Üzenet – Téma:

* A barátság drága kincs. Áldozattal jár.
* Isten nélkül a rossz még rosszabbá válik.

Előzmények:

Miután Dávid Góliátot legyőzte, közte és Jó-nátán között szoros barátság szövődött. Saul irigykedett Dávidra, és félt, hogy királysága Dá­vidé lesz. Először lándzsával próbálta Dávidot megölni, aztán neki ígérte idősebbik lányát, Mérabot feleségül. Remélte, hogy a filiszteusok elleni harcban Dávid elesik. Miután Saul Mérabot Adriélhez adta, Dávid Míkalt vehette feleségül. Hozományul Dávidnak száz filiszteust kellett megölnie. Kétszázat ölt meg, aztán Míkal a felesége lett.

1. történet:

Saul egyre jobban félt Dávidtól. Az a reménye, hogy Dávid elesik a filiszteusok elleni harcban, nem teljesült. Ezért azt parancsolta Jónátánnak és szolgáinak, hogy öljék meg. Dá­vidot tehát törvényen kívül helyezték. Mindenki, akinek arra alkalma volt, büntetlenül meg­ölhette őt.

Jónátán, aki Dávid barátja volt, kötelességének tartotta, hogy Dávidot figyelmeztesse, ami­vel szembeszegült apja akaratának. „Apám meg akar ölni” – mondta. – „Rejtőzz el ma éjszaka a mezőn. Holnap reggel apámmal odamegyek, és rólad beszélek. Aztán majd elmondom, hogy mi volt a beszéd eredménye.”

Jónátán valóban beszélt apjával Dávid érdekében. Figyelmeztette a királyt, hogy ne vét­kezzék Dávid ellen, hiszen nem követett el semmi rosszat, sőt sok jót tett érte. Saját életét tette kockára, amikor legyőzte Góliátot, általa Isten nagy szabadulást szerzett Izráel számára. „Te láttad ezt, és örültél. Miért vétkeznél az ártatlan vér ellen, miért akarod ok nélkül megölni Dá­vidot?”

Saul hallgatott Jónátán szavára. Megesküdött: „Az élő Úrra mondom, hogy nem kell meg­halnia!”

Jónátán fölkereste Dávidot a rejtekhelyén, és elmondta neki Saul határozott ígéretét. Ba­rátját apjához vezette, s ekkor kibékültek… Dávid egy ideig nyugodtan mehetett a királyi ud­varba.

Dávid ismét hadba vonult a filiszteusok ellen, és nagy vereséget mért rájuk. A filiszteusok elmenekültek.

Sault pedig újból megszállta a gonosz lélek. Mialatt a király a házában ült, lándzsával a kezében, Dávid a hárfáján játszott. Saul hirtelen Dávid felé hajította lándzsáját, hogy a falhoz szögezze, de Dávid félrehajolt, a fegyver pedig a falba fúródott.

Dávid ezen az estén házába menekült.

Saul katonákat küldött Dávid házához, hogy őrizzék, és reggel öljék meg őt. Míkal, Dávid felesége felfedezte Saul embereit, és azt mondta a férjének: „Ha nem tudod megmenteni az életedet ma éjjel, holnap meg kell halnod.” Míkal leeresztette Dávidot az ablakon át, majd fogott egy teráfimot*, beletette az ágyba, és betakarta a ruhájával, úgy tűnt, mintha Dávid feküdne ott.

Saul nem tudott reggelig várni, ezért katonákat küldött, hogy hozzák el Dávidot.

Míkal megpróbált időt nyerni, azt mondta, Dávid beteg. De Saul újabb követeket küldött, akik már bementek Dávid hálószobájába, s megtalálták a szobrot az ágyban. Dávid elmenekült!

Saul nagyon megharagudott a lányára. „Miért csaltál meg így engem? Miért engedted, hogy ellenségem elmeneküljön?”

Míkal, látva apja dühét, így mentegetőzött: „Ő (Dávid) mondta nekem: Engedj el, különben megöllek!” Ezzel a hazugsággal megmentette magát, ám a férjét még jobban meggyűlöltette Saullal. Ha őszintén szerette volna Dávidot, és hitt volna az Úrban, nem habozott volna meg­mondani az igazat.

Dávid az öreg Sámuelhez menekült Rámába, aki egykor őt királlyá kente. Elmondott neki mindent, amit Saul vele tett.

Az öreg próféta magával vitte Dávidot a Ráma melletti Nájótba, ahol a prófétaiskolában tanított. Ott Dávid védelmet és nyugalmat talált a jó környezetben.

A nyugalom azonban rövid ideig tartott, mert Saul megtudta, hogy Dávid Nájótban tartóz­kodik. Azonnal követeket küldött, hogy Dávidot elhozzák. Mikor megérkeztek, észrevették a próféták csoportját, akik Sámuellel, a vezetőjükkel együtt révületben voltak. Dicsőítették, ma­gasztalták Istent, és imádták Őt. Isten Lelke szállt akkor Saul követeire, úgyhogy ők is révü­letbe estek.

Amikor emberei nem jöttek vissza Dáviddal, Saul egy második, majd harmadik csoport kö­vetet küldött. Ezekkel is ugyanaz történt. Végül Saul is elhatározta, hogy elmegy Nájótba.

Isten Lelkével szemben azonban ő sem tehetett semmit, mert amikor megérkezett, Isten Lel­ke rászállt, és ugyanúgy révületbe esett, mint a többiek. Levetette királyi ruháját, és egész nap, sőt következő éjszaka is ott feküdt. Ezért terjedt el a mondás: „Hát már Saul is a próféták kö­zött van?” Ami valószínűleg arra céloz, hogy bárki megváltozhat (vö. 1Sám 10,12; 93. lec­ke). Dávid elfogásából tehát semmi sem lett. Az Úr a maga csodálatos módján védelmezte Dá­vidot, megmutatta, hogy minden ember, Saul is a hatalmában van, és semmit sem tehetnek akarata ellen.

2. történet:

Ezután Dávid elmenekült a Ráma mellett levő Nájótból, és barátjához, Jónátánhoz ment, hogy Gibea mellett elrejtőzzék.

Amikor a barátok találkoztak, Dávid megkérdezte: „Mit követtem el, mi az én bűnöm, mi az én vétkem apáddal szemben, hogy életemre tör?”

Jónátán így felelt: „Semmiképpen sem fogsz meghalni! Tudod, hogy apám nem tesz sem­mit, amit titokban tartana előttem. Az nem lehet.” Jónátán jóhiszemű volt, mint azok az em­berek, akik senkit sem bántanak.

Dávid azonban biztos volt benne, hogy Saul titokban tartja tervét, s így gondolkodik: „Ne tudja meg ezt Jónátán, mert elszomorodik.” Majd azt mondta barátjának: „az élő Úrra mondom, hogy csak egy lépés választ el a haláltól!”

Dávidnak volt egy terve. Másnap újhold ünnepe* volt, amikor az ünnepi vacsorát tartották. Ha ő holnapután estig elrejtőzik, Saulnak hiányozni fog. Akkor Jónátán mondja azt, hogy Dá­vidnak megengedte, menjen el Betlehembe, mivel ott egész nemzetsége az évenkénti áldozati lakomát tartja. Ha Saul azt mondja, jól van, akkor Dávid biztos lehet benne, hogy nem akarja többé megölni. De ha Saul nagyon dühös lesz, Dávid tudni fogja, hogy Saul még mindig az életére tör.

Dávid annyira szerette barátját, hogy szívesebben halt volna meg az ő kezétől, ha valóban gonoszságot követett el. Erről azonban szó sem volt.

Jónátán megesküdött az Úrra, Izráel Istenére, hogy Dávidot tudatja arról, vajon Saul meg akarja-e még ölni, vagy sem.

Jónátán nyilván tudta, hogy Dávidot nem láthatja többé a királyi udvarban. Ezért azt kérte, legyen Dávid jóindulattal iránta, és ne álljon bosszút rajta a rosszért, amit apja ellene elkövetett. Ő, a trónörökös könyörgött a menekülő Dávidnak, hogy kímélje meg a családját, ha az Úr Dávid minden ellenségét kiirtja is a földről.

Így a szövetséget, melyet Jónátán és Dávid már korábban megkötöttek, most örökre meg­erősítették. Jónátán az Urat hívta tanúnak, és megeskette Dávidot, hogy megtartja a szövetséget.

Dávid javaslatát, hogy három napig elrejtőzik, és megvárja, hogyan reagál Saul erre, Jónátán elfogadta, és tervet dolgozott ki, hogyan tudatja majd Dáviddal az eredményt. Dávid azonnal menjen Betlehembe, ahogy megbeszélték. Holnapután jöjjön vissza az Ezel* kő melletti rej­tekhelyére, ahol most rejtőzködött. Akkor az arra következő reggelen Jónátán egy gyermekkel jön a kőhöz. Ott három nyilat fog kilőni, mintha célba lőne. Aztán megkeresteti a gyermekkel a nyilakat. Ha nyomatékosan azt mondja a gyermeknek, hogy a nyilak a közelben vannak, az azt jelenti, hogy nem kell Dávidnak többé veszélytől félni. De ha Jónátán azt mondja a gyer­meknek, hogy messzebb keresse a nyilakat, akkor Dávidnak el kell mennie, mivel az Úr azt akarja, meneküljön. „Abban a dologban pedig, amit megbeszéltünk egymással, az Úr legyen a tanú közöttünk mindörökre!” – mondta Jónátán még egyszer.

Eljött az újhold. Saul a szokott helyén ült a falnál. Feltűnt, hogy Dávid nincs a megszokott helyén, mint vő és Góliát legyőzője. A király azt gondolta, Dávid azért nem jött, mert nem volt „tiszta”*. A mentséget Saul az első napon elfogadhatta, de a második napon megint hiányzott Dávid a vacsoráról. Saul ezért megkérdezte Jónátánt: „Miért nem jött el Isai fia (!) tegnap sem, ma sem az étkezéshez?” Jónátán kész volt a válasszal: „Dávid engedélyt kért tőlem, hogy elmehessen Betlehembe, mivel a családja áldozati lakomát tart, és testvérei megparancsolták,

hogy menjen. Kérte, mentsem fel az alól a kötelesség alól, hogy a király asztalához üljön. Ezért nem jött el.”

Saul dühöngve esett neki Jónátánnak: „Te romlott és engedetlen fajzat! (Ezzel még a fe­leségét is megsértette!) Nem tudod, hogy saját magad és anyád szégyenére pártolod Isai fiát? Biztos lehetsz, hogy amíg Isai fia él, nem lesz a királyságodból semmi! Azért hát, hozasd ide hozzám, mert a halál fia ő!”

Jónátán élesen megkérdezte: „Miért kell meghalnia? Mit követett el?”

Saul dühbe gurult, fia felé dobta a lándzsáját, és át akarta ütni vele.

Szerencsére nem találta el Jónátánt, aki haragra gyúlva kelt fel az asztaltól, s nem vett töb­bé részt az étkezésen. Tudta már, hogy apja szilárdan elhatározta, megöli Dávidot. Nagyon bán­kódott barátja miatt, hogy apja olyan gyalázatosan bánt vele.

Másnap reggel Jónátán a megbeszélt időben kiment a mezőre egy kisgyermekkel az Ezel nevű kőhöz. Azt mondta a gyermeknek: „Fuss, keresd meg a nyilakat, amelyeket kilövök.” A gyermek elfutott, ő pedig úgy lőtte ki a nyilat, hogy túlment rajta. Amikor a gyermek arra a helyre ért, ahol a nyíl volt, Jónátán utána kiáltott: „A nyíl még messzebb van!” Még egyszer kiáltott: „Fuss, siess, ne állj meg!” A gyermek fölkapta a nyilat, és semmit sem sejtve Jónátánhoz vitte, aki neki adta az íját és tegezét, s visszaküldte a városba.

Dávid ez után már tudta: baj van! Saul elhatározta, hogy meg kell halnia! Mikor a gyermek elment, Dávid felkelt a kő déli oldala mellől, leborult Jónátán előtt, és háromszor mélyen meg­hajolt. Ezt Jónatán iránt, mint trónörökös iránti tiszteletből tette, és hálás volt neki mindazért, amit érte tett.

Jónátán és Dávid megcsókolták egymást, és együtt sírtak bánatukban, amíg csak Dávid erőt nem vett magán. Akkor Jónátán azt mondta Dávidnak: „Eredj el békességgel, mert mindketten így esküdtünk meg az ÚR nevére: az ÚR legyen tanú közöttünk és utódaink között mindörökre!”

Akkor Dávid fölállt, elment, Jónátán pedig visszatért a városba.

Jegyzetek:

Teráfim – Nem biztos, hogy itt bálványról van szó.
A teráfim ugyanis egy házi isten volt, melyet a pogány népek házukban azért tartottak, hogy megkérdezzék tőle a jövőjüket (vö. 1Móz 31,19.30–34; Bír 17,5; 18,14–20; Ez 11,21).

Újhold – Minden újholdkor megismétlődő ünnep. Akkor az áldozás után ünnepi lakomát tartottak.

Ezel szikla – „Útjelző”. A két barát mindig ott találkozott.

Nem tiszta – A régi Izráelben különböző okok miatt lehetett tisztátalan valaki: betegség, holttest megérintése, a nő tisztátalan volt a menstruáció idején stb. Olyankor nem volt szabad áldozati húst enni (lásd 3Móz 7,19–21), sőt tilos volt tisztátalanokkal érintkezni is.

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1; 59:1–2; 200:1–6; 236:1.5–7; 270:8; 395:2–3; 426:1–2
Jertek, énekeljünk: 142:2–3; 143; 145:2–4; 146; 163:1–4
Harangszó: 49:1.5–7; 52:1.4; 53:5–6; 54:1
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14:1.3; 53:1.4; 75; 171:1
Erőm és énekem az Úr: 29; 67:1–2; 116:1; 127
Ó és Új, 111 ének: 39:1; 87:1.3

Megjegyzések:

Mindent megtenni egymásért – Jónátán helyzete egyáltalán nem volt könnyű, ami ki is tűnt Saul asztala mellett. Amikor Dávidot védelmébe vette, kegyvesztett lett. Mégis vál­lalta ezt, és biztosította Dávidot, hogy mindent megtesz érte, amit kíván.
Így illik a barátokhoz: mindent megtenni egymásért.
Ez a 100. leckében tárgyalt „barátság” fogalomhoz új anyaggal szolgál. Használjuk ki, mert a Bibliában nem sok elbeszélés van, mely ennyire világosan beszél a témáról.

Az irigység megkeserít mindent – Ismét megismerkedünk annak az irigységnek a kö­vetkezményével, amely Sault emészti: még saját fiát is fenyegeti az a veszély, hogy ál­dozatául esik. Vizsgáljuk meg még egyszer: az irigység mindent megkeserít, mindent ki­kezd, még az apai szeretetet is. Könnyen válik gyűlöletté, s ebben az esetben még gyilkosságra is vezethet. Az irigység a tizedik parancsolat elleni vétek: „Ne kívánd…”

Istentől elhagyottnak lenni – Sault többé nem vezette Isten Lelke. Az Úr nem segítette többé. Saját vágyait és ösztöneit követte, anélkül, hogy tudakozta volna Isten törvényeit. Egyre gonoszabb lett. Őszintén kell sajnálnunk ezt az embert. Nem tudott megjavulni? Gondoljunk csak a prófétatanítványoknál való rövid tartózkodására Nájótban. Isten Lelke Sault is prófétálásra késztette. Azon a napon és éjszakán megtérhetett volna, de nem tette. Ehelyett kereste az alkalmat, hogy vetélytársát, Dávidot megölhesse. Készakarva szegült ellene Istennek, éppúgy, mint az egyiptomi fáraó.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Miről lehet megismerni a jó barátot? Te mit tennél a barátodért? Barátság-napok a csoportban. (*)
• Mit tudsz tenni, odaadni a barátodért? Hogyan erősödhet a barátság? Titkos-barát játék. (**)
• Az áldozatos barátság példái. (***)
• Barátság-naptár: a feledékeny barát segítőeszköze. (***)
• Irigység, hatalomféltés, gyűlölet, mint a gyilkosságok gyakori indítóokai. Példák a magyar történelemből: Salamon és Géza, László; V. László, Cillei Ulrik és a Hunyadiak. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Íráselőkészítés: vonalgyakorlatok, tájékozódás a munkalapon. (*)
• Szóbeli kifejezőkészség fejlesztése a történethez kapcsolódóan. (*)
• A barátság áldozattal jár:
  – Gergő ajándéka a kis bice-bócának Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. művében. (**)
  – Nemecsek Ernő bátor kiállása barátaiért Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk c. regényében. (***)
  – A barátság hétköznapi tettei József Attila: Kopogtatás nélkül c. versében. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Testnevelés

• Tájékozódás a térben: távol és közel fogalmának tisztázása. (*)
• Babzsákgyakorlat: dobások közelre és távolra. (*)

Technika

• Papírmodell készítése a bibliai történethez: színezés, nyírás, ragasztás. (**)

Vázlat:

Saul
Dávid – Jónátán
lándzsa
bábu az ágyban
menekülés: Sámuel, Ráma
próféták
ünnep: újhold
nyilak
szövetség: Jónátán és Dávid

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Hit által nagy dolgok végezhetők el.

Előzmények:

Sault gonosz lélek szállta meg. Dávidot hív­ták, hogy a királynak lanton játsszon. Saul meg­kedvelte Dávidot, és a fegyverhordozójává tette.

Történet:

Dávid ismét elhagyta Saul udvarát, és hazament Betlehembe. Ott apjának, Isainak a juhait őrizte. Hogy miért nem maradt tovább az udvarnál, nem tudjuk. Saul fegyverhordozójává tették, de most, amikor a filiszteusok újra szemet vetettek Izráelre, Dávid nincs a seregben. Úgy tűnik, Saulnak nem volt rá többé szüksége. Talán hogy eltűnt búskomorsága, újra a sereg élére állhatott.

A filiszteusok Szókó és Azéká között ütöttek tábort, a Júda nyugati részén lévő két város közelében. Saul a seregét a közelben fekvő Élá völgyében hívta össze.

Reggelente és esténként a filiszteusok egy harcosa jött a völgybe, az óriás termetű Góliát. Ő az anákok fiai közé tartozott, akik megmaradtak a három filiszteus városban: Gázában, Gátban és Asdódban, miután többségüket kipusztította Józsué (vö. Józs 11,22). Góliát Gátból jött. Magassága hat könyök és egy arasz, vagyis kb. 3,5 méter. (Mérd ki a falon, s állj mellé összehasonlításként!) Fegyverzete egy réz sisak, egy pikkelyes páncél*, ami ötezer rézsekel súlyú, vagyis majdnem 70 kiló; lábai védelmére rézvértet viselt. Vállán rézből készült hajítódárdát hordott. Az óriás lándzsájának a nyele olyan hosszú és vastag volt, mint a szövőszék tartófája (erős gerenda, mely egy szövőszékre volt erősítve); ennek a hegye 600 sekel súlyú vas, ami körülbelül 8,5 kg. Egy pajzshordozó ment előtte, hogy védelmezze.

Ez a riadalmat keltő harcos naponta kihívta az izráelitákat, hátha jelentkezik valaki, aki ki mer állni ellene. Ha az izráelita legyőzi őt, akkor Izráelé a győzelem, ha pedig Góliát győz, attól kezdve az izráeliták a filiszteusokat szolgálják.

Saul és emberei holtra váltak, amikor hallották ezt az üvöltő óriást, akinek a hangja rendkívüli méretei miatt igen félelmetes lehetett. Ezt a kihívást senki sem merte elfogadni, még Jónátán sem, bármennyire is bizonyította korábban, hogy hit által nagy dolgokra képes. Mindenki menekült, amikor Góliát megjelent.

Saul azzal bátorította az izráelitákat, hogy aki a filiszteust legyőzi, azt nagy gazdagsággal jutalmazza meg, és a lányát hozzáadja feleségül. Ráadásul egész családja mentesül az adófizetéstől, és minden szolgálat alól.

Mégsem jelentkezett senki negyven napon keresztül.

Isai, Dávidnak és hét fiútestvérének az apja, öreg volt már ahhoz, hogy csatába vonuljon. Dávid is otthon maradt a juhokra vigyázni, négy másik testvérével. Az idősebb három, Eliáb, Abinádáb és Sammá csatlakozott Saul seregéhez.

Isai tudni szerette volna, hogyan van a három fia. Elküldte Dávidot a táborba, hogy vigyen nekik egy véka* pirított gabonát, és tíz kenyeret. Tíz sajtot ajándékul vitt az ezredesnek, aki alatt a testvérei szolgáltak.

Dávid útra kelt, pásztori felszerelését is magával vitte: botot, pásztortáskát, parittyát.

Amint a táborba ért (szekértábor), éppen csatasorba állt a két sereg egymással szemben, de ahelyett, hogy megtámadták volna egymást, vártak a bajvívó Góliátra. Dávid csomagját hátrahagyta a felszerelést őrzőnél, fölkereste a bátyjait, és megkérdezte, hogy vannak. Miközben velük beszélt, megérkezett Góliát a völgybe. Az izráeliták félve menekültek el. Csodálkozva követte őket Dávid, szerette volna tudni, mi történik. Azok így beszéltek: „Láttátok ezt az embert, aki előállt? Azért állt elő, hogy csúfolja Izráelt. Ha akadna olyan ember, aki megölné, gazdagon megajándékozná a király, még a leányát is hozzáadná, és fölmentené apjának a házát Izráelben minden szolgálat alól.”

Dávid nem tudta elrejteni felháborodását: „Ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázni meri az élő Isten seregét?” Felháborodása Isten iránti szeretetéből fakadt.

Újra elmondták Dávidnak, milyen jutalomra számíthat az, aki legyőzi Góliátot. Talán érezték, hogy olyan valaki ő, aki szembe mer szállni az óriással?

Éliáb, Dávid legidősebb testvére meghallotta, amit Dávid kérdezett. Haragosan mondta Dávidnak: „Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed. Csatát akarsz te látni, azért jöttél ide.” (Éliáb megharagudott, ami mindannyiunkkal megtörténhet: Dávidot önmagával hasonlította össze, a saját gondolatait vetítette Dávidra.)

Dávid így válaszolt: „Ugyan mit követtem el? Hiszen ez csak beszéd volt.” Majd tovább kérdezgetett másokat is erről a dologról.

Saul fülébe jutott, hogy van egy fiatalember, aki meg akar küzdeni a filiszteussal. Magához hívatta Dávidot. Vajon nem ismerte fel a lantjátékost, akit saját fegyverhordozójává tett?*

Dávid bátorította a királyt. „Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal.”

Saul látva a fiatal Dávidot, megpróbálta lebeszélni. Tudta, hogy a fiú sosem harcolt még háborúban, Góliát pedig harcban edződött fiatalkora óta.

Dávid azonban elmesélte, hogy mikor apjának a juhait őrizte, néha jött egy oroszlán vagy medve, és elvitt egy bárányt a nyájból. „(Akkor) utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mivel csúfolta az élő Isten seregét. Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.”

Dávid mélységes hitét látva Saul is beleegyezett: „Menj el, az ÚR legyen veled!”

Felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába: láncruha, sisak és páncél. Dávid felkötötte Saul kardját is ruhája fölé, majd járni próbált, de érezte, alig tud mozogni ebben a nehéz felszerelésben. Jobbnak látta levetni magáról!

Miután elindult Dávid, Saul megkérdezte tisztjeit és Abnért, a hadsereg parancsnokát, kinek a fia ez a fiatalember. Abnér azonban nem tudta, és mások sem emlékeztek már a hajdani fegyverhordozó és lanton játszó fiatal fiúra.

Saját pásztorruhájában, botjával és parittyájával* a kezében ment Dávid a völgyön át a patakhoz. Ott kiválasztott öt sima kövecskét, és a tarisznyájába tette.

Amint Góliát meglátta Dávidot, a jó megjelenésű fiatalemberhez lekicsinylően beszélt: „Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” És szidni kezdte Dávidot, Istenével együtt: „Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaradnak és a mezei vadaknak!”

Dávid azonban így válaszolt: „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.”

E hittel mondott beszédre a filiszteus nem lépett vissza. Támadott, hogy a maga, népe és istenei becsületét mentse.

Míg Góliát támadásba lendült, Dávid feléje igyekezett. Elővett egyet a lapos kövek közül, a parittyájába tette, megforgatta, és elengedte. A lapos, éles kő az óriást a homlokán találta, ahova belefúródott. Góliát előrebukott a földre.

Dávid odasietett az elbukott óriáshoz, kihúzta annak kardját, és levágta a fejét. A filiszteusok látták, hogy bajnokuk halott. Teljesen megzavarodva megfutamodtak.

Amint látták ezt az izráeliek és júdaiak, fölugrottak, és csatakiáltással üldözték őket Gátig és Ekrónig. Az út szélén mindenütt halottak feküdtek. Majd visszatértek az izráeliták, és kifosztották a filiszteusok táborát.

Amikor Dávid visszatért, Abnér Saulhoz vezette őt. Dávidnál ott volt Góliát feje.

Saul megkérdezte Dávidot: „Kinek a fia vagy, te ifjú?”

„Szolgádnak, a betlehemi Isainak a fia vagyok” – válaszolt Dávid. Saul láthatóan nem emlékezett, hogy Dávid járt nála az udvarban.

A megígért jutalomról szó sem esett…

Dávid Góliát fejét Jeruzsálembe vitte, fegyvereit pedig haza. Jeruzsálemben, amit Jebúsznak is neveztek, jebúsziak laktak ebben az időben. Talán elrettentő példaként mutatta meg nekik Dávid Góliát fejét. Góliát kardját később a nóbi szentélyben őrizték, ahol Dávid Ahimelek paptól kapta meg, amikor Saul elől menekült, és saját fegyvereit nem vihette magával (1Sám 21; 102. lecke)

Jegyzetek:

Pikkelyes páncél: rézlemezeket erősítettek tetőcserépszerűen bőr alapra.

Véka – Többnyire így fordítják az éfát. Gabonamérésre használt űrmérték: 36,9 liter.

Saul nem ismerte fel Dávidot? – Feltételezik, hogy évek teltek el azóta, hogy Dávid fegyverhordozóként lanton (hárfán) játszott Saulnak. Dávid az eltelt évek alatt ifjúból fiatalemberré nőtt. Talán ezért nem ismerték fel őt Saul és Abnér. Fegyverhordozóként többnyire fiatal fiúkat alkalmaztak. Gondoljunk csak Jónátán fegyverhordozójára, akinek a nyilakat kellett keresnie (1Sám 20,36kk; 101. lecke).

Parittya – Pásztorok által használt eszköz, az elkóborló bárányok visszaterelésére. Fegyverként is használták (vö. Bír 20,16). Vékony bőrszalag, a közepén kiszélesedik. Oda kell betenni egy kődarabot, és a vékony szalagot két végén összefogni. A pásztor körbeforgatja a parittyát, majd egy adott pillanatban a szalag egyik végét elengedi. Ekkor a kő kirepül, és ha jól célzott, eltalálja a bárányt, vagy az ellenfelet.

Énekek:

Református énekeskönyv: 60:7; 84:6; 144:4; 161:1.5; 236:5–7; 273:7–10; 380:1–3; 389:1–7
Jertek, énekeljünk: 163:3; 168; 202; 213; 230:2–3
Harangszó: 43; 44:1.3; 49:5–7
Dicsérjétek az Urat!: 48:7–10; 69; 75; 156
Erőm és énekem az Úr: 54; 84:1; 120:1; 131:4

Megjegyzések:

Dávid hite – Dávidot a Zsid 11,32 a hithősök közé sorolja. Ebben az elbeszélésben arról olvashatunk, ahogyan az oroszlánt, medvét és még Góliátot is legyőzte Dávid. Az ÚRnak, Izráel seregei Istenének a dicsősége neki mindent megért. A hit nem jellembeli tulajdonság, hanem Isten ereje: „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez” (Zsolt 60,14 és 108,14); és „ha Isten segít, a falon is átugrom” (Zsolt 18,30). A hithős „címet” így nem a személy javára kell írnunk, hanem az ÚRnak: Soli Deo Gloria!

Istent gúnyolni (csúfolni) – Góliát bűne nem az volt, hogy az izráeliták egyik harcosát párviadalra hívta, hanem hogy az élő Isten seregét gúnyolta. Istennek ez a gúnyolása gyakran előfordul, és gyakran átkozódásba megy át. Istent kisebbítik meg ezzel; kételkednek benne, és kihívják, hogy mutassa meg hatalmát.
Komoly figyelmeztetésre van itt szükség: „Istent nem lehet megcsúfolni” (Gal 6,7). Előbb vagy utóbb megjön Isten válasza.
Közben Dávid kimondta, hogy Izráel serege valójában Isten serege. Amikor ezt átgondoljuk, arra a fölfedezésre jutunk, hogy tisztelettel kell beszélni Isten gyülekezetéről is.

Azzal a fegyverrel harcolni, amid van – Dávid az óriást a parittyájával meg egy lapos kővel győzte le. Ez példa számunkra: Nem szükséges hatalmas fegyverekkel hadba vonulnunk. Csak azt tegyük, ami kézenfekvő, ami valóban a mi feladatunk.
Példa a közelmúltból: A szovjet birodalmat függönyként vették körül a keleti blokk országai, hosszú éveken át bevehetetlen építménynek látszott. A keleti blokk országai összeomlottak mégis, a vasfüggöny eltűnt, és Oroszországban káosz van. Mindez háború nélkül történt!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A félelem. Mikor és mitől félünk? Mit teszünk, mit tehetünk ilyenkor? (*)
• A gúnyolódás veszélyei. A gúny veszélyes fegyver. (** ***)
• Önismereti problémák: Amire képesek vagyunk, és amire képessé tehet minket Isten. (***)

Történelem / Társadalmi ismeretek

• Bibliai történetek: Dávid és Góliát. Fegyverek az ókorban. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Vers és ének Dávidról és Góliátról. Rímelő sorvégek kiegészítése. (*)
• Dávid és Góliát történetének dramatizálása bábjáték formájában spontán szövegmondással vagy énekléssel. (**)
• Matthias Claudius: Góliáth, az óriás c. versének feldolgozása. (***)
• Egy bibliai párhuzam Petőfi Sándor: János vitéz c. verses meséjében: János legyőzi az óriáskirályt. (***)

Ének-zene / Dráma

• Ének Dávidról és Góliátról. Az ének követése mímes mozdulatokkal. (*)
• Ének Dávidról és Góliátról. Dramatizált éneklés (szólószerepek és kórus). (**)

Vizuális kultúra (Rajz–Művészettörténet) / Technika

• Térbe álítható papírmakett készítése a bibliai történethez. (* **)
• Bábkészítés a bibliai történet bábos feldolgozásához: sík-, fakanál- vagy termésbábok. (**)
• Dávid-ábrázolások a képzőművészetben: Michelangelo: Dávid; Caravaggio: Dávid és Góliát; Simon András: Dávid és Góliát. (***)
• Dávid és Góliát ábrázolása rajzolással, festéssel vagy formázással. (***)

Vázlat:

Saul
filiszteusok – bajvívó harcos
Góliát (3,5 m)
40 napon át gúnyol
jutalom:
– király lánya feleségül
– adó eltörölve
– gazdagság
Dávid – pásztori felszerelés:
bot – táska – parittya
győzelem

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr a belső, az ember inkább a külső ér­tékek alapján ítéli meg a másik embert.

Előzmények:

Saul Isten parancsára lemészárolta Amálék népét, ám megkímélte a király és a legszebb állatok életét. Ezzel az engedetlenségével végképp elve­szítette Isten bizalmát. Sámueltől megtudta, hogy az Úr mást választott a helyére.

Történet:

Egy idő múlva, mikor Sámuel még mindig bánkódott Saul miatt, az Úr ismét szólította az öreg prófétát: „Töltsd meg olajjal a szarudat*, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt.”

Sámuel ezt veszélyes feladatnak találta, hiszen ha megtudja Saul, hogy Sámuel Betlehemben új királyt kent fel, azt felségárulásnak tekintheti. „Ha meghallja Saul, megöl engem.” De az Úr azt mondta, vigyen magával egy fiatal üszőborjút, és amikor Betlehembe megérkezik, mondja a város véneinek, azért jött, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak. Majd hívja meg Isait* az áldozati lakomára. „Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked!”

Sámuel engedelmeskedett az Úr parancsának, és a borjúval Rámából elindult Betlehembe. Odaérve elébe jöttek a város vénei, és riadtan kérdezték tőle*: „Békés szándékkal jöttél-e?”

Sámuel megnyugtatta őket: „Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra!”

Sámuel megszentelte Isait és fiait, és meghívta őket az áldozati lakomára.

Nem teljesen világos, mit jelentett ez a megszentelés. Tudjuk, hogy az izráeliták böjtöltek, és tiszta ruhákat vettek fel, amikor az Úrhoz közeledtek. Talán imádkozott Sámuel Isaival és a fiaival.

Másik kérdés: Vajon fölkente-e Sámuel Dávidot, mielőtt az áldozatot bemutatták volna? Elképzelhető, mivel ez egy titkos feladat volt. Saul nem tudhatott meg semmit róla! Ha ez az áldozati előkészületek idején történik, biztosan beszédtémává válik, és Saul kétségtelenül meghallja. A 11. vers utal rá, hogy Isai fiainak a bemutatása és Dávid fölkenetése mindenképpen az áldozati étkezés előtt történhetett: „addig nem ülünk le, amíg ő (Dávid) meg nem érkezik”.

Amint Isai fiai beléptek – Isai egyenként állította őket Sámuel elé –, és Sámuel meglátta a legidősebb Eliábot, úgy vélte: „Biztosan ez lesz az Úr felkentje”.

De az Úr azt mondta Sámuelnek: „Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt.” (Ez esetben a „megvetem” kevésbé negatív, mint Saul esetében, csupán annyit jelent: „nem választom”.) „Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.”

Mi, emberek, egy személy megítélésénél gyakran túl sokat adunk a külsőségre. Arra figyelünk, vajon az illető elég erős, bátor, talpraesett-e. Az Úr nem ezt teszi. Ő a szívet ismeri, tudja, milyen valaki valójában, különösen ami hitéletét illeti. (Lásd a Megjegyzéseket.) Saul is derék ember volt, de a szíve távol állt Istentől.

Isai akkor a második fiát, Abinádábot mutatta be Sámuelnek. Ahogy meglátta őt Sámuel, meghallotta Isten hangját, és ezt mondta: „Őt sem választotta az ÚR.”

A harmadik fiú, Sammá következett. Róla is azt mondta Sámuel: „Őt sem választotta az ÚR.”

Így mutatta be Isai még négy fiát Sámuelnek, de közülük egyiket sem választotta az Úr. Amint mind a hét fiú* sorra került, azt kérdezte Sámuel: „Minden fiad itt van?”

Isai elmondta, hogy a legkisebb még hátra van, de az a juhokat őrzi.

Sámuel őt is hívatta, s figyelmeztette a többieket, hogy addig nem kezdik meg az áldozati lakomát, amíg meg nem érkezik ő is.

Nem sokkal ezután megérkezett a legkisebb fiú, Dávid*. Pirospozsgás, jó megjelenésű, szép szemű ifjú. Az Úr azt mondta Sámuelnek: „Rajta! Kend fel, mert ő az!”

Sámuel fogta az olajos szarut, és felkente őt a testvérei jelenlétében.

Ekkor történt valami Dávidban. E naptól kezdve az Úr Lelke lakozott benne, és nem hagyta el őt soha többé.

Sámuel és Betlehem vénei, Isaival és annak fiaival minden bizonnyal bemutatták az áldozatot, és megtartották az áldozati lakomát.

Majd elhagyta Sámuel Betlehemet, és visszatért otthonába, Rámába.

Az élet egy darabig úgy folyt Dáviddal tovább, mint ahogy Saul megkenetése után: visszament a munkáját végezni. Külsőleg nem változott semmi. A fölkenetést Saul előtt titokban tartották*, amint az később kiderült.

Jegyzetek:

Olajos szaru – Sault Sámuel törékeny edényből való olajjal kente fel, jeléül annak, hogy milyen törékeny a királysága. Az Úr kifejezett parancsára Sámuelnek most egy nem törékeny szarvat (szarvasmarháét) kellett olajjal tele magával vinnie. Olyan királyt ken fel, akinek a királysága maradandó.

Isai – Isai Óbéd fia, aki Boáz és Ruth fia (vö. Ruth 4,17kk; 86. lecke).

Riadtan kérdezték tőle – Látjuk, milyen nagy a hatása annak, ha az idős próféta és bíra valahová megérkezik. Ez lehetett az Isten szolgája iránti tiszteletből, de lehetett azért is, mert féltek, hogy Sámuel érkezésével Saul haragudni fog rájuk. Hiszen tudták, hogy Saul és Sámuel között nincs minden rendben.

Hét fiú – Dáviddal együtt nyolcan vannak, ahogy az 1Sám 17,12-ben is áll. Az 1Krón 2,13–16 összesen hét fiút említ, Dáviddal együtt, s még két lányt (nővért): Cerúját és Abigailt. Sohasem oldódott meg a kérdés, vajon ténylegesen hét vagy nyolc fia volt-e Isainak. Ilyesmit látunk Saul fiainál is. A későbbi király, Isbóset, aki ugyancsak Saul fia, az 1Sám 14,49-ben szintén nincs megnevezne.

Dávid – Jelentése talán „szeretett, kedvelt”. Feltűnő, hogy a Dávid a Bibliában egyedül csak Izráel királya neveként fordul elő. Egyetlen nemzetségtáblázatban sem találjuk ezt a nevet máshol. Ugyanez a helyzet az Otniél, Samgar, Bárák, Gedeon, Jefte, Sámson és Sámuel bírák nevével. Éhúd még egyszer szerepel. Ezek a különleges személyek tehát – abban is, ami a nevüket illeti – különleges helyet foglalnak el Isten igéjében. A „Dávid” állítólag egy cím volt, egy megszólítás.

Saul előtt titokban tartották – Saul sokáig nem tudta, hogy Dávid követi a királyságban. Dávid felkenetéséről nem kapott híradást. Ha kapott volna, akkor nem hívta volna később az udvarába hárfázni, és nem engedte volna, hogy Góliát ellen harcba induljon (vö. 1Sám 16,14–23 és 17; 98. és 99. lecke).
Jéhuról is tudjuk, hogy királlyá kenték, miközben a tíz törzs országának törvényes fejedelme, Jórám még uralkodott (vö. 2Kir 9).
Ismert Nagy Heródes félelme is, amikor meghallotta a keleti bölcsektől, hogy a zsidóknak királya született. Ennek lett a következménye a betlehemi gyermekgyilkosság (vö. Mt 2,1–18; 214. és 215. lecke).

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:1–2.6; 139:1; 229; 273:8–10; 428:1.3–4
Jertek, énekeljünk: 144; 145; 154; 176; 185; 223:1; 229:6; 239
Harangszó: 38; 41; 43; 45
Dicsérjétek az Urat!: 5; 7; 48:8–10; 71; 82
Erőm és énekem az Úr: 15; 120; 129; 131

Megjegyzések:

Mi alapján ítéljük meg mi az embereket? – Emberek megítélésére – pl. egy állás elfoglalására – jelenleg pályázatot írnak, vagy pszichológiai tesztet vesznek fel. Ebből kapnak különböző információkat a jellemről, munkához való hozzáállásról, tapasztalatról és hasonlókról. Ami ilyenkor nem kerül sorra, az a szív, vagyis az illető lelki beállítottsága. Keresztyén körökben azért erre is ügyelnek. Az ember ugyanis Isten teremtménye. Ez tesz minden embert különösen értékessé.
A gyerekek szempontjait szem előtt tartva, a következőket jegyezzük meg:

1. Ritkán tapasztaljuk, hogy a rosszabb megjelenésű gyerekek derűsek, felszabadultak lennének. Különösen lányoknál igaz ez. A hátrányosabb külsejűek háttérbe szorulnak, ami elmagányosodással, megkeseredéssel fenyeget, s ezzel egész életükre lelkükben sérülhetnek. Aki kevésbé jó megjelenésű, az lelkiekkel tűnhet ki: egyszerűség, kedvesség, felebaráti szeretet, hűség, hivatástudat, igyekezet, életrevalóság stb. Ezeknek sokkal nagyobb értéke van, mint a külsőnek. Végül is, az Úr a szívet látja!
2. Az „azt látni, ami szemünk előtt van” egy szép gyerekre is lehet rossz következménnyel. Könnyen elbízhatja magát az illető; s állandóan a külsejével foglalkozó, kiállhatatlan, gőgös lénnyé válhat.
3. Fontos, hogy szülők, pedagógusok és ifjúsági vezetők ügyeljenek arra, hogy a családban és a csoportban mindenki, amennyire csak lehet, a saját értékei szerint bontakozhasson ki. Magukat is kontrollálni kell, hogy ne szenteljenek túl sok figyelmet az előnyösebb külsejű, ügyesebb gyerekeknek, hanem törődjenek a csendes, visszahúzódó, nem feltűnő gyerekek-kel is.
4. Hogyan bánunk a testi fogyatékosokkal? Bátortalanul és távolságot tartva közeledünk hozzájuk, vagy bevonjuk őket a dolgainkba? Előfordul, hogy testileg fogyatékosokat automatikusan értelmileg is fogyatékosnak tekintünk. Ez duplán fáj! Szerencsére jelenleg több figyelmet fordítanak ezeknek az embereknek a társadalmi helyére és munkájára.
5. Az értelmi fogyatékosokkal való megfelelő bánásmód ugyanilyen nehéz probléma, vannak közöttük nehezen megközelíthetők. Ne hagyjuk cserben őket!
6. Manapság gyakran az emberi élet (látható, mérhető) minőségét teszik normává, és háttérbe szorul, ami nem, vagy nem elég jó minőségű.
7. Végül: Látjuk Dávidon, aki szintén jó megjelenésű ember, hogy szépség és istenfélelem járhatnak együtt. Előfordul, hogy jó megjelenésű embereket túlzottan a külsejük szerint ítélnek meg. Akkor viszont felületes, nagyvilági, gőgös stb. emberekké válhatnak. Erre is ügyelnünk kell.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A család tagjai. Beszélgetés a családról, családrajz készítése. (*)
• Mi alapján választunk ki valakit egy feladatra? A választás nehézségei. (**)
• Külső és belső értékek figyelembe vétele társaink megítélésében. (***)
• Ön- és társismeret: Mennyire ismered magad és társadat? Játékos összehasonlítás. (***)
• Beszélgetés a magyar választási rendszerről. Érték- és érdekszempontok a választásban. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Vers megismerése a család témájában. (*)
• A pásztorélethez kapcsolódó hangutánzó, tájékozódó játék. (*)
• A bibliai történet fő jelenetének dramatizálása: Dávid kiválasztása és felkenése. (**)
• A szív választotta utód Móra Ferenc: Dióbél királyfi című meséjében. (**)
• A Dióbél királyfi dramatizálása élő szereplőkkel vagy bábokkal. (**)
• A róka titka Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című meseregényében. (***)
• Riport készítése Dáviddal pásztoréletéről (dramatizálva vagy írásban). (***)

Matematika

• Számlálás, számolás tízes számkörben (Dávid és testvérei). (*)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Pásztor és bárányai: Ragasztott kép készítése textilhulladék, gyapjú, vatta, színes papír felhasználásával. (*)
• Olajosszaru papírmodelljének elkészítése (nyírás, térbe hajlítás, illesztés, ragasztás). (**)
• Síkbábok készítése Móra Ferenc: Dióbél királyfi című meséjéhez. (**)
• Képriport rajzolása Dávid pásztoréletéről. (***)

Vázlat:

Sámuel
Betlehem
Isai (apja Óbéd, Boáz és Ruth fia)
áldozat
új királyt fölkenni
hét fiú
Dávid – vele az Úr Lelke

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Hit átal bátor lehetsz.
* A meggondolatlan beszéd bajba sodorhat.

Előzmények:

Mivel Jónátán megtámadta a filiszteusok szállását Geba hegyén Gilgálnál, a filiszteusok nagy és jól felszerelt sereggel jöttek az ország ellen. Saul hadba hívta az izráelitákat, de a filisz-teusok nagy harci fölényét látva, sokan elbújtak. Saullal végül hatszáz ember maradt Gilgálban. Ő áldozatot mutatott be illetéktelenül, hiszen Sámuelt meg kellett volna várnia. Mikor Sámuel megérkezett, elmondta Isten üzenetét, miszerint az Úr emiatt elveszi tőle a királyságot, és másvalakinek adja. A filiszteusok raboltak és zsákmányoltak a környéken, az izráelitáknak kardja, dárdája se maradt az országban, csak egyedül Saulnak és Jónátánnak.

Történet:

Saul elindult Gilgálból hatszáz hűséges emberével. Vele tartott a silói Ahijjá pap is, Íkábód* testvérének, Ahitúbnak a fia. Sőt Isten ládáját is magukkal vitték (18. v.).

Mikmász hágóján táborozott a filiszteusok egy előőrse. Ez feltűnt Jónátánnak, Saul legidősebb fiának, aki úgy vélte, veszélyt jelenthetnek. Egyik nap így szólt a fegyver-hordozójának: „Gyere, menjünk át a filiszteusok előőrséhez!” Apjának, aki Gibea határán, Migrónban a gránátalmafa alatt tartózkodott, nem mondott semmit a tervéről.

Az út, amin Jónátánnak és fegyverhordozójának el kellett mennie, két szikla között vezetett át: az egyik Bócéc, Mikmásszal szemben, északról; a másik Szenne, Gebával szemben, délen.

Amint a magasban álló őrszemet meglátták, ezt mondta Jónátán a fegyverhordozójának: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást.” Jónátán hitte, hogy az Úrnak semmi sem lehetetlen. A fegyverhordozó így válaszolt: „Tégy mindent úgy, ahogyan gondolod. Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel.”

Jónátán előadta tervét: „Átmegyünk ezekhez az emberekhez, és megmutatjuk magunkat nekik. Ha azt mondják nekünk: Maradjatok veszteg, amíg odaérünk hozzátok! – akkor megállunk egy helyben, és nem megyünk fel hozzájuk. Ha azonban ezt mondják: Gyertek csak fel hozzánk! – akkor felmegyünk, mert kezünkbe adja őket az ÚR. Ez legyen számunkra a jel.”

A filiszteusok az őrhelyen észrevették a két közeledő embert, s ezt mondták egymásnak: „Nézd csak! Héberek jöttek elő az üregekből, ahová elrejtőztek!” Odakiáltottak Jónátánnak és fegyverhordozójának: „Gyertek csak föl hozzánk, mondani akarunk valamit nektek!” Jónátán ezt hallva már bizonyos volt a győzelemben. Így szólt társának: „Gyere utánam, mert az ÚR Izráel kezébe adja őket.”

Együtt másztak föl, Jónátán ment elöl. A filiszteusok a szűkös helyen nem tudták körülvenni és együttesen megtámadni őket. Az első filiszteust, aki Jónátánnal szemben találta magát, Jónátán leütötte, és a fegyverhordozója megölte. Sikerült ártalmatlanná tenniük mind a húsz őrt.

Nagy mozgolódás kezdődött a filiszteus táborban a váratlan támadás után. „Isten riadalmat támasztott”, a filiszteusok egymásra támadtak, a sereg menekülni kezdett.

Saul megfigyelői a benjámini Gibeában látták, ami történt, és értesítették a királyt.

Saul meglepődött, s megparancsolta: „Vegyétek számba, és nézzetek utána, hogy ki ment el közülünk!” Kiderült, hogy Jónátán és a fegyverhordozója nincsenek meg. Saul tanácsot akart kérni az Úrtól, és elő akarta hozatni a szövetség ládáját. De amíg Ahijjával beszélt, olyan nagy lett a lárma a filiszteus táborban, hogy Saul meggondolta magát. Hirtelen visszatért a bátorsága. Hadba szólította embereit, és megkezdték a harcot.

Ám előbb kiadta a parancsot, hogy halálbüntetés terhe alatt nem ehetnek, amíg az ellenségen bosszút nem álltak. Saul azzal, hogy így beszélt: „amíg bosszút nem állok ellenségeimen”, elárulta, hogy nem az Úrért, hanem saját érdekeiért küzd.

Üldözni kezdték a filiszteusokat, olyan bátran, hogy az erős sereg megfutamodott. Szolgáltak zsidók is a filiszteus seregben, akik korábban csatlakoztak az ellenséghez, vagy foglyul ejtették őket, és így kellett a seregbe beállniuk. Ezek az emberek most újra a filiszteusok ellen fordultak.

Saul emberei, akik előbb félelmükben Efraim hegyén elbújtak, előjöttek búvóhelyükről, és üldözőbe vették az ellenséget.

Amint Saul éhes emberei üldözés közben egy erdőbe értek, bőven találtak ott mézet. Bár teljesen kiéheztek, mégsem ettek belőle az esztelen tilalom miatt. Jónátán nem tudott erről, ezért botja végét belemártotta a lépesmézbe, és evett. Megerősödött tőle, még a szeme is ragyogni kezdett. Valaki, aki látta, elmondta az apja parancsát, s hogy ezért olyan fáradt most a nép. Jónátán így válaszolt: „Apám bajba viszi az országot. Nézzétek csak, hogy elkezdett ragyogni a szemem, mert egy kicsit megkóstoltam ezt a mézet! Hát még, ha jót evett volna ma a nép az ellenségeinél talált zsákmányból! Ezért nem elég nagy a filiszteusok veresége!”

Bár Saul emberei nagyon kimerültek, mégis Ajjálónig* üldözték a filiszteusokat. Innen már nem bírták tovább a férfiak. Enniük kellett, ezért rávetették magukat a zsákmányra. Sietősen levágták a földön az aprójószágot, marhát és borjút, s vérrel együt kezdték enni a húst. Ez Isten törvénye ellen való vétek.* Saul meghallotta, amit csinálnak, és elmondta rosszallását. Fölállíttatott egy nagy követ, hogy oda vihesse levágni mindenki az állatot, s a vér kifolyhasson. Majd oltárt épített Ajjálónban, és a pap bemutatta az áldozatot.

Amikor evett a nép, Saul tovább akarta üldözni éjszaka a filiszteusokat. A nép egyetértett ezzel, Ahijjá pap azonban azt mondta: „Lépjünk először az Isten elé!” Az úrim és a tummim ugyanis mindig nála volt.

Saul tanácsot kért Istentől: „Rátörjek-e a filiszteusokra? Izráel kezébe adod-e őket?” Isten azonban nem válaszolt. Saul megértette, hogy közte, a nép és az Úr között valami nincs rendben, ezért a nép vezetőit magához hívatta. Saul megesküdött, hogy aki vétkesnek bizonyul, arra szörnyű büntetés vár: „még ha a fiam, Jónátán követte is el…, neki is meg kell halnia.”

„Ti legyetek az egyik oldalon” – mondta a népnek, – „én pedig Jónátán fiammal a másik oldalon.”

A sorsvetés megmutatta, hogy Jónátán volt, aki akaratlanul szembeszállt apja esküjével. Őszintén bevallotta: „A kezemben levő bot végével valóban megkóstoltam egy kis mézet. Most pedig kész vagyok meghalni.”

Saul nem akart kivételt tenni még a fiával sem: „Engem verjen meg az Isten, ha nem halsz meg, Jónátán.”

A nép azonban egyhangúan tiltakozott: „Jónátán haljon meg, aki ezt a nagy győzelmet szerezte Izráelnek? Távol legyen tőlünk! Az élő ÚRra mondjuk, hogy egy hajszál sem hullhat fejéről a földre, mert Isten segítségével vitte ezt véghez a mai napon.”

Saul engedett a követelésnek, s megkegyelmezett fiának. Így Jónátán életben maradt, hála a nép közbenjárásának.

A filiszteusokat nem üldözték tovább, hazatérhettek lakóhelyükre.

Ezután egy sor győzelmet aratott Saul serege. Harcolt a király minden ellenségével: Móábbal, az ammóniakkal, Edómmal, Cóbá* királyával, a filiszteusokkal és Amálékkal. Ahol csak megfordult, mindenütt győzött, s megmentette Izráelt fosztogatói kezéből.

Saul mindenütt kereste az erős, bátor embereket, akiket azután felvett állandó seregébe.

Saul családja: fiai: Jónátán, Jisvi (akit az 1Sám 31,2-ben Abinádábnak neveznek) és Malkisúa; lányai: Mérab és Mikal. Később olvasunk még Saul fiáról, Isbósetről is (vö. 2Sám 2,8–10; 111. lecke).

Saul unokatestvére, Abnér a hadsereg parancsnoka, aki Nérnek, Saul nagybátyjának a fia.

Jegyzetek:

Íkábód – Fineás fia, aki akkor született, mikor az anyja meghallotta, hogy a filiszteusok elvitték az Úr ládáját. (Vö. 1Sám 4,19kk; 89. lecke)

Ajjálón – Helység Jeruzsálemtől nyugatra; Józsué szavaiból ismerős: „Nap, maradj veszteg Gibeónban, te is hold, az Ajjálón-völgyben” (Józs 10,12; 72. lecke).

Húst vérrel együtt enni Isten törvénye ellen való – A 3Móz 3,17; 17,10–14 és az 5Móz 12,16–23 szerint az izráelitáknak tilos a húst a vérrel együtt enni, ugyanis a vérben van az állatok „lelke”. A húst előbb kivéreztetik, csak utána főzhetik meg. Ha mégis vérrel együtt eszi az ember a húst, halálbüntetés jár érte. Isten kegyelme, hogy Saul embereit nem büntette meg. Talán Saul közbelépése miatt kerülhették el az ítéletet.

Cóbá – Cóbá szírjeit a 2Sám 10,6-ban is említik. Ott az ammóniak bérelt harcosai.

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1–2; 33:9; 121:1.4; 256:2.7; 380:1–2.10; 389:1–8; 390:1–2; 393
Jertek, énekeljünk: 142:3; 168; 173; 230:2–3
Harangszó: 41; 44; 49:5–7; 52:2.4; 53:5–6
Dicsérjétek az Urat!: 17; 48:7–8.10; 53:2.4; 68; 87; 93; 156
Erőm és énekem az Úr: 63:2.5; 87:3; 105

Megjegyzések:

Bátran, hit által – Jónátán Istenben való hite átalakult bátorsággá. Aki hittel Istenben bízik, nem szégyenül meg.

Esztelen kötelezettség – Saul parancsa, hogy az ellenség üldözése idején ne egyenek, esztelen volt és szükségtelen. Előbb gondoljuk jól végig, mielőtt valakire súlyos kötelezettséget rónánk. Példa: egy anya a halálos ágyán kéri lányát, hogy vegye magához szellemileg fogyatékos fiútestvérét. Lehet, hogy így ez a lány soha nem fog férjhez menni.

Legyünk óvatosak fogadalmainkkal – Saul fogadalmát Isten nem hagyta jóvá. Elővigyázatosnak kell lennünk fogadalmainkkal, esküinkkel (vö. Préd 5,3^b–4). Az a leghelyesebb, ha csak akkor kerül rá sor, ha felsőbbség vagy bíróság kötelez erre. Jakab apostol is figyelmeztet (Jak 5,12): „Ne esküdjetek se az égre, se a földre, se más egyébre. Hanem legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.”

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A meggondolatlan beszéd és következményei. Példák a gyerekéletből. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Társadalmi ismeretek / Történelem

• Közmondások és példabeszédek összehasonlítása a meggondolt/meggondolatlan beszéd témájában. (**)
• Történelmi és bibliai példák a túlerővel szembeni hősies helytállásra, győzelemre. (** ***)
• Jurisich Miklós, a kőszegi hős példája – történelmi monda alapján. (***)

Biológia és egészségtan / Háztartástan (Technika)

• Az elegendő és rendszeres (időben történő) táplálkozás szükségessége. A megfelelő energiát és tápanyagot tartalmazó táplálékokról. (***)

Vázlat:

Saul
Jónátán
filiszteusok
hitből való hőstett (ketten mindenki ellen)
eskü: semmit sem enni
méz – Jónátán
sorsvetés – a tettest a nép menti meg

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten vezetése a részletekre is kiterjed.
* Alázat és szerénység olyan erények, amiket Isten ki akar munkálni bennünk.
* A hamisságot le kell leplezni.

Előzmények:

Izráel a vének szája által tudatta Sámuellel, hogy királyt akar, mint más népek. Az Úr enge­dett kérésüknek, de Sámuelen keresztül figyelmeztette őket, milyen nehézségek várnak rájuk a királyok alatt. A vének azonban kitartottak kérésük mellett.

1. Történet:

Saul Gibeából, Benjámin földjéről* származott. Annak a benjámini Kisnek a fia volt, akit tehetős emberként* ismertek. Saul fiatal és szép ifjú volt, magasabb minden más férfinál.

Az egyik napon – miután a nép vénei összegyűltek, hogy Sámueltől királyt kérjenek – elveszett Kis néhány szamara. Elküldte Sault egy szolgájával, hogy keressék meg az állatokat.

Saul végigjárta Efraim hegyét, Sálisá, majd Saalim* földjét, de nem találták a szamarakat. Benjámin egész területén nem lelték meg őket. Végül Cúf földjére értek, ahol Ráma (Rámátaim-Cófim) található, a bíra és próféta Sámuel lakóhelye.

Saul azt mondta a szolgának, menjenek vissza, különben apja értük fog aggódni, nem a szamarakért. A szolga azonban azt tanácsolta, hogy menjenek Rámába az Isten emberéhez, tőle kérjenek útmutatást. A szolga ezek szerint hallott már az Isten emberéről, bár nem ismerte őt.

Saul ezt jó ötletnek találta, inkább az okozott neki gondot, mit adjanak ajándékul. Ennivalójuk szinte teljesen elfogyott, semmi egyebük nem volt. Azt hitte, hogy Sámuel majd ajándékot vár tőlük. Régen (és ma is) pogány szokás volt, hogy nem mentek üres kézzel látogatóba. Talán már arról is hallott, hogy Sámuel fiai miként szolgáltak.

A szolgánál volt egy negyed ezüstsekel. Ezzel akarták Isten emberét – a látót, ahogy akkoriban a prófétát nevezték Izráelben – megfizetni szolgálataiért.

Együtt mentek a városba, Isten emberéhez.

Útközben vízhordó lányoktól megtudták, hogy itt van a „látó”, csak siessenek, mert áldozati lakoma készül. „Ha bementek a városba, még ott találjátok, mielőtt fölmegy enni az áldozóhalomra, mert nem eszik addig a nép, amíg ő meg nem érkezik. Ő áldja meg az áldozatot, és azután esznek a meghívottak. Csak menjetek föl, most ott találjátok!”

Amint Saul és szolgája megérkeztek a városba, szembetalálkoztak Sámuellel, aki épp készült fölmenni az áldozóhalomra. Tudott a jöttükről, hisz előző nap az Úr megjelentette neki Saul érkezését: „Holnap ilyenkor egy embert küldök hozzád Benjámin földjéről. Kend fel őt népemnek, Izráelnek a fejedelmévé, mert ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből. Hiszen láttam népem nyomorúságát, mert feljutott hozzám a kiáltásuk.”

Amikor Sámuel meglátta Sault, ezt mondta neki az Úr: „Ez az az ember, akiről azt mondtam neked, hogy ő fog uralkodni népemen.”

Saul mindebből semmit sem sejtett. Odalépett az idős emberhez, és megkérdezte: „Mondd meg nekem, hol van itt a látó háza?”

„Én vagyok a látó. Menj föl előttem az áldozóhalomra, és egyetek ma velem! Reggel majd elbocsátalak, és azt is megmondom neked, amin gondolkozol. A ma három napja elveszett szamarak miatt pedig ne bánkódj, mert megkerültek. Különben is kié mindaz, ami becses Izráelben? A tied és egész családodé!”

Saul semmit sem értett Sámuel válaszából. Keleti módon alázatosan válaszolt: „De hiszen én benjámini vagyok, Izráel legkisebb törzséből való! Nemzetségem pedig a legkisebb Benjámin törzsének összes nemzetsége között! Miért beszélsz hát így hozzám?”

Sámuel nem válaszolt, hanem elvitte őket az áldozati lakomára, és az asztalfőn a díszhelyet adta nekik. Mintegy harminc ember volt jelen. A szakács azt a combot tette Saul elé, amit Sámuel erre az alkalomra tétetett félre. (Tehát már előre számolt Saul jelenlétével.)

Étkezés után lementek a dombról Sámuel városi házába, ahol beszélgetett még az öreg bíra Saullal. (E beszélgetésről semmit sem tudunk, valószínűleg jobban meg akarta ismerni Sámuel a jövendő királyt.) Saul és a szolga a tetőn éjszakáztak*.

Másnap, mikor hajnalodni kezdett, Sámuel ébresztette őket: „Kelj föl, el akarlak bocsátani!” Sámuel úgy kezelte Sault, mint díszvendéget! Amikor a város határához értek, azt mondta Sámuel: „Mondd a legénynek, hogy kerüljön elénk. Te pedig állj meg, hogy elmondhassam neked Isten beszédét.” A szolga továbbment.

Sámuel hozott magával egy olajos korsót*, és öntött belőle Saul fejére. Majd megcsókolta (jelezve ezzel elfogultságát), és azt mondta: „Ezennel felkent téged az ÚR öröksége fejedelmévé.” Sámuel három jelet adott Saulnak bizonyítékul, hogy felkenetését valóban Isten akarta:

1. Találkozni fog két emberrel Ráhel sírjánál (a betlehemi úton; vö. 1Móz 35,19), akik elmondják, hogy a szamarak megvannak, s hogy apja, Kis nyugtalankodik a fiáért.
2. Majd találkozik három férfival, akik úton vannak Betlehembe három kecskegidával, három kenyérrel és egy korsó olajjal. „Békét kívánnak majd, és két kenyeret adnak neked; fogadd el tőlük!”
3. Aztán találkozik egy csoport prófétával Gibeában (Isten halmán, ahol prófétaiskola volt, és egy filiszteus katonai szállás), akik mindenféle zeneszerszámmal jönnek, s prófétálnak. Az Úr Lelke szállja meg, mire ő is prófétál majd, azaz egy időre a prófétálás ajándékát kapja. Saul lelkileg is más emberré válik.

Végül Saulnak Gilgálba kell mennie. Sámuel is oda fog menni hét nappal később, és együtt mutatnak be hálaáldozatot. Akkor mondja meg Sámuel, hogy Saul mit tegyen.

Amint Saul búcsút vett Sámueltől, „Isten megváltoztatta a szívét”. Mindhárom jel úgy következett be, ahogyan Sámuel megmondta. Saul prófétált a próféta-ifjakkal. Akik ismerték őt, és látták prófétálni, megkérdezték, hogyan változhatott meg Kisnek a fia annyira. „Hát már Saul is a próféták között van?” – kérdezték egymástól. Szólássá is lett ez a beszéd, jelezve, hogy valaki ennyire megváltozhat (vö. 1Sám 19,20–24, ahol Saul még egyszer prófétál a Lélek által).

Mikor Saul a prófétálás után fölment a dombra, melyen Gibea volt, találkozott nagybátyjával, aki megkérdezte, hogy hol voltak. Saul elmesélte, hogy a szamarakat keresték, s mikor nem találták, elmentek Sámuelhez. A nagybácsi tudni akarta, hogy mi történt ott, de Saul csak annyit árult el, amit Sámuel a szamarakról mondott. A királyságról nem beszélt.

2. Történet:

Sámuel ezek után népgyűlést hívott össze Micpába. „Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a hatalmától, amelyek sanyargattak benneteket. Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként és nemzetségenként!”

Sámuel most nem mondta el a népnek, hogy ő, az Úr megbízásából, Sault már fölkente királlyá. Felvonultatta Izráel törzseit, ahogy az Úr mondta neki. Majd sorsot vetettek (vö. Józs 7,14–18; 70. lecke), és a választás Benjámin törzsére esett. Akkor Benjámin törzsének nemzetségeit hívatta Sámuel, és a sors Matri nemzetségére esett, ahová Kis is tartozott. Végül Kis fiára, Saulra esett a sors.

Azok az emberek, akik igen jól ismerték a régi írásokat, csodálkozhattak ezen. Jákób ősatya a halálos ágyán Júdára mutatott, hogy abból a törzsből származik majd valamikor királyi ház. Benjáminról olyasmit mondott, hogy ő ragadozó farkas, vagyis bátor nép. (Vö. 1Móz 49,10.27)

De Saul nem jelentkezett. Hiába keresték, sehol sem találták.* Az Úrtól kértek tanácsot (valószínűleg az úrim és tummim használatával, melyek a főpap ruhájához tartoztak), aki azt válaszolta, hogy jelen van, elrejtőzött a holmik között. Sámuelen kívül ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy milyen vége lesz a sorsvetésnek; ő lesz az első királya Izráelnek. Saul e helyzetben nem a legtiszteletreméltóbb módon viselkedett. Hogy a magas hivatalt elkerülje, elbújt. Nem gondolt rá, hogy Isten végzésétől úgysem menekülhet.

Amikor Saul előkerült, és Sámuelhez vitték, mindenki látta, hogy fejedelmi termetű, egy fejjel kimagaslik a nép közül. Sámuel elébük állította Sault, és a nép felkiáltott: „Éljen a király!”

Sámuel ezután ismertette a néppel a király jogait, és könyvbe írva elhelyezte az Úr színe előtt. Majd hazaküldött mindenkit.

Saul is a megszokott otthonába ment haza Gibeába. Egy sereg katona követte; akiknek ezt helyezte szívére az Úr.

Akadtak olyan izráeliták is, akik nem örültek neki, hogy Saul lett a király.* Így gúnyolódtak: „Hogyan tudna ez segíteni rajtunk?” Semmibe vették Sault, és nem vittek neki ajándékot sem. Saul úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna.

3. Történet:

Saul úgy dolgozott mezején, mintha sosem kenték volna föl, és választották volna meg királynak. (Hasonlóan a tanítványokhoz, akik az Úr Jézustól kapott feladatra várva halászni mentek; Jn 21.) Közben valami egészen más történt az országban. Az ammóniak – királyuk, Náhás („kígyó”) vezetésével –, akik Gileád hegyétől keletre, a Jordánon túl laktak, tábort ütöttek Jábés-Gileádnál. Ez az a város, ahonnan négyszáz lányt raboltak azért, hogy a megmaradt hatszáz benjámini megházasodhasson, miután Benjámin törzsét szinte kipusztították a többi törzsek (lásd jegyzet: „Gibea Benjáminban”).

Mikor aztán követek jöttek Jábésből Gibeába, elmondani, mi történik a városukkal, fölsírt a nép.

Mi történt? Amikor Náhás Jábés kapuihoz ért, megkérték őt Jábés lakói, kössön velük szövetséget. Így próbálták elkerülni városuk elfoglalását és fosztogatását.

Náhás beleegyezett, egyetlen föltétellel: ha kiszúrhatja mindegyik férfi jobb szemét! Ezt a szörnyű feltételt azért szabta, hogy a jábésiek többé ne tudjanak nyíllal lőni, hiszen a távolság becsléséhez mindkét szemre szükség van.

Jábés megdöbbent lakói hét nap haladékot kértek, hogy ezalatt követeket küldjenek szét Izráelbe, s csak akkor fogadják el a feltételt, ha nem kapnak segítséget.

A kiküldött követek először Gibeába mentek, ahol elmondták a történteket, és mindenki sírva fakadt.

Saul éppen a mezőről jött az ökreivel, és megkérdezte: „Mi történt a néppel, hogy így sír?” Erre elmondták neki, amit Jábés küldötteitől megtudtak.

Ahogy ezt meghallotta, az Úr Lelke kezdett munkálkodni Saulban. Haragra lobbant, fogta két jármos ökrét, és földarabolta. Követeket küldött egész Izráelbe ezzel az üzenettel: „Így fognak bánni annak az ökrével is, aki nem vonul hadba Saul és Sámuel vezetésével!” – Az idős bíra nevét még tisztelettel említette!

Az Úr rettegésbe ejtette a népet, és egy emberként vonultak hadba: háromszázezer izráeli, és még Júdából harmincezer ember gyűlt össze Bezekben (Jeruzsálem mellett)!

A jábési követek hazamentek, hogy Saul üzenetét átadják: „Megszabadultok holnap, amikor már forrón tűz a nap.” Milyen boldogok lettek a jábésiek! Azt üzenték Náhásnak: „Holnap megadjuk magunkat nektek, és azt tehetitek velünk, amit jónak láttok.” Ennyire bíztak benne, hogy Saul serege megszabadítja őket.

Másnap Saul a hatalmas sereggel átkelt a Jordánon. Három csapatra osztotta seregét, és három oldalról csapott Náhás mit sem sejtő táborára. Az ammóniakat teljesen leverték, a megmaradtak is úgy szétszórattak, hogy kettő sem maradt együtt közülük.

Saul bebizonyította, hogy derék király! Akik korábban gúnyolódtak rajta, azokat most meg akarták ölni, de ő nem engedte. „Senkit sem szabad megölni ezen a napon, mert szabadulást szerzett ma az ÚR Izráelnek.”

Sámuel pedig Gilgálba szólította a népet (az első hely Kánaánban, ahol az izráeliták Józsué vezetésével táboroztak, Jerikó közelében), hogy megújítsák a királyságot.

A nép újra királlyá kiáltotta Sault az Úr színe előtt. Békeáldozatot mutattak be az Úrnak, és Saul együtt örült Izráel minden férfiával.

Kiegészítés:

1Sám 12: Sámuel búcsút vett Gilgálban a néptől, megvált bírói tisztétől. Emlékeztette a népet arra a segítségre, amit az Úrtól kaptak ellenségeikkel szemben. Biztatta őket, hogy az Úr mindig velük lesz, ha királyukkal együtt az Ő útjain járnak. Ha viszont elpártolnak tőle, magukra vonják haragját. Mennydörgés és eső támadt annak jeleként, hogy az Úr megharagudott a népre, amiért királyt akart. Nagyon megrémültek ettől, és esedeztek Sámuelhez, hogy imádkozzon értük. Sámuel bátorította őket. Az Úr minden múltbeli vétküket megbocsátja, ha megígérik, hogy hűségesen fogják Őt szolgálni. „Csak féljétek az Urat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből; mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!” Sámuel is megígérte, hogy mindig imádkozni fog értük, és megmutatja a helyes utat.

Jegyzetek:

Gibea Benjáminban – Gibea = „magaslat” vagy „domb”. Így sok olyan hely volt, amit magaslatnak vagy Gibeának neveztek; ezért itt Saul Gibeájáról van szó. A Bírák 19-ben olvasható egy szörnyű esemény, mely Gibeában történt egy lévita másodfeleségével, akit megerőszakoltak, és meghalt. A Bír 20–21 írja le azt a büntetést, amit a többi törzs hajtott végre Benjámin törzsén. A harc Gibea környékén zajlott, ahol Benjámint csaknem kipusztították. Végül hatszáz férfi maradt életben. Elhatározták, hogy ez a hatszáz férfi megházasodhat 400 lánnyal a Jordánon túli Jábés-Gileádból. A további kétszázat Silóban, az évi ünnepségen rabolhatták el, ahol a szentély állott. Ezzel megmentették Benjámint a kipusztulástól. A 600 benjámini újjáépítette törzsük városait, fölosztották a földet, és családot alapítottak. Végül szinte helyreállt a törzs.

Kis, a tehetős ember – Amikor a 600 benjámini (lásd az előző jegyzetet) a földet törzsön belül felosztotta, mindannyian tehetős emberré váltak, így Abiél (1Sám 9,1) családja is, ahová Kis tartozott.

Saalim – Benjámin területén fekvő város, Ainonnál, ahol később Keresztelő János keresztelt (vö. Jn 3,23).

Szállás a tetőn – Elképzelhető, hogy a tetőn hálóhely volt elkészítve, ahogyan az többnyire szokásban volt (vö. 2Kir 4,10). A meleg keleti éjszakákon a tetőn készített hálóhely mégiscsak hűvösebb volt kicsit.

Olajos korsó – Az izráeli utazók ilyet hordtak magukkal, hogy a járás közben megfájdult lábukat időnként olajjal kezeljék.

Saul elrejtőzött – Saul túl jól tudta, hogy Benjámin törzse nem túl népszerű Izráelben, azok után, ami annak idején Gibeában lejátszódott (vö. Bír 19; jegyzet: Gibea Benjáminban). Visszahúzódása érthető tehát. A Zsolt 68,28-ban olvassuk: „Élükön jön Benjámin kicsiny törzse”. Saulus, a későbbi Pál, ugyancsak Benjámin törzséből származott (vö. Fil 3,5). Föltűnő, hogy ugyanazt a nevet viselte: Saul!

A Sault kifogásolók – Ezek az emberek semmi jót nem vártak Saultól, mert benjámini volt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 21:1.7; 99; 165:1.3.5–6; 229; 264; 476:1–2.8–9
Jertek, énekeljünk: 129; 142:3; 156; 163; 227:1–2.6; 228:3
Harangszó: 40:1.3.5–6; 41; 44; 52:4–5
Dicsérjétek az Urat!: 41; 49; 53:4–5; 69; 75
Erőm és énekem az Úr: 33; 84; 131; 139

Megjegyzések:

Minden összevág – Figyeljünk rá, milyen csodálatosan irányít mindent az Úr: az elveszett szamarak; Saul, akinek keresnie kell azokat; Rámába érkezése; a szolga javaslatára elmenni a látóhoz; Isten üzenete Sámuelnek; az ünnepi előkészületek, amire Sámuel Rámába érkezik; az áldozati állat félretett sonkája; Saul találkozása Sámuellel, éppen a városba érkezés után.
A mi életünket is így vezeti.

Hamisság ellen – Saul felháborodott, amikor Jábés lakóinak jobb szemét Náhás ki akarta szúrni. Szent felbuzdulással ment harcolni az ammóniak ellen. Ez biztosan meg fogja érinteni a gyerekeket. A mi felbuzdulásunknak is helyet kell adni, amikor azt tapasztaljuk, hogy embereket elnyomnak, és rosszul bánnak velük. Az igazságérzet megmaradt az emberben a bűneset után is.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

• Királyok (királynők) a mesékben és a valóságban. (*)
• A szerénység, alázat, s vele ellentétben a törtetés, dicsekvés, kitűnni vágyás viselkedésformái. (** ***)
• Hunyadi Mátyás királlyá választásának története. (**)
• Az aljas tett büntetése. Példák a történelemből és a mai életből. (***)
• Szent István királlyá koronázása, az olajjal való felkenés jelentése. Az érseki ima figyelmeztetéseinek összehasonlítása Szent István intelmeivel és Sámuel búcsúbeszédének figyelmeztetéseivel. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Játékos modellhelyzet a szamarak keresésére: kereső és hangfelismerő játékok. (*)
• A bibliai történet kulcsszavainak mondatba illesztése játékos formában (Lottó-játék, párosító-kirakó). A kulcsszavak segítségével a történet elmondása. (**)
• Saul és Sámuel jellemzése viselkedése alapján szóban vagy írásban. (** ***)
• A bibliai történet egy-egy jellemző részletének dramatizálása. (** ***)
• Monda Mátyás királlyá választásáról. A monda összehasonlítása Saul királlyá választásának történetével. (**)
• Sámuel ábrázolása Siklós József: Sámuel, az öreg bíró c. versében. (***)

Matematika

• Testmagasság mérése és összehasonlítása: összeméréssel (magasabb/alacsonyabb), mérőszalaggal. (*)

Ének-zene

• Részlet meghallgatása Szörényi – Bródy: István, a király c. rockoperájából. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Rajzok a bibliai történet alapján:
  – olajos korsó és király (*);
  – egy-egy fontos jelenet (**);
  – Saul és Sámuel karakteres ábrázolása (***)

Vázlat:

1. történet

Kis
Saul
szamarak keresése
Ráma
Sámuel (látó)
áldozati lakoma
Saul felkenése
három jel

2. történet

Micpa
sorsvetés
Benjámin
Kis
Saul elrejtőzik
„Éljen a király!”

3. történet

ammóniak
Náhás
Jábés
jobb szem
Saul győzelme
Gilgál
Sámuel búcsúja

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!