Isten házába vitték szülei. Egy próféta Isten üzenetét hozta Élinek. Sámuel első prófétai feladata az volt, hogy Isten ítéletét hirdesse Éli főpap háza népe fölött.
1. történet:
Izráel ellenségei Éli és Sámuel idején még mindig a filiszteusok* voltak, akik ellen Sámson is harcolt. Ismét megerősödtek az alatt a 40 esztendő alatt, amíg Éli ítélte bíraként Izráelt, az után a csapás után, melyet Sámson mért rájuk. Újra betörtek Izráelbe. A zsidók hadba vonultak ellenük.
A filiszteusok csatarendbe álltak a júdeai Afék közelében, Izráel fiai Eben-Háézer* mellett gyülekeztek. A filiszteusok heves küzdelemben legyőzték az izráelitákat. Mintegy négyezer zsidót vágtak le.
A hadinép visszavonult a táborba, és a vének ezt mondták: „Miért veretett meg ma bennünket az ÚR a filiszteusokkal?” Majd előadták tervüket: „Hozzuk el Silóból az ÚR szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből!” Az Urat hibáztatták a vereségükért. Úgy gondolták, hogy a láda jelenlétében* győzelmet ad majd a seregnek.
Hofni és Fineás, Éli két istentelen fia vitte a szövetség ládáját a táborba. Élinek láthatóan nem volt bátorsága ezt megtiltani. Remegve a félelemtől, és mindattól, ami a ládával történhet, az öreg főpap hátramaradt a szentélyben.
Amikor a zsidók meglátták a ládát, olyan hangosan kiáltottak, hogy megrendült a föld. Most már tényleg azt hitték, hogy az Úr velük fog küzdeni. Annyira eltávolodtak az Úrtól, hogy az első vereség után sem értették meg, Isten haragját vonták magukra.
A filiszteusok, akik ezt hallották, idegesen kérdezték, vajon minek örülnek ilyen hangosan a zsidók. Amikor meghallották, hogy az Úr ládája érkezett meg a izráeli sereghez, félni kezdtek: „Isten jött a táborba! Jaj nekünk, mert ilyen még nem volt sohasem! Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában! Filiszteusok! Legyetek erősek, legyetek férfiak, különben szolgái lesztek a hébereknek, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, harcoljatok!” Érthető volt a félelem. Mindent el akartak követni, hogy Izráel Istenét legyőzhessék. Saját isteneikhez, közöttük Dágónhoz*, a halistenhez nem kiáltottak, hanem csak saját erejükben bíztak. Végül is az az ember, aki Istent nem szolgálja, a saját teljesítményében reménykedik. (Míg mi az Úr Jézus érdeméért kegyelemből kapunk segítséget.)
Majd teljes hevességével kirobbant a harc, és Izráel vereségével végződött. A veszteség nagy volt, elesett mintegy harmincezer ember, a maradék pedig hazamenekült.
A filiszteusok elvitték az Isten ládáját is. Hofni és Fineás, akik a láda mellett maradtak, mindketten elestek, ugyanazon a napon, ahogy azt az Isten embere megmondta Élinek (1Sám 2,34; 88. lecke).
Az egyik benjámini férfi, aki megmenekült a harctérről, még aznap eljutott Silóba. Megszaggatta a ruháit, és port hintett fejére a gyász jeleként.
Az öreg Éli főpap, aki már 98 éves volt, és alig látott, az út szélén ült egy székben. Aggódott a szövetség ládája miatt. Emlékezett Isten embere szavára, aki azt mondta, valami szörnyű fog történni „Isten lakhelyé”-vel, a ládával. (1Sám 2,32)
A városbeli emberek látták a hírnök gyászát, és megkérdezték tőle, mi történt. Az elmondta a történteket, mire a nép jajgatni kezdett megindultságában. Éli meghallotta a fájdalmas jajveszékelést, és megkérdezte, mi történt. A hírnök neki is elmondta: „Megfutamodott Izráel a filiszteusok előtt, és igen nagy vereség érte a népet. Meghalt két fiad, Hofni és Fineás is, sőt az Isten ládáját is elvették!”
Amikor a szörnyű hírt meghallotta Isten ládájáról, az idős, elnehezült Éli hátraesett székéről, és nyakát szegve meghalt. Így ért véget negyven évig tartó bíráskodása.
Bár Éli maga istenfélő volt, vezetése mégsem hozott békét Izráelnek. Fiai élete nem adott jó példát arra, hogyan szolgáljon a nép az Úrnak.
Éli menye, Fineás felesége várandós volt éppen. Már nem sok idő hiányzott a gyermek megszületéséig. Ő is hallotta a szörnyű hírt, hogy az Isten ládáját elrabolták a filiszteusok, s hogy apósa és férje is meghalt. Az ijedelem miatt túl korán indult el a szülés. A neki segítő asszonyok bátorítani próbálták: „Ne félj, mert fiút szültél!” Ám ő nem is figyelt oda, és elnevezte fiát Íkábódnak*, mert azt mondta: „Odavan Izráel dicsősége”. Ez az asszony más volt, mint istentelen férje. Fia neve állandó emlékeztetés maradt a szörnyű eseményre, egyben felhívás a népnek az Úrhoz való visszatérésre. E haldokló asszony gyásza is az Úr dicsőségét szolgálta.
A 78. zsoltár szerzője, Ászáf megemlékezik az Úr ládája elvételéről, Hofni és Fineás elestéről: „Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe… Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak.” (61. és 64. versek)
2. történet:
A filiszteusok elvitték Isten ládáját Eben-Háézerből trófeaként a hazájukba. Asdódban helyezték el, Dágón templomában, ahol Dágón mellé állították. Úgy gondolták, ezzel a bálványistenüknek nagyobb tisztessége lesz, s mintha Izráel Istene Dágón foglya lenne.
Mikor másnap reggel Dágón papjai a templomba léptek, Dágónt a földön találták, arccal az Úr ládája előtt. Isten munkája volt ez; Dágónnak, a pogány istentiszteletnek, a sátán birodalmának meg kell hajolnia Izráel Istenének fensége előtt! A papok Dágónt gyorsan újra talpraállították.
Következő reggel Dágón megint arccal a földön feküdt a szövetség ládája előtt. S ami még rosszabb, feje és két karja letörött, és ott hevert a küszöbön, szinte kívül a templomon. Dágón templomának a küszöbét ettől fogva szentnek tekintették, és nem volt szabad rálépni. Ez bizonyítja, mennyire bálványimádók voltak ezek az emberek: inkább a küszöböt tekintették szentnek, ahová bálványuk darabjai hullottak, mintsem Izráel Istenét, aki pedig megbizonyította, hogy messze fölötte áll Dágónnak. Esztelenül cselekedtek, mert ettől fogva a küszöb átugrálásával minden filiszteus arra emlékezett, hogy (bálvány)istenük legyőzetett.
Nem olvasunk róla, hogy a papok megpróbálták volna a szobrot helyreállítani.
Az Úr keze komolyan ránehezedett Asdódra, és „pusztította” az embereket. Sokan meghaltak hirtelen. A városban és környékén betegség terjedt, az embereken „fekélyek” támadtak. (Zsolt 78,66: „Visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre.”)
Asdód filiszteus lakói megrémültek, mert rájöttek, hogy Izráel Istene bünteti őket ennyire. Ezért azt mondták: „Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája, mert a keze ránk nehezedett, meg istenünkre, Dágónra.”
Hírt küldtek a másik négy városfejedelemnek, hogy jöjjenek át tanácskozni Asdódba. „Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával?”
A filiszteusok azt gondolták, megszabadulhatnak a csapástól, ha máshová viszik a ládát. „Át kell vinni Gátba” – hangzott a fejedelmek végzése. Így is történt. A filiszteusok saját szerencsétlenségüket idézték elő, mert alighogy a láda Gátba ért, odaért a csapás is, még hevesebben, mint Asdódban történt. A város apraján-nagyján „fekélyek” támadtak.
Ismét elvitték Isten ládáját, ezúttal Ekrónba. Amint a láda odaérkezett, így kiáltottak Ekrón emberei: „Idehozták Izráel Istenének a ládáját, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt!” Valóban, a baj akkora volt, hogy „halálos rémület” támadt. Isten keze olyan súlyosan nehezedett az ekróniakra, hogy sokan meghaltak anélkül, hogy a „fekélyeket” megkapták volna. „Az égig hatott a város jajkiáltása.”
Gyorsan összehívták az összes városfejedelmet, és ezt követelték az ekróniak: „Küldjétek el innen Izráel Istenének a ládáját, térjen vissza a helyére, ne öljön meg bennünket népünkkel együtt!” Követelésük meghallgatásra talált. (Lásd 1Sám 6; 90. lecke)
Jegyzetek:
Filiszteusok – Részletesen lásd a 78. lecke jegyzetanyagában.
Eben-Háézer – Egy település neve, mely Micpa és Sén („fog”, éles szikla) között Benjámin területén fekszik, Sámuel nevezte el (1Sám 7,12). Jelentése: „segítség sziklája”. Sokszor ezzel az értelemmel: „Mindeddig megsegített bennünket az ÚR” – Sámuel kijelentése szerint, a filiszteusok legyőzése után felállított kőnél.
Isten jelenléte – Isten jelen volt népével a frigyláda engesztelési fedelének kérubjai között: „sechina”, az isteni jelenlét képe, mely beárnyékolta az engesztelési fedelet.
Dágón – A halistenről lásd a 84. lecke jegyzeteit!
Íkábód – „I-kabód”: „Hol van a dicsőség?” vagy: „Dicsőség nélkül”. A „kábód” szót sokszor ismétlik az Ószövetségben az „ÚR dicsősége” kifejezésére.
Énekek:
Református énekeskönyv: 28:1–2; 43:2; 68:1; 74:1.10.20; 236:1–3.7; 256:1–3; 387:1.4–6; 391:1
Jertek, énekeljünk: 101:1; 168; 228; 230:2–3
Harangszó: 44; 49
Dicsérjétek az Urat!: 63; 66; 74:4; 87; 93
Erőm és énekem az Úr: 56:4; 81; 139
Megjegyzések:
Isten ítélete és büntetése – Mi emberek Istent gyakran igen szigorúnak és irgalmatlannak találjuk, amikor az Ő büntető kezéről olvasunk. De olyankor nincs szemünk észrevenni, hogy Isten a maga irgalmából – figyelmeztetés után – mindig ad egy időszakot megtérésre. Gondoljunk Ninivére, mely megtért az ítélet kihirdetése után! Éli fiai nem tértek meg.
Istent okolni, hibáztatni – Amikor valami nyomorúság ér utol bennünket, hajlunk rá, hogy Istent okoljuk érte. Elfeledjük, hogy talán mi vagyunk a vétkesek. Kényelmesebb hibánkat, hiányosságunkat Istenre proiciálni (vetíteni).
Isten segítségét kierőszakolni – Azt gondolni, hogy Isten bármire is kényszeríthető, értelmetlen és helytelen. Ő nem engedi magát használni (nem eszköz!). Az izráeliták akkor cselekedtek helyesen, amikor előbb a bűneiket vallották meg. Ezután segített nekik az Úr, anélkül, hogy Isten ládáját ehhez használni kellett volna.
Amikor Isten dicsősége elhagyja a népet – Nem csoda, hogy Éli annyira aggódott a láda miatt. Fineás felesége is érezte a bajt, ezért adta fiának az Íkábód nevet: „Elvétetett a dicsőség Izráelből”. Tetteink következményeivel mindig számolnunk kell.
Isten nem engedi, hogy gúnyolódjanak vele – Dágón előrezuhant; feje és kezei letörtek; a filiszteusok fekélyes betegségtől szenvedtek, mivel Isten ládáját, és ezzel Istent nem tisztelték. A Biblia Isten büntetésének több példáját is adja, miután gúnyolták Őt az emberek. Gondoljunk csak a fáraóra (2Móz 12,29–30), Bélsaccar királyra (Dán 5), vagy Heródes Agrippára (ApCsel 12,20–24). II. Fülöp spanyol királyt ugyanaz a betegség érte, mint Heródest.
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Történelem / Könyvtárhasználat
- Az ókori Izráel küzdelmei a filiszteusok népe ellen. (***)
- A filiszteusok eredete, városállamai, vallása, kultúrája. (***)
- Isten- és egyházellenes propaganda a XX. szd-i kommunista, szocialista rendszerekben.
E propaganda bukása. (***)
Magyar nyelv és irodalom / Dráma
- Szólások – az ígéret megtartása témájában. (**)
- A bibliai történethez és témájához kapcsolódó találós kérdések. (**)
- A vereség okát kereső válaszok megfogalmazása (írásban) a bibliai történet szereplői nevében. (***)
- Hírek és hírhozók: beszámoló a bibliai történet egy eseményéről valamelyik szereplő nevében. (***)
Vázlat:
filiszteusok
Eben-Háézer
elviszik a szövetség ládáját
Hofni és Fineás elesnek
Íkábód (=oda a dicsőség)
Éli meghal
Asdód – Dágón fekélyek
Gát
Ekrón
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!