25. Fürdés a folyóban

• Történet: Naamán szolgálólánya
• Igehely: 2Királyok 5,1–19

Naamán történetét válogatott igeversekkel felolvashatjuk a Bibliából, vagy elmesélhetjük a saját szavainkkal is. De segítségül közöljük a történet gyerekek számára megfogalmazott változatát Miklya Luzsányi Mónika elbeszélésében, ami megjelent a Reformátusok Lapja 2012. szeptember 30-i lapszámában.

Kép forrása

Fürdés a folyóban

Naamán az arám király hadseregparancsnoka volt, nagyhatalmú, gazdag és büszke férfi. Akinek ezer meg ezer katona engedelmeskedett. Mert a hadseregparancsnok mindenkinek parancsol. De neki nem parancsol senki. Csak Isten meg a király. Ha Naamán kiadta a parancsot, minden katonának engedelmeskednie kellett. Ha azt mondta: „Sorakozó!”, akkor felsorakozott az egész sereg. Ha azt mondta: „Támadás!”, akkor támadtak. Ha pihenőt parancsolt, pihentek. Azt tették, amit Naamán mondott.

De akármilyen nagyhatalmú úr volt Naamán, a betegségnek ő sem parancsolhatott. Mert bizony hiába volt gazdag. Hiába volt hadvezér. Egy napon gyógyíthatatlan betegség támadta meg. A lepra. Naamán odaadta volna vagyona felét a gyógyulásért. Vagy az egészet. Minden kincsét. A palotáját. Még a hatalmát és az erejét is. De tudta, hiába adna oda bármit, ő már többé nem lehet egészséges. Mert a lepra akkoriban halálos betegség volt. Senki sem ismerte a gyógymódját. Csak Isten. Elizeus, aki Illés próféta tanítványa volt, Isten hatalmával gyógyított. Miután Illés meghalt, mindenki Elizeust kereste fel a bajával Izráelben. Persze csak az, aki hitt benne, hogy ő tényleg Isten embere.

Az a kislány, akit arám csapatok raboltak el egyszer Izráelből, hitt benne. És csodák csodája, éppen Naamán házába került, Naamán feleségének lett a szolgálója.

– Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, ő biztos meggyógyítaná! – sóhajtott hangosan, amikor megtudta, hogy Naamán leprás lett. Úrnője meghallotta. Alaposan kikérdezte a kislányt, aztán ment az urához.

Naamán nem akart hinni a fülének. Hogy Isten meggyógyítaná? Az lehetetlen. És éppen Samáriában? Az még lehetetlenebb. Pont az ellenség fővárosába menjen, az izráeli tűzfészekbe?

– Van más esélyed? – kérdezte csendben a felesége. És Naamán már másnap ott volt a királynál, hogy az engedélyét és tanácsát kérje. A király támogatta hadvezérét, így nemsokára elindult a karaván Izráel felé.

Mert egy hadseregparancsnok nem utazik akárhogy. Akkor sem, ha beteg. Főleg nem utazik üres kézzel. Naamán az arám király ajánlólevelét vitte magával, hátas állatait meg jól megpakoltatta kincsekkel. Mert egy ilyen gyógyulásért biztos sok pénzt kér az a próféta. És különben is… Hadd lássa, hogy milyen nagy emberrel van dolga.

De Elizeus nem sokat látott Naamán nagyságából. Ki se jött a házból, csak kiüzent, hogyha meg akar gyógyulni az úr, akkor fürödjön meg hétszer a Jordánban.

– Micsodaaaa?!?! – prüszkölt a nagyhatalmú hadvezér. – Minek néz ez engem? Én azt hittem, majd kijön, elém áll, illendően köszönt, és legalább megvizsgál. Aztán meg imádkozik, végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít! De így? Csak kiüzen, hogy fürödjek meg a Jordánban? – őrjöngött Naamán, és ahogy a folyó felé nézett, elfintorította az orrát. – Hát nem többet érnek Damaszkusz folyói Izráel minden vizénél? Megfürödhetek azokban is, ha kedvem tartja!

Azzal megfordult, és haragosan elviharzott. Talán meg sem áll Damaszkuszig, országa fővárosáig, ha a szolgái utána nem futnak.

– Uram – kérlelték Naamánt –, ha a próféta valami nagyot parancsol, azt is megtetted volna, ugye? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz.

Naamán okos ember volt. „Hát – gondolta magában. – Egy próbát azért megér. Meleg van úgyis. Jól fog esni egy kis fürdőzés.”

Lesétált hát a Jordán partjára, és beleereszkedett a vízbe egyszer. Kétszer. Háromszor. A negyedik könnyebben ment. Az ötödik nehezebben. A hatodiknál megizzadt, pedig elég vizes volt már. A hetediknél viszketni kezdett mindene. Aztán eltűnt. A viszketés. És minden leprafolt, ami csak borította a testét.

– Uram, Istenem! – futott vissza a prófétához. Elizeus most beengedte a házába. – Már tudom, hogy nincs máshol Isten, csak Izráelben! Fogadj el valamit, Elizeus, hadd háláljam meg, amit tettél!

De Elizeus csak csóválta a fejét. Ugyan! Már megkapott mindent, hiszen csoda történt: ez a büszke parancsnok leborult az Úr előtt!

A bejegyzés megtalálható a Segédanyagok/Bibliai lapozgató menüpont alatt, a „Gyerekek a Bibliában” c. sorozatban: https://kateteka.hu/segedanyagok/bibliai-lapozgato/