105. Dávid és Abigail

Üzenet – Téma:

* Az okos ember épít, a bolond meg a vesz­tébe rohan.
* Az önbíráskodás nem megengedett.

Előzmények:

Saul Dávidot kereste Éngedi környékén. Egy barlangban különös módon találkoztak. Dávid levágta Saul köpenyének egyik sarkát, holott megölhette volna. Majd úgy beszélt Saullal, hogy a király elszégyellte magát, és elismerte, hogy Dávid jobb, mint ő. Azt is belátta, hogy Dávid lesz utána a király.

Bevezetés:

Sámuel próféta meghalt. Egész Izráel összegyűlt, meggyászolták, és eltemették otthonában, Rámában. A gyász érthető, hisz Sámuel az egyik legnehezebb időszakban volt Izráel bírája.

Élete utolsó éveit Sámuel nyugalomban töltötte, miközben Nájótban egy prófétaiskola ve­zetője volt. Bár Saul gyűlölte őt, mégis békében hagyta. Tudta, hogy Sámuel Dávidot pártol­ja, mégsem volt bátorsága ahhoz, hogy az öreg prófétát és bírót bántalmazza.

Történet:

Sámuel halála után Dávid elhagyta Éngedi sziklavárát, embereivel együtt Párán* pusztájába ment. Ez a terület Kánaán és a Sínai-félsziget határán van, a Holt-tengertől délre. Ott, Saultól távol, Dávid hasznossá tette magát azzal, hogy vigyázott a legelő jószágra. Kötelességének tar­totta, hogy védelmezze népe vagyonát a környéken levő rabló népek ellen.

A jószág a Káléb nemzetségéből* való Nábál* tulajdona volt, aki Máónban, Hebrón kö­zelében lakott. Sok jószága volt, háromezer juha és ezer kecskéje.

Nábál méltónak bizonyult a nevére, mert ostoba, durva, fukar ember volt, és rossz természetű. Felesége, Abigail* viszont értelmes és jó megjelenésű asszony volt.

Amikor eljött a juhnyírás ideje, azt a közelben levő Karmelben* végezték, s ünnepséget is tartottak az örömére.

Dávid és emberei szűkiben voltak az élelemnek. Valószínű, hogy bujdosásuk idején a ve­lük rokonszenvező júdaiaktól és a családtagoktól kaptak élelmet.

Dávid, amikor tudomást szerzett a készülő lakomáról, követeket küldött a gazdához. Némi enni- és innivalót akart csak kérni, ami meg is illette volna őket szolgálatukért. Ahogy Dávid meghagyta, azt mondták a követek Nábálnak: „Békesség néked, békesség házad népének, bé­kesség mindenednek! Hallom, hogy juhaidat nyírják. Tudod, mi nem bántottuk pásztoraidat, amikor velünk voltak, és soha semmijük sem tűnt el, amíg Karmelban voltak. Kérdezd meg szolgáidat, ők is megerősítik ezt. Légy azért jóindulatú hozzánk, hiszen ünnepnapra jöttünk! Adj azért szolgáidnak, és fiadnak, Dávidnak (alázatos keleti szólásmód) valami ajándékot te­hetséged szerint.”

Nábál meghallgatta, amit Dávid követei mondtak. Aztán gúnyosan így válaszolt: „Ki az a Dávid, ki az az Isai fia? Manapság sok olyan szolga van, aki elszökött urától. Talán fogjam a kenyeremet, vizemet, levágott marháimat, amelyeket a nyíróknak levágtam, és adjam oda olyan embereknek, akikről azt sem tudom, hová valók?”

Figyeljünk csak, Nábál „kenyeremről” stb. beszélt. A fukar beszél így a tulajdonáról. Nábál természetesen tudta, hogy Dávid annak idején megölte az óriás Góliátot, és ezzel megszabadította Izráelt a filiszteusoktól, és azt is tudta, hogy Dávid Saul veje. De Nábál Sault választotta, aki éppen olyan bolond volt, mint ő. Úgy tett, mintha nagyon becsületes lenne: Olyan emberekhez, akik hűtlenek lettek feljebbvalójukhoz, neki semmi köze.

Ezzel a gúnyos válasszal tértek vissza a követek Dávidhoz, s pontosan elmondtak neki mindent, amit Nábál mondott.

Dávid méltatlankodása és dühe nem ismert határokat. „Kösse fel mindenki a kardját!” – parancsolta mintegy négyszáz emberének. A többi kétszáznak ott kellett maradnia a fölszere­lésnél, hogy őrizze azt. Dávid ez alkalommal nem kért tanácsot Istentől. Most nem volt szüksége Ebjátárra, az úrímra és a tummímra, hanem dühös és indulatos szíve tanácsát követte. Nábál egyik szolgája megtudta, mit tervez Dávid, és gyorsan Abigailhez futott, hogy megmondja neki, Dávid négyszáz felfegyverzett emberrel közeledik.

Abigail megőrizte hidegvérét, amikor meghallotta, hogy Nábál bűne miatt forral most bosszút Dávid. A szolga elmondta, hogy Nábál leszidta Dávid követeit, amikor azok őt megáldották. Azt is elmondta, hogy Dávid és emberei milyen jól gondoskodtak a pásztorokról, és hogy ez alatt az idő alatt egy juh vagy kecske sem hiányzott a nyájból. „Olyanok voltak nekünk, mint a várfal éjjel-nappal, amíg a közelükben őriztük a nyájat. Most már neked kell tudnod és látnod, hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. De ő olyan megátalkodott ember, hogy nem lehet beszélni vele.”

Abigail sietett, hogy ajándékot készítsen Dávidnak: kétszáz kenyeret, két tömlő bort és öt juhot elkészítve, öt mérték (efa?) pörkölt búzát, száz csomó aszú szőlőt, kétszáz fügekalácsot (komplett ebéd, desszerttel). Ezt a fejedelmi ajándékot szamarakra rakta. És mintha egy fejedelem elé járulna, úgy tett: azt mondta szolgáinak, hogy menjenek előre az ajándékokkal. Ő is utánuk fog menni. (Így tett Jákób is, mikor testvérével, Ézsauval találkozott; lásd 1Móz 33; 29. lecke.)

Jó, hogy Abigail ilyen gyorsan cselekedett, mert Dávid határozott terve az volt, hogy Nábál családjának minden férfitagját és jószágát megöli, mivel hiába védte Nábál nyájait. Abigail okosan nem értesítette férjét a vállalkozásáról, nehogy az megakadályozza benne.

Amikor Abigail meglátta Dávidot, leszállt a szamaráról, és arcra esett előtte. Így tisztelte benne a hőst, a király vejét, a leendő királyt, és férje jószágának védelmezőjét. A gazdag asszony alázatosan ezt mondta: „Uram, én vagyok a bűnös, mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél. Most pedig, uram, az élő Úrra és a te életedre mondom, hogy az Úr az, aki visszatartott téged a vérontástól, és attól, hogy magad segíts magadon. Úgy járjanak ellenségeid, mint Nábál, és akik vesztedre törnek, uram!” Így átkozta meg a férjét, tudva, hogy jót tesz vele, mert ha valaki úgy cselekszik, mint Nábál, nem méltó arra, hogy éljen. Alázatosan kínálta Abigail az ajándékát: „Ezt az ajándékot pedig, amelyet szolgálóleányod hozott neked, uram, adják a legényeknek, akik az én urammal járnak együtt!” Abigail Dávid bocsánatáért könyörgött… magának, azért a hibáért, melyet férje követett el. Aztán prófétai szavakat mondott: „A te házadat bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram, és nincs benned semmi rossz, mióta élsz.” Majd figyelmeztette Dávidot, hogy ne maga szolgáltasson igazságot. „Ha majd az Úr véghez viszi az én urammal mindazt a jót, amit megígért, és Izráel fejedelmévé tesz meg téged, akkor ne legyen ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért, és magad segítettél magadon, uram! És ha majd az Úr jót tesz veled, uram, ne feledkezz meg szolgálódról!”

Dávid haragja erre a beszédre, és az ajándékok miatt eltűnt, mint ahogy a hó, ha felsüt a nap. Nagyon hatott rá ennek a szép asszonynak a bátorsága és bölcsessége. „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert megakadályoztál ma a vérontásban, és abban, hogy magam segítsek magamon. Bizony, az élő Úrra, Izráel Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem sietsz, és nem jössz elém, akkor reggelre még egy kutyája sem maradt volna Nábálnak.” Ezután átvette Dávid Abigail ajándékát, és ezt mondta neki: „Menj haza békességgel! Lásd, hallgattam szavadra, és megbocsátottam.”

Abigail visszament Nábálhoz, aki királyi lakomát rendezett a házában. Nábál jó hangulatban volt, és nagyon részeg, ezért nem mondott el neki semmit abból, ami történt.

Másnap reggel, amikor már kijózanodott, elmondta neki, hogy mi volt Dávid terve, és ő mit tett. Nábál úgy megijedt, hogy rosszul lett (agyvérzést kapott). Körülbelül tíz nap múlva az Úr megverte Nábált, és meghalt.

Amikor Dávid meghallotta, hogy Nábál meghalt, így szólt: „Áldott az Úr, mert befejezte peremet Nábállal, aki gyalázott engem; visszatartotta szolgáját a gonoszságtól, és visszafordította a gonoszságot Nábál fejére!” Nem sokkal azután – valószínűleg a kötelező gyászidő elteltével – Dávid követeket küldött Abigailhoz azzal a kérdéssel, hogy akar-e a felesége lenni. Amikor Abigail Dávid házassági ajánlatát meghallotta, fölállt, alázatosan meghajolt, és azt válaszolta a követeknek: „A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni.” Ez a Keleten szokásos beszédmód azt jelentette, hogy szívesen elfogadja Dávid házassági ajánlatát, és teljesen alárendeli magát akaratának. Abigail megtiszteltetésnek találta, hogy fáradozzék leendő férje és annak társai jólétéért.

Abigail egy pillanatig sem habozott, és sietve készülődött, hogy a követekkel Dávidhoz menjen. Nagyon szerethette Dávidot, hogy búcsút mondott gazdag, gondtalan életének, és követte őt. A menekültek életét választotta, de tudta, hogy az Úr Dáviddal van, és megígérte, hogy Dávid majd király lesz.

Dávidnak másik felesége* is volt, a júdai Jezréelből* való Ahinóam. Pedig Dávid már házasságot kötött Míkallal, Saul leányával. Saul viszont Dávid iránti gyűlöletében odáig ment, hogy Míkalt* egy másik férfinak, Paltinak (vagy Paltiélnak) adta feleségül.

Jegyzetek:

Párán – „Vájatok”, amiket a hirtelen megtelt patakok vájtak ki. Ez a kopár terület a Sínai puszta határától Beérseba pusztájáig és Júda hegyvidékéig terjedt. Dávid nem ment messze, mert Nábál nyájára vigyázott. Nábál Máónban lakott, és Karmelban nyíratta meg juhait, mind a két helység Hebrón közelében volt.

Káléb nemzetségéből való – Káléb leszármazottja. Azé a Kálébé, aki megpróbálta rábírni a népet Józsuéval együtt, hogy vonuljanak be Kánaánba (4Móz 13 – 14). Káléb Hebrónt és környékét kapta örökségül. A 2Sám 3,3 Nábált „karmeli”-nak nevezi, Karmel városáról, ahol a birtoka volt.

Nábál – „Bolond”. A Bibliában senki mást nem ismerünk, akinek ez a neve. Lehet, hogy azért hívták őt így, mert bolondként viselkedett. Nehezen elképzelhető ugyanis, hogy valaki a kisfiának ilyen nevet szánjon.

Abigail – „Az apa örül”. Az 1Krón 3,1 Abigailt „karmeli”-nek nevezi. Ez az elnevezés azt jelentheti, hogy egyetlen gyermek volt. Arra is lehet gondolni, hogy Nábál birtoka tulajdonképpen az ő öröksége volt, és hogy Nábál a vagyonáért vette őt feleségül. Ez nagyon ráillik Nábál jellemére. A történetből semmi sem utal arra, hogy bensőséges szerelmi kötelék lett volna Abigail és Nábál között. Abigail is bolondnak nevezte férjét. Dávid azzal, hogy Abigailt feleségül vette, egyszeriben nagy vagyonra tett szert. A jószág, amelyre olyan gondosan vigyázott, most az övé lett!
Abigail számára nagy változást jelentett, amikor gazdagságát otthagyva követte Dávidot barangolásaiban. (Csak találgathatunk, hogy ki gondozta a karmeli birtokot ez idő alatt. Talán egy sáfár, akiben Dávid megbízott.)
Dávid és Abigail fiát Kileábnak vagy Chileabnak hívták. A továbbiakban nem hallunk róla (lásd 2Sám 3,3). Az 1Krón 3,1-ben Dániel a neve, amelynek jelentése: „Isten az én bírám”. Lehet, hogy arra az ítéletre való emlékezésként adták neki, mellyel Isten elítélte Nábált.

Karmel – Ne keverjük össze a Karmel hegyével, amely Manassé területén volt a Földközi-tenger mellett.

Dávid feleségei – Dávid később még több nőt vett feleségül. A 2Sám 3,2–5-ben olvashatjuk a nevüket; később feleségül vette Betsabét is (2Sám 11,12–27). Lásd még 1Krón 3,1–9.

Jezréel – Egy másik Jezréelben volt később Aháb villája. Ez a helység Issakár országrészében volt a Tábór hegy mellett.

Míkal – Amikor Dávid király lett, visszakapta Míkalt Saul fiától, Isbósettől (2Sám 3,13–16).

Énekek:

Református énekeskönyv: 3:2; 10:2–3.9; 26:1.9; 75:3–4; 236:1–2.7; 255:1–6; 467:3
Jertek, énekeljünk: 189; 228
Harangszó: 43; 44; 48:1; 49:1–2.7
Dicsérjétek az Urat!: 14:1; 15:1.5–6; 18; 73; 82; 86:1–2; 94; 148
Erőm és énekem az Úr: 20; 62:1–2; 129

Megjegyzések:

Egy bolond ember – A „bolond” szónak mai nyelvhasználatunkban más érzelmi értéke van, akárcsak a „balgá”-nak. A Nábál féle „bolond ember”-re úgy kell gondolnunk, mint olyan valakire, aki nem törődik Isten parancsával, aki „durva és rossz természetű”, ahogy az 1Sám 25,3 mondja. A Példabeszédek és a Prédikátor könyvében is gyakran találkozunk a „bolond” szóval, mint a „bölcs” ellentétével. Pl.: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Péld 12,15) Az újszövetség példázatai is bemutatják ezt az ellentétet (Mt 7,24–27; 25,1–12).
Mindenütt vannak „bolond” férfiak, nők és gyermekek. Jobb őket elkerülni, viszont imádkozzunk azért, hogy bölcs szívhez jussanak.

„Jó eszű asszony” – Abigail példaképe az okos asszonynak, aki megpróbálja jó eszközökkel megelőzni azt, ami balul üthet ki. A megfontoltság az asszony ékessége, sokat jelenthet férje és családja számára. Az okos asszony áldás a családnak és a házasságban. Péld 19,14: „az Úrtól van az okos feleség”.
A gyermekek nevelése és a családról való gondoskodás gyakran nagyrészt az anya vállára nehezedik. Ha okos asszony, akkor jólétben él a család. Az „okost” bibliai értelemben, úgy kell tekinteni, mint „istenfélőt”. A Péld 31,10(–31) a „derék asszony” kifejezést használja.

Maga szolgáltat igazságot – Teljesen érthető, hogy Dávid elindult a bolond Nábál ellen, mégis visszaélt a hatalmával. Később nagyon halás volt azért, hogy az Úr Abigail által nem engedte, hogy maga bíráskodjék. Róma 12,19: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: ’Enyém a bosszúállás, én megfizetek’ – így szól az Úr.”
Próbáljuk a gyerekeknek megmagyarázni, hogy mit jelent ez, és miért helytelen az önbíráskodás.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki)

• A bölcs és bolond viselkedés, magatartás indítékai, jellemzői és következményei (bibliai és mai életpéldákon keresztül):
  – Miért vezet tévútra a meggondolatlan beszéd, kapzsiság, kevélység, bosszúvágy, hirtelen harag stb.? (***)
  – Miért fontos és hogyan lehet bölcsen közbeavatkozni konfliktushelyzetekben? (***)
• Az asszony békességteremtő, konfliktuskezelő szerepe a házasságban, családban. (***)
• Az igazságszolgáltatás lehetőségei. Hogyan küzdhetünk a társadalmi igazságtalanságok ellen? (***)

Magyar nyelv és irodalom

• Szójáték bibliai nevekkel. (***)
• Magyar közmondások, bibliai példabeszédek a bolondság–bölcsesség témájában. (***)
• A bolond és bölcs emberi magatartás példái: beszélgetés, dramatizálás, elbeszélő fogalmazás írása. (***)
• Hogyan válik nevetségessé a kevélység, fösvénység, ostobaság Móra Ferenc: Kevély Kereki, ill. Málé Tót száz aranya c. elbeszélésében? (***)
• Egy groteszk gyerekvers az önbíráskodásról: Fecske Csaba: Félreértés. (***)

Vázlat:

Dávid és legényei
Párán pusztája
Nábál (bolond)
juhnyírási ünnep
étel és ital kérése
visszautasítás

Dávid: bosszú
Abigail: ajándék Dávidnak

Nábál meghal
Abigail férjhez megy Dávidhoz

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/105. Dávid és Abigail – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 141.57 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!