199-200. Nehémiás Jeruzsálembe megy; Nehémiás megépíti Jeruzsálem falait

Üzenet – Téma:

* A közös bűnök megvallása szükséges a megújuláshoz.
* Isten bátorsággal ajándékoz meg imádkozás után.
* Isten megsegíti a benne bízókat.
* A gúny, fenyegetés és csel sátáni fegyverek.

Előzmények:

Zerubbábel és Jósua vezetésével egy nagyobb számú izráelita csoport hazatért Júdába. Ezsdrás 58 évvel később tért haza egy kisebb csoporttal. Ezsdrás gondoskodott róla, hogy az idegen asszonyok távozzanak.

Bevezetés:

Nehémiás könyve Ezsdrás könyvének a folytatása. Még azt is feltételezik, hogy korábban egy egység volt a két könyv. A Vulgatában* és a Septuagintában* Nehémiás könyvét Ezsdrás második könyvének nevezték. Ezsdrás könyvének utolsó bejegyzése és a Nehémiás könyvének eleje közötti időszakról csak azt tudjuk, amit Nehémiás hall testvérétől.

1. történet:

Artahsasztá király uralkodásának huszadik esztendejében kezdődik a történet. Ezsdrás 13 évvel korábban érkezett meg Jeruzsálembe (vö. Ezsd 7,7). Súsánban, Artahsasztá király udvarában élt és szolgált Nehémiás, akinek neve azt jelenti: „az Úr megvigasztalt”. Ő volt a király pohárnoka. Felelősségteljes poszt volt ez, amit csak olyan embernek adtak, akiben a király teljesen megbízott (mérgezés lehetősége).

Artahsasztá uralkodásának 20. évében, a 9. hónapban Nehémiást meglátogatta testvére, Hanáni („az Úr kegyelmes”), és még néhány júdai zsidó. Nehémiás kérdezősködött a Jeruzsálemben élők helyzetéről, s amit hallott, teljesen elszomorította. Hanáni és társai elmondták neki, hogy nagy bajban és gyalázatban vannak az otthoniak. Jeruzsálem várfala csupa rés, kapui tűzben égtek el.

Mikor Nehémiás ezt meghallotta, néhány napot gyászolva, sírva, böjtölve és imádkozva töltött. Imádkozott a júdai és jeruzsálemi zsidókért. Megvallotta vétküket („mi” formában): A nép vétkezett, nem tartotta be a törvényeket, amiket az Úr Mózesnek adott. Idézi Mózes szavait, hogy az Úr szétszórja Izráelt a népek között, ha nem tartják be a törvényeit. A júdaiaknak meg kell térniük Istenhez, és megtartani törvényeit! Túl ezen pedig Isten segítségét kéri mindabban, amit a királynak fog mondani…

Egy nap épp a királynál teljesített szolgálatot Nehémiás. Megtudjuk, hogy még soha nem volt szomorú a király előtt. Perzsia törvényei nem találták jónak, ha egy udvari alkalmazott szomorúnak tűnik, vagy gyászol. Gondoljunk csak az Eszter 4,2-re: Senki sem mehetett be a király kapuján gyászruhában.

A királynak feltűnt, hogy Nehémiás szomorú. Valami nagyon komoly dolog történhetett. A király akkor megkérdezte, mitől olyan szomorú. Nehémiás a legrosszabbra számított: Most megbüntetik? Mégis megtette, amit a feladatának tartott, és amiben Isten segítségét kérte. Azt válaszolta a királynak: „Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg!”

A király sejtette, mire megy ki a dolog, és megkérdezte, mi Nehémiás kérése. Nehémiás magában bölcsességért imádkozott. „Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt!” Túl volt a nehezén!

A király így válaszolt: „Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza?” Artahsasztának tehát semmi baja nem volt a kéréssel, egyedül azt akarta tudni, mennyi ideig kell nélkülöznie pohárnokát. Miután ezt Nehémiás elárulta, a király engedélyt adott a távozásra.

Nehémiásnak volt még egy kérése: „Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába.” Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is kért egy levelet, hogy biztosítsa az erődítés, a városkapuk és saját házának építéséhez a fát. A király gondoskodott a levelekről, mert Isten Nehémiással volt. Majd elindult Nehémiás, és meg is érkezett épségben Jeruzsálembe.

A hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga pedig rosszallották, hogy jött valaki, aki Izráel fiainak a javát keresi.

2. történet:

Nehémiás három napja volt Jeruzsálemben. Éjszaka szamárháton kiment a Völgy-kapun az embereivel. Senkinek sem mesélt még arról, mire indította Isten, hogy a város falait felújítsa*. Ezért éjszaka körbejárta a falat, és szemügyre vette a kapukat. Végül a Völgy-kapun keresztül ismét a városba lépett, és hazament. A következő reggel egybehívta a város vezetését, papokat és építészeket, s felhívta figyelmüket a fal rossz állapotára.

„Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket!” Elmondta nekik, Isten keze hogyan vezette idáig, s hogy a király hogyan támogatja őket. Mindnyájan egyetértettek: „Kezdjük el az építést!” Hirtelen mindenki lelkessé* vált.

Mikor meghallotta ezt Szanballat, Tóbijjá és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtuk, és csúfolták őket: „Mit akartok csinálni?” De Nehémiás bátran így felelt: „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben.”

Mindenki nagy örömmel látott munkához, kis csoportokban a különböző kapuknál dolgoztak, az egész falat felosztották egymás között. Mialatt serényen dolgoztak, Szanballat és Tóbijjá egyre inkább megharagudott a zsidókra. Szanballat gúnyolódva beszélt róluk: „Mit csinálnak ezek a nyomorult júdaiak? Hát megengedik ezt nekik? Talán már áldozni is akarnak, mert még ma befejezik?” Tóbijjá hozzátette: „Bármit építsenek is, ha ráugrik egy róka, az is ledönti a kőfalukat!”

Nehémiás hallotta ezeket, és Istenhez könyörgött védelemért. A nép építette tovább a falat. Szanballat és Tóbijjá pedig azt tervezték, hogy az arabokkal, ammóniakkal és filiszteusokkal együtt megtámadják Jeruzsálemet. Úgy gondolták, hogy észrevétlenül bejutnak a városba, legyilkolják a zsidókat, és így megakadályozzák az építkezést. Nehémiást tízszer is figyelmeztették Szanballat tervére.

Ez megfélemlítette a munkásokat, mert úgy gondolták, nem tudják befejezni a falat támadás előtt, és akkor az ellenség könnyedén elfoglalja a várost. Nehémiás és emberei azonban Isten segítségét kérték. Azonnal gondoskodtak őrségről is. A fal legalacsonyabban fekvő részeire pedig fegyvereseket is küldött Nehémiás.

Nehémiás bátorságot öntött embereibe: „Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmetes Úrra gondoljatok, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és otthonaitokért!” Mikor az ellenség rájött, hogy terve kitudódott, mégsem támadta meg a várost. Isten megakadályozta a tervüket!

Nehémiás és emberei éberek maradtak, és folytatták a munkát. Minden munkás fegyvert kapott. Egyik kezükben fegyver, a másikban az építkezéshez szükséges eszköz volt. Őrséget is folyamatosan állítottak. Nehémiás mellett mindig volt egy kürtös. Ha meghallották a kürt hangját, mindenkinek össze kellett gyűlnie. „Istenünk harcol értünk!” – bátorította társait. Így folytatódott az építkezés.

Mivel Nehémiást a király helytartónak nevezte ki, ezért nemcsak az építkezéssel, hanem a nép ügyes-bajos dolgaival is foglalkoznia kellett. Az 5. fejezetben olvashatunk arról, ahogy a legszegényebbek a nagy adóról panaszkodnak. El kellett adniuk mindenüket, hogy ételt vehessenek, és adót fizethessenek. A gazdagok a szegények kárán gazdagodtak meg! Nehémiás nagyon mérges lett, és magához hívatta az előkelőket. Hát el kell adnunk a testvéreinket? – kérdezte tőlük. Parancsba adta nekik, hogy adjanak vissza mindent a szegényeknek. A papokkal megeskette őket, hogy megteszik, amit Nehémiás mondott. Aki ezt nem teszi meg, az olyan kirázott lesz a vagyonából, mint ahogy Nehémiás kirázza a ruhája ráncait. Az előkelők áment mondtak erre, és dicsérték az Urat. Azután megtették, amit ígértek.

Nehémiás elmondta, hogy ő nem vétkes ebben a dologban, mindent tisztességesen csinált abban a 12 évben, amíg helytartó volt. Ugyanazt ette, mint mások, nem élt vissza a hatalmával. Nem uralkodott a nép fölött, hanem a várfal felújításán dolgozott embereivel együtt. Számára minden nap egy ökörbe, hat kövér juhba, s további szárnyasokba került. Nehémiás nem akart meggazdagodni az Úr szolgálata által, hanem Istenben akart gazdag lenni. Mindent Istenért tett. Így imádkozott: „Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem!”

Szanballat követeket küldött Jeruzsálembe Nehémiáshoz, hogy meghívja egy beszélgetésre. Rosszat tervezett ellene, de hogy pontosan mit, azt nem tudjuk. Nehémiás nem bízott bennük, így azt mondta, nem ér rá; nagy munkában van, és nem hagyhatja ott. Mikor negyedszer sem volt hajlandó Nehémiás elmenni, Szanballat ezt írta neki: „A pogány népek között az a hír járja, és Gasmu is mondja, hogy te és a júdaiak föl akartok lázadni, ezért építed a várfalat. A szóbeszéd szerint te akarsz a királyuk lenni. Sőt prófétákat bíztál meg, hogy hirdessék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! Még a királynak is hírül vihetik ezt a szóbeszédet. Ezért jöjj, és tanácskozzunk egymással!” Tehát összeesküvésre hívták. Nehémiás hűvösen csak annyit válaszolt, hogy mindez csak kitaláció. Megértette ugyanis, hogy minden eszközzel meg akarják őket félemlíteni, hogy leálljanak a fal építésével. Nehémiás Istenhez imádkozott: „Azért te erősíts engem!” És Isten segített is neki, mert az ellenfelei nem érték el a céljukat.

Szanballat és Gesem olyan messzire mentek, hogy még prófétákat is felbéreltek, hogy Nehémiást félrevezessék. Isten azonban tisztánlátással ajándékozta meg szolgáját. Nehémiás imádkozott azért, hogy az Úr büntesse meg Szanballatot és hamis prófétáit.

Nehémiás rájött, hogy az előkelők közül is sokan megbízhatatlanok és árulók. Sokan leveleztek az ammóni Tóbijjával és csatlósaival. Tóbijjá és fia ugyanis zsidó nőket vettek el! Meggyőződéssel állították, hogy Tóbijjá jó szándékú, és mindent kiszivárogtattak neki. Pedig ő sokszor küldött fenyegető leveleket Nehémiásnak. De Nehémiás nem törődött velük, mert nemcsak az Úrban bízott, hanem Artahsasztá király is mellette állt!

Közben olyan gyorsan haladt a munka a várfalon, hogy 52 nap alatt be is fejeztek mindent. Mikor ezt megtudták Szanballat és társai, félelem töltötte el őket, és be kellett ismerniük, hogy Isten megsegítette a zsidókat.

A várfal kapui is helyükre kerültek, és Nehémiás Hanánit és Hananját nevezte ki várnagynak, ők lettek az őrség vezetői. Fontos feladat volt ez, mert a város nagy volt, a népsűrűség kicsi, és a házak sem készültek még el teljesen. Tehát nem volt könnyű megvédeni a várost.

Nehémiás számba vette Jeruzsálem lakosságát. Azt a névsort használta, amit még Zerubbábel idejében írtak. Ehhez hozzáadta az Ezsdrással érkezett embereket. Összesen 420.360 emberről tudtak, ami mellett volt 7.337 szolga és 245 énekes.

Nehémiás saját vagyonából ajándékozott a templomnak komoly arany kincseket. Egész biztosan gazdag ember volt. A családfők követték példáját, s szintén felajánlásokat tettek a templom javára.

A 11. részben olvashatunk részletesebben a város benépesítéséről. A vezető emberek mind Jeruzsálemben telepedtek le. A köznépből pedig sorsvetéssel döntötték el, hogy ki legyen jeruzsálemi lakos: minden tizedik embernek kellett Jeruzsálembe költöznie. Aki önként telepedett le a fővárosban, azt áldotta a nép. Izráel többi része Júda városaiban telepedett le, mindenki a maga földjén.

Jegyzetek:

Vulgata – Latin bibliafordítás (kb. Kr. u. 380-ból). Sokáig ez volt a római katolikus egyházban használt egyedüli bibliafordítás. A Tridenti Zsinaton az egyedüli hiteles bibliafordításnak fogadták el.

Septuaginta – Az Ószövetség görög fordítása kb. Kr. u. 250-ből. 70 zsidó írástudó munkája.

Városfalak – Régészeti kutatások során kiderült, hogy a fogság utáni város kisebb volt, mint a királyság idejében.

Lelkes – Nehémiás helytartóként természetesen adhatott parancsokat. De ő azt akarta, hogy a nép szívesen és önkéntesen segítsen. Ezzel nemcsak azt mutatta meg, hogy kegyes ember, hanem azt is, hogy bölcs és taktikus. Követhetjük a példáját!

Énekek:

Református énekeskönyv: 2:1; 3:1–2; 79:5–7; 83; 85:1–2; 126; 147:1; 157; 217:1.4; 224:1–2; 233:1.4; 235:1.3; 236; 389:1.5; 397:1.4
Jertek, énekeljünk: 172; 173; 185; 239
Harangszó: 18; 43; 45; 49; 52:1.4
Dicsérjétek az Urat!: 5; 8; 17; 36; 40; 53:1.4; 68; 69; 71; 74:1.4; 82; 85; 93
Erőm és énekem az Úr: 19; 23; 29; 46; 52; 56:1.4; 84; 98; 111; 115:1.4; 129

Megjegyzések:

Megvallani közös bűnöket – „Bocsásd meg vétkeinket” – legfontosabb imádságunk egyik legfontosabb sora ez, az Úr Jézus tanította tanítványainak. A bűnök megvallása, és a bocsánat kérése hozzátartozik az imádsághoz. Fontos viszont, hogy valóban úgy is gondoljuk.
A bűnök megvallása alázatot követel. Mikor belátjuk, mennyire rossz bűnben élni, könnyebb is bevallanunk. Mivel sokszor élünk felelőtlenül, ezért nem mindig érezzük bűneink súlyát.
Egy ilyen individuális szemléletű világban, mint amiben most élünk, nagyon távol áll a közös bűnök megvallása úgy, ahogy azt Nehémiás tette. Mégis, a közös bűnök megvallása az egész társadalomra hoz változásokat.

Isten bátorsággal ajándékoz meg imádkozás után – Nehémiás az imádkozásból merített erőt és bátorságot. Ezért mert szomorú arccal a király elé állni, és tőle engedélyt kérni a távozásra. Gondolkozzunk el az imádság erején!

Isten megsegíti a benne bízókat – Mindenféle ellenállás ellenére Nehémiás felülkerekedik a nehézségeken. Figyeljünk oda, hogy mindig Istent hívja segítségül. Soha nem saját erőből próbálkozik, hanem tudja, hogy minden nehéz helyzetben segítségül hívhatja az Urat. Így bízhatunk mi is Isten támogatásában, ha hittel elfogadjuk azt.
A győzelem nem azt jelenti, hogy ezentúl sosem lesznek problémáink. Mindig lesznek harcok. Az ilyen harcokban azonban van egy komoly fegyverünk: az ima. Az Úrral való életből ez nem hiányozhat.

A gúny, fenyegetés és csel sátáni fegyverek – Talán nincs is ennél világosabb történet arra, hogy Isten népének ellenségei hogy dolgoznak. A gúnyt már ismerjük: Góliát, az asszír kincstárnok Ezékiás idejében, azok a fejedelmek, akik megnehezítették Illés, Ézsaiás és Jeremiás munkáját. Többeknél megtalálhatjuk a fenyegetést is, amivel az Istenben való bizalmat akarják meggyengíteni. Szanballat és emberei munkájában a gúny, fenyegetés és csel egyvelegét találhatjuk. Ezek olyan fegyverek, amit a sátán még ma is használ. Készüljünk ezekre a támadásokra! Feltűnő, hogy minden támadásnál a hazugságnak van a legnagyobb szerepe. Aki hisz a hazugságnak, az elveszett. Az egyetlen fegyver ellene az igazság ismerete, amit a Biblia ismeretével szerezhetünk meg (gondoljunk Jézus pusztai megkísértésére).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Bűn, bűnbánat, bocsánatkérés. Bocsánatkérés közös vétkekért. (***)
• A fenyegetés és eszköztára. A gúny és következményei. (***)
• A jó csapatmunka jellemzői. Csapatépítés: egy közös munka terve és kivitelezése. (***)

Történelem / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Könyvtárhasználat

• Történelmi párhuzam a fenyegetésre, fenyegetettségre: A hidegháború fegyverei és stratégiái. (***)
• Képek a mai Jeruzsálemről, az ókori város emlékeiről. Izrael állam újraalakulása (1948. május 14). Konfliktusai, az arab-izraeli ellentét. (***)

Magyar nyelv és irodalom

• „Élménybeszámoló” írása a városfal építéséről. Elbeszélés, naplórészlet, levél vagy riport. (***)

Vizuális kultúra (Rajz – Művészettörténet)

• Rajzok készítése a jeruzsálemi várfalakról képzelet alapján. (***)
• Tervrajzok a városfalakhoz térkép segítségével (alaprajz, kapuk elölnézetből). (***)
• Jeruzsálem falainak és kapuinak építése közös munkával. Lehetséges építőanyagok: gyurma, agyag, zúzott kő és gipsz, fadarabok, hullámkarton. (***)

Vázlat:

1. történet:
Nehémiás – pohárnok
Artahsasztá – Perzsia királya

Hanáni – testvér
Jeruzsálem bajban van

gyász, böjt és imádság
bánat – kérés
levelek – helytartó
Ászáf – fa

Szanballat és Tóbijjá

2. történet:

Jeruzsálem megtekintése
fal és kapuk építése

ellenség – gúny, fenyegetés
Szanballat, Tóbijjá és Gesem

szerszám és fegyver
bizalom Istenben

gazdagok – szegények

Nehémiást ki akarják csalogatni

felépül a várfal
letelepedés

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!