Jób 1,13–22

Jób életének eseményeit minden gazdagságával együtt sem kívánja magának az ember. De hozzáállása megszégyenítően engedelmes. Elveszít szinte mindent, egyedül az élete és a felesége marad meg – mégsem átkoz senkit, s nem roppan össze. Mélyen, őszintén megrendül, sokat küszködik, hallgat, viaskodik, de látja, s megvallja, hogy minden Isten kezéből jön ebben a világban – nincs ellene mit lázadnunk!

Isten ad. Felhozza napját jókra és gonoszokra is – megáldja kezük munkáját. Isten elvesz. Jóktól és gonoszoktól is – semmivé teszi kezük munkáját.

Hol itt az igazság? Őbenne. Mert a jóság és gonoszság semmire nem hatalmaz fel. Egy jó embernek nincs több joga Istentől kérni valamit, mint egy gonosznak. Mert ez, hogy „jó” és „gonosz”, olyan emberi kategóriák, amelyeknek semmi közük az igazi valósághoz.

Isten előtt ugyanis minden ember gonosz, mert bűnben él. Az általunk „jónak” nevezettek nem gyilkoltak ugyan, csak lehet, hogy szavaikkal tettek tönkre egy életet; lehet, hogy sosem loptak, de olyan zsugoriak, hogy gyermekeik majd összevesznek vagyonukon; lehet, hogy mindenki szemében nagyon kedvesek, de amint valami nehézség támad az életükben, azonnal vádaskodni kezdenek, s lázadnak Isten ellen, stb.

Isten előtt csak megváltásra szoruló ember van, aki valamilyen céllal született a földre, s előtte csak az a kedves, aki alázatos, őszinte, bűnbánó ember, aki tiszteli akaratát.

„Mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is… Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,11–13)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

 

Életkorok:  óvodás, alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, természetismeret, ének, zene, ritmus, barkácsolás, kézművesség, mozgásos játék, ön- és társismeret, kapcsolat, 
Szervezési formák:  tábor, csendesnap, 
Tudomány területek:  művészetek, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online szöveg, hanganyag, kézműves oldal, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Zsoltárok 19,2–7; 74,16–17; Márk 14,22–24; Efezus 5,25
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, természeti, zenei-ritmikus, vizuális térbeli, testi-mozgásos, kapcsolati
  • Tevékenység: Hagyományismeret: a nyári napforduló és Szent Iván napja; szokásdal meghallgatása, értelmezése, éneklése; kapcsolatfonó énekes körjáték, virágkoszorú fonása

 

Nyári napforduló (Verbális-nyelvi, természeti, zenei-ritmikus)

A nyári napforduló az a pillanat, amikor a Nap a legmagasabb helyzetében van, ilyenkor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka. A nyári napforduló június 20-21-re esik, idén június 20-án 20 óra 51 perckor következett be ez a pillanat. Ez egyben a csillagászati nyár kezdete.

A magyar néphagyományban Szent Iván napjához (éjjeléhez) kötik a napfordulót, ami június 24-én van. Ehhez a naphoz számos szokás kapcsolódik, legismertebb talán a tűzgyújtás és a tűzugrás, aminek jelképi erején túl termékenység- és egészségvarázsló szerepe is volt egykor.

A koraközépkori kereszténység Szent Jánost tette az ünnepnap védőszentjévé, ünnepe az V. századtól vált általánossá. (Az Iván a János szláv névalakja.) Így a középkori egyház úgymond megszentelte a Szent Iván-napi tüzet.

A tűzgyújtás és a tűz átugrása mellett sok párosító és házasító dalt énekeltek, köztük a Virágok vetélkedése elnevezésű népdalt is, aminek többféle változata ismeretes. Ide kapcsolódik a Júlia szép leány balladája is, amelynek kezdősorai így szólnak:

Júlia szép leány egykoron kimene,
Búzavirág szedni, a búzamezőbe.
Búzavirág szedni, koszorúba kötni,
Koszorúba kötni, magát ott múlatni.

Forrás

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.

Ruth 1,16–17

Elimélek és Naómi örökségül nyerték családjuktól házukat, földjüket Betlehemben. Két fiukkal éltek ott, de éhínség támadt, s ők megijedtek. Elköltöztek Moáb földjére, hogy megéljenek. Azaz otthagyták atyáik földjét. Az idegenben megnősültek a fiúk, s moábita lányokat vettek el. Nem születtek gyermekeik. Sőt, hirtelen halállal meghalt mindhárom férfi. Apa és két fia. A menyek közül az egyik hűséggel követte anyósát, aki visszatért örökségébe. Még az anyóst is lehet hát tisztelni, szeretni!

Megvolt a ház – de nem volt benne élet. Naómi már csak meghalni ment haza. Ruth sem készült egyébre, mint öreggondozásra, de szeretetből, hűségből tette. S ez a fajta engedelmesség mindig megnyitja Isten különös gondoskodásának forrásait! Ennek a moábita fiatalasszonynak a hite mozgásba hozza a régi törvényeket, s az örökség visszatérhet: a szegények törvénye alapján lesz élelmük, a megváltás törvénye alapján földjük, s a sógorházasság törvénye alapján családjuk. A vállalt szolgálat saját életének áldását is eredményezte.

Sőt, a kegyelem mértéke valóban ezerízig szóló, mert ennek az asszonynak tiszteletéből és hűségéből nőhetett ki az Isten szíve szerinti király: Dávid, s az ő utóda: Jézus Krisztus.

Amit Isten ad, azt mindig céllal adja. A szegénységet és a gazdagságot is, az egy talentumot és az ötöt is. Nem egymáshoz kell hasonlítgatni az örökségeinket, hanem engedelmességgel szolgálni benne Isten dicsőségére!

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Zsolt 90

Nagymamám 90 éves koráig élt, s nagyon tisztelte a ­szüleit. Nem tudom, hogy valóban ilyen egyenes összefüggés van-e a két dolog között, de ő mindig ezt hangsúlyozta. S valóban láttam sokakat nagyon korán elmenni, akiket szüleik temettek el, s nagyon elkényeztetett, szüleiket semmire tartó emberek voltak. Néhányan közülük olyanok is, akiket a nagyszülők ellen neveltek, mert azok fegyelmezni próbálták unokáikat.

S láttam késő öregségig megőrzött ép elmével, gazdag méltóságos emberséggel elbúcsúzni olyanokat, akik ismerték az élet bölcsességét. Amióta őket láttam – nem félek az öregségtől, mert tudom, hogy nemcsak mindent lassan elveszítők vannak, hanem olyanok is, akiknek életében minden lassan beérik abból, amit tettek. S a késő öregség gazdag aratás ideje lehet!

Érdemes meghallgatni őket, mert a hosszú élet sok tanulsággal járhat. Ők, mint egy „élő történelemkönyv” hordozzák sebeik­ben, ünnepeikben, tapasztalataikban mindazt, amit az elmúlt hatalmas korszakok változásai hoztak. S érdemes odafigyelni megcsendesedéseikre, s arra, hogy mi az, amit még ilyen idősen is tisztelnek! Még mindig kevesebb időbe telik tőlük kérdezgetni, mint magunknak mindent megtapasztalni.

A hosszú élet tehát Isten parancsainak tiszteletéből fakad.

„Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember tudja, hogy eljön az ítélet ideje.” (Préd 8,5)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Életkorok:  óvodás, alsós, felsős, 
Képesség területek:  mozgásos játék, ön- és társismeret, kapcsolat, természetismeret, képalkotás, vizualitás, 
Szervezési formák:  tábor, csendesnap, 
Tudomány területek:  módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online játékok, kézműves oldal, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 18,1; Zsoltárok 19,5–7; 36,8; Ézsaiás 4,6; Ezékiel 17,23; Jónás 4,5–8
  • Intelligenciatípus: Testi-mozgásos, kapcsolati, természeti, vizuális-térbeli
  • Tevékenység: Labdajátékok: fejelés, zsinórlabda; szappanbuborék-fúvás; árnyékfogók; árnyékkereső, árnyékrajzok és fotók készítése

 

A labda röpte (Testi-mozgásos, kapcsolati)

Labdajáték, játékos labdagyakorlat, ahol a labda röptét, röptének ívét észleljük és figyeljük játék közben:

 

Fejelés

A kemény bőrlabdával való fejjáték gyakorlása a gyerekek számára veszélyes, ezért a fejjátékot csak könnyű gumilabdával, röplabdával ajánljuk. Próbálgathatják a következő gyakorlatokat:

  • Párban a társ által fejmagasságban dobott labda visszafejelése a homlok középső részével, álló helyzetből, különböző távolságból
  • Az előbbi helyzetben visszafejelés felugrással
  • Folyamatos fejelés párokban, kis csoportokban
  • Fejelőverseny távolságra, illetve célra

Forrás: Labdajátékok (Eszterházy Károly Főiskola, Sporttudományi Intézet, Eger, 2015)

 

Zsinórlabda

A játékot egy röplabdahálóval vagy kifeszített zsinórral kettéosztott pályán játszhatjuk, általában 6 fős csapatokkal. A háló/zsineg kb. 2 m magasan legyen kifeszítve, amitől kb. 3 m-re jelöljük ki mindkét térfélen a kezdővonalat. Kezdéskor a csapat egyik játékosa a kezdővonalról dobja át a labdát a háló/zsineg fölött a túlsó térfélre, törekedve arra, hogy ne tudják elkapni. A védő játékosok feladata, hogy a labdát elkapják. Aki a labdát elkapta, annak kell visszadobni azt a másik térfélre. Az elkapás helyéről nem mozdulhat el, nem ugorhat föl, és nem dobhatja át csapattársának a labdát. A labdamenet addig tart, amíg a labda földet nem ér. A hibázó csapat ellenfelének jár a nyerőpont. Hibának számít az is, ha az átdobott labda a határvonalon kívül esik le, vagy a háló alatt, illetve a hálót érintve kerül át a túlsó térfélre. Az új labdamenetet mindig az kezdi, aki az utolsó nyerőpontot szerezte. Játszhatjuk időre (pl. 2×10 perc) vagy hamarabb elért nyerőpontra (3×15 pont).

Forrás: Mozgásos játékok (Eszterházy Károly Főiskola, Sporttudományi Intézet, Eger, 2015)

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.

Péld 3,1–18

A bibliai időkben nem voltak külön tanárok, hanem a szülők tanították gyermekeiket. Az apa volt a család papja, aki Isten előtt képviselte a családot, s a család előtt Isten bölcsességét. Ő tanítgatta fiait kicsiny koruktól kezdve, ő volt első tanáruk. Később, ha más foglalkozást választottak, oda küldték tanulni, ahol mesteremberek tanítottak.

Isten igéjének megtanítása is a szülő feladata volt tehát. Sokkal nagyobb felelősség volt rajtuk, mint ma, amikor ők is mindent a tanároktól, iskolától várnak – kicsit annak a rendbehozatalát is, amit ők elrontottak. Sokan pedig leszólják a tanárokat, véleményüket nem becsülik, s kivédik még azt a gyermeket is, aki megérdemelné a büntetést.

A pedagógus tehát a szülő helyébe lépett sok évre vonatkozóan. A gyerekek néha jobban szeretik tanáraikat, mint saját szüleiket, jobban is hallgatnak rájuk – s valljuk meg, sok pedagógus jobban is ismeri a gyereket, mint a saját szülei. Tisztelete tehát ugyanebbe a parancsolatba tartozik. Ő a kinyújtott kéz, a meghosszabbított közösségi felelős, aki szeretetével, nevelésével, tudásával az egész társadalom rendjének képviselője a diák előtt 3–23 éves kora között. Nem tudja ellátni a rábízott feladatot, ha nem kap tiszteletet szülőktől és diákoktól egyaránt.

„Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra?” (Péld 5,13–14)

A tanítómester vonzalma és szeretete valami iránt nagyon könnyen bevésődik a tanítvány lelkébe is!

Keresztes Szent János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, természetismeret, ének, zene, ritmus, képalkotás, vizualitás, ön- és társismeret, kapcsolat, mozgásos játék, 
Szervezési formák:  csendesnap, tábor, 
Tudomány területek:  művészetek, természettudomány, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online szöveg, hanganyag, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: 1Mózes 18,1; Zsoltárok 19,5–7; 36,8; Ézsaiás 4,6; Ezékiel 17,23; Jónás 4,5–8
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, természeti, zenei-ritmikus, vizuális térbeli, kapcsolati, egzisztenciális, testi-mozgásos
  • Tevékenység: Találós kérdés, beszélgetés, éneklés a Napról; naphasonlatok versben és zsoltárban, beszélgetés, rajzos ábrázolás; bibliaismeret: az árnyék szerepe hőség idején, árnyékvetők elhelyezése, kuckóépítés

 

Naplabda, csillagjátszó (Verbális-nyelvi, természeti, zenei-ritmikus)

Találós kérdésként kérdezzük meg a gyerekektől: „Tudjátok-e, mi a hajnal?” – Hallgassuk meg a válaszokat, majd olvassuk fel Gyárfás Endre Labdarúgó című versének feleletét:

Focicsatár!
Fejéről a
naplabda a
magasba száll.

 

A teljes vers elérhető a szerző Terüljasztalkám című kötetében (Móra, Bp., 2012, 18. o.) vagy a Napraforgó című irodalmi szöveggyűjteményben (Kálvin, Bp., 2021, 31. o.).

 

Beszélgessünk:

Kinek volt igaza? Melyik válaszban van igazság? (A gyerekek válaszaira is térjünk vissza.)
Miért lehet a hajnalt focicsatárnak nevezni?
És a napot miért lehet labdának nevezni?

 

Énekeljük el a Felvirradt az Isten napja című dal első versszakát (kottával együtt elérhető a címre kattintva), ami így kezdődik:

Felvirradt az Isten napja,
arany égen úszó labda.

 

Majd továbbénekelhetjük a dalt a második versszak átiratával:

Annak neve legyen áldott,
ki a naplabdával játszott,
csillagjátszótérré tette
körülöttünk a világot.

Kép: 123RF

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.

5Móz 21,18–21

A mózesi törvény igen súlyos. Abban a korban a gyermeknek nem volt olyan kultusza, mint manapság, sőt nagyon keményen büntették, ha valaki a szülei ellen fellázadt. Nem volt szokatlan a verés sem. A fegyelmezésnek sokféle módja lehetséges, szavakkal is lehet legalább olyan mértékben bántalmazni. De ma sokkal érzékenyebbek is vagyunk. A szülőknek felelőssége, hogy jól, s jóra nevelje gyermekét. De saját életük nehézségeit, megoldatlanságait is továbbadhatják gyermekeiknek. Azt mondják, hogy 12 éves korig minden nehezen kezelhető gyermek valójában a szülők tükre. Hiszen minden rendetlen, engedetlen gyerek biztonságos határok és elegendő figyelem után kiált!

Az egyensúlyt ehhez a törvényhez a jézusi példázat magyarázata adja meg: Lk 15,11–32! Ez a történet jól szemlélteti a szülők és a gyermekek döntéseit, s annak következményeit is. S mindebben hogyan van jelen Isten szándéka. Az ötödik parancsolat tiszteletről beszél. Mert a szülői méltóság, s a szülők tisztelete valójában Isten atyai mivoltának tisztelete, aki nekem éppen ezeket a szülőket adta! Aki éppen rajtuk keresztül akar engem formálni.

Biztosak lehetünk benne, hogy mindig tudja a szülő is, mikor nem tette jól, amit tett – de sokszor nem tehetett másként! S minden gyermek is érzi, ha túllépte a határait. Feltételezzük a jót! Ha most beleképzeljük magunkat az ő helyükbe, mi sem biztos, hogy másként tudnánk tenni. De mindenképp arra nézzünk, amiért hálásak lehetünk nekik. Az minket is és őket is megerősíti a jóban. Talán valamikor el lehet jutni a szülőkkel való kapcsolatban is egy kölcsönös bocsánatkérésig, megbocsátásig, a kapcsolat rendezéséig, feldolgozásáig.

„Mert akit szeret az Úr, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel.” (Péld 3,12)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Ef 6,1–4

Annak a méltóságnak a tiszteletét jelenti, amelyet Isten rájuk ruházott, és számon is fog kérni rajtuk. Szülőnek lenni tehát hasonlóan nagy méltóság, mint pl. királynak lenni.

A héber kifejezés: tisztelet = súlyosnak lenni. A tiszteletet érdemlő emberekre Isten nagyobb súlyt rakott. Terhet cipel a hátán – a többiekért! –, ezért elsőbbséget élvez! Aki nem válik be, mint szülő – kevés esélye van, hogy vezetőként megállja majd a helyét (1Tim 3,1–7!). Mivel tartozik tehát az ember a szüleinek?

Míg gyermek, engedelmességgel. Ez kikerülhetetlen. A gyermek részéről az engedelmesség, s a szülő részéről ennek következetes betartatása. Egyikük feladata sem könnyű, de mindkettőnek muszáj, ha az életet akarják megnyerni. Az a szülő, aki nem ad spenótot a gyermekének, mert csak csokit kíván, az ostoba, s gyermekének árt vele a legtöbbet.

Amikor felnőtté válik, akkor tisztelettel – mert a szülő egy életen át szülő marad! Nem lesz haver, nem lesz egyenrangú partner – megmarad szülőnek! S ez sem könnyű egyiküknek sem! Tanácsolni, segíteni, egymás mellett lenni, s mégis példával elöljárni…

Amikor a szülő magatehetetlenné válik, akkor a tisztelet kifejezése a gondoskodás. Szabad visszaadnom valamit abból, amit kaptam fogantatásom óta.

Ismerjük a mesét a kisfiúról, aki látta, hogy nagyapját elültették az asztaltól, mert összetört egy tányért. Néhány nap múlva látták a szülők, hogy egy fadarabot farigcsál. Amikor érdeklődtek, hogy mit csinál, így válaszolt: „Tányért faragok Nektek, hogyha öregek lesztek, akkor legyen miből ennetek!”

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Kol 3,18–25

Pál a „házi táblákon” elmondja a férfiak és nők, a gyermekek és a szülők feladatkörét is. Ezzel aktualizálja az 5. parancsolatot. A parancsolaton belüli sorrend ugyanis igen lényeges. Nem úgy szerepel: „anyádat és apádat”, hanem fordítva! Miért? Mert Isten komolyan veszi a maga által adott teremtési rendet:

A férfit illeti az első hely a családban, mert Isten rá bízta a család gondját. Tiszteletet érdemel feleségétől még akkor is, ha az adott helyzetben nem méltó rá – egy ember megbecsülése ugyanis rendkívüli változásokat eredményezhet a másikban!

Így az a gyermek is, aki tiszteli szüleit – magának tesz a legjobbat, mert a szülők rengeteget változnak attól, hogy tiszteljük őket. A világ egyik legnehezebb hivatása a szülői felelősség. Nem véletlen, hogy az emberi kapcsolatok sorában először ez kerül elő a Tízparancsolatban.

Szülőnek nem születünk, azt meg kell tanulni. Onnan kezdve tanulgatja mindenki, hogy él egy családban, s lát egy mintát maga előtt. Az igazi tanulás azonban élesben akkor történik, amikor valakinek megszületik az első gyermeke. Ám akkor már „vizsgaszituáció van”. Ha nem döntöttek a szülők sok kérdésben már előtte, akkor igen nehéz dolguk lesz összeegyeztetni a két családból „hozott szülői mintákat”. Tehát jó szülőnek lenni azzal kezdődik, hogy figyelmes gyerek vagyok…

Hallgatott s némán birkóztál vele.

Most már simulnál, mint a régi gyermek.

Lázadásodnak nincs ellenfele,

S tudod már: holt apák jobban nevelnek.

Áprily Lajos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024