Üzenet – Téma:

* A kegyelem csodája, mint Isten szeretetének jelképe.
* Ne gúnyoljuk Istent a szolgáin keresztül!
* A csodában való hit az Úrban való bizalom.

Előzmények:

Illés elragadtatott a mennybe. Elizeus előtte azt kívánta, hogy az Illésben működő lélekből kétszeres részt kapjon. Illés palástja nála maradt, ami azt jelenti, hogy teljesült a kérése. A csodák, amiket ezek után tesz Elizeus, azt mutatják, hogy valóban megkapta Illés lelkét, folytatja munkáját, az Úr küldötteként.

1. történet:

A prófétatanítványok Illés testét keresték, de nem találták. Elizeus Jerikóban* maradt, míg vissza nem tértek.

Jerikó lerombolása óta átok alatt volt, s Aháb idején Isten parancsa ellenére építették fel újra. Történetünk idején már lakott hely volt.

A város lakói egy problémával jöttek Elizeus elé. A város jó lakóhely. Ezt látja Elizeus a saját szemeivel. De a vize rossz. A forrás egészségtelen vizet ad, ami a földet terméketlenné teszi, s vetéléseket okoz. Elizeus így szólt: „Hozzatok ide egy új tálat*, és tegyetek bele sót*!”

Ezt el is hozták neki.

Elizeus elment a forráshoz, és beleszórta a sót. Azt mondta: „Így szól az Úr: Meggyógyítom ezt a vizet, nem okoz többé halált és terméketlenséget.” Láthatjuk, hogy Elizeus tisztelte az Urat. A hit teljes bizonyosságával beszélt.

A víz „meggyógyult”, ahogy Elizeus mondta. Az átok, ami a városon volt, megtört, ami Isten szeretetét és kegyelmét mutatja népe iránt.

2. történet:

Miután Elizeus megtisztította a vizet, Jerikóból Bételbe ment, ami nagyjából egy napi járóföldre volt. Bételben is volt egy prófétaiskola, valószínűleg őket akarta meglátogatni.

Bételben állt Jeroboám király egyik aranyborjúja. Erre büszkék voltak az ott lakók, és gyűlöltek mindenkit, aki felemelte hangját a borjúimádat ellen.

Mielőtt elérte volna Bételt, Elizeus szembetalálkozott egy csoport fiatal fiúval. Már jól ismerték őt, mert gyakran jött Bételbe, a prófétatanítványokhoz. Miután a fiúk elhagyták a prófétát, csúfolni kezdték. (A csúfolódás egyébként is gyakran valaki háta mögött zajlik.)

„Menj föl, kopasz*! Menj föl, kopasz!” – kiáltozták.

Innen tudhatjuk, hogy Elizeus kopasz volt. Sajnos gyakran előfordul, hogy valakit testi fogyatékossága miatt kicsúfolnak. Szörnyű kegyetlenség ez, amiben még a gyermekek is bűnösek. Elizeus kopaszsága viszont egyáltalán nem testi fogyatékosság. Arról van szó itt inkább, hogy Izráel Istenét csúfolják azzal, hogy szolgái közül bántanak meg egyet. Ne felejtsük el, hogy Elizeus Illés követője és utóda. Illést gyűlölték azért, amit Aháb uralkodása alatt tett. E gyerekek szülei nem az Úr félelmében nevelték őket, hanem arra tanították, hogy Isten szolgáit gyűlöljék és megvessék.

Elizeus feléjük fordult, rájuk nézett, és megátkozta őket az Úr nevében. Vagyis az Úr büntetését mondta ki rájuk. Hogy miféle büntetést, azt nem mondta Elizeus. Valószínűleg ő ezt nem is tudta. Két medve* jött ki az erdőből. Rárontottak a gyerekcsoportra, s megöltek közülük negyvenkettőt. Azt nem tudjuk, hogy hány gyerek maradt életben.

Miután Elizeus kimondta az átkot, rögtön következett a büntetés. Ebből láthatjuk, hogy Isten szolgái hatalommal szólhatnak. Az Úr valósította meg az átkot. Nem beszélte meg Elizeus Istennel, hogy mi legyen. Illés is hasonlóan tett, mikor jöttek érte Ahazjá király parancsnokai és katonái (2Kir 1; 144. lecke).

Nem tudunk meg semmit Elizeus bételi tartózkodásáról, és a prófétatanítványokkal való találkozásról. Volt Bételben, de onnan a Karmel-hegyre ment tovább. Ez azt jelenti, hogy nem félt a bételi szülők haragjától. Az sem ismert, hogy mit csinált a Karmel-hegyen, ahonnan visszatért Samáriába. Feltehetőleg ott lakott, amit megerősít az arámi Naamán története (lásd 2Kir 5; 152. lecke).

3. történet:

Egy prófétatanítvány özvegye, akinek két fia volt, elég nehéz körülmények között élt. Adósságai voltak, s nem tudta visszafizetni a hitelezőnek. Megkereste hát Elizeust: „Szolgád, az én férjem meghalt; és te is tudod, hogy szolgád félte az Urat. Most eljött a hitelező, hogy elvegye két gyermekemet rabszolgájának*.”

Elizeus segíteni akart az asszonynak. Ha a fiait elviszi a hitelező szolgának, nem tudnak gondot viselni az anyjukra. Akkor egész biztosan koldusbotra jut.

„Mit tehetek érted?” – kérdezte Elizeus. – „Mondd meg nekem, mi van a házadban?”

„Nincsen egyéb szolgálód házában, csak egy korsó olaj*” – válaszolt az asszony.

Elizeus egy pillanatra sem tétovázott. „Menj, kérj kölcsön edényeket ott kinn minden szomszédodtól, üres edényeket, de nem keveset. Azután menj be, zárd be magad és fiaid mögött az ajtót, és tölts ezekbe az edényekbe. Amelyik megtelt, tedd félre!”

Olyan feladat ez, mely próbára teszi a próféta szavába vetett hitet, amit Isten parancsára mond. Hit nélkül az asszony biztos nem tette volna meg, amit Elizeus mondott neki. Egyetlen korsó olajból teletölteni sok-sok edényt, emberileg nézve lehetetlen.

Az asszony bebizonyította, hogy ismeri és szereti az Urat, mint ahogyan a férje is tette. Annyi korsót és edényt kért kölcsön, amennyit csak tudott. Ezután bezárta maga és a fiai mögött az ajtót. A csoda nem történhet bárki szeme láttára. (Ezt gyakran látjuk a Jézus által tett csodáknál is.)

Hozzáláttak. A fiúk hordták az edényeket, az asszony töltötte az olajat. Teletöltötte az első, a második edényt, míg el nem fogyott az összes. Megkérdezte az egyik fiát, van-e még valami, amibe olajat tudnak önteni. Ő azt felelte, nincs több edény, mindegyik megtelt. Akkor elállt az olaj.

Az asszony elment Elizeushoz, hogy elmondja, mi történt.

Elizeus pedig felhatalmazta, hogy adja el az olajat, fizesse ki a hitelezőt, s a maradék pénzből éljenek a fiaival.

Jegyzetek:

Jerikó – A város pusztulása után Józsué arra figyelmeztetett, hogy az az ember, aki újraépíti a várost, átkozott lesz (Józs 6,26). Amint elkezdi a város alapjainak lerakását, meghal a legidősebb fia. A város kapuinak építésekor pedig meghal a legfiatalabb fia. Ez így is történt (lásd 1Kir 16,34; 135. lecke): Aháb uralkodása alatt Jerikót újraépítette Híél, Isten parancsa ellenére. Legidősebb fia, Abirám („atyám fennkölt”) halt meg először, később a fiatalabb fia Szegúb („felemelt”). A fiúk nevei is arról tanúskodnak, hogy Híél gőgös ember lehetett.

Új tál – A sót egy új tálban kellett hozni. Ez azt tükrözi, hogy teljes változás fog beállni a város helyzetében.

Só – Feltűnő, hogy Elizeus sót használ. A só nem arra való, hogy a víznek jó ízt adjanak, bár tisztító hatása van. Ez a tulajdonsága jelként szolgál, ami lelki életünkre is vonatkoztatható.
Nemcsak a forrást, hanem a vizet szállító ereket is meg kellett sózni.

Kopasz – Lehet, hogy abban az időben minden prófétának borotvált volt a feje.
Továbbá: a kopaszság betegség következménye is lehetett, mint például a lepra, bélpoklosság. Ha a gyerekek csúfolódásának ez volt az alapja, akkor úgy tekintettek Elizeusra, mint egy tisztátalanra!

Két medve – A nőstény medvék nagyon agresszívak tudnak lenni, ha éppen kicsinyeik vannak. Ám ezeket az állatokat az Úr küldte, hogy a gyerekeket megöljék. Láthatjuk ebben is, hogy Ő az egész teremtett világ fölött Úr. Gondoljunk csak Bálám beszélő szamarára (4Móz 22,28), a júdai prófétát megölő oroszlánra (1Kir 13,24), vagy a nagy halra, amely Jónást lenyelte (Jón 2,1).

Szolgák – A törvény szerint minden olyan embernek, aki nem tudta kifizetni a hitelét, el kellett mennie dolgozni a hitelezőhöz, hogy így törlessze a tartozást. Ez azonban nem vezethetett rabszolgaságig, mint itt látjuk. A férfiak napszámba mentek dolgozni, így „adta el” magát az adós. De jól kellett velük bánni, és legfeljebb hat évig tarthatott az ilyen fajta szolgálat. A hetedik évben szabadon kellett bocsátani a szolgákat. Erről olvashatunk a 2Móz 21,2-ben és a 3Móz 25,39–41-ben. Itt mégis arról van szó, hogy rabszolgának akarják elvinni az özvegy fiait. Ha Elizeus idejében tényleg így állt a helyzet, ez is csak azt mutatja, mennyire eltávolodtak Istentől az izráeliták.
Arról nem olvasunk a Bibliában, hogy Izráel leányai mások szolgálatában dolgoztak volna. Szabad munkát azért végeztek, mint például Ruth, aki kalászt szedegetett Boáz földjén.

Olaj – Hogy milyen fajta olajról van itt szó, nem tudjuk. Valószínűleg olívaolaj lehetett, mert azt használták leggyakrabban az ételek elkészítésére, lámpába, gyógyításra, valamint királyok, papok és próféták felkenésére, bár ehhez nem volt szükség nagy mennyiségre. Palesztinában az olívaolaj az egyik fő termék, amit még exportáltak is Egyiptomba és Föníciába. Az olaj még mindig a legtisztább és legemészthetőbb zsiradék.

Énekek:

Református énekeskönyv: 9:1.9–10; 111:2–3; 145:6; 146:4–5; 167:1–2; 254:1.9; 272.1; 274
Jertek, énekeljünk: 68:1–2; 161:1; 171; 173; 176; 255
Harangszó: 17; 51:1–2; 53:1.5–6; 54:2–3
Dicsérjétek az Urat!: 10; 13; 35:1–2; 50:1.3.5–6; 68; 76; 156
Erőm és énekem az Úr: 19; 47:1; 99:2; 112:2; 119

Megjegyzések:

A kegyelem csodája, mint Isten szeretetének jelképe – Láthatjuk Elizeus, és később az Úr Jézus csodáin, hogy az Úr a csodákon keresztül kegyelmét és irgalmát mutatja meg. Léteznek olyan csodák, amik igazából büntetések, mint a 23–24. versben olvasható. Ilyenekkel gyakran találkozhatunk a pusztai vándorlás alatt. Gondoljunk csak a kígyókra. Vannak olyan csodák is, amik Isten hatalmát azáltal bizonyítják, hogy népét megsegíti, például 1–1 csatában, vagy azért történnek, hogy Ő a dicsőségét megmutassa.

Miért csodák? – Az Úr az igéjén kívül jelekben és csodákban is ki akarja jelenteni magát. Ilyenkor azt mutatja meg, hogy Ő a teremtés Ura, az élet és halál ura.
A csodák a hit különleges támogatását jelentik. Hitetleneknek is megmutatják, hogy az Úr az Isten. Jézus panaszkodik arról, hogy az izráeliták nem tértek meg a csodák láttára sem, amiket mutatott nekik (Mt 11,20–24). Tudtak ezekről, de inkább valamiféle trükkök voltak a számukra, mint Isten hatalmának és kegyelmének jelei. Nem hittek az Úr Jézusban, s az Ő szavának (lásd ApCsel 2,22). Tehát a csoda lehet ítélet is.

Szennyezés – Manapság a média is olyan szennyezett, és a szenny hordozója, mint akkor a jerikói víz volt. Legyünk kritikusak azzal szemben, amit elfogadunk és elhiszünk. Egyszer minden tiszta lesz, test és lélek is, az új földön, amikor Isten Királysága majd betölti az egész földet.

Ne gúnyoljuk Isten szolgáit – E történet komoly figyelmeztetés mind fiataloknak, mind idősebbeknek. Lásd 2Krón 36,16: „De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették kijelentését, és gúnyt űztek prófétáiból, míg oly magasra nem csapott az Úr haragja népe ellen, hogy nem volt mentség.” Itt többek között azzal büntette Isten őket, hogy rabszolgaként elvittek sokakat, másokat pedig lemészároltak.
Milyen gyakran fordul elő, hogy nem a megfelelő módon beszélnek lelkészekről, gyülekezeti vezetőkről. Hívjuk fel erre a gyerekek figyelmét!

Isten büntetése – Figyeljünk rá, nehogy igazat adjunk azoknak, akik szerint van egy jó és egy rossz Isten. Az Úr egy mindabban, amit tesz. A büntetései is hozzá tartoznak. Nem élvezetből büntet, csak azt szeretné, hogy az emberek bűneiket megbánva visszatérjenek hozzá.

Lehet ilyen keményen megbüntetni gyerekeket? – Volt olyan idő az igazságszolgálta­tásban, mikor nem tettek különbséget a fiatalkorú és idősebb bűnözők között. Egy gyermek, aki lopott, ugyanolyan büntetést kapott, mint egy felnőtt tolvaj. Főleg Angliában ítéltek sok gyereket halálbüntetésre. Ez ma már elképzelhetetlen. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni, hogy megöljenek gyerekeket azért, mert elkövettek egy bűncselekményt, bármilyen komoly is legyen.
Az Úr mégis ezt tette a bételi gyerekekkel. Istent úgy kell tisztelnünk, mint az igaz/igazságos Istent, – aki gyűlöli a bűnt, s ezt még gyerekekben sem nézi el.

Figyelmeztetés a gyerekeknek – Tekintsük e szörnyű történetet komoly figyelmeztetésnek. Isten nem engedi, hogy kigúnyolják! Sokszor egyetlen gyerek kezdi, aztán a többiek kapcsolódnak hozzá, mert engedik, hogy az az egy befolyásolja őket. Erre is figyelmeztetni kell őket.

Figyelmeztetés a szülőknek – A gyerekek sokszor a szülők véleményét adják tovább. A pedagógusok a gyermekek megjegyzéseiből és viselkedéséből jó képet nyernek a szülőkről. Természetesen nem mindig ez a helyzet, mert a gyerekek sokszor a szülők akarata ellen is mondhatnak vagy tehetnek dolgokat. A bételi gyermekek szüleinek azonban nagy befolyása lehetett a gyerekekre, és viselkedésükre a prófétával szemben.

Hit a csodában – Amikor a Bibliában egy csodáról olvasunk, gyakran bizonyítania kell a hitét annak, akivel a csoda történik. Csak ott történik ilyen, ahol pozitív kimenetele van a dolognak, mint például itt az olajos csoda, vagy az Úr Jézus által tett gyógyítások, azok, ahol a csodát átélőnek is meg kell tennie valamit hitben. Itt ez a hitbeli cselekedet az edények gyűjtése volt. A próba arra szolgál, hogy fenntartás nélkül bízzunk Isten igéjében, higgyünk Isten mindenhatóságában. Egyedül Ő az, aki mindenre képes.
Más csodák a hit bizonyítéka nélkül is megtörténnek. Gondoljunk csak Izráel népének büntetéseire, vagy a sok halott feltámadására, mikor az Úr Jézus meghalt a keresztfán. A keresztyének hihetnek a csodákban, jobban mondva: hihetnek az Úr mindenhatóságában, az Úrban, aki a csodákban működik.
Ha nem hiszünk Isten csodáiban, azt Ő nagyon rossz néven veszi (lásd pl. Zsolt 78,32–33 és 106,21–23). Ha végiggondoljuk, hogy minden nap csodák történnek velünk és körülöttünk, az még egy ok arra, hogy hittel nézzünk fel Rá, Aki a csodákban cselekszik.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• Szülők foglalkozása, munkája. Pénzkereset, a pénz szerepe. (*)
• Gúnyolódás, csúfolódás, ill. tiszteletadás, és ezek hatása emberi kapcsolatainkban. (***)
• Szülői tervek és gondoskodás gyermekeik jövőjéről. A szűkülő lehetőségek, jövőkép okai. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• Írás-előkészítés: azonos formák felismerése, színezése. (*)
• Vízzel kapcsolatos versike, mondóka (találós kérdés). (*)
• A történetek kulcsszavaihoz kapcsolódó találós kérdések. (**)
• A bibliai történet újrafogalmazása írásban. (***)
• A csodák szem- és fültanúinak megszólaltatása: élőszóban, riport- vagy drámajátékszerűen; vagy írásban (riport, párbeszéd, monológ). (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Biológia és egészségtan / Háztartástan (Technika)

• A víz szerepe, jelentősége az életünkben. A szennyezett vizek hatása. Gyakori szennyezőanyagok. (* ** ***)
• A só tulajdonságai és felhasználása. (***)
• Olajfélék, növényi eredetű olajok. Az olaj tulajdonságai, felhasználása. Az olajfa és termése. Olajsajtolás. (** ***)

Vizuális kultúra (Rajz)

• Edényformálás csigahurka-technikával (*), és/vagy mélyítéssel, vékonyítással. Az edények díszítése karcolással, festéssel. (**)
• Vízfestés:
  – Tiszta és szennyezett vizek ábrázolása.
  – Gyertyával előrajzolt edények festése. (**)

Vázlat:

1. történet:
Elizeus
Jerikó
szennyezett forrás
új tál – só – jó víz

2. történet:
Elizeus – Bétel felé
fiatal fiúk gúnyolódnak
„Menj föl, kopasz!”
átok
2 medve – 42 halott

3. történet:
özvegy – adósság
2 fiú – rabszolgának
Elizeus
edények – olaj
olajat eladni
adósság törlesztése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/146-148. Elizeus és a jerikói víz; Bétel gúnyolódó fiataljainak büntetése; Csoda az olajjal – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 264.11 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* Minden rossz gyökere a nyereségvágy, bír­vágy.
* Aki nem ügyel Isten parancsaira, az egyre nehezebb helyzetbe kerül.

Előzmények:

Illés elkeseredve menekült Jezábel bosszúja elől a pusztába, ahol angyali segítséggel indult tovább. A Hóreb-hegyen találkozott az Úrral, s új feladatokat kapott, majd elhívta Elizeust prófétává.

Aháb győzelmet aratott az arám Benhadadon, s három évig béke volt Izráelben (bővebben lásd a 141. lecke első történetében).

Történet:

Jezréelben, Aháb palotája mellett volt a jezréeli Nábót* szőlője. Megtetszett a királynak. Cserét ajánlott Nábótnak, jobb szőlőt, vagy pénzbeli vételárat. Aháb veteményeskertet szeretett volna belőle, hisz olyan közel volt a birtokához. Önmagában nem rossz terv, csak túlságosan önző, csak a saját érdekeit veszi figyelembe.

Nábót visszautasította Aháb ajánlatát. Nem akarta a szőlőskertet más birtokába engedni: „Az ÚR őrizzen meg attól, hogy odaadjam neked atyai örökségemet!” Izráelben nem volt szokás a családhoz tartozó birtokot eladni. Nábót nem akart az Úr parancsolataitól eltérni (vö. 3Móz 25,23–28; 4Móz 36,7–9).*

Aháb elkeseredve ment haza, ágyába feküdt, befelé fordulva, nem akart enni semmit. Bántotta, hogy az Úr e régi parancsa miatt nem lehet övé a szőlőskert. Nem tudta elfogadni, hogy Nábót Isten parancsához akarja tartani magát. Birtokvágya, gőgje és elkeseredése beteggé tette. Úgy viselkedett, mint egy gyerek.

Jezábel megkérdezte, mi bántja, miért nem akar enni. Aháb elmesélte Nábót tiltakozását a szőlőskert cseréje vagy megvásárlása miatt, mire a királynő ezt mondta. „Hát nem te uralkodsz most Izráelben? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű! Majd én megszerzem neked a jezréeli Nábót szőlőjét.”

Jezábel gyalázatos tervet eszelt ki. Aháb nevében leveleket írt a Nábóttal együtt Jezréelben lakó véneknek és előkelő embereknek (akik itt „nemes”-ként* vannak említve).

A levelek tartalma szörnyű. Jezábel megparancsolta, hogy állítsanak csapdát Nábótnak. Hirdessenek böjtöt*, Nábótot ültessék a nép élére*, vele szembe két hitvány embert, akik sem Istent, sem törvényt nem ismernek, s azok vádolják meg őt istenkáromlással és a király megsértésével. Majd ítéljék el Nábótot, és kövezzék meg. Úgy tűnik, a pogány Jezábel jól ismerte Isten törvényeit*, hisz azt a zsidót, aki átkozta Istent, meg kellett kövezni*.

A város véneinek és előkelőinek nem voltak morális fenntartásai. Vakon követték a parancsot. Ilyen messzire jutott Izráel!

Nábótot megvádolták, s a városon kívül megkövezték, valószínűleg a saját földjén (vö. 2Kir 9,21). A 2Kir 9,26 szerint Nábót fiait is megölték, így nem maradt több örökös, aki igényt támaszthatott volna a szőlőskertre.

A történtek idején Aháb nem volt Jezréelben, samáriai palotájában tartózkodott. Jezábellel együtt elhagyták Jezréelt, nehogy összefüggésbe hozhassák őket Nábót halálával. Amikor a királynő meghallotta a hírt, hogy szándéka sikerült, Nábót és fiai meghaltak – győzelmesen ment oda Ahábhoz: „Kelj föl, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart pénzért neked adni, mert nem él már Nábót, hanem meghalt.” Úgy tűnik, Nábót és örökösei halála után a szőlőskert automatikusan a királyé.

Illés próféta közben feladatul kapta az Úrtól, hogy menjen Jezréelbe, ahol Ahábot Nábót szőlőjében fogja találni, a bűntett színhelyén. Az Úr ítéletét kell ott elmondania Ahábnak, aki eladta a lelkét egy szőlőskertért.

Illés a kertben találta Ahábot. „Rám találtál, ellenségem?” – kérdezte tőle a király. Illésben az Úr szolgáját látta, aki azért jött, hogy megbüntesse őt.

Illés így válaszolt: „Rád találtam, mivel arra adtad magad, hogy olyat tégy, amit rossznak lát az ÚR. …Öltél és még birtokot is szereztél? Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják fel a kutyák a te véredet is! … Ezért én veszedelmet hozok rád, és kisöpörlek téged. Kiirtom Izráelből Aháb férfiutódait, apraját-nagyját. Olyanná teszem házadat, mint Jeroboámnak, Nebát fiának a házát, és mint Baasának, Ahijjá fiának a házát a bosszantásért, mert felbosszantottál, és vétekbe vitted Izráelt. …A kutyák eszik meg Jezábelt Jezréel falánál! Aki Aháb hozzátartozói közül a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az égi madarak eszik meg.” (vö. 2Kir 9,26a.36; 156. lecke)

Újra világossá vált, hogy Aháb súlyosabban vétkezett, mint bármely király Izráelben. Jezábel pedig utálatos dolgokat művelt, követte a bálványokat egészen úgy, ahogyan az emóriak tették, Kánaán legrégibb lakói, akiket kiűzött az Úr Izráel fiai elől.

Amikor Aháb az Úr szavait meghallotta Illés szájából, megszaggatta ruháját, zsákruhát* öltött, és böjtölni kezdett. Még alvás közben is e jelekkel gyakorolt bűnbánatot.

Az Úr látta Aháb bűnbánatát, és azt mondta Illésnek: „Látod, mennyire megalázta magát előttem Aháb? Mivel megalázta magát előttem, az ő idejében nem hozom rá azt a veszedelmet; majd csak a fia idejében hozok veszedelmet a házára.” Nem olvasunk róla, hogy ezt az üzenetet Illés átadta-e Ahábnak.

Jegyzetek:

Nábót – „Elöl álló”. E név arra utalhat, hogy fontos pozíciója volt. Vagyis „nábót” lehetett.

Öröklött birtok eladásának a tilalma – A 3Móz 25,23-ban olvassuk, hogy az országban a birtokot nem lehet örökre másoknak eladni. A jubileumi esztendőben vissza kellett azt adni az eredeti tulajdonosnak. A 4Móz 36,7-ben arról esik szó, hogy a birtoknak örökre a törzsön belül kell maradnia. Vagyis nem lehetett eladni idegennek, vagy más törzsből származó valakinek. Feltételezhetően Nábót és Aháb nem ugyanabból a törzsből származtak. Ellenkező esetben nem lett volna akadálya a vásárlásnak. A jubileumi évben visszakerült volna a birtok Nábóthoz.

Nemesek – Itt tulajdonképpen: „fehérek”. Előkelő emberek, akik finom fehér vászon öltözéket viseltek – a tisztaság jeleként, azt jelezve, magasabban vannak, mint a kézművesek. Pl. József (1Móz 41,42; 34. lecke); Mordokaj, amikor Hámán helyén lett „első miniszter” (Eszt 8,15; 195. lecke). Az ókori Róma előkelői, akik magas tisztséget óhajtottak viselni, fehér tógát viseltek.

Felhívás böjtölésre – Rendkívüli körülmények között tettek ilyet, pl. amikor ínség volt az országban, valami fenyegető veszélyt akartak elhárítani, vagy a nép bűnbánatot tartott (1Sám 7,6; Ezsd 8,21; Eszt 4,3). Az Újszövetségben is gyakran beszéltek böjtölésről (vö. Mt 6,16–18; 9,15; ApCsel 14,23). Hívők rendszeresen böjtölnek ma is.

Legelső hely – Valakit első helyre tenni a város elöljáróinak a gyűlésén itt azt jelentheti, hogy vádolták az illetőt, s mindenki előtt jól látható helyre ültették.

Jezábel jól ismerte Isten törvényét – Ma is van sok politikus, aki jól ismeri Isten törvényét, de nem aszerint cselekszik, hanem visszaél a parancsolatokkal.

Megkövezés az istenkáromlás büntetéseként – Aki Istent átkozta Izráelben, azt meg kellett kövezni (3Móz 24,15–16). Az Úr Jézust is istenkáromlással vádolták (Mt 26,65; 307. lecke), Istvánt is (ApCsel 7,57–58; 326. lecke). Jézust nem kövezték meg, Istvánt igen.

Zsákruha – Juta-szerű durva anyag, amiből gyász- és vezeklőruhát készítettek, ún. „zsákruhát”.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1.3; 58:1–2; 82; 263:9–10.18–19; 267:4–7; 455:4
Jertek, énekeljünk: 227; 228
Harangszó: 28; 29; 44
Dicsérjétek az Urat!: 87:3–4; 98:2–3
Erőm és énekem az Úr: 38; 84; 139

Megjegyzések:

Istennek engedni inkább, mint embereknek – Nábót példája követésre hív. Amikor legmagasabb tekintélynek engednénk, akkor sem tekinthetünk el Isten parancsaitól. Legyen ez beszélgetési téma. Pl. Megtagadhatnak-e valamit a gyerekek a szüleiktől, amikor tudják, hogy Isten nem szeretné? És ha az ország törvényei Isten parancsai ellen lennének, engedelmeskedhetünk-e a törvényeknek? Még tovább: Amikor az ország törvényei valamit megtiltanak, Isten törvényeit keressük előbb. Először az Úrnak vagyunk felelősek, azután a felsőségnek. Ez Isten parancsainak további vizsgálatát követeli meg. Legyen válaszunk: Mit akar tőlünk az Úr ebben az esetben? Vö. ApCsel 5,29: „Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.”

Minden rossz kezdete a nyereségvágy – Aháb nyereségvágya okozta Nábót halálát, Jezábel közbeavatkozásával. Sok embert ítéltek ártatlanul halálra, fogságra, vagy bocsátottak el, mivel ellenfelük nyereségvágya ezt idézte elő. Erre való figyelmeztetésnek is megvan a helye.

Isten parancsolatait kikerülni – Hogy Aháb teljesen elfordult Istentől, az kiderül abból a tényből, hogy nem számolt Isten parancsolataival. Aki úgy cselekszik, mint Aháb, Istentől és az Ő szolgálatától való eltávolodását bizonyítja. Hogy Aháb Isten szolgáját, Illést az ellenségének nevezi, még ennél is többet jelent. Pedig nem sokkal előtte az Úr Ahábnak és Izráelnek győzelmet ajándékozott Benhadad felett (lásd 141. lecke). Aháb láthatóan nem volt hálás ezért. Az első figyelmeztetést is – a három és fél évig tartó aszályt – semmibe vette.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• A bírvágy, birtoklásvágy veszélyei. Önmérséklet, megelégedettség a birtoklásban. (** ***)
• Törvényes és törvénytelen eszközök valaminek a megszerzésére. A magán- és köztulajdon védelme. (***)
• Bírósági tárgyalások ma: a polgári peres eljárás és a büntetőeljárás közötti különbség; ítélethozatal. (***)
• Történelmi példák rossz tanácsadókra és a rossz tanácsot elfogadókra. Pl. Medici Katalin – Navarrai Henrik: Szent Bertalan éjszakája. (***)

Magyar nyelv és irodalom / Dráma

• A bibliai történet, ill. egy-egy jelenetének dramatizálása. Dramatizált mai párhuzamok. (** ***)
• Egy különös birtokper Arany János: A fülemile c. költeményében. A megvesztegetett bíró ítélete. (***)

Vázlat:

Aháb
nyári palota – Jezréel

Nábót
szőlőskert – családi tulajdon

Jezábel
terv: Nábót megölése
istenkáromlás vádja

Illés
Aháb büntetése

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/142. Nábót szőlője és Aháb király – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 165.81 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* A hitet az Úr erősíti meg.
* Az Úr szolgálatáért semmi sem drága.

Előzmények:

Illés a népet és Baal prófétáit a Karmel-hegyre hívta. Ott kapott megerősítést, ki is az Isten: az Úr vagy Baal. A népnek el kellett jutni a felis­merésig, hogy az Úr az Isten. Baal prófétáit megölték. Azután kiadós eső hullott.

1. történet:

Most úgy ismerjük meg Illést, mint akinek kicsi a bátorsága, és kevés az ereje. Ugyanúgy, mint minden más ember, ő is csalódott: a nép általános visszatérése az Úrhoz a Karmel-hegyi eset után sem történt meg. A Baal-szobrokat és templomokat nem távolították el az országból.

Miután Illés Aháb kocsija előtt futott Jezréelbe, és bőségesen hullott eső, úgy, hogy eltűnt az aszály, Illés számára igen veszélyes lett tovább időzni a város közelében.

Aháb ugyanis elmesélte feleségének, mit tett Illés a Karmel-hegyen. Jezábelt megrendítette kedves Baal-prófétái halála. Azonnal döntött.

Illés üzenetet kapott Jezábeltől. Bálványaira esküdött: „Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt!” Vagyis a királynő megesküdött, hogy megölhetik őt a bálványistenek, ha Illést a következő napon nem érik utol katonái, hogy megtorolják, amit tett.

Illés eleget tud. Menekülnie kell az országból, el Jezábel bosszúálló keze ügyéből. Úrtól kapott feladatról most nem hallunk. Illés fél ennek az istentelen asszonynak a gyűlöletétől.

Gyorsan haladt, szolgájával együtt, Júda felé. Beérsebában, Júda határára érve otthagyta szolgáját, s maga indult tovább, a pusztába. Egy napi járóföldnyire jutva leült egy rekettyebokor* alá. A halált kívánta inkább, s ezt mondta az Úrnak: „Elég most már, Uram! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél!” Olyannak érezte magát, mint bárki más, nem többnek és nem jobbnak, mint atyái. Magára maradt. Saját elhatározásából menekült, hite elhagyta őt. Elaludt a rekettyebokor alatt. Talán abban reménykedett, hogy imádsága meghallgatásra talál, és fel sem ébred többé. De az Úr még várt…

Egy angyal jött Illéshez, megérintette, és azt mondta: „Kelj föl, egyél!” Illés föltekintett, s látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Úgy reagált, mint egy éhes és fáradt ember: evett és ivott. Majd újra lefeküdt aludni. Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és azt mondta: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” Illés úgy tett, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel*. Isten megáldotta az ételt, így vált ez lehetségessé.

Végül megérkezett a Hóreb-hegyhez, amit Sínai-hegynek is hívtak. Azon a hegyen, ahol az Úr a Tízparancsolatot adta, s többi rendelkezéseit, ahol Áron az aranyborjút készítette, s ahol a szentély készült, ott éjszakázott egy barlangban.

Éjjel az Úr megszólította prófétáját: „Mit csinálsz itt, Illés?” Nemcsak tudakozódott ezzel. Hisz Illés anélkül menekült Jezábel elől, hogy Isten segítségére és védelmére támaszkodott volna. Illés pedig védekezett: Ő minden tőle telhetőt megtett az Úrért, a seregek Uráért. Az izráeliták elhagyták az Ő szövetségét, oltárát megszentségtelenítették, prófétáit karddal megölték. Panasszal is élt: „Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.”

Az Úr erre nem egyenesen válaszolt, hanem kihívta Illést a hegyre, jöjjön, ott fognak találkozni. Nagy és erős szél szaggatta a hegyeket és sziklákat az Úr előtt. Bár e természeti jelenség is Isten erejét mutatja, mégsem volt ott Lelke által, csak jelezte hatalmát és fenségét. Ezután földrengés, majd tűz támadt, de az Úr nem volt egyikben sem. A tűz után halk és szelíd hang* hallatszott, s Illés tudta, hogy ott van az Úr. Palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál.

Így szólt hozzá egy hang: „Mit csinálsz itt, Illés?” Ő válaszolt: Buzgólkodott az Úrért, mivel az izráeliták elhagyták Isten szövetségét, oltárát eltávolították, s prófétáit karddal megölték. Egyedül ő maradt, de őt is meg akarják ölni.

Az Úr akkor megerősítette Illés hitét azzal, hogy három feladatot bízott rá:

1. Damaszkuszba kell mennie, Arám (Szíria) fővárosába, hogy ott Hazáélt* királlyá kenje. (Nem olvasunk róla, hogy ezt mikor tette meg).
2. Jéhút*, Nimsi fiát Izráel királyává kell felkennie. Akit (Aháb családjából) nem Hazáél öl meg, azzal Jéhú keze végez. E fölkenést nem személyesen Illésnek kell végeznie, egy fiatal próféta végzi majd el (vö. 2Kir 9,1–10).
3. Elizeust*, az ábél-mehólái* Sáfát fiát pedig prófétává kell kennie a saját maga helyébe. Illés tehát nem marad egyedül a bálványimádás elleni harcban, Elizeus ott lesz mellette.

Végül azzal erősítette meg Illés hitét az Úr, hogy azt mondta: „meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, amely nem hajolt meg a Baal előtt, és minden szájat, amely nem csókolta meg azt*.” Vagyis nem Illés az egyedüli hívő, hétezren vannak rajta kívül Izráelben, akik tudni sem akarnak Baalról.

Illés most már visszatérhet Izráelbe. Nem kell félnie többé Jezábeltől, mert az Úr lesz a védelmezője.

2. történet:

Illés egyik feladata volt, hogy prófétává kenje Elizeust maga helyett. Ábél-Mehólába ment, ami egy kicsi hely Izráelben, Manassé területén, a Jordán közelében. Elizeus éppen szántott, amikor odaért. (Elmúlt az aszály, volt már értelme ennek.) Az ekékhez 12 iga ökör, vagyis 24 ökör volt befogva. Ez azt mutatja, hogy a talaj ott a Jordán mellett igen nehezen megmunkálható, s azt is, hogy Elizeus egy gazdag földműves fia volt. Amikor Illés elment mellette, rádobta a palástját*. Ez a prófétai szolgálat átadását jelentette. Elizeus örökre Illés követője lesz.

Elizeus szavak nélkül engedelmeskedett. Illés után futott, otthagyva az állatokat. Egy kérdése volt: Apját és anyját megcsókolhatja-e még egyszer? „Azután követlek.”

Illés röviden válaszolt: „Menj, de térj vissza, mert valamit tettem veled.” Elizeus nyugodtan elköszönhet a szüleitől, de nem ez a fontosabb. Elizeus többet tett puszta búcsúzásnál*. Levágott egy pár ökröt, s az eke fáját felhasználva megfőzte a húst. Elkészítette a népnek (Ábél-Mehólá lakóinak, vagy apja szolgáinak?) búcsúzóul, amiből mindenki ehetett. Így látható módon vált meg régi életétől.

Elizeus Illés után indult, aki nem állt meg várni rá. Nem lett azonnal Elizeusból próféta, előbb a szolgája volt Illésnek. (Csupán a 2Kir 2-ben olvassuk, hogy Illés és Elizeus együtt vannak.)

Megjegyzés: Feltűnő, hogy Illés a Hóreben az Úrtól kapja feladatul, hogy Elizeust prófétává kenje, magát a felkenetést mégsem olvassuk.

Jegyzetek:

Rekettye – Nagy valószínűséggel boróka, tűlevelű a „Juniperusfélék” családjából, mely sokfelé előfordul száraz, homokos, puszta, növényzetben szegényes és sivatagos területen. Termése kékes színűre érik. A Jób 30,4 is említi („rekettyegyökér a kenyerük”), és a Zsolt 120,4 („rekettye parazsával”). Jó tűzrevaló, mivel keményfa, különösen a gyökere jó. Rekettyeparázson faszénre kell gondolnunk, mely sokáig parázslik. A borókabogyókból barna színű anyag nyerhető, amit ma is használnak pálinka készítéséhez. A régi egyiptomiak a boróka tűiből aromás olajat nyertek, melyet halottak balzsamozásához használtak, más olajok és adalékok hozzáadásával. A középkorban az ágait és a tűit égették azért, hogy a rosszat elkerüljék. Füstölésre is használták. Korábban gyógyító erőt tulajdonítottak neki: pestist elkerülni, vadállatok harapását gyógyítani, és általában hatásos ellenméregként. A cédrusfa, amiből ma is készítenek ceruzát és cigarettadobozt, ugyanebbe a családba tartozik.

Negyven nap és éjjel – Mózes ennyi ideig volt a Sínain (2Móz 24,18; 54. lecke); az Úr Jézus pedig a pusztában, amikor az ördög megkísértette (Lk 4,1–13; 219. lecke).

Halk és szelíd hang – Vö. Zak 4,6: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.”

Hazáél – A 2Kir 8,7–15 beszéli el, hogyan lett király Hazáél. Elizeus, Illés utóda volt az, aki Isten döntését a tudatára adta. (155. lecke)

Jéhú – Vö. 2Kir 9,1–10 (156. lecke), mely elmondja, hogyan lett Jéhú király, s hogyan pusztítja el Aháb családját.

Elizeus – „Isten megsegített”; olyan név, mely próféciát hordoz.

Ábél-Mehólá – A „körtánc mezeje”. Azok a bibliai helyek, amik Ábel névvel kezdődnek, termékeny területen vannak. Az „Abel” mezőt jelent. Feltűnő, hogy a Kerit-patak Ábél-Mehólánál ömlik a Jordánba, de a túloldalán. Tisbe, ahonnan Illés jött, nincs messzire innen (szintén a Jordán túloldalán). Azt feltételezik, hogy Illés tudhatta, kicsoda Elizeus.
Az „Ábel” név jelentése: „pára, lehelet, kicsiség”.

Baalt megcsókolni – Itt pogány szertartásról van szó, a bálvány megcsókolásáról. Az iszlámban is megtaláljuk: a zarándokok Mekkában, egy négyszög alakú épületecskében, melyet brokáttal burkoltak, amibe a Kába, a titokzatos fekete kő van elrejtve, amit Gábriel arkangyal adott Ábrahámnak – megcsókolják a Kába-követ. Az ortodox egyházakban a Bibliát és az ikonokat csókolják meg; a római katolikusok a feszületet.

Illés palástja – Később látjuk – vö. 2Kir 2,8; 145. lecke –, hogy Illés a palástját továbbra is magán viselte. Elizeusnak várnia kellett, amíg Illés elragadtatik, mielőtt valóban a követőjévé válik. Később Illés palástját is fölvehette (vö. 2Kir 2,13).
Illés palástját gyakran különleges ruhadarabnak, a próféta kabátjának írják le. Inkább egyszerű palástra gondoljunk, amilyet sokan viseltek Izráelben. Keresztelő Jánosról mondták, hogy teveszőrből való ruhát viselt (Mt 3,4); Jézus alsóruháját egyetlen darabból szőtték, varrás nélkül (Jn 19,23).

Búcsút venni – Elizeus kérése, hogy búcsút vegyen a szüleitől, semmiképpen sem tekinthető gyengeségének. Olyan embernél lett volna az, aki úgy követné az Úr Jézust, hogy előbb eltemetné az apját, vagyis azt kéri, hadd várja meg, amíg az édesapja meghal (vö. Lk 9,61). Magáról az elválásról, búcsúvételről is lehet beszélgetést kezdeni a gyerekekkel.

Énekek:

Református énekeskönyv: 27:1.6; 54:1–2; 91:1.6; 119:43–45; 151; 172; 233:1–3; 256:3–7
Jertek, énekeljünk: 141; 169; 173; 185
Harangszó: 42; 43; 44; 49:6–7; 54
Dicsérjétek az Urat!: 8; 19; 68; 71; 75; 91:1–4.6; 95:1; 154:1.3
Erőm és énekem az Úr: 30; 63:2–3; 106; 120:1

Megjegyzések:

Az Úr erősíti a hitet – A hit nem az ember saját ereje, hanem Isten ajándéka. Hasonlítsd össze a hitet a tűzzel, amit meggyújtottak. Amikor nem pótolják az éghető anyagot, vagy nincs elég levegő, elalszik a tűz. Csak az Úr tudja a hit tüzét Szentlelke által égve tartani.

Nem adni fel a bátorságot – Illés legnagyobb csalódása, hogy az Úr szolgálatában végzett munkájának nincs gyümölcse. Innen ered panasza, hogy egyedül maradt Izráelben, aki szolgálja az Urat. E történetből kiderül, hogy Isten szolgáinak sosem kell föladniuk, még ha minden úgy látszana is, hogy hiába. Maga az Úr ad áldást a munkájukra. 1Kor 15,58: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

A próféták üldözése – Illés mellett többek között Mikeás (1Kir 22,8kk), Elizeus, Ézsaiás, Jeremiás, Dániel volt, akiket a környezetükben lévő hitetlenek üldöztek. Az Úr Jézus mondta róluk: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, aki hozzád küldettek…” (Mt 23,37).

Elszakadni mindentől Jézus szolgálatáért – Elizeus lehet a példa minden ember előtt, aki az Úr szolgálatára szánja magát. Közülük a legtöbbnek nem kell elválnia a családjától, barátaitól, munkatársaitól és hazájától (lakóhelyétől), hanem saját környezetükben dolgozhatnak érte. De mindig voltak olyan emberek is, akiknek mindentől búcsút kellett venniük. Misszionáriusokra gondolunk, akik az elhívásuknak megfelelően mentek távoli országokba, idegen népek közé. Általában mindenkinek sok mindentől el kell búcsúznia a régi életéből, aki az Úrnak akar szolgálni.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret (Osztályfőnöki) / Testnevelés és sport

• Fizikai erő, erőnlét. Különleges teljesítmények, testi próbák a sport terén, háborúban, veszélyhelyzetekben. (***)
• Lelkierő kritikus élethelyzetekben. A testi és a lelki erő közötti kapcsolat. (***)
• Illés-túra: gyalogtúra testi és lelki táplálékkal. (***)

Történelem (Egyháztörténet) / Magyar nyelv és irodalom

• A keresztény egyház történetében állandóan visszatér Isten szolgáinak az üldözése. Pl. István, Jakab, Péter, Pál, Ignatius, Policarpus, Husz János, John Wycliff, Luther Márton, Jan de Bakker, Bunyan János és sokan mások. (***)
• „Illés kenyerén” – szemelvény olvasása Dobos Károly ref. lelkipásztor naplójából az ötvenes évekből. (***)
• Endrődi Sándor: Te küldtél engemet… c. verse, mint Illés lehetséges monológja. A két léthelyzet párhuzama: megpróbáltatás, szenvedés, egyedüllét. (***)

Vázlat:

1. történet:
Illés
menekül Jezábel elől
puszta
meg akar halni
kétszer élelem
40 nap + 40 éjjel
Hóreb
„Egyedül én maradtam”
van még 7000 hűséges ember
feladat:
Hazáél
Jéhú
Elizeus

2. történet:
Illés – Elizeus
12 iga ökör
palást
áldozat
búcsú
engedelmes követés

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/139-140. Illés a pusztában és a Hóreb-hegyen; Elizeus elhívása – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 137.27 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* A jószívű vendéglátót nem éri veszteség.
* A kevéssel is meg lehet elégedni.
* Isten hatalmában van az élet. Csodák az Ő tiszteletére történnek.

Előzmények:

Illés bejelentette Ahábnak, hogy sem eső, sem harmat nem lesz addig, amíg ő szólni nem fog. Majd elküldte őt az Úr a Kerit-patak mellé, ahová hollók vittek neki minden reggel és este kenyeret és húst. A patak vizéből ivott, s ott maradt, míg az ki nem száradt.

Történet:

Mikor a Kerit-patak kiszáradt, az Úr tovább küldte Illést. Az országot is el kellett hagynia. „Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába*, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak*, hogy gondoskodjék rólad.”

Illés megérkezett Sarepta kapujához. Találkozott egy özveggyel, aki éppen tűzrevalót gyűjtögetett. Megszólította Illés: „Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam!” Az asszony elindult, hogy Illés kérésének eleget tegyen. Ezzel már többet tett, mint amit a keleti vendégszeretet kíván. Hiszen Sareptában is komoly volt az aszály, alig volt víz. Az asszony talán az utolsó korsó vizéért indult.

Illés utána szólt: „Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal.”

Az asszony tudta, hogy Illés Izráelből jött. Talán a ruháján vette észre, hogy ő Isten embere, Izráel Istenének szolgája. Ugyanis így válaszolt: „A te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk.”

Illés azonban így biztatta őt: „Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts!” Majd elmondta neki Isten ígéretét: „A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre.”

Ettől fogva az asszony nem aggódott tovább. Hitt Illés szavának, vagyis Izráel Istenének! Ő, aki gondoskodhat esőről, megvalósíthatja, hogy a liszt és az olaj ne fogyjon el. Engedelmesen indult Illés szavára, s először Illésnek, majd magának és a fiának sütött belőle. Mégis ugyanannyi olaj és liszt maradt az edényben.

Illés ezután sokáig ott maradt az özvegynél és fiánál. Egy felső szobában lakott, ami a lapos tetőre épült, vendégek számára (vö. 2Kir 4,10: Elizeus felső szobája a súnémi asszonynál; 149. lecke). Egész idő alatt nem fogyott el a liszt és az olaj, amint az Úr Illésnek megígérte! Minden nap volt mit enniük, még ha nem is volt különösebben változatos az étkezésük. Így lett az asszony vendégszeretete áldássá mindhármuk számára.

Egy nap az özvegy fia olyan beteg lett, hogy meghalt. Hirtelen történt az eset, Illést még csak hívni sem tudta az asszony. Panaszkodva és sírva ment Illéshez: „Mi bajod van velem, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess (Isten előtti) bűnömre*, és megöld a fiamat?” Illést hibáztatta tehát fia haláláért. Azt hitte, Isten egyenesen azért küldte őt hozzá, hogy minden bűnéért megbüntesse fia halálával.

Illés nem rótta meg az asszonyt, hanem azt mondta: „Add ide a fiadat!” Felvitte a szobájába, s az ágyra fektette. (Feltűnő, hogy az asszony lent maradt. Vajon nem remélt semmit, vagy tisztelettel várakozott?)

Illés az Úrhoz kiáltott, tőle várt választ: „Uram! Még bajt is hozol erre az özvegyre, akinek én a vendége vagyok, és megölöd a fiát?” Ahogy mások is, akiket az Úr az éhség által engedett meghalni, most ez a fiú is meghalt… Illés nem értette: az asszony egész idő alatt áldott volt, mivel ő, az Úr szolgája nála lakott, és most ez…

Majd egymás után háromszor ráborult Illés a fiúra. Talán saját teste melegével akarta felmelegíteni, és saját lélegzetét belefújni? Vagy jelét akarta adni, hogy érzi, Isten csodára készül, s ő hisz mindenható erejében? Így imádkozott: „Istenem, Uram! Térjen vissza a lélek ebbe a gyermekbe!”

Akkor történt a csoda: a fiú feléledt. Az Úr meghallotta Illés kiáltását. A Bibliában ez az első híradás a halálból való feltámadásról*!

Illés karjába vette a gyermeket, levitte és átadta az anyjának. „Nézd, él a fiad!” – mondta egyszerűen.

„Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” – felelt az asszony. Istennek adott tiszteletet, ahogyan csoda esetén illik. S ebben az az ígéret is benne van, hogy Istentől rendelt időben, és Illés szavára, az Úrtól kapott parancsra esni fog újra.

Jegyzetek:

Sarepta – „Olvasztókemence” – Jézus földi vándorlása idején is Szidónhoz tartozott Sarepta (Lk 4,25–26). Jelentéktelen tengerpart. Az Abdiás 20 említi még egyszer.

Az Úr parancsolt az özvegynek – Az asszony még semmit sem tudott, amikor Illéssel találkozott Sarepta kapujában, de az Úr már szívére helyezte, hogy ne utasítsa el Illést. Példát látunk itt Isten előkészítő munkájára, mint pl. Fülöp és a szerecsen főkomornyik esetében (ApCsel 8,26–40; 328. lecke). Fülöpnek Samáriából kellett a Jeruzsálemből Gázába vezető útra mennie, s épp akkor odaérni, mikor a komornyik utazott arra. Vagyis e találkozást Isten előre „megrendezte”. Így képzelhetjük el azt is, hogy Isten már munkálkodik az imádságunk meghallgatásán, még mielőtt imádkozni kezdtünk volna. (Ézs 65,24: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.”)

Bűnre való emlékeztetés – Illésen keresztül az özvegy is kapcsolatba került Istennel. Talán ezért ismerte fel olyan világosan a bűnét? Egyébként, minél közelebb él valaki Istenhez, annál bűnösebbnek találja magát. De hittel tekinthet Krisztusra és az Ő megváltó munkájára.

Az első feltámadás-történet – A sareptai özvegy fiának a feltámasztása az első alkalom, hogy valaki visszatért a halálból, és élhetett tovább. Az Ószövetségben olvasunk még a súnémi asszony fiáról (2Kir 4,32–35; 149. lecke), és arról az emberről, akit Elizeussal egy sírba temettek (2Kir 13,21; 157. lecke). Az Újszövetségben a naini ifjúval (Lk 7,11–17; 238. lecke), Jairus lányával (Mt 9,18–26; 247. lecke), Lázárral (Jn 11,1–44; 284. lecke) és azokkal a halottakkal találkozunk, akik Jézus halálának pillanatában támadtak fel. Mindez jel, előre mutatva Jézus halálból való harmadnapi feltámadására. Az Ő feltámadása biztosít minket, hogy mi is feltámadunk Jézus visszajövetelekor.

Énekek:

Református énekeskönyv: 9:1.9; 146:4–5; 172; 236; 270:1.6; 483:10
Jertek, énekeljünk: 64:2; 80; 145:1–3; 171; 176; 177:1; 255 – 257
Harangszó: 18; 43; 49; 51:1–2; 54:1–3
Dicsérjétek az Urat!: 10 – 13; 14:1; 18; 29:2; 75; 76; 95:1; 156
Erőm és énekem az Úr: 15; 47; 48; 62:1; 106; 119; 126:1

Megjegyzések:

Miért kellett Illésnek a pogány Szidón Sareptájába mennie? – Jézus a názáreti zsinagógában mondta, hogy sok özvegy volt Izráelben Illés idején, ő mégsem ezekhez küldetett, hanem a szidóni Sarepta özvegyéhez (Lk 4,25–26). Ezt az Úr pogányok iránti kegyelme jelének kell tekintenünk.
De… Szidón mégiscsak a Baal- és Astarte-kultusz helye, amit Aháb és Jezábel Izráelbe bevezettek (1Kir 16,31; 135. lecke). Isten humora, hogy míg Aháb Illést keresi, ő Jezábel szülőhazájában, atyja egyik alattvalójánál tartózkodik. Kétségtelenül kerestette Aháb Illést Szidónban is, de ott sem fedezték fel (vö. 1Kir 18,10; 138. lecke).
Miért kell most Illésnek éppen egy szegény özvegyasszonynál lennie éhínség idején? Emberileg nézve nála kellene éhhalált szenvednie. Az Úr itt a mindenhatóságát jelzi. Ami embereknél lehetetlen, az Istennél lehetséges. Az Úr pedig gondoskodott az özvegyről és annak fiáról is.

Az ember nem szenved szükséget, amikor vendégszeretetet gyakorol – A vendégszeretet sok keleti országban a jólét egyik legfontosabb kifejezése. Az érkezőt ritkán engedik el anélkül, hogy be ne hívnák, és meg ne kínálnák. Ez gyakran teljes étkezést jelent. Nem magukért teszik, azt kínálják, ami a legjobb falat a házban. Téged sem ér veszteség, ha a vendégszeretetet gyakorlod. Inkább nyereség. A sareptai özvegy története példázza, hogy a vendégszeretet „természetben” is áldott. De… nem ezért kell vendégszeretőnek lennünk. Érvényes: „a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9,7).
A Biblia is arra tanít, hogy legyünk vendégszeretők. Része a „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” parancsnak (Mt 22,39). „Gyakoroljátok a vendégszeretetet” (Róm 12,13^b), és „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg” (Zsid 13,2) – írja Pál. Péter pedig így ír: „Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül” (1Pét 4,9). A feladatok közül, amit Pál szerint a gyülekezet tagjai egymással kell gyakoroljanak, az egyik a vendégszeretet (vö. 1Tim 3,2 és Tit 1,8). Az Úr Jézus a Mt 25,31–46-ban írja le az ítéletet, amit az Emberfia mond az emberekről. Így szól majd a jobb keze felől állóknak: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok” (35. v.). Amikor megkérdezik, hogy mikor adtak neki menedéket, a király így válaszol: „amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (40. v).
A vendégszeretetet nem szükséges leszűkíteni azokra az emberekre, akik bejönnek a házunkba. Olyanok is akadnak, akik messze laknak tőlünk, vagy akik messzi földről jönnek az országunkba (menekültek), azok is lehetnek a vendégeink. Segíthetünk nekik felöltözni, ételt, vagy ami nagyon fontos, lelki eledelt adni nekik (Bibliát, gyerekbibliát, jó keresztyén, hitépítő könyveket). Szerencsére több szervezet is foglalkozik ilyennel nálunk. Ne feledd: támogatandó program az iskolában, valamilyen segélynyújtó szervezet munkájába bekapcsolódni. A köszönet pedig, amit aratsz, megfizethetetlen.

Kevéssel megelégedni – Illés a Kerit-patak mellett hozzászokott a kenyérhez és húshoz, reggelente és esténként. A sareptai özvegynél naponta kenyér és víz volt a menü. Mégis megelégedett vele Illés, mert… Isten ajándéka volt. Zúgolódhatunk, ha olyasmi kerül terítékre, amit nem tudunk értékelni, miközben nagyon kevés ennivaló van? Izráel népe a pusztai vándorlás idején többször zúgolódott az élelem miatt, amit talált; a manna (mennyei kenyér) miatt is zúgolódott. Ügyeljünk a büntetésre, amit kaptak érte!
„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” nagyon fontos kérés, mivel nem többért – és nem kevesebbért – imádkozunk, mint az eledelért, mely napi létfenntartásunkhoz szükséges. Nem cukorkát kérünk, nem valami finomságot a kávénk mellé. Mindaz, amit ezen felül kapunk, extra áldás (az extra kövérít és egészségtelen lehet). Arról van szó, hogy fogjuk fel: naponkénti élelmünkért az Úrtól függünk. Dolgozhatunk is érte, természetesen, megszolgálni mégsem tudjuk: naponkénti élelmünk Isten kegyelmi ajándékai közé tartozik! Lehet, hogy a különbség Kain és Ábel áldozata között abban van, hogy Kain azt áldozta, amiről azt hitte, megdolgozott érte, miközben Ábel tudta, hogy ő a munkája eredményét Isten áldásaként kapta. Kain olyasmit adott, ami a saját tulajdona, Ábel Istennek adta vissza, amit tőle kapott.

A csodák Isten tiszteletére történnek – Az Úr Jézus mondta a vakon születettről, mielőtt meggyógyította, azért van így, hogy „nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” (Jn 9,3; 266. lecke). Ilyen minden csoda, ami megtörtént, és meg fog történni. Az Istenhez megtérés csodája is.

Elbeszélés az ovisoknak – Az elbeszélés két részből áll. Talán jobb két részletben elmondani.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek / Emberismeret (Osztályfőnöki)

• A mindennapi kenyér, a táplálék megbecsülése. Éhség, szegénység hazánkban és más országokban. A segítségadás módja és lehetőségei. (* ** ***)
• Megelégedni a kevéssel, a kicsivel is. Hogyan lehetünk körülményeink között elégedettek? Hogyan tudunk a kevésből is adni a rászorulóknak? (** ***)
• Vendégfogadás, vendégszeretet. Mire van szüksége a vendégnek? Példatörténet, beszélgetés a témáról. (** ***)

Magyar nyelv és irodalom / Ének-zene

• Motiváció: a „Süssünk, süssünk valamit…” kezdetű népi mondóka megismerése. (*)
• Énekelt asztali áldások megismerése, tanulása. (* **)
• Bice-bóca megelégedéssel fogyasztott kökényebédje, és az osztálytársak segítségnyújtása Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön c. regényében. (**)
• „Jókedvű” szegények Móricz Zsigmond: Hét krajcár c. novellájában. Derű és tragikum együttes ábrázolása. A megelégedettség motívuma. (***)

Természetismeret (Környezetismeret) / Földünk és környezetünk (Földrajz) / Háztartástan (Technika)

• Süteményfajták. Hogyan készül egy egyszerű sütemény, kenyér? Palacsinta (fánk, lángos) sütés. (*) Süteménykészítés. (**)
• Terítés, kínálás, a vendéglátás gyakorlása. (* **)
• Vízhiány, éhínség jelensége és okai a Föld különböző területein. Melyik a hatékonyabb segítségnyújtás? A fejlődés segítése, szerkezeti változtatások (pl. kútfúrás, helyes talajművelés megtanítása, ipartelepítés stb.) (** ***)

Matematika

• Azonos formák párosítása, párok megszámlálása. (*)

Vázlat:

Illés
sareptai özvegyasszony
– víz
– lepény
csoda: liszt és olaj nem fogy el

meghal egyetlen fia
csoda: a fiú újra él

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/137. Illés Sareptában – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 188.90 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!

Üzenet – Téma:

* „Ne legyen más istened rajtam kívül!”
* Bűnre csábítani gonosz dolog.
* Istentelen környezetben is lehetsz Isten gyermeke.

Előzmények:

Salamon halála után Roboám lett a király Izráel felett. Tíz törzs elpártolt tőle, mert nem akarta csökkenteni a nép terheit. A tíz törzs vezetőjét, Jeroboámot királlyá választották „Izráelen” (tíz törzs országa). Roboám „Júda” királya lett (két törzs országa).

1. történet:

Jeroboám király első nagy problémája volt a jeruzsálemi istentisztelet, hiszen ott állt az Úr temploma. Ha népe oda járna, hatása alá kerülnének a pompás templomnak, Salamon palotájának, és fiának, Dávid unokájának. Szívük visszafordulna Roboámhoz, Júda királyához, őt pedig megölnék. A 2Krón 11,13–17-ből kiderül, hogy nem alaptalan a félelme. Saját istentiszteleti hely kell tehát, ahol imádkozni lehet, és áldozatot bemutatni.

Korábban ismert kultuszhely* volt északon Dán, középen pedig – Jeroboám országának déli részén – Bétel (Isten háza). Egyiptomi menekülése idején Jeroboám látta az Ápis-bikát* (borjút) imádó embereket. A pusztai vándorlás idején, a Sínai-hegy mellett Áron aranyborjúja előtt táncoltak (2Móz 32; 55. lecke). Két aranyborjút készíttetett hát Jeroboám, s mikor elkészült az első, és fölállították Dánban, úgy mutatja be, mintha magát az Urat ábrázolná: „Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból!” Ugyanezt mondta Áron is a Sínainál. Bételben állította fel a második aranyborjút, és templomokat építtetett az áldozóhalmokon*. Papokat is alkalmazott. Nem Lévi törzséből, ahogyan az Úr rendelte, hanem az alsó, legszegényebb körből. Mindenkit, aki vállalta (1Kir 13,33), alkalmaztak, bizonyára nem a legtanultabbakat.

Jeroboám önhatalmúan ünnepet rendelt el, a nyolcadik hónap 15. napján (október vége, november eleje között, talán nov. 5-re esett). Ő maga mutatta be az első áldozatot Bételben, Salamont utánozva (vö. 1Kir 8,62–63; 128. lecke). Elfelejtette, amit Ahijjá próféta mondott neki az Úr nevében: ha az Úr parancsainak útján jár, és Őrá hallgat, akkor az Úr az ő házát, királyságát maradandóvá teszi (vö. 1Kir 11,38; 131. lecke).

A tíz törzs népe közül is sokan az Urat, Izráel Istenét keresték, ezért Júdába mentek. Roboám népe erősödött ezekkel az „emigránsokkal”.

2. történet:

Miközben Jeroboám Bételben az oltár mellé állt bemutatni az aranyborjúnak szóló első áldozatot, megjelent Júdából egy próféta. Az Úr igéjét mondta az oltár ellen: „Oltár! Oltár! Így szól az ÚR: egy fiú születik majd Dávid családjából, akinek Jósiás lesz a neve, ő majd föláldozza rajtad az áldozóhalmok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberi csontokat fognak elégetni rajtad!” (Vö. 2Kir 23,19–20; 176. lecke. Így lesz az oltár is megszentségtelenítve. Jelképesen: „Ti az életet tisztelitek ez aranyborjúban? Ez maga a halál!”)

Az Úr szavának megerősítésére a próféta egy csodás jelt adott: „Íme, ez az oltár meghasad, és kiömlik a rajta levő hamu.” Jeroboám erre kinyújtotta a kezét a próféta felé: „Fogjátok el őt!” – De megbénult a keze, nem tudta visszahúzni. Közben meghasadt az oltár, és kiömlött a rajta lévő hamu, Isten bekövetkező ítéletének jeleként. Jeroboám Isten akarata nélkül egyetlen izmát sem mozdíthatta meg. A próféta segítségét kérte, akinek meghallgattatott az imádsága, s a király megmozdíthatta a kezét. Meg akarta jutalmazni a prófétát, és meghívta magához, de a próféta így válaszolt: „Ha a palotád felét nekem adod, akkor sem megyek el veled; én ezen a helyen nem eszem kenyeret, és nem iszom vizet*. Mert ilyen parancsot adott nekem az Úr: Ne egyél kenyeret, ne igyál vizet, és ne azon az úton térj vissza, amelyen mentél*!”

Azzal elindult egy másik úton, ahogy az Úr mondta neki.

Lakott Bételben egy öreg próféta, aki nem ment el az ünnepre. A fiai beszélték el neki az eseményeket, s tőlük tudakolta meg, melyik úton ment el a júdai próféta. Ezután felnyergeltette a szamarát, utána indult, és egy cserfa alatt ülve találta meg. Meghívta magukhoz, nagy tisztességnek érezve, hogy Isten emberét láthatja vendégül. Gondolta, tisztelni fogják érte, ha az ő meghívását elfogadja, a királyét pedig nem, hisz Bételben közben mindenki az oltárnál történtekről beszélt. Önzés volt tehát a meghívása, és hazudott, mikor az Úrra hivatkozott.

A júdai próféta hitt neki, és már az asztal mellett érte utol Isten üzenete: „Mivel ellene szegültél az Úr szavának… visszatértél, és kenyeret ettél, meg vizet ittál azon a helyen… holttested nem jut őseid sírjába*!” Az ígéret gyorsan beteljesült: útközben egy oroszlán* támadta meg a prófétát, és megölte.

Feltűnő, hogy az oroszlán nem bántotta a próféta szamarát, a szamár nem menekült el, hanem gazdája hullája mellett maradt, az oroszlánnal együtt, jeléül annak, hogy nem megszokott támadásról, hanem ítéletről van szó.

Az öreg próféta lelkifurdalásáról nem hallunk, de megkereste, és magával vitte a tetemet, és a saját sírjába temette el. Kérte fiait, hogy őt is oda temessék majd, mert „bizonyosan be fog teljesedni az az ige, amelyet ő hirdetett az Úr parancsára”.

Jeroboám e jelre sem fordult el a bálványimádástól, alacsonysorú papok alkalmazásától. Bűnének következménye az lett, hogy családja nem örökölte a trónt.

3. történet:

Egyszer súlyosan megbetegedett Abijjá*, Jeroboám fia. Ekkor azt tanácsolta Jeroboám a feleségének, hogy álruhában keresse föl Ahijjá prófétát Silóban. Tőle kérdezze meg, mi történik majd a gyerekkel. Így nem befolyásolja a prófétát, hogy a király fiáról van szó. Jeroboám odáig jutott, hogy szégyellte személyesen kérni Isten szolgájának a tanácsát. Arra nem gondolt, hogy az Úr elől elrejteni semmit sem lehet.

Tíz kenyeret, kalácsot és egy csupor mézet vitt ajándékba az asszony. (Ez egyszerre jelentett spórolást és álcázást is.) Az álcázásból és az ajándékból az is kiderül, hogy Jeroboám a prófétát jósnak tekintette, aki Isten üzenetét maga alkalmazhatja a körülményekre (vö. Ám 7,12).

Jeroboám felesége megtette, amit férje kért, bár anyaként nehéz lehetett fiát olyan sokáig magára hagynia. Ahijjá próféta öregkorára megvakult (mint Izsák, Jákób vagy Éli). Ám az Úr még Jeroboám feleségének megérkezése előtt elmondta neki, mi fog történni Jeroboám fiával, és hogy az asszony idegennek öltözött. Ahijjá tudta, mit kell mondania.

Amikor a próféta meghallotta az asszony közeledő lépteit, beljebb hívta, s megkérdezte, miért tetteti magát idegennek? Majd kedvezőtlen üzenettel küldte haza:

1. Isten emelte ki a népből Jeroboámot, és tette fejedelemmé Izráel felett, elszakítva az országrészt Dávid házától.
2. Jeroboám azonban nem lett olyan, mint Dávid, aki teljes szívéből követte az Urat. Rosszabbat tett, mint az elődei, mert öntött bálványisteneket* csinált.
3. Veszedelmet hoz hát az Úr Jeroboám házára, kipusztítja minden férfitagját, háza népe semmivé lesz.
4. Aki hozzátartozói közül a városban hal meg, kutyák eszik meg, aki a mezőn, azt a madarak.
5. Jeroboám felesége menjen haza, s mikor belép a városba, meghal a fia. Egész Izráel elsiratja, és eltemetik. Jeroboám hozzátartozói közül csak őt temetik sírba, mert csak benne talált valami jót Izráel Istene.
6. Támaszt majd az Úr egy királyt Izráelben, aki kiirtja Jeroboám háza népét*.
7. Izráel népét is megveri az Úr, kitépi abból a jó földből, amelyet őseiknek adott, és elszórja őket az Eufráteszen túlra*, mivel bálványoszlopokat csináltak az Úr bosszantására.
8. Kiszolgáltatja Izráelt a vétkek miatt, amelyeket Jeroboám elkövetett, és amelyekkel Izráelt is vétekbe vitte.

Jeroboám felesége e szörnyű üzenet után visszament Tirzába*. Mikor a palota lépcsőjére lépett, meghalt a fia. Minden úgy történt, ahogy a próféta mondta, egész Izráel elsiratta a fiút. Hátrányos környezetben is lehet egy gyermek az Úrnak kedves.

Jeroboám 22 évig uralkodott, Roboám, majd a júdai Abijjá idejében hadakoztak is egymással. Haláláról a 2Krón 13,20-ban olvashatunk: Abijjá ellen harcolva ereje meggyengült, az Úr megverte őt, és meghalt.

Jegyzetek:

Kultuszhely, vallási központ – Dán volt az a hely északon, ahová Dán törzse Míká efódját, teráfimját és szobrait, valamint papját vitte (vö. Bír 17 és 18). Éveken át folyt Dánban a bálványimádás.
Bétel, az „Isten háza” is ismerős hely, Jákób ősatya itt építette az első oltárát, miután visszatért Kánaánba, és azt mondta: „Él Bétel”: Isten Bételben van (vö. 1Móz 35,6–7). Később a szentély is Bételben volt egy ideig (vö. 1Sám 10,3).
Feltűnő, hogy Dán és Bétel is határváros volt. Az „istenek”, akik Izráelt Egyiptomból kivezették, őrizték az országot – Jeroboám szerint.

Ápis-bika – Ez a kiábrázolás – bikaként is – az egyiptomi Ptah istenség látható formája volt. Ptah volt az istene a jártasságnak és az ismeretnek. Jeroboám borjúkultuszában materialista és pragmatikus jeleket fedezhetünk fel: az kerül középpontba, ami az embert helyzetbe hozza. Az embernek kell legyen valami a szeme előtt. Az Úr viszont éppen igéje által akar hatni.

Áldozóhalmok – Úgy gondolták, az istenséget valamiféle magaslaton kell imádni, ott közelebb vannak az istenséghez. Pedig az Úr ott van mindenütt, akár 2000 m mélyen is.

Ne egyen, és ne igyon Bételben – Az Úr parancsát az 1Kor 10,19–21 fényében is szemlélhetjük: A bálványáldozatot, ami tulajdonképpen áldozat a gonosz lelkeknek, elfogyasztották. Pál ezt megtiltotta a keresztyéneknek: ne kerüljenek általa közösségbe a gonosz lelkekkel! Isten emberének étkezési tilalma a tíz törzs országának területén jelzi, hogy az Úrral (és a jeruzsálemi templommal) való kapcsolat megszakadt. A közös étkezés megtagadása lebecsülést jelent Közel-Keleten.

Ne térjen vissza ugyanazon az úton – Talán arra utal, hogy se Jeroboám, se a nép ne gondolja, hogy csak úgy véletlenül járt arra egy követ.

Ősei sírjába temettetni – Izráelben gyakran temetkeztek családi sírokba, amiket apróbb sírok csoportjának tekintsünk inkább. Gyakran sziklába vésték ezeket, s időnként egy-egy új „kamrával” bővítették. Isten emberének a büntetése, hogy nem otthon hal meg, és nem lesz normális temetése. Kegyes izráelita vágya az ősök hamvaihoz temetkezni.

Oroszlán – Izráelben még a Kr. u. 12. szd-ban is éltek oroszlánok. A nagy testű ragadozó letaglózza áldozatát, és gyakran magával cipeli nyugalmasabb helyre elfogyasztani. E történet oroszlánját Isten zabolázta meg, és a szamár se menekült el, ami Isten állatok feletti hatalmát mutatja.

Abijjá – „Atyám az Úr”. E szép név utalhat arra, hogy Jeroboám gyereke még apja királlyá létele és a bálványimádás bevezetése előtt született.

Öntött bálványistenek – Ahogyan Dán és Bétel aranyborjúiról szól az Úr, mutatja, mennyire mást gondol Ő az istenekről, akiket Jeroboám úgy állít be, mint „akik kihoztak téged (Izráelt) Egyiptomból”. Ez az első két parancsolat elleni vétek: Csak az Urat imádd; szobrok, képek készítése erre a célra tilos.

Király, aki kiirtja Jeroboám háza népét – Baasá lesz, aki ezt megteszi (lásd 1Kir 15,27–29).

Elszórja őket az Eufráteszen túlra – Kr. e. 722-ben teljesedett be mindez az asszírok által.

Tirza – Manassé földjén, Ebál hegye táján található.

Énekek:

Református énekeskönyv: 1:1–4; 81:10–11; 119:1–2.17–20; 135:9–10; 211:1.3.5; 236:1–2; 473:2–3
Jertek, énekeljünk: 183:1–2; 227:1–2; 228
Harangszó: 44:1–2; 48:1–2; 49:1–2
Dicsérjétek az Urat!: 69; 74; 87; 161:1–3
Erőm és énekem az Úr: 56; 84; 130; 139

Megjegyzések:

Államvallás – Jeroboám bálványimádását úgy vehetjük, mint a felsőség beavatkozását a nép vallásába. A bálványimádás ezzel államvallássá lett, célja, hogy Jeroboám királyságát biztosítsa. Sok példát látunk arra a történelemben különböző népeknél, hogy az istenséget és a istentiszteletet az állam védelmére használják. Akadt kötelező vallás, és akadt tiltott vallás is. Gondoljunk csak rá, mi történt a kommunista uralom idején az egyházakkal. Vagy gondoljunk a régi Római Birodalom államvallására, ahol mindenkinek a római császár képét kellett évente néhány alkalommal imádni. S mivel ezt a keresztények megtagadták, emiatt sokukat oroszlánok elé vetették.
Izráelben Saul királlyá választásáig a teokrácia volt az „államforma”, ahol Isten uralkodott, és az Ő imádása állt a középpontban. Azzal, hogy Isten uralma helyett a nép királyt akart vezetőként, Izráel súlyos terhet vett a nyakába.

Bűnre csábítás – Jeroboám állandó példája az olyan személynek a Bibliában, aki a népét bűnre csábította. Izráel és Júda más vezetői bálványokat imádtak, de nem tették a bálványimádást kötelezővé. Aháb és Jezábel kivételek voltak. Aki bűnre csábít, Isten haragját vonja magára, de másokat is – Jeroboám esetében a népet – bűnbe visz magával. Érdemes észrevenni azokat, akik nagy pátosszal és hamis tanítással, vagy meghatározott bűn propagálásával magyarázzák ki magukat. Gyerekek között is előfordul ilyen.
Jeroboám nem hitetlenségből ragadta magához a hatalmat. Ezt megőrizni kreált kultuszhelyet, aranyborjúkat. Őrizkedjünk attól, hogy bálványra cseréljük az élő Istent. Jézus mondta: „Én vagyok a jó pásztor… az enyéim ismernek engem (hallgatnak a hangomra)” (Jn 10,14.16). Emberi megbízhatatlanság helyett inkább az Úrra hallgassunk!

Isten szavait gyakran csodajelek erősítik meg – Gyakran történik így. Gondoljunk Mózesre és Áronra a fáraónál, a tüzes kígyókra a pusztai vándorláskor, Illésre a Kármel hegyén. Az Úr Jézus is elmondta az üzenetét, ő is tett csodákat. Feltűnő, hogy a csodajelek nem adnak hitet. Sok zsidó hallotta hírét Jézus csodáinak, vagy látta, mégsem adta át a szívét. Sokan gondolkoznak így: „Hogyha valami csoda történne…” Úgy a fáraó, mint Jeroboám magatartásán látszik, hogy a csoda nem segít.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Történelem

• Képek és szobrok szerepe, helye a különböző vallásokban. Az istenábrázolás tilalma a Bibliában. (***)
• Példák állam és vallás viszonyára a történelemből: államvallás, vallási türelem, szabad vallásgyakorlat. (***)
• Az állami, egyházi és pártpropaganda szerepe, hatása az életünkben. (***)
• Egyházak, vallási közösségek a mai Magyarországon. „Valláskatalógus” készítése: Felcserélhető-e a hit a fogyasztói szemlélettel? (***)

Vázlat:

1. történet:

Roboám – két törzs országa: Júda
Jeroboám – tíz törzs országa: Izráel
bálványimádás
– Dán (északon)
– Bétel (délen)

2. történet:
Jeroboám – Bétel
Próféta Júdából
– Jósiás tisztogatása
– az oltár meghasad
– kinyújtott kéz
– ne egyen és ne igyon ott
öreg próféta hazugsága
meggondolatlan bizalom
oroszlán öli meg

3. történet:

Jeroboám fia, Abijjá beteg
felesége Ahijjá prófétához megy
álruha – hazugság
Isten büntetése
– fia meghal
– családja eltöröltetik
– az ország elvétetik
Jeroboám halála

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

365/132-134. Jeroboám bálványimádása; Jövendölés a bételi oltárról és Jeroboám háza bukásáról – tanári segédlet és feladatlapok egyben

1 fájl(ok) 132.55 KB

A letöltéshez kérjük jelentkezzen be!