Ézs 66,23

A Heidelbergi Káté Isten embernek adott követelménye szerint fogalmazza meg a parancsolathoz fűződő kérdését. Összefoglalásként is legyen előttünk:

„Mit kíván Isten a negyedik parancsolatban?

Először azt, hogy az igehirdetés szolgálata és az iskolák fenntartassanak és én, különösen ünnepnapokon, az Isten gyülekezetébe szorgalmasan eljárjak, hogy ott Isten igéjét hallgassam, a szent sákramentumokkal éljek, az Urat nyilvánosan segítségül hívjam és keresztyénhez illően alamizsnálkodjam. Továbbá, hogy életemnek minden napján szűnjek meg a magam gonosz cselekedeteitől, engedve, hogy bennem az Úr munkálkodjék az Ő Szentlelke által, és így az örökkévaló szombatot már e földi életben megkezdjem.” (103. kérdés-felelet)

Tehát a Káté is fontosnak tartja, nemcsak az istentisztelet látogatását, hanem azt is, hogy meglévő dolgaimmal szolgáljam Isten dicsőségét. Ézsaiás könyvében találjuk az igaz istentiszteletről való leírást, ahol nem elveket, hanem gyakorlati indítást találunk a szegények, nyomorultak felé (Ézs 58).

Másrészt pedig a Káté összeköti a parancsolatot a „nagy szombattal”, ami a világ végén jön majd el. A szombat megünneplése tehát nem más, mint bekapcsolódás Isten örök szombatjába, s az istentisztelet is földi, kicsinyített mása a Jelenések könyve által közvetített mennyeinek.

Boldog, aki Isten országának vendége!

hát mit fogunk

megtudni magunkról, amíg nem tudunk

nem tudunk, nem tudunk ünnepelni?

Szilágyi Domokos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

5Móz 5,15

„Mily jó, ha bűntől már szabad, az Úr szolgája vagy;

A bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad.”

– foglalja jól össze énekeskönyvünk szép éneke a szolgaság – szabadság kérdését (467. dicséret).

Egy vidéki város stúdiója készített egy filmet „Falak és falak” címmel. Párhuzamosan mutatta be két zárt intézmény életét: egy börtönét és egy apácakolostorét. Párhuzamosan nyilatkoztak a lakók arról, miért is vannak ott, és mit jelentenek nekik a falak, a rácsok. A börtönben lévők rabságban voltak, rabruhában, s csalódottan vagy egykedvűen beszéltek tetteikről, érzéseik­ről, a bezártságban megélt napjaikról. Egy nővér a kolostorból pedig boldogan beszélt hivatásáról, mindennapos munkáiról, a zárda védő falairól, a Krisztussal élt életről.

Nem mindegy, hogy a rabságot önként választjuk, vagy kényszerből. A bűn rabságában sokat lehet gyötrődni. A Krisztus szolgaságában pedig mindig lehet örvendezni.

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal 5,1)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

3Móz 23,1–3.14

Ma nehéz egy teljesen átalakult, modern korban ilyen pontos szabályokat betartani. Mások azzal érvelnek: az Újszövetség fényében már egyáltalán nem kell a régi szabályokkal foglalkoznunk! Mégis fontos, hogy mindezt ne csak elméletben tudjuk, hanem fel tudjuk vállalni a gyakorlatban is.

Különösen nehéz ez akkor, amikor olyan rokonainkkal vagyunk együtt, akik nem vallják hitünket. Sokszor egy étkezési imádság is kényszeredett helyzeteket teremthet. De a parancsolatban ott vannak a jövevények is. Nem véletlenül. Ha éppen valaki a rokonságból, vagy az ismerősök, a „jövevények” közül nálunk van, szép bizonyságtétel részünkről, hogy bevonjuk őket családunk ünneplésébe. S ez nem könnyű feladat.

A parancsolatban külön rész rendelkezik arról, hogy az is ünnepeljen veletek, aki egyébként nem lenne részese, vagy talán nem is érti egészen, mi történik. Itt kifejezetten arról van szó, hogy ő is részesedhet abban a jóban, amit a szombat kínál.

Legyen vendégszeretetünk részese az ünnepünkön is a házunkban tartózkodó „idegen”.

Éjszaka kezdődik az ünnep,

éjszaka, hogy látni lehessen a napkeltét,

hogy látni kelljen az ünnepi nap keletét.

Szilágyi Domokos

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Jer 26,1–2

A Tízparancsolatban egyes szám második személyben fogalmazódtak a parancsok, ezért személyesen kell mindenkinek értelmeznie. Jeremiás először megpróbál kitérni Isten hívása elől, majd Isten mindig személyesen neki parancsol. Ha halljuk az Úr parancsát, először mindenkinek magának kell szembenézni vele, nem pedig a másikon számon kérni. Ezért kezdődik a felsorolás velem, mert a magam viszonyát kell előbb tisztázni. Csak utána fordulhatok a többiek felé. Ünnepelni nehéz egyedül, ezért adott nekünk a mi Urunk közösséget egymással.

Marc Chagall: „Ünnep” c. képén egy komor, imakendőt viselő férfi látható. A képen nem sok ünnepi van, a komor, szürke tónus, a mozdulatlanság az ünneplés mozdíthatatlanságára, merevségére utal. Ezért mozgalmas ellenpont, hogy a férfi fején kicsiben egy alak mozdul el az ellenkező irányba. Kifejeződik rajta a Törvénytől való tartás, maga a parancsolatok lényege. A művész egy másik képén, melynek címe: „A szombat”, hasonló rezignáltság érezhető, hiszen egy szegény család szombatját mutatja, az asztalon ott vannak a gyertyatartók, de üres az asztal, nincsenek az ünneplésnek igazi jelei. Mindenki megfáradva áll vagy ül a szobában, s az ágyban még egy beteg is fekszik. A kép szomorúságot áraszt, az ünnep hiányát.

Az ünnepet fontos megélnünk egyénileg is, de közösség nélkül nem tudjuk megosztani örömünket. „Megélni” – így fogalmaztuk, azt pedig igazán csak másokkal együtt lehet.

Éld! Te is!

Mert a játék szertartás, kultikus cselekvés, amikor a megszokás rendjéből átlépek az ünnepi rendbe.

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024