Az Isten Báránya

Jel 5,1–10

A mennyei istentisztelet középpontjában áll az oroszlán, aki győzött (Júda törzsének jelképe), de úgy, mint az Isten Báránya, aki megöletett (mert helyettes áldozat a bűneinkért). A kettős jelkép együtt igaz. Csak úgy győzhetett, hogy odaadta önmagát. Ezért az Ő dicséretét zengi minden, mert vállalta, elvégezte.

Ő az, aki értelmet ad a világtörténelemnek (könyv, mely tele van írva), hiszen minden azért megy végbe, hogy kibontakozhasson a világ megváltásának műve. Gondolkodjunk el családunk állapotáról! Ki nem ismeri még közülük az Urat személyes Megváltójának? A nyári időszak lehet az értük való könyörgés alkalma is, nem nyaggatva őket, mégis Isten előtt hordozva szeretteinket…

A mennyei istentisztelet lehetne a minta minden templomban. A középpontban Isten dicsérete, hogy minden ezzel telítődjön, s Isten imádata, hogy minden előtte hódoljon. Sokat veszítünk azzal, hogy istentiszteleteink csak a mi gondjainkkal, panaszainkkal, szükségeinkkel, terveinkkel vannak tele. Még az éneklésben és az imádságban is alig-alig hangzik hálaadás, magasztalás, az Isten tetteiről való megemlékezés, élő bizonyságtételek, hitvallások. Így sokszor ugyanúgy megy el mindenki, ahogyan jött. Vajon akkor istentiszteleten volt-e egyáltalán?

A tisztelet Isten iránt = hódolat; a tisztelet szüleink iránt = figyelem; így tölthetjük be egyre teljesebben ezt a szép parancsolatot.

A cél az Isten dicsősége. Ezt keressük, amikor a szentek hitének erősítésén, és a bűnösök megmentésén fáradozunk.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A „népítélet” gyülekezete: Laodicea

Jel 3,14–22

Most, aratáskor nem is idegen, hogy az aratás az ítélet képe. Ami beérett, az most levágatik. A régi kép szerint a „kaszás” a halál, aki az életet learatja. Valóban lehet így is nézni az élet végét: nem szomorkodva, nem félve, hanem hálát adva mindazért a jóért, amit átélhettünk. Lehet úgy tekinteni, hogy akinek az élete véget ér, az egy magtárba gyűjtötte, ami megtermett. Hiszen a múlt nem vész el, azt itt hagyjuk magunk után, az a mi örökségünk (Viktor E. Frankl). Azt kitörölhetetlenül beleírtuk a történelem könyvébe. Legyen a nyár látogatások, hosszú beszélgetések alkalma családunkról, régi emlékekről, melyek a mi gyökereink is. Ne kényszerként, hanem hatalmas lehetőségként éljük meg a nagyszülők, régi rokonok felkeresését.

A laodiceiai gyülekezet legnagyobb bűne a büszkesége, dicsekvése: azt hiszi, hogy van valamije. Pedig valójában semmije sincsen, mindenben szükséget szenved, hiszen a gyülekezet Ura kiszorult, kopogtatnia kell, már nincs helye odabenn! Micsoda félelmetes, és lehetetlen dolog ez: mintha valaki arra érne haza, hogy a házán kicserélték a névtáblát és a zárat, s neki nincs hová fejét lehajtania… Miközben nyaralunk, ne zárjuk ki a család legfontosabb tagját: az Urat!

De amíg az ítélet szól, addig van esély. Az még az utolsó lehetőség. Aki azt meghallja, még változtathat!

Sosem áll más idő a rendelkezésünkre, mint a jelen idő.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A „testvérszerető” gyülekezet: Filadelfia

Jel 3,7–13

Van, akire többet lehet bízni. Egyik gyülekezet tönkremegy attól, hogy benne megjelennek máshonnan jövők, más gyülekezetekben pedig ez a legnagyobb ajándék. Van, ahol a tévtanítók megjelenése riadalmat okoz, van ahol épp a misszió eredménye, hogy ott még ők is megváltozhatnak. A testvérszeretet gyülekezetének megvallja a mennyei Úr, hogy szereti őket, s ezért kapták a nagyobb terhet.

Hit kérdése ez is. Ahogyan egy afrikai történetben két szolga imádságát meghallgatja Isten. Egyikük azt kéri: „Uram, tudom, hogy holnap egy egész zsák rizst kell vinnem a szomszéd faluba, kérlek, adj erőt hozzá.” Másikuk így imádkozik: „Uram, látod kevés az erőm, tudom, hogy holnap egy zsák rizst kell vinnem a szomszéd faluba, kérlek, hogy csökkentsd le fél zsákra!” Mindkettőjük imádságát meghallgatta Isten, s másnap az egyik egész, a másik fél zsák rizst vihetett. Istennek van hatalma arra, hogy bármit megtegyen – de vajon nem olyan szolgákra lenne szüksége, akik vállalják a terheket?

Ennek a gyülekezetnek nincs ítélete, csak biztatása. A sok teher között nincs idejük saját magukkal foglalkozni – átadták magukat a szeretetre.

A derűs keresztyén ajánlás a hithez. Amint a kirakat elé állsz megnézni, mi mindent lehet ott venni, éppen úgy tekintenek az emberek az arcodra, vajon mi is lakik a szívedben.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A „túlélő” gyülekezet: Szárdisz

Jel 3,1–6

A látszat sokakat megtéveszt. A szárdiszi gyülekezet úgy jelenik meg, mint élő közösség, miközben halott. Van egy emberek számára megjelenő része, s van egy Isten előtti lelepleztetése. Milyen jó lenne, ha a látszat valósággá válna. S épp ez az, amit az Úr akar. Nem leégetni, megsemmisíteni azt, ami van, hanem esélyt adni, hogy a halófélben lévők is megéledhessenek.

Emlékezetes az a történet, mikor egy lelkipásztor megérte, hogy senki sem ment már templomba, csak egymaga. Ekkor ő is kiment a templomból, s ahogy végignézett a falun a dombtetőről, minden ház lakóiért elkezdett imádkozni. Néhány hónapig csak így „tartotta az istentiszteleteket”. Nem embereknek beszélt Istenről, hanem Istennek vallott az emberekről. S közben megváltozott a szíve, megértette, hogy eddig csak az Istent szerette. Egyik vasárnap eljöttek néhányan, azután egyre többen, s lassan újra megtelt a templom. A lelkész megkérdezte az egyik gyülekezeti tagját, hogy most miért járnak templomba? Az asszony így válaszolt: „Most úgy prédikál a tiszteletes úr, hogy megfényesedünk tőle!”

Lehet, hogy nyaralás közben is csak a templom mellé lehet leülni, vagy az erdő csendjében megpihenni, esetleg egy tengerparti naplementébe beleimádkozni – de mindenképpen hordozzuk a magunk nagy és kis családját, s gyülekezetét!

Aki nem akar, amikor tud, nem fog tudni, amikor akar.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Az „áldozat” gyülekezet: Thiatira

Jel 2,18–29

Az áldozathoz tűz kell. Ez a tisztítás eszköze. De az ítéletnél is tűz fog égni, s mindenkinek a munkája tűzben próbáltatik meg (1Kor 3,12–15). Akkor derül ki, hogy ki mire építkezett, s megáll-e, amit épített?

Ebben a gyülekezetben úgy jelenik meg a mennyei Úr, mint emésztő tűz. Vállalja-e a gyülekezet, hogy áldozattá lesz, vagy a maga kívánságaiban ég el?

Testünkben állandó égési folyamatok mennek végbe, fantasztikus energiák szabadulnak fel. És valóban égethet valakinek a tekintete, érintése is, ha olyan tűz ég benne. Égethetnek a gondolatok, álmodozások, kívánságok. Felemészthetnek minket testi vágyaink, s hitünk is veszélybe kerülhet. Aki a testnek enged, veszít Lélekben!

Van lelki tűz is, melyben a testi kívánságok elégnek, s egy nemesebb cél érdekében adja oda valaki magát áldozatul (Róm 12,1). Lehet így is elégni, mint egy oltáron az Úrnak szánt áldozat.

A gyülekezet választhat: vagy – vagy. S talán most a forró nyárban nekünk sem árt nemcsak a testre gondolni, hanem a Lélekre is!

Családi és személyes pihenésünkben legyen hát helye az Úr előtt való elcsendesedésnek. Keressük egymás felé is az áldozat alkalmait, amikor kifejezhetjük szeretetünket, tiszteletünket szüleink iránt!

Jobb egy vak szent, mint egy jó szemű bűnös!

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Az „erődítmény” gyülekezet: Pergamon

Jel 2,12–17

A pergamoni gyülekezet már megerősödött a harcban, s örömmel részesül a győzelemben. Erődítménnyé lett, hegyen épített várossá, ahová sokan felnézhetnek. Ám ahogyan minden erős vezetőben, úgy az erős gyülekezetekben is nagy kísértés az emberi tanítások beszüremkedése.

Nem arról van szó, hogy nem hirdetik Isten igéjét, hanem, hogy hozzátesznek, vagy éppen elvesznek belőle – tetszésük szerint. Amit igen nehéz elkülöníteni, mégis nagyon fontos, mert Isten ítélete van azokon, akik ezt teszik (Jel 22,18–19)! Nem véletlen, hogy a magát kijelentő Úr éppen kardjával közelít a közösséghez! Harcolni fog ellenük!

Veszély van, ha:

a/ engedékenység mutatkozik a teljesen világos tanításokban. Amikor le van írva, hogy nyelveken szólni csak úgy szabad, hogy ketten vagy hárman, s csak magyarázattal, és nem mindenkinek ez a kegyelmi ajándéka, akkor nincsenek kivételek (1Kor 14). Nem lehet azt hirdetni, hogy most „lélekáradás van”. S ha leborulás helyett egy gyülekezetben hanyattesés történik, akkor az nem Isten hatalmának megnyilvánulása, hanem embereké.

b/ a „teljes ismeret” birtoklását hirdetik. Amikor valaki azt hirdeti, hogy ő ismeri a „titkokat”, s az „isteni tudás” birtokában van. Itt ugyanis még csak „tükör által homályosan látunk” (1Kor 13,12), s a mi gondolataink nem az Ő gondolatai (Ézs 55,8).

A legérettebb gyümölcseinket is megkeresik a férgek.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A „mártír” gyülekezet: Szmirna

Jel 2,8–11

A keresztyén élet egyik legnagyobb titka: a szenvedés, a próbatétel. A szmirnai gyülekezet átélhette mindezeket. Megmaradásuk feltétele, hogy jó stratégiát válasszanak harcaikban. A nagy hadvezérek sosem mennyiséggel győztek, hanem ötletességgel. Mi legyen hát a szenvedések közti stratégiánk?

1/ Az ellenség szándékainak leleplezése. A gyülekezetnek tudnia kell, hogy lesz külső támadás (Sátán = vádló), s lesz belső probléma (diabolosz = szétdobáló). Káromolhatják őket, s még börtönbe is vethetik. Ezt tudni kell, s fel kell készülni rá. Ha az ember tudja ezt, s azt is hogy egyszer véget ér – szinte bármit ki lehet bírni!

2/ A győzelemben való hit. Ez rendkívül fontos. Sok hadvezér megtette már, hogy ha valaki félni kezdett, s ezzel a többiek hitét is megingatta, inkább elküldte, mintsem hogy a győzelem kérdésessé váljék. Aki hisz a győzelemben, az már most győztes!

3/ Hűség a hadvezérhez, aki bármit parancsolhat. Nem értenem kell, hanem engedelmeskednem! Sőt, ha nem értem, akkor annál gyorsabban – mert míg filózgatok, elmúlik az alkalom. Egy katonának bíznia kell parancsnokában, s tisztelni parancsát.

A feljebbvalók tisztelete, akik életemet, körülményeimet befolyásolják, szintén benne van a parancsolatban (Róma 13,1–7!) – hiszen őket is Isten rendelte fölém.

Aki hisz a keresztben, annak magára kell venni a keresztet.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

6-2. Jeles nyári napok: Péter-Pál

,
Életkorok:  alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, ének, zene, ritmus, természetismeret, ön- és társismeret, kapcsolat, barkácsolás, kézművesség, 
Szervezési formák:  tábor, csendesnap, 
Tudomány területek:  művészetek, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online szöveg, hanganyag, film, kézműves oldal, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Zsoltárok 19,5–7; 74,16–17; Máté 6,25–26; 16,18–19; János 4,31–38; 1Korinthus 1,12; 3,6–9
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, természeti, kapcsolati, egzisztenciális, vizuális térbeli
  • Tevékenység: Vershallgatás, a fülemüle éneke, Istendicséret éneklése; hagyományismeret: Péter és Pál napja, köszöntő ének, aratókoszorú fonása; bibliaismeret: Péter és Pál apostol portréja

 

Péter és Pál… (Verbális-nyelvi, zenei-ritmikus, természeti, kapcsolati, egzisztenciális)

Ki hallott már Péterről és Pálról, a két szomszéd gazdáról, akiket így mutat be Arany János A Fülemile című versében:

 

Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.

 

Aki hallott már róla, vagy ismeri is a verset, el tudná-e mesélni a történetüket? Érdemes vele megismerkedni, legalább a mese erejéig. Behúzódhatunk az árnyékkuckónkba, és felolvashatjuk a gyerekeknek a verset (elérhető a szerzőre-címre kattintva), vagy meghallgathatjuk Bubik István előadásában (elérhető az előadó nevére kattintva).

 

Érdemes külön kiemelni a fülemile vasárnap reggeli istentiszteletét:

 

Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fentírt fülemile
Ép’ a közös galyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan Istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, im, felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot;

A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szivecskéjét elteli;
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és szint,
Mely dicsőség
– Semmi kétség –
Ő érte
Jött létre
Csupán ő érette mind!

 

Mi a különbség a fülemile és a két gazda magatartása között?

Hogyan kapcsolódik ez Jézus szavaihoz a Hegyi Beszédből:

Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?

Máté 6,25–26

 

Hallgassuk meg a fülemüle (csalogány) énekét, és figyeljük meg a kis madarat a valóságban is: A fülemüle éneke.

Hálaadásképpen, mintegy a fülemile énekeként elénekelhetjük a Felvirradt az Isten napja című dal mindhárom versszakát, főleg, ha a Naplabda kapcsán már énekeltük (kottával együtt elérhető a címre kattintva).

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.

A „állhatatos” gyülekezet: Efezus

Jel 2,1–7

Minden gyülekezet neve önmagában is üzenetet hordoz. Vannak közös, ún. mozaikszerű vonások, amelyek mind a hét gyülekezetnél megjelennek, de csak együtt mond valamit maga a kép (ilyen a bemutatkozó Krisztus tulajdonságainak egy-egy részlete a gyülekezet megszólításában); s vannak a számonkérésnek jellegzetes elemei, melyek minden gyülekezetnél különböző mértékben olvashatóak (pl. dicséretek, ítéletek, ígéretek…).

A jellegzetes befejezés: „Akinek van füle, hallja!” emlékeztet Jézus mondására, amellyel tanítását sokszor befejezte (Mt 13,9.43). Ez nem más, mint az engedelmességre, a hallott üzenet teljesítésére való felszólítás.

Az efezusi gyülekezet gazdag cselekedetekben, állhatatos tűrésben, teherviselésben, de nincs már meg benne az első szeretet. Ilyen fontos lenne az az „első szeretet”? Hogy ehhez képest kevés minden jó cselekedet? Igen, a gyülekezet sürgősségi levelet kap: AZONNAL! Térj meg, azaz fordulj vissza, emlékezzél meg!

A győzelem itt a maguk önigazságának legyőzése, megszolgált méltóságuk feladása – hiszen hogy is lehet megtérésre szólítani egy gyülekezetet, amelyben csak olyan tagok vannak, akik már réges régen megtértek!

Fájdalmas ilyet hallani, de jó tudnunk, hogy a tisztelet sosem magunknak szól, hanem mindig Isten parancsának!

Testvéreim! Azokat az igéket olvassátok legtöbbször, amelyek a legtöbb fájdalmat okoznak!

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Írd meg!

Jel 1

János apostol különös látomása hét gyülekezethez szól. A látomás egésze elhelyezi őket a világmindenségben, s megmutatja a történelem sajátos voltát – ahol események, személyek eltörpülnek, s egyedül Isten üdvtervét szolgálja minden.

A látomás vigasztalásul íródott – amire talán sosem használták az évszázadok folyamán, csak ijesztgetésre –, pedig maga az apostol is vigasztalásra kapta. János el van szakítva a rábízott gyülekezetektől, száműzetésben él Patmosz szigetén. Az Úr napján – vasárnap –, amikor a korai keresztyének összegyűltek közös éneklésre, imádságra, iratok tanulmányozására, a hozzájuk szóló üzenet megértésére, akkor kapta János a földi istentisztelet helyett a mennyeinek látomását. S egyszercsak mind benne vagyunk egy hatalmas ünnep történéseiben, dicsőítésünket angyali karok visszhangozzák, imáink ott vannak a füstölőáldozati oltáron…

A gyülekezet, mint nagy család hordozza a testvérközösséget. Így a parancsolat kitágul a gyülekezet egészére vonatkozóan is.

Az élő Úr ott jár a gyertyatartók között, melyek a gyülekezetek jelképei. A gyertyatartó (helyesebben mécsestartó) a jeruzsálemi templom szentélyében állt, s folytonosan égnie kellett, hogy hirdesse Isten jelenlétét. Az, hogy már hét gyertyatartó van, azt jelenti, hogy minden gyülekezetben jelen van az Úr! De mind a hétnek vigyáznia kell, hogy világosságuk megmaradjon az üldöztetések közepette is.

A kéz erőtlensége nem csökkenti az orvosság erejét.

C. H. Spurgeon

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

***