Pages Navigation Menu

358-359. Jelenések könyve: János látomása; a hét gyülekezetnek írt levelek

Üzenet – Téma:

* Jézus az első és az utolsó — ami életünkben is.
* Az Úr Jézus ismeri a gyülekezeteket.

Bevezetés:

A Jelenések könyvét Kr. u. 90-95 között írta János. Olyan időben íródott a könyv, amikor a keresztyének üldözése javában folyt, János is ennek lett áldozata. A könyv két fő részből áll:
a hét gyülekezetnek írt levelekből (2-3 fejezet) és a jelenésekből (4-22 fejezet). Az első fejezet bevezetőként is értelmezhető, amiben János leírja, hogyan kapta a kinyilatkoztatást.

A Jelenések könyve igazából egy vigasztaló könyv a nehéz időkben élő keresztyének számára. Vigasztaló abban az értelemben, hogy a történelem irányítását is Isten tartja a kezében, egészen a végéig.

Történet:

Jézus Krisztus kinyilatkoztatása van megírva ebben a könyvben, mindarról, aminek hamarosan meg kell történnie. Angyala által üzent az Úr Jánosnak, aki most bizonyságot tesz arról, amit látott és hallott.

A hét ázsiai gyülekezetnek írja mindezeket, őket köszönti a trónuson ülő Atya, a hét lélek és Jézus Krisztus, a hű tanú nevében, aki eljön a felhőkön, és mindenki meglátja Őt. „Én vagyok az Alfa és az Ómega*, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.”

János Patmosz* szigetén tartózkodott, mert száműzték hazájából a Jézusról való bizony­ságtétele miatt, ami akkor tiltott volt. Az Úr napján — az Úr Jézus feltámadásának napján, amit mi vasárnapnak nevezünk — János elragadtatott lélekben. Háta mögött hatalmas hangot hallott, mintha trombitáltak volna. Azt mondta neki a hang, hogy mindent, amit lát, írjon le egy könyvbe, és küldje el Ázsia hét gyülekezetének (a mai Törökország területe): Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.

János megfordult, mert látni akarta, hogy ki mondja mindezt. Hét arany gyertyatartót látott. A gyertyatartók a keresztyén gyülekezeteket jelképezik. Hogy aranyból vannak, azt mutatják, mennyire értékesek és drágák Krisztus szemében.

A gyertyatartók között állt valaki, aki Jézusra hasonlított. Ez azt jelenti, hogy Krisztus minden gyülekezetében jelen van. A jelenés leírása emlékeztet arra, amit Dániel is látott (Dán 10,5-6). Talpig érő palástban volt, amilyet a papok hordtak a templomban, mellén aranyövvel volt körülövezve, akár egy pap, bár az ő övük nem aranyból készült. Krisztus mint főpap áldozta fel magát az övéiért. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú. Dániel próféta is úgy látta Istent, mint egy aggastyánt (Dániel 7,9). Szeme fénylett, akár a tűz, tehát mindent lát és tud. Ellenségei számára pillantása rémisztő.

Lába hasonló volta kemencében izzó aranyérchez, ami Krisztus mindenhatóságát mutatja. Hangja olyan volt, minta nagy vizek zúgása. Így evangéliuma is olyan, hogy mindenki hallhatja.

Jobb kezében hét aranycsillagot tartott, amik a hét gyülekezet vezetőit jelképezték (lásd 20. vers).

Szájából kétélű éles kard jött ki: szava megítél minden embert. Tekintete olyan volt, mint mikor a nap teljes erejével fénylik. Amikor János meglátta, lába elé esett, mint egy halott. Jézus bátorítólag szólt hozzá: Nem kell, hogy megrémüljön tőle, hiszen Ő Jézus, az első és az utolsó, aki halott volt, de íme, örökké él. Legyőzte a halált, hatalma van felette.

Jánosnak le kell írnia látomását, s amit az Úr a hét gyülekezetről fog kijelenteni. A hét levél külön a hét gyülekezethez íródott, de az üzenet az egész egyháznak szól mind a mai napig.

Első levél: az efezusi* gyülekezethez

A gyülekezet „angyalának” van címezve a levél, a gyülekezet vezetőjének, de igazából az egész gyülekezetnek szól. (Ez mind a hét levélben így ismétlődik.)

Krisztustól származik az üzenet, „aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár”. A „csillagok” a gyülekezetek vezetőit (elöljáróit), a „gyertyatartók” a gyülekezeteket jelentik. Krisztus ismeri az efezusi gyülekezetet, tud cselekedeteikről, fáradozásaikról és kitartásukról. Tudja azt is, hogy próbára tették az álapostolokat, és hazugnak találták őket. Sok utazó prédikátor volt abban az időben, akik az Úr Jézusra hivatkozva vezettek félre másokat. Tudja, hogy terhet visel a gyülekezet Jézus nevéért, és nem fáradtak meg.

De sajnos az efezusi keresztyének elhagyták az első szeretetet.

Vagyis, már nem égnek az Úr Jézus iránti szeretetben, mint az elején. Ami azért veszélyes, mert így nyitva áll az ajtó a bűn és a világ felé. El kell gondolkodniuk, milyen mélyre is estek, s meg kell térniük újra. Ám ha ezt nem teszik, elmegy hozzájuk az Úr Jézus, és kimozdítja gyertyatartójukat a helyéből. Vagyis véget vet a gyülekezetnek.

Az viszont jó, hogy gyűlölik a nikolaiták cselekedeteit, amit Krisztus is gyűlöl. A nikolaiták keresztyénnek nevezték magukat, de valójában nem voltak azok, mert azt állították, hogy keresztyénként is nyugodtan részt vehetnek a pogány bálványáldozatokon, sőt az sem gond, ha egy keresztyén erkölcstelen életet él.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” Vagyis figyeljünk jól arra, amit a Szent Lélek mondani akar nekünk. Aki győz, vagyis megtartja hitét a bűn elleni harcban, és a világ megtévesztéseivel szemben, az különleges ígéretet kap: az Úr Jézus enni ad neki az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van. Persze nem szó szerint kell értenünk ezt a képet. Az élet fája a paradicsomban állt. Ádám, miután vétkezett, már nem ehetett róla. Az élet fájával Jézus magára utal. Tehát aki állhatatos marad a hitben, az élvezheti a hit gyümölcseit, amit Krisztus teljes munkája végzett.

Második levél: a szmirnai* gyülekezethez

Az Úr Jézus itt úgy nevezi magát, mint „az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt”. Első, vagyis örökkévaló és változhatatlan. Utolsó, vagyis minden ember életében az Övé az utolsó szó.

Krisztus mindent tud a gyülekezetről. Tud nyomorúságukról és szegénységükről, de arról is, hogy lelkileg mennyire gazdagok. Ellenségeik káromolják őket, de vádjaik hamisak. Zsidónak nevezik magukat, pedig valójában a sátán zsinagógája, még ha Isten gyülekezetének adják is ki magukat. Az igazi gyülekezetre nehéz sors vár, mert börtön fenyegeti őket a hitük miatt. Próbatétel ez, ami nem fog sokáig tartani, jelképesen: csak „tíz napig”.

„Légy hű, és neked adom az élet koronáját.” Az élet koronája az örök életet jelenti. „Aki győz, annak nem árt a második halál.” Meg fognak ugyan halni (első halál), azonban mindörökké az Úr Jézussal élhetnek együtt, és nem a kárhozatra jutnak, minta hitetlenek (második halál).

Harmadik levél: a pergamoni* gyülekezethez

Jézus Krisztus, akinél a kétélű éles kard van, mindenkit igazságosan ítél. Ő tudja, hogy ahol a pergamoni gyülekezet él, ott van a sátán trónusa is. Pergamon városa egy nagy bálványimádó város. Dicsérendő, hogy a gyülekezet még mindig ragaszkodik az Úr nevéhez. Nem tagadták meg a hitüket még akkor sem, amikor Antipászt, Krisztus igaz tanúját meggyilkolták.

Mégis van valami kivetnivaló a gyülekezetben, mert egyesek nikolaita tanokat követnek. Róluk már volt szó az efezusi gyülekezettel kapcsolatban. Szerintük a lélek a legfontosabb, ezért nem számít, hogy mit csinálsz a testtel. Bálámot látjuk példaként, aki az izráelitákat bűnbe vezette (lásd 4Móz 25 és 31,16).

Krisztus gyűlöli a nikolaiták tanítását. Ezért akarja, hogy figyelmeztessék azokat a gyülekezeti tagokat, akik bűnösek ebben, s tagadják ki a gyülekezetből, ha nem térnek meg. Különben gyorsan beavatkozik és megbünteti őket.

Aki győz, az ehet majd az elrejtett mannából. A manna volt az az étel, amit az izráeliták a pusztában kaptak minden nap az Úrtól (lásd 2Móz 16). A mennyei manna pedig maga az Úr Jézus. Ő magát az Isten kenyerének nevezi, amely a mennyből száll le, és életet ad a világnak (Jn 6,31-33). Most Ő még elrejtett, a mennyben van, de hamarosan újból eljön a mennyből. A győztesek tehát rajta keresztül részesülnek az örök életben.

Kapnak a győztesek egy fehér kövecskét is, amire az új nevük lesz felírva. Ez a korabeli bírósági szokásokkal áll összefüggésben. Ha valakit felmentettek, akkor kapott egy fehér követ, rajta a nevével, ami a felmentést jelképezte. Bármikor felmutathatta, mint bizonyítékot. A hit győztese is felmentést kap bűnei alól, Jézus Krisztus menti fel, örök érvényűen. Az új név azt jelenti, hogy új, bűntelen teremtményként állhat meg előtte.

Negyedik levél: a thiatirai* gyülekezethez

A levélben kereken kimondja, hogy ki üzen a gyülekezetnek: Isten Fia. A szeme olyan, minta tűz lángja. Tud és lát mindent. Ellenségei számára a pillantása félelmetes. Lába hasonló az aranyérchez, ami a mindenhatóságát jelképezi.

Ismeri a gyülekezetet minden vonatkozásban: cselekedeteit, szeretetét, hitét, szolgálatait. Tudja, hogy kitartó a jó cselekvésében. Mégis panasza van a gyülekezetre. Egy nőt említ, Jezábel néven, Áháb felesége után, aki Tíruszból magával hozta Baál bálványimádatát (lásd 1Kir 16,31; 21,25-26). A csábító igazi nevét nem tudjuk meg, de a gyülekezet biztos azonnal ráismer, hisz prófétanőnek nevezi magát.

Érthetetlen, hogyan hirdetheti még mindig a gyülekezetben veszedelmes tanait. Újra a nikolaiták tanítása jön elő: a paráználkodás megengedett, a bálványáldozati hús fogyasztása sem bűnös. Krisztus adott számára időt, hogy megtérjen, de nem tette meg. Ezért beteggé teszi az Úr, követőivel együtt, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy Ő a szívek és vesék vizsgálója, aki megbünteti a gonoszt, de megjutalmazza a jót.

Akik Thiatirában nem szennyezték be magukat ilyen tanokkal, azokra Krisztus nem vet újabb terhet (újabb szabályokat), csak azt, hogy ragaszkodjanak igéjéhez, amíg Ő visszajön. Aki győz, annak Krisztus hatalmat ad a pogányokon. Együtt fogják ítélni a hitetleneket és az engedetleneket. A vasves sző, amivel a Pásztor majd legelteti őket, az ítélet keménységét jelképezi. Krisztusra itt olyan utalást találunk, hogy Ő a Hajnalcsillag, a fény forrása. Mindenki, aki megmarad benne, a Szentlélektől nyer világosságot.

Ötödik leve7: a szárdiszi* gyülekezethez

Itt Jézus úgy utal magára, mint „akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van”. Isten hét lelke alatta Szentlélek teljességét érti. (A hét a teljes, a tökéletes száma.) Krisztus a Szentlélek által uralkodik. A hét csillag pedig a hét gyülekezet hét elöljáróját jelenti, akiknek Krisztus a vezetője. Ő mindent tud a cselekedeteikről, amik nem jók, mert a gyülekezetnek az a neve: „élsz, pedig halott vagy”. (Gondoljunk csak a „névleges keresztyén” kifejezésre, amit azokra értünk, akik keresztyénnek állítják be magukat, pedig valójában nem azok.) A gyülekezet hasonlít Krisztus hű gyülekezetére, de a valóságban nem szereti Krisztust. Hiányzik belőle az igazi lelki élet.

Az Úr Jézus azt mondja, ébredjenek fel, hogy a bűnnek ellen tudjanak állni, és megtérjenek. Különben eljön az Úr, mint a tolvaj, és nem tudhatják, melyik órában jön el. Szerencsére azonban vannak még páran, akik nem szennyezték be a ruhájukat, akik Isten és az emberek előtt szentül élnek.

Aki győz, és kitart a hitben, azt fehér ruhába öltöztetik, és neve megmarad az élet könyvében. Olyan ez a könyv, mint a városok vagy falvak lakossági nyilvántartása. Így írják be a nevét minden igaz hívőnek ebbe a könyvbe, és az Úr Jézus vallást tesz majd róluk az Atya és az angyalok előtt.

Hatodik levél: a filadelfiai* gyülekezethez

Az Úr Jézus itt a Szent és Igaz, akinél Dávid kulcsa van: „amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki”. Egy ézsaiási próféciára kell gondolnunk (Ézs 22,22), amiben az Úr azt mondja, hogy Dávid palotájának kulcsát Eljákimnak, Hilkijjá fiának, az új kincstárnoknak fogja adni. A királyi kincstár kulcsáról van szó, amit egyedül a kincstárnok használhatott. Így kapta meg Krisztus is az Atyától a hatalmat arra, hogy az Ő királyságának

bejáratát megnyissa, illetve bezárja. A filadelfiai gyülekezet előtt megnyitotta az Evangélium ajtaját. A Szentlélek ugyanígy meg tudja nyitni az emberek szívét, hogy befogadhassák az Evangélium üzenetét. És senki nem zárhatja be ezeket, senki nem akadályozhatja meg, hogy higgyenek az Evangéliumban. A gyülekezet nem túl erős, de megőrizte és megtartotta Krisztus beszédét. Nem tagadta meg Krisztus nevét sem a nehéz időkben.

Filadelfiában vannak zsidók, akik a sátán zsinagógájaként neveztetnek, mert bár Isten gyülekezetének adják ki magukat, nem azok. Az Úr Jézus azonban megígéri, hogy néhányan közülük megismerhessék az igaz hitet. Ők eljönnek majd, és megalázva magukat leborulnak a gyülekezet vezetőjének lába elé.

Megtartotta a gyülekezet az állhatatosságra intő beszédet, ezért Krisztus is megtartja őket a kísértés (üldöztetés) órájában, mely el fog jönni az egész világra. Az Úr Jézus megígéri, hogy hamarosan eljön, addig őrizzék meg az Evangéliumot. Aki győz, az Isten templomában lehet egy oszlop, az új Jeruzsálemben. Jakabot, Pétert és Jánost is a gyülekezet oszlopainak nevezték a Gal 2,9 szerint. Az ilyen oszlopok tartják Krisztus gyülekezetének épületét. Krisztus felírja rájuk Isten nevét, az új Jeruzsálem nevét és az Ő új nevét, ami azt jelenti, hogy minden hívő az új Jeruzsálem lakója lesz.

Hetedik levél: a laodiceai gyülekezethez

Jézus az „Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete”. Az Ámen azt jelenti: igaz, úgy legyen. Krisztus hű az ígéreteiben, számíthatunk rá. Ő mindenek Teremtője és Fenntartója, a gyülekezeteké is. A laodiceai gyülekezet Krisztusnál úgy van számon tartva, mint se nem hideg, se nem forró, hanem langyos. Közömbösek az istentisztelet iránt, ami megbocsáthatatlan. Mivel a gyülekezet ilyen langyos, Krisztus kiköpi a szájából, ahogy a langyos vizet szokták kiköpni.

Mi az oka ennek? A gyülekezet gazdagnak tartja magát, földi és lelki javakban egyaránt, tehát önelégült. Nem ismerik be, hogy nyomorultak és szánalmasak, vakok és mezítelenek, akik segítségre szorulnak. Krisztus tanácsot ad nekik. Vegyenek tűzben tisztított aranyat. Az arany mindig értékes marad. Így tartja meg Krisztus és királysága is az értékét. Így lesz a gyülekezet igazán gazdag. Vegyenek fehér ruhát. Vagyis lelki mezítelenségüket fedjék be Krisztus igazságának és szentségének ruhájával. S vegyenek gyógyírt, hogy bekenve szemüket láthassanak az evangélium világosságában.

Krisztus szereti a gyülekezetet, ezért feddi meg, mint ahogy egy apa is megfeddi gyermekét. Azért teszi ezt, hogy a gyülekezet megtérjen. Ő az ajtó előtt áll (a szív ajtaja előtt), és zörget, ha valaki meghallja a hangját, és kinyitja neki az ajtót, akkor vele vacsorál, és az is Ővele. A közös étkezés a barátságot fejezte ki, Krisztus tehát barátjává válik annak, aki a szívébe beengedi Őt. Aki győz, annak megadja, hogy vele együtt üljön a trónusán, vagyis részese legyen az uralmának.

Jegyzetek:

Alfa és Ómega — Az alfa a görög ábécé első betűje, az ómega pedig az utolsó betű.

Patmosz — Egy hegyes és sziklás sziget az Égei-tengeren. Körülbelül 50 négyzetkilométer nagyságú, és 60 km-re fekszik Kis-Ázsia nyugati partjaitól, hajóval egy napi út Efezusból. A rómaiak oda küldték a száműzötteket, mikor még lakatlan volt.

Efezus — Ázsia római provinciájának első számú városa. Pál két évig maradt itt harmadik missziói útja során. Számukra írta az Efezusi levelet. János apostol élete utolsó éveiben ebben a gyülekezetben szolgált. Az óvárosból kiterjedt romokat tártak fel.

Szmirna — A mai Izmir, a legfontosabb kikötő Törökország nyugati partján. Kr. u. 155-ben itt égették meg máglyán az idős Polycarpuszt, aki visszautasította, hogy megtagadja Krisztust.

Pergamon — A város romjai az Akropoliszon nyugszanak, magasan a modern város, Bergama fölött. Innen indult el a hivatalos császárimádat, rengeteg templom és oltár állt itt Zeusznak és Athénének szentelve. Asclepiusz templomában orvostudományt oktattak. Sok pergament is gyártottak itt.

Thiatira — Kereskedelmi centrum, ami a keleti út mellett feküdt. Az ókori városból semmi nem maradt fenn. A város valószínűleg fazekasárut gyártott. Ezenfelül itt készítették a méregdrága ruhákhoz bíborcsigákból a festéket. Lídia thiatirai bíborárus volt, Pál Filippiben találkozott vele (ApCsel 16,14).

Szárdisz — Lidia fővárosa Kis-Ázsiában. Egykor Krőzus, a legendásan gazdag király székvárosa volt.

Filadelfia — Egy széles völgy peremén álló kisváros, ami jó földdel rendelkezett. A város neve „testvérszeretet”-et jelent.

Laodicea — Egy prosperáló város közel Kolosséhoz. A levél rámutat néhány tényezőre, ami felvirágoztatta: szép gyapjú, gyógyír.

358-359

Énekek:

Református énekeskönyv: 19:4-7; 25:4.7; 139:1-14; 152; 178; 180; 196; 200; 233; 380:1-7; 457; 465
Jertek, énekeljünk: 97; 99; 147; 156; 195; 228
Harangszó: 41; 47; 48; 50
Dicsérjétek az Urat!: 32; 34; 56; 58; 60; 61; 87; 93
Erőm és énekem az Úr: 31; 41; 79:1; 121; 139; 141

Megjegyzések:

Jézus az Első és az Utolsó — Ez a látomás lényege. Jézus Krisztusnak ez az ismert leírása azt jelenti, hogy Őt illet minden tisztelet, és Övé minden hatalom, ami az Atya Istent is megilleti. Ő a kezdet és a vég, minden tőle származik. A mi életünkben, mint mindenki máséban is, Övé az első és utolsó szó.

Az Úr Jézus ismeri a gyülekezeteket — Minden levélben azt látjuk, hogy Jézus pontosan tudja, mi történik a gyülekezetekben. Ez ma is így van. Vajon a mi gyülekezetünket milyennek látja? Fel kell-e hívnia a figyelmünket, hogy álszentek, szélhámosok vannak köztünk, vagy hogy túl nagy teret engedünk a világnak, netán langyosak vagyunk a hitünkben?
Minden gyülekezet számára igaz, hogy hűnek kell maradnunk az Úrhoz, ki kell tartanunk mellette. A hűségeseknek és győzteseknek adott ígéreteket olvashatjuk a hét levélben.

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Emberismeret / Társadalmi ismeretek (Osztályfőnöki)

  • Csoport-önismeret: a csoport értékelése, jellemzése különböző szempontok alapján. Gyenge és erős vonások. Miben és hogyan kell erősíteni? (***)

Vizuális kultúra (Rajz)

  • Betűgrafika tervezése az alfa és ómega betűivel. A betűgrafika és/vagy a gyertyatartó-motívum felhasználásával igés kártyák készítése. Javasolt technikák: rajz, színespapír kivágás, krumpli- vagy radírnyomat. (***)

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.