Hét napon át örvendezve

Ezsd 6,13–22

Amikor Izráel hazatér a babiloni fogságból, először a templom felújításához, majd Jeruzsálem falának felépítéséhez fognak hozzá. S akkor lesz „helyreállítottá” életük, mikor először ünnepelhetnek. A negyedik parancsolat erre buzdít bennünket, hogy folytassuk, gyakoroljuk vagy elkezdjük az ünneplést…

Istennek sok ígérete van számunkra, amelyek éppen a negyedik parancsolat által valósulnak meg. Hiszen a parancsolat ígéretként fogalmazódik meg! Ha megszentelem, gazdagabb leszek általa. Záruljon e hónap ennek ígéretével a Tízparancsolat úrvacsorai elmékedéséből! Mintha Isten ígérné…

Szabad lehetsz a teljesítmény görcsétől,

amely miatt halálra dolgoznád magad.

De szabad lehetsz a féktelen szórakozás kísértésétől is.

Megállhatsz egy időre csendben énelőttem,

fáradt tagjaid és borzolt idegeid megpihenhetnek nálam.

Mert szólni szeretnék hozzád, szeretnék rád bízni valamit,

ezért kérlek, szánd rám ezt a napot.

Nem kell tétlenül nézned,

hogy ünnepeidet elveszik,

megrabolják ősi hagyományaidat,

jeles napjaidat.

Ha engem szeretsz, szabad lehetsz a teljesítmény görcsétől.

Fabiny Tamás

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Feltámadás

Mk16,6

Tolsztoj híres regénye már a címében is kiemeli a feltámadást. (Az orosz nyelvben a vasárnap szó – voszkriszenyie – azt jelenti: feltámadás.) Elsősorban nem vallási értelemben használja a fogalmat, hanem a lelkiismeret feltámadásáról van szó valakivel kapcsolatban, aki ellen a főhős vétkezett. Hogyan támad fel valaki, aki talán már önmagáról is lemondott, börtönben ül, és nem sok kilátása van az életben? Ő is ott hordozza magában: azért lehetséges valami, mert egyszer volt egy Feltámadás, Krisztus előjövetele a sírból, a halálból, ami minden feltámadásnak a záloga. (45. Káté kérdés-felelet) Sokan ma is a feltámadás előtti „szombatban” élnek, mintha Jézus még mindig a sírban lenne. A bizonytalanság, a félelem, a reménytelenség légkörében.

Tolsztoj regénye arra mutat rá, hogy át lehet lépni a vasárnap hajnalába a szombat borongós sötétségéből. Még egészen reménytelen helyzetekből is van kiút! Számodra is! Ma is!

Nyehljudov azt remélte, hogy felismerésének megerősítését megtalálja a Bibliában, ezért elkezdte az elejétől olvasni Máté evangéliumát. Elolvasta a hegyi beszédet, amely mindig meghatotta, de most először történt meg, hogy nem elvont szép gondolatokat, túlzott és teljesíthetetlen követelményeket látott benne, hanem egyszerű, világos és gyakorlatban keresztülvihető parancsolatokat, s e parancsolatok megtartása (ami egyáltalán nem volt lehetetlenség) meglepő, új rendet ígért az emberi társadalomnak, amelyben nemcsak önmagától megsemmisült a Nyehljudovot annyira felháborító erőszak, hanem elérhetővé vált az emberiség legfőbb java: Istennek országa a földön.

Lev Tolsztoj

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A szombat lett az emberért

Mk 2,27

Öröm megajándékozottnak lenni. Kapni valamit, amiért nem kell fizetnünk, s nem is kell költenünk rá.

Isten adott nekünk egy ajándékot, mellyel rendbe hozhatjuk elmaradt adósságainkat. Megajándékozott bennünket a pihenés nyugalmával. Azzal, hogy nem kell robotosoknak gondolnunk magunkat, hanem lehetünk kiegyensúlyozott életűek.

Hiszen Ő megajándékozott bennünket a szeretet légkörének kialakításával, a lelkiismeret-furdalás nélküli együttléttel vele és családunkkal.

Megajándékozott azzal, hogy nem kell állandóan rohannunk, intézkednünk, telefonálnunk, s mindenre lehet elég időnk.

Soha ne felejtsük el: A szombat lett az emberért. Sosem fordítva!

A szombat – lelkileg a miénk, vasárnap is, mert kifejezi Isten és a mi kapcsolatunkat. Szabadok lehetünk azt másképp is ünnepelni.

Lehet emlékeznünk, és lehet megtartani mindazt, amit Isten készített el számunkra!

Isten maga sem azért vette körül a szombatot az előírásaival, hogy ezek végül is terhet jelentsenek az ember számára, hanem azért, hogy kötelezze az embert a terheitől való megszabadulásra, és ebben a szabadságban újra őreá találjon.

Jelenits István

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2-2. Virágszínek játéka

,
Életkorok:  óvodás, alsós, felsős, 
Képesség területek:  nyelvi feladat, játék, természetismeret, ön- és társismeret, kapcsolat, gondolkodtató, logikai feladat, képalkotás, vizualitás, kirándulás, sport, mozgásos játék, 
Szervezési formák:  csendesnap, tábor, 
Tudomány területek:  művészetek, természettudomány, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  online szöveg, kép, galéria, digitális oktató anyag, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Máté 6,28–30; 1Korinthus 4,7
  • Intelligenciatípus: Verbális-nyelvi, természeti, kapcsolati, egzisztenciális, logikai-matematikai, vizuális-térbeli, testi-mozgásos
  • Tevékenység: Virágtulajdonságok, virágvetélkedő; meseolvasás, beszélgetés, virágok megfigyelése, tanulmányozása; virágkereső séta, csokorkötés; színjátékok: párkereső, megfigyelő, színérintő, fogó, bújócska

 

Virágvetélkedő (Verbális-nyelvi, természeti, kapcsolati, egzisztenciális, logikai-matematikai)

Minden gyerek válasszon egy virágot, ami szerinte a legszebb, legkülönb a világon. Fogalmazza is meg ezt egy mondatban, indoklással, és írja rá egy cédulára a virág nevével együtt.

Tegyük a cédulákat egy kalapba, és tartsunk virágvetélkedőt párharc formájában: Egyszerre két cédulát húzunk ki a kalapból, és jól érthetően felolvassuk a két virágajánlást. Majd a gyerekek kézfeltartással szavaznak, melyiket tartják meggyőzőbbnek. Hasonlóan folytatjuk, míg el nem fogynak a cédulák. A párharcok győztesei újabb fordulóban vesznek részt, míg ki nem alakul egy szűk körű virágcsoport. Ekkor feltehetjük a kérdést: Van-e értelme ennek a vetélkedésnek? Lehet-e egyáltalán legszebb és legkülönb virágot kikiáltani? – Hallgassuk meg a gyerekek véleményét és az érveiket is, de ne tegyünk igazságot. Helyette irányítsuk a figyelmüket a következő mesére:

 

Lázár Ervin Virágszemű című meséjében is vetélkednek, sőt veszekednek egymással a virágok. Vajon miért? Ki és hogyan tesz igazságot? Olvassuk fel a mesét (elérhető a címre kattintva), majd beszélgessünk:

Min veszett össze a hét virág? Mit állítottak magukról?
Miért gondolta mindegyik szebbnek vagy többnek magát a másiknál?
Hogyan torzította el őket a harag, a méreg?
Ki tett köztük igazságot? Hogyan?
Milyen ember az, aki úgy viselkedik, mint ezek a virágok?

Elgondolkodhatunk az alábbi igén is:

„Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Korinthus 4,7)

 

Melyiket ismerik a gyerekek a hét virág közül? (Valószínűleg az ibolyát és a búzavirágot fogják megnevezni.)

És a többi? Emlékeztek a neveikre?

Figyeljük meg a virágokat az alábbi weboldalakon. A megfigyeléshez készíthetünk tankocka-galériát vagy PowerPoint-bemutatót.

Kinek melyik virág tetszik a legjobban?
Emlékeztek-e, melyik virágot melyik nappal társította Mikkamakka?
Rakjátok sorrendbe a tankockán a virágokat a hét napjai szerint! (Ellenőrzés a pipajelre kattintva.)

A mesében szereplő virágok közül párban vagy kis csoportban választhatnak egyet-egyet a gyerekek, és utánanézhetnek növényhatározóban vagy az interneten a választott virágnak alaposabban is.

 

Virágbújócska (Verbális-nyelvi, természeti, vizuális-térbeli, testi-mozgásos)

Egy újabb mese következik, amiben a kék és a piros játszik fontos szerepet. Vajon hogyan? Milyen szerepe van Zelk Zoltán A pipacs és a búzavirág című meséjében a két színnek? Olvassuk fel a mesét a gyerekeknek (elérhető a címre kattintva), majd beszélgessünk:

Kik a mese főszereplői? Mit játszanak? Milyen szerepe van játékukban a színeknek?
Miért volt előnyösebb helyzetben a búzavirág a bújócskában?
Kik szerepelnek még a mesében? (búzakalászok, fürj, kislány) Nekik milyen szerepük van?
Miért könnyebb felismerni a pirosat, mint a kéket? Milyen színnek van még fontos szerepe a mesében? (Az érett búzakalász sárga, aranysárga, szalmasárga)

Ismerkedjünk a mese szereplőivel képeken keresztül is. Melyik virág, melyik szín a feltűnőbb?

 

Képek, nyitókép: 123RF

 

Ha van rá lehetőségünk, sétáljunk el egy közeli szabad rétre, virágos mezőre, ahol megfigyelhetjük az éppen nyíló mezei virágokat. Különböző színeket válogatva állítsunk össze egy szép kis virágcsokrot, amit magunkkal vihetünk, és a foglalkozás helyén vázába tehetjük.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.

A vakon született férfi meggyógyítása

Jn 9,1–16

„Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot” – ez az egyik legsúlyosabb mondat a Bibliában. Önmagát kárhoztatja, aki azt mondja Isten Fiáról, hogy nem az, aki. Ezen áll vagy bukik a keresztyénségünk, hogy kinek is tartjuk Jézus Krisztust? S ezért válik a nagy választóvonallá a szombat Jézus megítélésében. Lelkészként a legfájdalmasabb dolog látni azt, hogy valaki, aki hallott már Jézusról, igyekezett megismerni Őt, mégsem tartja Isten Fiának, vagy nem annak tartja, akinek Ő mondta magát.

Ezzel kapcsolatban az Ószövetség népének szemén lepel van, ami miatt nem látnak jól. Akkor a lepel neve a szombat volt. Még akkor, közöttük is meghasonlás támadt: többen mondták, hogy ha nem Istentől való, hogyan tudná megnyitni a vakok szemeit? Hiszen ez volt az egyik messiási jel: megnyitotta egy vak szemét. (Ezt válaszolja Keresztelő János kérdésére is Jézus: „a vakok látnak…” – Mt 11,5.)

Ezért fontos az is, hogy az „Emberfia ura a szombatnak”, vagyis a szombat kérdését is csak úgy láthatjuk jól, ha Jézust jól látjuk. Ha Őt nem látjuk jól, a többivel sem leszünk tisztában. De Jézus megnyithatja a mi szemünket is, hogy tisztán lássunk.

„Akkor kinyílnak a vakok szemei,

és megnyílnak a süketek fülei.

Szökellni fog a sánta, mint a szarvas,

és ujjong a néma nyelve.

Mert víz fakad a pusztaságban,

és patakok erednek a pusztában.” (Ézs 35,5–6)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

2-1. Nyárjelek: virágpompa

,
Életkorok:  óvodás, alsós, felsős, 
Képesség területek:  ének, zene, ritmus, mozgásos játék, ön- és társismeret, kapcsolat, nyelvi feladat, játék, természetismeret, képalkotás, vizualitás, 
Szervezési formák:  csendesnap, tábor, 
Tudomány területek:  természettudomány, módszertani segédanyag, 
Multimédia:  hanganyag, kép, galéria, digitális oktató anyag, 

Képforrás: 123RF

  • Bibliai történet: Énekek 2,1; Ézsaiás 35,1–2; 40,6–8; Máté 6,28–30
  • Intelligenciatípus: Zenei-ritmikus, testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi, természeti, vizuális-térbeli, egzisztenciális
  • Tevékenység: Énekes körjáték: virágvásár; virággaléria, dalhallgatás, éneklés, beszélgetés, rajzos kerttervezés; bibliai virágismeret: igék és képek; virágos ruhatervek készítése

 

Beültettem kis kertemet… (Zenei-ritmikus, testi-mozgásos, kapcsolati, verbális-nyelvi, természeti, vizuális-térbeli)

Énekeljük, majd játsszuk is el a Beültettem kiskertemet… kezdetű népi játékot (kottával együtt lásd a címre kattintva):

A gyerekek kettős kört alkotnak, mindkét körben egyenlő létszámmal. A belső körben lévők a külső körben lévők elé guggolnak. Egy játékos kimarad, ő kívül helyezkedik el a két körön, és körben jár, miközben a többiek énekelnek:

Beültettem kis kertemet a tavasszal
rózsa, szegfű, liliom és rezedával.
ki is nyíltak egyenkint,
el szeretném adni mind,
de most mindjárt!

Ezután a körben járó játékos megáll, odalép a külső körben hozzá legközelebb állóhoz, megfogja a kezét, és egyedül folytatja az éneket:

Én megveszem virágodat, ha eladod,
és az árát te magad is nem sokallod.

A megszólított énekelve válaszol:

Versenyfutás az ára,
fussunk egyet utána,
de most mindjárt!

Amikor vége a dalnak, mindketten ellentétes irányban futnak a kör körül. Aki hamarabb ér az üresen maradt helyre, beáll a külső körbe. Aki később ér oda, kívül marad a körön, ő lesz az, aki körben jár tovább. A játék hasonlóan folytatódik, három játékkör után érdemes szerepet cserélnie a külső és belső körnek.

A játékot szereposztással is játszhatjuk, amikor a belső körben guggolók a virágok, a külső körben állók a kertészek vagy virágárusok, a körön kívül sétáló pedig a virágkereskedő vagy vásárló.

 

Ismerik-e a gyerekek a játékdalban szereplő virágokat? Nézzük meg mind, amihez készíthetünk egy tankockagalériát vagy PowerPoint bemutatót, együtt a következő dal virágképeivel:

Felismerik-e azokat a virágokat is, amelyek nem szerepelnek a dalban?

Ezek egy másik dalban szerepelnek, és van egy harmadik társuk az előző játékból is. Hallgassuk meg Gryllus Vilmos Virágcsokor című dalát a szerző előadásában (elérhető a címre kattintva, a videó alatt a szöveget is megtaláljuk).

Milyen virágokról (viráglányokról) énekel? Mi is énekelhetünk az előadóval.

Beszélgessünk:

Kinek melyik virág tetszik legjobban a dalokban szereplők közül? Mi a kedvenc kerti virágotok?
Nálatok otthon van-e virágoskert? Milyen virágok vannak benne?
Melyek azok a virágok, amelyek tavasszal nyíltak, és már elnyíltak? Melyek azok, amelyek most is nyílnak, és nyáron is nyílni fognak?
Ha lenne saját kiskerted, milyen virágokat ültetnél bele?
Tudod-e, hogyan kell őket gondozni, hogy szépen viruló virágoskerted legyen?

Vegyél elő egy rajzlapot, ez most a kerted: „ültess” bele virágokat! Rajzolj egy szép virágoskertet (vagy annak részletét) a saját elképzelésed szerint.

 

A további tartalmak, és a hozzájuk tartozó dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

A sorozat további részeit megtalálod a Segédanyagok / Vakáció/ Mit üzen a nyár menüpont alatt.

A 38 éve beteg ember meggyógyítása

Jn 5,1–18

Ez a szép történet arról szól, hogy Jézus egy olyan beteget gyógyít meg, aki már 38 éve viseli a betegség minden terhét, s bár sokszor lehetett reménysége a gyógyulás felől, az évek hosszú sora alatt mégsem akadt embere, aki segített volna neki. Ebben a történetben érdekes módon nem is a szombaton való gyógyítás ténye válik hangsúlyossá, hanem az, hogy a meggyógyult, s újra járni tudó beteg felvette az ágyát. Minta semmi sem történt volna, úgy cselekszenek a vádlók. Mintha valami eltakarta volna szemük előtt a 38 esztendőt, amit a betegnek „alulról nézve” kellett eltöltenie. Mintha nem Istené lenne a dicsőség ezért a szabadításért.

Vajon nekünk vannak-e ilyen egyértelmű dolgok az életünkben, melyeket nem veszünk észre, pedig a szemünk előtt történnek? Amikor Isten cselekszik, és mi elmegyünk mellette? Amikor az ágyat látjuk az ember helyett? S amikor a szabályt látjuk a szabadítás helyett? Törvényt az Evangélium helyett?

Most szökellj és ujjongj, van már erőd te nemrég még oly béna láb,

és hagyd el most 38 év után a Bethesda hideg tavát.

Ó ezért kell élnem, dicső reményem, felelt az én Istenem,

És elküldte Jézust, szívem Urát, ki dicső megváltóm nekem.

(ifjúsági ének)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

Gyógyítások

Lk 13,10–17;14,1–6

A Lukács evangéliuma két külön (csak ebben az evangélium­ban található) anyagot tartalmaz, melyek lényegük szerint hasonlóak. Jézus kérdésében a meggörnyedt asszony fájdalmas, beteg életét hasonlítja össze a farizeusok keményszívűségével.

Itt látszólag még történik egy „kompromisszumos” megoldás, hiszen a zsinagógai elöljáró a gyógyítással egyetért, csak a nappal nem. De Jézus éppen arra mutat rá, hogy fontosabb a betegségből való feloldozás, hiszen már sokat szenvedett az asszony. Szép párhuzamot von itt Jézus: Szombaton is eloldja mindenki az ökrét, szamarát itatni, akkor a beteg embert nem lehet feloldani betegségéből? Sokkal fontosabb az ember, mint az állatok, s ő ugyanazt tette, mint amit mindenki a maga gyakorlatában.

A másik történet nem zsinagógában játszódik, hanem egy vezető farizeus házában. Jézus ott kérdésével mutat rá a szombat jelenvalóságára. Kérdésére, hogy szabad-e szombatnapon gyógyítani, nem felelnek a jelenlévők. Miért? Nem tudták a választ? Sokkal inkább azért nem, mert valamit megértettek Jézus cselekedetéből. Jézus újabb kérdésében a kulcsszó az azonnal. Nemcsak az állat – ember szembeállítás lesz hát a lényeg, hanem az is, hogy a szabadítást rögtön el kell végezni. Mert sokkal fontosabb Istennél az ember személye, mint a törvény betűje! Te is „tedd meg, ha teheted!” Azonnal!

Ő előttem, Ő utánam.

A szívemben, a dalomban,

az életben, a halálban,

örömárban, fájdalomban.

Ő előttem, Ő utánam.

Túrmezei Erzsébet

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A sorvadt kezű meggyógyítása

Mt 12,9–14

A tegnapi történet úgy folytatódik, hogy Jézus bemegy a zsinagógába szombaton, ahol van egy sorvadt kezű ember. Már készül az újabb provokáció, hiszen azért kérdezik meg Jézust, hogy vádat lehessen emelni ellene. Ő egy példával válaszol: „Ki az az ember közületek, akinek ha egy juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki?” Mindennapos gyakorlattal pirít rá a kérdezőkre, s elmondja a szombat lényegét: „Szabad tehát jót tenni szombaton!” Fontosabb a szabálynál a humánus, vagy értéket megtartó cselekedet. Jelszavunkká is válhat: „Szabad jót tenni szombaton.”

A mindenkori törvénnyel szemben áll a szeretet törvénye, mert az átemel a törvényen is. A szeretet is sokszor átlépés a határokon. Isten azzal, hogy Jézus Krisztust elküldte hozzánk, bűnös emberekhez, nagyon nagy határt lépett át: az Ő világa és a mi világunk határát, az Isten és ember közötti határt. Nekünk időnként a saját határunkat átlépni is nehéz. Ezzel a gyógyítással Jézus azt mutatja meg, hogy a szabálynál igenis többet jelent a szeretet, és értékesebb az ember. Hiszen: „Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál!” Isten értékesnek tart bennünket.

Szabad hát jót tenni szombaton és a mai napon is!

Mert nem úgy ünnepeljük a szombatot, mint valami szertartást, aprólékos aggályoskodással, mintha azt gondolnánk, hogy valami lelki titkot ábrázol. Inkább úgy élünk vele, mint egy orvosszerrel, amely az egyházban a jó rend fenntartásához szükséges.

Kálvin János

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024

A kalásztépés

Mt 12,1–8

Az Újszövetségben különösen fontos történetek az ún. szombatnapi gyógyítások vagy más események. Mivel a fogság utáni zsidóság életében kiemelkedően fontos helyet foglalt el a szombat, megkülönböztetett figyelemmel kísérték a farizeusok és írástudók Jézus szombati cselekedeteit. Jézus pedig e történetek tanúsága szerint messze eltért az általuk megélt és oly fontosnak tartott Törvény előírásaitól. A farizeusok a Törvényben 613 paragrafust láttak, ebből 365 tiltás és 248 parancsolat, melyeket igyekeztek betartani. Ezért volt radikális Jézus törvényértelmezése, aki nem a betűt emeli magasba, hanem a parancsok lényegére irányítja a figyelmet. Különösen a szombattal kapcsolatban, aminek megszegése tetten érhető.

Az e témában leírt történeteket a „Jézus és a szombat” címmel foglalhatjuk össze, melyekről szól a következő néhány nap áhítata. Ezek közül az első arról beszél, amikor Jézus tanítványai gabonaföldön mentek át, s éhségük elűzésére morzsolgatták, majd megették a búzaszemeket. A farizeusok azonnal lecsapnak: „Tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.” Jézus Dávid példájára hivatkozik, aki evett a szent kenyerekből, sőt a papok is „megszegik” a szombatot. A lényeget ezután mondja el: Isten nem irgalmatlanul kívánja betöltetni a törvényt, hanem irgalmas irántunk. Ha valaki ezt nem érti, miért akarja betartani a törvényeket?

Gyakran így vagyunk mi is, könnyebben teszünk valamit, ha mondják, ha elő van írva, mint magunktól. Pedig igazi szabadságunk szabad irgalmas döntéseinkben van.

„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” (Mk 2,27)

© Fodorné Ablonczy Margit – Bölcsföldi András: Maradjanak szívedben, Parakletos Könyvesház, 2024