Pages Navigation Menu

Menyegző, lánykérés – népi gyermekjátékokban

Ha Brueghel Gyermekjátékok című képén átlósan keresztbe fektetünk egy-egy fonalat, akkor a kép középpontjában egy esküvői menetet találunk. Koronával ékesített menyasszonyt kísérnek a templomba, két oldalán egy-egy nyoszolyólány, előttük virágokat hintő kislányok, mögöttük a vonuló násznép. A játék kapcsolódik a pünkösdikirálynő-választáshoz is, ami tavasz végi szokás, hazánkban is ismert.

Forrás: Pieter Brueghel: Gyermekjátékok, Móra Kiadó, Bp, 1981. – Lukácsy András magyarázataival.

„A pünkösdi királynőválasztás fővonásai a következők: néhány kislány még magánál is fiatalabb királynét választ. A királyné arcát többnyire fátyol borítja. A leánycsapat házról-házra jár és megkérdezi, szabad-e megmutatni a pünkösdi királynőt. Fellibbentik fátylát, ezután következik a köszöntő… A játék dunántúli változataihoz termékenység-varázslás is kapcsolódik. Felemelik a királynőt háromszor és azt kiáltják: ekkora legyen a kentek kendere. Ezután adománykérés következik. A Jászságban a kislányok »menyasszonyt és vőlegényt« személyesítenek meg. A dunántúli pünkösdi királyné feje fölé kendőből gyakran díszsátrat, baldachint terítenek, és ez alatt vezetik a kis királynét.”

Forrás: Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Pünkösdi király – pünkösdi királynő

A gyerekek gyakran játszottak lakodalmat: „A gyermeklakodalomban a lakodalom minden szereplője megtalálható: a vőlegény, menyasszony, vőfély, násznagy, pap stb. Az esküvő eljátszása után táncra perdülnek. A felnőttektől lakodalmi süteményt szereznek, de helyenként a gyermeklakodalomban azok is megjelennek, segítenek a rendezésben, ételeket kínálgatnak.”

Forrás: Magyar néprajzi lexikon: gyermeklakodalom

 

Tábori ajánlás: Gyermeklakodalmas

Kép forrása

 

De nemcsak a konkrét gyermeklakodalom, hanem számos párbeszédes, énekes gyermekjátékunk is a lakodalmi szokásokból ered. Ilyenek a várkörjáró játékok. Régen a lakodalmas ház neve „királyi ház” vagy „vár” volt, az örömanyát királynénak, a násznagyot tréfásan kapitánynak nevezték, a menyasszony pedig lehetett Szent Erzsébet is a játékban. A várkörjárás a lánykérést, a háztűznézést jelképezte. Az alábbiakban néhány kevésbé ismert játékra szeretnénk felhívni a figyelmet, amiket érdemes kipróbálni, akár leegyszerűsített formában (pl. rövidebb párbeszédekkel).

 

KÉRŐSDI

„A játszó sereg kétfelé oszlik, az egyik fél a szobából kimegy vagy a játszóhelytől eltávozik. Az eltávozók egyikének a lábaszárára egy kendőt kötnek, de úgy. hogy ki ne lássék. Most bemennek s egy közülök így szól:

 

Bemenők:

  1. Kakas adjon jó napot!

Bennlevők:

  1. Récze, rucza fogadja.
  1. Kéretem asszonyát, leányát,
    Kérem magasságát.
  1. Az én lányom nem eladó,
    Nem is kigyelmedhez való.
    A kapuig sem eresztem
    Fátyol, ingváll nélkül,
    A kis ujját se mutatom
    Aranygyűrű nélkül.
  1. Már mi innen elmegyünk.
    Többé vissza se jövünk,
    Apátoknak, anyátoknak
    Sári vári gyöngykoszorút se kötünk.
  1. A hintóba hat ló legyen.
    Mind a hatnak szőri legyen,
    Akár nyerem, akár vesztem,
    Adja ki Julcsa!

Itt egynek a nevét említi meg. a kinek a lábán gondolja a kendőt. Ha kitalálja, ők mennek ki és amazok mennek be; ha nem, ismét azok mennek ki.”

 

Forrás: Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (reprint kiadás, Holnap Kiadó, Bp, 338.o.)

 

JÁROK EGYEDÜL

„A szabadban szokták játszani, tetszés szerint számban, fiúk és lányok vegyesen. Először is választanak egy »királynét« és egy »kérőt«. Ha ez megtörtént, a játékosok körbe fogódznak, a királyné beáll a kör közepébe, a kérő pedig kívül körbe jár. A tulajdonképpeni játék énekkel kezdődik. A körben állók az ének ütemére körbe lépegetnek, a kérő a körrel ellentétes irányban lépdel, a királyné pedig egy helyben áll. Mindenki énekel:

 

Járok egyedül, Csak magam egyedül,
Szépen kérem királynémat, Adja nékem ezt!

 

Az utolsó szó elhangzásakor a kérő valamelyik játékos vállára ráteszi a kezét, s kérdőleg a királyné felé fordul. A kör a válaszadásig megáll.

Ha a királyné elutasító választ ad (»Nem adom!«), az újra meginduló kör a következő szöveggel folytatja az éneket:

 

Nem kell nekem ez, Nem szeretem ezt,
Csúf ő maga, csúf ruhája, Csúf az ő járása.

 

A »csúf« szavak éneklése közben a kérő kivételével mindnyájan dobbantanak a lábukkal. A kikosarazott kérőnek a leírt módon egy másik játékos kezét kell megkérnie.

Ha a királyné beleegyezését adja (»Odaadom«), az ének szövege a következőképpen módosul:

 

Ez kell nekem, ez, Ezt szeretem, ezt,
Szép ő maga, szép ruhája, szép az ő járása.

 

Erre a kérő megfogja az illető játékos kezét, és most már ketten járnak a körön kívül, majd a játék ismétlésével egyre többen, míg végül az egész kör a kérő mögé kerül, s a királyné egyedül marad.”

 

Forrás: Gágyor József (szerk.): Megy a gyűrű vándorútra, Gyermekjátékok és mondókák, Gondolat Kiadó, Budapest, 1982., 277–279. o.

 

HOPPON MARADT VŐLEGÉNY

„Páratlan számú játékos játssza. Például hét lány és nyolc fiú. A lányok összesúgnak, és a fiúk csoportjából választanak egyet maguknak, mindenki másvalakit, tehát egy fiú kimarad. Most a két csapat egymással szemben áll két vonalban. A fiú elindul, és egy kiválasztott lány előtt meghajol. Ha eltalálta a párját, a lány is meghajol, és karon fogva oldalra sétálnak. Ha nem ő a párja, akkor hátat fordítva jelzi, keressen máshol. Így próbálják, míg minden lány el nem kel. Természetesen egy fiúnak nem jut majd leány. Ő lesz a hoppon maradt vőlegény. A végén a párok egymásba karolva, körbe járva eléneklik a Menyasszony, vőlegény című dalocskát, s a játék kezdődhet elölről. Vidámabb lesz, ha a »hoppon maradt menyasszonyt« is eljátsszuk. Ez az előbbi játék fordítottja.”

Forrás

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.