Üzenet – Téma:

* Isten elől nem lehet elmenekülni.
* Az Úr irgalmas, kegyelmes, és megbocsát.
* Isten megtanítja gyermekét, hogy megis­merje a bűneit.

Előzmények:

Elizeus Damaszkuszba ment, és Hazáél tudtára adta, hogy ő lesz Arám királya. Hazáél erőszakkal szerezte meg a trónt. Elizeus egy prófétatanítványt bízott meg, hogy kenje fel Jéhút Izráel királyává. Ő hajtotta végre az Úr ítéletét Aháb házán. Jéhú utódainak, Joáháznak és Jóásnak nagy terhet jelentett Hazáél és népe. Az országot csaknem teljesen elpusztították. Hatalmukat később megtörte az asszírok hatalma, akik Arámot vazallus államukká tették.

Bevezetés:

Az asszírok Izráelnek is nagy veszedelmet jelentettek.

Jónás* próféta Gat-Héfer („vájt sajtó”) kicsi városából származik. Zebulon területe ez, néhány kilométerre a Genezáret tavától. Jónás galileai*, neve „galamb”-ot jelent, vagyis olyan valaki, aki békét hoz, vagy békéről beszél. A galamb egy jó korszak követének is szimbóluma. Amittaj („az én igazságom”) fia, joggal tekinthetjük hát „Isten igazsága fiának”. II. Jeroboám idején volt próféta (2Kir 14,25). Leírja saját engedetlenségét és szeretetlenségét, de bűnbánatát is. Ámósz is ebben a korban élt, a tíz törzs területén (161. lecke). Hóseás szintén (160. lecke).

1. történet:

Maga az Úr adott Jónásnak feladatot, ami nem minden nap esik meg. A távoli Asszíria fővárosába, Ninivébe* kellett mennie, ami világváros lett. De pogány város, és olyan bűnös, hogy az Úr elhatározta: Jónásnak prédikálnia kell ellene. Jónás azonban másfelé indult: Jáfó* kikötőjében talált egy hajót*, ami Tarsisba* készült. Tarsis Spanyolország dél-nyugati részén van, az ellenkező irányban. Pogány terület ez is. Isten elől azonban nem lehet elmenekülni, hiszen Ő mindenható, és mindenütt jelenvaló. Ádám és Éva is hiába próbált elbújni előle (1Móz 3,8).

Az Úr – teremtő ura a természetnek – parancsolt a viharnak, az fölkorbácsolta a hullámokat, s a tengerészek már hajótöréstől féltek. Mind a maga istenéhez imádkozott (különböző népek fiai voltak), annyira féltek. Feltűnő, hogy amikor baj van, az emberek egyszerre imádkozó, vallásos emberekké válnak. A kapitány felelt a hajóért, a legénységért és az áruért, de a hajó volt a legfontosabb, mert a legénység és a szállítmány is csak a hajóval együtt maradhat meg. Kidobáltak hát minden fölösleges terhet, hogy könnyítsenek a hajón.

Jónás a hajó mélyébe húzódott, és álomba merült. Feszült lehetett, és rendkívül fáradt. De micsoda különbség van Jónás alvása, és az Üdvözítő alvása között (Mk 4,38)!

Ebben az állapotban talált rá a kapitány. „Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el!”

Hogy tett-e Jónás valamit, azt nem tudjuk. De a helyzet semmit sem változott. A tengerészek akkor sorsot vetettek*, hogy megtudják, kinek a bűne miatt van rajtuk ez a büntetés. Izráelben is ismerték ezt a régi szokást. Figyelemre méltó, hogy a tengerészek a vihart büntetésnek tartják, valakinek a bűne miatt. Ma természeti erőnek tekintik a vihart, aminek nincs köze Istenhez. Ha egy katasztrófának megtalálják a feltételezhető okát, könnyebben megnyugszanak.

A sors Jónásra esett, magyarázatot kértek hát tőle. Jónás bevallott mindent, hogy a menny Ura elől fut, „aki a tengert és a szárazföldet alkotta”.

„Hogy tehettél ilyet? Mit tegyünk veled?” – kérdezték ijedten az emberek.

„Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek a tenger! Mert tudom, hogy énmiattam támadt ez a nagy vihar rátok.”

Az emberek előbb evezni próbáltak, de hogy a vihar egyre erősödött, megértették, hogy ez áldozatot követel. „Jaj, URam, ne vesszünk el emiatt az ember miatt, ne terheljen bennünket ártatlan vér! Mert te, URam, azt teszed, amit akarsz!” Azzal bevetették Jónást a tengerbe. Meg is szűnt a tenger háborgása, ami nagy félelemmel töltötte el az embereket. Áldozatot mutattak be, és fogadalmakat tettek az Úrnak. Arról nem hallunk, hogy megtértek-e.

Az Úr egy nagy halat* küldött. Nem tudjuk, milyen fajtát, csak azt, hogy Jónás három nap és három éjjel maradt benne. Jézus is három napig maradt a föld gyomrában (Mt 12,40). Nem akarta az Úr elpusztítani a szolgáját, annak még elvégzendő munkája volt. Jónás bűntudattal imádkozott „a halál torkából”, és választ kapott. „…de te kiemelted életemet a sírból, ó Uram, Istenem!” Jónás felismerte, milyen nagy hibát követett el a menekülésével, s megígérte, hogy hálával fog áldozni, és beteljesíti fogadását.

Az Úr parancsolt a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Az Istennek engedelmeskedő hal nem csoda, hanem olyan valami, ami által rácsodálkozhatunk Isten fenségére.

2. történet:

Miután a hal szárazra tette Jónást, újra feladatul kapta, hogy menjen Ninivébe, elmondani, amit az Úr üzen. Isten kegyelmes a bűnbánóhoz, aki most már engedelmeskedik Isten parancsának. Azt nem tudjuk, hol tette partra Jónást a hal, azt sem, meddig tartott az útja Ninivébe. Azt viszont igen, hogy Ninive hatalmas város volt, három napig tartott bejárni, széles falain két szekér elfért egymás mellett, százötven őrtorony volt rajta.

Jónás egy napig haladt befelé a városba, miközben hirdette Isten akaratát: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive.”

A város lakói hittek Istennek, komolyan vették az idegen, Izráelből jött próféta szavát. Böjtöt* hirdettek, vagyis ismerték a bűnbánatot, zsákruhát* öltöttek időstől fiatalig. A király is leszállt a trónról, levetette királyi ruháját, maga is zsákruhát öltött, és hamuba ült. Jób könyvében találkozunk ilyen gondolattal. Vagyis igazi bűnbánat következett, a király és a vezetők parancsára, sem ember, sem jószág nem evett*, nem ivott semmit. Az emberek megtértek gonosz útjukról és erőszakos tetteikből. Amikor a vezetés nem bünteti a bűnt, hanem megengedi, és részt vesz abban, nagyon nagy felelősséget vállal magára!

Itt a király azt mondta: „Ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!” Évszázadokon keresztül láthatjuk, hogy Isten a bűnbánón könyörül. Gondoljunk csak a pusztai vándorlásra. Isten kegyelmes Isten.

Mi történt Jónással? Elvégezte feladatát, mégsem ment haza. Vajon a saját szemeivel akarja látni a pusztulást? Miközben a mennyben öröm van egy megtérő bűnösön (vö. Lk 15,7), itt az Úr egyik szolgája csalódott és haragos, amiért az Úr jutalmazta a niniveiek bűnbánatát. Imádsága egészen más, mint amikor a halban volt. Azt hinnénk, hogy aki szereti az Urat, és neki szolgál, örül annak, hogy Isten olyan irgalmas és kegyelmes.

Vajon Jónás, illetve az emberek általában jobbak, mint a niniveiek? Nem él minden ember szívében bálványimádás, erőszak, bűnös kívánság? Nem szorulunk mindannyian Isten kegyelmére? Krisztus áldozata a kereszten nem a mi bűneinkért történt? Igen, mégis előfordul, hogy megtagadjuk másoktól Isten kegyelmét, főleg az ellenségeinktől.

Most megtudjuk, miért menekült Jónás az Úr színe elől. Ismerte annyira Istent, hogy kitalálja, mit akar tenni a niniveiekkel: „tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted, és még a rosszat is megbánod.” Szívesebben meghalna, minthogy éljen. Illés is kért ilyet (1Kir 19,4), de egészen más okból. Jónás a niniveiek megtérése miatt haragudott az Úrra. Ám az Úr barátságosan megkérdezte: „Igazad van-e, hogy haragszol?”

A várostól keletre talált Jónás helyet, letelepedett, kunyhót készített magának, kilátással a városra, hogy lássa, mi történik vele, hogyan semmisíti meg az Úr. (Ellentétben Ábrahámmal: 1Móz 18,23). Jónás iránti szeretetből adott az Úr a feje fölé egy bokrot, ami csodálatos módon egyetlen éjszaka nőtt. Bár Jónás csalódása és haragja nem volt jogos, az Úr vigasztalni és tanítani akarta szolgáját. Jónás örült a bokornak, látta, hogy Isten nem felejtette el. Hamar elcsügged, hamar vigasztalódik. A próféta is csak ember.

Másnap reggelre küldött az Úr egy férget, hogy szúrja meg a bokrot, s az elszáradt. Jónás újra a halált kívánta, bizonyára nem elsősorban a hőség miatt, hanem mert Isten hagyta elszáradni azt a bokrot. „Igazad van-e, amikor haragszol e bokor miatt?” – kérdezte Isten.

Jónás válasza hamar kész volt: „Igazam van!” Az Urat hibáztatta, aki viszont így válaszolt:

„Te szánod ezt a bokrot, amelyért nem fáradtál, és amelyet nem te neveltél; amely egy éjjel felnőtt, másik éjjelre pedig elpusztult. Én meg ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több, mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott a sok állat is!”

Jónásnak meg kellett tanulni együtt érezni a sok gyerekkel, szüleikkel és családjukkal. Mégiscsak értékesebbek, mint egy bokor. A beszámoló hirtelen fejeződik be (egy kérdéssel). Hogy Jónással később mi történt, azt nem tudjuk.

Jegyzetek:

Jónás – Zsidó hagyomány szerint Jónás egy zarfati özvegy fia.

Galileai – Jónás idejében még nem használt kifejezés, csupán azért idézzük, mert Jézus korában azt mondták az izráeliták, hogy Galileából sosem támadt próféta (Jn 7,52).

Ninive – Asszír főváros, Kr. e. 612-ben (vagy 606-ban) a babiloniak pusztították el, a médek segítségével. Jónás kb. a VIII. szd.-ban prófétált. Vagyis Ninive Jónás prédikálása és a niniveiek megtérése után még sokáig létezett. A Náhum 3-ban olvasunk szörnyű leírást Ninivéről: „véres város”, tele hazugsággal és gyilkossággal. Vagyis a niniveiek megtérése nem volt maradandó.

Jáfó – Már létező város volt, amikor az izráeliták Kánaánba érkeztek (Józs 19,46). Dán területén feküdt, de föníciai maradt. A tíruszi Hírám király egyezkedett Salamonnal a templomépítéshez libanoni cédrusokról, Jáfóig tengeren szállítva. Az ApCsel 9,36 és 10,5 Joppe néven említi, mai neve Jaffa, Tel Aviv közvetlen közelében.

Hajó – Nem olvasunk arról, hogy föníciai hajó lenne, de feltételezhetjük. A rómaiak idejéig ők uralták a tengert, s Jónás idejében Jáfó még föníciai kikötő. E kor hajói még kicsik voltak, s lehetőleg a part mentén haladtak.

Tarsis – Föníciai kereskedő kolónia, tírusziak lakták (Ézs 66,19). Az Ézs 23 mondja, hogy a szidóniakkal együtt hajós népek, kolóniáikkal rendszeres összeköttetésük volt. Hajóik modellként szolgáltak más népek számára is, nagy utazásokat lehetett velük megtenni (vö. 1Kir 22,49). Többek között ezüst, vas, ón, ólom volt hozható Tarsisból (Ez 27,12).
Ne keverjük össze Kis-Ázsia cilíciai Tarzuszával, Pál valószínű származási helyével.

Sorsvetés – Sorsolásnál Istent hívjuk, de ezt csak különleges esetekben szabad, amikor valami nehéz elhatározás történik személyekről vagy ügyekről. Gondoljunk pl. Saul királlyá választására: 1Sám 10,20kk; Ákán bűnére: Józs 7; vagy mikor Jónátán mézet evett apja tilalma ellenére: 1Sám 14,38kk. Az ApCsel 1,24–26-ban is olvasunk sorsvetésről, Júdás utódjának kiválasztásakor.

Hal – A Jón 2,1 „nagy hal”-ról beszél. Írásmagyarázók gondolnak cethalra (talán hibásan), „tengeri szörny”-re. Ámbrás cetre is gondoltak, fogtak ki olyan nagyot a 18. században, amiben 5 méteres dereglyét találtak.

Böjt – Teljes vagy részleges tartózkodás az ételtől, mindenekelőtt a hústól. Cél: bűnbánat és/vagy lelki gyakorlat. Izráeliták böjtölése (3Móz 16,29; 23,27; 4Móz 29,7; Zak 7,5; önkéntesen 2Móz 34,28; 1Sám 1,7; 7,6; 31,13; 2Krón 20,3).
Az Újszövetségben olvasunk farizeusok böjtöléséről, a hét második és ötödik napján (Mt 6,16; 9,14; Lk 18,12). Jézus rámutat a hamis böjtre, tiszta céllal viszont maradhat (Mt 4,2; ApCsel 9,9; 13,2–3; 14,23; 2Kor 6,5).
A róm. kat. egyházban a péntek a böjt napja, meg a húsvét előtti 40 nap, s egyéb alkalmak. Nem a teljes étkezés, főleg a hús tilos.
A reformáció helyére tette a böjtölést, ami elsősorban megtérés hamis cselekedetekből, felkészülés imádságra és bűnvallásra. A gonosz dolgok elleni hatékony eszköz: imádság és böjtölés. Mára egyre ritkább a gyakorlatban.

Zsákruha – Durva szövet, ruha alatt is viselhették (vö. 2Kir 6,30; 154. lecke).

A jószág sem ehet – Ilyen böjt és bűnbánat Ázsiában gyakrabban fordul elő. Hérodotos görög történetíró számol be egy perzsa generális böjtöléséről („História” IV,24).

Énekek:

Református énekeskönyv: 6:1.4; 86,2.4–5; 130:1–2; 180; 206:1.3; 217:1–2.5; 223:1.4; 461
Jertek, énekeljünk: 122; 136:1.3; 180; 197; 232; 239
Harangszó: 18; 43; 45; 53:1.7–8
Dicsérjétek az Urat!: 5; 50:1.6–7; 63; 75; 82; 161
Erőm és énekem az Úr: 23; 24; 52; 65; 129

Megjegyzések:

Isten elől nem menekülhetsz – Isten ismer téged, és tudja azt is, amit tenni készülsz. Megáld, amikor Őt szolgálod, és azt teszed, amit Ő akar. Jónás rájött, hogy jó lett volna engedelmeskednie. Vajon mi történt volna, ha megérkezik Tarsisba, bizonyára egyre messzebb került volna Istentől. Hála Istennek, a Jó Pásztor, Jézus Krisztus azért jött, hogy az eltévedt bárányt megkeresse és visszavigye.

Ne tarts ki a bűnben – Jónás nem tudott szabadulni a szeretetlenség bűnétől, amit a niniveiekkel szemben érzett. Amikor bűntől szeretnénk szabadulni, jól tesszük, ha megvalljuk az Úrnak, s Őt kérjük, hogy attól teljesen szabadítson meg. Ezt Ő Szentlelke által munkálja.

Az Úr kegyelmes – Az Úr nem engedi, hogy Jónás keresztülhúzza a tervét, meg kell hajolnia Isten előtt. De közben gondoskodik Jónás szabadításáról. Ezt a képet állítsuk a gyerekek elé, hogy ne féljenek az Úrtól, hanem tanulják meg szeretni Őt. Isten atyai képe erősen kirajzolódik e történetben.

E történet eredetisége – Íráskritikusok kételkednek Jónás könyvének megbízhatóságában, különösen abban, hogy a hal elnyelte Jónást, és 3 napig maradt abban. Az Úr Jézus ezt magára veszi, ami önmagában elegendő bizonyíték (vö. Mt 12,39–41; 16,4; Lk 11,29–32).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A bűn és következményei. Engedetlenség, megbánás, bocsánatkérés, büntetés, megbocsátás. (** ***)
• Menekülés a „nemszeretem” vagy „értelmetlen” kötelezettségek elől. (***)
• A harag okai, és megoldása (feloldása). (**)

Társadalmi ismeretek / Történelem / Könyvtárhasználat

• Hajók és hajósok az ókorban. A föníciaiak hajózása és kereskedelme. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Írás-előkészítő feladat: pontos vonalvezetés, vonalak, vonalelemek átrajzolása. (*)
• Szemléltető verses bábjáték: Bob maci engedetlen. (*)
• Jónás története verses formában. Játékos rímkeresés. (*)
• Vihar utánzása: légzőgyakorlat, mozgásos játék. (*)
• Miklya Zsolt: Jónás és a hal című versének megismerése. A nyelvi humor, mint a jellemzés eszköze. (**)
• Költői képek, kifejezőeszközök Babits Mihály: Jónás könyve című elbeszélő költeményének első részében. (***)
• Imádság, monológ megfogalmazása (írásban) egy-egy bibliai szereplő nevében. (** ***)
• Jónás történetének folytatása írásban. (***)

Természetismeret (Környezetismeret)

• Tájékozódás külső vagy belső térben. Kereső játékok (bújócska, tárgykeresés). (*)
• A növények növekedése: csírázó babnövény megfigyelése egy héten keresztül. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

• Képek rajzolása vagy festése a bibliai történethez. Kiállítás rendezése, vagy képeskönyv, leporelló készítése az elkészült képekkel. (**)
• Hajókép készítése papír, gyufaszálak, pálcikák, fonal ragasztásával. (***)
• Jónás és a bokor: Groteszk, karikatúraszerű ábrázolás rajzolással, és préselt növények ragasztásával. (***)

Vázlat:

1. történet:
Jónás
Ninive
hajó – Jáfó – Tarsis
vihar
imádság – sorsvetés
Jónást kidobják a fedélzetről
nagy hal – 3 nap
bűnbánat

2. történet:

Jónás – Ninive – 40 nap
megbánás: zsákruha, böjt
csodabokor
Jónás békétlensége
Ninive megmenekül

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/158-159. A menekülő Jónás; Jónás Ninivében – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 638.50 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Isten ismeri a terveinket.
* Isten gyermekeire angyalok vigyáznak.
* Tégy jót az ellenségeddel!
* Könnyebb Istent (vagy a szolgáit) hibáztatni a bajban, mint magunkba nézni.

Előzmények:

Izráel, Júda és Edóm királya együtt lépett fel az adófizetést megtagadó Móábbal szemben. Elizeus jövendölése mutatta meg nekik a győzelem útját.

Naamán, az arámok leprás parancsnoka meggyógyult, miután Elizeus tanácsára hétszer megmerítkezett a Jordánban. Géhazi viszont leprás lett, mivel nem adta meg Istennek a tiszteletet a gyógyításért.

1. történet:

Az arámok újra megtámadták Izráelt. Amikor Benhadad király a tisztjeivel tanácskozott, hogy hol állítsa fel a táborát, megtudta azt Jórám, Izráel királya. Elizeus – akinek az Úr jelentette meg Benhadad terveit – figyelmeztette, hol várható az arám támadás. Jórám őrjáratot küldött oda, ahol a próféta veszélyt jelzett. Az eset megismétlődött többször is.

Benhadad azt hitte, áruló van a tisztjei között, s összehívta őket, hogy kiderüljön az igazság. Az egyik tisztje tudta, ki az „áruló”: „Senki, uram király! De az Izráelben levő Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről te a hálószobádban beszélsz.”

Benhadad akkor elküldte embereit, hogy derítsék fel, hol található Elizeus. Jelentették, hogy Dótánban tartózkodik, ami egy kicsi város Manasséban, a Karmel-hegy nyúlványán, néhány órányira Samáriától. Valamikor régen ott adták el Józsefet a testvérei (1Móz 37,17).

Elizeust el kell fogni! Ezt Benhadad olyan fontosnak tartotta, hogy nagy sereget küldött Dótánba. Éjszaka vették körül a várost. Senki se juthatott ki.

Isten szolgája (nem Géhazi, mert ő leprás lett) korán reggel fölkelt, és a városfalról látta, hogy nagy ellenséges sereg, harci kocsik és lovak vették körül a várost. Odament Elizeushoz, és félve mondta: „Jaj, uram! Mit tegyünk?”

A próféta nyugodt maradt: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!”

E rejtélyes válasz után a szolga semmivel sem tudott többet. Elizeus ezért így imádkozott: „URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson!”

Az Úr megnyitotta a szolga szemét, aki már látta is: az arám sereg és a város közötti tér tüzes lovakkal és kocsikkal van tele*! Isten mennyei serege védelmezi a prófétát.

Utána azért imádkozott Elizeus, hogy az ellenséget „vaksággal” verje meg az Úr. Nem igazi vakságot kért, hanem hogy ne vegyék észre, amit nem kell látniuk, bár szeretnék azt látni. (Gondoljunk arra a „vakságra”, amivel a Lót házánál álló sodomabeliek lettek megverve. Nem találták az ajtót; vö. 1Móz 19,11; 17. lecke.)

Az Úr meghallgatta Elizeus imádságát. A próféta odament az arámokhoz, és úgy viselkedett, mint aki elárulja a várost. „Nem ez az az út, és nem ez az a város. Jöjjetek utánam, majd én elvezetlek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek.”

Az arámok beleegyeztek: Elizeus előttük ment, és Samáriáig vezette őket. Nem hazudott*; tényleg abba a városba vezette az arámokat, ahol lakott. Ott így imádkozott: „Uram, nyisd ki a szemüket, hogy lássanak!” Így is történt, és az arámok megdöbbenésükre és ijedelmükre azt látták, hogy a fővárosban vannak.

Amikor Jórám meglátta az ellenséget, alázatosan kérdezte Elizeustól: „Megölessem-e őket, atyám?”

Elizeus ezt nem tartotta jónak. Nem így szoktak bánni a hadifoglyokkal.

„Adj nekik kenyeret és vizet, hadd egyenek és igyanak, azután menjenek el urukhoz.” Ez történt, Benhadad megszégyenítésére: az izráeliták megosztották kenyerüket és vizüket az ellenséggel. A lakoma után elmentek az arámok, anélkül, hogy Elizeust elvitték volna magukkal.

Benhadad egyelőre megunta. Seregével elhagyta az országot.

2. történet:

Arám királya, Benhadad újra Izráel fővárosa, Samária ellen indult. Körülvette a várost, ki akarta éheztetni a lakosait, hogy Jórám megadja magát, és előnyös szerződést kössön Benhadaddal. Talán vazallusává is teheti. Samária bevehetetlen erőd volt, Omri király építette Semer dombjára. Az élelem gyorsan fogyott, végül egy szamárfej* már nyolcvan ezüstbe került. A galambtrágyában pedig akadt megemésztetlen gabona, öt ezüstért.

Jórám egyszer a városfalon járkált, és egy asszony kért tőle segítséget*. „Ha az ÚR nem segít rajtad, én hogyan segítsek?” – válaszolta keserűen a király*. Elismerte Isten hatalmát, mégse ment Hozzá segítséget kérni. Pedig óriási volt az éhínség, az asszony így panaszkodott: „Egy asszony ezt mondta nekem: Add ide a fiadat, együk meg ma őt, holnap pedig megesszük az én fiamat. Meg is főztük a fiamat, és megettük. Másnap ezt mondtam neki: Add ide a te fiadat, együk meg azt is! Ő azonban elrejtette a fiát.”

A király erre megszaggatta a ruháit, mindenki látta a gyászát. A 3Móz 26,26–29 figyel­meztetése szerint éhség, éhhalál fenyegeti a népet, ha nem hallgatnak az Úrra, megeszik még a saját gyerekeiket is. „Úgy segítsen az Isten most és ezután is, hogy ma nem marad a helyén Elizeusnak, Sáfát fiának a feje!” A király tehát nem magában kereste a hibát, Elizeust hibáztatta mindenért. Hiába kért és kapott korábban tanácsot Elizeustól, most meg akarta ölni. Egy tisztjét küldte érte.

Elizeus a nép véneinek tanácsában ült, Jórám szándékáról beszélt, és segítséget kért tőlük, miközben megérkezett a követ. Nyomában a királlyal. „Látod, ilyen baj származott az ÚRtól! Miért várjak még tovább az ÚRra?”

Elizeus így válaszolt: „Halljátok meg az ÚR igéjét! Ezt mondja az ÚR: Holnap ilyenkor egy szeá (kb. 7 liter) finomliszt egy sekelbe (kb. 11,5 gramm), meg két szeá árpa is egy sekelbe fog kerülni Samária kapujában.”

A tisztnek pedig, aki hitetlen megjegyzést tett, azt mondta: „Majd meglátod a saját szemeddel, de nem eszel belőle.”

A város bejáratánál négy poklos ember ült, hiába, a kapun kívül és belül is halál várt rájuk. Elmentek hát az arámok táborába, hátha az ellenség életben hagyja őket. Ők fedezték fel, hogy az ellenség már nincs sehol, minden felszerelését hátrahagyva elmenekült. Az Úr ugyanis nagy harci zajt keltett, harci kocsik, lovak, nagy haderő robogását hallották az arámok. Azt hitték, Izráel királya a hettiták* és Egyiptom királyait bérelte fel ellenük.

Jórám mégis csapdától félt. Két harci kocsit küldött az arámok után, hogy győződjenek meg róla, mi történt. A küldöttek pedig jelentették, hogy mindenütt a menekülés nyomaival találkoztak.

A nép akkor kifosztotta az arámok táborát. Így teljesedett be Elizeus jóslata, egy szeá finomliszt és két szeá árpa is egy sekelbe került. A hitetlen tisztet pedig a nép eltaposta a kapuban, mikor a zsákmányért tódult.

Jegyzetek:

Tüzes szekerek és lovak – Ezek Isten angyalai, kérubok, akik Illést elragadták a mennybe (lásd a 145. leckét).

Elizeus nem hazudik – Háborús időben hazudni sok lelkiismeretes embernek jelent problémát. Mint Elizeus tette, sokféleképpen elkerülhetjük a hazugságot, miközben az ellenséget félrevezetjük.
Amikor ártatlan felebarátunkat az igazság kimondásával fogságra adnánk, vagy halálra, mondhatunk olyat is, ami nem igaz.

Szamárfej – Izráelben a szamár tisztátalan állat, ezért a fogyasztása tilos.

Segíts! – Itt tulajdonképpen a hozsánna áll (Zsolt 118,25). Később inkább győzelmi, mint nyomorúságos kiáltás volt (Mt 21,9.16; Zsolt 118,25–26).

Jórám keserű válasza – Jórám jelleme vagy „hite” cinikus, pesszimista.

Hettiták – Kánaánban ismert nép, rokon törzsük volt Kis-Ázsiában. Jó katonák, Dávid seregében is voltak, pl. Úriás, Betsabé férje (2Sám 11,3).

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1; 34:1.3–4; 91:1.5–6; 139:1–2; 151; 233:1–2; 236; 254:1.3–4; 264:1–3; 387
Jertek, énekeljünk: 141; 142:2–3; 145; 163:3; 173; 176; 177
Harangszó: 18; 39; 42:1; 43; 44:1.3; 49; 52:2.4
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14:1; 17; 48:8.10; 53:2.4; 55:2; 68; 69; 75; 76; 93; 156
Erőm és énekem az Úr: 19; 26:1; 30; 84; 119

Megjegyzések:

Isten minden ember tervét ismeri – Az, hogy az Úr mindent tud, egészen addig, ami a „hálószobában” történik, kiderül az első történetből.

Az embernek még a gondolatait is ismeri az Úr – „Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.” (Zsolt 139,2) Figyelmeztetés ez mindazoknak, akik titokban vétkeznek.

Angyalok vigyáznak Isten gyermekeire – Nehezen fogható föl ez a dolog. Gondolkozzunk el a gyerekekkel a „lelki világról”, az okkult befolyással kapcsolatban is (vö. Ef 6,12). Olvassuk el a 91. zsoltár 11–12. versét, s beszéljük meg a sátán támadását az Úr Jézus ellen a templom tetején (Mt 4,5–7). Isten védelmének látszólagos szembeállítása történik itt a mi saját felelősségünkkel.

Istent hibáztatni – Gyakran előfordul, hogy az emberek ínségükben, betegségükben stb. Istent okolják. Miért engedi megtörténni ezt vagy azt? Pedig sokszor az ember bűne vezet a tragédiához.

Isten szolgáit gyakran félreismerik – Jórám magatartása Elizeussal szemben a hitetlen emberé, aki bűnbakot keres, gyakran Isten emberét, vagy az egész egyházat.

Figyelmeztetés a gúnyolóknak – A tiszt nem hitt Isten hatalmában, gúnyolta Elizeus próféciáját. Ma is így történik gyakran, nem könnyű bánni a gúnyolókkal, a hitetlenség egyik jele lehet a gúny.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

• Ismétlődő tragédiák az emberiség történetében: háború, éhínség, járvány, természeti katasztrófák. (***)
• A hadifoglyokkal való bánásmód, és törvényi szabályozása. Adatok, képek, történetek gyűjtése hadifogolytáborokról. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• „Haditudósítások” fogalmazása a bibliai történetek alapján. (**)
• Terjed az örömhír: samáriai beszélgetések – jelenetek a bibliai történetek alapján. (**)
• A (2.) bibliai történet dramatikus feldolgozása a négy leprás szemszögéből. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Tüzes lovak és harci szekerek rajza saját elképzelés alapján. (**)

Vázlat:

1. történet:
arámok – Benhadad
Jórám
árulás
Elizeus és szolgája
Dótán körülzárva
Isten serege „vakság”
Samáriában
kenyér és víz

2. történet:
újabb arám támadás
Samária ostroma
éhínség
asszony – gyermeke
a király gyászol
Elizeus a hibás!

Elizeus jövendölése
a hitetlen tiszt
négy leprás
– a kapuban
– a táborban
– újra a városkapu előtt
a tábor kifosztása
a tömeg eltapossa a tisztet

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/153-154. Elizeus és az arámok Dótánnál; Az ostromolt Samária és a négy leprás – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 175.01 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Isten megáldja a vendégszeretetet.
* A gyermektelenség gyakran nagy bánat.
* A gyermekáldás is Istentől van.
* Isten közelségében bőségben élhetünk.
* Isten segítségét hétköznapi csodákban is megtapasztalhatjuk.

Előzmények:

Elizeus próféta egy csodával „meggyógyí­totta” a szennyezett vizet Jerikóban. Útközben Bétel felé kigúnyolták az ottani fiatal fiúk. Megátkozta őket, ezért két medve sokakat megölt közülük.

Elizeus segíthetett egy prófétatanítvány feleségén, így a fiai megmenekültek az adósrab­szolgaságtól. A próféta azt a feladatot adta az asszonynak, hogy gyűjtsön minél több edényt és korsót, s töltse meg azokat a kis edény olajából, az egyedüli dologgal, amit otthon talál. Az olaj eladásával vissza tudta fizetni az adósságát.

1. történet:

Elizeus próféta gyakran volt úton, meglátogatta többek között a különböző prófétaiskolákat. Utazásai közben gyakran átment Súném falun, ami Issakár területén volt. Egy gazdag asszony, egy földműves felesége többször kérte őt, hogy maradjon náluk vacsorára. Elizeus elfogadta a meghívást, s azontúl mindig betért hozzájuk, mikor arra járt.

Egy nap az asszony azt mondta a férjének: „Nézd csak, én tudom, hogy Isten szent embere* az, aki mindig betér hozzánk. Építsünk neki egy kis felső szobát*, tegyünk bele neki ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy ott szálljon meg, amikor hozzánk jön!”

Ahogy mondta, úgy lett. Mikor Elizeus legközelebb Súnémban járt, szolgájával, Géhazival, már kész volt a hajlék számukra. A próféta szívesen elfogadta, és pihenni tért.

Magához hívatta az asszonyt, hogy megköszönje gondoskodását. Géhazinak meg kellett kérdeznie, mivel tudná viszonozni Elizeus a szeretetét és vendégszeretetét, van-e valamire szüksége, tehet-e érte valamit a királynál vagy a hadseregparancsnoknál?

Az asszonynak nem jutott eszébe semmi. „Én a saját népem körében lakom” – hangzott az egyszerű válasz. Vagyis jó sora van, nincsenek elintézetlen ügyei.

„Mégis mit tehetnék érted?” – kérdezte Elizeus.

Géhazi akkor megjegyezte, hogy az asszonynak nincs gyermeke, s a férje már öreg. „Egy év múlva fiút ölelsz” – hangzott a próféta üzenete.

Az asszony hevesen tiltakozott: „Ugyan, uram, Isten embere, ne ámítsd szolgálódat!” Nem akarta elhinni, hogy ekkora csoda történhet vele.

A csoda pedig megtörtént, egy év múlva fiút szült az asszony.

Mikor felcseperedett a gyermek, egy reggel kiment az apjához a földekre, ahol az aratók dolgoztak. Forró nyár volt, tűzött a nap. Egyszer csak rosszul lett a fiú, s szólt az apjának: „Jaj a fejem, a fejem!”

Az apja az egyik szolgával hazaküldte a fiút, az anyjához. Otthon a gyermek az anyja ölében ült, és délutánra meghalt. Valószínűleg komoly napszúrást kapott.

Most mi lesz? Az asszony el akarta titkolni a szörnyű igazságot a férje elől. Különös oka volt erre. Lefektette a fiút Elizeus ágyára a felső szobába. Odahívatta a férjét, s egy szolgalegényt meg egy szamarat kért tőle, hogy elsiethessen az Isten emberéhez.

A férj nem értette a dolgot, de elengedte a feleségét, és visszatért az aratókhoz.

Az asszony tudta, hogy aznap a Karmel hegyén találhatja Elizeust. (Kb. 16–17 mérföld = 27–28 km távolság Súnémtól a Karmelig.) Végül megérkeztek.

Elizeus elébe küldte Géhazit, hogy megkérdezze, jól vannak-e.

„Jól” – felelt az asszony. Talán a szolgának nem akarta elmondani, mi történt a fiúval? Annyira sietett Elizeushoz, hogy a szolgát csak le akarta rázni? Vagy más oka volt? Amit Isten tesz, az mindig jó. Valahol tudta ezt ő is a szívében, s innen jött a válasz? Amikor felérkezett Elizeushoz, megragadta a lábait. Így mutatta ki tiszteletét, alárendeltségét, hogy mindent a mesternek ad át, bármi is következzék.

Géhazi ezt illetlennek találta. El akarta távolítani az asszonyt a prófétától, de Elizeus azt mondta: „Ne bántsd, hiszen el van keseredve, és az ÚR eltitkolta előlem, nem jelentette ki ezt nekem.”

Az asszony beszélni kezdett: „Uram, kértem-e én fiút? Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?!” Még most sem mondta ki, hogy a fia meghalt. Valószínűleg nem tudta ezt megtenni.

Elizeusnak a sorok között kellett olvasnia. Géhazi felé fordult: „Övezd fel derekadat*, vedd kezedbe a botomat*, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj* neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú* arcára!”

Géhazi engedelmeskedett a parancsnak. Elizeus talán az asszonnyal együtt akarta elküldeni, aki viszont tiltakozott az ellen, hogy elhagyja a prófétát. Így érte el, hogy Elizeus is velük ment.

Géhazi közben megérkezett a halott fiúhoz. Elizeus botjával megérintette a fiú arcát, de nem történt semmi a halottal, nem adott életjelet. Gazdájához visszatérve – valószínűleg útközben találkoztak – jelentette a szolga: „Nem ébredt fel a fiú.”

Elizeus bement a házba, ahol a fiút az ágyán holtan találta. Bezárta az ajtót, és imádkozott az Úrhoz, majd testével felmelegítette a gyermeket. Aztán felállt, járkált a szobában, és ismét fölé hajolt. Ekkor megtörtént a csoda: a fiú hétszer tüsszentett*, és kinyitotta a szemét.

Elizeus hívta Géhazit, és üzent a súnémi asszonyért. Csak annyit mondott neki: „Viheted a fiadat.”

Az asszony a lábához esett, és a földre borult, így mutatta ki örömét és háláját. Ezután vette a fiát, és elment.

2. történet:

A következő három csoda nem egy fejezetben található, de mivel rövidek és hasonlítanak, össze lehet őket vonni.

Elizeus egyszer meglátogatta a gilgáli prófétatanítványokat. Éhínség* volt az országban, aminek az okát nem tudjuk. Míg a tanítványok Elizeus tanítását hallgatták, ő utasította szolgáját (valószínűleg Géhazit), hogy főzzön főzeléket a prófétáknak.

Egyikük kiment a mezőre, valami zöldségfélét szedni. Talált is egy indás növényt*, leszedte a gyümölcseit, s a ruhájában vitte haza. A Biblia vadtöknek* nevezi, de a prófétatanítvány nem ismerte. Beledarabolta a fazékba.

Mikor elkészült a főzelék, kiszedték az embereknek. De rögtön kiderült, hogy ehetetlen az étel.

„Halál van a fazékban, Isten embere!” – mondták az emberek Elizeusnak.

Elizeus nyugodt maradt. „Hozzatok lisztet!” – mondta.

A lisztet beleszórta az edénybe, s így szólt: „Merítsd ki a népnek, hadd egyenek!”

Nem volt már semmi baja az ételnek. Rossz íze eltűnt, a mérgező összetevő többé nem hatott.

Ugyanebben az éhezős időszakban meglátogatta Elizeust Gilgálban egy Baal-Sálisából érkezett férfi. Első termésből készült kenyeret hozott az Isten emberének, 20 árpakenyeret, s még friss gabonát.

E szerény ajándék az éhínség idején egy embernek nagyon sokat jelenthetett, a népes tanítványi csoportnak azonban nem volt elég. Elizeus mégis ezt mondta szolgájának: „Add oda a népnek, hadd egyenek!”

A szolga csodálkozott: „Hogyan adjam ezt száz embernek?”

Elizeus hittel válaszolt: „Add oda a népnek, hadd egyenek! Mert ezt mondja az ÚR: enni fognak és még marad is.”

A szolga engedelmeskedett. Az étkezés után ámulva vették tudomásul, hogy még ki is maradt, ahogy az Úr mondta Elizeusnak.

E csoda emlékeztet arra a két alkalomra, mikor az Úr Jézus óriási tömeget laktatott jól néhány kenyérrel és hallal. Jelek lehetnek ezek a jövőre nézve, hogy Isten kegyelméből az Ő közelében bőségben élhetünk.

Egy nap a prófétatanítványok fát vágni mentek a Jordán mellé. Bővíteni akarták iskolájukat, mert már kinőtték. Ehhez azonban faanyagra volt szükség. Elizeust is megkérték, hogy menjen velük.

A folyónál mindenki vágni kezdett egy fát. De egyikük fejszevasa lerepült, mikor épp kidöntötte a fát, és elnyelte a víz.

Tanácstalanul ment Elizeushoz a férfi, s így kiáltott: „Jaj, uram! Pedig ezt is kölcsönkértem!” Egy jó fejszének, abban az időben, amikor még nagyon kevés vasat használtak, igen nagy értéke volt.

Elizeus odament a partra a prófétatanítvánnyal. „Hová esett?” – kérdezte. Mikor megmutatták neki, vágott egy darab fát, s oda dobta, ahova a fejszevas esett.

Csoda történt akkor: a fejszevas feljött a víz felszínére! Elizeus szólt a férfinek, aki kivette a fejszét. Mennyire csodálkozhatott! Remélhetőleg az Urat dicsérte azért, ami történt.

Jegyzetek:

Szent ember – A „szent” szónak többféle jelentése is van. Itt azt jelenti, hogy Elizeus Isten szerinti életet él. Egyéként azt jelenti, hogy „elkülönítettnek lenni”. Ha Isten szentségéről van szó, akkor ez minden emberi mértéket meghalad.

Épített felsőszoba – Kis szoba, ahova vissza lehet vonulni. A lapos tetőn készítették, erős kőfalai voltak, és egy könnyű kis teteje.

Övezd fel derekadat – A férfiak hosszú köntösét felkötötték egy öv segítségével, mikor útnak indultak. Ilyenkor „expeditus” mentek (gyalog), ebből ered az expedíció szó. Gondoljunk csak a páska ünnepére, állva kellett elfogyasztani az ételt, felövezett derékkal, saruval a lábukon, bottal a kezükben (2Móz 12,11).

Bot – Izráelben a bot, mivel pásztor-nép voltak, a férfiak jellemzője volt. Elizeusnál a bot a karja „meghosszabbítását” is jelentette. Ezért kellett azt Géhazinak magával vinnie, és a fiúra tennie. Mózesnél és Áronnál a bot Isten hatalmának a jele volt, amit az Úrtól kaptak.

Köszönni – Közép-Keleten a köszöntés magába foglalta, hogy az emberek üdvözölték egymást, elmondták honnan jönnek, hova mennek, s mi a célja az utazásuknak. Gyakran ebből egész nagy beszélgetés kerekedett ki. Ezért tiltotta meg Elizeus Géhazinak, hogy bárkit is köszöntsön. Sietni kellett.

Érintsd meg a fiú arcát a bottal – Nem teljesen világos, hogy ez itt mit jelentett. Néhányan úgy gondolják, Elizeus nem az Úrtól kapta ezt feladatként, mert ha így lett volna, a fiú biztosan feltámad. Arra gondolnak, hogy csak egy emberi cselekedetről van szó. Az Úr nem is árulta el neki, hogy a fiú meghalt. Mások azt állítják, hogy ez a majd bekövetkező csoda látható jele volt, s azokhoz a csodákhoz hasonlítják, amit az Úr Mózes botján keresztül tett (lásd többek között 2Móz 14,16). Hasonló ehhez a Pál apostol kendőit és övét megérintők gyógyulása (ApCsel 19,12). Azt is jelenthette, hogy nem temethetik el aznap, mert Elizeus még nem érkezett meg.

Tüsszent – A héberben ásítást is jelenthet.

Éhínség – Ugyanarról az éhínségről van szó, mint amiről a 2Kir 8,1-ben olvashatunk, amikor Elizeus a súnémi asszonynak azt tanácsolja, hogy költözzön el?
Közép-Kelet olyan terület, ahol elég gyakran fordul elő éhínség a kevés eső miatt. Napjainkban a szántóföldek és gyümölcsösök öntözése már megoldott Izráelben. Szükség idején ételszállítmányok is érkezhetnek erre a területre, mégis igen nagy gondot okoz a vízellátás.

Indás növény / vadtök – Indás futónövényről van szó, ami valószínűleg a „Citrullus Colocynthis Arnott” lehetett (sártök). A tökfélék családjába tartozik. Gyümölcse nagyon szép, hasonlít a narancsra, de nagyon keserű. Hascsikarást és idegrendszeri bántalmakat okozhat. Levele a szőlő levelére hasonlít. Különös, hogy a prófétatanítvány nem ismerte, mert Palesztinában sokfelé előfordul.

Énekek:

Református énekeskönyv: 9:1.9–14; 98:1, 146:1.3–5; 167:1–2; 272:1.3; 501
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 80:1–2; 171; 173; 176; 177; 255; 256
Harangszó: 49:1.5; 51:1–2; 52:4; 53:1.5.7; 54:2–4
Dicsérjétek az Urat!: 13; 29:2; 35:1–2; 50:1.3.5–6; 53:4; 68; 76; 156
Erőm és énekem az Úr: 19; 47:1; 48; 111; 119; 126:1–2

Megjegyzések:

A vendégszeretetet néha különös módon jutalmazzák – A súnémi asszony jó példát hagyott ránk. Isten nagyra értékeli a vendégszeretetet, főleg, ha ez Isten szolgáiért van. Láthatjuk, hogy az Úr egy gyermekkel ajándékozta meg azért, mert ekkora szeretettel gondoskodott Elizeusról. Zsid 13,2: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg.”
Miért látta vendégül a súnémi asszony Elizeust olyan szívesen? Mert az Úr közelébe vágyott.

A gyermektelenség általában nagy szomorúság – Nem jegyezték le, hogyan viselte a súnémi asszony és férje a gyermektelenség tényét. Az asszony válasza Elizeus kijelentésére azonban elárulja, hogy nagyon vágyott gyermekre.
A gyermektelenség Izráelben szégyen volt. A család neve kihal, így nem találkozhatnak utódokon keresztül a Messiással. Nem is születhet meg Ő a családjukban.
Óvatosan kell bánni a gyermektelen párokkal. Gyakran akaratlanul is megsérthetjük őket.

Isten ajándékoz meg gyermekekkel – E történetből is kitűnik, hogy nem az emberek hozzák létre a gyermekeket, hanem azok az Úr ajándékai. A fiatal házaspároknak is ki kell várni, hogy lesz-e gyermekük, vagy nem. Az ember bár sok mindenre képes, de új életet nem tud „alkotni”.

Isten fel tud támasztani embereket – Ez a Bibliában a második történet, ami elmondja a halottak feltámadásának lehetőségét. Először Illésnél találkoztunk vele (lásd 1Kir 17,17–24; 137. lecke). Ezek a történetek bátorításként szolgáltak az ószövetségi hívőknek, és bizonyítékként arra, hogy Jézus Krisztus legyőzi a halált, és az utolsó napon majd mind feltámadunk.

Csodák a mindennapi életben – Isten különleges segítségét a mindennapi életünkben nem tekintjük mindig csodának. Ma nem is tapasztalhatunk mindennap olyan csodákat, mint ami Elizeus idejében megtörtént. Mégis Isten csodáiként fogadhatunk mindent, ami segítségünkre van. Hiszen Ő nem tartozik nekünk semmivel! Ügyeljünk arra is, hogy ne próbáljunk meg minden csodás dolgot logikusan megmagyarázni, s főleg ne fogjuk a véletlenre. Ezzel Isten dicsőségét lopnánk meg. Semmi sem történik véletlenül.

Csoda kérése – Hívő emberek néha csodát kérnek Istentől. Ez nem baj. Csodák még ma is történnek, válaszul az imádságokra. Az imádságot azonban hittel kell elmondani. Zakariás azt kérdezi: „Miből tudom meg ezt?” – ez a hitetlenség példája, kételkedik abban, hogy amit Gábriel mond, az valóban meg fog történni (Lk 1,18).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Biológia és egészségtan

• A vendégszeretet gyakorlása hazánkban és más országokban. A vendégszeretet áldása. (***)
• Beszélgetés a családtervezés, gyermekvárás, gyermekgondozás problémáiról és áldásairól. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A vendég, gyermek szavak különböző szóösszetételekben. Szómagyarázat és szóhasználat. (***)
• A bibliai történet(ek) feldolgozása egy-egy szereplő szemszögéből napló (írásban) illetve hír formában (szóban). Újsághír megfogalmazása (írásban). (***)

Biológia és egészségtan / Könyvtárhasználat

• Mérgező és gyógyító növények a Bibliában és környezetünkben. Bibliai és könyvtári kutatómunka. (***)

Vázlat:

1. történet:
Elizeus – Géhazi
Súném – vendégszoba
ígéret

fiú: napszúrás – meghal
asszony – Kármel
szolga – bot
csoda: feltámadás

2.történet:
Elizeus – Gilgál
éhínség
ételmérgezés – liszt – jó étel

20 kenyér
100 ember
elég mindenkinek

favágás
Jordán
kölcsön fejsze vasa vízbe esik
fadarab – fejszevas feljön

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/149-150. Elizeus és a súnémi asszony; Elizeus három csodája – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 112.98 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Szomorú, amikor nem Istenben bízunk.
* Az Úr néha különös kegyelemmel ajándé­koz meg.

Előzmények:

Aháb elesett az arámi háborúban Rámót-Gileád mellett. Fia, Ahazjá követte őt a trónon. Ő is ugyanolyan bűnös volt, mint az apja: Baal istent imádta és szolgálta.

1. történet:

Ahazjá királysága Izráelben rosszul kezdődött. Móáb, aki Aháb idején hálával tartozott Izráelnek, elpártolt. Így Izráel komoly bevételtől esett el, hiszen juhokat kapott onnan (lásd 2Kir 3,4; 151. lecke).

Ahazjá egy nap súlyosan megsérült. Követeket küldött Baalzebúbhoz*, a filiszteus város, Ekrón istenéhez, hogy megkérdezze tőle, meg fog-e gyógyulni. Hasonló jóslásról van szó, mint amikor Saul az endori jóshoz ment el (1Sám 28; 108. lecke). Jobban bízott Ahazjá a bálványban és papjaiban, mint Istenben! Tettével megsértette az Urat, aki elküldte angyalát Illéshez egy különleges feladattal: Küldje vissza Ahazjá követeit a királyhoz Isten üzenetével.

Illés találkozott a követekkel, s visszaküldte őket.

A követek elmesélték a királynak, mi történt: „Egy férfi jött velünk szembe, és ezt mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, aki elküldött benneteket, és így szóljatok hozzá: Ezt mondja az ÚR: Talán nincs Isten Izráelben, hogy te Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez küldesz, hogy megkérdezd őt? Ezért nem kelsz föl abból az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni!” Az Úr tehát féltékeny („féltőn szerető”) Isten. Nem tűri, ha gyermekei közül valaki egy másik istenhez fordul tanácsért. Ő tudja, mire van szükségük.

Ahazjá a férfi külsejéről érdeklődött.

Követei elmondták, hogy szőrből készült ruhát és bőrövet viselt (ez volt a prófétaviselet). Ahazjá így már eleget tudott: „A tisbei Illés volt az.” Rögtön elküldte érte egyik parancsnokát ötven emberrel. Ennyire tartott Illéstől.

Illés egy dombtetőn ült, mikor a katonák megérkeztek. A parancsnok ezt mondta: „Isten embere! A király azt parancsolja, hogy jöjj le!”

„Ha én az Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből*, és emésszen meg téged ötven embereddel együtt!” – válaszolt Illés. Ekkor tűz szállt le az égből, és megemésztette a katonákat.

Amikor látta a király, hogy emberei nem térnek vissza, újabb csapatot küldött, ugyanazzal a feladattal. Őket is tűz emésztette meg.

A király harmadszorra is megismételte a küldést. Az új parancsnoknak már több esze volt. Térdre borult Illés előtt, és könyörögve szólt hozzá: „Isten embere! Kérlek, legyen drága előtted az életem és ötven szolgádnak az élete! Lásd, tűz szállt le az égből, és megemésztette az előbbi két parancsnokot és ötven emberüket. De most az én életem legyen drága előtted!”

Illés akkor, az Úr angyala szavára, elment a katonákkal a királyhoz. Betegágyához érve így szólt Ahazjához: „Ezt mondja az ÚR: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baalzebúbot, Ekrón istenét, mintha Izráelben nem volna Isten, akinek az igéjét megkérdezhetnéd, azért nem kelsz föl az ágyból, amelybe lefeküdtél, hanem meg fogsz halni!”

Nem sokkal azután meg is halt Ahazjá, az Úr szava szerint. Csupán két évig uralkodott. Ahazjá testvére, Jórám került utána a trónra, mert Ahazjának nem volt fia.

2. történet:

Az Úr Illést el akarta ragadni forgószélben a mennybe.

Illés Elizeussal Gilgálban tartózkodott, a Jordán mellett fekvő városkában, Jerikó fölött. Illés tovább akart menni innen, de Elizeus nélkül: „Maradj itt, mert engem Bételbe* küldött az ÚR!” (Láthatjuk, hogy Illés feladatait közvetlenül az Úrtól kapta.)

Elizeus viszont a mesterével akart maradni: „Az élő ÚRra és a te életedre mondom, hogy nem hagylak el.” Az Úr nyilván elárulta neki (lásd 5. vers), hogy Illést hamarosan elragadja mellőle.

Együtt mentek hát Bételbe. Ott néhány prófétatanítvány* megkérdezte Elizeustól: „Tu­dod-e, hogy az ÚR ma elragadja mellőled uradat?” Tehát már ők is tudták, s figyelmeztetni szerették volna Elizeust. Ő így válaszolt: „Én is tudom, de hallgassatok!”

Illés akkor újra egyedül akart tovább menni: „Maradj itt, Elizeus, mert engem Jerikóba* küldött az ÚR.”

Elizeus most is vele maradt. Együtt érkeztek Jerikóba, ahol szintén prófétatanítványokkal találkoztak. Megismétlődött a bételi jelenet a tanítványok és Elizeus között.

Illés ismét Elizeushoz fordult: „Maradj itt, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem.” Elizeus harmadszor is megesküdött, hogy nem hagyja el.

Együtt indultak el a Jordánhoz. Ötven prófétatanítvány ment velük, távolból követték őket. Jó kilátásuk volt a Jordán síkságára, láthatták, hogy a két próféta megérkezik a partra.

Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre. Erre kettévált a folyó, s ők mindketten szárazon mentek át a túloldalra.

„Kérj valamit, megteszem, mielőtt elragadnak tőled” – szólt Illés a szolgájához. Most már nyíltan beszélt. Tudta jól, hogy Elizeus kívánsága a prófétaságával lesz kapcsolatos.

„Jusson nekem a benned működő lélekből kétszeres rész*!” Elizeus igazából azt kérte, hogy legyen alkalmas Isten szolgálatára. Mivel félénk természetű, nem annyit kér, amennyi Illésnek volt, hanem azt gondolja, a kétszeresére lesz szüksége.

Nehezet kért. Csak az Úr dönthet róla, Illés nem. „Ha látsz engem, amikor elragadnak tőled, akkor úgy lesz; de ha nem, akkor nem lesz úgy” – felelte Illés.

Tovább mentek, és beszélgettek. Hirtelen vihar kerekedett. Az égből egy tüzes harci szekér* jelent meg tüzes lovakkal. Illés és Elizeus elszakadtak egymástól. Elizeus pedig látta, hogy ragadtatik el* Illés a tüzes szekéren a mennybe.

„Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai!” – kiáltozott Elizeus. Illés eltűnt a szeme elől. Elizeus akkor megszaggatta a ruháját a gyász jeleként.

Illés palástja, ami leesett, most már az övé volt. S a prófétai lélek is, ami mesterében volt. Hiszen látta, hogyan ragadtatik el.

Elizeus fogta Illés palástját, és odament a Jordán partjára. „Hol van az Úr, Illés Istene, hol van Ő?” – mondta. Majd ahogy Illés tette, ráütött a palásttal a vízre. A víz újból kettévált. Az Úr ezzel is jelét adta, hogy Illés után most Elizeust állítja prófétai szolgálatba. Elizeus átsétált a másik partra, a víz pedig folyt tovább.

Amint meglátták ezt a jerikói prófétatanítványok, így szóltak egymás között: „Az Illésben működő lélek Elizeusra szállt!” Eléje siettek, és tisztelettel meghajoltak előtte. Engedélyét kérték, hogy megkeressék Illést. Elizeus ezt nem tartotta szükségesnek, de unszolásukra végül beleegyezett.

Ötven prófétatanítvány három napon keresztül kereste Illést, de nem találták. Amikor visszatértek Jerikóba, Elizeus így szólt: „Megmondtam nektek, hogy ne menjetek.” Ő látta a csodát, és hitte is!

Jegyzetek:

Baalzebúb – Szó szerint: „a legyek ura”. Hogy ez alatt mit értsünk, nem teljesen világos. Azt állítják, az emberek abban hittek, hogy ez a bálvány élesztette fel a legyeket nyaranta, télen pedig újra elvette őket. Arról is olvashatunk, hogy ezt a Baalt légy formájában is ábrázolták. (Vö. Ézs 7,18)
Az izráeliták e nevet az „ördögök fejedelmének” adták. Az újszövetségben Belzebubnak hívják (lásd többek között Mt 10,25; 12,24).

Tűz az égből – Héberül az Isten embere = iesj-ha-Elohim, majdnem úgy hangzik, mint az Isten tüze = eesj-ha-Elohim.
A Lukács 9,54-ben azt olvashatjuk, hogy Jakab és János azt kérik az Úr Jézustól, tűzzel pusztítsa el azt a samáriai falut, ahol nem fogadták be őket. Ez teljesen más, mint ami a mi történetünkben történt. Illés Isten dicsőségére cselekedett, míg a megnevezett tanítványok úgy gondolták, őket és Mesterüket diszkriminálják abban a faluban, ezért meg kell büntetni őket. Ez nem szolgált Isten tiszteletére.

Bétel – Illés alapított egy prófétaiskolát Bételben, ahol az aranyborjú is állt.

Prófétatanítványok – Tanítványok, akik egy prófétától vallásos oktatást kaptak (lásd a 138. lecke jegyzetét: az Úr prófétái). Ezek a prófétatanítványok szintén kaptak üzenetet Istentől. Már tudták, hogy Illés el fog ragadtatni!

Jerikó – E várost nem sokkal ez előtt újíttatta fel Híél (lásd 1Kir 16,34; 135. lecke). Itt is volt egy prófétaiskola.

Kétszeres rész – Ha Elizeus ez alatt ugyanazt érti, mint a Zakariás 13,8, akkor valójában kétharmad részről van szó. Ez kapcsolatban áll az elsőszülöttségi joggal (lásd 5Móz 21,17): a legidősebb fiú apja halála után kétszeres részt kapott a vagyonból. Elizeus tehát Illés örökségét szerette volna megkapni. Az az érdekes, hogy Elizeus kétszer annyi csodát tett (16), mint Illés (8).

Tüzes harci kocsi – Isten angyalai elragadják Illést. Egy tüzes szekér formáját veszik fel. Az angyalokat két csoportba oszthatjuk: a „szerafim” („szeráf” többesszáma; egyedül az Ézsaiás 6,2-ben vannak megemlítve) és a „kérubim” („kérub” többesszáma). A szerafim azt jelenti: „tüzes”, a kérubim pedig: „szekerek”. Tehát azt is mondhatjuk, hogy Illést a szerafim és kérubim ragadta el. A kérubok lelki lények, isten szentségének őrzői, az Ő szentségének képviselői, őrállók, olyanok, mint Isten „fuvarozói”. Zsolt 68,18: „Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer”; és Zsolt 104,4: „A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.”

Elragadtatás – Mint ahogy Énók (1Móz 5,24), Illés sem halt meg, hanem felvétetett a mennybe. Mózessel kicsit más a helyzet: ő meghalt, de az Úr temette el (5Móz 34,6).

Énekek:

Református énekeskönyv: 37:2–3; 68:1.10; 89:3–8; 145:2.6; 166:1.3; 240:1–2.5; 304:5.9
(„Az Illésnek lelkével Ruházz fel engem is…”); 373:1.4; 463:1.4
Jertek, énekeljünk: 43; 141; 165:1.3; 239
Harangszó: 40:2.4; 41; 44; 54
Dicsérjétek az Urat!: 8; 69; 75; 82; 83:1.3; 139; 144:1; 176:1
Erőm és énekem az Úr: 25:1.3; 32; 64:1.4; 84; 129; 131:1–3

Megjegyzések:

Nem Istenben bízni – Ha jósoltatsz magadnak (pl. horoszkóp, üvegezés), akkor arról az Úrról feledkezel el, aki mindent tud rólad. Bizalmad akkor nem belé veted, hanem ellenségébe, ami megszomorítja az Urat.
Eljuthatunk egészen odáig, hogy megkapjuk, amit kerestünk, tehát a sátán hatalma alá kerülünk. Sokan vannak, akik a spiritizmus által befolyásolva öngyilkosságot követnek el, vagy pszichiátriai intézetben kezelik őket. Biztos nyugtalan leszel, ha a sátántól tudakozódsz a jövőd felől. Ezzel elvágnád magad az Úrhoz vezető úttól. Pont ez a sátán célja. Még inkább az ő befolyása alá kerülnél, mert már nem mernéd az Úr gondviselésére bízni magad. Ilyenkor abba kell hagyni, és kérni az Úr bocsánatát. Csak így lehetsz újra nyugodt, s lehet béke a szívedben.
Valaki vagy valami másban bízni, mint az Úr, az az első parancsolat megszegése: „Ne legyen más istened.”

Kegyetlennek lenni Isten szolgájával szemben – Nagy veszélybe sodorhatod magad, ha például a lelkészed, vagy a gyülekezet egy presbitere ellen teszel valamit, vagy kegyetlen vagy velük, mert ők Isten szolgálatában állnak. Az Úr őrködik a szolgái felett! (2Kir 2,23–25; 147. lecke)

Illés, mint Krisztus előképe – Amint Illés elragadtatott a mennybe, úgy ment fel az Úr Jézus is a mennybe. Hogy ez gyakorlatilag hogyan történt, azt nem tudjuk megmagyarázni. Ez is Istennek egy csodája. 1Móz 18,14: „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?”

Isten különleges kegyelme – Illés a mennybemenetelével egy különleges ajándékot kapott Istentől. Úgy ragadtatott el földi életéből, hogy nem kellett betegséget vagy fájdalmat szenvednie. Látja, hogy megnyílik az ég, és boldogan megy be oda.

Illés próféta – Illés különleges helyet foglal el az ószövetségi próféták között. Nevét az újtestamentumban is mindig tisztelettel említik, akár csak róla, akár Mózesről és róla van szó. Jézus megdicsőülésénél is ők jelennek meg (lásd többek között Mt 17,1–13; 259. lecke), mint Isten ószövetségi szolgáinak képviselői. Keresztelő Jánosról Gábriel angyal azt mondja, hogy Illés lelkével és erejével jár (Lk 1,17).
Később kérdezik Jánost is: „Illés vagy?” Többen is vannak, akik azt gondolják Jézusról, hogy Ő a visszatért Illés.
Jakab is megnevezi levelében Illést, mikor arról ír, hogy sokat ér egy igaz (olyan valaki, aki megigazult a Krisztusba vetett hite által) ember buzgó könyörgése: „Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését” (Jak 5,17–18).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Milyen a jó tanítvány? Hűség, kitartás a tanulásban. (**)
• Beszélgetés a halálról, vigasztalásról. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Ruhadarabok nevei. Öltözködő mondókák – mímes, mozgásos játékkal. (*)
• Saját „Illés-kép” megfogalmazása elbeszélő és leíró elemekkel. (***)
• Összefoglaló jellemrajz Siklós József: Illés című versében. (***)
• Az Illés-kép (mint „Illés-nép”) továbbélése Ady Endre: Az Illés szekerén című kötetének nyitó versében. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Háztartástan (Technika)

• Ruházkodás, célnak megfelelő öltözködés. (*)

Matematika

• Számok felismerése 1-től 20-ig. (*)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

• Képalakítás textilkivágással és -ragasztással (palást, kabát), rajzolással. (*)
• Tüzes szekér ábrázolás színezése. Festés saját elképzelés alapján. (**)
• Illés próféta ábrázolása egy középkori orosz ikonon. (***)
• Saját Illés ábrázolás festéssel (vízfesték, tojástempera). (***)

Testnevelés

• Köpenyfogó: fogóváltás köpeny átadásával, felöltésével. (*)
• Sorverseny különböző járásokkal, futásokkal. Váltás kabát átadásával, felöltésével. (**)
• Igekereső játék a teremben, udvaron. (**)

Vázlat:

1. történet:
Ahazjá
– Móáb
– sérülés
Baalzebúb
Illés
3x parancsnok és 50 ember
Ahazjá meghal
Jórám

2. történet:
Illés – Elizeus
Bétel
Jerikó
Jordán – átkelés
tüzes kocsi
palást
Elizeus az utód

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/144-145. Illés és Ahazjá király katonái; Illés elragadtatása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 221.37 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Az Úr kérés nélkül ment meg, szeretetből, amiért hálát, viszontszeretetet vár.
* Terveidhez az Úrtól kérj tanácsot!
* Hamis próféták elváltoztatják Isten igéjét.
* Isten az ítéleteit végrehajtja.

Előzmények:

Illés a Hóreb-hegyen találkozott az Úrral, majd elhívta Elizeust prófétává.

1. történet:

Benhadadnak, Arám királyának* a hatalma egyre nőtt, néhány kisebb fejedelemségen is uralkodott, s Izráelre fájt a foga. Harminckét királyt gyűjtött maga mellé – különböző arám törzsek vezetőit (sejkeket) – a seregeikkel. Harci szekerekkel vonultak Izráel ellen, s mikor körülzárták Samáriát, követeket küldött a városba, Ahábhoz: „Ezüstöd és aranyad az enyém, legszebb feleségeid és fiaid is enyémek!” (Ahábnak több felesége is volt Jezábel mellett, s összesen hetven fia; vö. 2Kir 10,1).

Aháb alattvalóhoz illő választ adott: „…tied vagyok én és mindenem.” A bálványok nem tudtak segíteni.

Benhadad követei újra megjelentek, s követelték Aháb tulajdonát. A palota kifosztásával fenyegették meg. Banhadad túl messzire ment…

Aháb nem akart dönteni egyedül, beavatta a véneket. Ők azt tanácsolták, hogy ne fogadja el a követelést. Ezért visszaküldte Benhadadhoz a követeket, még mindig alázatos szavakkal, de a követelést visszautasítva. Benhadad válasza gőgös és megalázó: Samáriának pora sem marad. Aháb erre már bátran felelt: „Aki kardot köt, ne kérkedjék úgy, mintha már lecsatolta volna!” (Vagyis ne igyon előre a medve bőrére.)

Benhadad és királyai királyi sátraikban vigadoztak, míg várták a választ. Bőven folyt a bor, Benhadad részegre itta magát. Amikor meghozták Aháb tiltakozását, kiadta a parancsot Samária megtámadására. Ekkor avatkozott közbe az Úr. Prófétát küldött Ahábhoz: „Látod ezt a nagy tömeget? Én ma a kezedbe adom ezt, és akkor megtudod, hogy én vagyok az ÚR!” – lesz szabadulás.

„Ki által?” – kérdezte Aháb.

„A tartományi vezérek katonái által.”

Aháb kétszázharminckét embert számolt meg. Samáriának pedig alig hétezer harcosa volt.

Déltájban hagyták el a várost (a szieszta, vagyis déli pihenő idején). A tartományi vezérek katonái haladtak elöl, rátámadtak egy-egy arámra, és megölték. Aháb hadinépe is így avatkozott bele a küzdelembe. Zavarodás támadt, Benhadad emberei menekülni kezdtek, ő maga is lóra kapva menekült, a lovasokkal együtt. Nagy vereséget mértek Arámra.

A győzelem után a próféta felhívta Aháb figyelmét, hogy készüljön fel Benhadad ismételt támadására.

Benhadad hazatérve, Damaszkuszban azt a tanácsot kapta, hogy váltsa le vezéreit, helytartókat nevezzen ki a helyükre, s szervezzen új sereget. A vereség okát abban látták, hogy Izráel Istene hegyi istenség, ezért majd síkságon kell támadniuk, ott biztosan erősebbek lesznek.

Egy év múlva Benhadad seregszemlét tartott, majd elindult Izráel ellen. Áféknál ütöttek tábort (Ásér területe, Genezáret tavától keletre). Szerencsére Aháb hallgatott a próféta szavára, seregét felkészítette, az mégis eltörpült Benhadadéhoz képest.

Ugyanaz a próféta kereste meg Ahábot, mint korábban: „Így szól az ÚR: Mivel azt mondták az arámok, hogy az ÚR a hegyek Istene, de a völgyeknek nem Istene, ezért ezt az egész nagy tömeget a kezedbe adom, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR (a szövetség Istene, az egyedül igaz Isten)!”

A hetedik napon aztán csatára került sor, nagy győzelemmel Izráel számára: egyetlen nap alatt levágtak százezer gyalogost. A megmaradt huszonhétezer ember Áfék városába menekült (valószínűleg Benhadad már elfoglalta azt), de a várfal rájuk szakadt. Kétségtelenül az Úr harcolt Izráelért!

Benhadad is a városba menekült, szobáról szobára bujkált. Szolgái akkor azt tanácsolták neki, zsákruhát öltve kérjenek kegyelmet Izráel királyától. Benhadad ezt meg is tette, ami láthatóan megérintette Ahábot. (Hízelgett a hiúságának.) „Hát él még?” – kérdezte. – „Testvérem ő”!* Fel sem merült benne, hogy e fontos dologban az Úrtól kérjen tanácsot, maga elé hozatta Benhadadot.

Benhadad előjött a városból, és Aháb megkegyelmezett neki. A szabad elvonulásról tárgyaltak: „Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett a te apádtól (Omri)*, és rendezz be magadnak bazárutcákat Damaszkuszban*, amilyeneket az én apám rendezett be Samáriában!” Aháb elfogadta, és szövetséget kötve bocsátotta szabadon. (Melyik győztes köt szövetséget azzal, akit legyőzött?) Így Benhadad szerencsésen megúszta, s a kevés túlélővel visszatért hazájába.

Ahábot különös módon figyelmeztette egy próféta, ami elvette tőle a győzelem örömét: „Mivel kiengedted kezedből azt az embert, akit én kiirtásra szántam, életéért életeddel, népéért népeddel felelsz!” Három évvel később teljesedett ez be.

Aháb nem volt hálás az Úrnak, továbbra is vétkezett. A jezréeli Nábót szőlőjét – felesége közreműködésével – gyilkossággal ragadta el (lásd 142. lecke).

2. történet:

Az arám Benhadad és az izráeli Aháb három évig békében voltak, sőt az asszírok ellen szövetségben* álltak. Aháb akkor újabb győzelemmel szerette volna kiegészíteni addigi győzelmeit.

Jó ürügyet talált Benhadad ellen a gileádi Rámót* városában, amely még mindig arám kézen volt.

Közben Ahábhoz a júdai Jósáfát király jött látogatóba, aki istenfélő volt. Egy ideje békét kötöttek egymással, Jórám nevű fia feleségül vette Atalját*, Aháb és Jezábel lányát, aki ha lehet, még szörnyűbb volt, mint az anyja. A két király barátságában az egyetlen jó, hogy a két testvérnép békében élt. E baráti látogatás közben kérdezte meg Aháb Rámót-Gileád visszaszerzéséről Jósáfátot, aki vállalta a közös harcot, csak kérdezzék meg előbb az Urat. Aháb négyszáz prófétája mind bátorította őket a harcra. Jósáfát azonban nem elégedett meg ezzel: „Nincs itt az Úrnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk?”* Kiderült, hogy van, de őt gyűlöli Aháb, mert sohasem prófétál neki jót, hanem csak rosszat.

Most is ez történt. Az utólag odahívatott Míkájehú* próféta Aháb felszólítására (másodszorra) igazat mondott: „Halld meg az ÚR igéjét! Láttam az URat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján*. És ezt mondta az ÚR: ki fogja rászedni Ahábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta. De előlépett egy lélek, megállt az ÚR előtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! Az ÚR ezt kérdezte tőle: Hogyan? Az így felelt: Elmegyek és hazug lélek leszek minden próféta szájában. Az ÚR pedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így! Íme így adott az ÚR hazug lelket valamennyi prófétád szájába. Az ÚR kimondta vesztedet.”

Akkor az egyik hazug próféta, Cidkijjá* lépett oda, arcul ütötte Míkájehút, s gúnyosan kérdezte: „Talán eltávozott tőlem az ÚR lelke, és csak veled beszél?” Míkájehú így válaszolt: „Majd meglátod azon a napon, amikor szobáról szobára mész, hogy elrejtőzz.”

Aháb haragosan adta ki a parancsot, hogy fogják el Míkájehút, és börtönözzék be, míg békében vissza nem tér a harcból.

Míkájehúé volt az utolsó szó: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem az ÚR beszélt általam! Hallja meg ezt az egész nép!”

A két királyt nem tartotta vissza Isten üzenete, bár Aháb félt, hogy valami érni fogja, ezért álruhába öltözött. Benhadad parancsba adta a harci kocsik parancsnokainak, hogy csupán Izráel királyát támadják. A menekülő Jósáfátot nem üldözték, amikor kiderült, hogy nem ő az izráeli király.

Az arám íjászok egyike közben találomra kilőtte nyilát, ami a szíjak és a páncél között találta el Ahábot. Hajtójának megparancsolta akkor a király: „Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem!” A csata azonban heves volt, s Ahábnak állva kellett maradnia a kocsijában, mivel fontos volt a jelenléte. Estig elvérzett, és meghalt, napnyugtakor pedig ez a kiáltás szaladt végig a táboron: „Mindenki a városába! Mindenki a hazájába!” Vége a háborúnak.

A kocsi Aháb holttestével Samáriába ment, ahol eltemették. Amikor a kocsit Samária tavában lemosták (ezalatt tisztálkodtak a templomi prostituáltak), a kutyák nyalták Aháb vérét, amint az Úr előre megmondta (vö. 1Kir 21,19; 142. lecke). Így fejeződött be Aháb élete, aki Samáriában elefántcsont palotát épített, s az országban több várost. Így teljesedtek be Illés és Míkájehú szavai.

Fia, Ahazjá lett utána a király.

Jegyzetek:

Benhadad / Arám – Arám régi földjét különböző sémi népek lakták, köztük arámok és káldeusok. Dávid idejében különböző kis törzseket fogadtak be Izráelbe, Dán törzsétől északra. Salamon uralkodásának idején Damaszkusz függetlenné vált egy erőteljes királyi házzal: Rezón, különösen ennek dédunokája, I. Benhadad révén (vö. 1Kir 11,23 és 15,18). I. Benhadad Baasá és Omri idején támadta meg Izráelt. II. Benhadad szállta meg Samáriát, aki Aháb, valamint fia, Ahazjá és Jórám idejében volt aktív (1Kir 20; 22 és 2Kir 6–7). III. Benhadad Hazáél fia, aki II. Benhadad gyilkosa (2Kir 13). Végül Asszíria győzte le Arámot.
Damaszkusz fővárossal az arámok hatalma olyan nagy volt, hogy az arám világnyelv lett a korabeli Közel-Keleten. Ezsdrás és Dániel könyvének egy-egy részlete nem héber, hanem arám nyelven íródott. Még az újszövetség idején is világnyelv volt az arám. Az Úr Jézus és tanítványai is beszéltek arámul. Abban az időben lett templomi nyelv a héber. A Maranatha kifejezés pl. arám.

„Testvérem ő” – Keleten így beszéltek egymáshoz hatalmas királyok. Pl. Babilon/Asszíria uralkodói az Amarna-levelekben.

Városok, amiket I. Benhadad elvett Izráeltől – Lásd 1Kir 15,20: Egész Naftáli, Ijjón, Dán (ahol az aranyborjú állt), Ábél-Bét-Maaká (a város a bölcsekkel, akik olyan jól tudtak ítéletet mondani – 2Sám 20,14–22) városaival, Kinnerót földje (Genezáret, az ún. Galileai tengertől keletre lévő sáv, többek között ott van Rámót-Gileád is). Ezt a területet az asszírok később visszafoglalták Izráeltől (lásd 2Kir 15,29).

Kereskedelmi negyed Damaszkuszban – Az arámok kereskedtek Samáriában; most az izráeliták is kereskedhetnek Damaszkuszban.

Asszírok elleni szövetséges – II. Benhadad és Aháb a békéjük legutolsó évében együtt harcoltak az asszírok ellen (Kr. előtt 854.). III. Salmanassar kifejezetten említi írásaiban: Aháb, az izráelita.

Gileádi Rámót – „Magasság”, stratégiai pont, Gád törzsi területéhez tartozott, mint menekültváros (vö. 5Móz 4,43). Az Aháb halálát jelentő csata után arám kézen maradt (2Krón 22,5).

Ataljá – A 2Krón 22,2-ben Omri unokájaként említik. Az, hogy bűnös asszony, csak a 2Krón 22,3-ból derül ki. Igazi utóda Jezábelnek.

Hamis próféták – Jósáfát nem hitt a hamis prófétáknak. Abból fogott gyanút, ahogyan saját érdekükben Ahábról beszéltek.

Míkájehú – „Kicsoda olyan, mint az Úr?” Ne tévesszük össze Mikeás prófétával, akinek könyve is van a Bibliában, s a júdai Jótám, Áház és Ezékiás királyok idejében prófétált.

Mennyei sereg állt az Úr jobbján és balján – Gondoljunk a generális szárnysegédeire, annak két oldalán, akik parancsaira várnak.

Cidkijjá – „Az ÚR az én igazságom”. Ez a hamis próféta nem a nevének jelentése szerint cselekedett.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1.2–3; 12:1–4; 146:2–3; 236:1–2.5–7; 271:1; 389
Jertek, énekeljünk: 122; 173; 228
Harangszó: 41; 44:1.3; 49:1–2.5–7
Dicsérjétek az Urat!: 63; 68; 69; 87
Erőm és énekem az Úr: 56; 84; 139

Megjegyzések:

Az Úr gyakran kéretlenül ad menekülést, szeretetből – Ahogy az Úr e történetben Aháb és népe számára kéretlenül adott szabadulást az istentelen Benhadad hatalmából, úgy adott nekünk kéretlenül az Ő egyszülött Fia, Jézus, mikor még bűnösök voltunk, szabadulást az ördög és a gonosz hatalmából. Ennyire szeret minket.

Túlzott irigység és birtoklási vágy – Jobb lett volna, ha Benhadad megelégszik Aháb tulajdonával, de birtoklási vágya magával ragadta, túl messzire. Gyakran találkozunk ezzel, még gyerekeknél is. Nagyobb nyereség reményében kockáztatnak, akár mindent kockára téve. Történelmi példa: Napóleon nem elégszik meg a Franciaországot körülvevő országokkal, Oroszország is kellene – belebukik. Hitler, Szaddam Husszein, gyerekrablók, szenvedélybetegségek – negatív példaként, sátáni eszközként. A sátán „embergyilkos volt kezdettől fogva” (Jn 8,44). Minél inkább el tudja vonni az embereket Istentől, annál több az öröme. Jobban ismeri az emberek gyönge pontjait, mint ők maguk, ezért a szívünk legyen az Úré, tőle kérjünk új szívet.

Az Úr hálát, elismerést és viszontszeretetet igényel – Aháb hibás tette, hogy megke­gyelmezett Benhadadnak, önbölcsességről és gőgről tanúskodik. A salamoni Példabeszédek bölcsessége istenfélelemből származik. Aki Istent nem szereti, nem féli, nem ismeri el Istennek, azt csak önmaga jó szándéka vezérli, annak minden következményével. Az Úr azt akarja, hogy Őt az ember teljes szívével, értelmével és erejével szeresse. Akkor számíthat Isten áldására és segítségére.

Hamis próféták hazugságot mondanak – Vannak-e hamis próféták a mi korunkban? Igen, és az az ismertetőjegyük, hogy a szájukban az Úr nevével hazugságot mondanak. Egyházban és világban egyaránt megtalálhatók. Emberek milliói engedik félrevezetni magukat „hazugságmondók” által. Gondoljunk a sok szektára és vallásra, ahol Krisztust nem ismerik el Megváltónak. Jó figyelmeztetni a gyerekeket, hogy nem minden istentisztelet a Biblia szerint való.

Isten ítélete nemcsak elhangzik, hanem be is teljesedik – Volt idő, mikor azt gondolták, hogy Isten az emberek iránti szeretetéből nem fogja beteljesíteni a fenyegetését. Az Úr Jézus az utolsó óráiban, mielőtt elfogták volna, komolyan figyelmeztette az emberiséget a bűn következményeire (vö. Mt 24–25). Igazi kilátás az előtt van, aki hisz Jézus Krisztusban!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Mikor van szükség tanácsra, tanácsadóra? Jó és rossz tanácsok. Tervek Isten vezetésével. (***)
• Uralkodók, állami vezetők bukása, akik megtévedtek hatalom- és birtokvágyuk miatt. Pl. Napóleon, Hitler, Ceau escu, Szaddam Husszein. (***)
• Jellemző vezetői stílusok hazánkban. Állami és helyi vezetők. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Árnyképek készítése a történet fő alakjairól: profilábrázolás, karakteres forma. (***)

Vázlat:

1. történet:
Aháb
Samária
Benhadad – Arám (Szíria)
vereség – hegyi isten
Áfék – új vereség
szövetség

2. történet:
Aháb
Benhadad – Rámót-Gileád
Jósáfát (Jórám és Ataljá)
Míkájehú
Cidkijjá
álruha
nyílvessző
Ahazjá lesz király

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/141.143. Háború Aháb és Benhadad között; Aháb csatája és halála – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 113.72 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!