226. Jézust megvetik Názáretben
Üzenet – Téma:
* Ne utasítsuk el az üdvösségről szóló hírt!
* Jézus Úr!
Előzmények:
Azután, hogy az Úr Jézus Samáriából eltávozott, Galileába érkezett. Kánában a kapernaumi királyi tisztviselővel találkozott, akinek súlyos beteg volt a fia. Jézus nem ment el vele, hanem azt mondta, hogy a fiú meggyógyult. Kitűnt, hogy ez valóban igaz.
Történet:
Az Úr Jézus elment Kánából, és bejárta Galileát. Keresztelő Jánost akkor már börtönbe záratta Heródes Antipás. Jézus Galileában „az Isten országának evangéliumát” hirdette. „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15).
Ezen az útján az Úr Jézus elment Názáretbe* is, ahol felnevelkedett. Szombaton, szokása szerint, bement a zsinagógába*. A názáretiek természetesen jól ismerték Jézust, akit az ács fiának neveztek.
Jézus felállt, hogy az Írásból olvasson. A szolga Ézsaiás könyvét nyújtotta neki. Ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet (Ézs 61,1–2*), ahol ez van megírva: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.* ” Azon a szombaton ez volt a soros textus, melyet fel kellett olvasni, és meg kellett magyarázni.
Ezek a szavak, amint tudjuk, világosan magára az Úr Jézusra utaltak. Ő a Krisztus (Felkent), akit Isten küldött, aki mindezeket a dolgokat megteszi! Erről fogalmuk sem volt a zsinagógában levő zsidóknak.
Amikor Jézus összegöngyölítette a könyvet, és visszaadta a szolgának, mindenkinek a szeme rajta függött. Mit mond az Úr Jézus erről a szép igéről?
Ő így szólt: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára!” A zsidók „egyetértettek vele”, azaz nagyszerűnek találták, hogy ez a prófécia most végre beteljesedni látszik. Amikor Jézus még több kedves szót mondott, nagyon elcsodálkoztak. „Nemde a József fia ez?” – mondták egymásnak, ami már magában is sértés vagy kétségbe vonás, ilyen értelemben: hogy tud egy ilyen tanulatlan valaki, az ács fia, ilyen szép szavakat mondani?
Jézus ezekkel a szavakkal: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára”, nem azt mondta, hogy Ő az, akiről a Szentírásnak ezen a helyén szó van. A zsidóknak maguknak kell eljutni erre a meggyőződésre… Az írásnak őket is meg kell győzni! (A samáriai asszonynak valóban azt mondta az Úr Jézus: „Én vagyok az, aki veled beszélek”; Jn 4,26; 224. lecke). Jézus aztán arról beszélt, hogy a názáretiek kétségtelenül azt akarják, tegyen náluk is olyan csodákat, amilyeneket Kapernaumban tett. Ez a mondás: „Orvos, gyógyítsd meg magadat!”, körülbelül azt akarta jelenteni: Orvos, most ne máshol gyógyíts, hanem itt a tieid között! „Tedd meg itt is, a saját hazádban!”
Jézus így folytatta: „Bizony mondom néktek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában.” Néhány példával magyarázta meg itt az Úr Jézus, hogy Isten nemcsak a saját népét, Izráelt akarja „előnyben részesíteni”.
Izráelben (a tíz törzs országában) sok özvegyasszony élt Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra – tehát nem esett eső –, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken. Illés mégsem egy izráeli özvegyhez küldetett, hanem a Szidónhoz tartozó sareptai özvegyhez (lásd 1Kir 17,9kk; 137. lecke)
Sok leprás volt Izráelben Elizeus idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán (2Kir 5).
A zsinagógában levő zsidók most már megértették, mire célzott Jézus ezekkel a példákkal. Megteltek haraggal iránta. Fölkeltek, megragadták Jézust, és kivitték a városból a hegy szakadékáig. (Názáret egy domboldalon épült. Jézus bizonyára még gyermekkorából tudta, hogy milyen veszélyes hely ez.) A názáretiek le akarták taszítani a szakadékba. De Jézus most megmutatta, hogy semmit sem tehetnek az Ő isteni akarata ellenére: átment a dühöngő tömegen, anélkül, hogy bárki is rátehette volna a kezét.
Názáretből Jézus Kapernaumba* ment, ahol letelepedett (Mt 4,13), vagy ahol már előbb is lakott (lásd Jn 2,12).
Megjegyzés: Ebben a részben nem olvasunk arról, hogy Jézus tanítványai is ott lettek volna.
Kiegészítés:
(Lásd „Az Úr Jézus elment Názáretbe is” jegyzetet is.) A Mt 13,53–58-ban ás a Mk 6,1–6-ban azt olvassuk, hogy az Úr Jézus még egyszer fölkereste hazáját. Tanított a zsinagógában, az emberek álmélkodtak szavain, és azt mondták egymásnak: „Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez? Nem Máriának hívják-e az anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nem köztünk élnek-e a nővérei is mind? Ugyan honnan van benne mindez?” És megbotránkoztak benne. De Jézus azt mondta nekik: „Sehol sem vetik meg a prófétát, csak saját hazájában”. Nem sok csodát tett Názáretben hitetlenségük miatt.
Jegyzetek:
„Az Úr Jézus elment Názáretbe is” – Két názáreti látogatásról olvasunk. Az első látogatást a Lk 4,14–30 beszéli el; a második látogatásról a Mt 13,53–58 és a Mk 6,1–6 szól (lásd „Kiegészítések”). Ott olvasunk néhány csodáról, melyet Jézus tett (Mk 6,5). Ebben az elbeszélésben egyetlen csoda sincs, ezért néhány magyarázónak az a véleménye, hogy két látogatásról van szó. Másrészt az is lehet, hogy Máté is és Márk is az említett részben az első (és akkor így egyetlen) látogatásra céloz. Ugyanis mégis csak különös, hogy Jézust az a veszély fenyegette, hogy letaszítják egy szikláról, aztán mégis elmehetett Názáretbe, sőt a zsinagógába másodszor is. Hiszen nyilvánosan kiűzték a zsinagógából, ami a zsidóknak azt jelentette, hogy többé nem ismerték el vallásos zsidónak. Az ilyen kiközösített nem mehetett soha többé a zsinagógába.
Zsinagóga – „összegyülekezés”-t jelent; azt az épületet, ahol a zsidó vallásos összejöveteleket tartották. A zsinagógák használata valószínűleg a babiloni fogság utáni időre vezethető vissza. A Zsolt 74,8-ban van utalás arra, hogy ilyen összejöveteli helyiségek már korábban is voltak: „és fölperzselték az országban Isten minden hajlékát.”
Berendezése rendkívül egyszerű volt (Lásd az alaprajzot a következő lapon W. Bhülmann: Hogyan élt Jézus c. könyve nyomán!): A Jeruzsálem felé tájolt hátsó falnál állt a Tóraszekrény (1), melyben a Tóra-(törvény-)tekercseket őrizték. A belső üres tér közepén helyezkedett el a faemelvény, melyen a Szentírás felolvasásához a Tóra-tekercsek elhelyezésére szolgáló olvasópult (szószék) állt (2). A Tóra-szekrény előtt tiszteleti helyül karosszékek lehettek félkörívben felállítva a tekintélyes vagy hivatalos személyek számára (3), melyek közül az egyiket „Mózes székének” nevezték (Mt 23,2). A belső központi teret ülőpadok vették körül. A nők a férfiaktól elkülönítve, rendszerint a karzaton ültek.
A zsinagógai istentisztelet így zajlott: Hitvallás, imádság és áldás után a tanító rész következett. Ezen először felolvastak egy részt a Tórából (Mózes öt könyvét háromévenként folytatólagosan végigolvasták a szombati istentiszteleteken). Ezután a prófétai iratokból olvastak, melyhez írásmagyarázat, tanító, vigasztaló beszéd kapcsolódott. Erre az istentiszteleten résztvevő valamennyi férfi vállalkozhatott, a zsinagóga előljárója jelölte ki a személyét. Beszédét ülve mondta el. Gyakran az előljáró, a rabbi maga tartott beszédet. Befejezésül a gyülekezet felállt, és a tekercseket visszavitték a Tóra-szekrényhez. Az istentisztelethez zsoltárok, himnuszok éneklése is hozzátartozott.
Péntek este mentek először a zsinagógába. Aztán otthon megtartották a szombat kezdetekori étkezést. Szombaton is volt néhány istentisztelet.
Ézsaiás 61,1–2 – Ez nem az Ézs 61 szavainak szó szerinti idézete. Hasonlíttassuk össze a kettőt a gyermekekkel. Így pl. az „örömhír” helyett „evangélium” van (ami ugyanazt jelenti), az „ÚR kegyelmének esztendeje” helyett pedig „az Úr kedves esztendeje”. (Figyeljük meg, hogy az Újszövetségben sohasem „ÚR” áll, hanem mindig „Úr”!)
Az Úr kedves esztendeje – Ez az örömünnep évére (jubileumi év) utal, melyet az Úr rendelt el, minden ötvenedik év ez. Ennek a kezdetét kürtök megfújásával jelezték (innen az „örömünnep éve” elnevezés). Mindenkit és mindent, aki vagy ami a szabadságát elvesztette, szabadon kellett engedni: zsidó rabszolgákat, földeket és más vagyontárgyakat, mint pl. házakat. Krisztusban jött el a legnagyobb szabadság! Minden hetedik év szombatév (szombat = nyugalom), amikor a földet parlagon kellett hagyni, és mindent, amit akkor a szántóföldek teremtek, összegyűjthettek a szegények. Az örömünnep éve volt a tetőpont, és az új 7 x 7 szombatév kezdete.
Kapernaumba – Názáretben az Úr Jézus megkeresztelkedéséig lakott. Azután a Jn 2,12 szerint édesanyjával és testvéreivel Kapernaumba költözött (nevelő apja, József, már valószínűleg nem élt). Itt, Kapernaumban volt, azt lehet mondani, az otthona, ahova, miután bejárta az országot, mindig visszatért.
Énekek:
Református énekeskönyv: 64:1–3; 164:1–2; 233:2–3; 469
Jertek, énekeljünk: 128:1; 198:1–2; 241
Harangszó: 37; 46; 47; 49:1–2.6–7
Dicsérjétek az Urat!: 62; 69; 70; 74:1
Erőm és énekem az Úr: 18; 117
Megjegyzések:
Ne utasítsuk el az üdvösségről szóló hírt! – Az, ahogy ezek a názáretiek megvetették Jézust, azt a gyűlöletet ábrázolja, amelyet sokan táplálnak Jézussal szemben. Hallani sem akartak róla, amikor magát a megígért Üdvözítőként ajánlotta. A legrosszabb az volt, hogy a názáreti zsinagógában vallásos emberek vetették meg Őt! Mi a helyzet velünk? Megkereszteltek, egyháziasak vagyunk… és mégis elutasítjuk az üdvösségről szóló hírt?…
Jézus Úr! – Az Úr Jézus ismét megmutatta fenségét. A dühöngő tömegnek hagynia kellett, hogy elmenjen. Ilyen esetekkel még többször találkozunk az evengéliumokban. Megjegyzés: Az, hogy a Gecsemáné kertben Jézus engedte magát elfogni, a saját elhatározása volt. Ha nem akarta volna, az nem sikerült volna Júdásnak és a katonáknak.
Ebből a történetből jól bebizonyíthatjuk a gyermekeknek azt, hogy Jézus Úr. (Jézus leghelyesebb Istenképét „rajzolhatjuk meg”!)
Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):
Emberismeret (Osztályfőnöki)
- Emberi kapcsolataink, viselkedésünk embertársainkkal szemben. Előítélet, megkülönböztetés, mások lenézése. A tolerancia és annak határai. (***)
Lenézni, megvetni valakit azért, mert „más”, mint mi vagyunk vagy mivel egyszerű származású, helytelen dolog. Mindnyájan Ádám és Éva leszármazottai vagyunk, és így bűnösök Isten előtt. Bőrszín, vallási meggyőződés és más különbségek nem szabad, hogy befolyásolják magatartásunkat másokkal szemben. - Véleményünk, értékeink vállalása embertársaink előtt. Az igazság, mint fontos érték. (***) Jézus meg merte mondani az igazat az embereknek. Ha mi azt tesszük, kockáztatjuk, hogy nem tisztelnek bennünket. Akkor hát hallgassunk? Vagy vállaljuk a konfliktusokat?
Társadalmi ismeretek / Történelem
- A zsinagóga belső tere, berendezése; a zsinagógai istentisztelet rendje Jézus korában (és ma). (***)
Vizuális kultúra (Rajz-Művészettörténet)
- Építészettörténet: Zsinagóga belső terének megfigyelése képeken, rekonstrukciós ábrázolásokon. Összehasonlítás egy keresztyén templom belső terével. A zsinagóga alaprajza. (***)
- Térrendezés: A terem átrendezése a zsinagóga belső teréhez hasonlóan (székek, asztalok stb.). (***)
Irodalom / Dráma
- Felolvasás a Bibliából, szóbeli magyarázat a felolvasott igeszakaszhoz a zsinagógai istentiszteleti rendnek megfelelően. (***)
Vázlat:
Jézus
Kána
Galilea – Názáret
zsinagóga
könyv – Ézsaiás
Kapernaum
„Ma teljesedett be ez az írás”
harag
ki a városból
hegy – szakadék
Jézus elmegy
Kapernaum
Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!