Üzenet – Téma:

* Az Úr törődik szövetségével és Józseffel.
* De gondja van Egyiptomra is.

Előzmények:

József a börtönben megfejtette a főpohárnok és fősütőmester álmát. A fősütőmestert fölakasz­tották, a főpohárnokot visszahelyezték hivatalába. Ő azonban megfeledkezett ígéretéről, hogy szól a fáraónak József érdekében.

Történet:

Két év telt el azóta, hogy a főpohárnok kiszabadult a börtönből, és József még mindig a földalatti tömlöcben volt. Milyen gyakran gondolhatott arra a kérésére, hogy a főpohárnok említse meg ügyét a fáraónak. Ő azonban megfeledkezett róla.

Ám egy éjszaka történt valami a palotában. A király különöset álmodott. Tudni akarta álmai jelentését. Nem értett belőlük semmit.

Egyiptom minden jövendőmondóját és bölcsét* gyorsan a palotába hívták. A király elbeszélte nekik az álmait. Ők bármennyire igyekeztek is, nem tudták azokat megfejteni.

A főpohárnoknak eszébe jutott a saját álma, és hogy milyen jól fejtette meg azt a börtönben egy héber ifjú. Tüstént rájött, hogy elfelejtette, amit Józsefnek ígért. Talán most jóváteheti a mulasztását. Engedélyt kért, hogy szólhasson. „Be kell ma vallanom, hogy vétkes vagyok” – kezdte. – „Amikor a fáraó megharagudott szolgáira, és őrizetbe vétetett engem és a fősütőmestert a testőrparancsnok házában, álmot álmodtunk ugyanazon az éjszakán, én is meg ő is. Mindegyik álomnak, amit álmodtunk, megvolt a maga jelentése. Volt ott velünk egy héber ifjú, a testőrparancsnok szolgája. Elbeszéltük neki álmainkat, és ő megfejtette. Mindegyikünk álmát jól fejtette meg, mert úgy lett, ahogyan megfejtette nekünk: engem visszahelyeztek hivatalomba, amazt (a fősütőmestert) pedig fölakasztották.”

Ez elég volt a fáraónak. Azonnal megparancsolta, hogy Józsefet vezessék eléje.

Szaladtak a szolgák, kihozták Józsefet a tömlöcből, megborotválták*, tiszta ruhát adtak rá, és a király elé vezették.

A fáraó elmondta a problémáját Józsefnek. „Álmot álmodtam, de senki sem tudja megfejteni. Rólad azt hallottam, hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni.”

József tudta, hogy itt a nagyszerű alkalom a szabadulásra. Ha ügyes jövendőmondóként viselkedik, akkor ezek az urak, akiknek nem sikerült az álmokat megfejteni, tisztelni fogják őt. Mégis alázatos maradt, és Istennek adta a dicsőséget. „Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára*.” József jó diplomata volt, határozottan beszélt, mielőtt az álmokat hallotta volna.

Akkor a fáraó elmondta álmait Józsefnek: „Álmomban a Nílus* partján álltam. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött ki, és legelt a sás között. De hét másik tehén is kijött utánuk, amelyek nagyon hitványak, rútak és soványak voltak. Egész Egyiptom földjén nem láttam hozzájuk fogható rútakat. A sovány és rút tehenek megették az előbbi hét kövér tehenet. Bár a gyomrukba kerültek, nem lehetett észrevenni, hogy a gyomrukba kerültek, mert a külsejük ugyanolyan rút volt, mint azelőtt. Akkor fölébredtem. Azután azt láttam álmomban, hogy hét telt és szép kalász nőtt egy száron. De hét száraz, sovány és a keleti szélben kiaszott kalász is sarjadt utánuk. A sovány kalászok elnyelték a hét szép kalászt. Elmondtam ezt a jövendőmondóknak, de senki sem tudta megfejteni.”

József habozás nélkül válaszolt (Isten adta szájába a szavakat): „A fáraó két álma egy és ugyanaz. Azt jelentette ki Isten a fáraónak, hogy mit fog cselekedni. A hét szép tehén hét esztendő. A hét szép kalász is hét esztendő. Az álom egy és ugyanaz. A hét sovány és rút tehén, amelyek utánuk jöttek ki, szintén hét esztendő. A hét üres, a keleti széltől kiaszott kalász az éhség hét esztendeje lesz. Erről mondtam a fáraónak, hogy Isten megmutatta a fáraónak, mit fog cselekedni. Hét esztendő jön, amikor nagy bőség lesz Egyiptom egész földjén. De az éhínség hét esztendeje következik utánuk, amikor minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földjén, és éhínség fogja emészteni az országot. Nem is fogják tudni, hogy bőség volt az országban, az utána következő éhínség miatt, olyan súlyos lesz az. Azért ismétlődött meg kétszer is a fáraó álma, mert Isten elhatározta ezt, és hamarosan véghez is viszi az Isten.”

József kérés nélkül is bölcs tanácsot adott: „Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs embert, és állítsa azt Egyiptom élére. Ezt tegye a fáraó: rendeljen az ország fölé felügyelőket, és szedessen ötödöt Egyiptom országában a bőség hét esztendejében. Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben, halmozzák föl a gabonát, és a fáraó felügyelete alatt őrizzék az élelmet a városokban. Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében, amely majd eljön Egyiptomra, és akkor nem pusztul el az ország az éhínség idején.” „Tetszett ez a beszéd a fáraónak és minden szolgájának.” Értékelték annak bölcsességét és elővigyázatosságát.

A fáraó azonnal meg is mondta a szolgáinak: „Találhatunk-e ehhez hasonló embert, akiben isteni lélek van?” Elismerte tehát, hogy a bölcs szavak nem József szavai, hanem Istenéi. És nem egyiptomi istenekre célzott, hanem József Istenére, ami önmagában is valami rendkívüli lehetett az „isteni” fáraó számára.

A szolgák egyetértettek a királyukkal: József legyen az a vezető ember!

A fáraó így fordult Józsefhez: „Miután Isten mindezt neked adta tudtul, nincs hozzád hasonló értelmes és bölcs ember. Te leszel házam gondviselője (a fáraó minden vagyonának és szolgájának irányítója), és egész népem a te szavadnak engedelmeskedik. Csak a trón tesz engem nagyobbá nálad (tehát csak azért lesz följebbvaló Józsefnél, mert ő a király).” Hivatalosan is megerősíttette József pozícióját: „Én téged egész Egyiptom felügyelőjévé teszlek!”

Egy írnok bizonyára följegyezte ezeket az „isteni” szavakat az egyiptomi hieroglif írással. Így lett József Egyiptom alkirálya*.

A fáraó lehúzta gyűrűjét, és Józsefnek adta. Az ő pecsétjét használhatta ezentúl, hogy azzal „pecsételje meg” (hitelesítse) a leveleket és a rendeleteket. Finom gyolcsruhába öltöztette (királyi öltözék), és aranyláncot tett a nyakába. Előhozatta második kocsiját (a legszebb után következőt), és abba állíttatta Józsefet. A király hírnökei kiáltották: „Térdre!” Mindenki letérdelt az alkirály előtt.

A fáraó még egyszer megerősítette Józsefet tisztségében: „Én vagyok a fáraó, de nélküled még a kezét vagy lábát sem mozdíthatja senki egész Egyiptomban!” Azaz, senki sem tehet semmit az alkirály beleegyezése nélkül.

A fáraó még tovább ment a Józseffel szembeni tiszteletadásában: megváltoztatta a nevét. Ezután Józsefet, az egykori héber rabszolgát és foglyot Cáfenat-Panéahnak (titkok megfejtője) hívták, vagy hivatalát tekintve inkább így: „a világ megmentője”. Sőt feleségül adott hozzá egy nagyon előkelő származású leányt, Ászenatot, Pótiferának, Ón* papjának a leányát.

József harmincéves volt, amikor alkirály lett. A fáraó szolgálatában mint az ország alkirálya, bejárta egész Egyiptomot, és rendeleteket adott ki.

Beteljesedett, amit megjövendölt: a föld hét éven át bőségesen termett gabonát és más élelmet. József a városokban gyűjtötte össze azokat. Ezekben a bőséges esztendőkben annyi gabonát arattak, és helyeztek el a magtárakban*, hogy végül már számba se vették.

Eközben Józsefnek két fia született. Az elsőt Manassénak* nevezte el, ami arra utal, hogy Isten elfeledtette vele a rabszolgaság és a börtön minden szenvedését, s egykori otthona utáni vágyát. A másodiknak az Efraim* nevet adta. Ezzel a névvel azt adta tudtul, hogy Isten megáldotta őt „nyomorúsága földjén”, Egyiptomban. József Egyiptomban betöltött magas állása ellenére Jákób fiának érezte magát, akivel az Úr szövetséget kötött.

Aztán elmúlt a bőség hét esztendeje. Megkezdődött a hét éhínséges esztendő. A máskor oly termékeny Nílus-mente száraz sivataggá változott. Az Egyiptommal szomszédos országokra, mint Szíriára, Arábiára és Kánaánra is átterjedt az éhség. Kétségtelenül az eső hiánya volt ennek az oka. Az egyiptomiak kezdtek éhezni, és a fáraótól kértek élelmet. A fáraó Józsefhez küldte őket.

József most a következőképpen cselekedett: megnyitotta az összes magtárat, ahol a fáraó számára fölvásárolt gabonát tárolták. Az egyiptomiak szívesen vették, mert másként éheztek volna.

Más országokból is jöttek karavánok, hogy gabonát vásároljanak. Mindenki Cáfenat-Panéahnak, Egyiptom alkirályának köszönhette életét. Kevesen tudták, hogy József Istene az, aki az éhínségtől megmentette őket. És senki sem tudta, hogy az Úrnak ezzel még más célja is van…

Jegyzetek:

Bölcsek és jövendőmondók Egyiptomban (egyiptomi vallás) – A bölcsek és jövendőmondók előkelő helyet foglaltak el a társadalomban. A király szolgálatában jövendőmondással, álomfejtéssel és fekete mágiával foglalkoztak. Sok mindent tudtak, de mégsem mindent, amint az a 2Móz 7 és 8-ból kitűnik.

Az egyiptomi vallás a napisten, Ré és Ozirisz, a Nílus termékenysége és a halottak birodalma kultuszára épült. Ezenkívül még sok istent imádtak. Szentként tiszteltek különféle állatokat, mint pl. a bikát, macskát, baglyot, a galacsinhajtót (skarabeuszt). Az előkelő emberek holttestét bebalzsamozták, mumifikálták, és kősírokba helyezték (piramisok), melyeket bútorokkal rendeztek be, s falaikat gyakran festményekkel díszítették. Később kialakult Amon isten tisztelete. A fáraókat is istenként tisztelték.

Hasonlítsuk össze Józsefet Dániellel, akit Nebukadneccar „nagy mágus”-nak nevezett (Dán 4,6). Ő is fontos udvari tisztséget kapott a királyi álmok megfejtéséért.

Borotválkozás – A börtönben nem nyírták meg József haját, szakálla is megnőtt. Az egyiptomiak kopaszra nyírták a fejüket, és parókát viseltek, az arcukat is simára borotválták. Józsefről tehát az uralkodó divat szerint gondoskodtak.

Javára – Ezt a szót úgy is értelmezhetjük, hogy „jólétére”, (jövendő) „szerencséjére”. Olykor jó, ha elbeszélés közben egy fogalmat szó szerint használunk; de akkor meg is kell magya­ráznunk.

Nílus – A Nílus Egyiptom számára a termékenységet jelentette. Minden évben kiáradt. Iszapot terített el, mely bőven termett. Távolabb a talaj terméketlen, sivatagos maradt. Abban nincs semmi különös, hogy a fáraó a Nílus partján állt, mert minden egyiptomi, akinek erre alkalma volt, reggel elment a folyót imádni. Kis áldozatokat is dobtak vizébe.

Alkirály – Ez a cím itt nem fordul elő (helyette: Egyiptom felügyelője), de annyira megszokott Józsefről, mint alkirályról beszélni, hogy továbbra is nevezzük annak. Jobb szó nincs erre.

Ón – A napimádat központja, Héliopolisz néven is ismerték.

Magtárak – Az egyiptomi magárak félkör alakúak voltak, felül egy létrával megközelíthető nyílással, melyen keresztül a gabonát betöltötték. Alul egy másik nyíláson át lehetett a gabonát kivinni.

Manassé – „Elfelejtette ezeket”; József tehát még mindig sokat gondolt a börtönbeli szenvedésekre és az atyai házra. E fiú születése után változott valamit a helyzet.

Efraim – „Kétszeres gyümölcs”.

Énekek:

Református énekeskönyv: 119:1.36; 136:1.23–26; 254; 264; 265; 270
Jertek, énekeljünk: 141:1; 163:1–4; 173; 197; 198:1
Harangszó: 43; 49; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 18; 26; 50; 75; 82
Erőm és énekem az Úr: 41; 46; 100:1–2.4; 129; 131

Megjegyzések:

Elfogadni Isten vezetését – A fáraó fenntartás nélkül meghajolt József Istene előtt. Elfogadta vezetését. Az „isten”-nek tekintett pogány fejedelem ezzel elismerte Istennek a Föld minden nagysága fölötti hatalmát. Amikor eljön az ideje, rá kell ébrednie, hogy Ő a Föld Kormányzója. Isten győzte meg erről a királyt. A Bibliában több példát találunk erre. Ninive királya engedelmeskedik Jónás prédikációjának (Jón 3); Nebukadneccar megparancsolja, hogy Dániel (Dán 2,47; 4,34) és három barátja Istenét az egyetlen Istenként tiszteljék (Dán 3,28–29). Jó, ha a gyermekek tudják, hogy a fejedelmeknek és uralkodóknak is meg kell hajolniuk Előtte, Aki Mindenható, és Aki számára nincs lehetetlen. Ez bátorságot és bizalmat ad nekik. Imádkozni kell a hatalmasságok megtéréséért, azokért is, akiknek látszólag nem sok hatalmuk van.

József hű marad Istenhez – Gyakran látjuk, hogy mások tiszteletadása és a gazdagság eltávolít Istentől. Józseffel nem ez történt. Kitűnik ez már gyermekei névadásánál. Istennek adja a dicsőséget. Később testvéreinek is megvallja, hogy Isten vezette (1Móz 45,5.7).

Ha egy vallásos gyermek vagy felnőtt olyan környezetbe kerül, ahol nem törődnek Istennel, gyakran ők maguk is elfeledkeznek róla. Józseffel ez nem történt meg, bár egyiptomi nőt vett feleségül, és részt kellett vennie az egyiptomi udvari életben. Ezzel kapcsolatban gondoljunk Dánielre és barátaira, akik életüket kockára téve hűek maradtak Istenhez. Példaképül állíthatjuk őket a gyermekek elé!

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Mit gyűjtenek a gyerekek és a felnőttek? A gyűjtés, szorgalmas munka, takarékoskodás szerepe az életünkben. (**) Gondoskodás a nehéz napokról. Takarékossági, biztosítási lehetőségek és formák. (** ***)
  • A felelősségteljes munka szerepe a társadalomban. Kicsi és nagy feladataink felelősségteljes végzése. (***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Az ókori Egyiptomi Birodalom államszervezete, vallása, a fáraó hatalma. A Nílus szerepe és jelentősége, az öntözéses gazdálkodás. Éhínségek. Adatok, képek gyűjtése, megbeszélése. (***)
  • Az államhatalom szerepe, feladata és felelőssége a társadalomban. A zsarnokság, önkényuralom és demokratikus államrend különbsége. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A tücsök és a hangya meséjének feldolgozása. Hangsúly: szorgalmas munka, bölcs előrelátás. Dramatizálás spontán szerepjátékkal. (**)

Matematika

  • Számlálás, műveletvégzés húszas számkörben. Rajzról számfeladatok írása, szöveges feladat megfogalmazása. (*)
  • Az időfogalom alapozása: Mennyi hét esztendő? Az év, mint időtartam és mértékegység. (*)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz)

  • Élettelen dolgok és élőlények ellentétes tulajdonságainak megfigyelése: vékony-vastag, sovány-kövér, szűk-bő, éhség-bőség. (*)
  • A táplálék szerepe életműködésünkben. Éhség és jóllakottság. A mindennapi táplálék megbecsülése. (*)
  • Gabonafölösleg és élelmiszerhiány a világ országaiban. Éhség, éhínség a harmadik világban. Az igazságosabb elosztás lehetősége. (***)
  • Ár- és belvizek Magyarországon. Megelőzés, védekezés, segítségnyújtás. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Ellentétes tulajdonságok (vékony-vastag, sovány-kövér, éhes-jóllakott, ritka-dús, fonnyadt­érett) kifejező ábrázolása. Technikák: ceruzarajz; víz- vagy temperafestés; papírkivágás és ragasztás. (*)
  • A bibliai történet(ek)ben szereplő álmok festése nagyobb méretben. Tartalommondás a képek segítségével. Kiállítás rendezése az elkészült képekből. (**)

034

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Álmok, mint Isten üzenetei.
* Isten felé fordulás bizalommal, ember felé fordulás segítséggel.

Előzmények:

József ellenállt Potifárné csábításainak. Majd börtönbe került, ahol a foglyokat látta el. Az Úr ott is gondoskodott róla.

Történet:

József már jó ideje börtönben volt, amikor egy napon két előkelő foglyot hoztak oda.

A fáraó udvari tisztviselőit. Az egyik a király főpohárnoka* volt. Ő gondoskodott a fáraó italáról. Tisztsége felelőséggel járt. Megbeszélte a királlyal, hogy milyen ital kerüljön udvari tisztviselői, családja és vendégei asztalára. Ő kóstolta meg először a borokat, hogy nem mérgezettek-e. Felügyelt a szőlőtermesztésre, és a borvásárlás is az ő feladata volt. Ő irányította a pohárnokokat, akik felszolgáltak az asztalnál.

A másik udvarnok a fősütőmester volt. Az ő feladatai közé tartozott, hogy gondoskodjék a fáraó palotájában elfogyasztott kenyérről és süteményekről. Neki kellett megvásárolnia a legjobb búzát, és irányítani a palota sütőmestereit.

Ezek a főemberek vétettek a király ellen. Nincs szó róla, hogy mit tettek. A király azonban annyira megharagudott rájuk, hogy ugyanabba a börtönbe* kerültek, ahol József volt.

József gondoskodott róluk is. Valószínűleg jól ismerték őt, Potifár házának egykori felügyelőjét. Kétségtelenül gyakran vendégeskedtek Potifárnál, és ott látták, hogy a fiatalember milyen jól ellátta feladatát.

Amikor egyik reggel József bement a cellájukba, azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. Mind a kettőjük arcán félelem tükröződött. Mi lehet ennek az oka? Megkérdezte tőlük. Elmondták, hogy éjjel mindketten különös álmot* láttak. Ha nem a börtönben volnának, elmennének egy álomfejtőhöz. Hiszen van Egyiptomban elég jövendőmondó és bölcs*. De most honnan tudhatnák meg, hogy mit jelent az álmuk?

József azt felelte nekik: „Istennél van a megfejtés. Beszéljétek csak el nekem!” Azaz Isten Lelke képes megmagyarázni, mit jelentenek az álmok. A főpohárnok kezdte:

„Álmomban egy szőlőtő volt előttem. A szőlőtőn három vessző volt. Alighogy kihajtott, már ki is virágzott, és fürtjein megértek a szemek. Kezemben volt a fáraó pohara. Fogtam a szőlőszemeket, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraó kezébe adtam.” Jó­zsef – természetesen Isten vezetésével – azonnal tudta az álom jelentését.

„A megfejtés a következő: A három vessző három nap. Három nap múlva fölemel téged a fáraó, visszahelyez a hivatalodba, és te adod a poharat a fáraó kezébe a régi rend szerint, amikor a pohárnoka voltál.”

Ekkor József nem szalaszthatta el, hogy ne szóljon a maga érdekében. Ennél jobb alkalma nem lett volna többször. A főpohárnok előkelő udvari tisztviselő volt, aki gyakran találkozott a fáraóval. „De ne feledkezz meg rólam, amikor jó dolgod lesz, és légy hozzám hűséges: említs meg engem a fáraónak, és vitess ki ebből a házból! Mert galádul raboltak el engem a héberek földjéről, és itt sem csináltam semmi rosszat, mégis tömlöcbe vetettek.”

A fősütőmester elhitte, hogy József jól fejtette meg a főpohárnok álmát, így ő is elmesélte az övét: „Nekem meg álmomban három kosár kalács volt a fejemen. A felső kosárban mindenféle sütemény volt, ami a fáraónak készült, és a madarak ették azokat a fejemen levő kosárból.”

József most is válaszolt: „A megfejtés a következő: A három kosár három nap. Három nap múlva fölemel téged* a fáraó, de fára akasztat, és madarak eszik le a húsodat.” (A kisgyerekeknek csak azt mondjuk el, hogy a fősütőmester meg fog halni.)

Három nap múlva a fáraó születésnapját ünnepelte. Lakomát rendezett összes szolgája – miniszterei, főemberei stb. – számára. Előhozatta a börtönből a főpohárnokot és a fősütőmestert. Mindkettőt „fölemelte”: a főpohárnokot visszahelyezte tisztségébe – ismét ő nyújthatta a poharat a fáraónak –, a fősütőmestert azonban felakasztatta*. Minden úgy történt, ahogyan József megmondta.

A főpohárnok azonban nem gondolt Józsefre, megfeledkezett róla. József számára ez eleinte reményteli várakozást jelentett, később azonban csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy a pohárnok kétségkívül megfeledkezett róla. Tovább kell raboskodnia ártatlanul a börtönben.

Jegyzetek:

Főpohárnok – Nehémiás is főpohárnok volt Artahsasztá perzsa király udvarában (Neh 1,11).

Börtön – Most többet tudunk meg a börtönről. Az 1Móz 39-ben arról van szó, hogy abban a börtönben a király foglyait őrzik. Az 1Móz 40,3 pedig azt adja tudtul, hogy a király két főemberét „őrizetbe vétette a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Józsefet fogva tartották”. Tekintve, hogy Potifár volt a testőrparancsnok, mondhatjuk, hogy a börtön is Potifár parancsnoksága alá tartozott. A börtönparancsnok (1Móz 39,22) tehát a beosztottja volt. Így József a börtönparancsnok útján Potifártól kapta a parancsot, hogy szolgálja ki a főpohárnokot és a fősütőmestert.

Álom – Isten többször közölte így akaratát. Nem csak az Őt tisztelőkkel, hanem másokkal is, mint pl. a főpohárnok, a fősütőmester, a fáraó (1Móz 41), Nebukadneccar (Dán 2,4).

Jövendőmondók és bölcsek – Lásd 1Móz 41,8; 34. lecke!

Fölemel téged – A főpohárnok esetében ez azt jelenti, hogy visszakapja a becsületét; a fősütőmesterében azonban ez cinikus kijelentése annak, hogy föl fogják akasztani. József ezzel valójában maga is elítéli a fősütőmester (számunkra ismeretlen) vétkét.

Akasztás – Lehet, hogy keresztrefeszítésről van szó, hiszen a test ott függött a madarak szabad prédájául. Szégyen az elítéltre, és elrettentő példa mások számára. Lehet az is, hogy nyársra húzták. A fáraó semmi különöset nem látott abban, hogy pont a születésnapján akasztassa fel a fősütőmestert, ami példa a kor kegyetlenségére.

Énekek:

Református énekeskönyv: 25:1; 77:1–8; 256; 265
Jertek, énekeljünk: 173; 185; 239
Harangszó: 43; 44:1–2; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 8; 68; 71; 75; 82
Erőm és énekem az Úr: 14:1; 54; 63; 129

Megjegyzések:

József helyzete – Említsük meg, hogy milyen kilátástalan volt József helyzete a börtönben. A gyermekeknek így fogalmuk lesz arról, milyen szörnyű fogolynak lenni. Kivételes helyzete ellenére úgy látszott, hogy József soha többé nem látja meg a napvilágot. Milyen sok ártatlan fogoly sínylődik éveken keresztül börtönben, gyakran olyanok, akik éppen azért kerültek oda, mert nem akartak vétkezni. Gondoljunk csak a hitükért bebörtönzöttekre!

Sok országban, különösen Nyugaton, a börtönök helyzete sokat javult a múlthoz képest, de vannak helyek, ahol elképesztő állapotok uralkodnak.

József bizonyára sokat imádkozott a szabadulásáért. Hite – gondoljunk csak álmaira – nagy próbának volt kitéve. A 77. zsoltár ráillik az ő helyzetére.

Az ígéret kötelez – Nem olvasunk arról, hogy a főpohárnok megígérte Józsefnek, hogy szól érdekében a fáraónak. De lehetett szó róla. Ilyen helyzetben általában megteszik. A főpohárnok nagyon boldog volt, hogy így alakultak a dolgok. Munkája teljesen lefoglalta. Nem gondolt többé a börtöben sínylődő héber fiatalemberre.

A gyermekekkel beszélgethetünk arról, hogy „az ígéret kötelez”. „A férfi állja a szavát!” Jakab apostol azt írta: „legyen a ti igenetek igen, és a ti nemetek nem”. Az ígéret mindig várakozást szül. Nagy csalódást okoz, ha valaki nem tartja meg az ígéretét. Minden ezen múlik: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”

033

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr Józsefről való gondoskodásának alapja az Ő szövetségéhez való hűsége.
* A hűség próbája: kísértés ellenére sem vét­kezni.

Előzmények:

Józsefet bátyjai Dótánban kereskedőknek adták el, akik magukkal vitték Egyiptomba. Ott Potifár-hoz került, a fáraó testőrparancsnokához.

Történet:

Amit József bátyjai semmiképpen sem akartak, az történt: Józsefet az Úr, a szövetség Istene* Egyiptomban megáldotta. Rabszolga létére hamarosan nagyon fontos és különleges tisztséget kapott!

József elfogadta a sorsát. Nem próbált megszökni, hanem megértette, Isten kívánsága az, hogy a lehető legjobban végezze munkáját.

Potifár hamar észrevette, hogy új rabszolgája különleges ifjú. Remekül végezte a dolgát. Ilyen hűséges rabszolgája még sosem volt… Nemcsak a saját munkáját látta el kitűnően, hanem mindenre kiterjedt figyelme, ami a nagy birtokon történt. Mindent nyugodtan rábízhatott.

Nemcsak hogy legnagyobb rendben folytak a dolgok, amióta József ott dolgozott, hanem Potifár azt is észrevette, hogy mindez miért történt így: maga az Úr teszi „eredményessé”, amihez József hozzáfog. Potifár megkedvelte az ifjú rabszolgát, aki „megnyerte a jóindulatát”.

Potifár hamarosan elhatározta, hogy Józsefet házának felügyelőjévé (sáfárává) teszi. Kétségtelen, hogy ezt a maga érdekében cselekedte. Józsefet minden rabszolgája és rabnője felettesévé tette, és rábízott mindent; neki semmi másra sem volt gondja, legfeljebb csak arra, hogy mit egyék és igyék. Ami nem lehetett csekélység, hisz a fáraó gazdag főemberének nagy vagyona volt, sokan megfordultak a házában, s időnként nagy fogadásokat rendezett.

Józsefért „megáldotta az ÚR az egyiptomi ember házát, és az ÚR áldása* volt (Potifár) egész vagyonán, ami a házban és a mezőn volt”. József tehát felügyelője lett ura földbirtokának is. Emellett csinos fiatalember volt, amit észrevett Potifárné* is. Egyre jobban megtetszett neki, és növekedett benne a vágy, hogy megszerezze magának.

Egy napon arra vetemedett, hogy megparancsolta Józsefnek, akinek, rabszolgaként, mindenben engedelmeskednie kellene a ház úrnőjének is, hogy feküdjék le vele. Azt akarta, hogy a szeretője legyen. Ez természetesen bűnös dolog volt még a pogány Egyiptomban is. Meg akarta csalni a férjét. Elvakította a vágya, nem gondolt a következményekre. József Istenének áldása, mely ennyire megnövelte gazdagságukat, eszébe sem jutott… Ha József enged neki, és ezzel férjénél kegyvesztetté válik, vége lesz a rendkívüli áldásnak is.

József nem volt hajlandó teljesíteni a parancsot. Azt mondta: „Az én uram rám bízta egész vagyonát. Senki sem nagyobb nálam ebben a házban.

Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?!” Meglepő, hogy József e pogány asszony előtt ki merte mondani, hogy ő Istent tiszteli. Nem félt attól, hogy ez bajt hoz rá. Nem került a pogány környezet hatása alá. Istent tisztelte, és kitartott emellett, még ura és úrnője kétségtelenül könnyelmű társaságában is.

Potifárné nap mint nap zaklatta Józsefet. Megváltozott viselkedése. Többé nem parancsolt, hanem könyörgött, hogy tegyen kedvére. József azonban hajthatatlan volt. Milyen nehéz időszak lehetett ez József életében! Senkinek nem tárhatta ki a szívét, legkevésbé urának. Csak apja, Jákób Istenéhez imádkozhatott, hogy őrizze meg a bűntől. Biztosan meg is tette.

Egy napon József a házban végezte a munkáját. Senki sem volt otthon. Az asszony élt az alkalommal. Megragadta Józsefet ruhájánál fogva, és így kérlelte: „Hálj velem!” József nem tehetett mást, mint menekült. Ruháját az asszony kezében hagyva kifutott a szobából. Hogy iszonyodhatott! Tudta, hogy rosszra fordul a sorsa. Ez a gonosz asszony bosszút fog állni rajta azért, hogy visszautasította!

Meg is tette. Egy nyomorult rabszolga semmibe vette, így megalázta. Bűnhödnie kell! De úgy, hogy ő ne kerüljön bajba. Egyszeriben tudta, mit kell tennie…

Összehívta háza népét, és felháborodottan előadott egy hazugságot: A férjem „egy héber embert* hozott hozzánk, és az csúffá tesz bennünket.*” Elmondta, hogy ő hangosan kiabálni kezdett, amikor József meg akarta erőszakolni. Erre a szolga elmenekült, de nála hagyta a ruháját.

Miután a dolognak senki sem volt tanúja, József ruhája pedig az asszonynál volt, elhitték, amit mondott. A bizonyítékkal, József ruhájával várta haza az asszony Potifárt. Neki is elmondta a hazug történetet.

Hogy Potifár valóban elhitte-e felesége történetét, sohasem fogjuk megtudni. Feltételezhetjük, hogy nem. Másképpen ő, mint a testőrség parancsnoka, kivégeztette volna Józsefet. Így azonban csak börtönbe záratta, egyrészt hogy tekintélyét háza népe előtt megőrizze, másrészt hogy az ügyet elsimítsa, és Józsefet távol tartsa feleségétől. Anélkül, hogy az ügyet kivizsgálta volna, abba a börtönbe* vetette, ahol a király foglyait őrizték.

Ez nem volt közönséges börtön, hanem olyanok kerültek ide, akik a király ellen követtek el valami bűntettet. Az Úr vezetését látjuk ebben. Itt ugyanis József kapcsolatba került a fáraó pohárnokával és sütőmesterével, és végül magára vonta a fáraó figyelmét.

Mi történt Józseffel a börtönben? Ott a börtönparancsnok figyelt fel rá. Megint látjuk, hogy József milyen rendkívül megnyerő, jó szervező képességgel megáldott ifjú lehetett. Az Úr gondoskodott róla itt is: „De az ÚR Józseffel volt, hűséges maradt hozzá, és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt.” Egészen biztos, hogy már korábbról ismerte, mint előkelő kollégája házának ügyes felügyelőjét és ügyintézőjét.

A börtönőr Józsefre bízta a foglyok ellátását, úgyhogy Józseffel nem fogolyként bántak, hanem szabadon járhatott-kelhetett, és napjait hasznos munkával tölthette. Ez nagyon fontos egy fogoly számára. „És ő dolgoztatta mindazokat, akik ott dolgoztak.” Azaz ő intézett mindent a börtönben. Ez nem lehetett éppen kellemes munka, de József nyugodtan végezhette dolgát, és élvezte a börtönparancsnok teljes bizalmát.

Hogy teljesednek majd be József álmai? Egyelőre még sehogy, de a szövetség Istene nem nyugszik, amíg nem teljesíti, amit elhatározott…!

Jegyzetek:

Szövetség Istene – Feltűnő, hogy ebben a fejezetben az Úr név fordul elő. Ebből látszik, hogy minden, amit Ő Józseffel Egyiptomban tesz, annak a szövetségnek a valóra váltása, melyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött.

Az Úr áldása – Ez azt jelenti, hogy József Istene gyarapította Potifár vagyonát. Ez egészen másféle áldás, mint az, mellyel Izsák Jákóbot, majd később Jákób halálos ágyán a fiait megáldotta, vagy mint az, amellyel a pap áldotta meg a népet. Más Isten áldása és az embereké. Ezért kér Áron főpap Istentől áldást a népre: „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged!” (4Móz 6,24kk)

Potifárné és annak hűtlensége – Ha Potifár valóban eunuch volt (lásd a 31. lecke Jegyzeteiben: „Potifár, a főember”), akkor Potifár csak jómódja jeleként volt „nős”. Innen érthető, hogy Potifárné megkívánta Józsefet, de erről inkább ne beszéljünk.

Héber ember – Itt találkozunk először ezzel a megnevezéssal. A „héber” elnevezés Ábrahám ősének „Héber”-nek a nevéből származik (1Móz 11).
Nóé fiának, Sémnek a nemzetsége: Arpaksad, Selah, Héber, Peleg, Reú, Szerúg, Náhór, Táré, Ábrahám, Izsák, Jákób. Héber utódai tehát külön népet alkottak, amely Mezopotámiában az Eufrátesztől keletre lakott, és nyilván Egyiptomban ismert volt. Tudjuk, hogy a hébereket az egyiptomiak nem szerették. Az 1Móz 43,32-ben azt olvassuk: „Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak”, az 1Móz 46,34-ben pedig ezt: „mert az egyiptomiak utálatosnak tartanak minden juhpásztort”. Ez utóbbiból kiderül, hogy nem annyira a héberek származása és vallása volt utálatos az egyiptomiak számára, mint inkább a foglalkozása. Persze az egyiptomiak is tartottak jószágot (2Móz 9,3 kk.). Kulturális különbség is volt a pásztornép és az egyiptomiak közt, többek között: a héberek szakállt viseltek.
Gondoljunk arra is, hogy nemcsak az izráeliták voltak Héber leszármazottai. Ki tudja, milyen népcsoportok maradtak még Mezopotámiában, például Lábán esetleges utódai. A móábiak, ammóniak, midjániak, izmáeliek, amálékiak és edómiak valójában „héberek”. Az 1Sám 13,3-ban azt olvassuk, hogy Saul katonáit „héberek”-nek nevezi; az 1Sám 14,21-ben pedig azt, hogy a filiszteus seregben héberek is voltak. Nagy valószínűséggel ezek más héberek voltak, pl. Ábrahám és Ketúra utódai (1Móz 25,1kk), akik Kánaánban külön éltek. Ezek a héberek a filiszteus üldözés idejében átszöktek az izráelita seregbe. Később a Biblia csak a zsidókat nevezi hébereknek (Jer 34,9.14). Érdekes Bálám próféciája is a 4Móz 24,24-ben: A kittiek (Jáfet utódai; itt valószínűleg a rómaiak) is „megalázzák Ébert”. Itt kétségtelenül az izráelitákról van szó, akik az újszövetségi korban sokat szenvedtek a rómaiaktól.

Bennünket – Potifárné ravasz asszony volt, aki, hogy a figyelmet magáról elterelje, belekeveri a dologba a többi nőt, a ház rabnőit is. Ez azt akarja jelenteni, hogy ők sincsenek biztonságban a héber embertől.

Börtön – Földalatti börtön; az 1Móz 40,15-ben és 41,14-ben „tömlöc”. Földalatti üregek, melyeket folyosók kötöttek össze, fönn a magasban egy ferde szellőzőnyílás gondoskodott a szükséges oxigénről; a rabok nem láttak napfényt.

Énekek:

Református énekeskönyv: 26,1–2; 46:1; 200:4–5; 274:1.3; 478
Jertek, énekeljünk: 141:1; 173; 176; 226:1; 228
Harangszó: 41; 48:1–2; 52:1–4; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 8; 14; 53:1–4; 76
Erőm és énekem az Úr: 38; 54; 58:1.3; 100:1–3; 119

Megjegyzések:

Az Úr áldása – Isten hűsége gondoskodik mindenről; munkánkban, az iskolában, játék közben, ha őszintén szolgáljuk Őt, ahogy József is tette. Erről jó elgondolkoztatni a gyermekeket. De ez nem azt jelenti, hogy minden mindig úgy megy, mint a karikacsapás. Isten útjai és gondolatai nem mindig a mi gondolataink és útjaink (Ézs 55,8–9). Gyakran van szükségünk kudarcra, mert az közelebb visz Istenhez. Az is lehet, hogy előbb nehézségeink támadnak, de később minden jóra fordul. Ez így van mind a földi, mind a lelki életben.

Potifárné csábítási művészete – Érthető, hogy nehéz plasztikusan elmondani, mi volt ennek az asszonynak a célja. Mégis jó, ha nem hallgatjuk el a nagyobb gyerekek előtt egy ilyen csábítás veszélyeit. Gondoljunk arra, hogy ők is nem sokára olyan idősek lesznek, mint József. Az, akit előre figyelmeztetnek, jobban védve van ebben is. A hangsúlyt József válaszára tegyük: nem akart Isten ellen vétkezni! A Tízparancsolatot még nem adta az Úr, de József már tudta a szívében, hogy ez paráználkodás lenne.

A figyelmeztetés, hogy álljunk ellene a csábításnak, érvényes mindenre, amikor Isten akarata ellen cselekednénk. Az élet minden területére érvényes a Tízparancsolat.

Soha nem vádolhatjuk csak a csábítót. Mi magunk is egyetérthetünk vele, és ilyen esetben kérhetjük az Urat, hogy legyen segítségünkre. Valaki egyszer elmondta, hogy a Miatyánkkal válaszolt, amikor valaki kísértésbe akarta vinni. Ez babonaságnak tűnik, de lehet fegyver is a kísértés ellen. Minél közelebb élünk az Úrhoz, annál jobban ellene tudunk állni a kísértésnek. Butaság akarva és tudva olyan helyekre vagy alkalmakra elmenni, vagy ilyeneket keresni, ahol kísértésnek vagyunk kitéve. Senki sem mondhatja, hogy fel van fegyverkezve a kísértések ellen. Gondoljunk ezzel kapcsolatban az ilyenfajta irodalomra, a sekély értékű tv-programokra, rossz barátokra, barátnőkre, kétes szórakozásra stb.

Gondoljunk még arra is, amikor a Sátán megkísértette az Úr Jézust (Mt 4,1–11 és a párhuzamos helyek). A Sátánnak el kellett távoznia, amikor Jézus Isten igéjét idézte ellene fegyverül.

Ártatlanul börtönben – Saját hibánk miatt is rossz börtönbe kerülni, ártatlanul pedig még rosszabb. Voltak idők, amikor az embereket a hitük miatt vetették börtönbe (Gyászévtized Magyarországon 1671–81. Gályarab prédikátorok, akiket De Reuter holland tengernagy szabadított meg. A második világháború után kárpátaljai lelkészek Szibériában; a Romániában bebörtönzött lelkészek stb.) Sokaknak a fogságban töltött idő áldott idő volt. Érezték, hogy angyalok vették körül őket, lelkileg gazdagodott az életük, és miután kiszabadultak, nem a szenvedésekre emlékeztek, hanem az akkor kapott különleges lelki áldásokra. „Aki a Felségesnek rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen… Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben” (Zsolt 91,1.11–12).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Gyermeki segítség, feladatok a családban, tanulóközösségben. Felelősök munkája. (* **)
  • Az elvégzett munka eredményessége. Jutalom, dicséret, bizalom, megbecsülés. (*)
  • A hűség szerepe feladataink végzésében, kapcsolatainkban. (** ***)
  • Viselkedésünk nehéz helyzetben (**), kísértések között (***).
  • A párkapcsolatok, házasságon kívüli szexualitás problémái. A szerelmi csábítás veszélyei. (***)

Társadalmi (állampolgári és gazdasági) ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Az igazságszolgáltatás és börtönbüntetés szerepe a társadalomban. (** ***) Történelmi és jelenkori példák. Börtönök a mai Magyarországon. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Jellemábrázolás megfigyelése kórházi levelek alapján. Levélírás képzelt helyzetben: kórházi kényszerpihenőből. (**)
  • Versolvasás. Börtönről szóló vers feldolgozása kérdések segítségével. (** ***)
  • Kreatív írásbeli szövegalkotás: Imádság megfogalmazása egy ártatlanul börtönbe került rab nevében. (***)

Dráma

  • Spontán szerepjáték a segítés témakörében. (*)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • A segítséghez, gyermeki munkához kapcsolódó élmények megjelenítése rajzban. (*)
  • A bibliai történet egy-egy jellemző részletének rajzi megjelenítése. (*)
  • Börtönszerű zárt tér építése építőkockákkal. (*)
  • Szabad tér és börtön rajzi megjelenítése vers képeihez kapcsolódva. (**)

Vázlat:

József – rabszolga
Potifár
Potifárné
kísértés – hűség
börtön
az Úr Józseffel van

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A gyűlölet mindenkiben kárt tesz.

Előzmények:

Jákób letelepedett Hebrónban, ahol elhunyt apja nyájait legeltette. Bételnél Isten megújította szövetségét Jákóbbal. A Hebrónba vezető úton meghalt Ráhel, amikor második fiát, Benjámint szülte.

Történet:

Józsefet, legkedvesebb feleségének nagyobbik fiát szerette Jákób legjobban. József öccse, Benjámin még egész kicsi volt. Tíz féltestvére viszont felnőtt, a legtöbbjüknek már gyermeke született. Ahogy majd a történet folyamán látni fogjuk, nem valami rokonszenvesek. Közülük néhányan már korábban megmutatták rossz tulajdonságaikat, névszerint: Simeon, Lévi és Júda.

Az öregedő Jákób Józsefet kedvelte. El is kényeztette. Egy különösen szép köntöst, egy „tarka ruhát”* adott neki.

A tizenhét éves Józsefet gyűlölték testvérei. Nem volt hozzá egy jó szavuk sem. Úgy vélték, hogy erre minden okuk megvan: „rossz híreket hordott róluk az apjuknak”, azaz, ha valami olyat tettek, amit apjuk rosszallott volna, beárulta őket. Továbbá bántotta őket az is, hogy Józsefet mindnyájuknál jobban szerette. Mindennek tetejében: József különös álmokat álmodott*, és elmondta azokat testvéreinek. Ez még jobban növelte öccsük iránti gyűlöletüket.

„Hallgassátok csak meg azt az álmot, amelyet álmodtam!” – mondta egyszer József. – „Éppen kévéket kötöttünk a mezőn. Az én kévém fölkelt, és állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülállták, és leborultak az én kévém előtt.”

Bátyjai felháborodva azt kérdezték tőle: „Talán uralkodni akarsz rajtunk?”

„Már megint álmodtam valamit” – mondta egy másik alkalommal József. – „Egyszer csak leborult előttem a nap, a hold és tizenegy csillag.”

Amikor ezt az álmot édesapjának és bátyjainak elbeszélte, apja megdorgálta. „Micsoda álmot álmodtál? Talán bizony járuljunk eléd, anyáddal és testvéreiddel együtt, hogy földre boruljunk előtted?!” Hogy Jákób Ráhelt is említette, azt így is lehetne magyarázni: támadjon fel az elhunyt Ráhel is a sírjából, hogy leboruljon előtted?

Egyszer József bátyjai apjuk nyájával Sikembe mentek, ahol Jákóbnak birtoka volt (1Móz 33,19). Jákób néhány nap múlva magához szólította Józsefet: „Testvéreid Sikemben* legeltetnek. Gyere csak, elküldelek hozzájuk! Nézd meg, jól vannak-e, azután számolj be nekem!” „Kész vagyok rá” – felelte József engedelmesen. Ez nem lehetett valami kellemes a számára. Hiszen tudta, hogy bátyjai gyűlölik.

József útra kelt Hebrónból Sikembe. Több, mint 90 km-nyi út nehezen járható terepen. Amikor végre odaért, nem találta bátyjait. Miközben bolyongva kereste őket, találkozott egy emberrel, aki hallotta, amikor azt mondták, hogy Dótánba* mennek. Még 25 km-t kellett megtennie Józsefnek Dótánig. Végül megérkezett a mezőre, ahol bátyjai legeltettek.

Azok már messziről meglátták. „Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba*, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!”

Rúben, a legidősebb hallotta mindezt. Az ő viselkedése* más volt, mint testvéreié. Nem értett egyet az aljas javaslattal, és ravaszul azt ajánlotta, hogy Józsefet ne öljék meg, hanem dobják egy kútba. Az volt a terve, hogy majd titokban kiszabadítja, és visszaviszi apjához. A testvérek elfogadták Rúben indátványát. Ő volt a legidősebb, és nyilván volt tekintélye.

Amikor József odaért hozzájuk, legelőször is a tarka ruhát húzták le róla, és beledobták egy kiszáradt kútba. Nyugodtan, mintha mi sem történt volna, leültek enni. Rúben nem volt ott, de természetesen az volt a célja, hogy Józsefet egy alkalmas pillanatban kiszabadítsa.

Evés közben a testvérek látták, hogy egy karaván közeledik. Izmáeli vagy midjáni kereskedőknek* látszottak a tevéken ülők. Úton voltak Gileád hegyvidéke felől a Jordán túlsó partján át Egyiptomba gyógyfűvel, balzsammal és mirhával.

Júdának „jó” ötlete támadt: „Adjuk el Józsefet az izmáelieknek, ne öljük meg, hiszen mégiscsak a testvérünk!” Ez a javaslat emberségesebbnek látszik, de valójában éppen olyan kegyetlen: rabszolgaként vitetik el egy messzi országba, ahol egyedül lesz, honvágy gyötri, és ahol kemény sors vár rá!

Júda tervét mindannyian elfogadták. Gyorsan kihúzták Józsefet a kútból. Amikor a kereskedők odaértek, fölajánlották nekik öccsüket. Húsz ezüstpénzt kaptak érte. Eladták tehát Józsefet, és a kereskedők magukkal vitték Egyiptomba. Emberileg szólva lehetetlen, hogy valaha is visszakerül onnan. Álmai tehát nem teljesülnek….

Rúben visszajött, és nem találta Józsefet a kútban. Nagyon megijedt, megszaggatta ruháját szomorúsága jeléül. Testvéreihez sietett, és azt mondta. „Nincs meg a gyerek! Jaj nekem! Hova legyek?” Rúben tudta, hogy őt, mint a legidősebb fiút, édesapja felelősségre fogja vonni József eltűnéséért. Öccsei azonban tudtak megoldást. Fogták József tarka ruháját, levágtak egy kecskebakot, és belemártották a ruhát a vérbe. A véres ruhát elküldték egy szolgával Hebrónba édesapjuknak. A szolgának azt kellett mondania, hogy a ruhát találták. Jákób állapítsa meg, hogy a ruha Józsefé vagy sem. Ő rögtön felismerte a ruhát, s így szólt: „Az én fiam ruhája ez! Vadállat ette meg, biztosan széttépte Józsefet!” Jákób megszaggatta ruháját, gyászruhát vett fel („zsákruhát tekert a derekára”), és sokáig gyászolta fiát.

Fiai és leányai (unokái) jöttek vigasztalni. Milyen képmutatók voltak Jákób fiai! Jákób azonban nem akart vigasztalódni. Azt mondta: „Gyászolva megyek el fiamhoz a halottak hazájába.” Vagyis majdnem belehalt a bánatába. S akkor, emberileg szólva, a fiával lehet.

A kereskedők megérkeztek Józseffel Egyiptomba. Eladták, mint rabszolgát Potifárnak, a fáraó főemberének*, a testőrök* parancs­nokának.

Jegyzetek:

Tarka ruha – Csak a nagyon gazdagok engedhettek meg ilyen ruhát maguknak. A különleges szövési mód tette az ilyen ruhadarabot drágává.

József álmai – A bibliai korban Isten gyakran szólt álom által. Álmában az ember látomást látott, olykor Isten szólt az álomban (mint Jákóbhoz Bételnél). József álmát Istentől kapta. Bátyjai „álomlátó”-nak csúfolták, és Jákób is megdorgálta, mert nem ismerték fel, hogy az álmok Istentől jöttek.

Sikem – Város a későbbi Samáriában; a tíz törzs országának első fővárosa.

Dótán – Később egy város épült ezen a helyen. Elizeus próféta tartózkodási helye, amikor a várost körülvették a szírek. A próféta a város és a szírek között angyalsereget látott, mely oltalmazta a várost (2Kir 6,8–23).

Kút – Gödör keskeny nyílással, a földben váza alakúra képezték ki. Így a vizet sokáig megtartotta, mivel az nem tudott gyorsan elpárologni. A kút száját gyakran kővel takarták le.

Rúben viselkedése – Nem szeretetből akarta megmenteni öccsét, hanem mert félt, hogy édesapja őt vonja felelősségre haláláért. Rúben lelkiismerete azért sem lehetett már tiszta, amit nem oly régen Bilhával tett (1Móz 35,22).

Izmáeliek, midjániak – Mindkét nép Kánaán keleti részén lakott. A kereskedőkaraván, mely Egyiptom felé tartott, valószínűleg e két nép fiaiból tevődött össze. A midjániak Ábrahám és Ketúrá fiának, Midjánnak a leszármazottai voltak (1Móz 25,2 és 36,35); az izmáeliek pedig Izmáeltől származtak. (Sok izmáelit hívnak még ma is Izmáelnek.) Ez a vegyes társaság vitte tehát Józsefet Egyiptomba. Csodálatos, hogy Isten Józsefnek ezeket a távoli rokonait is felhasználta, hogy őt Jákób (Izráel) népének megmentőjévé tegye!

Potifár, a főember – „Rá ajándéka”. (Rá egyiptomi isten, akit a sátánisták is tisztelnek.) Potifár eunuch lehetett. A héber szó, melyet mind Károli, mind az új fordítás „főember”-nek fordít, voltaképpen „herélt”-et jelent, de „háremőrt”, „udvari ember”-t is (Eszt 4,4; 2Kir 8,6).

Testőrök – Valószínűleg a király testőrsége, akik itt ítéletvégrehajtók egyben.

031.3

031.2

Énekek:

Református énekeskönyv: 130:1.3; 133; 142:1–2; 210:1–2; 216:1.4.6
Jertek, énekeljünk: 101:1–2; 141:1; 163; 173
Harangszó: 53:5–6; 54:1–2.4
Dicsérjétek az Urat!: 68; 87
Erőm és énekem az Úr: 106; 127; 131

Megjegyzések:

Kényeztetés és előnyben részesítés – Ez a kérdés gyakran heves vita tárgya. Mi a következménye annak, ha egy gyermeket előnyben részesítenek? Milyen vélemény alakul ki az elkényeztetett gyermekről? Hogy vélekedik róla a többi gyermek?

Álmok – József álmai beteljesedtek. A Bibliában gyakran olvasunk álmokról. Az Úr sokszor arra használja fel az álmokat, hogy valami különleges eseményt tudasson. Említsenek a gyermekek bibliai példákat…

A testvérek viselkedése Józseffel szemben – Joggal gyűlölték bátyjai Józsefet? Természetesen bűnt követtek el azzal, hogy bosszút álltak vélt gőgjéért. Rúben kivételével valójában mind testvérgyilkosok, mivel Józsefet eladták, mégha a gyilkosságot nem is követték el, hiszen a rabszolgára szörnyű sors várt. Gondolhatjuk, mi mindent kellett elszenvednie Józsefnek egy tevéhez kötözve, a hosszú út alatt!
A rabszolgával való bánásmód függött a vételártól vagy a képességeitől. Józsefért talán sokat fizettek. Ugyanis házi rabszolga lett, és mindjárt felelősségteljes pozíciót kapott. Mégis törvényen kívüli ő, ami abból is látszik, hogy kihallgatás nélkül börtönbe zárják, és ott is maradt volna, ha Isten közbe nem avatkozik.

Isten útjai nem a mi útjaink – Számunkra érthetetlen, hogy Józsefnek miért kellett előbb annyit szenvednie, hogy azután családtagjain segíthessen. Akaratlanul is az Úr Jézus szenvedésére és halálára gondolunk. A gyerekeknek is mutassunk rá erre az összefüggésre. A szenvedésekkel teli út József számára iskola volt, hogy mint Cáfenat-Panéah valóban népe megmentője legyen.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Kapcsolatok a családban szülők és gyermekek, testvérek között. Kivételezés és irigység, árulkodás és dicsekvés, szeretet és gyűlölet. (* ** ***) A gyűlölködés okai és következményei. Az igazi szeretet jellemzői. (** ***)
  • Álmaink. Az álom szerepe életünkben. Beszélgetés és álomrajzok. (* ** ***)

Történelem

  • Tájékozódás az ókori Kelet térképén. Kánaán és Egyiptom távolságának kiszámítása vonalas mérték segítségével. (***)
  • A rabszolgák élete, rabszolgakereskedelem az ókorban. (***)
  • Bibliai történetek megismerése: József és testvérei. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • Bibliai történet feldolgozása vázlatírással (** ***), vázlat alapján szóbeli elbeszéléssel és bábjátékkal (**), írásbeli fogalmazással (***) és illusztrációkkal (** ***).
  • Életjátékok és beszélgetés a szeretetről. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • „Öltöztetős” emberalak készítése, papírkivágással, színezéssel. Vagy: emberalak ruhájának kivágása, ragasztása textilhulladékokból. (*)
  • Bibliai történet alakjainak elkészítése sík- ill. ujjbábként papírkivágással, ragasztással, rajzolással. Vagy: fakanálbábként fakanál, botok kötözésével, textilhulladék szabásával, kötözésével, ragasztásával. (**)
  • Pusztai kút és környéke modelljének elkészítése homok vagy gyurma segítségével. (**)
  • Rajzok, illusztrációk készítése bibliai történethez, ill. egyes részleteihez. (** ***)

031

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Mielőtt Jákób újra találkozna Bétel Istenével, az idegen isteneket el kell tüntetnie.
* Ígéreteink megtartása. A szövetség megújí­tása.

Előzmények:

Megtörtént az Ézsauval való találkozás, melytől Jákób nagyon félt. Egy darabig Szukkótban, majd Sikemben lakott.

Történet:

A sikemi tartózkodás rosszul végződött (1Móz 34). Jákób és fiai gyűlöltté tették magukat a kánaániak előtt.

Az Úr azt mondta Jákóbnak: „Készülj, és menj föl Bételbe, telepedj le ott! Készíts ott oltárt az Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől!”

Amikor Jákób álmában az égig érő létrát és azon az angyalokat látta (1Móz 28,10–22), megfogadta az Úrnak, hogy ugyanezen a helyen fogja tisztelni, ha baj nélkül visszatér. Már itt tartózkodott ebben az országban, mégsem teljesítette azonnal, amit Istennek fogadott. Az Úrnak kellett erre őt figyelmeztetnie. Milyen türelmes is Ő velünk, engedetlen emberekkel!

Jákób tudott családja és szolganépe helytelen szokásairól. Magukkal hozták bálványaikat is. Ezeket kellett először eltávolítani, mielőtt Jákób Bétel Istenével találkozott volna. Megparancsolta családjának, és mindazoknak, akik vele voltak, hogy a náluk levő idegen isteneket adják át neki. Azután tisztítsák meg magukat, és váltsanak ruhát. „Készüljünk, és menjünk föl Bételbe, oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam, és velem volt az úton, amelyen jártam.”

Mindenki engedelmeskedett. Jákóbhoz hozták összes bálványszobrocskáikat és pogány fülbevalóikat is. Köztük voltak minden bizonnyal azok a háziistenek is, melyeket Ráhel ellopott. Jákób mindezt elásta egy cserfa alá Sikemnél.

Aztán tovább vonultak. Akadály nélkül haladtak át az országon. Isten gondoskodott róla, hogy a kánaániak útközben békén hagyják őket.

Amikor Jákób Lúzba, azaz Bételbe érkezett, ott oltárt épített, ahogy Isten megparancsolta neki. Hadd tudja minden kánaáni, hogy Jákóbnak más Istene van, mint az ő bálványaik! A helyet elnevezte Él-Bételnek („Isten van Bételben”).

Nem sokkal ezután olyan esemény történt, mely kérdéseket vet föl. Meghalt Debóra*, Rebeka dajkája, és eltemették Bétel mellett a tölgyfa alá, amelyet Allon-Bákhut-nak, a Siratás Tölgyfájának neveztek el. Nincs szó arról, hogyan került egyszeriben Jákób mellé. Rebeka halála után talán visszament Paddan-Arámba, és most Jákóbbal együtt jött Kánaánba? Jákób még mindig nem jutott el Hebrónba, Izsák sátortáborának a közelébe. Az is lehet, hogy ez az asszony, aki gyermekkorában Jákóbot és Ézsaut gondozta, eléjük jött, amikor meghallotta, hogy Jákób ismét az országba érkezett. A Siratás Tölgyfája névből arra következtethetünk, hogy az idős asszonyt nagyon szerette.

Isten megint megjelent Jákóbnak. Újból megáldotta őt. Biztosította, hogy többé nem Jákób, „sarokfogó” lesz a neve, hanem Izráel. Isten tehát megismételte mindazt, amit Penúélnél mondott a tusakodás után. Jákób még egyszer magkapta az ígéretet: „Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál! Nép, sőt népek gyülekezete származik tőled, és királyok sarjadnak ágyékodból. Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.”

Ezután Jákób helyreállította azt az emlékoszlopot, melyet több, mint húsz éve emelt. Italáldozatot* (bort?) és olajat öntött rá. Megerősítette megint a hely nevét: Bétel, azaz „Isten háza”.

E rendkívüli esemény után elindult Bételből Kirjat Arba, azaz Hebrón felé, ahol öreg édesapja lakott.

Ebben az időben várta Ráhel második gyermekét. Amikor a karaván nem messze Bételtől, Efráta*, a később Betlehemnek* nevezett városka közelébe érkezett, Ráhel fiút szült. A nagyon nehéz szülés közben a bába bátorította: „Most is fiad lett!” De baj történt. Ráhel haldokolni kezdett. Mielőtt meghalt, újszülött fiacskájának: a Benóni* nevet adta, amivel kínját és szomorúságát fejezte ki.

Jákób azonban Benjáminnak* nevezte el legkisebb fiát, amiből kitűnik, hogy a kicsi fiút azonnal nagyon a szívébe zárta.

Ráhelt az Efrátába vezető út mellett temették el. Sírja fölé emlékoszlopot állítottak, hogy éveken át jelezze, ott van Ráhel sírja*. Végül Jákób megérkezett a Hebrón melletti Mamréba, ahol Ábrahám évekig lakott, és ahol az öreg Izsák is élt. A hosszú út végéhez ért. Az Úr beteljesítette ígéretét.

Izsák száznyolcvan esztendős korában meghalt, „öregen, betelve az élettel”. Ő valóban megelégedett lehetett az életével. Fiai, Ézsau(!) és Jákób a makpélai barlangba temették el, melyet Ábrahám vett meg, hogy feleségét, Sárát oda temesse (1Móz 23). Itt megint együtt látjuk Ézsaut* és Jákóbot.

Jegyzetek:

Debóra – „Méh”.

Italáldozat – A 2Móz 29,40-ben azt olvassuk, hogy a törvény szerint az italáldozat „egy negyed hin bor”. (Egy hin 6 liter volt, negyed hin tehát 1,5 liter.)

Efráta – Termékeny vidék Betlehem környékén, általában „Efráta mezőségeinek” nevezték.

Betlehem – „A kenyér háza”; a vidék Kánaán éléskamrája volt. Gondoljunk Boáz és Ruth történetére: az árpaaratás után a búzaaratás következett. Később Dávid és az Úr Jézus születési helye.

Benóni – „Fájdalmam fia”.

Benjámin – „Jobb kezem fia”.

Ráhel sírja – Ráhelről és Ráhel sírjáról még szó van a Bibliában a következő helyeken: 1Sám 10,2; Jer 31,15: „Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai.” Ez utóbbi prófécia a betlehemi gyermekgyilkosságról (Mt 2,16–18).

Ézsau – A következő fejezetben, az 1Móz 36-ban Ézsau nemzetségéről kapunk áttekintést. Öccse, Jákób miatt elköltözött Kánaánból. Bár Jákób évekig nem volt Kánaánban, mégis ő volt Izsák vagyonának törvényes örököse. Nem volt elég hely két akkora nyáj számára azon a földön, ahol Izsák (majd Jákób) és Ézsau jövevényként éltek.
Ézsau fiait és unokáit „fejedelmek”-nek nevezi a Károli fordítás. Az új fordítás már nemzetségfőknek említi őket, tehát inkább sejkek voltak, mint uralkodó fejedelmek.
Ézsau leszármazottai közé tartoznak az amálékiak, ez a harcos beduin törzs, Ézsau unokájának leszármazottai (1Móz 36,12), Izráel ősellenségei. Tudjuk, mennyi bajt okozott az izráelitáknak ez a testvérnép. Lásd többek közt: 2Móz 17,8–16: megtámadták Izráelt a pusztában, de az Úr azt ígérte: „harcolni fog Amálék ellen az Úr nemzedékről nemzedékre”; 5Móz 25,17–19: „töröld el Amálék emlékét is az ég alól. El ne felejtsd!”; Bír 3,13; 6 és 7: más népekkel együtt támadja meg Izráelt; 1Sám 15: Saul és Agág Amálék királya; Eszter 3,1: az agági Hámán. Az edómiak, Ézsau egyenes leszármazottai sem viselkedtek testvérnépként az izráelitákkal szemben (4Móz 20,14–21).

030

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:1.10; 135:1–3.9; 167:1–2; 264:2–5; 265
Jertek, énekeljünk!: 65:1; 161; 197
Harangszó: 40:1.6; 41; 51:1–2; 52:1–4; 54:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 27:1; 53:1–4; 55:1; 149:1.5; 175
Erőm és énekem az Úr: 36; 41; 55; 58:1.3; 134:1–2

Megjegyzések:

Idegen istenek eltávolítása – Az Istennel való találkozás előtt, ahogy Jákób is tette, mindent el kell távolítani, ami megakadályoz bennünket abban, hogy igazán találkozzunk Istennel. Aki mégis saját isteneit tiszteli, az nem jelenhet meg őszinte szívvel Isten előtt. Amikor imádkozunk, legyen szívünk tiszta. Amikor templomba megyünk, távolítsunk el mindent, ami eltéríthet az Ő igaz tiszteletétől. Sőt: ha méltóképpen akarunk Isten előtt megjelenni, legyen szívünk megtisztítva. Ezt mi magunk nem tudjuk megtenni, csak Jézus Krisztus vére tisztíthat meg minket minden bűntől. Ezért fontos, hogy higgyünk Benne. Ez vonatkozik gyermekre és felnőttre egyaránt. Jákób családtagjainak, és mindazoknak, akik vele voltak, meg kellett mosdaniuk, és tiszta ruhát kellett váltaniuk. Erről nagyon jól el lehet beszélgetni a gyerekekkel!

Ígéretet megtartani – Jákób, azután, hogy az égig érő létrát látta álmában, megígérte Istennek, hogy Őt fogja tisztelni, és tizedet ad mindenből, ha baj nélkül visszahozza Kánaán földjére. Ígéretéről megfeledkezett, ezért Istennek kellett erre őt figyelmeztetni. Mi mindig megtartjuk ígéreteinket? Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Ez érvényes Istenre is. És a számunkra?

Az ígéret megismétlése – Amit az Úr mondott, az biztos. Mégis többször bátorítja Jákóbot és Ábrahámot is ugyanezzel az ígérettel.
Nekünk van egy kincsünk: a Biblia, amelyből Isten szól hozzánk. Ha rendszeresen olvassuk, Isten nekünk is újra és újra elmondja ígéreteit.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Az ígéretek szerepe emberi kapcsolatainkban. Ígéreteink betartása. (** ***)
  • Születés és haláleset a családban. A halál, mint az élet rendjébe tartozó esemény. Mi van a halál után? Beszélgetés a gyerekek által felvetődő kérdésekről. (** ***)
  • Emlékezés elődeinkre. A nemzedékek egymáshoz kapcsolódása. Nagyszülők, szülők, gyerekek a családban. Családi emlékek, családfa. (***)

Társadalmi ismeretek / Történelem / Vizuális kultúra (Művészettörténet)

  • Az ókori népek istenei, mitológiái. Istenszobrok és ékszerek. Adatok, képek és ábrázolások gyűjtése a témában. (***)
  • Temetkezési szokások, síremlékek lakóhelyünkön (** ***), különböző népeknél és kultúrákban. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Közmondás értelmezése és alkalmazása: „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.” Elbeszélő fogalmazás írása a közmondás jelentéséhez kapcsolódóan. (** ***)

Vázlat:

Jákób
Bétel – oltár – idegen istenek elvetése
Ráhel – Benóni (Benjámin)
Izsák – 180 év

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Jákób megerősödött hite alázatot és bátorsá­got munkált benne az Ézsauval való találkozáshoz.
* A megbocsátás – kibékülés szükségessége.
* Izráel Istene az Úr

Előzmények:

Jákób a Jabbók-folyónál Istennel küzdött. Másik nevet kapott: Izráel. Sántítva jött el győz­tesként Penúélből. Átkelt a Jabbókon feleségeihez és gyermekeihez. Jószága ezalatt a túlsó parton maradt.

Történet:

Már jött is Ézsau! Négyszáz ember volt vele. Félelmetes látvány lehetett. Amikor Jákób meglátta, hogy bátyja seregével közeledik, intézkedni kezdett. Fiait és Dinát, a leányát szétosztotta négy felesége közt. Zilpát és Bilhát előre állította a gyermekeikkel. Aztán Lea és gyermekei következtek. Jákób legkedvesebb feleségét, Ráhelt egészen hátra állította fiával, az ifjú Józseffel. Megértjük szándékát: azt kellett a lehető legjobban megvédenie, aki neki a legkedvesebb volt.

Jákób előttük ment, és szembetalálkozott Ézsauval. Hajlongva közeledett bátyjához. Hétszer borult le a földre. Ez valószínűleg valójában nem hétszeri*, hanem folyamatos hajlongást jelent.

Ekkor valami váratlan dolog történt: Ézsau Jákóbhoz futott, megölelte, nyakába borult,* megcsókolta, és együtt sírtak.

Ézsau meglátta az asszonyokat és gyermekeket. Megkérdezte: „Kik ezek?”

Jákób így felelt: „A gyermekek, akiket Isten kegyelme adott szolgádnak.”* Jákób Istennek adta a dicsőséget. Tudta, hogy Tőle kapta a gyermekeket, Ő bízta rá őket. Ekkor odaléptek Zilpa és Bilha a gyermekeikkel, hogy tiszteletüket tegyék. Majd Lea következett gyermekeivel, végül Ráhel Józseffel. Mindannyian leborultak Ézsau előtt.

A szertartásos köszöntés után Ézsau arról a jószágról érdeklődött, melyet Jákób elébe küldött. Most egy keleti találkozás tanúi vagyunk, ahogyan az még ma is lejátszódik. „Mire való ez az egész tábor, mellyel találkoztam?” – kérdezte Ézsau. Jákób szolgái természetesen elmondták neki, hogy az Jákób ajándéka. Jákób így felelt: „Arra, hogy elnyerjem uram jóindulatát.” Vagyis Jákób ajándékának a célja, hogy kedveskedjék Ézsaunak.

Erre Ézsau azt mondta: „Van nekem bőven, öcsém, legyen a tied, ami a tied.”

De Jákób unszolta: „Ne úgy, hanem ha elnyertem jóindulatodat, fogadd el tőlem ezt az ajándékot!” Hozzátette még, mennyire felülmúlta várakozását az Ézsauval való találkozás. Mintha csak magával Istennel találkozott volna. Könyörgött, hogy Ézsau fogadja el az ajándékát. Ez érthető, mert Keleten az el nem fogadott ajándék a barátság visszautasítását jelentheti. Ezt akarta Jákób elkerülni. Az ajándék elfogadása Keleten egyenlő a szövetségkötéssel!

Jákób aztán valami egészen különöset mondott: „Fogadd el ajándékomat, amelyet áldásommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozzám, és van mindenem.”

Jákóbnak nemcsak nagy vagyona volt, hanem tudta, hogy Isten mellette áll. Sajnos ez Ézsauról nem mondható.

Jákób unszolására Ézsau elfogadta az ajándékot. Aztán azt indítványozta: „Induljunk el, menjünk, majd én előtted megyek!” Nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy ezzel Ézsau a maga érdekét tartotta-e szem előtt vagy Jákóbét? Vajon rá akarta tenni kezét Jákób nagy vagyonára, elsőszülöttségére hivatkozva?

Jákób éppen ezt akarta elkerülni. Ha Ézsauval megy, Ézsau kezében tarthatta volna. Nem, inkább a maga uraként ment tovább. „Tudja az én uram, hogy a gyermekek gyengék (még fiatalok), meg szoptatós juhok és tehenek vannak velem. Ha csak egy napig hajszolják azokat, elhullik az egész nyáj.” A tapasztalt marhatenyésztő tudta, hogy szoptatós jószágot nem szabad hajszolni. Hisz akkor megcsappan a tejük, s a bárányok és borjak éhen maradnak. Aztán arra is szükség volt, hogy az állatoknak legyen idejük legelni. Javasolta, hogy Ézsau menjen előre, ő meg majd nyugodtan tereli a nyájat, és a gyermekek járásához igazodva ballag, amíg eljut „urához” Széírbe. Jákóbnak vajon az volt a terve, hogy Ézsaunál lakjék? Inkább az lehetett a célja, hogy ezt elkerülje. Később majd meglátjuk, hogy egészen mást tervezett.

Ézsau még megpróbálta, hogy néhány emberét kíséretül ráerőszakolja, de Jákób mereven elzárkózott ez elől: „Minek az, ha elnyertem uram jóindulatát?” Meg akart szabadulni Ézsautól. Ézsau ekkor végre búcsút vett, és még aznap útra kelt déli irányba, Széír felé.

Jákób pedig a Jordán felé indult, tehát nyugatra. Rövid út után megállította a nyáját. Házat épített, a jószágnak meg karámokat. A helyet Szukkótnak* nevezte el.

Nem sokkal azután átkelt a Jordánon, és Sikem* város szomszédságában ütött tábort. Végre ismét Kánaánban volt, azon a földön, melyet az Úr neki ígért örökségül. Száz pénzért megvett egy darab földet, Sikem város alapítójának, Hamórnak a fiaitól. Oltárt épített, és ezt a sokat mondó nevet adta: „Isten, Izráel Istene.” Ezt tette Ábrahám, meg Izsák is, amikor új lakóhelyre érkeztek. Így adta Jákób tudtul a körülötte lakó pogányoknak, hogy nem az ő bálványaikat választja, hanem a „saját” Istenét. Ez tehát „hitvallás” volt egyben.

1Móz 34*: Egy idő múlva Jákóbnak hanyatt-homlok kellett Sikem közeléből menekülnie, Dina és a sikemiek esete miatt (lásd a Jegyzetekben: „1Móz 34”, és a Megjegyzésekben: Dina és a sikemiek).

Jegyzetek:

Hétszer – A Bibliában gyakran olvasunk arról, hogy valamit „hétszer” kell megcselekedni. Gondoljunk az atyánkfiának való hétszeri megbocsátásra, a Lk 17,4-ben: „És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.” A hét a tökéletesség száma.

Megölelni, nyakába borulni – Keleti szokás szerint a férfiak is megölelik egymást. Ez a szokás más országokban is előfordul még ma is: Romániában, az oroszoknál, sőt nálunk, Magyarországon is.

Isten kegyelme adta (a gyermekeket) – Gondoljunk csak a Zsolt 127,3-ra: „Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Lásd ehhez a 26. leckét!) Még elődeink is Isten ajándékának tartották a gyermeket. Mennyire megszegényítettük ezt a mondást: „Isten gyermekkel ajándékozott meg bennünket”, amikor csak ennyit mondunk: „Gyermekünk született”. Boldogok azok a szülők, akik ma, ebben a materialista világban is Isten ajándékának tekintik gyermeküket, és úgy is bánnak vele.

Szukkót – „Kunyhók”.

Sikem – „Hát”; kánaáni város az Ebál és Garizim hegyek között. Ábrahám idejében szent hely volt ott, Móré tölgyese (1Móz 12,6). Később Józsefet is ide temették el, abba a darab földbe, melyet Jákób vásárolt meg (Józs 24,32). Ma Nabluz városa fekszik e település közelében.

1Móz 34 – Itt Dina és a sikemiek történetéről olvasunk. Hamór fia, Sikem erőszakot követ el rajta, aztán feleségül akarja venni. A sikemieknek ezért körül kell metélkedniük. Jákób fiai, Simeon és Lévi, Dina bátyjai, kihasználják azt, hogy a körülmetélkedés miatt a város férfiai seblázban szenvednek, és megölik őket. Jákób akkor Bételbe költözik. Jákób halálos ágyán megátkozza ezért a tettükért Simeont és Lévit (1Móz 49,5–7). Az Úr azzal bünteti meg őket a vérfürdőért, hogy nem kapják meg a nagy áldást és az ahhoz fűződő ígéretet. Nem az ő utódaik közül születik meg a Messiás. Ezt az áldást és ígéretet öccsük, Júda kapja (1Móz 49,8–12).

029

Énekek:

Református énekeskönyv: 81:1; 128:1–3; 220:1; 240; 254:1.3–4
Jertek, énekeljünk: 65:1; 101:1–2; 173; 198:1–2.5; 234:1
Harangszó: 44:1–2; 49:5–7; 52:1–4; 53:1–2; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 40; 53:1–4; 54; 55:1.3; 69
Erőm és énekem az Úr: 20; 36; 84; 127; 131

Megjegyzések:

Jákób alázata és bátorsága – Isten kimunkálta Jákóbban, hogy alázatos és bőkezű legyen bátyjával szemben. Ugyanakkor bátran ellenáll Ézsau unszolásának, hogy fogadja el védelmét annak minden következményével együtt. Egy kicsit a régi Jákób mutatkozik meg, amikor azt ígéri, hogy Széírbe megy, hiszen más tervei vannak.

Lenyűgöző történet – Az a feszültség, amely ebből a történetből árad, bizonyára áthatja a gyermekeket is. Nem csekélység a jól fölfegyverkezett négyszáz fős kis sereg! Ha a dolog balul üt ki, vérfürdő lehet a vége, vagy Jákób egész vagyonával együtt Ézsau zsákmánya lesz! Az ellenfelek már akkor sem bántak kesztyűs kézzel egymással. A hatalom és a vagyon utáni vágy határozta meg gondolkodásukat. Jákób ajándéka bizonyára csodálkozással töltötte el Ézsaut: ha öccse ennyi jószágot tud ajándékozni, akkor biztosan gazdag pásztorfejedelem lett! De Ézsaunak magának is van bőven jószága (1Móz 36,6).
Domborítsuk ki azt a tiszteletet, amely Jákób üdvözléséből kicsendül, és azt a módot, ahogy a feleségeit és gyermekeit bemutatja!
Egyúttal arra is rámutathatunk, hogy Isten Jákób mellett állt, meghiúsítva Ézsau esetleges hátsó szándékait.
Ám bizonyos, hogy Ézsauban is munkálkodott az Úr az eltelt két évtized alatt. Megbocsátása annyira nagylelkű, hogy Jákób nem élhette át megszégyenítés nélkül.

Dina és a sikemiek – A legnagyobbak között jó lehetőség nyílik figyelmeztetésül elmondani az 1Móz 34-ben levő szörnyű eseményeket. Jákób elmenetele Sikemből, ahol földet vásárolt, amiatt történt, hogy Dina „kiment, hogy szétnézzen, annak a vidéknek a leányai között.” Ti hova mentek, hogy más fiatalokkal találkozzatok? Kikkel barátkoztok? Jobb, ha ifjúsági bibliaórákra, vallásos ifjúsági egyesületekbe jártok. A történetből megtanulhatjátok, hova vezethet a világi ifjúsággal való barátkozás.
Zsolt 119,37: „Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra!” Ef 4,17: „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.” Stb.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A társainkkal való helyes viszony: harag és veszekedés; megbocsátás és kibékülés. A bocsánatkérés fontossága. (* ** ***)
  • Az ajándékozás, ajándék szerepe emberi kapcsolatainkban. Milyen az értékes ajándék? Ajándékkészítés és ajándékozás. (* **)
  • A köszöntés, ajándékozás jelentősége és szokásai a keleti népek körében (régen és ma), valamint hazánkban. (***)
  • Beszélgetés a párkeresés, párválasztás és a barátkozás, kapcsolatteremtés témájában. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

  • A vázlatírás előkészítése: Történetsor mozzanatainak helyes sorrendbe állítása. Történet kitalálása és elmondása a kulcsmozzanatok segítségével. (*)
  • A bibliai történet eljátszása asztali bábokkal, spontán szövegalkotással. (*)
  • A bibliai történet párbeszédének helyes sorrendbe állítása, hangos olvasása. (**) A történet eljátszása ennek segítségével. (** ***)
  • Elbeszélő fogalmazás írása a megbocsátás, kibékülés témakörében. Valamelyik történet bemutatása spontán szerepjátékkal. (**)
  • Lázár Ervin: „A kék meg a sárga” vagy „A lyukas zokni” c. meséinek feldolgozása. Téma: a veszekedés, kérkedés hiábavalósága. (**)
  • Életjáték előadása és megbeszélése a megbocsátás, kibékülés témakörében. (***)
  • A bibliai és a mai beszélt nyelv összehasonlítása. Bibliai párbeszéd átírása mai nyelvezetre.(***)

Matematika

  • Számfeladat a bibliai történethez kapcsolódva: az ajándékállatok száma. Összeadás ezres számkörben. (Szöveges feladatnak is alkalmas.) (**)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • A gyermekek életéhez kapcsolódó elképzelt történet képi megjelenítése három fázisban, kiemelt mozzanatok segítségével. (*)
  • Asztali bábok: ember- és állatalakok készítése kartonból gyurmatalpakkal. Játék az elkészített figurákkal. (*)
  • Ajándékkészítés választott technikával. Az ajándék csomagolása. (* **)

Vázlat:

Jákób – Ézsau (400 ember)
Szukkót – Sikem

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* A félelem nem hitből fakad.
* Mit jelent a küzdelem „Istennel és emberek­kel”?
* Tanuljunk Istennel való függőségben élni!

Előzmények:

Jákób feleségeivel és mindenével elszökött Paddan-Arámból. Miután Gileád hegységénél szövetséget kötött Lábánnal, és elbúcsúzott tőle, tovább indult a Jordánon túlra.

Történet:

Jabbóknál, a Jordán egyik mellékfolyójánál Jákób különös találkozást élt át. Isten angyalai bátorították. Mikor meglátta őket, így szólt: „Isten tábora ez!” És elnevezte azt a helyet Mahanaimnak*.

Így tudta meg, hogy Isten oltalmazza őt. Ebből erőt merítve tovább mert indulni, hogy bátyjával, Ézsauval találkozzék. Ézsau megesküdött, hogy apja halála után meg fogja Jákóbot ölni, mivel csalással elvette tőle az elsőszülöttnek járó áldást (1Móz 27,41). Ézsau ekkor Széírben* lakott, Edóm* földjén.

Jákób követeket küldött Ézsauhoz, akit „uramnak” nevezett. „Ezt mondja a te szolgád, Jákób: Lábánnál voltam jövevény, ott tartózkodtam mostanáig. Szereztem ökröket, szamarakat és juhokat, szolgákat és szolgálókat. Azért küldök neked üzenetet, uram, hogy elnyerjem jóindulatodat.” A követek megtették a hosszú oda- és visszautat, jelentették Jákóbnak, hogy voltak Ézsaunál, s hogy az most négyszáz emberrel jön Jákób elé.

Jákób erre nagyon megijedt. Annyira félt, hogy azonnal intézkedett. Két táborra osztotta az embereit, juhait, marháit és tevéit. Azt gondolta: Ha Ézsau az egyik tábort megtámadja, a másik tábor elmenekülhet.

Ezután Istenhez imádkozott: „Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, URam, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Jordánon, most pedig két táborom van. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt.” Jákób Istennek arra az ígéretére hivatkozott, melyet egykor Bételben tett, hogy jót tesz vele és utódaival, s annyi utódja lesz, mint a tenger fövenye, melyet nem lehet megszámlálni.

Megjegyzés: Jákób két dolgot művel tehát: cselekszik és imádkozik (ora et labora); nem vár tétlenül, amint azt a továbbiakban látjuk.

Másnap reggel rendkívül nagy ajándékot küldött Ézsaunak. Kétszáz kecskét és húsz bakot, kétszáz juhot és húsz kost, harminc szoptatós tevét fiastul, negyven tehenet és tíz bikát*, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. Minden nyájat külön indított útnak. Szolgáinak megparancsolta, ha Ézsauhoz érkeznek, és ő megkérdezi: „Kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág?”, akkor a szolga ezt mondja: „Szolgádé‚ Jákóbé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga is itt van mögöttünk.” Jákób célja az volt, hogy az ajándékokkal kiengesztelje Ézsaut.

Jákób és övéi izgatottan feküdtek le. Jákób éjfélkor fölkelt, s két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét átküldte a Jabbók-patakon egy gázlónál. Ő pedig ott maradt a patak északi partján. Így helyezte biztonságba családját, ő pedig hátra maradt őrnek.

Ezen az éjszakán Valaki* Jákóbhoz lépett. Egészen hajnalhasadtáig tusakodott* Jákóbbal. Amikor Jákób nem adta fel a harcot, az a Valaki megütötte Jákób csípője forgócsontját, úgyhogy az kificamodott tusakodás közben. Akkor ezt mondta: „Bocsáss el, mert hajnalodik!”

De Jákób így felelt: „Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem!”

A Valaki megkérdezte: „Mi a neved?”

„Jákób” – hangzott a válasz.

„Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel*, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” Jákób Istennel és emberekkel szemben fejedelemként viselkedett.

Jákób kérte: „Mondd meg nekem te is a nevedet.”

A válasz így hangzott: „Miért kérdezed a nevemet?” Ebből Jákób megértette, hogy Istennel tusakodott. Isten pedig megáldotta őt. Amikor egyedül maradt, Jákób nagy tisztelettel Penúélnak* nevezte el azt a helyet. Azt mondta: „Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” Nagy csoda, hogy még élt, holott oly közel volt Istenhez (vö. 2Móz 33, 20b). Nem isteni lényében, hanem emberi alakban mutatta meg magát Jákóbnak.

Amikor a nap fölkelt, Jákób sántított, valószínűleg anélkül, hogy fájdalmat érzett volna. Azóta nem eszik meg Izráel fiai a csípő forgócsontján levő inat. Így emlékeznek Jákób és Isten tusakodására.

Jegyzetek:

Mahanaim – „Táborok”; Jákób valószínűleg azért beszél több táborról, mert az angyalok több seregre oszoltak. De az is lehet, hogy az angyalseregre és az ő „seregére” – családjára, szolgáira és jószágára – célzott. Később itt egy ugyanolyan nevű város épült. Elizeus és szolgája is bátorításként egy sereg angyalt látnak Dótán városa körül, mely védi őket (2Kir 6).

Széír – Hegyes vidék a Holt-tengertől délre. Őslakói a hóreusok voltak (gondoljunk a Hór hegyére, ahol Áron meghalt 4Móz 20), akiket Ézsau utódai, az edómiak űztek el.

Edóm – „Vörös”; Ézsau és utódai neve. Országuk a Holt-tengertől délre terült el. Jézus korában Idumeának nevezték.

Bika – Gyakran áldozati állatként szolgált.

Valaki – A 29. és 31. versekben azt olvassuk, hogy az a Valaki, akivel Jákób tusakodott, Isten volt. A Hós 12,5-ben ez áll: Jákób „küzdött az angyallal és győzött.”

Tusakodás – Jákób az Úrral való bételi találkozás után a javára változott. Nevezhetjük ezt Jákób megtérésének is. Még meg kellett tanulnia, hogy ne ravaszsággal akarjon valamit elérni, mint ahogy titokban jött el Paddan-Arámból, vagy ahogy most akarja Ézsau jóindulatát megnyerni. Természetesen a hívő is cselekedhetik a saját feje szerint. Ezt teszi Jákób is másnap reggel, amikor Ézsaura vár.
Isten nem hagyja magát kényszeríteni, de meglágyítani igen. Erre tanította meg Jákóbot tusakodása közben.
A következő fejezetben látjuk, hogy Jákób ez éjszaka után valóban fejedelemként viselkedik Ézsauval szemben. Nincs többé szó félelemről és talpnyalásról.

Izráel – „Isten fejedelme”; „Istennel küzdő”. Az 1Móz 35,10-ben ez a névváltozás megerősítést nyer.

Penúél – „Isten arca”; „Isten kinézése”.

028

Énekek:

Református énekeskönyv: 35:1,13; 130; 135:2; 151; 511
Jertek, énekeljünk: 49; 56; 133:1; 173; 176:1
Harangszó: 36:1; 39; 42:1; 52:2–4; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 22; 55:1.3; 61; 69; 93
Erőm és énekem az Úr: 23; 30; 37; 84; 105:1

Megjegyzések:

A félelem emberi dolog – Jákób Ézsautól való félelme érthető, de nem tesz bizonyságot hívő bátorságról. Gyakran látjuk, hogy Isten gyermekei elvesztik bátorságukat. Dávid is félt, amikor a filiszteus Gátban csapdába került (1Sám 21,11–15). Őrültnek tettette magát. Mondjuk meg a gyermekeknek, hogy az imádság a leghatásosabb fegyver a félelem ellen. Ne azért imádkozzunk, hogy legyünk bátrak és vitézek, hanem azért, hogy Isten segítsen és álljon mellénk. „Isten segítségével hatalmas dolgokat viszünk véghez” (Zsolt 60,14 és 108,14), továbbá: „Ha Isten segít, a falon is átugrom” (Zsolt 18,30).

Ajándékot adni – Jákób célja az ajándékozással nem az volt, hogy megmutassa bátyja iránti szeretetét. Ézsau kegyét akarta elnyerni. Miért adunk mi ajándékot? Szeretetből? Udvariasságból? Mert így illik, ha látogatóba megyünk? Gondoljunk a reklámként adott ajándékokra, hogy a vevőket odacsábítsák!

Az Úrral való tusakodás – A gyerekek egész biztosan nem fogják érteni, hogy Jákób erősebb volt-e Istennél. Úgy mondjuk el nekik, hogy megértsék, az Úr addig engedte Jákóbot tusakodni, amíg hívő bátorságot nem nyert az Ézsauval való találkozáshoz. Hogy sántává teszi, azt úgy kell tekintenünk, mint Jákób Istentől való függőségének állandóan érezhető jelét. Pál apostol is küzdött valami bajjal. Azt írja: „Tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam” (2Kor 12,7). Szabadulást kérő imádságára ezt a választ kapja: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • A társainkkal való helyes viszony: veszekedés, verekedés, agresszív harc, vagy sportszerű küzdelem, a küzdőtárs tiszteletben tartása. Páros küzdelmek a gyakorlatban. (* ** ***)
  • Félelmeink oka. A félelem szülte helytelen viselkedés. Mit tegyünk a félelemmel szemben? A félelem leküzdése. Segítségkérés. (* ** ***)
  • Vétkeink és következményei. A jóvátétel lehetőségei. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Bibliai témájú vers néma és hangos olvasása. Verstanulás. (*)
  • Magyar közmondás értelmezése: „A félelem rossz tanácsadó.” (** ***)
  • A fél, félelem szavak szinonimáinak összegyűjtése. Jelentésárnyalatok és hangulati különbségek érzékeltetése mondatba helyezéssel. (***)
  • Személynevek jelentése. (** ***)
  • Elbeszélő fogalmazás írása a félelem – félelem leküzdése témakörében személyes vagy képzeletbeli élmény alapján. (** ***) Illusztráció készítése a fogalmazáshoz. (**)
  • Imádság írása képzeletbeli szituációban: a félő ember imádsága. (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Személyes ill. vers nyújtotta élmény képi megjelenítése a félelem – félelem leküzdése élménykörében. (*)

Testnevelés és sport

  • Páros küzdelmek: a birkózás elemei, „kakasviadal”, húzások-tolások stb. Sportszerűség a gyakorlatban. (* **)

Vázlat:

Mahanaim: angyalok tábora
Jákób fél Ézsautól: ajándék
Jabbók
küzdelem Valakivel – Jákób Izráel lesz
Penúél

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Isten megsegítette Jákóbot, teljesítette ígéretét.
* Jákób „ügyeskedése”, Lábán kétszínűsége nem követendő példa.

Előzmények:

Jákób már tizennégy éve lakott és szolgált Lábánnál. Apósa nem járt el becsületesen vele szemben, hiszen ígérete ellenére Ráhel helyett Leát adta neki előbb feleségül. Jákóbnak feleségeitől és azok két szolgájától tizenegy fia és egy lánya született.

Bevezetés:

Az 1Móz 30-ban részletesen olvashatunk arról, hogy Lábán állandóan változtatta Jákób bérét. Nem fontos, hogy mindezt nagyon részletesen mondjuk el a gyerekeknek; a tarka és fehér juhokról természetesen szólhatunk.

Történet:

Amikor Jákób megmondta Lábánnak, hogy letelt a két feleségéért, Leáért és Ráhelért való tizennégy évi szolgálat, és vissza akart térni Kánaánba, Lábán kérte, hogy maradjon még. Ugyanis az Úr Jákóbért nagyon megáldotta őt. De mennyi legyen a bére?

Jákób azt kérte, hogy a nyájból minden tarka bárány legyen az övé. Lábán beleegyezett, majd elkülönítette a tarka és fekete állatokat a többitől, és fiaira bízta, hogy három napi járóföldre legeltessenek Jákóbtól. Jákób Lábán többi juhait legeltette.

Ezután arról a ravasz módszerről olvasunk, melyet Jákób alkalmazott, hogy mindig tarka bárányok szülessenek. A 31,7–9 ben pedig arról van szó, hogy Lábán tízszer* is megváltoztatta Jákób bérét.

Amikor Lábán észrevette, hogy az Úr Jákóbot jobban megáldja, mint őt, megromlott a viszony köztük.

Jákób meggazdagodott. Nyájai voltak, szolgálói, szolgái, tevéi és szamarai.

Lábánnal azonban egyre elviselhetetlenebb lett a viszonya. Lábán fiai dohogtak. Jákób meghallotta, hogy mit mondtak: „Elvette Jákób mindazt, ami apánké volt, apánkéból szerezte minden gazdagságát.” Lábán arca is egyre mogorvábbá vált.

Az Úr álomban azt mondta Jákóbnak, hogy térjen vissza Kánaánba.

Jákób kihívatta magához Ráhelt és Leát a mezőre. Emlékeztette őket arra, hogy Lábán tízszer is megváltoztatta a bérét, de az Úr éppen így vette el Lábán jószágát, és adta Jákóbnak. Isten angyala álmában felszólította, hogy térjen vissza szülőföldjére (31,12–13).

Ráhel és Lea teljesen egyetértettek vele. Hiszen nekik már nem volt örökségük. Lábán tulajdonképpen eladta őket, és a vételárat elköltötte. Mindaz a gazdagság, amit Isten apjuktól elvett, az övék és fiaiké lett. Helyeselték, ha Jákób azt teszi, amit Isten parancsolt neki.

Jákób észrevétlenül elmehetett, mert Lábán egészen máshol nyírta juhait. Föltette fiait és feleségeit a tevékre, és minden vagyonával együtt útra kelt Kánaán felé. Vajon apja él-e még? És hogy fog vele szemben viselkedni bátyja, Ézsau?

Ráhel felhasználta az alkalmat, hogy Lábán teráfimját*, házibálványát ellopja apja házából, és elrejtse saját holmija közé. Ez azt jelenti, hogy nem szolgálta őszintén Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét. Szíve még a bálványistenekhez húzta, melyeknek apja házánál szolgáltak.

(Megjegyzés: Talán más oka is volt arra, hogy a házi istent magával vigye: Lábán így nem tudta a házi istent megkérdezni, merre mentek Jákób és a leányai. Aztán gondoljunk arra is, hogy Ráhel valójában sohasem lakott Kánaánban. Ugyanis meghalt Efratánál a Sikemből Hebrónba vezető úton. Isten büntető kezét kell ebben látnunk?)

Jákób tehát titokban indult útnak. Ez ismét a régi Jákób: nem őszinte. A 20. vers is külön megjegyzi, hogy „így szedte rá Jákób az arám Lábánt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni”. (Lábán, akit az 1Móz 29,10 még olyan családiasan „anyja bátyjának” nevez, itt most „az arám Lábán”.) Milyen különös: Jákób menekültként jött Paddan-Arámba, és most megint szökve hagyta el azt a tájat.

Lábán csak három nap múlva értesült arról, hogy Jákób elszökött. Hozzátartozóival azonnal utánament. Gileád hegységénél találkoztak.

Üldözés közben az Úr egy éjszaka álomban figyelmeztette Lábánt, hogy hagyja békén Jákóbot: ne mondjon neki se jót, se rosszat. Bár Lábán nyilvánvalóan bálványimádó, Isten mégis szólt hozzá.

Jákób a hegyen vert sátrat. Lábán is azt tette. Aztán elment Jákóbhoz, és megkérdezte tőle, miért jött el az ő tudta nélkül. Leányait, mint foglyokat szöktette meg! „Miért titokban mentél el? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekkel, dobbal és citerával bocsátottalak volna el!” – mondta Lábán képmutatóan. – „Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ez egyszer balgán cselekedtél. Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Istene a múlt éjjel óvott ettől. Ha már mindenáron el akartál menni apádhoz, miért loptad el a házi istenemet?”

Jákób megmagyarázta, hogy azért szökött el, mert félt, hogy Lábán elveszi tőle leányait, Ráhelt és Leát. Nem tudta, hogy Ráhel hozta el a házi istent, és meg is mondta: „Akinél megtalálod a házi istenedet, az ne maradjon életben.”

Lábán átkutatta Jákób sátrát, Leáét, Bilháét és Zilpáét is, de semmit sem talált. Amikor bement Ráhel sátrába, Ráhel egy teve nyergén ült.

Átkutatta ezt a sátrat is, de itt sem talált semmit. Ráhel mentegetőzve mondta, hogy nem tud fölkelni, mert nem jól érzi magát; „asszonyok baja van rajtam”*. A házi istent a nyeregbe rejtette el. Becsapta apját.

Lábán tehát nem találta meg a házi istent.

Ekkor Jákób dühösen kifakadt: „Mit tettem, hogy így kutattál nálam? Találtál-e valamit, ami a te házadból való? Tedd ide elénk, hogy tanúi legyenek! Húsz esztendeig gondoztam a nyájadat. Juhaid és kecskéid nem vetéltek el, és kosaidat nem ettem meg; amit a vad széttépett, magam térítettem meg. Tőlem kérted számon, amit elloptak tőlem nappal vagy éjjel. Nappal a hőség emésztett, éjjel meg a hideg, szememet kerülte az álom. Ilyen húsz esztendőm volt a házadnál: tizennégy évig szolgáltalak két lányodért, hat évig meg juhaidért. Te pedig tízszer is megváltoztattad a béremet. Ha atyám Istene, Ábrahám Istene, Isten, akit apám nagy tisztelettel és áhítattal szolgál, velem nem lett volna, akkor most üres kézzel bocsátanál el engem. Isten azonban látta nyomorúságomat és kezem munkáját, ezért figyelmeztetett téged a múlt éjjel.”

Lábán teljesen magának tulajdonította a dicsőséget, amikor azt mondta: „A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz.” De nem változtathatott már semmit a dolgokon, és Isten parancsának engedelmeskedve meg akart békélni Jákóbbal. Azt ajánlotta: „kössünk szövetséget egymással”.

Jákób beleegyezett, és követ állított fel a szövetség jeléül. Családtagjaival köveket gyűjtött, és kőrakást emelt.

Lábán ennek a különleges helynek arám nevet adott: Jegar-Száhadúta, ami annyit jelent, hogy „tanúbizonyság kőrakása”, tehát a szövetségkötés tanúja.

Jákób héberül nevezte el: Gal-Éd*, ami ugyanazt jelenti: „tanúbizonyság kőrakása”. Egy másik névvel még mélyebb jelentést adott neki: Micpa*, azaz Isten ügyeljen arra, hogy ezt a szövetséget megtartsák.

Lábán így értelmezte ezt a szövetségkötést: Jákób ne sértse meg a leányait azzal, hogy rajtuk kívül még más feleségeket is vesz. Ő nem megy át e kőrakás mellett rossz szándékkal, és Jákób se tegye ezt. Lábán azután megesküdött: „Ábrahám Istene és Náhór Istene, az atyák Istene* ítéljen fölöttünk.”

Jákób is megesküdött, de „atyjának, Izsáknak félelmes Istenére”. A szövetségkötés után a kőrakásnál lakomát rendeztek. Jákób levágott néhány juhot és kecskét, és mindenkit meghívott a lakomára.

Lábán a hegyen töltötte az éjszakát, és másnap reggel visszaindult Paddan-Arámba, miután megcsókolta és megáldotta unokáit, leányait – és Jákóbot.

Jegyzetek:

Tízszer – Annyiszor, amennyit az ember a tíz ujjával mutatni tud. (Vö. Jób 19,3!) Tehát inkább azt jelenti: gyakran.

Teráfim – Kicsi házi bálvány. Egyes szám és többes szám: teráfim. Megjegyzés: ez az első alkalom, hogy a Bibliában bálványról olvasunk.
Legfőbb ideje volt, hogy Jákób elköltözött családjával Paddan-Arámból. A pogány vallás és kultúra hatása elől kellett elmenekülniük, hiszen gyermekei felnőttek.

Asszonyok baja – Mindenki meg fogja érteni, hogy Ráhel csak ürügyül hozta fel gyengél­kedését. Talán egyszerűen azt kell mondani a gyermekeknek, hogy nem érezte jól magát. A tisztasági törvények akkor még nem voltak meg, de talán már akkor is érvényben volt, hogy minden, amit egy nő ebben az időszakában megérintett, tisztátalan volt. Tehát Lábánnak is vigyáznia kellett, hogy a nyerget meg ne érintse, ezért elállt annak átkutatásától.

Gal-Éd – Erről a névről Gileád néven már előbb is szó volt, de most Jákób adta ennek a hegységnek ezt a nevet. Ugyanez a helyzet Bétellel és Beérsebával is.

Micpa – „Szemmeltartás helye”.

Ábrahám Istene és Náhór istene, az atyák istene – Itt keveredésről van szó: Ábrahám Istene, az Úr az egyedüli Isten, de amikor Lábán Náhór és Táré istenét említi, kétségtelenül azok bálványaira céloz. A Józs 24,2-ben olvassuk, hogy Náhór és Táré más isteneket tiszteltek. Amikor aztán azt olvassuk, hogy Jákób atyjának, Izsáknak félelmes Istenére esküszik, tehát az Úrra, a különbség nyilvánvalóvá lesz.

027

Énekek:

Református énekeskönyv: 75:6; 81:1; 146:2–3; 254:1.4; 264:3–4
Jertek, énekeljünk: 101:1–2; 141:1; 142; 145; 238
Harangszó: 43; 45; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 5; 17; 18; 75; 170:2
Erőm és énekem az Úr: 36; 37:2; 58:1.3; 84; 131

Megjegyzések:

Isten parancsa, hogy menjen el – Emlékeztessünk arra, hogy Isten parancsára indult el Jákób Paddan-Arámból. Hogy erre Lábán bánásmódja adott okot, az biztos. Látjuk, hogy Isten ismeri azokat a körülményeket, amik közt gyermekei élnek. Ő határozza el, hogy mi történjék, gyermekeinek pedig engedelmeskedniük kell. Jákób álomban kapott közvetlen utasítást. Más kérdés, hogy titokban indult útnak. Ezt nem Isten parancsára cselekedte.

A kétszínű Lábán – Lábán beszél Ábrahám Istenéről, ugyanakkor Táré és Náhór bálványairól is. Ezt a kettősséget már előbb is megtaláljuk nála (1Móz 24,50). Pedig az Úr műve volt, hogy Eliézer találkozott Rebekával a kútnál.
Ez itt még inkább nyilvánvaló: olyan embereket látunk, akik elismerik, hogy mindent Isten irányít, de mégsem akarják Őt szolgálni. Ez a dualizmus a hitetlenség egyik legrosszabb formája: „Hiszem, hogy van Isten, de…” Ezt a „kétfelé sántikálás”-t megtaláljuk többek közt Áhábnál és alattvalóinál. Erre haragszik Illés a Kármelen (1Kir 18).

A legkisebbeknek – A történetet nagyon egyszerűen mondjuk el; sok részletet elhagyhatunk, vagy csak röviden vázoljuk!

Vázlat:

Jákób
20 év Paddan-Arámban
Ráhel és Lea
Bilha és Zilpa
11 fiú és 1 lány
útban Kánaán felé
teráfim (házi bálvány)
Gileád – Micpa

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Szerelem első látásra. A szerelem gyümölcse, Isten ajándéka a gyermek.
* A féltékenység sok harag és szomorúság gyökere.

Előzmények:

Jákób menekülés közben Istennel találkozott Bételben. Álmában Isten neki is megismételte azt az ígéretet, amit Ábrahámnak és Izsáknak tett.

Bevezetés:

Jákób vidáman folytatta útját Paddam-Arám*, a „keleten élő népek földje” felé. Az Úrral való találkozás új lelkierőt öntött belé. Biztos volt benne, hogy Isten meg fogja segíteni. Jákób jelleme azonban nem sokat változott. Ebből a fejezetből úgy ismerjük meg őt, mint aki tudott kezdeményezni, mert kritikát gyakorolni. Nem volt anyámasszony katonája!

Történet:

Amikor Jákób végre megérkezett a Paddam-Arámban levő Háránba, egy kutat látott a mezőn. Még fényes nappal volt. Csodálkozva vette észre, hogy három juhnyáj heverészik a kút mellett. Köszönt a pásztoroknak. „Hova valók vagytok, barátaim?”

Amikor ők azt felelték, hogy hárániak, tüstént megkérdezte, hogy ismerik-e Lábánt. Természetesen ismerték. Erre Jákób Lábán hogyléte felől érdeklődött. A pásztorok elmondták, hogy jól van, s hogy Lábán leányára, Ráhelre* várnak, aki már jön a nyájával.

Jákób csodálkozott, hogy fényes nappal a kút mellett hever a nyáj. Náluk, otthon ez nyilván nem volt szokás. Ilyenkor a nyájnak legelnie kellett.

A pásztorok megmagyarázták, hogy mindnyájuknak együtt kell lenniük, hogy elgördítsék a követ a kút szájáról. Furcsa egy helyzet. Úgy látszik, a pásztorok nem bíztak egymásban.

Ekkor megérkezett Ráhel apja juhaival. Anélkül, hogy előbb bemutatkozott volna neki, Jákób segített a pásztoroknak elgördíteni a követ, és megitatta nagybátyjának, Lábánnak a nyáját. Ebből látszott, hogy Jákób maga is pásztor, és egyáltalán nem gyönge, amint azt a bátyjával, Ézsauval való összehasonlítás alapján gondolnánk.

Miután a juhokat megitatta, Jákób odament Ráhelhez, átölelte és megcsókolta a valószínűleg nagyon csodálkozó leányt. Ez már túl sok volt Jákóbnak: hangos sírásra fakadt. Aztán elmondta, ki ő: Lábán rokona, Rebekának a fia.

Ráhel nyomban elszaladt, hogy a hírt elmondja apjának.

Lábán Jákób elé futott a kúthoz. Jó keleti szokás szerint megölelte, megcsókolta és meghívta házához. Jákób elmondta Lábánnak jövetele okát. Nem tudjuk, vajon szólt-e arról is, hogyan csapta be öreg édesapját, és hogy Ézsau elől kellett elmenekülnie; azt sem, szót ejtett-e arról, hogy apja azért küldte Paddam-Arámba: itt keressen feleséget. A Biblia röviden tudósít: „Ő pedig elmondott mindent Lábánnak.”

A rokoni kapcsolat miatt Lábán házába fogadta Jákóbot. Egy hónapig Jákób a nyájnál foglalatoskodott. A hónap elteltével Lábán megkérdezte Jákóbot, hogy mi legyen a bére. Nem szívesen engedte volna el az ügyes fiatalembert.

Jákóbnak nem kellett sokáig gondolkodnia, hogy mi is legyen a fizetése. Első látásra megszerette Lábán kisebbik leányát, Ráhelt. Kétségtelenül gondolt arra a feladatra is, amivel apja útnak indulásakor megbízta: ne végy feleséget a kánaáni leányok közül, hanem vedd el Lábánnak egyik leányát. Nos, ez egyáltalán nem esett nehezére. Beleszeretett Ráhelbe. Ráhel nagyon szép volt. Nénje, Lea* már közel sem volt annyira szép, és volt egy fogyatékossága is: nagyon rosszul látott.

„Szolgálok neked hét esztendeig a kisebbik leányodért, Ráhelért” – javasolta Jákób. Tudott és akart a feleségéért szolgálni. Ezen egy kicsit el kell gondolkodnunk. Jákób tudta, hogy majd csak hét év múlva kapja meg Ráhelt feleségül.

Lábán elfogadta Jákób ajánlatát. Azt mondta: „Jobb ha hozzád adom, mintha más emberhez adnám. Maradj nálam!”

Hét évig szolgált Jákób Lábánnál. Azt olvassuk: „de ez csak néhány napnak tűnt neki, annyira szerette őt”. Mire képes a szerelem… A várakozási idő lejártával Jákób szólt Lábánnak, hogy Ráhelt feleségül akarja venni.

Lábán lakodalmat rendezett. Ahogy keleten szokás, este a menyasszonyt a vőlegényhez vitte. És mit tett ez a csaló? Nem Ráhelt, hanem Leát vezette Jákób sátrába! A sötét sátorban Jákób nem vette észre a cserét! Csak reggel döbbent rá, hogy becsapták. Jákób dühösen vonta felelősségre apósát. „Mit tettél velem? Hát nem Ráhelért szolgáltam nálad? Miért csaptál be engem?”

Lábán az ország szokásával próbálta menteni magát, mely szerint először a nagyobbik leányt házasítják ki, és csak azután a kisebbet. Nem lehet bizonyossággal mondani, de gyanítható, hogy Lábán ezt azért tette, hogy Jákób még tovább szolgáljon nála. Ugyanis azonnal azt ajánlotta: Ha Jákób vár egy hétig, feleségül kapja Ráhelt is. Újabb hét évig szolgálhat, most tényleg Ráhelért.

Jákób mit tehetett mást, mint elfogadta az ajánlatot? Ha Isten parancsa szerint cselekszik – hogy csak egy felesége lehet – nem fogja elvenni Ráhelt… Örömmel kezdte el az újabb hét esztendei szolgálatát. Az első hét elmúltával feleségül kapta Ráhelt. Azt olvassuk, hogy Jákób jobban szerette Ráhelt, mint Leát. Ebből később mindenféle bonyodalom támadt…

Jákóbnak most egyszerre két felesége* volt. Bárcsak jóra vezetett volna! Lábán Leának Zilpát adta szolgálóul, Ráhelnek pedig Bilhát.

A történet bővítése:

Az Úr tudta, hogy nem Lea a kedves. Őt áldotta meg gyermekekkel. Első fiát Lea Rúbennek* nevezte el, és azt mondta, hogy most már szeretni fogja a férje, mivel az Úr meglátta a nyomorúságát.

Leának gyors egymásutánban születtek még fiai: Simeon*, Lévi*, Júda*.

Ráhelnek azonban egy gyermeke sem született. Irigykedett nénjére, és azt mondta Jákóbnak: „Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok!” Azaz így semmit sem ér az élete. Belehal a szomorúságba.

Jákób haragra gerjedt, kijelentette, hogy ő nem Isten, aki megtagadta tőle eddig a gyermekeket. Ráhel, hogy gyermeke legyen, ahhoz a megoldáshoz folyamodott, amihez egykor Sára is (lásd 1Móz 16): Bilhát*, a szolgálóját feleségül* adta Jákóbhoz.

Amikor Bilha egy fiúval ajándékozta meg Jákóbot, Ráhel így kiáltott fel: „Ítélt (igazságot szolgáltatott) ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút!” A gyermeket Dánnak* nevezte el.

Bilha második fia a Naftáli* nevet kapta, mivel oly sokat és sóvárogva imádkozott gyermekért, és Isten meghallgatta.

Lea nem akart lemaradni húgától, és feleségül adta Jákóbnak szolgálóját, Zilpát*. Zilpának fia született, akinek Lea a Gád* nevet adta, mivel, ahogy ő mondja, most szerencséje volt.

Zilpa második fiát Lea Ásérnak* nevezte el. Ujjongott: „Bizony boldognak mondanak engem a leányok (a környezetében levő nők)!”

A két nő közti féltékenység tetőfokáról (ahogy azt a 30,14–16-ban olvassuk, amikor Rúben – aki akkor négy vagy öt éves – mandragórát* talál, és Ráhel azért „bérbe adta” Jákóbot nénjének) ne tájékoztassuk a gyermekeket!

Leának fia született megint, akit Issakárnak* nevezett el.

Lea következő fia a Zebulon* nevet kapta, mivel Lea abban reménykedett, hogy vele fog lakni a férje. Ebből kitűnik, hogy Jákób nem vele, hanem Ráhellel lakott.

Lea következő gyermeke egy leány lett, Dina*. Ez egy kissé keserűen hangzó név, melyben a közte és Ráhel között Jákób szeretetéért folyó állandó harc jut kifejezésre.

Aztán megtörtént a csoda: Ráhelnek fia született! Azt olvassuk, hogy Isten megemlékezett Ráhelről is. Ráhel ujjongott: „Elvette Isten a gyalázatomat!” Józsefnek* nevezte el őt, és ezzel azt fejezte ki, hogy további fiúban reménykedik: „Adjon nekem az Úr még másik fiút is!”

De erre még várnia kellett.

Jákóbnak már tizenegy fia volt. A később megszülető Benjáminnal együtt ők Izráel népének tizenkét ősatyja.

Jegyzetek:

Paddan-Arám – Arám „síksága”.

Ráhel – „Bárány”.

Lea – „Tehén”. Gyenge szemű volt.

Két feleség – Abban az időben több felesége is lehetett egy férfinak. De ez nem állt összhangban Isten rendeléseivel (1Móz 2,24; Mal 2,15).

Rúben – „Meglátás fia”, vagy „íme, egy fiú”. Minden névadás Lea nehéz helyzetét érzékelteti.

Simeon – „Meghallgatás”.

Lévi – „Ragaszkodás” vagy „független”. Lea remélte, hogy most már ragaszkodni fog hozzá a férje, mert három fiút szült neki.

Júda – „Hálaadás az Úrnak”, vagy „dicsőítés”.

Bilha – „Szerénység”.

Másodfeleség – A másodfeleségek gyermekei a törvényes feleségek gyermekeinek számítottak.
Ezért mondhatjuk, hogy Bilha fiút ajándékozott Ráhelnek és Zilpa Leának.
Ráhel ezt nagyon szemléletesen így mondja: „ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam” (3.v.).

Dán – „Ő, aki igazságot szolgáltat, bíró”. Ez a név is, melyet Ráhel ad, a Jákób családjában levő rossz kapcsolatot tükrözi.

Naftáli – „Küzdelmem” vagy „harcoltam”.

Zilpa – „Kicsi orr”.

Gád – „Remény” vagy „szerencse”.

Ásér – „Aki boldoggá tesz”.

Mandragóra – Bogyós termésű növény. Úgy tartották, elősegíti a fogamzást, fokozza a nemi erőt.

Issakár – „Bér”.

Zebulon – „Lakás”, „együttlét”.

Dina – „Per”, „ítélet” vagy „akinek igazságot szolgáltattak”.

József– „Pótlás”, „szaporodás”, „Adjon nekem az Úr még másik fiút is!”. Ráhel ezzel a névvel azt a reményét fejezi ki, hogy lesz még másik fia is.

026.2

Énekek:

Református énekeskönyv: 62:4–5; 77:1–3.8; 167:1–2; 240; 265; 274
Jertek, énekeljünk: 173; 141:1; 144; 145; 163
Harangszó: 51:1–2; 54:1–4
Dicsérjétek az Urat!: 8; 18; 55:1.3; 75; 95:1
Erőm és énekem az Úr: 7:1; 16:1–2; 58:1.3; 131

Megjegyzések:

Féltékenység – A világon sok nyomorúság oka a féltékenység. A „Szeresd felebarátodat, mint magadat” törvénynek az áthágása ez, annak minden szomorú következményével. Beszélgetés közben inkább példákkal szemléltessük, hogy mennyi bűn számára nyit utat a féltékenység. Szükség van arra, hogy a féltékenységtől való megszabadulásért is imádkozzunk. A Lea és Ráhel közti féltékenységi harc érthető, de nem helyeselhető. Csodálatos, hogy Izráel népe valóban ebből az elítélendő harcból származott! Utalni lehet a tizedik parancsolatra is: „Ne kívánd a másét!” A kívánság minden rossznak a gyökere.
Zsid 13,5: „Érjétek be azzal, amitek van, mert Ő mondta: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.”

A legkisebbeknek – Jákóbnak Ráhellel és Lábánnal való találkozásáról beszéljünk inkább. A végén röviden arról is lehet szólni, hogy milyen hosszú ideig szolgált Jákób Lábánnál, s feleségül vette Leát és Ráhelt.

A történet kibővítése – Természetesen szólni kell valamit arról, hogyan jött létre Jákób családja. Ez is célja ennek a kiegészítésnek. Érdekes Jákób gyermekei nevének a jelentése.

A másodfeleségek kérdése – Ezt nem mellőzhetjük. Talán indítékot ad a házasságról való beszélgetésre: milyen fontos a párválasztás.
Itt megintcsak kitűnik, hogy Isten hibás emberi tettek által is véghez viszi akaratát.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Esküvői szokások lakóhelyünkön. A menyasszony öltözete, a menyasszonyi fátyol. (*)
  • Gyermekek a családban. A testvérek száma. Élet a családban. Beszélgetés régi és mai fényképek alapján. (* **)
  • A gyermek várása és fogadása a családban. A gyermek, mint áldás. Családtervezés. Névválasztás. (** ***)
  • Családfakészítés. Otthoni feladat a szülők (nagyszülők) bevonásával. (** ***)
  • Szerelem és párválasztás. Többnejűség és monogám párkapcsolat. A férfi és a nő feladata, felelőssége a családban. Családi konfliktusok okai és következményei. (***)
  • A féltékenység okai és következményei emberi kapcsolatainkban. Bibliai és történelmi példák. (***)
  • Tervek az ember és a társadalom életében. Az emberi tervezés lehetőségei, határai és kor­látai. Személyes és történelmi példák. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Elbeszélő fogalmazás a családi élet köréből a bibliai történethez, ill. a mai élethez kapcsolódva. (**)
  • Magyar közmondás jelentésének és bibliai gyökereinek kibontása: „Ember tervez, Isten végez.” (***)
  • A keresztnevek hangzása és jelentése. Divatos és gyakran használt nevek. A névválasztás. (***)

Matematika

  • Számlálás egyesével, összeadás rajz segítségével húszas számkörben. (*)

Természetismeret (Környezetismeret)

  • Az állatok életszükségletei. A pásztor gondoskodása az állatokról. (*)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Családrajz készítése. Bibliai család rajza. Jövőbeni elképzelt családom. (* ** ***)
  • Gyermekjátékok régen. Játékkészítés rongyból, természetes anyagokból. Rongybaba, rongylabda, állatalakok. (**)

Testnevelés

  • Hagyományos sportszerű gyermekjátékok: játék rongylabdával, célbadobás kavicsokkal. (**)

026

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Üzenet – Téma:

* Az Úr megmutatta szeretetét Jákób iránt. Ő megtartja ígéretét akkor is, ha gyermekei vétkeztek.
* Jákób válaszolt Isten szeretetére.

Előzmények:

Jákób és Rebeka csalása, valamint Izsák áldása után Jákób elmenekült bátyja, Ézsau elől.

Történet:

Amikor megtudta, hogy kisebbik fia elmegy, Izsák magához hívatta. Megáldotta őt, és mint igazi pátriárka parancsokat adott neki.

„Ne végy feleséget a kánaáni leányok közül! Készülj, menj Paddan-Arámba*, anyád apjának, Betúélnak a házához, és ott végy feleséget anyád bátyjának, Lábánnak a leányai közül!”

A pogányoktól való elkülönülés mutatta, hogy mind Ábrahám, mind Izsák és Rebeka komolyan vették Istennek erre vonatkozó parancsát.

Izsák isteni áldással bocsátotta el Jákóbot. Az áldás a szövetség örökösének szólt.* Szó szerint: „A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítsa és sokasítsa meg utódaidat, hogy népek gyülekezetévé váljanak. Adja neked Ábrahám áldását, neked és utódaidnak veled együtt, hogy birtokba vedd ezt az országot, ahol jövevény vagy, amelyet Ábrahámnak adott az Isten.” Így küldte el kisebbik fiát.

Ézsaunak feltűnt, hogy Izsák még egyszer megáldotta Jákóbot, s Paddan-Arámba küldte, hogy ott keressen feleséget, és meg is eskette, hogy nem vesz feleségül kánaáni leányt. Rájött, hogy ostobán cselekedett, amikor két hettita leányt vett feleségül. Belátta, hogy azzal szomorúságot okozott édesapjának, és lehet, hogy ezért veszítette el az elsőszülöttségi áldást. Ézsau túl későn jött rá, hogy nem cselekedhet mindenben a saját akarata szerint. De szó sem volt őszinte bűnbánatról.

Ézsau elhatározta, hogy Izsák kedvében fog járni. Elment oda, ahol nagybátyja, Izmael leszármazottjai laktak. (Izmael már több mint tizenöt éve meghalt.) Abból a családból keresett még egy feleséget. Mahalatot*, Izmael leányát vette feleségül. Ő lett a főfelesége Judit és Boszmat mellett.

Aki látta Jákóbot, amint a mezopotámiai Hárán felé igyekezett, bizonyára eszébe sem jutott, hogy egy áldott embert lát. Az Úr neki ígérte ugyan az isteni áldást, melyet édesapjától kapott, de anyja segítségével becstelen módon szerezte meg azt. Így aztán menekülnie kellett bátyja elől, aki kijelentette, hogy édesapja halála után meg fogja őt ölni.

Rebeka Izsák előtt azzal indokolta Jákób elmenetelét, hogy attól félt, Jákób esetleg követi Ézsau meggondolatlan párválasztását. Az ő Jákóbja, az ígéret örököse ne essék kísértésbe, hogy kánaáni leányt vegyen feleségül.

Ha arra gondolunk, hogy ez után az áldás után Izsák még 43 évig élt, Jákób menekülése szükségtelennek látszik. Ézsau ugyanis azt tervezte, hogy Jákóbot majd csak Izsák halála után öli meg. De senki sem tudhatta halála óráját. Másrészt Jákób háráni útja nagyon fontos. Szüleinek ugyanis igazuk volt, hogy nem szabad kánaáni leányt feleségül vennie. Kánaánban jövevényként kellett lakniuk!

Jákób naplementekor Lúz városa* közelébe érkezett. A szabadban töltötte az éjszakát. Egy követ* tett a feje alá vánkosul.

Különös álma, látomása volt*. Az Úr álomban üzent neki.

Egy létra állt a földön, teteje az égig ért. Isten angyalai jártak rajta föl és le. (Az angyalok tehát már körülötte voltak!) Odafönn az Úr állt, és azt mondta (szó szerint): „Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.”

Hogyan fogja Jákób az Úrnak ezt a nagyszerű ígéretét megtapasztalni? Hozzá, a nincstelen menekülőhöz, ahhoz, aki bátyját és öreg édesapját megcsalta, szól most a Mindenható! És angyalai őrzik. Isten beveszi őt abba a szövetségbe, melyet nagyapjával és apjával kötött.

Ezt a földet, melyből még annyit sem mondhat magáénak, mint amekkorán fekszik, Isten neki és utódainak ígéri, holott még utódai sincsenek! Azok mégis a világ mind a négy tája felé fognak terjeszkedni, megszámlálhatatlanul sokan, mint a föld pora.

Elhangzik a különös ígéret: benne fog megáldatni a föld minden nemzetsége! Ez a Szabadítóról szóló ősrégi ígéretre utal.

De Isten azt is ígéri, hogy vele lesz, és oltalmazza a közeljövőben is. Akárhova megy, az Úr vele lesz. Sőt azt is megígéri neki, hogy vissza fog jönni erre a földre. Az Úr nem hagyja el, amíg nem teljesíti, amit most ígért.

Jákób fölébredt. Az álomnak vége lett. Azt mondta magában: „Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam!” Félt és így szólt: „Milyen félelmes (tiszteletet parancsoló – azaz Isten fenségével és dicsőségével teljes) ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.”

Reggel korán fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, olajat* öntött a tetejére, és elnevezte Bételnek*.

Majd fogadalmat tett*: „Ha velem lesz Isten, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.”

Ennél az ígéretnél egy kicsit meg kell állnunk: Jákób nem szabott feltételeket, hanem hit által szólt. Ha az Úr őt egész idő alatt megőrizte és megsegítette, Őt Istenének és Üdvözítőjének fogja vallani, és ezen a helyen fogja tisztelni. A tized* felajánlása a kezdete annak a vallási kötelezettségnek, hogy mindennek a tizedét Isten szolgálatára szentelik.

Azután tovább indult Jákób. Tudta, hogy nem egyedül megy…

Jegyzetek:

Paddan-Arám – „Arám síksága”, azaz sík vidék az Eufrátesz és Tigris folyók között. Háránt Betúél és Lábán lakóhelyeként emlegeti a Biblia. Már előbb az 1Móz 25,20 is említi Paddan-Arámot. Lehet, hogy ez annak a vidéknek a neve, ahol Hárán feküdt.

Izsák megáldja Jákóbot – Izsák azt az ígéretet adja tovább Jákóbnak, melyet az Úr Ábrahámnak és neki magának adott. Ezzel megerősíti azt az áldást, melyet Jákób csalással szerzett meg (lásd 1Móz 27; 24. lecke).

Mahalat – Lásd a 23. lecke jegyzet rovatában: a „Judit és Boszmat” neveket! Ennek a nőnek a neve az 1Móz 36,3-ban Boszmat („illatos”).

Város – A „város” abban a korban és azon a vidéken néhány házból álló, és sánccal, cölöpkerítéssel vagy fallal körülvett település volt.

– Egyiptomban kicsi pad alakú köveket használtak fejpárnáknak, egy ilyen kőpárna tehát nem számított különlegességnek.

Álom – Látomás; talán legjobban a délibábhoz hasonlítható, azzal a különbséggel, hogy a délibáb földi eredetű, míg a látomás Istentől származik.

Olaj – A keleti utazóknál mindig volt egy korsócska olaj, ezzel kezelték a sebeket, védték a bőrüket az erős napsütés ellen, és az étel elkészítéséhez is szükség volt rá. Ezenkívül Istennek való áldozatra is használták, amint ebben az esetben is látjuk. Később olvasunk többek között Áron, Saul, Dávid és Jóás olajjal való felkenetéséről.

Bétel – „Isten háza”; Lúz új, héber neve.

Fogadalom – Amikor egy izráelita fogadalmat tett, azt ígérte meg, hogy valamit meg fog tenni, vagy valamitől megtartóztatja magát. Tettek fogadást Istennek (lásd többek közt: 5Móz 12,11), ilyenkor gyakran az Ő nevét hívták segítségül. Gondoljunk a názírfogadalomra (pl. 4Móz 6,2), Jefte fogadalmára (Bír 11,30). A fogadalom az embert éppen úgy kötelezte, mint az eskü.

Tized – 3Móz 27,30: „A föld minden tizede az ÚRé, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az ÚR szent tulajdona az.” A 32. versben szó van a marháknak és a juhoknak a tizedéről is. Ábrahám kezdte el a tizedadást, amikor Melkisédek pap-királynak a zsákmányból tizedet adott (1Móz 14,20). A farizeusok is tizedet adtak mindenből, amijük csak volt (Mt 23,23; Lk 18,12). A tizedadás a templomi szolgálat biztos jövedelemforrása volt.

025.2

Énekek:

Református énekeskönyv: 121; 135:1–2; 162:1–2; 422
Jertek, énekeljünk: 141; 144; 173; 189; 197
Harangszó: 15; 17; 39; 42:1
Dicsérjétek az Urat!: 14; 27:1.3; 30; 157; 172
Erőm és énekem az Úr: 17; 30; 36; 69; 97

Megjegyzések:

Izsák tette – Amikor Izsák Jákóbnak ajándékozta Isten szövetségígéretének örökségét – megáldotta, ahogy Isten Ábrahámot és őt megáldotta – ezzel hitéről tett bizonyságot. Izsák helyesen cselekedett: Ha Istennek engedelmeskedünk, ez olykor saját akaratunk és értelmünk ellenére van.

Ézsau „megoldása” – Amikor Ézsau megpróbálta rendbe tenni dolgait azzal, hogy még egy, a családból való leányt vett feleségül, hitetlen módon akarta megszerezni Isten és övéi kegyét. A gyógyszer sokszor károsabb, mint a betegség. Ézsaunak három felesége lett, holott a kettő is sok volt; ezt a „rendes” feleséget a már meglevő kettő fölé rendelte, így azok háttérbe kerültek.

Isten kegyelme – Jákób nem érdemelte meg az Úr hűségét. Sokszor látjuk: az Úr beteljesíti ígéreteit gyermekei bűnei ellenére is. Ezzel mutatja meg feltétel nélküli szeretetét, mely nem függ az emberek viselkedésétől. Az Úr megtartja szavát. Ez azonban nem azt jelenti, hogy büntetlenül vétkezhetünk.

A keresztyénség nem mindig látható – Ahogy a menekülő Jákób nem különbözött más ifjaktól, ugyanúgy nem ismerhető fel sok keresztyén sem. A mennyei polgárság nem mindig látható rajtuk.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

  • Egyedüllét, magányosság, félelmek. (* ** ***)
  • Álmaink. Az álom szerepe és élettani funkciója. (** ***)

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

  • Az adózás. Különböző adórendszerek a történelemben. Az adó szerepe az államháztartásban. Az adózó felelőssége. (***)
  • Menekültek a mai világban. A menekültté válás okai. A segítségnyújtás módja. Menekültkérdés hazánkban. (***)

Társadalmi ismeretek / (Osztályfőnöki) / Természetismeret (Környezetismeret) / Történelem / Matematika

  • Vakáció, kirándulás: utazás a családdal. Úticél, közlekedési eszköz, útitársak, úticsomag. (*)
  • Útvonal hossza és a megtett napi út alapján az utazás idejének kiszámítása. (** ***)
  • Térképhasználat: Tájékozódás az ókori kelet és a Közel-Kelet térképén. Útvonal hosszának kiszámítása vonalas mérték segítségével. (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • Vershallgatás, verstanulás. (*)
  • Beszélgetés József Attila: Altató c. verse alapján. (*)
  • Hír fogalmazása Jákób útjához vagy egy gyalogtúrához kapcsolódva. (**)
  • Útibeszámoló írásban Jákób vagy egy mai menekült útjához kapcsolódóan. (***)

Vizuális kultúra (Rajz) / Technika

  • Útiélmény, álomélmény rajzi megjelenítése. (* **)
  • Bibliai történethez kapcsolódó papírmodell készítése lépcsőszerkezettel. Hajtogatás, nyírás, ragasztás, színezés, továbbrajzolás. (**)

025

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!