Pages Navigation Menu

347-348. Pál a nagytanács előtt; Cézáreába viszik; Pál Félix helytartó előtt

Üzenet – Téma:

* Isten az események irányítója.
* Beszélhetsz nyíltan az Úr Jézusról ellensé­ged előtt is.

Előzmények:

Pál a gyülekezet elöljárói tanácsára tisztulási szertartást végzett a templomban, ahol felismerték őt ázsiai zsidók, s azzal vádolták meg, hogy megszentségtelenítette a templomot. A tömeg elfogta Pált, és meg akarták ölni. A római helyőrség vezetője ezt megelőzte, és a várba vitette. Pál a lépcső tetejéről szólt a tömeghez, de az emberek dühösek lettek, amikor azt mondta, hogy a pogányokhoz küldte őt Isten. A várban majdnem megkorbácsolták, amit megelőzött azzal, hogy elmondta, ő római polgár.

1. történet:

Az ezredes (Klaudiusz Liziász) nem tudta, hogy mit tegyen Pállal. Ezért a következő napon parancsot adott, hogy jöjjön össze a zsidó nagytanács, a szanhedrin, hogy kihallgassák Pált. Levették a bilincseit — egy római polgárt nem volt szabad bilincsben kihallgatni! —, a tanácsterembe vitték, ahol a tópapok és más tanácstagok Anániás* tópap elnöklésével már várták.

Pál lehetőséget kapott, hogy védőbeszédet mondjon. Így kezdte: „Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek, mind e mai napig.”

Ez nem tetszett a főpapnak. Megparancsolta a Pál mellett állóknak, hogy üssék szájon.

Pál, aki nem tudta, hogy ő a főpap, így vágott vissza: „Megver téged az Isten, te meszelt fal (képmutató)! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek?”

A mellette állók fel voltak háborodva: „Isten főpapját gyalázod?”

Pál erre mentegetőzni kezdett: „Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: Néped fejedelmét ne átkozd!” (2Móz 22,27)

Az incidens után Pál tovább beszélhetett. Tudta, hogy a tanácstagok vagy a szadduceusok vagy a farizeusok pártjához tartoznak. (A szadduceusok azt állították, nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek. A farizeusok pedig vallották mindegyiket.) Pál kihasználva a köztük levő ellentétet, szavaival szembeállította a két pártot: „Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia; a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak engem.”

Ennyi elég volt. Azonnal heves vita támadta farizeusok és a szadduceusok között, mindenki a saját igazát hangoztatta, kiabáltak egymással. A vádlottról meg is feledkeztek.

„Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt hozzá vagy angyal?” — mondták a farizeusok. Pál előző napi beszédére utalhattak ezzel, amit a vár lépcsőin intézett hozzájuk, az elhívására, hogy az Úr Jézus szólt hozzá a damaszkuszi úton, és a látomásra, amit Jeruzsálemben kapott. (Lásd ApCsel 22,6-10 és 17-21, 346. lecke)

Liziász ezredesnek megint úgy kellett Pált kimentenie. Megparancsolta katonáinak, hogy ragadják ki a felfordulásból, és vigyék vissza a várba.

Következő éjszaka Pál látomást látott. Mellé állt az Úr, és azt mondta: „Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!”

Pál most már tudta, hogy a zsidók semmit sem tehetnek ellene, és azt is, hogy Rómába kell mennie. Csak azt nem tudta, hogyan…

A következő hajnalra egy jó negyven főből álló csoport* összeesküvést tervezett Pál ellen. Megesküdtek*, hogy nem esznek semmit, amíg Pált meg nem ölik. Elmentek a tópapokhoz és a vénekhez, hogy elmondják, mire esküdtek fel. Ravasz tervet találtak ki. A tanács tudassa az ezredessel, hogy a következő nap újra ki akarják hallgatni Pált. „Mi pedig készen állunk, hogy végezzünk vele, mielőtt ideér” — mondták az összeesküvők.

Pál unokaöccse azonban meghallotta a cselszövést. Elment a várba, és elmondta Pálnak, amit megtudott. Pál akkor megkérte az egyik századost, vezesse a fiút az ezredeshez, mert jelenteni kíván valamit.

A százados teljesítette a kérést. Az ezredes félrevonta az ifjút, aki ezt mondta neki.

„A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek téged: vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha valamit pontosabban akarnának megtudni róla. De te ne engedj nekik, mert közülük több mint negyven férfi leselkedik rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is állnak, csak üzenetedet várják.”

Az ezredes elbocsátotta az ifjút, de még lelkére kötötte, senkinek se szóljon arról, hogy ezt jelentette.

Az ezredes úgy döntött, Pált Cézáreába* viteti Félix* helytartóhoz. Kiadta a parancsot két századosának, s egész kis sereggel (kétszáz katona, hetven lovas, kétszáz lándzsás) indította Pált útnak Cézáreába az éj leple alatt. Klaudiusz Liziász ezredes nem kockáztatott semmit. Még egy levelet* is küldött a helytartónak a történtekről. Véleménye szerint a letartóztatott semmi olyat nem tett, amiért halál vagy börtön járna. A vádlók majd Félixnél emeljenek szót a vádlott ellen.

A katonai különítmény aznap éjjel Antipatriszig jutott (városka Jeruzsálem és Cézárea között nagyjából félúton, amit korábban Afeknek neveztek). Másnap a gyalogosok visszafordultak Jeruzsálembe, Pált pedig a lovasok eljuttatták Cézáreába.

Ahogy megérkeztek, Pált a helytartó elé vezették. Félix elolvasta az ezredes levelét, és megkérdezte Páltól, melyik tartományból való. Mikor meghallotta, hogy Cilíciából, így szólt: „Akkor foglak kihallgatni, ha vádlóid is megérkeztek.” Majd megparancsolta, hogy Pált Heródes* palotájában őrizzék.

2. történet:

A zsidó nagytanács küldöttei öt nap múlva érkeztek Cézáreába. Vezetőjük Anániás főpap volt, szószólójuk pedig egy Tertullusz nevű ügyvéd*. Panaszt tettek Félix helytartónak Pál ellen. Mikor Pált is behívatták, Tertullusz rögtön vádolni kezdte.

Beszéde Félix dicséretével kezdődött. Aztán a tárgyra tért: „…megállapítottuk, hogy ez az ember (Pál) valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. A templomot is meg akarta szentségteleníteni*, de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. Liziász ezredes azonban odajött, és erőszakkal kivette őt a kezünk közül, és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod.”

A többi zsidó bizonygatta, hogy amit az ügyvéd mondott, valóban úgy van.

Ezután Pál beszélhetett: „Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. Megtudhatod, hogy nincs több, mint tizenkét napja, hogy feljöttem Jeruzsálembe imádkozni. De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. És azt remélem Istentől, hogy — amit ők maguk is várnak — lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. Több év múltán eljöttem népemhez, hogy alamizsnát adjak, és áldozatokat mutassak be. A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. Vagy mondják meg ezek maguk: találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek.”

Mivel Félix sokat tudott erről a tanításról, elnapolta az ügyet. Pál őrizetben maradt, de enyhítettek a fogságán, és az övéi közül senkit se akadályoztak abban, hogy a szolgálatára legyen. (Ebből látszik, hogy Félix nem úgy nézett Pálra, mint bűnözőre.)

Pár nap múlva megjelent Félix a feleségével, Druzillával*, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta a Krisztus Jézusban való hitről. De amikor az igazságról és önmegtartóztatásról — olyan dolgokról, ami Félixet is érintette — meg a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megijedt, és azt mondta: „Menj most el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak.”

Félix remélte, hogy Pál majd le akarja őt fizetni, hogy szabad lehessen. Ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.

Mivel Félix kedvében akart járni a zsidóknak, Pált fogságban hagyta. (Ám ez nem segített rajta, mert két év múlva megvádolták a zsidók a császárnál, s ezért visszahívták Rómába.)

Jegyzetek:

Anániás — Ez a főpap a szadduceusokhoz tartozott. Krisztus után 66-ban zélóták ölték meg, mert rómaiakkal barátkozott.

Összeesküvő zsidó csoport — A negyven összeesküvő valószínűleg ‘szikárius’ volt. (‘sica’ = ‘tőr’) Szélsőséges szabadságharcosokról van szó, akik Josephus Flavius leírása szerint akár fényes nappal is képesek voltak meggyilkolni áldozataikat Jeruzsálem utcáin.

Esküvés — Az eskü, amit ezek az emberek tettek, tulajdonképpen magukra vett átok volt: „Súlyos átokkal köteleztük magunkat…” (23,14) Ehhez hasonló eskük nem voltak ismeretlenek a zsidók körében, de minden rabbi tudott megszegett eskükre feloldozást adni. A negyven összeesküvőnek is erre volt szüksége, mert nem tudták Pált megölni. Különben éhen haltak volna.

Cézárea — Augusztusz császár ajándékozta ezt a kikötővárost Nagy Heródesnek. Ő az egész várost újjáépíttette, s nem kímélt sem pénzt, sem fáradtságot, hogy az ország legfontosabb kikötővárosává tegye. Nagy Heródes halála után fia, Archelaus a város vezetője. De amint Júdea negyedes fejedelme lett, Júdea a római helytartó hatásköre alá tartozott, aki Cézáreába tette székhelyét. Később a város újra egy Heródes, I. Heródes Agrippa kezére jutott, akit arról ismerhetünk a Bibliából, hogy Pétert börtönbe záratta, és egy borzasztó betegségben halt meg (lásd ApCsel 12; 331. lecke).

Félix — Félixről köztudott rabszolgai származása. Ő egy úgynevezett ‘felszabadított’ volt. Klaudiusz Liziász valószínűleg szintúgy. A történetíró Tacitusz azt mondta Félixről, hogy: „a királyi jogart rabszolgai hajlammal és érzülettel lengette, és a méltósága csorbát szenvedett a kegyetlenség és testi vágy minden formája nyomán.” Bár a rablóbandák ellen keményen fellépett Félix, mégis, hogy bosszúvágyát kielégítse, parancsot adott Jonatán főpap meggyilkolására.
Amikor Pált elé hozták, már hat éve volt helytartó. Két évvel később azonban, ahogy a 24,27-ben olvashatjuk, visszarendelték Rómába, hogy felelősségre vonhassák néhány vádló alapján, a cézáreai zsidó mészárlások ügyében. Testvére Pallas, akinek ajánlására Néró császár felmentette.
A 24,26-ban olvashatjuk, hogy Félix „váltságdíjat” remélt Páltól. Nem ő volt az egyetlen, aki lefizethető volt, hogy szabadon bocsássa a letartóztatottakat. Albinusz, aki Fesztusznak volt az utóda, szintén bűnös e téren.
Félix zsarnoki magatartása a zsidók római tekintéllyel szembeni lázadásának kiváltó okai közé tartozott. A lázadás háborúhoz, Jeruzsálem bukásához (Kr. u. 70) és a zsidók szétszórattatásához vezetett.

Menetlevél — Figyeljünk oda a levél ‘címzésére’: „Klaudiusz Liziász a nagyra becsült helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi.” A levelet hivatalos stílusban írta. A „nagyra becsült” volt valószínűleg a római helytartó helyes megszólítása. Az ügyvéd Tertullusz is ezt a megszólítási formát használja később (24,3).
Klaudiusz Liziász levelében elhallgatja, hogy letartóztatta Pált, mielőtt kihallgatta volna, s csak megkorbácsoltatása előtt derült ki, hogy ő római.

Heródes — I. Heródes Agrippa negyedes fejedelem, s még fia, II. Agrippa (lásd ApCsel 25,13; 349. lecke) tartózkodási helye is Cezárea volt, és csak nagy ünnepek alkalmával látogatott Jeruzsálembe (lásd a ‘Cézárea’ jegyzetet).

Tertullusz — Nagyon valószínű, hogy nem zsidó származású volt (lásd 24,9), hanem római vagy görög. A neve a Tertius kicsinyítő képzős változata, ami „harmadik” jelentéssel bír. Talán a nevének valami köze lehetett a foglalkozásához Mindenhol, mint ügyvédet harmadikként nevezték.

Megszentségteleníteni a templomot — Mindig halálbüntetés járt a templom megszent­ségtelenítéséért. Tertullusz tehát úgy mutatja be Pált, mint egy zsidó embert, aki olyat tett, ami ellentétben van a zsidó törvénykönyvvel. Jelenjen hát meg a zsidó nagytanács, a szanhedrin előtt.

Druzilla — Félix felesége I. Heródes Agrippa egyik lánya volt, testvére II. Agrippának és Berenikének (ApCsel 25,13). Félix csellel szerezte meg őt első férjétől, Aziusztól. Druzilla mozgalmas és bűnös élete szörnyű véget ért, amikor Félix nevű fiával Krisztus után 79-ben odaveszett a Vezúv kitörésekor, ami Pompeit és Herculaneumot hamuval borította be.

347-348

Énekek:

Református énekeskönyv: 99:2-3,8; 119:1-2; 125:1-3; 171; 233:1-3; 236:1.5-7; 380:1-3; 390:1-2
Jertek, énekeljünk: 141; 160
Harangszó: 46:1; 47; 49:1.5-7
Dicsérjétek az Urat!: 14:1.3; 17; 70; 75
Erőm és énekem az Úr: 85:1; 105

Megjegyzések:

Az Úr uralkodik— Bár a szanhedrin tagjai és a negyven összeesküvő tervet szőnek Isten szolgája, Pál ellen, hogy eltegyék az útból, ez mégsem sikerülhet nekik. Miért? Mert az Úr uralkodik! Az Ő akaratán kívül nem történhet semmi ezen a világon. Ő irányít mindent a legkisebb részletig. Különben mekkora lenne a valószínűsége annak, hogy Pál unokaöccse rájön az összeesküvésre? Az sem magától értetődő, hogy Liziász ezredes hallgat ennek az ifjúnak a szavára, és Pált rögtön elküldi. Pált pedig maga az Úr nyugtatja meg egy látomásban! Ez egy biztató és bátorító történet, amire fiatal és idős is visszaemlékezhet nehéz helyzetekben.

Nyíltan beszélni az Úr Jézusról — Pálnak jó és tiszta lelkiismerete volt. Ezért tudott a helytartó előtt olyan nyíltan Jézusról, az Uráról beszélni. Mennyire más lett volna ez a beszélgetés, ha valóban bűnös azokban a dolgokban, amivel vádolják.
Amikor minket igazságtalanul vádolnak valamivel, lehet és kell is, hogy szabadon megvédjük magunkat. Ilyenkor nem az a legfontosabb, hogy felmentsenek minket a vád(ak) alól, hanem hogy őszintén és tisztán az ellenfél szemébe tudjunk nézni. Kár, hogy Félix nem volt igazságos bíró. Azért tette mindezt, hogy váltságdíjat kaphasson Páltól. Ha igazságos bíró lett volna, akkor szabadon bocsátja Pált. Hiszen nem volt semmi bizonyíték Pál bűnösségére.
Nem véletlen, hogy Pál olyan nyíltan tudott Jézusról, az ő Uráról bizonyságot tenni. Ez azért volt lehetséges, mert Isten Szentlelke megerősítette őt, és megadta, hogy mit kell mondania. Úgy, ahogyan Jézus megígérte a tanítványoknak, amikor még velük volt (lásd Mt 10,19-20).

Kapcsolódási lehetőségek iskolai tárgyakhoz (a NAT alapján):

Történelem / Társadalmi, állampolgári és gazdasági ismeretek (Osztályfőnöki) / Dráma

  • Az „oszd meg és uralkodj” elve a politikában. Példák a megosztottságra, egymás ellen fordulásra a magyar történelemben. A mai belpolitika tapasztalatai. (***)
  • Politikai gyilkosságok a hazai és a világtörténelemben. Martin Luther King életpéldája, az ellene elkövetett merénylet és okai. (***)
  • Egy római kori ‘bírósági tárgyalás’ dramatizálása. A szereplők, eljárásmód összehasonlítása a mai bírósági tárgyalásokkal. (***)
  • Korrupció ma. Mit jelent ez az állam életében? (***)

Magyar nyelv és irodalom

  • A történet (egy részének) elbeszélése (szóban vagy írásban) különböző szereplők nevében. Az eltérő nézőpontok összehasonlítása. (***)

Vázlat:

1. történet:
Római kaszárnya
Klaudiusz Liziász ezredes

szanhedrin — elnök: Anániás főpap
Pált megverték — „meszelt fal”
Vita: a halottak feltámadásáról

Pál vissza a kaszárnyába
Látomás: Pál Rómában is bizonyságot fog tenni

Pál unokaöccse: 40 gyilkos akarja Pált megölni
Pált éjjel Cézáreába viszik

Félix helytartó
Liziász ezredes levele
Pált őrizetben tartják

2. történet:
Anániás főpap, vének, Tertullusz ügyvéd
Félix előtt — Tertullusz vádja
Pál védőbeszéde

Félix elhalasztja a döntéshozatalt
Pál a börtönben — 2 év

Ehhez a leckéhez feladatlapok is tartoznak, és külön tanári segédanyag a feldolgozásukhoz. Mindezek a tartalmak, illetve a teljes leckét tartalmazó pdf dokumentum letöltése már csak előfizetőink részére érhető el! Előfizetéshez kattintson ide!

 

Hozzászólások

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.